Észak-Magyarország, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-03 / 128. szám

V9#0. /lífliws 3„ itetW CSZAK-MXOTMtORSZAC 8 ~ Olcsóbb , jól megépíteni Exportra gyártják A PÁRIZSI mezőgazdasá­gi kiállításon a technikai új­donságok között szerepelt eéy olyan berendezés, amely­ben a friss zöldség, gyü­mölcs és virág ellenőrzött nyomás alatt tartósítható. A berendezésben az áru előbb légritkított térbe kerül, ahol gyors elöhútés következik 1—4 “C-ra. A félig áteresz­tő műanyag zsákok falán, amelybe az árut elhelyezik, a széndioxid gyorsan, az oxigén lassan hatol átj Így a hűtött árut CO:rben gaz­dag és oxigénben szegény közegben tartják. Azáltal, hogy közvetlenül hütik és irányított nyomás alá helye­zik az árut, tartósítják friss állapotát. A Diósgyőri Gépgyár A gyáregységének batériaüzemében hűtő* batériák készülnek, melyeket hűtőgázokban felfüggesztve szeleinek fel. Jelenleg a Szovjetunió részére készülnek hűtőberendezések. A képen Mátyás József lakatos csavarbehajtó gép segítségével a batéria összeszerelését végzi. zámú és a különböző be­tegségekkel szemben ellen­álló. A KGST-TAGORSZÁGOK a világon a leggyorsabban fejlesztik az öntözőrendsze­reket. líHiü-ban ezekben az 'országokban 9,2 millió hek­tár. 1975-ben 19,8 millió hektár területet öntöztek, s 1985-re 31,5 millió hektárra tervezik növelni **-. öntöz­hető földek nagyságát. A Szovjetunióban például eb­ben a tervidőszakban 4tl milliárd rubelt, fordítanak nagy ö ntözöi’en dsxerek épí­tésére. H a a puding próbája az, hogy megeszik, ak­kor' az épületé az, hogy lakják. A szakácsot a tányéron hagyott étel meny- nyisége. az építőipari válla­latot a garanciális javítá­sok nagysága minősíti A jogban ismert az éves és a hároméves, úgynevezett szavatossági kötelezettség. A gyakorlatban ezeket össze­vontan és tömören csak ga­ranciának hívják — így sze­repel e cikkben is — bár ez jogilag mást jelent. Az egy­éves időtartam alatt vala­mennyi hibát ki kell javí­tania a kivitelezőnek, míg ezen túl a harmadik év vé­géig csak az úgynevezett al­kalmatlan szolgáltatásért áll fenn a felelőssége. Ekkor már az ajtóról lepergett festék a lakó kára. de a ve­temedett ajtólap kicserélését követelhetik a vállalattól. A vállalatok garanciális részlegei többnyire elkülö­nült szervezetben, az átla­gosnál jobb szakmunk ásók­kal dolgoznak. Az elkülö­nülés azonban nagyon vi­szonylagos, két okból is. Egyrészt okulásképpen, a ga­rancia tapasztalatait és költ­ségeit valamiképpen vissza kell csatolni a termelőegy­ségekhez. másrészt a mun­kacsúcsokban — leginkább novemper-december táján — maguk a garanciális munká­sok is új értéket termelők­ké válnak. E két ok nagyon is összefügg. Egy évente másfél milli­árd torintot termelő vállalat­nál a garanciális költség nem lobb 1U—15 millió ío- rintilál, tehát nem lépi túl az egy százalékot. Az arány talán érzékelteti, hogy a vállalatnál a másfél milli­árd, tehát az új lakások épí­tése lesz a szívügye minden­kinek — nem utolsósorban azért, mivel a zsebük teltsé- ge is éltől függ. Ezután cso­da, ha sem a jellemző hibá­kat bemutató, tolókkal il­lusztrált előadások, sem a termelök-garaneiálisok közös béralapja nem változtat a helyzeten? Csodák nincse­nek. így megesik, hogy de­cemberben az a festő má­zolja a lakások ablakait, aki előr e tudja, hogy a szent át­adás nevében pocsékol anya­got, munkát, mert tavasszal — amikor jut idő a garan­ciális munkára is — ő fogja lekaparni a fagymarta fes­tékrétegei. A lakókat bosszantó, idő­ben ki nem javított hibák és a „menteni, ami menthe­tő’’ elven elnyújtott polgári perek alapja tehát az épí­tés — vagy ahogyan a vál­lalatoknál hívják, a terme­lés — az összes íogvatékos- ságával ékesítve. Mi bosz- szantja a lakót1' A gid-'e.s- gödrös aljzatra ragasztott, felváló padló, a hullámzó csempe, a máris patlogzó mázolás, a beázó telő és az ablakokon be.siivilö szél. A hibák zöme tehát- a be­fejező munkák során kelet­kezik. Akkor, amikor hajrá­ban készül minden. Ekkor termelődik újra a garanciá­lis részleg téladata. A lak­hatást gátló hibák kiküszö­bölése címén ők fejezik be az épületeket, majd kijavít­ják. az amúgy eavál talán nem törvényszerű hibákat. A saját mulasztásból, vagy éppen „túlzott igyekezetből” eredő hibákról ritkábban beszélnek ’ az építők. . mint ahányszor alvállalkozóikra, vagy szállítóikra hivatkoz­nak. A rosszul záródó ablak valóban az épületasztalos­ipar „dicsősége”, de ha a könnyebb, gyorsabb beépítés miatt legyalulják a vizvetöl és az eső a szobába csorog, akkor ezért erkölcsileg is a kivitelező felel. Országos gond: beáznak a lapos tetők. Ez látszólag vízszigetelést probléma, amit a jobb minőségű — és drá­gább. de tartóssága miatt valójában olcsóbb — anya­gok alkalmazásával ki lehet küszöbölni. De csak részben, mivel a hötech.iika törvé­nyei is súlyosbítják a hely­zetet. A belső meleg és a külső hideg találkozásakor ugyanis páca keletkezik. Ha a párát nem szellőztetik tó a tetőből, akkor lecsapódik, az így keletkezett víz pedig utat tör magának. Leggyak­rabban ezt éppen a vízszi­getelő réteg felé teszi és fel- púposítja azt, ahonnan már csak egy lépés a lyuk, ame­lyen keresztül az eső a felső lakásokba szivárog. Ha a párakiszellözés megoldatlan, akkor az újraszigetelés csak időleges látszatmegoldás. B árhonnan is közelítünk a lakóépületek garan­ciális javításához, egy­két lépcső után az építésig, a termelésig jutunk. Az it­teni ütemes, jó minőségű munkában való érdekeltség csökkentheti csak az utóla­gos javításokat. Es * lakó­kat bosszantó, bíróságokat terhelő perek számát is. * BOLGÁR ES HOLLAND szakemberek szelekcióval új. alacsony növésű paradicsom­fajtát fejlesztettek ki. a Tes­tál, amely az eddigi fajták­nál alkalmasabb a korai szabadföldi termesztésre. Ugyancsak közös munkával Trákia nevű. új paradicsom­fajtái is kikísérlebeztek az egyik bulgáriai intézetben. Ez korán érő, jó átlagos ho­A JUGOSZLÁVIAI Szabad­kan hamarosan elkészül egy évi 1000 tonna kapacitású üzem, amely az állati ta­karmányhoz szükséges fe­hérje Kinyeréséhez tollal.. sertésszőrt, -körmöt és -szarut dolgoz majd fel. A feldolgozó üzemek, vágóhi­dak e melléktermékeit eddig igen olcsón exportálták vagy elégették. Az új létesítmény és eljárás révén ezentúl nagymérvű devizakiadástól mentesülnek. ’. ’ .1 Vízgazdálkodási ankét és vetélkedő A korszerű mezőgazdáságért Az utóbbi évek legsikere­sebb vízgazdálkodási tanács­kozását. vetélkedőjét ren­deztek meg az elmúlt hét végen Taklaharkányban. A rendezvénynek több szem­pontból is kiemelkedő a je­lentősége.. hiszen szervesen beilleszkedik abba a véd- nöksegi munkába, amelyet a KISZ VII. kongresszusán határoztak el, s amelynek célja: a kiskörei vízlépcső és öntözőrendszereinek ki­építése. a víz ipari, s mező- gazdasági hasznosítása, va­lamint a Tiszatáj üdülőkör­zetté fejlesztése. Ugyanakkor — mint ahogy Vezsc Sán­dor, az EVIZJG igazgatója megnyitójában mondotta — a tanácskozás jó lehetőség volt arra. hogy a résztvevők megismerkedjenek azokkal a hosszú távú lehetőségekkel, amelyek a víznek, egyik leg­nagyobb természeti kin­csünknek hatékony haszno­sítását szolgálják. Az elkö­vetkező tíz évben 830 ezer hektáron indokolt az öntö­zés feltételeit megteremteni, hiszen várhatóan 4.2 száza­lékkal kisebb földterületen kell a mezőgazdasági ter­melést erőteljesen növelni. A több színhelyen lebo­nyolított rendezvényre több mint 250 résztvevő érkezett Heves és Borsod megyéből. A vetélkedőn külön indul­tak a vízügyi ágazat s a termelőszővetkezetek három. fős csapatai. A tanácskozá­son, amelyet a művelődési házban tartottak, elsőként Kopasz Béla, a megyei ta­nács osztályvezetője tartott előadást. A megye mezőgaz­daságáról. fejlesztésének irá­nyairól szólva kiemelte: a jövőben a látványos, drága beruházásokkal nem szabad számolni. Az üzemek legna­gyobb feladata a meglevő kapacitásoknak jobb és ha­tékonyabb kihasználása, a racionális' földhasználat, a termőföld védelme. Ugyan­erre utalt a vízgazdálkodás­ról tartott előadásában dr Stéfán Márton, az EVIZIG igazgatóhelyettese is. Eszak- Magyarorézág területén el­sősorban a meglevő beren­dezések kihasználása, vagy ésszerű rekonstrukciója az indokolt. Az öntözést első­sorban azokban a kultúrák­ban kell alkalmazni, ame­lyek meghálálják azt. így az ültetvényeken, a cukorrépa-, a burgonya-, a csillagfürt- tablákon és a nagyüzemi kertészetekben, A jövőben az energiatakarékos öntözé­si módszerek a javasoltak, gyepnél például a felületi öntözés. A megyében 3,3 milliárd forint értékű víz- gazdálkodást. belvízvédelmet szolgáló beruházást kell majd megvalósítani, s az ön­tözésen kívül nagy figyel­met szükséges fordítani a környezetvédő szenny vízvé­delmi módszerekre, az ál­lattenyésztő telepek, a tele­pülések szennyező anyagai­nak hasznosítására. Mivel az öntözés az egyik legbizto­sabb termésnövelő eljárás, a gazdaságokban meg kell te­remteni ennek potenciális feltételeit: célszerű a te- nyészidőn kívüli munkára több figyelmet fordítani. Az elkövetkező .években lénye­gében egy új szakma alakul ki, amely magas szakmai tu­dást. hozzáértést igényel. Már ezt az elképzelést szolgálta az a vetélkedő, amelyet a vízügyi ágazat KlSZ-fiataljai. s a mezőgaz­dasági üzemek csapatai vív­lak. Amíg a tanácskozás, a hozzászólások s a vita tar­tóit. addig a két különböző helyen tartott vetélkedőn 27 csapat versenyzett, s próbált megfelelni a szakmai, poli­tikai. munkavédelmi kérdé­sekre. A magas színvonalú vetélkedőn végig szoros, iz­galmas versenyt vívtak a tiatalok. akiknek felkészült­sége még a zsűrit is meg­lepte. A vízügyi ágazat csa­patai közül a Sárospatak— szerencsi Vízgazdálkodási Társulat közös csapata vég­zett az első helyen, második a Mátraaljai Vízgazdálko­dási Társulat (Gyöngyös), harmadik az EVIZIG IV. számú szakaszmérnökségé­nek „hármasa” lett. A me­zőgazdasági üzemek közül a tarcali Tokaj-hegyal iái Egye­sült Tsz csapata kapta a legtöbb pontot, második he­lyen a nagyrédei Szőlőskert Tsz, a harmadik helyen a ricsei Üj Élet Tsz csapata végzett. A példamutatóan jól szer­vezett tanácskozás ée vetél­kedő a taktaharkányi öntö­zőfürt. bemutatásával ért vé­get. Tanácstagjelöltek Több mint negyedszázados bizalom A hatvannyolc éves Kalas Józsefet szinte mindenki is­meri lakóhelyén. Felsőzsol- eán. Ili születeti, itt éh es dolgozott állandóan. Munká­ja. a községhez való ragasz­kodása. a közösségért kifej­lett tevékenysége volt az alapja annak, hogy először 1954-ben meg választót Iák községi tanácstagnak. 1954 régen volt. ám az idus ember ugyanazt vallja ma is. mint annak idején: ha téliét valakiért valamit, ha cselekedhet, tehet valamit a községeit, választókörzete­itek lakóiért, hál meg kell tennie. Persze, talán könv- nyebb dolga is van. mint más tanácstagoknak, hiszen a helyi HNF elnöke is. Könnyebben tud intézkedni a mindenkit érintő kérdé­sekben. szorosabb kapcsola­ta alakulhat ki a lakosság­gal. nagyobb bizalommal fordulnak hozzá az embe­rek. Azt mondja, hogy ami­óta negyedszázada betölti a tanácstagi tisztséget, sokat fejlődött, a község. Regi vá­lasztókörzetében nagyon sok vele hasonló korú ember él. Gondjaik, bajaik ugyanúgy csapódnak le nála. mint ná­luk. Az ott élők elvárták, hogy segítsen rajtuk, tud­ták. hogy ajtaja mindig nyit­va áll előttük. Tisztesség­gel. emberséggel intézni mindenki ügyét — ez a vé­leménye a tanácstagi mun­káról. Tréfásan mondja, hogy a községi tanácstagjelölés után sokan csóválták a fejüket azért, mert a választókörze­tek átszervezése következté­ben egy új körzetbe jutott- Persze, a régi körzet, egy ré­sze igv is hozzá tartozik, de — s ezt már a IíNF belei titkára mondta — bárhová is jelölték volna Jóska bá­csit. mindenhol szívesen sza­vaztak volna rá. A követ­kező öt. évre szóló bizalom nem volt. alaptalan. A köz­ség legrégibb tanácstagja ugyanúgy szeretné végezni ezt a megtisztelő munkál, mint eddig. Becsülettel, sze­retettel. s — egészségben. A bányászközség tanácstagja Oujártunkkor éppen a gra- tulálókkal váltottuk egymást, a Borsodi Szénbányákhoz tartozó Bükkaljai Bánya­üzem igazgatójának szobájá­ban. Jani Gyulánál. Igaz, mi meg előző kitüntetése kap­csán jártunk nála — tanács­tagi munkája elismeréséül tavaly a Munka Érdemrend arany fokozatát, kapta meg. Azóta már a Szakszervezeti Munkáért elnevezésű kitün­tetés ezüst fokozatának is tulajdonosa, sok más között. — Huszonhét éve élek itt, Sajószentpéleren. Szakmám, a bányászkodás összefonódik tanácstagi tevékenységemmel — mondjk az igazgató. — En­nek egyszerű magyarázata van. Sajószentpéter lakossá­gának nagy többsége bá­nyász. akiiének jó része a mi üzemünkben dolgozik. Kö­zös tehát a problémája a bá­nyászának es » nagyközség lakójának. Ha azt. mondják sz emberek, meg kellene csináltatni az utat. mert megsüppedt, azonnal’ tudom, a 27-es siklóról van szó. amit már lefejtettünk. Mint ta­nácstag hét és fél ezer em­ber gondját képviselem, mint igazgató több mint kétezer bányász munkáját segítem, , ellenőrzőm. E két. tevékenység gyakran fedi egymást, mert felkeresnek a munkahelyen a nagyközség­gel kapcsolatos gondokkal,' feladatokkal és viszont. Ta­lán ezért is érzem olyan közeinek magamhoz a ta­nácstagi tisztséget, mert ot­tani munkámmal segítek egy­ben dolgozóink gondjainak intézésében is. Igazán örü­lök. hogy most újra jelöl­tek. Jáni Gyula tizennégy éve megyei tanácstag, es jóval régebbtől képviseli szőkébb pátriája érdekeit, továbbít­ja a község lakóinak kéré­séit. Mint mondotta: — Három és fél évem van a nyugdíjig. Szeretnék addig úgy dolgozni, hogy jó néhány év múlva is szeretettel em­lékezzenek rám a bányászok és a választó állampolgárom, Sajószentpéter lakói. A mezőkövesdi NEB vizsgálta A szakosítás azt a cell szolgaija, hogy az üzemben, illetve a vállalatnál legyár­tásra kerülő termékek l’ajta- ja csökkenjen, és ezzel pár­huzamosan a termelés tö- megszerűsége növekedjen. A termelési kooperáció helyze­tének ötéves időszakát vizs­gálta meg a közelmúltban a mezőkövesdi Népi Ellenőr­zési Bizottság a Kismotor- és Gépgyár 3. számú Gyáránál, az Autóvillamossági Felsze­relések 3. számú gyáregysé­génél, valamint a kooperá­ciós partnereknél, a mező­kövesdi és a mezőkeresztesi termelőszövetkezetnél. A vizsgálat eredményeként megállapítottak; 1977 óla je­lentős fejlődés tapasztalható a kooperációs kapcsolatok terén. Ez a kapcsolat mind a két fél számára növekvő ha­szonnal jár, hiszen a gyár­egységeknél a szakosodás, il­letve a kooperáció a termelés folyamatosságát biztosítja, míg a termelőszövetkezetek­ben kapacitáskihasználást és munkaerő-foglalkoztatást je­lent a kialakított és fejlődő segédüzemági tevékenység. Ugyanakkor a kooperáció mindkét fél számára gazda­ságos és jövedelmező. Ezek az előnyök egyértel­műen következnek a gvártás- szakositás gazdasági előnyei­ből, amelyek lehetőséget ad­nak arra. hogy a termék mennyiségének növekedése mellett növekedjen a termé­kek használati értéke, javul­jon minősege. Az automati­zálás lehetősege. a szakmun­kások begyakorlottságának növelése, a termékek egyen­letes minőségét biztosíthatja. A típusköllségek. illett'a a darabköltségek mérséklődése pedig a termelés önköltsé­gének csökkenését eredmé­nyezi. A gyártás szakosítása gaz­dasági hátrányokkal is jár­hat. A szakosítás gazdasá­gi hátrányainak forrása a kooperáció szélesedéseben rejlik. Nevezetesen abban, hogy a beszerzés, a koope­ráció viszonylag sok admi­nisztrációs munkát igényel, és fennáll a szállítás késésének, illetve kiesésének kockázata is. Az előnyök, illetve hátrá­nyok mérlegelésekor tehát megállapítható: a szakosítás következtében keletkező hát­rány automatikusan jelent­kező tényleges kár. míg a szakosítás előnyének na­gyobbik hányada csak lehe­tőség. Ezért különösen egyet le­het \ érteni a mezőkövesdi NEB-vizsgálatnak ezzel a megállapításával: „A legna­gyobb gondot jelenti hogy a kooperáci ó kérdés kom plexu- mának nincs sem területi,' sem központi rendszergazdá­ja ... A kooperációs tevé­kenység fejlesztése. haté­konyságának növelése érde­kében indokolt a szervezett és állami beavatkozás, segí­tő jelleggel." — buciiért —

Next

/
Oldalképek
Tartalom