Észak-Magyarország, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-11 / 34. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 4 T980. február 10,, vasárnap Tiszai Vegyikombinát Együtt gondoskodva ■ és cselekedve (Folytatás a 3. oldalról) A kombinát csaknem ezer­fős párttagságát 120 küldött képviselte a tegnap megtar­tott pártértekezleten. Az el­nökségben helyet foglalt Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezető-helyettese, Deme László, a Borsod megyei Pártbizottság titkára, Dóka Ferenc, a Len in városi Párt- bizottság első titkára, a kom­binát politikai és gazdasági vezetői. A pártértekezlet ügyrendjének elfogadása után Csősz Gábor, a TVK üzemi pártbizottságának titkára fű­zött szóbeli kiegészítést a beterjesztett írásos anyag­hoz. Az üzemi pártbizottság be­számolója és a szóbeli kiegé­szítő részletesen elemezte az utóbbi öt évben végzett po­litikai, mozgalmi munkát. Értékelte az üzemi pártbi­zottság és az irányítása alá tartozó 25 párt alapszervezet, a párttagság sokirányú tevé­kenységét. E szerint a párt­bizottság és az alapszerve­zetek a XI. kongresszus, a felsőbb párlszervek és az üzemi pártértekezlet határo­zatai alapján, azok szellemé­ben végezték gazdaságszerve­ző munkájukat. A kombinát gazdasági és politikai életét az egyenletes fejlődés jelle­mezte, a párttagság a poli­tikai munka sajátos eszkö­zeivel segítette, bátorította a gazdálkodás hatékonyságá­nak javítását célzó kezde­ményezéseket. A beszámoló behatóan fog­lalkozott a kombinát fejlődé­sét meghatározó, országos jelentőségű Petrolkémiai Köz­ponti Fejlesztési Program végrehajtásával. Ezen belül is kiemelten szólt a magyar— szovjet olefinkémiai egyez­mény alapján a TVK-ban megépült és 1975-ben üzem­be helyezett olefingyár mun­kájáról. Ez a fontos létesít­mény, a magyar és a szovjet vállalat között kialakult köz­vetlen technológiai kapcsolat és opérativ együttműködés nemzetközi vonatkozásban is követendő példaként szolgál a szocialista integráció kere­tében megvalósuló, kölcsö­nös előnyökkel járó együtt­működéslsen. Az olefingyár, üzembe helyezésétől kezdve maradéktalanul eleget tesz nemzetközi kötelezettségének, ugyanakkor kellő mennyisé­gű alapanyaggal látja el a TVK gyors ütemben fejlődő műanyaggyártó ágazatát, s biztosítja a másik borsodi nagyvállalat, a Borsodi Ve- gyikombinát etilénszükségle­tét. Az előrehaladás érzékelhe­tő abból is, hogy a vállalat termelése az utóbbi öt év so­rán háromszorosára emelke­dett, a növekedés átlagos évi üteme meghaladta a 22 szá­zalékot. A termelékenység kedvező alakulását mutatja, hogy a nagyarányú termelés- növekedést a létszám igen alacsony, mintegy 5 százalé­kos emelkedése mellett ér­te el a vállalat. Az előző pártértekezlet óta döntően átalakult a kombinát terme­lési szerkezete is: a pet rol - kémiai-műanyagipari terme­lés részaránya 1979-ben már 70 százalék fölé emelkedett, szemben az 1974. évi 25—20 százalékkal. A dolgozók jöve­delme is követte a vállalat termelésében, gazdálkodásá­ban bekövetkezett dinamikus fejlődést. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy a bérszínvonal 1974-hez ké­pest 47,7 százalékkal emel­kedett, s ez átlagosan évi 8,1 százalékos növekedésnek fe­lel meg. Ebben döntően köz­rejátszott, hogy a vállalati nyereség ma csaknem négy­szerese az öt évvel ezelőtti­nek. A pártbizottság beszámoló­ja, határozati javaslata és a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos előterjesztés fe­letti több órás vitában hu­szonhat felszólalás hangzott el. A küldöttértekezleten felszólalt Deme László, a Borsod megyei Pártbizottság titkára. Köszöntötte a részt­vevőket abból az alkalomból, hogy a kommunisták a pár­ton kívüli dolgozókkal együtt sikeresen teljesítették a gaz­dasági építőmunkából rájuk eső feladatokat, s ezekre jog­gal lehetnek büszkék. Mint mondotta: a pártbizottság be­számolójából és a vitából egyaránt kiviláglott, hogy a párttagság egészséges önbi­zalommal tekint a jövőbe, s elhatározott szándéka, hogy valóra váltja a kitűzött célo­kat. A párt vezető szerepé­nek érvényesülésével kap­csolatban Deme László hang­súlyozta: alapvető fontossá­gú, hogy tovább erősödjék a párt és a tömegek kölcsönös bizalma és kapcsolata. A ve­zető szerep érvényesítéséhez elengedhetetlen az ideológiai munka javítása, a párttagok eszmei, politikai felkészült­ségének gyarapítása is. A to­vábbiakban kitért arra. hogy a figyelmet a társadalom fej­lődésének szempontjából leg­fontosabb eszmei és erkölcsi kérdésekre, mint például a közérdek tiszteletben tartásá­ra és szolgálatára, a mun­ka becsületének növelésére, a kötelezettségek teljesítésé­re kell irányítani. A vitában felszólalt Fejti György, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának osztályveze­tő-helyettese is. Átadta a pártértekezlet résztvevőinek, rajtuk keresztül az egész párttagságnak a Központi Bizottság üdvözletét. — Jóleső érzés tudni, hogy a Tiszai Vegyikombinát azok közé a gazdálkodó egységek közé tartozik, amelyek már eddig is sokat tettek a nép- gazdasági gondok enyhíté­séért — mondotta bevezető­jében. —- De legalább eny- nyire jó dolog arról is halla­ni, hogy a szigorúbb gazda­sági feltételek ellenére a kombinát párttagsága, egész kollektívája bizakodik a fe­szítettebb célok, tervek való­ra váltásának sikerében. Fejti György felszólalásá­ban utalt rá, hogy ország­szerte széles körű eszmecsere bontakozott ki a kongresszu­si irányelvekről. S mint má­sutt, itt Leninvárosban, a Tiszai Vegyikombinátban is teljes egyetértés nyilvánult meg a párt fő politikai irány­vonala iránt. Az is általá­nos tapasztalat, hogy az el­hangzott észrevételek, javas­latok sokoldalúságot, nagy többségük alaposságot, fele­lősséget és érettséget tükrö­zött. A széles körű vitára a Tiszai Vegyikombinát üzemi pártértekezletén is jellemző volt, hogy a meglévő gondo­kon túl a soron lévő legfon­tosabb feladatokra helyezték a hangsúlyt. A vita összegzése, a kérdé­sekre adott válasz után a pártértekezlet megválasztotta a vezető testületeket és a le- ninvárosi városi pártértekez­let küldötteit. A TVK nagy­üzemi pártbizottsága titkárá­vá ismét Csősz Gábort vá­lasztották. Vendégek Nagykaposról Évek óta szoros barátság fűzi egymáshoz a sárospata­ki Rákóczi Gimnázium és a kelet-szlovákiai Nagykapos gimnáziumának tanárait, di­ákjait. Barátságukat Erdélyi János révén kötötték, s az ő szellemében ápolják. Erdélyi János, a múlt század jeles néprajztudósa, filozófusa és esztétája a mai Nagykapos- sal 'egyesült Kiskaposon szü­letett, a pataki kollégiumnak volt diákja és nagynevű ta­nára, igazgatója. A barátság jegyében vesz­nek részt a két iskola taná­rai és diákjai egymás ünne­pélyein, szellemi és sportve­télkedőin, nemkülönben a jeles évfordulók megünnep­lésén. Ilyenkor az ifjúsági együttesek Nagykaposon és Sárospatakon egyaránt be­mutatják műsoraikat. Most a nagykaposi gim­názium színjátszói jöttek el Sárospatakra, s a Móricz- évforduló alkalmából a saját városukban és környékének 12 községében bemutatott színelőadásukkal Sárospata­kon is szórakoztatták a kö­zönséget. Móricz Zsigmond Kismadár című színművét mutatták be, éspedig — a nagy érdeklődésre való te­kintettel — kétszer is elját­szották a Rákóczi Gimnázi­um dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt. A nagy érdeklődéssel várt bemutató előtt Dobay Béla sárospataki gimnáziumi ta­nár mondott köszöntői, mél­tatva a két iskola másfél év­tizedes barátságát, majd szét­nyílt a függöny, és gördülé­kenyen peregtek a Kismadár jelenetei. A szép, tiszta ej- „tésű magyar beszéd, a kife­jező színpadi mozgáskultúra, a megkapó színészi játék gyakran ragadtatta tapsra a hálás közönséget. A 26 diák szereplő közül különösen a főszerepekben jeleskedő Kovács Anikót, Tó­biás Mdrgitot és M.okcsai De­zsőt hívták gyakran függöny elé a patakiak. Az emléke­zetes sikerben nagy része van a darabot betanító Gc- czi Lajos nagykaposi gimná­ziumi tanárnak, aki nemcsak rendezői hozzáértéssel, ha­nem nevelői szeretettel is foglalkozott diákjai kiváló színpadi felkészítésével. H. J. „...Figyeljetek csak, így rajzoljuk.be a mintát...” A játék önmagában öröm .. í „Kilépő” napközik ra, hogy más is van a vilá­gon. Bene Józsefné — három éve vezeti a napközis cso­portot — sokféle dolgot csi­náltat otthon is a gyerekek­kel. Baboznak, múzeumokba Szapora szóval igazítanak el a gyerekek, miközben be­lefészkelik magukat a puha fotelekbe. — Voltunk már itt! Az csuda jó volt, tessék elkép­zelni ... — ... kaptunk egy nagy csomó anyagot. Olyan színes anyagokat, virágost, meg kockásait... — ... meg egyszínűt. — Abból vágtuk ki a for­mákat, és felragasztottuk egy nagy papírlapra.­— És tessék elképzelni, én csináltam egy szép virágos­kertet ... — ... Én meg egy kis­lányt vágtam ki... — _ és csupa ragasztó To lt minden ... — Én meg otthon is kér­tem az anyukámtól anyagot, és csináltam neki egy szép képet... Mondják, mondják a lá­nyok, egymás szavába vág­va (hat-hét évesek mindösz- sze), hogy tegnap nagy csa­takiáltással fogadták a taní­tó néni bejelentését; igye­kezzenek előre megcsinálni a házi feladatot, mert a pén­tek délelőttöt megint a mű­velődési házban töltik el. Textil helyett ezúttal á fe­hér kartont rajzolhatják tele állatfigurákkal (közben mese szól a lemezjátszóról), szí­nezhetik, vághatják, hajto­gathatják. — Ezt a napköziben is le­hetne csinálni... A megjegyzés már a taní­tó néninek szólt. — Áz igaz. Csináljuk is. De azért mégiscsak jó dolog, hogy időnként ide is kimoz­dulhatunk. A gyerekek na­gyon öyülnek annak,'ha men­nek valahová... Ez önma­gában is elégséges indok lenne. Gondolja meg. elsős, másodikos gyereknek meny­nyire megterhelő, ha 8—9 órát az iskolában tölt el... Dr. Kiséry Lászlóné míg aktív pedagógus volt (nyug­díjasként helyettesíti megbe­tegedett kolléganőjét), soha­sem dolgozott napköziben. De amikor átvette á Fadrusz ut­cai iskola napközis csoport­ját. kolléganője a lelkére kö­tötte: „Ne felejtse el. a pén­tek az övék a művelődési házban ... a péntek ...” Bollobásné Asztalos Mária, a Vasas Művelődési Központ munkatársa a felelős a ház gyermekprogramjaiért és az ifjúsági klubokért. — Hogy is volt ez? ... — A ház előcsarnokában van néhány asztali játék. A tavalyi tavaszi szünetben .azt vettük észre, napközben csa­patostul tanyáznak ott a .gye­rekek. Valamit jó lenne kez­deni velük... Először az ilyen csellengő, időmilliomos gyerekekre gondoltunk, de ez valahogy nem jött össze. Ak­kor gondoltunk a napközi­sekre... Délelőttönként sok­szor üres a ház.'.; — Ötletnek nem rossz... — Irtunk a harmadik ke­rületi iskoláknak. Felsorol­tunk egy sor dolgot, arrtiben mi tudnánk segíteni a pe­dagógusoknak. Gondoltunk manuális foglalkozásokra, a papírhaj logatúslól az agyag­formázásig. Játékos vetélke­dőkre, tánctanításra, filmve­títésre és mesedélelőttre, raj zverseny ekre. Kezdetben mi tartottuk a foglalkozást, később szakembereket kér­tünk fel. De ők is szorosan együttműködnek a pedagó­gusokkal! Ügy értem, meg­beszélik, mi lenne a legjobb, mi az, ami segítséget ad ne­kik ... —7 Sokan élnek vele? — Sokan. Hat-hét iskola rendszeresen. De nem any- nyian, mint szeretnénk. Igaz, szinte valamennyi délelől- lünk be van programozva (az iskolák előle jelzik egy hónappal, mikor hozzák a gyerekeket, milyen foglalko­zást kérnek), de akkor sem haragudnánk, ha délután is tele lenne a gyerekekkel a ház... És vannak még sza­bad délelőttök is, ha nem is sok... Mert azért olyan napok is jócskán vannak, amikor három gyerekcsapat, ügyködik ... Ezen a péntek délelőttön a. Vasasban volt a Bársony János úti 2-es számú Álta­lános Iskola egyik napközis csoportja is. Meseíróverseny és tánctanulás volt a napi program ... — A gyerekek szinte hoz­zánőnek a televízióhoz... Én szeretném rávezetni őket ar­jainak, kiállításokra, táncol­nak is, és hál a játszótéren is sok időt töltenek. De ahogy mondta, „még egy mégoly kulturális érdek­lődésű nevelő sem érthet mindenhez. S a változatos­ság kedvéért sem árt, ha mindezt nem az iskolában, hanem a művelődési házban teszik... Megszokják a le­hetőséget.” A lehetőség! Annyiszor, de annyiszor érte vád a műve­lődési házakat a . délelőtti ürességért. S az iskolát, hogy magába zárkózik. A Vasas­ban mostanában néha kicsit nagy a zaj — de senki sem haragszik érte. A szünidei programok (a téli'és a nyári szünetben egyaránt szervez­nek gyermekfoglalkoztatást, s idén télen 92 gyerek hócsa­tázott, vetélkedett, szánkó­zott, s kiállítást látogatott velük) és ezek a napközis látogatások nemcsak a je­lennek szólnak... Talán a jövőnek is... Már a kabátunkat vettük, amikor Mária, a ház mun­katársa utánunk szólt: — Azért még nem mond­tunk le arról sem, hogy a csellengő, tébláboló gyereke­ket is behozzuk valahogy... Csu t o rá s Annamária Fotó: Szabados György Kis kézben nagy olló ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom