Észak-Magyarország, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-30 / 281. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4. 1980. november 30., vasárnap A tévédrámák, meg a szocialista értékrend Ez év májusában a 20. miskolci ’ tévéiesztivál igen sokoldalúan elemezte a Magyar Televízió nem drama- tilcus munkáinak politikai töltését, azt, hogy a szocialista értékrend az informatív adásokban, riportműsorokban, dokumentumokban, egyebekben milyen nagy hányadot jelent, milyen szerephez jut. Bizonyára más fórumokon is értékelték a szocialista értékrendet a tévéműsorokban, s a közelmúltban került sor a televízió kulturális területei műsorainak ilyen jellegű vizsgálatára. A nagyközönség előtt nagyrészt ismeretlen, hogy az egyes, műsorok melyik főosztályhoz, illetve a televízió melyik igazgatóságához tartoznak, nem veszi figyelembe hogy a Művészeti Igazgatósághoz tartozó főosztályokon kívül van Politikai Adások Főszerkesztősége, Ifjúsági Főosztály, külön Tv- H íradó, A hét és egyéb szerkesztőség és főszerkesz- tőség, hanem egybefüggő műsorfolyamot néz, nincs és nem is lehet figyelemmel arra, melyik tévészerv produkciójában készült az előtte pergő adás. Nemcsak azért, mert ezt nem jelzik, hanem mert nagymértékű átfedések is adódnak a különböző igazgatóságok, illetve főosztályok műsorai között.' A nagyközönség, illetve a szinte egész országot jelentő nézőtábor úgy fogja fel, hogy a televízió tájékoztat és ízlést formál, felfogást, világnézetet igazít — adott esetben deformál. Például a különböző tévésorozatok dramaturgiája szerinti gondolkodás széles tömegekben meghonosodik, és nem ritka eset, hogy a különböző művészi produktumoknál az az elvárás jelentkezik, amit a néző a Derrick-féle krimiknél, meg a különböző hosszú, folytatásos sorozatoknál megszokott. A televízió pedig ezekkei az adásaival is politizál és iziést formál, csakúgy, mint a hír- adórészletekkel, vagy a riportadásokkal, »öt igen sok esetben a hirdetésekkel is. Ezért nem oktalan, hogy időnként mérlegre kerül különböző fórumokon a televíziós műsort készítő szervek munkája, s az, hogy a műsorokban milyen arányt képeznek a szocialista töltésű művek. A legutóbb elvégzett felmérés, mint említettük, a kulturális műsorokat elemezte, s ezekből most a tévédrámákat, illetve a drámai főosztály műsoraiban jelentkező szocialista tendenciákat emeljük ki. A drámai főosztály alapvető feladata a mai magyar valóságról szóló művek készítése. Ebben áll felelősségük, ennek teljesítésén múlik társadalmi tekintélyük. Jól látják azt is, hogy feladatuk nem a termelés, az érdek- és érdekeltségi viszonyok és az ezekre épülő társadalmi mozgások közvetlen tükrözése, hanem hogy ezeknek a folyamatoknak milliók által átélt emberi, morális vonatkozásait, konfliktusait, tragédiáit és győzelmeit ábrázolják a dráma eszközeivel. Az elmúlt évek során a drámai főosztály több alkalommal bizonyította, hogy nemcsak látja feladatát, nemcsak alapítani tud erre programot, hanem azt végre is tudja hajtani, meg tudja valósítani. Ebben a felfogásban születtek például korábban Dömölky János rendezései, a Galgóczy- adaptációk, Szőnyi G. Sándor—Urban Ernő máig emlékezetes írott mai ászt ja stb. E müvek hősei a harcos, cselekvő, a közéleti konfliktusukat leküzdő embert mulatják be olyan új vonásokkal, amelyek csak a szocialista társadalom sajátjai. Es ide sorolandó egy olyan, a mozikban már bemutatott, de a televízióval közös vállalkozásban készült film is, mint Dárday Harcmodorja, amelyben az új típusú, falun élő pozitív hős. a mai falu cselekvő embere jelenik meg rendkívül érdekes környezetben, izgalmas történet keretei között. A drámai főosztály élénk figyelemmel kíséri, melyek napjaink társadalmának égető kérdései, és a maga módján, a maga eszközeivel „rááll” ezekre. Például a szerzést, az anyagiasságot, a kispolgári erkölcs új formában való megjelenését jelző negatív társadalmi tendenciák ellen is igyekszik fellépni és ennek egyik kiváló példája volt, szűk két éve a Végkiárusítás, amely a tévékritikusok díját is elnyerte. Fennáll az a probléma, s ez már nem kizáróan a drámai főosztály számlájára írandó, hogy rendszertelen, rapszodikus a tévédrámák jelentkezése a műsorban, olykor hetekre eltűnnek az új magyar tévéfilmek, tévéjátékok, aztán vagy szinte szériában jelentkeznek, vagy bátortalanul megbújva értéktelenségek — egyediek és sorozatok — tömegében. Sokszor fel sem tud rá figyelni a néző, ha egy héten húrom mozifilm, ugyanany- nyi importkrimi és hasonló között véletlenül megbúvika második műsoron késő este egy magyar tévédváma. Mivel a drámai főosztálynál csak saját készítésű művekről van szó, talán itt a legkönnyebb az összes művészeti főosztályok közül eleget tenni a szocialista értékrend követelményeinek. De ez mit sem von le a főosztály munkájának értékeiből. A külföldi, valamint a klasszikus anyagok feldolgozását is figyelembe véve, s nem feledve él, hogy az ezekből kiérezhető, a mának szóló mondanivaló ugyancsak a szocialista értékrendhez kapcsolódhat, mégis több figyelmet kellene fordítani az arányokra, a hazai és a külföldi, a mai és a múltbeli témák arányára, hogy a főosztály feladatainak megfelelően mindinkább a mai magyar valóságról szóló művek álljanak a középpontban. Igen nagy él'deine viszont a főosztálynak például Gelman Egy értekezlet jegyzőkönyve és Visszajelzés című drámájának igen gyors átültetése és még néhány más szovjet drámának az adaptációja. Különösen jó. hogy ezek között olyanok is ‘akadtak, amelyek a legújabb szovjet irodalomból valók, s amelyeket azonnal közre is adott a magyar könyvkiadás. Mint például az ítélet után, vagy a Pénzt Marijának. Ugyancsak a főosztály érdemei közé tartozik a Harminc év magyar drámái sorozat, amely nagyon érzékletesen képviseli a szocialista eszmeiség, gondolkodás megjelenését, .alakulását, ki- teljesedését a felölelt korszak irodalmi életében — még ha ezek a dráma-megvalósulások egyenetlenek is, s ha a válogatással egy-egy esetben vitázni is lehet —, maga az elképzelés, a sorozat létrehozása a tévédrámák szocialista értékrendjének igen jelentős, pozitív tényezője. Zöld mezőben virágos gallyat tartó madár... A nagyközség régi címereiből ismert a kép. Az emlékmű társadalmi összefogással készült. A jubileumi tanácsülés több száz résztvevőjét a nagyközség if« júsága, az úttörök és a kisdobosok is köszöntötték. Zekzou, Sykxó, Szikszó Hétszáz év, kétszáz perc — Királyi oklevél említi — A hagyományos hálastaféta — A jubileum közügy volt Hélszáz éves jubileumát ünnepelte ebben az esztendőben Szikszó nagyközség. Volt királyi város és megyeszékhely és volt község is.-Hozmán Gyula, a nagyközség párttitkára mondta a jubileumi évet záró ünnepi tanácsülésen: „Szikszó végigjárta a köz- igazgatás lépcsőfokait. És mégis, azoknak van igazuk, akik azt vallják: Szikszó történetében nem annyira a múlt "dicsőségét* kell keresnünk (bár a történelmi múltnak vannak fényes lapjai!), hanem inkább a társadalmi rétegeknek azt az állandóan jobbat akaró élni- akarását és előremutató, de küzdelmes éleiét, mely a mában hozza meg gyümölcseit ...” Egy 1280-ban keltezett királyi oklevél említi először Zekzou t. IV. László elrendelte ebben, hogy minden sót, vagy bort szállító szekér otán vamot kell fizetni, amely keresztülhalad a falun. Későbbi oklevelek azután említik Scepfcson, Sykxó, Sykow, Zykzó néven. A mai Szikszó lakói „Hélszáz év, hétszáz perc” jelmondattal hirdettek társadalmi akciót lakóhelyükért Ök mar a legutóbbi három és fél évtized munkálkodói. A hagyományos há- lastaféfta minden november 30-a előtt elindul, hogy emlékeztessen a Szikszó felszabadításáért életét áldozó 605 szovjet és román katonára. S a harcolva tovább vonulókra ... Az ittmuradottakra és az elmenőkre.. 1 Artdrásfi Gyula nyugalmazott nagykövet, Abaúj megye első kommunista főispánja a jubileumi évet záró pénteki tanácsülésen arról beszélt; milyen nagyot változott harminc év alatt ez a táj, az itt élő emberek! A Három magyar fim ieccnÉÉn Decemberben három áj magyar filmet mutatnak be a premienmozik. Az elsővel már 4-én találkozhat a közönség, s alighanem igen nagy lesz a látogatottsága. A címe: A pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni, rendezője Gulyás Gyula. Egy héttel később Gyöngvössy Imre és Kabay Barna Töredék az életről című munkája kerül mozivászonra, míg 25-én, karácsonyi filmként mutatják be Bódy Gábor rendezésében, a Weöres Sándor műve nyomán készült kétrészes Psychét, amelynek elővetítését és vitáját éppen a minap rendezték meg Miskolcon. hétszáz év utolsó harminchat esztendeje „lelforgatta az egész világot” ... „Szikszó húsz évig volt vármegyeszékhely. De csak néhány szükséges intézményre tellett... Még patakszabályozásra sem ..Az első kommunista főispán az Abaúj Népe című újság egyik vezércikkében legalább mezőgazdasági feldolgozóipart követelt Szikszónak ... A nagyközségből ma is sokan járnak el, de már vannak szövetkezetei, vállalatai, kisebb üzemei. Van ötvenéves, de a. közelmúltban megújult kórháza. Van új iskolája. Épp a jubileumi esztendőben kapott új otthont az általános iskola. Gimnáziuma is van — ami korábban mindig csak vágy volt... A nagyközségben több mint hatvan pedagógus él. Az 1949-ben mindössze ezerkötetes könyvtárban ma 15 ezer kötetet „őriznek”. „A szülőföld szeretete a legnagyobb teremtőerő. Kiapadhatatlan forrás"... — mondta Rozman Gyula, ötven szocialista brigád csatlakozott a „Hétszáz év, hétszáz perc” mozgalomhoz ... A felajánlott percekből kiterebélyesedő órák' munkájával szebbek, gondozottab. bak, rendezettebbek lettek az utcák, a parkok. Külsejében is ünneplőbb lett a nagyközség. A jubileum közügy volt. Az itt élők és az innen elszármazottak szép, közös vállalkozása. A jubileumi ünnepségeken — így a pénteki záróprogramon is — százak, ezrek mozdultak meg. És nemcsak akkor, ha ünnepelni kellett. Idézet a nagyközségi tanács 1980. november 28-án tartott ünnepi tanácsülésének jegyzőkönyvéből: „ ... A nagyközség lakosságának szociális, kulturális, kommunális és egészségügyi ellátási színvonalának növelése, a település társadalom- politikai és közigazgatási jelentőségének megalapozásáért egyes személyek kiemelkedően sokai tettek __ A Tanács köszönetét fejezi ki Andrásfi- Gyulának, Nagy Tibornak, Kalló Viktornak, dr. Simon Sándornak, Köteles Zoltánnak, Kiss Sándornak, dr. Szilágyi Istvánnak, dr. Nagy Károlynalc, Káránál Imrének, Ádám Istvánnak, Sváb Antalnak, Kozmán Gyulának, Pelró Józsefnek, Horváth Ferencnek, Krocsek Andrásnak, Varga Józsefnek és Petró Imrének a nagyközségért kifejtett áldozatos munkájukért.” S a helyi összefogás láttán méltán ígérhetett erkölcsi és anyagi támogatást a megye tanácsa nevében Porkoláb Albert elnökhelyettes is. Iskolaigazgató és politikai munkás, egyetemi tanár és gyárigazgató egyaránt dolgozott. Olyan, aki itt él, s olyah, aki „csak” itt született. És vannak új keletű ba. rátái is* a nagyközségnék. Mint például Kalló Viktor Munkácsy-díjas szobrászművész, akinek Werbánszky Ernő festőművésszel most nyílt közös kiállítása a szikszói művelődési központban. Kalló Viktor készítette — Angyalföld munkásainak és a szikszóiaknak áldozatos társadalmi segítségével — a múltat és jelent összekapcsoló emlékművet, melynek avatásán Nagy Tibor, az MSZMP KB munkatársa mondotta: „a formák egyszerű, de határozott nyelvén szól hozzánk ... váljon a nagyközség igazi jelképévé, hirdesse az emberi összefogás szép példáját”. Csutorás Annamária Fotó: Szabados György Benedek Miklós
