Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-26 / 199. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 Y982. augusztus 26., csütörtök Nézőtéri meditáció BEN HÚR A film egyik csúcsjelenete: a kocsihojtó-versenyen Juda Ben Hur (Charlton Huston, a jobb oldalon) kitépi az ostort Messaia (Stephen Boyd) kezéből. Amíg a Ben Hur vetítése előtt hosszan szállong a be­vezető zene — Rózsa Miklós a film komponistája —, le­hetetlen nem visszagondol­nom Lew Wallace regényé­nek egy korábbi filmválto­zatára, amelyet még gyer­mekként láttam a húszas évek végén, és amely látvá­nyosságával, mozgalmasságá­val annak idején igen meg­ragadott és egyik olyan mo­ziélményemnek kell tekinte­nem, amely egy életre elkö­telezett ezzel a művészettel. A hajdani némafilm eszmei­ségét, mondandóját akkor még nem érthettem, termé­szetesen nem is kerestem, de néhány képsor — például a gályarab-evezősöké, meg a film talán legfontosabb csúcspontját jelentő kocsi- versenyé — közel öt és fél évtized után is elevenen élt bennem. S azt hiszem, nem­csak bennem, hanem gene­rációm többségében, akik már akkor moziba jártunk. hordozó személyiség. A film főhőse Juda Ben Hur, a hercegi családból származó, gazdag jeruzsálemi férfi, akit Rómából főparancsnokként odaküldött gyermekkori ba­rátja, Messaia, arra akar fel­használni, hogy befolyásos emberként állítsa a leigázott judeai zsidókat a római ha­talom mellé, azaz önként fo­gadják el örökre a rabigát. S mert Ben Hur népét vá­lasztja hűtlenné lett barátja helyett, a két hajdani cim­borából ellenség lesz. A ha­talom Messaia kezében van. Ben Hur hamarosan gálya­rabként fogja az evezőt, majd itt nem részletezhető véletlenszerűségek segítségé­vel nemcsak megmenekül, hanem mint az egyik római konzul fogadott fia tér visz­Középkori sza Júdeába, ahol folytató­dik az ellenségeskedés Mes- salával, akit végül egy ko- csíhajtó-versenyen legyőz. A film végén Ben Hur népé­nek élére állna a rómaiakkal szemben, ám a börtönben leprát kapott anyja és húga a Golgotára keresztjét cipe­lő Krisztus tekintetétől meg­gyógyul, és e csoda, vala­mint Krisztusnak a kereszt­fán tett végső megnyilatko­zása arra készteti, hogy le­mondjon szembeszegülő ter­veiről. ' A nagyon vázlatos törté­netből is kitűnik, hogy e film. mondandóját tekintve, tőlünk bizony távol áll, mint látványos és többségében igen izgalmas mozitörténet viszont megérdemli a figyel­met, mert jól szórakoztat. Napjaink moziközönsége pe­dig már felül tud emelked­ni e film eszmeiségén. William Wyler néhány, lát­hatóan műtermi makettől el­tekintve, egészében rendkí­vül megkapó, látványgazdag filmet készített, több ezres tömegeket mozgatott, s a ko­csiverseny izgalmasságát (amire több, mint ötven éve vártam) kevés filmproduk­ció múlja felül. Feltétlenül megemlítendő az operatőr, Robert L. Surtees neve. Ki­tűnő Charlton Heston Ben Hur alakjában, igen jó Stephen Boyd Messalája. A látványos mozimesék kedve­lőinek nem okozhat csaló­dást e film, s tulajdonkép­pen mindenkinek ajánlhat­juk, aki rászán kétszázhúsz percet. (bcncdek) szoborielet Most újra Ben Hur látha­tó a premiermozikban. Nem a régi némafilm, hanem egy 1959-ben az XJSA-ban készült újabb változat, a nemrégi­ben elhunyt William Wyler rendezése. Az alaptörténet természetesen változatlan és bizonyára igen sokakat meg fog lepni a fiatalabb mozi­látogatók közül, hiszen ha­sonló jellegű, vagy éppen eszmeiségű, mondandójú filmtörténet nem honos mo­zivásznainkon. Meg kell mondani, hogy nem is hiá­nyolták eddig. A történet ugyanis, jóllehet a főcímben olvasható az angol nyelvű utalás, amely szerint „elbe­szélés a kereszténység histó­riájából”, tulajdonképpen egy rendkívül látványos, fordu­latos, áltörténelmi és ál bib­liai mese, amelyben igen sok az érintkezés a valóságos történelemmel, valamint a bibliai -történésekkel. Mond­juk nyugodtan: sztori, ame­lyet látványos tömegekkel és jó főszereplőkkel igazán von­zó mozi darabbá lehet vará­zsolni. Mert az, igazi mozi, szórakozás, izgalmas látvány még akkor is, ha a fentebb vázolt jellegéből adódóan itt-ott naiv fordulatok üt­köznek ki belőle, s ha a há­rom óra negyven perces ve­títési idő hosszú is. Ben Hur, története Krisz­tus születése idején kezdő­dik, vagy valamivel előbb, és a keresztrefeszítés után ért véget. A filmnek nem Krisztus a főszereplője, alig- alig tűnik fel, az arcát ak­kor sem látjuk, de mindvé­gig jelen van a történetben, mint egy, a megszállt Jú­deábán, valami újat hirdető, a megszálló rómaiakra ve­szedelmesnek ígérkező tano­kat terjesztő, és mint a szen­vedő tömegek által tisztelt és a jobb jövő reményét Országos jelentőségű szo­borlelet került napvilágra az első magyar egyetem ásatásá­nak színhelyén, a pécsi szé­kesegyház mögött. A megta­lált gótikus szobrok és díszít­mények — feltehetően — a XIV. századi Aranyos Mária kápolna részei lehettek. Egy­korú leírásokból ismert, hogy 150 éven át ez a kápolna volt Már a kedd délutáni, író­ra estébe hajló vita után tudni lehetett, hogy a tokaji írótábor fő témájának kétna­pos gondolatkörbe kapcsolá­sát hivatalosan lezáró „ösz- szegzéssel” korántsincs vége a véleménycserének. Éppen­séggel e téma (a falu jövő­je, az arányos településfej­lesztés) adott „programot" az esti szabad óráknak, órákra. Tegnap, szerdán délelőtt folytatta program szerinti munkáját az írótábor, reggel 9 órakor Hegyi Imre, a HNF megyei bizottságának alelnö- ke tartott bevezető előadást a „Magyarország felfedezése” sorozatról, megemlítve, hogy az e sorozatban mejelent kö­tetek igenis kapcsolódnak az előbb említett témához. Be­vezetője után Gondos Ernő, a „Magyarország felfedezése” sorozat szerkesztője beszélt a sorozat „két élete” történeté­ről, a 30-as évekbeli indulás­ról, majd az ezt követő „szü­net” utáni újrakezdésről. A , a pécsi püspökök temetkező- helye, ott nyugodtak a legne­vezetesebb középkori főpapok, köztük az egyetemalapító Vilmos püspök és — Bonfini történetíró szerint— a költő, Janus Pannonius. A hírre széles körű társadalmi össze­fogás bontakozott ki a város­ban. A Mecseki Szénbányák szocialista szerződésben segí­ti a régészeti munkát. gondolatait „megpróbáló" vé­leménynyilvánítások sorában lehetett hallani arról, hogy az írótábor résztvevői na­gyobb tervszerűséget igé­nyelnek a megjelenésben, várják például az értelmiség helyzetéről szóló közléseket. Elhangzottak irodalomtörté­neti adalékok is a sorozat „szüneti idejéről”, s újra elő­vették gondolatokban a fel­szólalók a falu sorsának ala­kulását, kifejezve ezzel, hogy valódi a kapcsolódás az első kétnapi gondolatcseréhez. Tegnap délután szabad program keretében tölthettek idejüket az írótábor résztve­vői, ma délelőtt pedig útra kerekednek, búcsút mondva Tokajnak: délelőtt Ernődre látogatnak el, délután 3 óra­kor Miskolcon, a megyei könyvtárban megemlékezés lesz Kodály Zoltán születé­sének 100. évfordulója alkal­mából, a Napjaink alapításá­nak huszadik évfordulójáról, és zárszó hangzik el az író- tábor munkájáról. „Magyarország felfedezése” A tokaji írotábor programjából Ma este a képernyőn: „Hogyha elmegy a cirkusz” lobba Gabi (a képen) mű­sora látható ma este 21 órai kezdettel az 1. műsorban. A kiváló előadóművész verse­ket, megzenésített verseket, sanzonokat, songokat gyűj­tött csokorba. A címadó szám — „Hogyha elmegy a cir­kusz” — Orbán György és Kerényi Béla szerzeménye. A műsort Mérei Anna rendez­te, s a nemes, tartalmas szó­rakozások kedvelőinek ajánl­hatjuk. Közvetlenül utána a 2. műsoron 21 óra 35-kor kezdődik a Nápolyi mulatsá­gok című tévéjáték, amelyet Giordano Bruno Gyertyaöntő című művéből Maár Gyula rendezett. Erre elsősorban az igényesebb drámai játékokat kedvelő nézők figyelmét hív­juk fel, mert jóllehet, a re­neszánsz komédiák kellékei­ből építkezik, de azoknál nyersebb, keményebb korraj­zot ad. Színház vagy diszkó? Egyórás műsor és három ráadasszám: ennyi voit a Rockszínház vasárnap esti programja, amelyet Lázadók, szentek, őrültek, szenvedé­lyek címmel mutattak be a diósgyőri vár falai között. (Előző nap, az eimúlt évben már megismert rockopera, a Sztárcsinálók volt műsoron.) Az új program világsláge­rekből ígért válogatást, így részleteket hallhattunk Web­ber zenéjéből, a Jézus Krisz­tus Szupersztárból, a Galt McDermot komponálta Hair- böl, s megszólaltatták példá­ul a Pink Floyd kettős al­bum, a Falak egyik dalát is. Csupa világsiker, közismert, jó zene — mégis némi hi­ányérzettel álltam fel a vé­gén. Nem csak az zavart, hogy semmiféle összetartó elem nem igyekezett egyfaj­ta (például zenei, koreogra- fikus, vagy épp dramaturgi­ai) logika alapján egymás­hoz illeszteni a kiválasztott részleteket, hanem sokszor az előadás színvonala is. Kétségtelen, hogy rengeteget fejlődött a társulat az el­múlt esztendő során, össze- szokottabb, kidolgozottabb a mozgás és az ének, tehát a korábbinál oldottabb színpa­di látványt tudtak létrehoz­ni, s az is vitathatatlan, hogy produkciójukat jellemzi bi­zonyos frisseség, vitalitás. Ennek ellenére az, amit ab­ban az egyórás összeállítás­ban láthattunk, alig volt több egy színpadra állított diszkónál. Sajnos a koreog­ráfia fantáziájából csupán néhány szál tóra és a tapsot, megköszönő „előrefutásra” tellett, az énekesek kellék­tárából pedig — a hallottak szerint — száműzték a dina­mikai árnyalatokat. Minden fortéban szólt, ahonnan to­vábberősíteni (ha a darab elkerülhetetlenül megkívánta a hangerőbeli fokozást), csak kiabálással lehetett. Ám mindezek javítható, megoldható részletproblémák. Ami ennél sokkal aggasz­tóbb, az maga a Rockszín­ház lebegése színházi éle­tünk jelenében. Hiszen a kérdés az, mennyiben tekint­hető a szó teljes értelmében színháznak az, amit színpad­ra visznek, meddig lehet „megélni” abból, hogy világ­sikerek részleteiből szórakoz­tató egyveleget készítenek, vagy meddig elég, ha a mű­faj importált klasszikusait mutatják be. Nézetem sze­rint ezek is hozzátartoznak a jó rockszínház, mint szín­háztípus fogalmához, de leg­alább ennyire szükség van a mi valóságunk talaján fo­gant és olyan színvonalú ori­ginális alkotásokra, mint te­szem azt a „Képzelt riport ...” Hogy ilyen művek szü­letnek-e vagy sem, az ter­mészetesen nem kérhető szá­mon a Rockszínházon. A hiá­nya viszont — szükségszerű­en — náluk csapódik le a legélénkebben. Tulajdonképpen az volna a szerencsés, ha popéletünk je- lesebbjeinek igényes célt és perspektívát jelentene a Rockszínháznak komponálni, illetve a társulat előadásai­ban akár szereplőként is részt venni. Jó volna, ha eb­ben a színházban (és szín- házszerűen!) benne élne a mi valóságunk, tetten érhet­nénk benne napjainkat a sa­ját rockkultúránk segítségé­vel. Amíg ez nem történik) meg, addig óhatatlanul gya­nút ébresztenek az olyan — s mindezek ellenére akár tet­szetősnek is bizonyuló — összeállítások, mint aminek legutóbb tanúi lehettünk. D. Sz. E. Tsnácskozés Kodály centenáriumi hangverseny Radosiyánban Far.asznya községi Tanács Művelődési Háza és a lyukó- bányai bányászszakszerve­zeti klubkönyvtár Kodály Zoltán születésének cente­náriuma tiszteletére augusz­tus 29-én délután négy órai kezdettel hangversenyt ren­dez Radostyánban, a műem­lékjellegű templomban. A koncerten közreműködik Má­té János orgonaművész és a Miskolci Bartók Kórus, Re­ményi János karnagy ve­zényletével; a műsorban ba­rokk- és Kodály orgona- és kórusművek szerepelnek. Konferál Filep Zoltán. Az óvónőképzés idei fel-’ adatairól tanácskoztak Mis­kolcon a hazai óvónőképző szákközépiskolák szakfel­ügyelői és tanárai. A tanév­előkészítő megbeszélésen 24 óvónőképző szakközépiskola mintegy 130 pedagógusa vett részt. Találkozó az egyetemes Ä huszonöt, húsz és a tíz évvel ezelőtt végzett gépész- mérnökök kétnapos találko­zóját rendezik meg Miskol­con, a Nehézipari Műszaki Egyetemen. A találkozó első napján, augusztus 27-én. dél­előtt a résztvevők több elő­adást hallgatnak meg. így például dr. Czibere Tibor rektor, Kossuth-díjas egyete­mi tanár „A Nehézipari Mű­szaki Egyetem a XX. század utolsó évtizedeiben” címmel tart előadást. Dr. Lévai Im­re, a Gépészmérnöki Kar dé­kánja a kar előtt álló okta­tási és kutatási feladatokról szól a volt hallgatóknak Dr. Terplán Zénó egyetemi tanár, a műszaki tudományok dok­tora pedig a hazai gépipari múlt néhány kiemelkedő sze­mélyiségéről emlékezik meg. Egyébként augusztus 28-án is több előadást tartanak az egyetemi találkozó résztve­vőinek; a felsőoktatási in­tézmény tanárai és a volt hallgatók közreműködésével. A HŐ- ÉS HIDROTECHNIKA! KÖZÖS VALLALAT, MISKOLC, BÁTHORI SOR 63. SZ. TETŐSZIGETELÉS! MUNKÁT, ÚJKIGYÓSI NEHÉZLEMEZZEL, HEGESZTETT KIVITELBEN, A HOZZÁTARTOZÓ BÁDOGOSMUNKÁKKAL EGYÜTT, RÖVID HATÁRIDŐRE, GARANCIÁVAL MEGRENDELÉSFELVÉTEL: MISKOLC III., BATHORI SOR 63. SZ. * TEL.: 52-773.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom