Észak-Magyarország, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-31 / 126. szám

1980. május 31., szombat ES ZAK • M AOYÄRC^SZÄG 3 unkaerő-tervezés A korábbi sejtés ma már bizonyosság: a munka­erőhelyzet egészen r másként alakult, mint ami­re a tervezők öt évvel ez­előtt számítottak, s mint amire a gazdaságfejlesztési elképzeléseiket alapozták. Feltételezték ugyanis, hogy az aktív keresők száma öt év alatt legalább 60 ezerrel növekszik. A részletek terve­zésekor pedig a korábbi évekre jellemző folyamatok­kal számollak: hogy az ipari foglalkoztatottság — ha csök­kenő mértékben is — tovább bővíthető: s hogy a mező- , gazdaságban dolgozók száma a korábbiakhoz képest ki­sebb mértékben csökken. Az első három év tapasz­talatainak összegezésekor ki­derült, hogy az aktiv kere­sők száma — a feltételezett növekedés helyett — már 1 !)7l> és 1!I7U között is 20 ' ezerrel csökkent. Az iparban dolgozók száma a jelzett idő­szakban 40 ezerrel lett ke­vesebb, és csökkent az épí­tőipari létszám is. Az ipari­lag legfejlettebb körzetekben (a főváros, Észak-Magyaror- szág és Észak-Dunán túl) számoltak ugyan a munkerő- hiúnnyul, ám* a végleges prognózisok ez esetben sem igazolódlak. Például: a fő­városi ipar létszámcsökkené­sét 50 ezerre becsülték, s eb­ből két év elmúltával 35 ez­res csökkenést kellett re­gisztrálni. Ugyanitt, az aktív keresők összesen 2!! ezres csökkenésével számoltak, és már 1977-re kiderült, hogy a feltételezés túlságosan is op­timista volt. Az adatokból legalábbis feltételezhető, hogy már a tervkészítéskor sem történt meg a munkaerő-egyensúly­hiány okainak kritikai elem­zése, s a már akkor is jól érezhető feszültségek kiala­kulásában döntő szerepet játszó érdekeltségi viszonyok felülvizsgálata. Ilyen körül­mények közölt — és „menet közben” , — u legfontosabb feladat a szélsőséges jelensé­gek lehetőség szerinti kikü­szöbölése volt. S mert -a munkaerő iránti kereslet mérséklését ösztönző szabá­lyozók hiányoztak, vagy ép­pen tökéletlenül működtek, nem maradt más hátra, mint az adminisztratív színezetű beavatkozás. Élsö lépésként a munka­erő-közvetítést, a szervezett elosztást és a toborzást sza­bályozta a 7/1976. számú MüM-rendeiet. Végrehajtását a tanácsok általában össze­kapcsolták az intenzív és sze­lektív iparfejlesztési koncep­cióval, és három kategóriába sorolták a vállalatokat. Az első csoportba tartozóknak szabad a létszámot növelni; a második csoportbeliek „mérsékelt visszafejlesztésre” ítéltetlek, s ennek értelmében létszámukat nem növelhetik,; a harmadik csoportba pedig a fokozatosan felszámolandó munkahelyek kerültek, ahol létszámcsökkenést kell vég­rehajtani. Ne boncolgassuk most a kategorizálás kritériu­mainak- megbízhatóságát, végiére is — elvileg — elkép­zelhető ilyesfajta esojDortosi- tás. Más kérdés, hogy mi módon érvényesíthetők en­nek munkaügyi konzekven­ciái? A feladat megoldását — az imént említett rendelet értelmében — jórészt a munkáé: ü-gazdálkodásl hiva­talukra bízták: meghatároz­ták azok körét, akik csak a hivatal közvetítésével helyez­kedhetnek el. és meghatároz­tak azokat a munkahelyeket és munkaköröket, ahova a hivatal a nála jelentkezőket közvetítheti. Vagyis, a leg­bizonytalanabb utat válasz­tották: a fluktuáció mértéké­nek és irányának adminiszt­ratív módszerekkel történő befolyásolását. (Mellesleg: e döntésben feltehetően szere­pet játszott a mindenféle munkaerőmozgás ellen han­golt közvélemény is ...) Időközben elkészült jó né­hány — a munkaközvetítés tapasztalatait összegező — vizsgálat is. Ezekből egyér­telműen kiderül, hogy a közvetítő hivataloknál jelent­kezőknek alig egyharmadát. sikerült csak az első kategó­riába sorolt — tehát a fej­lesztés szempontjából legfon­tosabbnak ítélt — vállalatok­hoz irányítani. A közvetítést kérők 70 százaléka meghatá­rozott munkahely megjelölé­sével, és többnyire a jó! is­mert .'.kikérővel” felfegyver­kezve jelent meg a hivatal­nál. Ugyanjs a megjelenés kötelező, kötelező a közvetí­téssel kapcsolatos adminiszt­ráció is, de nem kötelező a hivatal által felajánlott munkahelyek elfogadási:. És mi történik a közvetítés után? Illetve mi történik azokkal, akik annak rendje és módja szerint, a közvetí­téssel kerülnek új munkahe­lyükre? Majdnem 50 százalé­kuk egy éven belül ismét munkahelyet változtat. A hi­vatalok közreműködésével elhelyezett munkavállalók munkahelyi kötődése rendkí­vül laza, az iparban és a kereskedelemben különösen magas az úgynevezett ván­dormadarak száma. Hiba len- ne ennek okait kizárólag az egyéni felelőtlenségben, a munkavállaló labilis öntuda­tában keresni. Egyébként: a legújabb jelek szerint, a vállalatok inkább úgy véde­keznek a „vándprmadarak” ellen, hogy esetenként nem állnak szóba velük. Ám ha szükségük van valakire, ak­kor változatlanul figyelmen kívül hagyják a kötelező közvetítésről szóló rendele­tet. Mindezek ellenére sem ál­lítható, hogy e miniszteri rendelet teljesen hatástalan lett volna. Egyrészt: mégis­csak csökkent a munkahely- változtatók száma, és ez könnyűszerrel értékelhető a korábban oly’ sokat szidott fluktuáció mérséklődéseként is. Másrészt: ha szerény mértékben is, de valame­lyest javullak a legfontosabb fejlesztési kategóriába sorolt vállalatok létszámnövelési 'esélyei. Arról nem beszélve, hogy a szóban forgó rende­letnek volt bizonyos közhan­gulatot befolyásoló hatása is: sokan azt sem tudták miről is van szó valójában, csak annyi jutott, el hozzájuk, hogy nehézkessé, netán koc­kázatossá válik a munkahely­csere. A kérdés csak a«, hogy napjaink gazdasági tenniva­lóinak ismeretében mennyire célszerű nehezíteni a mun­kaerő-forgalmat? Tartható-e a korábbi felfogás, miszerint a munkaerőmozgás jórészt gazdasági és társadalmi ká­rokkal együttjáró folyamat? És még inkább: a munka- erőflukluáció elleni általános támadással nyerhetünk-e annyit, mint amennyi köny- nyen elvesz á mozgási lehe­tőségek korlátozásával? A kérdések közös lénye­ge, hogy a foglalkozta­táspolitika, illetve a munkaerő-gazdálkodási gya­korlat jelenlegi céljai, eszkö­zei és módszerei, mennyiben vannak összhangban a gaz- daságlejleszles általános cél­jaival, s mennyire szolgál­ják a gazdaságfejlesztési fel­adatok következetes végre­hajtását? Ha elfogadjuk — • és mi mást tehetünk? —, hogy a gazdasági szerkezet átalakításának megker ü ltae­tetlen .ólja a termelés sze­lektív fejlesztése, illőivé visz- szafejlesztése, akkor el kell fogadnunk ennek egyik munkaügyi konzekvenciáját is. hogy tudniillik szükség­képpen növekszik, erősödik, minden eddiginél jellemzőb­bé válik a munkaerő mobi­litása is. Ennek végiggondo­lása pedig csak oda vezethet, hogy legalábbis felül kell vizsgálni azokat az intézke­déseket. amelyek ma már inkább gátolják, minisem segítik a gazdasági követel­ményei: szerinti munkaerő­mozgást. V. Cs. Nem csökken a borsodi szénbányászai jelentősége Bemháza szál iéIiíé y Ismét fontos energiahordo­zó a szén, s népgazdaságunk az utóbbi időszakban növek­vő termelést vár megyénk bányászaitól. A borsodi szén­bányászok eleget is tesznek a fokozódó követelmények­nek, sőt még a tervbe. fog­lalt mennyiséget is túlszár­nyalják. Az aknák az ötödik ötéves terv eddig eltelt négy esztendejében átlagosan több mint 5,3 millió tonna szenei küldtek a felszínre, s jelen­tősen hozzájárultak hazánk energiamérlegének javulásé, hoz. Az egyre nagyobb fel­adatok teljesítése sok-sok lúlmüszakol követel a szén­bányászainktól, nem utolsó­sorban azért, mert' egyre csökken a létszám. Napja­inkban több mint kétezerrel dolgoznak kevesebben ha­zánk legnagyobb mélyműve­lésű szénbánya vállalatánál, mint négy évvel ezelőtt. A szén újbóli felértékelő­dése magától értetődően elő­mozdította a bányászkodás eddiginél dinamikusabb tej- . lesztését. Gsakis a termelés korszerűsítésével lehet el- . lensúlyozni a létszámcsökke­nést, s létrehozni a szüksé­ges termelési kapacitásokat. A gépesítés hozzájárul a bá­nyaművelés biztonságosabbá válásához, általa egyre ked­vezőbbek lesznek a munka- feltételek. A borsodi aknák­nál a jelenlegi tervciklusban előreláthatóan 2 milliárd 239 millió forintot költenek be­ruházásra, s az összeg — bár az árak azóta emelked­tek — reálértékben megha­ladja az előzetesen progra- mozottat. — A pénz megközelítőén 70 százalékáért, 1 milliárd 465 millió forintért gépeket vásároltunk — mondja Ma- gyari Nándor, a Borsodi Szénbányák Vállalat beruhá­zási osztályának vezetője. — Gépeink nagy része ugyanis elavult, nullára íródott, eze­ket kellett újakkal pótolni. Vettünk többek között öt Eickhoff-típusú maróhengert, hét darab, egyenként száz méter homlokszélességű pán- célpajzs-biztosíló berende­zést. Ezáltal elértük, hogy ma már a szén jövesztéséf 82, rakodását 87 százalékban gépek végzik, s elővájógépek készítik a bányavágatok 39 százalékát. — Ugyanakkor a szén bá­nyabeli kiszállításának fej­lesztésében, a szállítási telje, sílmények 1 fokozásában, a külszíni létesítmények épí­. lésében, a szénmezők fejtés­re való előkészítésében kis­sé lemaradtunk. A hiányt mielőbb pótolni akarjuk, s ezekre a célokra 440 millió forintot fordíthatunk az öt­éves tervben. Szeles-aknán és Tervtáron már befejeztük a szénvagyonpótló beruhá­zást, s' elkészültünk a put- noki és az edelényi bánya szál 1 í t a si rekonstrukciójával is. Dolgozunk a rudolftelepi akna szállítási rendszerének korszerűsítésén, valamint a put hoki—sajómercsei szén- mezők feltárásán. Putnokon a mostani fejlesztésekkel meg­duplázzuk. azaz 2600 tonná­ra növeljük a napi terme­lési. s megteremtjük annak lehetőségét, hogv további be­ruházással innen is felszínre kinőhessünk majd egymillió Ionná szenet évente. Lénye­ges a lvukóbánvai pneuma­tikus szállítás megvalósítása, ami elősegíti a jelenleginél is nagyobb, évi 1.2 millió tonnás termelést. A jövőben sem csökken­nek, a borsodi bányászokra háruló feladatok, ezután is innen kell felszínre küldeni a hazai széntermelésünk egy­ötödét, Bizonyosra .vehetjük, hogy a szénmedence dolgo­zói megfelelnek maid a nép- gazdasági igényeknek, termé­szetes kérésük ugyanakkor: biztosítsák számukra a za­vartalan termelés feltételeit! A fejlesztések a korábbiak­nál is sarkalatosabb pontjai lesznek megyénk szénbányá­szatának, hiszen a művelés alatt álló területek szénva­gy on a fogyóban van, s a gé­pek is elhasználódnak. Mi­lyen elképzelések vannak a Borsodi Szénbányák Válla­latnál az újabb beruházások, ra ? — Több alternatívát is ki­munkáltunk — válaszolja Magyar: Nándor osztályveze­tő —;, s várjuk a Magyar Szénbányászati Tröszt jóvá­hagyását. Figyelembe véve a termelési igényeket, s az adott körülményeinket, úgy szá­moltunk, hogy 3.3 milliárd forintra volna szükségünk beruházásokra. A pénz két­ségtelenül soknak tűnhet, de mi, borsodi bányászok csérébe évente minimum 5,2 millió tonna szenet adunk az országnak. S ha megépítjük a szénmosót a berenlei szén­osztályozóban. ennél is töb­bet termelhetünk, s ráadásul javul szeneink minősége. Mire szándékozik fordí­tani a 3.3 milliárd forintot a szénbánya vállalatnál? — A legnagyobb kiadást hatodik ötéves tervidőszak­ban is a gépek vásárlása je­lenti számunkra: erre a cél­ra 1 milliárd 806 millió fo­rintot programoztunk. Szén­vagyonpótló beruházásokra 582 millió forintot tervez­tünk. Elsőként Lyukóbányán, majd Feketevölgyön végzünk ilyen munkálatokat. Folytat­juk Putnokon a termelés lel. futtatását célzó fejlesztése­ket. Az egyéb jellegű beru­házások várható költségigé­nye 485 millió forint, ebből 400-at elvisz a már emlí­tett szénmosómü építése. Az elkövetkezendő években a mélyebben fekvő széntelepek felé tolódik el a bányamű­velés, az itteni szenekben több az éghetetlen anyag, a meddő, s a kézi válogatás már nem elégséges. A szén­mosó alapokmánya még az idén elkészül, s jövőre a ta­tabányai szakemberek meg­kezdhetik a létesítmény meg­valósítását. — Lesznek a külszínen kivitelezésre kerülő fejlesz­tések, továbbá úgynevezett nem * termelő beruházások. Ez utóbbiak a biztonságo­sabb munkavégzést, illetve dolgozóink jólétét szolgálják, ennélfogva rendkívül fon­tosnak tartjuk. Az egész vál­lalat területén védőruhává nyilvánítjuk a bányászok munkaruháját, ebből adódó­an gondoskodnunk kell a raktározásról, a mosatásról, a javíttatásról. Ahol szüksé­ges. bővítjük a fürdőket, az öltözőket. Szeles-aknán orva. si rendelőt nyitunk. Korsze­rűsítjük a meglevő üdülőin­ket, s Hajdúnánáson 1U0 sze­mélyes épületszárnyat, ezt megelőzően 300 adagos kony­hát építünk. Balatonszéme- sen ugyancsak 300 adagos konyhát szándékozunk átad­ni. majd bővítjük az üdülőt. Ügy gondoljuk, ezekre a be­ruházásokra is nagy szüksé­günk van ahhoz, hogy telje­sítsük termelési feladatain­kat. hogy ne csökkenjen a borsodi szénbányászat jelen­tősége — mondja befejezésül Magvari Nándor, a Borsodi Szénbányák Vállalat beruhá­zási osztályának vezetője. Kolaj László iseEőjelöltjeink Áts Károly öt esztendővel ezelőtt je­lölték először országgyűlési képviselőnek a Hegyalján Áts Károlyt, aki a cikius végéig 15 település lakossá­gának bizalmából hűen tel­jesítette feladatát. Szülőföldjének, ennek szép tájegységnek szenve­délyes szeretete húzódik meg tettei, temérdek mun­kája mögött. A közéletiség új feladatok elé állította, megismertette a nagyobb közösségért való fáradozás nem mindig hálás, de szép és belső nyugalmat adó örömeivel. A mérnöki diplomát mun­ka mellett szerezte, jelenleg is tanul: munka után tan­könyvek várják: a Marxiz­mus—'Leninismus Esti Egye­tem szakosítóját végzi, most a vizsgákra készül. — A vizsgáknak csak egyik formája, hogy a ta­nuló visszaadjon valamit abból, amit ismeretként ma­gához vett a tanulmány: idő alatt. A gazdaság: élei­ben döntések, cselekedetek sokaságával az ember min­dennap vizsgázik. A Szőlészeti es Borászati Kutatóállomáson. Tarcalon sokrétű szakmai feladatai mellett mindig marad ideje a hozzáfordulók ügyes-ba­jos gondjainak rendezésére. Két fia közül a nagyobbik most érettségizik Miskol­con. a 3-as számú Szakkö­zépiskolában. a kisebbik Budafokon a lövő borászai­nak iskolájában jó ered­ménnyel „koptatja” a pa­dot. Egy alaposabb számvetés- télében sok minden elfér, de a meghatározó, hogy Áls Károly 26 évet töltött el a mezőgazdaságban. végig­küzdve magát a kétkezi munkától kezdve a nagy felelősséget követelő gaz­dasági vezetői beosztásig. Több országgyűlési bizott­ság munkájában is részi vett: önálló témaként, a helyszínen tárgyalták a hegyaljai rekonstrukció perspektíváját, melynek kö­vetkeztében megállapítot­ták. szabályozták az állami támogatás mértékét. Az új támogatási rendszer előnyeit azóta több termelőszövetke­zet. szakszövetkezet, gaz­daság élvezi. A tokaji moziteremben nemrég megtartott képvi- selőjelöiő gyűlésen öt. év után ismét Áls Károly neve került az országgyűlési kép­viselőjelöltek listájára 15 település lakóinak bizal­mából. Palásti Józsefné Sátoraljaújhelyen és a 18. szó m ú választ ókerüléthez tartozó 22 községben nem szükséges bemutatni Palás­ti Józsefnél, a sátoraljaúj­helyi Kossuth Lajos Gimná­zium és Szakközépiskola magyar—orosz szakos ta­nárnőjét. aki már az előző ciklusban is nagy-nagy igye­kezettel és kellő lelkiisme­rettel képviselte választó' érdekeit, hathatósan segí­tene a város és a járás sokiránvű fejlődését. Az eredmények ismertek, úgy­szintén ismert az a fe- lelősségtelies. lelkiismere­tes munka is. amelyet a kerület kénviselője vég­zett az elmúlt években Mindezekről szó esett a je­lölögyűlésén is. amikor a Hazafias Népfront jelöltje­ként Palástiné ismét bizal­mat kapott a választóitól. — Persze nemcsak az eredményekről, hanem sok­sok feladatról, szorító gon- dokról is szóllak és szólnak a ■ kerület választópolgárai — mondja. — A választási gyűlések tapasztalatai a megnövekedett Közéleti ak­tivitást bizonyítják, és nem utolsósorban azt. hogy az emberek akarnak is tenni a közösség ügyéért. Tiszteiéi­re méltó és n a gvon-n a gyón örvendetes ez a segítő ló szándék." mert véleményem szerint csakis így tudunk gondjainkon felülkerekedni Jobbára aprófalvas telepü­léseinken sokasodnak a ten­nivalók. és bizony két cik­lusra elegendő feladatot ajánlottak figyelmembe. íti van például, s talán 3 leg­sürgetőbb a vízellátás gond­ja. Bőséggel vannak jó mi­nőségű vizet szolgáltató for­rásaink. de vezeték nincs Több helyütt is elhangzott jobban ki kellene használni e tekintetben is a termé­szet kínálta lehetőséget szintúgy, mint e gyönyörű vidék idegenforgalmának fellendítésében. Az ivóvíz- ellátás gondjainak megol­dására a hatvanas évek ele­ién egy tanulmány készült talán le lehetne verni az aktákról a por' . .. Bevált kezdeményezés A mezöcsát: járás több termelőszövetkezetének .ser- téstenyészetében. így Tisza"- palkonyán, Hejőpapiban és Nemesbikkén is dicsérik szívesen alkalmazzák a ti- szakeszi Tiszamenti Tsz-ben gyártott sertést apókat, A szakesziek löbb tsz-hez ha­sonlóan. a náluk is gazda­ságtalanná vált lueernnliszl készítő üzemet alakították át igen, ötletesen kis keve­rőüzemmé. Az eredeti elgon­dolás az volt. hoev saiát ál­lat tenyésztésük részére gyárt­ják az ISV sertést ápsort és a szarvasmarhatáoot. de ez­zel a rendelkezésre álló ka­pacitásnak csak kis részé' hasznosították. Ezért alán 'oltók te' segítségüké" " szóm -zérlos üzemeknek is A kéz deménvezés bevált s mivé1 a keverőüzem mén 'ovább' ;i el k ezik, szolga 1 tatása ka t tovább kívánják bővíteni. Vállalják más gazdaságok ISV sertést áDsorral szarvas- marhatáopal és koncentrá- t uniókkal való ellátását is.’ legújabban pedig azt terve- ' dk hogv — kellő megrende­lés esetén — a jövőben 1* minőségű nyúltápot is gyár­tanak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom