Észak-Magyarország, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-04 / 129. szám

1980. június 4„ szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 sa (az emberek Szerelés közben Szomjas ' a löld. szomjasak a gyárak, és kell a víz az embereknek is. Az óriási víz­igény következménye, hogy ma már — az ivóvíz nagy részét — gyártani kell. Az elmúlt 80 év gyors iparosí­tása, a' lakáséoítési progra­mok végrehajtása, a rohamos városiasodás, és nem utolsó­sorban a mezőgazdaság fej­lődése óriási mértékben nö­velte a vízl'ogvasztás fajla­gos szintjét, mennyiségét. Fokozódik hát a jelentősé­ge azoknak a Vízkészletek­nek is, amelyek csak tisztí­tás után használhatók. Kü­lön problémakört jelent az iparlerületek, így Borsod megye és Miskolc vízellátási helyzete is. Ezeken a terüle­teken a vízgazdálkodási fel­adatok csuk a központi és helyi erőforrások egyesítésé­vel. megfelelő szervezéssel teljesíthetők. Nő a jelentősége Természetes tehát, hogy egyre növekszik a regionális rendszerek. így az Észak- magyarországi Regionális .Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat jelentősége. Kazinc­barcikán. a vállalat .központ­jában Aranyosi Gábor igaz­gatóval beszélgetünk az el­múlt évek jelentősebb vál­tozásairól, és a soron követ­kező időszak feladatairól. —■ Az Országos Vízügyi Hivatal ágazati irányításával ''jelenleg öt regionális válla­ltit működik az országban. Az ÉRV működési területe három — Borsod, Nógrád, Heves — megyére terjed. Legfontosabb feladatunk: a megfelelő minőségű víz biz­tosítása a 'különböző fel­használók számára. Ez egy­re nehezebben oldható meg, és egyre költségesebb feladat is, hiszen nemcsak jobban szennyezzük környezetünket, hanem egyre több víz is kell. Tálán érzékelteti a nehéz­ségeket, ha elmondom: vala­mikor a víz minőségének vizsgálata csak 14 kompo­nensre, összetevőre terjedt ki, ma negyvenre. Vállala­tunknál 150U dolgozó 2,7 milliárd értékű állóeszköz- állomány felhasználásával birkózik meg azzal a fel­adattal. hogy a megyében négy városban, Miskolcon, Kazincbarcikán, Mezőköves­den és Ózdon, valamint 50 településen legyen megfelelő a vízellátás. — A vállalat szervezeti felépítése rokon az EMÁSZ- éval. Működési területünkön hálom üzemigazgatóság — a miskolci, a kazincbarcikai és a salgótarjáni — „felel” a feladatok teljesítéséért. Kiemelt fontosságú Miskolc peremén, a Sajó- szentpéter felé vezető úton találjuk a miskolci üzem- igazgatóságot. A szépén kö­rülkerített és rendezett te­lep a fejlődés, a változás je­leit mutatja. Fekele-l'ehér, ültüző és étkező, valamint az épülő sporttelep biztosítja a dolgozók megfelelő szociális ellátását. Itt van az üzem­igazgatóság javítóműhelye és irodaéoülete is. valamivel távolabb szabályos rendben sorjáznak a „bevetésre váró” nyugatnémet csatornatisztító berendezések is. Dr. Hajós Gyula üzemigaz­gató a jobb áttekinthetőség, a feladatok tisztánlátása ér­dekében, a közelmúlt ese­ményeinek ismertetésével kezdi beszél ge t ésUnket. — Az Országos Vízügyi Hivatal és a megyei, tanács 1ÍI7ÍS elején állapodott meg abban, hogy az OVH magára vállalja a kiemelt fontossá­gúnak tekintett város, Mis­kolc vízellátásának gondját, így a vízbázisok fejlesztését is. Egyúttal olyan megálla­podás született, hogy a re­gionális jellegű vízművek: az alsózsoleai és a miskolci csúcsüzem, valamint a folya­matban levő beruházások; a csúcsüzem II. üteme és a sa- jóládi üzem az ÉRV-hez ke­rüljenek. Nyilvánvaló, hogy a miskolci vízműveknek is bőven maradt még tenniva­lójuk. Ök látják el egyebek között a karsattoiTások üze­meltetését, és a városon be­lüli hálózat működtetését, azaz,az elosztást. A közeli jövő Az üzemigazgatóság feladj tai közé tartozik a város ha­tárán levő vízellátási rend­szerei; üzemeltetése, és ezzel összefüggésben a vízellátást szolgáló kutatások és fejlesz­tések- finanszírozása. Ezek közé tartozik a sajóládi víz­mű befejezése és a tiszai vízművel kapcsolatos mun­kálatok megkezdése. Számottevő az üzemigaz­gatóság vízhasznosítási tévé. kenysége. más szóval az ön­tözés. ami az év elejétől ke­rült az ÉRV irányítása alá. A gyöngyösi és nagyrédei. valamint a tarral! és a lisza- lúci. taktaharkányi szivarv- tyús öntözőfürtöket éppúgy az. ÉRV szakemberei keze­lik, mint a gravitációs öntö­zést biztosító Egér-csatornát és a Bársonyost. A feladatok harmadik csoportját a víz- és csator­naszerviz üzem speciális fel­adatai jelentik. Ilyen jelle­gű feladatokat csak ez az üzemigazgatóság végez, mert a drága berendezéseknek és a dolgozók szaktudásának maximális hasznosítása csak­is az erőforrások megfelelő kon cen I rá 1 ásá va 1 bi ztosít ha tó. Ipari és mezőgazdasági üzemek csatornarendszeré­nek feltárását. tisztítását igen korszerű gépekkel vé­gezzük — mondja dr. Hajós Gyula, és a telep udvarán levő gépekre mutatva közli, egy-egy ilyen gép. berende­zés 6 millió forintba kerül. Belelapozok egyik munká­juk dokumentációjába. Lai­kushoz illően, a fényképek­nél időz el legtovább a te­kintetem. Láthatom a Lenin Kohászati Müvek alatt húzó­dó barlahgnyi csatornákat, és az azokban dolgozó munká­sokat. Hatalmasak a csator­nák, nagy a munka: látva a képeket, felsejlik bennem az a közeli jövő. amit dr. Hajós Gyula említ, hogy a beszer­zés alatt álló ipari televíziós berendezéssel olyan munká­kat is elvégezhetnek, olyan csatornákban is dolgozhat­nak majd, amelyek járhatat. la nők. Az előbbi felsorolás, a fel­adatok tételes említése még nem adhat teljes képet az ÉRV tevékenységéről. A vi­zek fokozódó szennyeződése — az ipari szennyeződés és a háztartások szennyező anyagai — könnyen a víz­körforgalom komoly zavarai­hoz vezethetnek. Az ÉRV- nél is a hidrogeológusok, ve­gyészek, biológusok, gépé­szek és villamos szakembe­rek összehangolt, komoly munkával óriási erőfeszítést tesznek ennek megakadályo­zására. Szomjas a fold. szomjas az ipar, szomjasak az embe­rek ... Fokozódik a víz irán­ti igény, A vízellátási és csa­tornázási ágazat fejlődése pedig még csak a kezdeti szakaszban van. Munka közben kaptuk lencsevégre Mezőkövesden, a Matyó Tsz telepén Dózsa Jánost, amint éppen a képen látható silókombájnt javította. A szerelő egyben a gép gazdája, vezetője is, s mivel a kombájnt az utolsó csavarig jól ismeri, ez biztosíték arra, hogy a javítás kellő eredmé­nyességű lesz. Fotó: Laczó József esznek Buchert IWikló* Minden gyárban sokféle tanfolyammal, szakoktatással igyekeznek elősegíteni, hogy a dolgozók szaktudása növe­kedjék, s erről bizonyít­ványt, oklevelet, képesítést szerezzenek. A MEZÖPANEL és a Beton, és Vasbeton- ipari Müvek Miskolci Gyá­ra közösen, úgynevezett, be- tónelemgyártó szakma elsa­játítására toborozta dolgo­zóit, s az oktatást a 114. számú Ipari .Szakmunkás- képző Intézet, vállalta. A MEZÖPANEL-ből hét dolgozó jelentkezett, a betongyáriak közül 11-en vesznek részt a szakmásíló tanfolyamon, melynek osztályvizsgáján már sikerrel túljutottak. Június második felében kerül sor a szakmunkás­vizsgára, ennek gyakorlati részét a betongyórban bo­nyolítják le, ugyanakkor az elméleti tudásról írásban és szóban is számot kell adni­uk a szakmunkásjelöltek- nek, akik közül legtöbbjük női dolgozó. Ezzel a tanfo­lyammal lezárul a beton- elenigyárló szakma képzése, ugyanis helyette a 80—81-es tanévben már vasbeton ké­szítőket képeznek országos rendelet szerint. Az elmúlt hét közepén még- illett rá a jelző, hugy elkese­rítő. Mármint az időjárás, — amely minden számítást fel­rúgott. Aligha lehetett találni olyan gazdái, aki ne fohász­kodott volna esőért, hiszen a táblákba repedés-,.rianáso­kat” rajzolt a szárazság. A növényitek fejlődése megállt, megtorpant, arasznyi magas­ságuk semmi jóval nem biz­tatott. Kiss József, a sajóvá- niosi Aranykalász Termelő- szövetkezet elnökhelyettese már megkönnyebbülten mondta: — Végre fellélegezhettünk. Egész tavasszal csak kínlód­tunk. Már számolni sem mer­tem hányszor álltunk le a vetéssel, mert mindig esett, annyi, hogy a gépek elmerül­lek volna a sárban. Nem is napokat, órákat használt’ink ki, így sikerült csak a tavaszi kultúrákat földbe juttatni. * Hiába van korszerű géppar­kunk, ha egyszer a csapadék megbénítja a munkát, s .ko­molyan mondom már annak is örültünk, hogy május első hetében sikerült befejeznünk végre a vetést. Kicsúsztunk ugyan az időből, persze még nem veszélyesen, de nagyobb baj, hogy a beköszöntő me­leg idő. majd az eső nélküli hetek alaposan megviselték a kultúrákat. A kései vetés, majd az azt követő szárazság közös hala; Jókor jött eső... sara a különben jól kelő nö­vények fejlődése megtorpant. A vízhiányt elsősorban a .se­kélyen’ gyökerező kultúrák érezték meg. — például az olajlen — amelyet tényleg csak napok . álasztultak el a károsodástól. Mivel a terme- . lő,szövetkezeinek nincs nagy teljesítményű öntözőberende­zése, tehetetlenül várták, hogy változzon az idő. — Éppen ideje'volt, — só­hajtott fel az elnökhelyettes, — hogy vége szakadjon a balszerencse-sorozatunknak. Immár harmadik éve kere­sünk egy olyan kultúrát, amely jövedelmezőbb, mint az eddig termesztettek. A lencsével kezdtük, jobb rá se gondolni. A borsóval folytat­ták, azt pedig a szárazság tette tönkre. Idén olajlent ve­tettünk száz hektáron, hogy hátha beválik, s megint nem sok választolt el a kudarctól berniünket. Ez a száz hektár olajlen a termelőszövetkezet pénzügyi szempontjából egyáltalán nem közömbös. Persze mond­hatnánk. máshol sem. de olt, ahol az összes szántóterület éppen csak meghaladja az 1400 hektárt, ott minden hek­tár termésére nagy szükség van. A kis üzemi méret ele­ve feltételezi .azt a jövedelem­központú vetésszerkezetet, amelyben az árunövények aránya magasabb. — Mi sem vagyunk kivéte­lek. Evekkel ezelőtt meg­kezdtük azoknak a kultúrák­nak a kiválasztását, amelyek a mi adottságaink között, el­sősorban a kedvezőtlen ég­hajlati viszonyok ellenére is gazdaságosan termeszthetők. A szárazság, a korai fagy azt diktálta, hogy a kukorica ve­tésterületét szorítsuk vissza, arra a szintre, amíg az állat- tenyésztésünk érdekébe nem ütközik. Üj kultúrák, a nap­raforgó és a len beállításával sikerült is 400 hektárra le­csökkenteni. de még most. az eső után is beleborzongok abba a gondolatba, hogy mi lesz ezzel a most még csak arasznyi növénykével, ha déri hoz a szeptember. A szövetkezet vetésterve pedig kimondottan jónak mondható. Júliustól október végéig egymás után. kis el­téréssel érnek be a kultúrák, így a nagy munkacsúcsokat széthúzták, a gépeket jobban ki tudják használni. A közel ötszáz hektáros őszibúza-le- rületet napos, száraz idő ese­tén tíz nap alatt learatja a kél nagy .teljesítményű kom­bájn. a John Deer és a Bison Gigant. Idén a költségek mérséklése érdekében jobban bevárják az érésidőt, igye­keznek a mesterséges szárí­tást elkerülni Az elnökhe- lyfettes: — A búza a szeszélyes ta­vasz ellenére meglepően ked­vező termést ígér. Ügy tűnik, a tervezett 40 mázsás hektá­ronkénti termésnek nem lesz akadálya. A szőlő szintén jó terméssel kecsegtet, de a gyü­mölcsösünkben talán az el­múlt évi fagykár hatására csak közepes termést becsül­tek a szakemberek. A 150 hektáros ültetvényről a 150 vagon körte s őszibarack he­lyett llo vagon termésre ha számíthatunk. Így ez az eső a legjobbkor jött. nemcsak a növények szempontjából, ha­nem a miénkből is. hiszen most már bizakodhatunlj. Az őszi árpa az út mellett kalászba szökött. — ki — A lűlerinés betakarítása Már csak néhány nap áll rendelkezésre ahhoz, hogy a tavaszi esőben kizöldült árok­partok, utak, vasúti és ár­vízvédelmi töltések, erdóte-^ rületek fütermését betakarít­sák azok a szarvasmarha­tartó kistermelők, akiknek a tanácsi szervek azokat in­gyen szétosztották. Ha a tu­lajdonosok (kezelők) a füvet június 5-ig nem kaszálják,le, azt bárki ingyen betakarít­hatja. A háztáji kisegítő gazdasá­gok fejlesztéséről szóló ha­tározat értelmében a taná­csok végrehajtó bizottságai felmérlek, melyek azok az útmenti árokpartok, út. vas­úti. árvízvédelmi töltések, erdőterületek és nagyüzemi rétek, amelyekről a tulajdo­nosok a teljes fűtermést nem tudják betakarítani, és az igények alapján a szarvas- marhatartással foglalkozó kistermelők között május ló­ig szétosztották. Hu a tulaj­donosok (kezelők) az így ka­póit területről a füvet júni­us 5-ig nem kaszálják le. a/.t bárki ingyen betakaríthatja. A mezőgazdasági nagy üzemek kaszálatlan, illetve nem hasz­nosítóit rét- és legelöterüle- tük után az aranykoronában nyilvántartott kataszteri tisz­ta jövedelmük ezerszeres szorzatának megfelelő forint- összeget kötelesek befizetni. A magánszemélyek betaka- rítatlan rétjét a helyi taná­csi szerv javaslatára — já­rási földhivatali határozattal — állami tulajdonba veszik. Az idei jó füíermés lehe­tő legkisebb veszteséggel tör­ténő betakarítása és ' a ta­karmányozásban való fel- használása érdekében a MÉM felhívja a tanácsokat, hogy a közleményben foglaltak végrehajtását szervezzék meg, ellenőrizzék és érvényesít­sék.. Á világgazdaság hírei Az ENSZ adatai szerint 19tö-ben, a népi demokrati­kus erők győzelme előtt La­osz a világ húsz legkevésbé fejlett országa közé tarto­zott. Ebben a vasércben, ón­ban, cinkben, rézben gazdag országban, amelynek kéthar­mad részét értékes erdők bo­rítják, a folyók pedig óriá­si energetikai potenciált rej­lenek. a hetvenes évek köze­pén gyakorlatilag nem volt ipar. A kisárutermelő üzemek átlagosan mindössze húsz munkást foglalkoztattak. A forradalmi hatalom gyökeres társadalmi-gazdasági refor­mok megvalósítását tűzte ki célul. Átszervezték a hitel­es pénzrendszert, államosí­tották a vezető iparágakat, állami ellenőrzés alá vonták a külkereskedelmet. Ennek eredményeképpen kialakult az állami szektor alapja: az országban jelenleg 500 álla­mi vállalat működik (gépipa­ri üzemek, téglagyárak, me­zőgazdasági gépgyárak, ru­hagyárak. kenyérgyár slb.). Az erdő az ország legfőbb természeti kincse. A fa a la­oszi export legjelentősebb té­tele. A tikfa. a mahagónita. az ébenfa és más ritka fa- fajták nagy keresletnek ör­vendenek a világpiacon. A következő ötéves terv­időszakra a jugoszláv vegy­ipar szerkezeiének átalakítá­sát tervezik oly mórion, hogy az alapanyaggyártó és fel­dolgozó ágazatok aránya 55:45 legyen. Ahhoz, hogy 1085-ia megvalósuljanak a fő célok, legalább 70—80 százalékra ki kell használni az alapanyaggyártó ipar ka­pacitását. Ez azt eredmé­nyezné, hogy a középtávú tervidőszak utolsó évében a leihasználáshoz képest 6—s százalékkal lenne nagyobb a termelés. A jugoszláv piac ellátásában az. import hánya­da 20 százalék lenne, ehhez viszont legalább 25 százalé­kos expoitfejlesztésre van szükség. A külkereskedelem terén az elképzelések szerint 2:1 szinten kell tartani az. export-import értékarányát A vegyipar lí)85-ig előirány­zott fejlesztése nem lesz ol­csó, sőt felveti a kérdést, lesz-e elegendő pénz a cé­lok megvalósítására. Körül­belül 110—120 milliárd di- náros beruházásra van szük­ség ahhoz, hogy ne álljon meg a fejlődés. Ausztria földgázki tuséból jelenleg mintegy 1.8 milli­árd köbmétert hoznak fel­színre évente. 1985-ig azon­ban ez a mennyiség 800 mil­lió köbméterre csökken. En­nek az az oka. hogy a bel­földi földgázkészlet belát­ható időn belül kimerül. Szá­mítva az 1981-re tervezett iráni gá zszállítások beindulá­sára, az osztrák állami kő­olajvállalat túl gyors ütem­ben fogyasztotta a belföldi készletet. Tekintettel arra. hogy az iráni gáz kiesése most már biztosra vehető, az is/trákok a jövőben elsősor­ban az északi-tengeri gazra számíthatnak. Onnan, az első szállítások már 1980-ban be­érkeznek a nemrég .elkészült csővezetéken. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom