Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-16 / 39. szám

T982. február T6., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Előtérben az anyag- és energiatakarékosság Nehéz évet hagyott maga mögött a Lenin Kohászati Művek Ili ezer íös kollektí­vája. A vállalat vezetése az 19111. évi terv összeállítása­kor — számolva egyes anya­gok, energiahordozók árának és a termelési költségek nö­vekedésével — az előző esz­tendőkhöz képest mérsékel­tebb termelési és értékesíté­si célokat tűzött a kohászat elé. Ám a külpiaci hatások a számítottnál kedvezőtleneb­bül érintették a vállalatot, ami tovább nehezítette a gazdálkodást. — A kedvezőtlen külgaz­dasági feltételek miatt válla­latunk termelési eredményei 1981-ben szerényebbek vol­tak, mint azt az év elején reméltük — mondta a múlt évről Herendi Rezső, az LKM műszaki igazgatója. — Jóllehet komoly gondokkal küszködtünk, munkás és mű­szaki kollektívánk több te­rületen eleget tett a vele szemben támasztott követel­ményeknek. A vezetés es az érintett gyáregységek dolgo­zóinak összehangolt munká­ja eredményeként a rende­léssel kellően ellátott má­sod- és harmadterméket gyártó üzemekben — a meg­levő kapacitás kihasználásá­val — számottevően növelni tudtuk a termelést. Az eh­hez szükséges munkaerőt a más üzemekben átmenetileg felszabadult létszám átcso­portosításával biztosítottuk. — Eredményeink között tartjuk számon, hogy tavaly az első félévi nagy készlete­ket sikerült csökkenteni, így az éves átlag készletszint el­fogadhatóan alakult. Ugyan­csak a múlt év egyik fontos állomásának tekintjük a gép­gyártás alapjainak megte­remtését, és a karbantartás szervezetének korszerűsítését. Az új szervezeti keretek kö­zött folytatott tevékenység legfontosabb eredményeként könyvelhetjük el, hogy erő­teljesen bekapcsolódtunk a kombinált acélmű beruházá­si munkáiba, melynek során több mint 100 millió forint értékű gyártási és szerelési feladatot végeztünk el. — A mai gazdasági hely­zetben elengedhetetlen köve­telmény, hogy a vállalatok reális, a feltételekhez igazo­dó, ugyanakkor a népgazda­sági törekvésekkel összhang­ban álló tervet készítsenek. Mit terveznek az idén a Le­nin Kohászati Müvekben? — Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, az idei esztendő is nehéz lesz. Alapvető célunk és érde­künk, hogy mindjobban ki­elégítsük a hazai felhaszná­lók igényét, ami azt jelenti, hogy kellő mennyiségű és mind jobb minőségű ter­mékkel kell ellátnunk a pia­cot. Pontos feladatnak te­kintjük szocialista exportkö­telezettségünk teljesítését, s törekednünk kell a nem ru­bel elszámolású kivitel lehe­tőségeinek fokozottabb feltá­rására, illetve kiaknázására. — Azt már szinte termé­szetesnek tartjuk — folytat­ta Herendi Rezső —, hogy szüntelenül növekednek a gazdálkodással szemben tá­masztott követelmények. Ezért belső adottságainkat, le­hetőségeinket a jövőben még inkább a fokozódó feladatok­hoz kell igazítani. Ezt a célt szolgálja egyebek között az anyag- és energiagazdálko­dásban meglevő tartalékok feltárása, a ráfordítások csökkentése, a piaci kereslet­hez való gyors alkalmazko­dás, nem utolsósorban a termékszerkezet és a minő­ség állandó javítása. — Tudomásunk szerint az LKM-ben nagyszabású tervet dolgoztak ki az anyag- és energiafelhasználás csökken­tésére. — Erre az évre mintegy 235 millió forint anyag- és energiamegtakarítást terve­zünk. Több területen igyek­szünk előre lépni, így pél­dául igen jelentősnek tart­juk a kohóknál előirányzott kokszmegtakarítást, melynek értéke több mint 80 millió forint lesz az év végéig. De említhetek más példát is. A konverteres acélgyártás nö­velése a martinkemencék ter­melésének csökkenését ered­ményezi majd, így földgáz­ból és fűtőolajból mintegy 100 millió forintnak megfe­lelő mennyiséget takarítunk meg. — A környezet szennyezé­sét csökkentő intézkedések sorába tartozik, hogy a má­sodik negyedévben üzembe helyezünk egy új gőzkazánt. Ebben a levegőt szennyező kohógázt használjuk fel gőz­termelésre. Vagyis a kohó­gáz elégetésével nemcsak a környezet fokozottabb védel­méhez járulunk hozzá, ha­nem az eddig veszendőbe ment energiát hasznos célok­ra használjuk fel. Ettől az intézkedéstől az idén 11,2 millió, míg 1983-ban 13,9 millió forint megtakarítást várunk. — Az eredményes munka egyik fontos feltétele, hogy a gyárak, üzemek kiegyensú­lyozottan termeljenek. Ho­gyan vélekedik erről a mű­szaki igazgató. — Ebben az évben célul tűztük ki, hogy a termelő berendezések az elérhető maximális szinten dolgozza­nak. Amennyiben egyik-má­sik gyáregységnek időközben rendeléshiánnyal kell szem­benéznie, a felszabaduló lét­számot olyan területekre kell átirányítani, ahol van bőven feladat és szabad kapacitás. Nagyon fontosnak tartom például a hengersorok egész évi folyamatos jó munkájá­hoz szükséges feltételek meg­teremtését. Feltétlenül szük­ség van arra is, hogy a hen­gersorok dolgozói és a kar­bantartók az eddiginél szo­rosabban együttműködjenek az üzemidő jobb kihasználá­sáért és a jó fajlagos telje­sítmények eléréséért. — Szeretném nyomatéko­san aláhúzni, hogy az élő­munka hatékonyságának nö­velése kulcsfontosságú mun­kaügyi és szervezési feladat ebben az évben. Az igények és értékesítési lehetőségek növekedése mellett számolni kell a vállalati létszám más­fél százalékos csökkenésével. A fizikai állományban a létszámcsökkenés döntő há­nyadát a közvetlen termelő­létszám racionalizálásával és az irányítási lánc legalsó lépcsőjének kiiktatásával, a tevékenységek, munkakörök összevonásával kell biztosíta­ni. A nem fizikai állomány­ban a termékszerkezet-vál­tás és az állóeszköz-fenntar­tás tényleges létszámszükség­letét a takarékosság szem előtt tartásával szükséges meghatározni. Terveink kö­zött szerepel a vállalat irá­nyítási rendszerének egysze­rűsítése, az üzemi és osztály- szervezet felülvizsgálása, a gépesítés és gépi adatfeldol­gozás tartalékainak kihasz­nálása, mégpedig annak ér­dekében, bogy a leterhelés mérséklésével minél több idő jusson az alkotó, műszaki­gazdasági munkára. Bízunk benne, hogy a diósgyőri ko­hászok, a sok ezer főt szám­láló szocialista brigádok nemcsak egyetértenek a vál­lalat érdekeit szolgáló in­tézkedésekkel, de cselekvőén részt vesznek azok végrehaj­tásában. — A termékszerkezet kor­szerűsítése a nehéz gazdasá­gi helyzetben sem elhanya­golható. Ellenkezőleg, az igé­nyekhez igazodó termékstruk­túra jelentősen hozzájárul­hat a gazdálkodós javításá­hoz. — Az eddigiektől eltérően nemcsak a gyártás- és gyártmányfejlesztésre fordí­tunk megkülönböztetett fi­gyelmet, mindinkább előtér­be kerülnek az alap- és al­kalmazott kutatások is. Két szempontot tekintünk ezen a területen igen lényegesnek. Az egyik: hogy a felhaszná­ló, mindenekelőtt a gépipar egyre növekvő igényét kielé­gítsük, másrészről, hogy fo­kozzuk a gyártás gazdasá­gosságát. Mindez nem jelen­ti azt, hogy elhanyagoljuk a hagyományos technológiák korszerűsítését. Folytatjuk a szuperalacsony karbon- és kéntartalmú minőségek ki- fejlesztését. továbbá a por- befúvásos technológia széles körű alkalmazására törek­szünk a nyersvas kezelésé­nél, az acél előállításánál. Gyártmányaink mechanikai tulajdonságainak javítása is terveink között szerepel, amit főként termomechani- kai eljárások alkalmazásával biztosítunk. Lovas Lajos Ellenőrzés a toronyban Az elmúlt év novemberében kezdte meg a televízió- és rádióműsor-szórást az új ké­kesi adótorony. A 176 méter magas toronyba a legmoder­nebb hazai és külföldi be­rendezéseket szereltek be, amelyek kifogástalanul mű­ködnek. Az adók automatiku­san működnek, az állomás személyzete csak felügyel munkájukra, s elvégzi a szük­séges karbantartásokat. Ké­pünkön: Sipos István, az ál­lomás csoportvezetője a NEC- gyártmányú, lapán, felsősávos adóberendezés műszaki álla- ootát ellenőrzi. Fotó: Kovács Mátyás Bilorgyártók A BUBIV Encsi Gyárában évek óta olyan bútorok elő­állításán fáradoznak, amelye­ket több tőkés országban is gazdaságosan értékesíthet­nek. A gyár műszaki kollek­tívájának sikerült olyan la­kószobákat kialakítaniuk, ame­lyek rendkívül keresettek pél­dául az USÁ-ban. így az idén a legnagyobb tételben az amerikai megrendelők szá­mára szállítanak az encsi bú­torokból. Pótalkatrészek a mezőgazdaságban I. „Garanciális” veszteségek A mezőgazdaságban hasz­nált több mint 1300 géptí­pushoz csaknem százezer­féle pótalkatrész kell. Ponto­sabban szólva ennyi alkat­rész folyamatos szállításáról és raktározásáról kellene gon­doskodni. Nem véletlen a fel­tételes mód! Az alkatrészvá­laszték kisebb-nagyobb há­nyadából, időszakosan vagy tartósan, alig vagy egyálta­lán nem lehet kielégíteni az igényeket. Ám ha éppen van alkatrész, sok esetben azokat sem lehet megvásárolni. Például egy Rába 180-as traktor ventillá­torához körülbelül 600—800 forint értékű bordás csatla­kozóhüvelyre lett volna szük­ség. Ez az alkatrész önmagá­ban nem volt kapható. He­lyette komplett ventillátort kínáltak 16 ezer forintért. Nem arról van szó, mintha a mezőgazdaságban már ál­talános gyakorlat lenne az okszerű és kíméletes géphasz­nálat, de sokszor olyan ese­tekben is új alkatrészek szük­ségesek, amikor a gépnek még semmilyen körülmények között nem szabadna meghi­básodnia. Ezek gyártási hi­bák! Egy esetben 24 darab, többségükben új traktort vizsgáltak meg és nem talál­tak olyan gépet, amelynél a 4 henger fejszelepe, porlasz­tója, adagolója mégcsak vé­letlenül is azonos értéket adott volna. Miközben a gazdaságokat a takarékos energiagazdálko­dásra igyekeznek rászoríta­ni, rendszerint az új gépek is „túlteljesítik” a műszaki­lag előirt üzemanyag-felhasz­nálási normákat. És a gazda­ságok hiába is akarnák eze­ket az önmagukban nem nagy értékű, de az üzemanyag- felhasználást jelentősen növe­lő hibás alkatrészeket kicse­rélni, azokat gyakran nem le­het kapni. Nemcsak az alkatrészellá­tás, hanem a garanciális szolgáltatás is akadozik. Ér­dekes módon nem a szerve­zetlenség; hanem sok esetben egy bizonyos fokú túlszerve- zettség miatt. Egy szélsősé­ges példa; meghibásodott egy kombájn felhordólánca. A szövetkezet értesítette a ga­ranciális szolgáltatást végző javító-vállalatot, amely „fő­darabcserére nem vállalko­zunk-’ értesítéssel a kereske­delmi vállalathoz küldte a gazdaságot. Annak rendje és módja szerint kiszálltak a szakemberek és megállapí­tották, hogy a kombájn fel­hord ólánca. a helytelen hasz­nálat miatt romlott el (!?). és a garanciális alkatrészt nem adták ki. Ezután a szö­vetkezeten volt a sor. A hi­bás alkatrészt megvizsgáltat­ta a MERT tel (Minőség El­lenőrző RT), ahol is kiderí­tették hogy a felhordó'.ánc gyártási hiba miatt ment tönkre. A vizsgálatokban és ellenőrzésekben részt vett műszakiak újból összegyűl­tek. és meeéllanodtak abban, hogy a MERT véleményét csak akkor fogadják el. ha a termelőszövetkezet külön anyagvizsgálatot is végeztet A gazdaság ezt potom 9 ezer forintért megcsináltatta. A vizsgálat a MERT-et igazol­ta. Ment a jelentés és a tsz- ben várták a leihordóláncot. Ehelyett egy újabb levelet kaptak, amelyben az illeté­kesek közölték, hogy ezt a vizsgálatot sem fogadják el, mert a felhordólánc ötezer lánctagból áll és ebből csak egyet ellenőriztek. A meghi­básodott alkatrész kicserélé­sét sem garanciális, sem szavatossági szolgáltatásban nem tudják vállalni... És nem valószínű, hogy az 1500 nagyüzem több tízezer gépe közül ez az eset csak egy gazdaság egy gépével történhetett, illetve történhet meg. A mezőgazdasági üzemek mindennek ellenére többnyi­re elvégzik mindazt a mun­kát, amit csak gépekkel le­Bór az úton, a háztetőkön a hó még a telet jelzi, a mezőgazda­sági üzemekben a szerves trá­gya szántóföldekre való kiszállí­tása már a közelgő tavaszt, a megsokasodó tavaszi munkákat sejteti. Képünk a füzérkomlósi hét elvégezni. Igaz, az alkat­részhiány miatt álló gépek helyett esetleg kölcsön trak­torokkal szántanak, vagy az aratáskor a szomszéd gazda­ságok kombájnjai segítenek, de csak akkor, ha a saját munkájukat már elvégezték. A kölcsöngépekkel dolgoztató gazdaság, tehát általában ag- rotechnikailag és biológiailag optimális időn túl tudja csak a szükséges múmiákat elvé­gezni. A késői szántás példá­ul a kukoricánál hektáron­ként 4—5 mázsás terméscsök­kenést okozhat, az aratáskor pedig minden nap késedelem akár egy mázsával is csök­kentheti a betakarítható ter­mést. Bonyhádi Péter Felsőhegyköz Tsz morkolóval fel­szerelt vontatójáról készült, amellyel a gazdaság ezekben a napokban a szerves anyagot szállítja a földekre. Fotó: Laczó József Müanyagüzem Selyeben Készül a közkedvelt műanyag táskák reklámfelirata c selyeb- Viri radat Tsz műanyagüzemében. Az elmúlt év móremse óta 1?' női dolgozóval működő kisüzem naponta 10 szer darob eklórntáskát „gyárt". Fotó; Fojtán Lászlő (Folytatjuk) Közeleg a tavasz

Next

/
Oldalképek
Tartalom