Észak-Magyarország, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-11 / 135. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 T90O. junius TI., szerda „A művészet a változó világban’’ Jegyzetek képzőművészeink tanácskozásáról A Magjar Képző- és Ipar­művészek Szövetsége Észak- magyarországi területi Szer­vezete a napokban tartott idei első féléves területi ér­tekezletén beszámolót hallga­tott és vitatott meg az első félévi munkáról és a tengeli- cei konferenciáról, majd alaptagfelvételi javaslatokról döntött. Az alapjában mun­kaértekezlet jellegű megbe­szélés néhány gondolata na­gyobb nyilvánosságot kíván es azért érdemes belőlük egyet-kettőt feljegyezni. Szoba került az értekezle­ten; vajon sok-e a Magyar- országon évente megrende­zésre kerülő 3600 képzőmű­vészeti kiállítás. A szám így első hallásra valóban soknak tűnik, ha azonban a telepü­lések kiállítási igényei szerint osztjuk el, nem sok, sőt, a tanácskozás megítélése sze­rint még kevés is, hiszen a jelzett számnál több tárlat is megzendezesre került; a baj azoqjban az, hogy ezek között sok volt az igénytelen bemu­tató, amely nem használt a közművelődésnek. Gondként jelentkezik * képzómüjvészeti életben a szö­vetség jelenlegi felépítése, mert Budapesten minden művész szakosztályi szinten él, a vidékiek pedig ezektől a szakosztályoktól bizonyos fokig elszakadnak. Ennél­fogva a vidéken élők mun­kássága, szervezeti élete kü­lönválik a fővárosiakétól. Szükségesnek mutatkozik a szervezeti szabályzat bizo­nyos fokú módosítása rész­ben emiatt, részben olyan okok miatt, amelyek a ten- gelicei országos tanácskozá­son merültek fel. Ezek rend­kívül sok egzisztenciális vo­nást is tartalmaztak, a me- cecsKwa, a lektorálás kér­déseit érintették. Tény, hogy az egyes rajtttoriwtiális, főha­tósági jogkSeölínek a helyi tanácsok, vagy megyei taná­csok hatáskörébe utalásával a képzőművészeti szervezeti élet egyes vonatkozásai, ren­delkezései is felülvizsgálásra szorulnak. Az idén ismét megrendezik a képzőművészeti világhetet, amelynek mottója: „A mű­vészet a változó világban”. A fejlett szocializmus építé­sének jelenlegi bonyolult idő­szakában sürgető szükségsze­rűség egy olyan helyzetfel­mérés, amely egyszerre for­dít figyelmet a társadalom, a kultúrpolitika elvárásaira, a gazdasági, technikai lehetősé­gekre, s a művészet belső fejlődéséből adódó utakra, irányokra. A világhét mottó­jául választott téma lehetősé­get nyújt a művészet és a művészek számára egy ala­pos önfeltárásra, másrészt a kultúrpolitika, az állami me­cenatúra számára a téma sokoldalú kibontása megbíz­ható kénét adhat elvárásai, elképzelései realitásáról. A területi értekezlet ter­mészetesen foglalkozott a szo­rosabban vett területi prob­lémákkal is. Az idei eszten­dő első jelentős és nagy si­kerű rendezvénye a salgótar­jáni tavaszi tárlat volt, amely jó keresztmetszetet adott több képzőművészeti műfaj jelenlegi országos helyzetéről. Sikeresnek mondható a mis­kolci rajz- és kisplasztikái kiállítás is, amely ugyan ter­jedelmében nem azonos a tavaszi tárlattal, de feltétle- nül előremutató pozitívumo­kat tartalmaz az elkötelezett­ség irányában. Képzőművé­szeink megítélése szerint, ezt az utal folyamatosan tovább kell szélesíteni, hozzá kell szokni a bátor beszédhez és merni kell arról is szólni, ami a társadalmunkban vég­bemenő változásokat mutat­ja. Igen jelentős eseménye a területi szervezet életének, hogy a Miskolcon élő párt­tag képzőművészekből a be­számolási időszakban meg­alakult a pártszervezet, amely •hihetőleg gerjesztő magként fog hatni a művészek előtt álló feladatok megoldására. A művészek számára egyébként eddig öt alkalommal rendez­tek elméleti konferenciát. Több gyakorlati kérdésről is szó esett a területi tanács­kozáson, művésztelepi cse­rékről, tárlatok cseréiről, va­lamint a képcsarnoki vásár­lásokról, és az év hátralevő nagy kiállításaira történő fel­készülésről. Egy kérdésben sajnos nagyon nehéz az elő- remozdulás: az üzemi szer­ződések terén stagnálás van. Ígéretek vannak, de még nem konkretizálódtak. Nem érdektelen megjegyez­ni, hogy az itt részleteiben nem ismertetett kérdések többsége nehézséget jelentett és a jövőben még több gon­dot jelent képzőművészeink számára. Az 1980-as esztendő gazdasági nehézségei, kötött­ségei nem kedveznek a me­cenatúra jelentős javításának. S jóllehet, ezek, a gondok egzisztenciálisan Is érintik a művészeket, a tanácskozás főbb gondolatai azonban a teendők, a vállalt feladatok, az egyetemes magyar köz­művelődésnek a képzőművé­szet sajátos eszközeivel való segítése körül forogtak. (hm) Szorgalmas, tehetséges... üriiilüiii, Égy más nyelven is el Indem mondani... — Mikor kezdődött ez a szerelem ? — Nagyon régen. Még az általános iskolában, ötödikes koromban. Egy nagyon ked­ves tanárnő jött be az első oroszórára, és amikor ki­mentünk. egyszerűen tetszett nekem, hogy más nyelven is el tudom mondani azt, hogy asztal, szék... Egyszerűen élveztem a dolgot, s később örültem a dicséreteknek, a sikernek ... Az egykori ötödikes kis­lány ma már érettségiző nagylánnyá cseperedett. Pén­teken matrózruhában, jól pa­lástolt izgalommal (Halász Gizella egyik erénye, hogy nem engedi eluralkodni ma­gán az idegességet, hogy ké­pes nyugodt maradni, bármi­lyen nagy a tét — mondta róla Kellei István, tanára), megjelenik az érettségi vizs­gabizottság előtt. Igaz vi­szont, hogy az egyik tárgy­ból már nagy-nagy ötös dí­szeleg a bizonyítványában. Az idei országos tanulmányi versenyeken, az orosz sza­kosított tant érv üek mező­nyében a nagyon előkelő harmadik helyet szerezte meg. — Pergessük vissza az ese­ményeket ... — Engem mindig nagyon befolyásol a tanár. Ha köz­vetlen kapcsolatot tud terem­teni az osztállyal, akkor nem félek annyira. A nyelvek, a történelem, a magyar iroda­lom különben is sokkal job­ban érdekei, mint mondjuk a matematika vagy a fizika. Igaz, abból nem is vagyok a jók között. (Csak zárójelben: a matematika várta a beszél­getésünk után is, mert igaz, hogy történelem—orosz szak­ra jelentkezett a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetemre, de nem szeretné rossz jeggyel mutatni a fel­vételin az érettségi bizonyít­ványt.) Az osztályban sze­rintem sok jó oroszos van, s a többiek is sikerrel sze­repeltek volna, egy kicsit több szerencsével... A szerencsét — teszem már hozzá — nem adják persze ingyen. Gizella szerette s szereti az orosz nyelvel. így hát sok időt is áldozott rá. Nyaranta a Gorkij nyelvis­kola intenzív foglalkozásain vett részt, s igaz, első (még ötödikes korából való) szibé­riai levelezőtársával ma már csak ritkán váll levelet, de a jaroszlavi pajtásoktól he­tente érkezik híradás. Tizen írnak — tíznek válaszol... A levelezés jó nyelvmester. Er­re buzdította tanára is. aki azt mondta róla: szerencsé­sen párosul benne* a tehetség és a szorgalom, megvan ben­ne a kitartás képessége. Eddig a harmadik helve- zésia hosszú voll az út. Még az általános iskolában ne­gyedik volt a városi verse­nyen. A szovjetunióbeli tá­borozásról készült naplóoá- lyázaton második léit. S a másik tantárgyat — a törté­nelmet — sem hanyagolta: harmadikban és negyedikben is írt pálvázatot. az elsőre 10 ponlot kapott a maximá­lis 12-ből. díiazta a múzeum. — Vele voltam az országos döntőben — emlékezik ta­nára. — Tudtam, hogy jó. de nem tudtam, milyenek a többiek. .Amikor befejezte szereplését, akkor már azt is tudtam, nagy baj nem lehet. Az első tíz között ott kell lennie... De amikor a táv­irat megérkezett, hát az olyan volt, mint az álom. Huszonöt éve tanítok — mondtam is neki, szebb ajándékot nem kaphattam volna jubileumi ajándékként —. sok jó. sok tehetséges ta­nítványom volt. de Gizi volt az első. aki ilyen magasra jutott. Megvallom, nemcsak örültem — el is érzékenyül­tem egy kicsit. De talán ért­hető . .. Gizi tanárnak készül, bár motoszkál benne a kétség, hogy meg tud-e majd birkóz­ni a gyerekhaddal. Aligha­nem azért, mert szeretne, jó tanár lenni. S magától tud­ja. a jó tanárnak nagyszerű embernek is kell lennie. Fél lábbal egyetemi polgárként (na persze ehhez még a tör­ténelem felvételijén is bizo­nyítania kell!) még igazi kö­zépiskolás. Szurkolunk neki — hogy sikerüljön. Megér­demli. * Kopogott a teléxgép. Hosz- Rzú csíkban „folyt ki” a gépből az országos tanulmá­nyi versenyeken az első há­rom helyezettek között vég­zettek névsora. Mint mindig, most is izgatottan olvastuk, van-e köztük hazai; borsodi, miskolci diák. Először az ő nevét olvastuk. A véletlen adta a sorrendet. De utána még három Földes-diák ne­vét is országgá kopogta a gép. A matematika II. szako­sított tantervű osztályok ver­senyében második lett Kiss György (tanára:, dr. Szikszai József), a Földes Ferenc Gimnázium negyedik osztá­lyos tanulója. Az Ókortudo­mányi Társaság latin nyelvi versenyének harmadik helyén is két Földes-diák osztozott: Bene Ibolya harmadikos da­nára: Polányi Imre) és Me­zősi Emese negvedikes (ta­nára Koszorús István). Ne­kik is gratulálunk. (csulorás) Férfi erejű asszony volt... Kiia Ifagta (Élezik A Csabai kapu őrült tem­pójú forgalma rövidre sike- ritetle a 25-ös számú ház falán levő emléktáblánál az ünnepséget. Amikor az 1905 —HMiö-os esztendőkben üt éli férjével a fiatal tanítónő, alighanem olyan csendes volt ez az utca. mint ami­lyen ma már sohasem lesz. De hem is a koszorúzás! ün­nepség időtartama számít. sokkal inkább az, hogy az' írónőre annyian jöttek el emlékezni, hogy végül is na- gyon-nagyon szűknek bizo­nyult a nevét viselő fiók- könyvtár a miskolci Park utcában. Pedig már hatvankét éve halott, s van irodalomtörté­nész. aki szerint nemcsak testben távozott e világból, vele együtt elment az a vi­lág. s a világgal együtt mü­veinek vonzereje is. amely­ről a Színek és évek. a Han­gyaboly és a Mária évei szólnak. S mintha erre a véleményre rímelne a könyv­kiadás — több mint líz éve nem jelentettek meg semmit műveiből... Pedig hát alig­hanem nagyon nagyok még adósságaink Kaffka Margit­tal szemben, akiről kortársai azt mondták, „férfi erejű asz- szony volt”.' Miért illethették így? Tulajdonképpen erről beszéd a Kaffka Margit fi­ókkönyvtárban megtartott emlékesten Gyarmati Béla. a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, s ezt bizonyította a Lételes müvekkel, a sze­melvényekkel nagyon ava­tottal! Tímár Éva. Mert nem keilett-e férfibátorság ah­hoz, hogy osztályából kisza­kadva. neveltetése ellenére annyi mindent elmondjon a már csak múltjukból élőkről? S hogy az igazat írta, bigy- gyük eh belülről ismerte őket! S nem kellett-e bátorság ah­hoz, hogy a himzöráma és a konyhalűzhely. a családi fé­szek melegét pályolgató asz- szonysors ellen fellázadva teljes őszinteséggel valljon szerelemről, testi kapcsolat­ról? S hogy a Nyugat nem­zedékének — nagy nemzedé­kének — közösségvállaló tag­ja legyen? A világa messze tűni vi­lág. Erről a világról vala­hogy keveset tudunk. Kaffka Margit művei segítenek érte­ni, ismerni, egy kicsit. Nem lobogóként kell — s nem is lehet — időnként előre mu­tatni. megmutatni, de nem is arra érdemes, hogy elsül­lyesszük az irodalomtörté­netben. Mert nemcsak az író; a kritikus, a publicista (itt van adósságunk vele szem­ben!) is megérdemli, hogy olykor belelapozzunk a könyvbe. Száz éve született. Elele rövid volt (elvitte a spanyol­nátha 38 évesen), de teljes. Erről a-teljes életről, s iro­dalmi kiteljesedéséről hallot­tunk a kedd esti miskolci megemlékezésen. (es. a.) Úszónapközi A városi művelődési (cóz- pont miskolci Gárdonyi Géza Művelődési Háza úszónapkö­zit szervez a vakációban az általános iskola 2., 3. és 4. osztályos tanulói részére. Augusztus 4-től 25-ig tart majd a napközi, amelyre jú­nius 15-ig fogadnak még el jelentkezéseket. Úszómesterek és tanárok loglalkoznak a ki­csikkel, akik délelőttönként az Augusztus 20. strandfür­dőben ismerkednek az úszás alapelemeivel, délutánonként pedig a diósgyőri vérfürdő­ben gyakorolhatnak, játsz­hatnak. Az ebédet (naponta háromszor kapnak étkezést a 800 forintos részvételi díj el­lenében, s ebben benne fog­laltatik a különbusz, illetve a felügyelők díja is) a Diófa étteremben biztosítják. Az úszónapközi megkezdése előtt egyébként megbeszélést is szerveznek majd a jelentkező gyermekek szülei részére. A diósgyőri Vasasban lilo és Jugoszlávia A közelmúltban elhunyt Joszip Broz Tito emlékét idé­zik tel azon a kiállításon, amelyet június 12-én, délután fél 3-kor nyitnak meg a di­ósgyőri Vasas Művelődési Központban. A kiállítást Nebregics Milenko, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagy­követségének első titkára nyitja meg. A Joszip Broz Tito és Jugoszlávia címmel megrendezésre kerülő kiállí­tást június 25-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A kiál­lítás idején három alkalom­mal. június 16-án. 17-én és 18-án — mindhárom alka­tommal délután fél 3-kor — filmvetítéseket tartanak. A köztársaságokat, az adriai és a dalműt tengerpartot, illetve a jugoszláv folklórfesztivált ismerhetik meg közelebbről az érdeklődők a kisfilmek segítségével. 20-30 százalékos engedmény Bútorvásár EGYES KÁRPITOZOTT GARNITÚRÁK, SZEKRÉNYSOROK, SZEKRÉNYEK, ASZTALOK, SZÉKEK, GYERMEKBUTOROK, KONYHABERENDEZESEK A BORSOD DOMUS ÁRUHÁZBAN ÉS BÚTORBOLTJAINKBAN Amíg a készlet tart! bútorért

Next

/
Oldalképek
Tartalom