Észak-Magyarország, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-11 / 34. szám
ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 4 T980. február 10,, vasárnap Tiszai Vegyikombinát Együtt gondoskodva ■ és cselekedve (Folytatás a 3. oldalról) A kombinát csaknem ezerfős párttagságát 120 küldött képviselte a tegnap megtartott pártértekezleten. Az elnökségben helyet foglalt Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese, Deme László, a Borsod megyei Pártbizottság titkára, Dóka Ferenc, a Len in városi Párt- bizottság első titkára, a kombinát politikai és gazdasági vezetői. A pártértekezlet ügyrendjének elfogadása után Csősz Gábor, a TVK üzemi pártbizottságának titkára fűzött szóbeli kiegészítést a beterjesztett írásos anyaghoz. Az üzemi pártbizottság beszámolója és a szóbeli kiegészítő részletesen elemezte az utóbbi öt évben végzett politikai, mozgalmi munkát. Értékelte az üzemi pártbizottság és az irányítása alá tartozó 25 párt alapszervezet, a párttagság sokirányú tevékenységét. E szerint a pártbizottság és az alapszervezetek a XI. kongresszus, a felsőbb párlszervek és az üzemi pártértekezlet határozatai alapján, azok szellemében végezték gazdaságszervező munkájukat. A kombinát gazdasági és politikai életét az egyenletes fejlődés jellemezte, a párttagság a politikai munka sajátos eszközeivel segítette, bátorította a gazdálkodás hatékonyságának javítását célzó kezdeményezéseket. A beszámoló behatóan foglalkozott a kombinát fejlődését meghatározó, országos jelentőségű Petrolkémiai Központi Fejlesztési Program végrehajtásával. Ezen belül is kiemelten szólt a magyar— szovjet olefinkémiai egyezmény alapján a TVK-ban megépült és 1975-ben üzembe helyezett olefingyár munkájáról. Ez a fontos létesítmény, a magyar és a szovjet vállalat között kialakult közvetlen technológiai kapcsolat és opérativ együttműködés nemzetközi vonatkozásban is követendő példaként szolgál a szocialista integráció keretében megvalósuló, kölcsönös előnyökkel járó együttműködéslsen. Az olefingyár, üzembe helyezésétől kezdve maradéktalanul eleget tesz nemzetközi kötelezettségének, ugyanakkor kellő mennyiségű alapanyaggal látja el a TVK gyors ütemben fejlődő műanyaggyártó ágazatát, s biztosítja a másik borsodi nagyvállalat, a Borsodi Ve- gyikombinát etilénszükségletét. Az előrehaladás érzékelhető abból is, hogy a vállalat termelése az utóbbi öt év során háromszorosára emelkedett, a növekedés átlagos évi üteme meghaladta a 22 százalékot. A termelékenység kedvező alakulását mutatja, hogy a nagyarányú termelés- növekedést a létszám igen alacsony, mintegy 5 százalékos emelkedése mellett érte el a vállalat. Az előző pártértekezlet óta döntően átalakult a kombinát termelési szerkezete is: a pet rol - kémiai-műanyagipari termelés részaránya 1979-ben már 70 százalék fölé emelkedett, szemben az 1974. évi 25—20 százalékkal. A dolgozók jövedelme is követte a vállalat termelésében, gazdálkodásában bekövetkezett dinamikus fejlődést. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a bérszínvonal 1974-hez képest 47,7 százalékkal emelkedett, s ez átlagosan évi 8,1 százalékos növekedésnek felel meg. Ebben döntően közrejátszott, hogy a vállalati nyereség ma csaknem négyszerese az öt évvel ezelőttinek. A pártbizottság beszámolója, határozati javaslata és a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos előterjesztés feletti több órás vitában huszonhat felszólalás hangzott el. A küldöttértekezleten felszólalt Deme László, a Borsod megyei Pártbizottság titkára. Köszöntötte a résztvevőket abból az alkalomból, hogy a kommunisták a párton kívüli dolgozókkal együtt sikeresen teljesítették a gazdasági építőmunkából rájuk eső feladatokat, s ezekre joggal lehetnek büszkék. Mint mondotta: a pártbizottság beszámolójából és a vitából egyaránt kiviláglott, hogy a párttagság egészséges önbizalommal tekint a jövőbe, s elhatározott szándéka, hogy valóra váltja a kitűzött célokat. A párt vezető szerepének érvényesülésével kapcsolatban Deme László hangsúlyozta: alapvető fontosságú, hogy tovább erősödjék a párt és a tömegek kölcsönös bizalma és kapcsolata. A vezető szerep érvényesítéséhez elengedhetetlen az ideológiai munka javítása, a párttagok eszmei, politikai felkészültségének gyarapítása is. A továbbiakban kitért arra. hogy a figyelmet a társadalom fejlődésének szempontjából legfontosabb eszmei és erkölcsi kérdésekre, mint például a közérdek tiszteletben tartására és szolgálatára, a munka becsületének növelésére, a kötelezettségek teljesítésére kell irányítani. A vitában felszólalt Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese is. Átadta a pártértekezlet résztvevőinek, rajtuk keresztül az egész párttagságnak a Központi Bizottság üdvözletét. — Jóleső érzés tudni, hogy a Tiszai Vegyikombinát azok közé a gazdálkodó egységek közé tartozik, amelyek már eddig is sokat tettek a nép- gazdasági gondok enyhítéséért — mondotta bevezetőjében. —- De legalább eny- nyire jó dolog arról is hallani, hogy a szigorúbb gazdasági feltételek ellenére a kombinát párttagsága, egész kollektívája bizakodik a feszítettebb célok, tervek valóra váltásának sikerében. Fejti György felszólalásában utalt rá, hogy országszerte széles körű eszmecsere bontakozott ki a kongresszusi irányelvekről. S mint másutt, itt Leninvárosban, a Tiszai Vegyikombinátban is teljes egyetértés nyilvánult meg a párt fő politikai irányvonala iránt. Az is általános tapasztalat, hogy az elhangzott észrevételek, javaslatok sokoldalúságot, nagy többségük alaposságot, felelősséget és érettséget tükrözött. A széles körű vitára a Tiszai Vegyikombinát üzemi pártértekezletén is jellemző volt, hogy a meglévő gondokon túl a soron lévő legfontosabb feladatokra helyezték a hangsúlyt. A vita összegzése, a kérdésekre adott válasz után a pártértekezlet megválasztotta a vezető testületeket és a le- ninvárosi városi pártértekezlet küldötteit. A TVK nagyüzemi pártbizottsága titkárává ismét Csősz Gábort választották. Vendégek Nagykaposról Évek óta szoros barátság fűzi egymáshoz a sárospataki Rákóczi Gimnázium és a kelet-szlovákiai Nagykapos gimnáziumának tanárait, diákjait. Barátságukat Erdélyi János révén kötötték, s az ő szellemében ápolják. Erdélyi János, a múlt század jeles néprajztudósa, filozófusa és esztétája a mai Nagykapos- sal 'egyesült Kiskaposon született, a pataki kollégiumnak volt diákja és nagynevű tanára, igazgatója. A barátság jegyében vesznek részt a két iskola tanárai és diákjai egymás ünnepélyein, szellemi és sportvetélkedőin, nemkülönben a jeles évfordulók megünneplésén. Ilyenkor az ifjúsági együttesek Nagykaposon és Sárospatakon egyaránt bemutatják műsoraikat. Most a nagykaposi gimnázium színjátszói jöttek el Sárospatakra, s a Móricz- évforduló alkalmából a saját városukban és környékének 12 községében bemutatott színelőadásukkal Sárospatakon is szórakoztatták a közönséget. Móricz Zsigmond Kismadár című színművét mutatták be, éspedig — a nagy érdeklődésre való tekintettel — kétszer is eljátszották a Rákóczi Gimnázium dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt. A nagy érdeklődéssel várt bemutató előtt Dobay Béla sárospataki gimnáziumi tanár mondott köszöntői, méltatva a két iskola másfél évtizedes barátságát, majd szétnyílt a függöny, és gördülékenyen peregtek a Kismadár jelenetei. A szép, tiszta ej- „tésű magyar beszéd, a kifejező színpadi mozgáskultúra, a megkapó színészi játék gyakran ragadtatta tapsra a hálás közönséget. A 26 diák szereplő közül különösen a főszerepekben jeleskedő Kovács Anikót, Tóbiás Mdrgitot és M.okcsai Dezsőt hívták gyakran függöny elé a patakiak. Az emlékezetes sikerben nagy része van a darabot betanító Gc- czi Lajos nagykaposi gimnáziumi tanárnak, aki nemcsak rendezői hozzáértéssel, hanem nevelői szeretettel is foglalkozott diákjai kiváló színpadi felkészítésével. H. J. „...Figyeljetek csak, így rajzoljuk.be a mintát...” A játék önmagában öröm .. í „Kilépő” napközik ra, hogy más is van a világon. Bene Józsefné — három éve vezeti a napközis csoportot — sokféle dolgot csináltat otthon is a gyerekekkel. Baboznak, múzeumokba Szapora szóval igazítanak el a gyerekek, miközben belefészkelik magukat a puha fotelekbe. — Voltunk már itt! Az csuda jó volt, tessék elképzelni ... — ... kaptunk egy nagy csomó anyagot. Olyan színes anyagokat, virágost, meg kockásait... — ... meg egyszínűt. — Abból vágtuk ki a formákat, és felragasztottuk egy nagy papírlapra.— És tessék elképzelni, én csináltam egy szép virágoskertet ... — ... Én meg egy kislányt vágtam ki... — _ és csupa ragasztó To lt minden ... — Én meg otthon is kértem az anyukámtól anyagot, és csináltam neki egy szép képet... Mondják, mondják a lányok, egymás szavába vágva (hat-hét évesek mindösz- sze), hogy tegnap nagy csatakiáltással fogadták a tanító néni bejelentését; igyekezzenek előre megcsinálni a házi feladatot, mert a péntek délelőttöt megint a művelődési házban töltik el. Textil helyett ezúttal á fehér kartont rajzolhatják tele állatfigurákkal (közben mese szól a lemezjátszóról), színezhetik, vághatják, hajtogathatják. — Ezt a napköziben is lehetne csinálni... A megjegyzés már a tanító néninek szólt. — Áz igaz. Csináljuk is. De azért mégiscsak jó dolog, hogy időnként ide is kimozdulhatunk. A gyerekek nagyon öyülnek annak,'ha mennek valahová... Ez önmagában is elégséges indok lenne. Gondolja meg. elsős, másodikos gyereknek menynyire megterhelő, ha 8—9 órát az iskolában tölt el... Dr. Kiséry Lászlóné míg aktív pedagógus volt (nyugdíjasként helyettesíti megbetegedett kolléganőjét), sohasem dolgozott napköziben. De amikor átvette á Fadrusz utcai iskola napközis csoportját. kolléganője a lelkére kötötte: „Ne felejtse el. a péntek az övék a művelődési házban ... a péntek ...” Bollobásné Asztalos Mária, a Vasas Művelődési Központ munkatársa a felelős a ház gyermekprogramjaiért és az ifjúsági klubokért. — Hogy is volt ez? ... — A ház előcsarnokában van néhány asztali játék. A tavalyi tavaszi szünetben .azt vettük észre, napközben csapatostul tanyáznak ott a .gyerekek. Valamit jó lenne kezdeni velük... Először az ilyen csellengő, időmilliomos gyerekekre gondoltunk, de ez valahogy nem jött össze. Akkor gondoltunk a napközisekre... Délelőttönként sokszor üres a ház.'.; — Ötletnek nem rossz... — Irtunk a harmadik kerületi iskoláknak. Felsoroltunk egy sor dolgot, arrtiben mi tudnánk segíteni a pedagógusoknak. Gondoltunk manuális foglalkozásokra, a papírhaj logatúslól az agyagformázásig. Játékos vetélkedőkre, tánctanításra, filmvetítésre és mesedélelőttre, raj zverseny ekre. Kezdetben mi tartottuk a foglalkozást, később szakembereket kértünk fel. De ők is szorosan együttműködnek a pedagógusokkal! Ügy értem, megbeszélik, mi lenne a legjobb, mi az, ami segítséget ad nekik ... —7 Sokan élnek vele? — Sokan. Hat-hét iskola rendszeresen. De nem any- nyian, mint szeretnénk. Igaz, szinte valamennyi délelől- lünk be van programozva (az iskolák előle jelzik egy hónappal, mikor hozzák a gyerekeket, milyen foglalkozást kérnek), de akkor sem haragudnánk, ha délután is tele lenne a gyerekekkel a ház... És vannak még szabad délelőttök is, ha nem is sok... Mert azért olyan napok is jócskán vannak, amikor három gyerekcsapat, ügyködik ... Ezen a péntek délelőttön a. Vasasban volt a Bársony János úti 2-es számú Általános Iskola egyik napközis csoportja is. Meseíróverseny és tánctanulás volt a napi program ... — A gyerekek szinte hozzánőnek a televízióhoz... Én szeretném rávezetni őket arjainak, kiállításokra, táncolnak is, és hál a játszótéren is sok időt töltenek. De ahogy mondta, „még egy mégoly kulturális érdeklődésű nevelő sem érthet mindenhez. S a változatosság kedvéért sem árt, ha mindezt nem az iskolában, hanem a művelődési házban teszik... Megszokják a lehetőséget.” A lehetőség! Annyiszor, de annyiszor érte vád a művelődési házakat a . délelőtti ürességért. S az iskolát, hogy magába zárkózik. A Vasasban mostanában néha kicsit nagy a zaj — de senki sem haragszik érte. A szünidei programok (a téli'és a nyári szünetben egyaránt szerveznek gyermekfoglalkoztatást, s idén télen 92 gyerek hócsatázott, vetélkedett, szánkózott, s kiállítást látogatott velük) és ezek a napközis látogatások nemcsak a jelennek szólnak... Talán a jövőnek is... Már a kabátunkat vettük, amikor Mária, a ház munkatársa utánunk szólt: — Azért még nem mondtunk le arról sem, hogy a csellengő, tébláboló gyerekeket is behozzuk valahogy... Csu t o rá s Annamária Fotó: Szabados György Kis kézben nagy olló ...
