Észak-Magyarország, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-27 / 122. szám

I mm £TSZAR • MAű Y AKÖK5SLAÜ l 198Q, május 27., kedd Szovjet™magyar ürpáros a kozmoszban Az űrhajósok életrajza Valerij Kubászov A szovjet könyvesboltok­ban. nemrégiben új, erdekes kiadvány került (azokra a polcokra, amelyeken az űr­hajózással foglalkozó szak­könyvek vannak. Szigorúan tudományos munka, a címe: A kristálynövesztés irányítá­sa a súlytalanság körülmé­nyei között. A szerzői kol­lektíva egyik tagja Valerij Nyikolajevics Kubászov kandidátus, a Szovjetunió kétszeres hőse, űrhajóspiló­ta. A katalógusokban tere­pe! már egy másik szak- konyve is: a bolygóközi űr­repülés problémairól szól. s bár a szerző „könyvecské­nek” minősítette, a csaknem 18 íves munka komoly tu­dományos értékű szakkönyv. Ez is bizonyítja, hogy a Szojuz—86 parancsnoka nemcsak egyszerűen űrhajós- pilóta, hanem az űrhajózás nemzetközileg ismert; szakte­kintélye, akj elméleti szin­ten . is mélyrehatóan foglal­kozik az űrhajózás kérdései­vel, s tarral nemcsak jóke­délyéért. hanem elméleti is­mereteiért is nagyra becsü­lik. Az ilyen tudományos kutatómunka már ifjúkori vonzódás Kubászovnál. hi­szen jóformán gyerekfejjel kezdeti foglalkozni repüles- elmélettel, az akkor még csupán elméletben lehetséges ú rh aj ozás kérdése i vei, Amikor az elsó szovjet szputnyik bip-bip jelzése ér­kezett a világűrből, az 1935- ben, a Vlagyimir terület Vjaznyiki nevű ■ városában született Valerij éppen vég­zett a moszkvai Ordzsoni- kidze Repülő Főiskolán. Már ott is kitűnt megalapozott is­mereteivel, s főként alkotó­kedvével. így érthető, hogy meghívták abba a tudomá­nyos kutatóintézetbe, amely a nagy szovjet tudós, Koroi- joV akadémikus irányításával az űrhajózás gyakorlati kér­déseinek megvalósításával foglalkozott. Az ifjú kom- szomolista tervezőmérnök így került 1966-ban az űr­A szocialista Magyaror­szágon korántsem kivétel, mégsem mindennapos az el­ső magyar űrhajós, a Szo­juz—36 űrhajós-kutatója, Farkas Bertalan életrajza. Életútja ■ elsősorban azt bi­zonyítja, honv a hivatástu­dat, a szorgalom, a felelős­séggel végzett munka töret­lenül vezet előre •— Farkas Bertalan eseteben egészen a világűrig. Alig volt 15 éves a kis- várdai gimnazista, a közeli Gyulaháza szülötte, amikor először találkozott a repülés örömével. Az MHSZ nyír­egyházi repülőklubjában is­merkedett meg a vitorlázó géppel, fogta először kezébe a kormányt, érezte azt az él­ményt, amit a repülőgép irányítása jelent, s amikor a gimnáziumi tanulmányok végén megkérdezték tőle, milyen pályára készül, vála­szát már jó előre eldöntötte: a repülést választja élethiva­tásul. 1967-ben lett Farkas Ber­talan a Kilián György Repü­lő Műszaki Főiskola hallga­tója. Két évig ismerkedett az új feladatokkal, a katonai szolgálat, sajátosságaival, a haza védelmének kötelessé­gével — s természetesen a repüléssel is. A nem köny- nyü katonai pálya nem oko­zott nehézséget a fegyelme­zett, nyílt, derűs fiatalem­bernek, eredményei is jók voltak. így parancsnokai az első két év után javasolták, hogy a Szovjetunióban foly­tathassa tanulmányait. Ered­mény® itt is igen jók, sok­szor kiválóak voltak, meg­szerezte mindazt a tudást, ami a korszerű, a hangsebes­hajósegységbe, ahol elvégez­te a Szojuz típusú űrhajók irányításának tanfolyamát, $ ezzel párhuzamosan folytat­ta tudományos munkáját is. 1969-ben kiváló minősítéssel fogadták el a kozmikus ob­jektumok mozgástörvényei­vel foglalkozó kandidátusi disszertációját. A jó munka jutalma, elismerése az is, hogy 1968-ban . felvették az SZKP tagjainak sorába. Valerij Kubászov az első felelősségteljes feladatot 1969-ben kapta meg az ür- hajósegységben: a Szojuz—4 es a Szojuz—5 űrhajó repü­lése idején ő volt Alekszej Jeliszejev dublőré. Ősszel azonban már nemcsak fel­készülő társként -utazott a bajkonuri űrrepülőtérre: a Szojuz—6 űrhajó fedélzeti mérnökének .jelölték ki. pa­rancsnoka Georgij Sonyin volt. Emlékezetes az 1969. 'októberi szovjet ..kozmikus nagy hét” — három űrhajó, hét űrhajós hajtott végre kötelékrepülést. A sokrétű tudományos program végre­hajtásában Kubászov külön­leges feladatot kapott: a Vulkán elnevezésű berende­zéssel első ízben hajtott vég­re a Földön kipróbálhalal- lan technikai feladatot: he­gesztést a világűrben. „Mi akkor még nem is voltunk teljesen tisztában azzal, mi is jön kj ebből, bár a hegesztés sikerült” — mon­dotta erről az MTI munka­társának egy beszélgetés so­rán Kubászov. „Ma viszont már . elmondhatjuk, hogy ezek az első kísérletek a kozmikus kutatások egészen űj irányzatának adták meg a kezdő lökést; a . technoló­giai irányzatnak. Ma a vi­lágűrt olyan egyedülálló kö­zegnek tekintjük, ahol' sajá­tos technológiai folyamato­kat lehet végrehajtani, kü­lönleges anyagokat lehet létrehozni: ezek olyan tu­lajdonságokkal rendelkez­nek,- amelyet a Földön nem adhatunk meg nekik. Pél­dául monokrislályokat, fél­vezetőket. Ez a technológia persze meg most is gyer­mekcipőben jár, még csak kísérletezünk, keressük azo­kat az anyagokat, amelyeket a súlytalanság körülményei között gazdaságosan lehet előállítani. Én mindig lelkes híve voltam ennek az irány­zatnak. hiszek abban, hogy rövid időn belül a Föld kö­rüli pályán megjelennek az olyan ,kisüzemek’, amelyek­ben a súlytalanságot egye­dülálló tulajdonságú anyagok előállítására használják ki.” A sikeres űrrepülés után Valerij Kubászov, immár űrhajóspilóta jelvénnyel és a Szovjetunió hősének arany csillagával mellén, folytatta a munkát. Néhány évig ke­veset lehetett hallani róla, de azután egyszerre a nem­zetközi érdeklődés közép­pontjába került: öt jelölték ki a közös szovjet—ameri­kai űrkísérlet, a Szojuz— Apolió-program egyik részt­vevőjéül. ő lett a Szojuz— 19 űrhajó fedélzeti mérnö­ké, parancsnoka pedig az egyik leglapasztalabb úrpiló­ta. Alekszej Leonov. Kubászov, aki időközben egyedülálló hegesztési kísér­letéért megkapta az Akadé­mia által adományozott Ciol- kovszkij-aranyermet, ismét technológiai feladatot haj­tott végre a közös program­ban: ö volt a felelős az uni­verzális mini-kemencével végzett „őrkohászati” kísér­letekért. Ez vetette meg az alapot ahhoz a kísérletsovo- zathoz. amely ma már „nagyüzemben” folyik a Szaljut—6 űrállomáson. a szpiav- és a krisztall-ke- mencékben. A kimt-gasló dikei'rel vég­ződött közös szovjet—ameri­kai űrrepülést követően Va­lerij Kubászov ismét meg­kapta a legmagasabb szovjet kitüntetést. A siker után sem maradt abba a munka. A kiváló űr­hajós-kutató folytatta a fel­Farkas Bertalan ségnél is gyorsabb repülőgé­pek vezetéséhez elengedhe­tetlen. Repülési gyakorlatai is eredményesek voltak, pa­rancsnokai nemegyszer ré­szesítették dicséretben. Öt év kemény tanulás be­tetőzését jelentette, amikor 1972-ben az alkotmány nap­ján hadnaggyá avatták a Kossuth Lajos téren Farkas Bertalan harmadosztályú pilótát. Ezután a légierők­nek a hazai légteret védel­mező egyik eltogó-vadászre- pülö egységéhez került Pon­tos és lelkiismeretes, jó fel­készültségű pilótának, segítő­kész, őszinte, vidám bajtárs­nak bizonyult. Öt év alatt megszerezte az I. osztályú vadászrepülő minősítést. Több kitüntetést, számos pa­rancsnoki dicséretet kapott. Jól végzett munkájának, példás közösségi magatartá­sának. az ifjúsági szervezet­ben végzett tevékenységének elismeréseként 1976-ban ala­kulatának kommunistái fel­vették a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjainak sorába. Az egységnél, töltött évek sok-sok új feladatot és örö­met hoztak Farkas Bertalan­nak. Magánéletében is jelen­tős változás történt: megnő­sült. családot alapított. Fele­ségével — akinek szakmája a fényképezés, fotólaboráns- kórit dolgozik — szolgálati helyén ismerkedett meg. Kislányuk. Aida már Csillag­városban töltötte életének ,ió részét: édesapját ugyanis beválasztották a magyar űr- hajósjelöltek közé. Nem volt könnyű megvál­ni az alakulattól, a bajtár­saktól. a barátoktól, az is­mert es szeretett környezet­től, s főként a repülés min­dennapos élményétől. Ami­kor azonban megnyílt a le­hetőség a jelentkezésre, Far­kas Bertalan is olt volt azok között, akik az űrhajózást kívánták új hivatásukként megtanulni. Sok nehéz vizs­ga következett, am fizika' es szellemi képességei egyaránt kiválónak bizonyultak. Az utolsó vizsgákat már a Jurij Gagarin Űrhajós Kiképző Központban kellett letenni: Farkas Bertalan itt is kivá­lóan megfeleli, s külön nagy örömet jelentett számára, hogy ifjúkori barátjával, egykoii növendék-, később ezredtársával, Magyar! Bé­lával került az űrhajósok központjába. 1978 tavaszán kezdődött a kemény, egész embert kívá­nó munka: az űrhajós-tan­folyam. Elméleti ismeretek­ből és gyakorlatból egyaránt fel kellett készülni: az űr­hajós-ismeretek közé épp­úgy beletartozik az ejtöer- nvcxs-ugrás, mint az égi me­chanika ismerete, a számí­tógép kezelése, vagy a csil­lagképekkel történő orien­táció végrehajtása. Űrhajós oktatói, parancsnokai, szak­oktatói. , a magyar tudomá­nyos program tervezői u leg­nagyobb elismeréssel szólnak , Farkas Bertalanról: kiváló képességekről tett tanúbi­zonyságot. Csillagvárosban is ritka teljesítményt nyújtott, minden vizsgáját kitűnő ered­ménnyel tette le. „Az űrrepülésre történő felkészülés az egyik legne­hezebb feladat a világon. Számunkra, számomra ez tel­jesén új életet jelentett” — mondotta erröJ egy beszél­getés során. — „Őszintén megmondom, korábban el­készülést. -s egyúttal a tu­dományos munkál is. ennek egyik eredménye az említett két könyv is. Ugyanakkor fontos részi kapott a Szal- jut-program előkészítésében: egyúttal elvégezte azt a tan­folyamot is, amely az űrállo­máson végzendő munkához szükséges. 1978-ban kapta meg újabb feladatát: az In- terko/mosz-program kereté­ben ő lett a közös szovjet— magyar űrexpedíció pa­rancsnoka. „A parancsnok feladatát ugyan első ízben kaptam meg. de ez nem okozott kü­lönös nehézséget — mondta erről. \— A Szőj uz- űrhaj ók irányításában a parancsnok és a fedélzeti mérnök fel­adata csak kevéssé tér el egymástól. A parancsok szá­mára külön feladat az űr-, hajó kézi orientálása, illetve a kézi összekapcsolás irá­nyítása — ez utóbbit azon­ban automata vezérli, s csak kivételes' esetben kell be­avatkozni. Mindeneseire ezeket a műveleteket kellően begyakoroltuk.” Magyar társa. Farkas Ber­talan a legnagyobb tisztelet­tel beszél Kubászov rol. „Nélküle talán nem ‘tudtam volna túljutni az elsó nehéz­ségeken” — mondotta. A kétéves munka közel hozta egymáshoz a parancs­nokot és az űrhajós-kutatót, családjaik is összebara tkoz­tak. Valeri.i Kubászov fele­sége, Ludmilla Ivanovna „szakmabeli”: ő is a Moszk­vai Repülő Főiskolát végez­te, s egy gépipari vállalat­nál dolgozik. Kél gyerme­kük van, a 13 éves Kály a és a 8 éves Gyima. Kubá­szov nagyon szereti a ter­p* ' »rét- horgászik, vada- ’ szí... télen síel. nyáron a vízisível is megpróbálkozott mar. emellett, szívesen fölö­zik és filmezik. A családi albumban most már ott van­nak azok a felvételek is, amelyek a . szovjet—magyar közös űrrepülés előkészüle­tei során születtek. képzelni sem tudtam, mit jelent. Az elképzelhetetlen Farkas Bertalan számára valósággá lett. s .külön öröm volt. hogy a Szovjetunió egyik leghíre­sebb űrhajósát, az űrhajózás kiváló elméleti es gyakorlati szakértőjét. Valerij Kubaszo- vot kapta parancsnokául. Kubászov így vélekedett a fiatal űrhajós-kutatóról: ..Mit becsülök partneremben? A nyíltságot és a rábizoll fel­adatok iráni tanúsított fe­lelősségtudatát. Rá mindig lehel számítani ■ •.” Az egvült el teil tölt kemény munka, a baráti, elvtársi se­gítség. a feladat iránt érzett felelősségtudat volt az, ami meghozta a várva várt ered­ményt: Farkas Bertalant vá­lasztónak ki y szovjet—ma­gyar űrexpedíció ‘ űrhajós- kutatójául. Még jóval azelőtt, hogy a döntés megszületett volna, igy beszélt a rá váró feladatról: .Azt hiszem, bár­melyikünk is repül. Béla. vagy én, nagyon szép el­mém óén lesz része, végte­lenül boldog lesz hogy Föl­dünkre a kozmoszból tekint­het le. Végtelenül szeretném megtudni, hogyan lehet a tartós súlytalanság állapotá­ban dolgozni: szerelném ki­próbálni. hogv mire is va­gyok képes ilyen körülmé­nyek közöli ... A legnagyobb öröm. azt hiszem, a Föld vizuális megfigyelése lesz. ezenkívül természetesen azoknak a kísérleteknek a végrehajtása »nmyekel szakértőink kértek. Ezeket magyar műszerekkel végez­zük. Felkészültünk feladatunk­ra . ­(Folytatás az 1. oldalról) során Korom Mihály tolmá­csolta Kádár János .szemé­lyes üdvözletét. A szálloda közelében a látogatás emlé­kére fát ültettek. Ezután a magyar vendégek az űrrepü­lőtéren felkereste'. a szovjet kozmikus technika megte­remtője, Szergej Koi-oljov akadémikus egykori lakóhá­zát, s azt az épületet, amely­ben a világ első űrhajósa. Jurij Gagarin töltötte a rajt előtti utolsó éjszakát. Ugyan­csak' felkereste a küldöttség azt az emlékobeliszket. ame­lyet az űrrepülőtér dolgozói saját erejükből állítottak fel az e’sö szovjet mesterséges hold indításának emlékére. Ellátogattak az űrrepülőiét- múzeumába is. nagy érrteklő- déssel tekintették meg a szovjet világürkulalá.s törté­netét bemutató tárgyakat, dokumentumokat. Ezt követően a küldöttség megtekintette azt a hatalmas szerelőcsarnokot, ahol a szov­jet kozmikus technika nagy­szerű alkotásait, az űrhajó­kat és a hordozórakétákat szerelik össze. Nagy érdeklődéssel hall­gatták meg a szakértők tá­jékoztatásul az űrhajókról, a hordozórakétákról. Jelen voltak a küldöttség tagjai az űrhajósok felkészülésének utolsó szakaszánál, amikor magukra öltötték a teljes védelmet nyújtó űrruhát, a ■.szkafandert. Innen az. űrha­jó rajtjának színhelyére mentek, ahol meghallgatták az űrhajó parancsnokának jelentését a személyzet ké­szenlétéről. Tanúi voltak an­nak. amikor a' Szojuz—36 űr­hajó kél kozmonautája el­foglalta helyét a hordozóra­kéta csúcsán levő űrhajóban. A . magyar küldöttség tag­jai a rajthelytől valamivel távolabb levő megfigyelő- pontról tekintették meg a Szojuz—36 űrhajó indulását. Kot óin Mihály nyilatkozata Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára. a 'Szojuz—36 űrhajó rajtjánál: jelen volt magyar párt- es állami küldöttség vezetője a következőket mondotta az MTI kiküldött tudósítójának: „Nagy öröm és megtisz­teltetés volt számúnkra, hogy jeled lehettünk az Űr- repülőtéren a szovjet—ma­gyar közös űrexpedíció rajt­jánál. tanúi lehettünk an­nak az eseménynek, amely-, re most egész országunk, egész népünk figyel, a Szo­juz.—36 '.űrhajó rajtjára. A szojuz szó magyarul' szövet­séget jelent, és ez , most szinte jelképes jelentőségű. A közös űrexpedíció annak a szoros testvéri szövetség­nek jelképe, amely hazán­kat a Szovjetunióval, a töb­bi testvéri szocialista. ország­gal tűzi össze. Ennek az együttműködésnek egyik pegnyilvánulása a világ tu­dományos életében példa nélkül álló közös űrkutatási program, az Interkozmosz • programja. — Hazánk erejéhez és le­hetőségeihez mérten eddig is kivette részét a közős prog­ram megvalósításából. A magyar tudósok, mérnökök, műszakiak, munkások alko­tásai már nemegyszer ju­tottak el a világűrbe az In­terkozmosz , kutatórakétáin, mesterséges holdjain. A Szovjetunió az. együttműkö­désben reszt vevő országok­nak. igy hazánknak is lehe­tővé tette, hogy magas fej­lettségű kozmikus techniká­jának felhasználásával a ki­sebb országok képviselői is tevékeny résztvevői legyenek az űrkutatás legösszetettebb ágának, az űrhajózásnak. Nagy örömünkre szolgai, hogy a Magyar Népköztár­saság egyik képviselője, nép­hadseregünk egy fiatal tiszt­je. aki •parancsnokai elisme­résével kapóit Csillagváros­ban űrhajós kiképzést, világ­hírű szovjet parancsnokával útra kelhetett a kozmoszba. Tudósaink részletes kutatási programot, megfelelő műsze­reket dolgoztak ki számara, és, bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy szovjet társa se­gítségévei végrehajtja fel­adatát * Az ürhijósik nyilafiozata Ünnepélyes percek követ­keztek: a televízió segítségé­vel Valerij Kubászov es Far­kas Bertalan nyilaihoz t. Kubászov elmondotta: az. iránta megnyilvánuló nagy­fokú bizalom jelének tekinti, hogy a nemzetközi űrexpedí­ció parancsnoka lehet. Az utazás során folytatják an­nak a- pragramnak a végre­hajtását, amelyet a szocia­lista országok az lnlerkoz- mosz együttműködésének ke­retében közösen oldanak meg a Szojuz—Szaljut ürkomp- . lexiimon. ..A Szojuz.—36 űr­hajó személyzetének nevében jelentem: készen állunk az, űrrepülésre, minden erőnk­kel és ludasunkkal azon le­szünk. hogy végrehajtsuk a ránk bízott felelősségteljes munkát.” Farkas Bertalan hangoz-' latta: nagy megtisztel (elés­nek tekinti megbízatását, büszke arra. hogy, a többi szocialista országgal együtt Magyarország is részt vesz a Szovjetunióval a világűr kutatásában. Hangsúlyozta: jelképes jelentőségű, hogy az űrutazásra röviddel hazánk történetinek nagy eseménye, az ország felszabadulásának 35. évfordulója után kerül sor. ..Közös űrrepülésünk méltón demonstrálja párt­jaink, a magyar és a szov­jet nép összeforrottságál” — mondotta. A magyar űrhajós köszö­netéi fejezte ki a két ország partjainak és kormányainak a megtisztelő megbízatásért. „Jelentem: készen állunk a Szojuz—36 űrhajón végre­hajtandó űrrepülésre, min­den erőmet és tudásomat ar­ra fordítom, hogy sikeresen- teljesítsem a rám bízott megtisztelő feladatot” — mondotta az űrhajóból a rajt előtt Farkas Bertalan. Ekkor már csak rövid idő volt az indulásig, javában tartott a visszaszámlálás, az indítás utolsó szakaszának előkészítése. Pontosan a megadott időpontban uz. in- dítóállás parancsnoka kiudla az utasítást: a kulcsot a slarlhelyzetbe! A szerelőáll­ványok lassan oldalt dőllek, hogy a rajt ne djkozzon kárt bennük, a kábelek automa­tikusan lekapcsolódtak. A következő parancs már a hajtómű indítására adott utasítást. Az indítóásztal alól ki süvített az első bíborló lángcsóva, a töld megreme- gelt. A tartókarok lassan el­engedték a hordozórakétát, s csak a hangszórók közve­títették. amint az irányító jó utat kívánt az űrhajósok­nak. A szovjet—magyar űrex­pedíció a Szojuz—36 űrhajó felbocsátásával megkezdő­dött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom