Észak-Magyarország, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-28 / 123. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 198Ű. május 28., szerda Arcok a népművelésből J — Igen. ta. első kérdés mindenkinél ugyanaz... . Vagyis miért lettem a/., ami vagyok. Népművelő. Az én esetemben nem közhely a családi gyökerek, az indítta­tás boncolgatása. Tősgyöke­res miskolci vagyok, apám üzemvezető Sajókeresztúron, édesanyám raktáros. Kelten vagyunk testvérek. A bátyám műszerész, és' ő is. mint édesapám, mindenbe bekap­csolódott a munkahelyén, a KISZ-től az MHSZ-ig és az üzemi könyvtárosságig. Egy­szóval apámra ütöttünk ab­ban. hogy nem tudtunk nyugton ülni, minden érde­kelt minket, s nemcsak részt venni, de szervezni is sze­rettünk. Elvégeztem a nép­művelő-könyvtár szakot le­velezőn, s időközben vég­képp a népművelés mellé tettem l'e a voksol. Jóllehet könyvtarban kezdtem érett­ségi után, hel évvel ezelőtt. Sajókeresztúron, mint klub- könyvtáros dolgoztam két és fél évet, majd Szirmabese- nyőn könyvtároskodtam. A harmadik állomásom a Mis­kolci, Közlekedési Vállalat volt, ott már mint mindenes (népművelő ténykedtem. Éle­semben annyi pozícióm nem lesz már, mint annál a vál­lalatnál. Vezettem a klubot, enyém volt a-z üzemi letéti könyvtár (aminek örültem, mert a könyvtárosság min­őig a szivem csücskében ma­radt), a vállalati és szolgálta­tói KISZ-bizottság kultúrfe- .Yelőse voltam, a vállalati közművelődési bizottság tit­kára, es ... nem is sorolom tovább. — A könyvtárosság . .. Hát ügeti. A mai fejlettségi fokon, (hacsak el nem megyek egy kis vidéki könyvtárba dol­gozni, a könyvtári munkát már hivatalszerűnek tartom, es hiányolom belőle az em­beri kapcsolatokat, nem be­szélve a mozgalmasságról. — Nehézségeim? Amikor vidékén dolgoztam, a város közelsége kényszerített arra, hogy dupla energiával győz­ködjem az embereket: ide jöjjenek, ezt a programot nézzék végig! Itt Miskolcon sajátos probléma volt az emberek több-műszakossága, a közlekedésben dolgozókat ellátni műsorral „folyama­tos üzem” volt, délelőttől dél­utánig, néha késő estig tar­tott. Gyakran szidott is ott­hon anyám, hogy lány létem­re éjszakánként kuncsorgok baza. De megérte, mert ab­ban a klubban szinte min­dig telt ház volt. S aki is­meri a mi szakmánkat, tud­ja, hogy ez milyen nagy szó... — Nem fáj-e a szívem? Egyáltalán miért jöttem el ide, a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ­ba? Már kezdem azt hinni, hogy munka szempontjából én „burokban születtem. ’, tud­niillik, amitől féltem, hogy zgy ilyen nagy intézménynél teljesen háttérbe szorul a népművelő egyénisége, nem következett; be. Mindjárt rá térek arra is, hogy miért nem. Előbb azonban hadd mondjam ei, hogy bár n gyón szerettem az MKV-nál dolgozni, de kezdtem úgy érezni, hogy ott már minden lehetőséget kihasználtam, hogy túl sok újítanivalóm már nincs, hogy minden ponton elértein az adott ke­retek határáig. Azt hiszem ezt jó néhány szakmánál ér­zik az emberek egy idő után. Itt pedig olyan lehetőséget, területet kaptam, ahol kísér­letezgethetek. próbálkozhatok szinte a végtelenségig Hozzám tartoznak a közhasz­nú tanfolyamok, és — ennek örültem a legjobban — a gyerekfoglalkozások. Nincs fogékonyabb közönség a gyerekeknél. — Van-e valami új, amit mór itt csináltam, es igazá­ból a magaménak mondha­tok? Igen van. A ..Játsszunk együtt!” című gyermekfoglal­kozás, ami arra az ötletre (helyesebben __ véleményre) alapozódott, hogy a gyerekek nagy része otthon unja ma­gát, és kínjában nem tud mit csinálni a megunt játékai mellett. Itt aztán hajtogathat papírt, lisztből, sóból, vízből gyúrt masszával szobrász- kodhat, festhet tojást stb. A szülőkkel együtt. Alkothat valamit, amire büszke le­het ... Eddig mindegyik ösz- szejövetel remek hangulatban telt. — Magunkról, az anyagi, erkölcsi megbecsülésünkről ? Kettős malomban őrölhet­nék, ha erről véleményt kell mondanom. Általában igaz­nak tartom, hogy sok helyen, sok vonatkozásban megkér­dőjelezik a mi munkánkat. De erre csak azt mondha­tom. hogy embere, illetve munkahelye válogatja. Igaz­nak tartom azt is — mi több, a saját bőrömön tapasztal­tam —. hogy a képzésünkben sincs kialakult rendszer, s ennek csak egyik velejárója volt, hogy a három év alatt, amíg én is tanultam, kínos- keservesen tudtuk csak min­denféle jegyzetekből össze­szedegetni a vizsgaanyagot. Ám ezekhez a gondokhoz (sok helyütt azt sem tudják eldönteni, a népművelő me­lyik szerv dolgozója legyen) csak hozzászólhatok, a meg­szüntetésükben nem játszha­tok semmilyen szerepet. Ar­ról nem is beszélve, hogy az általános gondoknak engem valahogy még a szele sem elintett. Sem anyagilag, sem erkölcsi elismerés szempont­jából. sohasem éreztem ma­gam hátrányos helyzetben, nem éreztem magam rosszul, mint népművelő. Sőt, szinte hihetetlennek tartom magam is, hogy mindig sikerült meg­valósítani az elképzeléseimet. Elmondta: Babik Katalin. Keresztény Gabriella II Mész Mázban (Búza téri piac) I • JÜNIUS 3-TÖL 7-ÍG leltározunk Vásárlóink türelmét kérjük. Megyei A japán—magyar művelő­dési kapcsolatok fejlődése ki­emelkedő állomásához érke­zett: a Szigetország főváro­sának könyvesboltjaiban pén­tektől kapható japán nyel­ven. két kötetben, a Ma­gyarország története című mű. amely a Kobunsa nem­zetközi kiadó gondozásában látott napvilágot 1500 pél­dányban. A Kobunsa igazga­tója Ikeda Cuneo. a Japán- Magyar Baráti Társaság fő­titkára. A japán változat a Pamlényi Ervin szerkesztet­te és a Cort ina által, 1973- ban meg.ieientelett angol nyelvű kiadásból készült, amelynek munkatársai Burla István. Berend T. Iván. Ha- nák Péter. Lackó Miklós. Makkai László. Nagy L. Zsu­zsa és Ránki György voltak. A „ japán fordítás Tasiro Fumio és Kasima Maszahiro japán történészek munkája. Tasiro 1973 és 1978 között a Magyar Tudományos Aka­démia Történettudományi In­tézetében dolgozott ösztöndí­jasként Spira György pro­fesszor irányításával, s ta­nulmányokat folvtalott az Eötvös Löránd Tudomány­egyetemen is. Forditótái'sa, Kasima Maszahiro. ösztön­díjasként működött Magyar- országon az Akadémia Tör­ténettudományi Intézetében Ránki György professzor ve­zetésével. Szakterülete a leg- újabbkori magyar történe­lem. Jelenleg a kairói egye­temen a japán nyelv és tör­ténelem tanára. Az olimpia fődirigense Odisszej Dimitriadi. Karmesteri pálcája ad majd jelt az olimpiai ünnepség megnyitá­sára. A XXII. nyári olimpiai játékok meg­nyitásának ünnepélyes ceremóniája Odisz- szej Dimitriadi. a Szovjetunió népművésze karmesteri pálcájának beintésével veszi kezdetet. A Tbiliszi Állami Konzervatóri­um professzorát Grúziából hívták meg az 1980-as olimpia fődirigensévé. A Dimit­riadi név jói ismert a zenebarátok szá­mára. Hatezer előadáson és koncerten ve­zényelt zenekarokat. Hosszú ideig vezette a Grúz Állami Szimfonikus Zenekart, a Tbiliszi Opera- és Baleltszínház fődirigen­.se soll, azután jó pár évig az OSZSZSZK X agy.színházában doIgozo11. — A zenei program szerves részéi ké­pezi a Luzsnyiki Stadion nagy sportün­nepének — mondja Odisszej Dimitriadi. — Az ország első számú stadionjában fel­lép majd a Szovjet Állami Televízió és Rádió Szimfonikus Zenekara es Kórusa, a Nagyszínház baleltcsoportja, az összes szövetségi köztársaság folklóregyüttesei és sok ismert együttes. Ily grandiózus ünnepség karmesteri pulpitusa mögött állni nemcsak nagy meg- tiszteltétés. hanem hatalmas felelősség is. Az olimpiai lángnak a stadionban való megjelenéséhez szolgáló zenei nyitánynak az olimpia nemes eszmeinek dicsőítését kell zengenie. Dimitriadi máris energikusan készülő­dik a Luzsnyiki Stadionban majdan le­zajló premierre. — Egy karmesternek, aki orákon ké­résziül áll az emelvény mögött, komolyan kell gondoskodnia fizikai formájáról — jegyzi meg a zenész, aki 70 életéve alatt minden napol kötelező gimnasztikával kezd. A karmestert régi szerelem fűzi a sport­hoz. Fiatal korában a futballéri lelkese­dett, és a mai napig hű maradt az úszás­hoz és a sakkhoz. — A zene és a sport csodálatosan ki­egészítik egymást — mondja Dimitriadi. — Ha megszüntetjük a zenekíséretet — a műkorcsolyázás, a művészi torna jelen­tősen veszít varázsából. Emlékszem, volt olyan idő. amikor meg a magasugrás is zenekísérettel folyt. A harmónia jelenti mind a művészei, mind a sport lényégét. Biztos vagyok benne, hogy a moszkvai XXII. nyári olimpiai játékok, amelyek na­gyon érdekes kulturális programot tartal­maznak, szemléletesen és meggyőzően lógják ezt demonstrálni. Neveli tanácskozása A befejezéshez közeledő tanév tapasztalatait- s az új iskolai év tenni valóit szekcióüléseken vitattak meg kedden a fővárosi ne­velők hétfőn megkezdődött pedagógiai tanácskozás foly­tatásaként. A főváros pe­dagógusainak több mmt 1300 képviselője — iskola­igazgató. felügyelő, oktatás­ügyi irányító, szakszervezeti tisztségviselő — hét ni un - kacsoportban vitatta meg a nevelő-oktato munka idősze­rű kérdéseit. Tudtunk róla. az Interkoz. mosz, nemzetközi tudomá­nyos programban magyar szakemberek is részt vállal­nak, de arra nem gondol­tunk, hogy a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyelem Fémtan! Tanszékének fiatal tudományos szakemberei március végén még kezük­ben tarthatták azt a minia­tűr méretű olvasztókemen­cét, amely a világűrben végzendő lémötvözési kísér­letek fontos eszköze. Ismert áz is, hogy a kísérleteket földi körülmények között is számtalanszor elvégzik, ép­pen az űrhajón sorra kerü­lő tudományos kísérletek tel­jes sikere érdekében. Mindezekről tegnap dél­előtt értesülhettünk Miskol­con a Nehézipari Műszaki Egyletemen dr, Bárczy Pál egyetemi docenstől, az egye­tem nemzetközi és tudomá­nyos osztályának vezetőjé­től. « — Mi nagyon vártuk már a magyar űrhajós indulását és ez azt hiszem érthető is. hiszen a tanszéken dolgozó tudományos szakemberekre bízott munka hazai berkek­ben rangos feladatnak szá­mít. Dr. Bárczy Pál szemléle­tesen mondja el. mi is a kí­sérlet lényege, amely a Vas­ipari Kutató Intézet és az NME között létrejött szer­ződés alapján került a tan­szék asztalára. — A különböző fajsűlvú fémek ötvözésénél, az olva­dékoknál és a kristályosodó állapotban levőknél is meg­határozó a földi gravitáció, ami egyben akadálya is új, kiemelkedő műszaki tulaj­donságokkal rendelkező szu­perötvözetek létrehozásának. Mivel a korábbi kísérletek is hasznos gyakorlati tapasz­talatokat nyújtottak. meg­van a remény rá, hogy újabb eredményekre tegyen szert a tudomány. A mi örö­münk kettős, érthető, hogy nagyon vártuk a magyar kozmonauta indulását, hi­szen most, hogy Kubászov parancsnoksága alatt Farkas Bertalannal a fedélzetén már a világűrben kering a Szojuz—3ü. a tanszéken ki­dolgozott kemence használa­tánál az első magyar űrha­jós is jelen lehet, részt ve­het a kísérletek elvégzésé­ben. A tegnap délelőtti beszél­getés során megtudhattuk, hogy az ékszerdoboz nagy­ságú. programvezérlésű ol­vasztókemence fiatal tudo­mányos szakéin bér-köllek IL va munkája, kialakításában a legnagyobb szerep dr. Roosz András adjunktusra jutott, aki a szakterület légi jobb ismerője, tanulmányai, tudományos ambíciói révén a legtöbbet tehette a rendkí­vüli precizitást, szakértelmei követelő feladat megoldása érdekében. Hónapok munkája .sűrűsö­dött a csöpp kis műben, ami tulajdonképpen csak egy — de nagyon értékes felszere­lése — az utazásnak. Az egyetem megszokott életébe . különös izgalmat hozott az j első magyar űrhajós indulása a kozmoszba. Nugv érdeklő déssel figyelik a legfrissebb híreket a világűrből, a fém­tan! tanszéken. Hozzászólás cikkünkhöz Néhány hete jelent meg lapunkban a „Tudunk-e éne­kelni'!” című cikk, amely a népdaléneklés . gondjaival foglalkozott. A, cikkre reflek­tált levelében Bakonyi Béla abaújszántói nyugdíjas pe­dagógus, a megye, kórusmoz- galmának regi, lelkes akti­vistája, a KÖTA keretén be­lül az énekkari mozgalom zászlóvivője. Mint negyven even al éneket tanító pedagogue, a cikknek ahhoz a megállapí­tásához szól hozzá, hogy '„Ally hozzáférhető az erede­ti magnófelvétel, léméi, vagy olyan ember környezetünk­ben, akitől meg Lehelne ta­nulni a népdal nyelveze­tét ...” ‘ Azt fűzi ehhez: „Abban a szerencsés helyzetbén vagyok, hogy magnószalagon birto­komban vannak a cekeházi Sivák-cealád népdal kincsének anyagai. Hangsúlyozni kívá­nom. nem kis érték az én féltve őrzött gyűjteményem, mert Kodály Zoltán meg­hallgatta a Sivak-íelvétele- ket, s a legnagyobb elisme­réssel szólt a népdalenekes- röl, akit a Népművészét mes­tere címmel tüntettek ki. Sivák Barnabás már tíz éve halott, de még ma is meg­szólalnak a Kossuth rádió­ban népdalai a népdal hete alkalmával, vagy más népdal Jellegű műsoradásban. Én úgy gondolom, hogy egy ■nyugdíjas énektanár is leg­szebb feladatat teljesíti, ha közkinccsé adja a birtokában levő magnófelvételeket, s er­re az újságcikk inspirált”, A továbbiakban Bakonyi Béla azt javasolja, hogy a rádió, esetleg a miskolci körzeti stúdió vegye ál tőle átjátszással a Siüák-csalad összegyűjtött hangielvételeit, s a műsorába beépítve tegye közkinccsé. A Sivák-család más tagjainak is megvannak a felvételei, Sivák Bamabás- né pedig még él. szépen éne­kei, eredeti népi stílusban, tőle is még felvehető na­gyon sok értékes népdal­anyag. A Miskolci Közlekedési Vállalat felvételre keres „IJ"-vizsgával rendelkező oépkicsivezetcket valamint tehergépkocsi-vezetőket, legalább ” eves ve­zetési gyakorlattal. A „D”-vizsgával nem rendelkezők részére a KPM Autóközlekedési Tanintézetnél ,,D”-lanl'olyanion való részvételt biztosítunk. Felvételre keres továbbá a vállalat rí r I Bővebb felvilágosítást a vallaiat munkaügyi osztat'au adunk: Miskolc, Szondi György u. 1. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom