Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-13 / 190. szám
.1978. augusztus 13., vasárnap ..Afcf* ' ■ pillantott H“18 és meggyorsította lépteit — még eikések — gondolta, persze ijedtség nélkül, mint aki biztos a dolgában. Meggyorsított lépteinek dacára — szokása szerint — belenézett a nők arcába, némelyik után hátrafordult, az egyiknek a lába, a másiknak az arca tetszett. Volt, akit anblock, teljes egészében elfogadott volna. Szóval jól szórakozott. Az utcán sűrű forgalom, a felvert por és bágyadt fényű napsugár ömlött szét, a megszokott hétköznap unalma pislákolt az emberek arcában. Éppen ezért volt feltűnő a három szál égővörös rózsa, amit rózsaszínű selyempapírba burkolva lóbázott a bal kezében. Arra gondolt: lám, a virág éppen úgy hozzátartozik a randevúkhoz az atomkorszakban, mint nagyanyáink idejében. Bár a házassági h i rdetés ben h atározott a n utalt rá: „Csak modern gondolkozásul lány írjon.” Ment, és befelé mosolygott: ez a harmadik házassági hirdetése, az előző kettő nem hozott eredményt. Nem mintha jelentkező nem lett volna — legalább húsz nővel ismerkedett meg —, csupán úgy is lehet mondani, nem talált kedvére valót. Talán abba kellene hagynom ezt a játékot — gondolta —, felesleges időpazarlás, mint minden. Ám, ha már feladta ezt az utolsó hirdetést, vigye az ördög. .. a mérnöki diploma, a kocsi, a. jól berendezett öröklakás, nos, mindez úgy vonzza a mai nőket, mint villanyfény az éjjeli lepkéket. és különben is szórakoztatják ezek a találkozások. A kocsival kellett volna jönnöm — állapította meg bosszúsan —, még valóban túl későn érkezem, a három perc, annyi hiányzik a négy ólából, kevés lesz, de hát ha nem érdemel meg néhány perces várakozást... Még jobban kilépeti, s amikor a színház árkádja alá éli, szinte megmerevedett a lába: a bejáró előtt Mariannt látta ücsörögni, azt a szép szőke, huszonkét éves lányt, akivel alig két hete a szálloda halijában sokáig beszélgetett. — Helló, Mariann. Csak nem maga vár rám? De igen, maga! Hiszen a kezében Sartre: Lét’ és sem- mi-je. — Igen, én vagyok. És nekem is nagy meglepetést házassági hirdetéseket figyelmen kívül hagyom. Nékem talán nem szabad így próbálkoznom? — Ugyan, Mariann. Miért ne lehetne? Csupán csodálkozom, maga olyan szép, mint egy istennő, maga körül — ha akarná — hemzsegnének a férfiak. — Téved. Pontosan a szépségem, vagy ahogy maga mondja: istennői szépségem miatt nem mernek okozott, hogy éppen maga... — Jöjjön, ne ócsorogjunk itt. Alig pár lépés a Déryné eszpresszó, valamit lehajtunk erre a nagy meglepetésre. A fülledt és zsúfolt helyiségben sikerült , egy asztalnál helyet foglalni. — Gint vagy kávéi? — Inkább gint, és mielőtt megkérdezné, miért változtattam a véleményemen, önként válaszolok: nem változott meg a véleményem, csupán élek az alkalommal. — De hiszen ott, akkor, a szálloda halijában szinte magából kikelve hajtogatta: nekem nem számít a diploma, a kocsi, az öröklakás, én szerelemből akarok férjhez menni. Akár az albérletet is vállalom, amennyiben szeretni fogom a fiút. Ugye, hogy ezt mondta, Mariann? A lány beleszimatolt a presszókávé aromás illatába, elmosolyodott: — Jóí megjegyezte, pedig ha nem csal a memóriám. van annak két hete is. hogy a hallban beszélgettünk. Igen, ezt mondtam, de azt nem, hogy a közeledni hozzám. S ha valaki mégis rászánja magát, csak néz, egyszerűen nem mer hozzám érni. Hát mi vagyok én? Cukorbaba? Kedves, csodálkozó méltatlankodással nézett, s valóban annyira szép volt, hogy gonosszá torzult a férfiban a kérdés. ' — Nem tudom elfelejteni az akkori beszélgetésünket, az albérletet, a minden mindegyét, csak a szerelem fontosat. Nézze, elhoztam az újságot, amelyben feladtam ezt a házassági ajánlatom. Nézze, három egyszerű, becsületes szakmunkás is hirdet, méghozzá jóval fiatalabbak, mint én. Jogos a kérdés: miért nem ezekkel akar találkozni, hiszen magának nem a ... — Tudom — nevetett a lány —, nem felejtettem el a magam szövegét, De ... mondja, maga most vizsgabírói minőségben ül velem szemben? — Mint diplomás építész- mérnök, öröklakás- és gépkocsitulajdonos. ha éppen tudni akarja. Én pedig azt szeretném megtudni, miért akart ott, a szálloda halijában mindenáron a hamupipőke szerepében tetszelegni? — Talán igyuk meg a gint, ha már kikérte. így. Nos. valamit akkor elfelejtettem elmondani: ugyanis, nekem szintén van kocsim és ha sikerül, nekem is lesz rövidesen diplomám. Tehát nyugodtan elmondhatom: nekem nem számít a diploma és öröklakás. Azután, nem vagyok hörcsögtermészet, amennyiben egy esztergályos lesz a férjem, még mindig bőven meg tudjuk keresni a mindennapit. Harmadszor. maga... maga rövidlátó. Maga akkor, ott, megtetszett nekem ... — De hát. .. — Kielégítem a kíváncsiságát: emlékszik, ott, akkor, szóról szóra elfújta a már kétszer nyomdafestéket látott házassági hirdetésének szövegét. Azt is említette; rövidesen ismét hirdeti magát, szóval csak figyelnem kellett az újságot. Aztán írtam és kikötöttem a három szól piros rózsát. Azt hiszem, ideje lenne átadnia! A férfi szótlanul átnyújtotta a rózsákat, felállt és azt mondta: — Maga túl szép ahhoz, hogy mindezt elhiggyem. Ég vele Mariann ... — Kár. hogy nem hisz — sziszegte a lány. — Pedig ... No, menjen ... Tűnjön el. hallja, de gyorsan .. Fehér volt és reszketett a szája széle, s a férfi nem tudta mit csináljon. Végül egy határozott mozdulattal ismét letilt, belenézett a lány szemébe: — Tehát szeret? — Csak múlt időben, már csupán múlt időben! Valamit elrontott a hitetlenkedésével és azzal, hogy ma maga nem negyven-, hanem hatvanévesen gondolkodott. így... A pinccrtiő f^!f; gvan és omlatagon, akár a feketekávé aromája, amelyből most is látható élvezettel szippantgatott a lány . Holdi János — Miért? — Mert ilyen cukorfoké répát még senkinek .sem sikerült termelnie. Az a nő. ott a szomszéd asztalnál feltűnően szép. És feltűnően engem néz. Lehet már vagy harmincéves is- Mégis olyan harmonikus, mint egy aranyra égéit úszólány. Minden összehangolt rajta: a haja, az arca, a vállai. Csak ül, nem mozdul. Mégis látom, ahogy hajlékony testével kilép a medencéből. A haját mintha most rázta volna ki a fürdősapkából. A mozdulatait is látom. A kígyóvonalban lüktető hátizmait. Igen, ez a nő szép, és engem néz. Hi lka öröm. A lábán az ujjak is hibátlanok lehetnek. Akár a magasra emelt görög nőszobroké, amelyeknek csak a lábujjait, finom kőízeit lehet megtapintani. Én is visszanézek, persze. Bár kevésbé feltűnően; Ne higgye, hogy nekem ritka öröm. hogy ő feltűnően szép, és mégis engem nézEnyhe migrént kapok a helyzettől. De közben tépelődöm. Mit szólna, ha összeszedném a bátorságomat, odalépnék hozzá, és bemutatkoznék? „Na, lássuk csak!” — mondja magában. És a döntés érdekében elővesz a táskájából egy teknőckeretes, vastag szemüveget. A szemüveg "ritkán használ a f női szépségnek. De ezt a nőt különösen elcsúfítja. Mint egy Békakirálynő. Egy elvarázsolt varrólány. Ha úszik is. bizonyára libabőrösen lép ki a vízből. És a lábujjain bütyköl: nőttek. „Na, lássuk csak” — mondja magában a hétdioptriás szemüvegű, rossz arcú nő —, szükségem lenne-e erre a férfira? Hagynám-e magam elcsábítani tőle?” Aztán megrándul a szája széle: „Hót nem!” És leveszi a szemüvegét. És újra átváltozik feltűnően szép nővé. Ha király lennék, maharadzsa, elnökjelölt, diplomáciai korifeus, vagy kapitalista pártvezér — igen-igen kedvébe járnék a Magyar Televíziónak. r" ................................................... K ülönösen a tv-hírmagyarázók ro- konszenv.ét keresnémMert- gondoljunk a külpolitikai idősorokba bevágott fotókra. Amennyiben az illető hatalmasság a hírmagyarázó egyetértésére beszél, nyilatkozik. vagy cselekszik — olyan nyájas fotó jelenik meg róla a képernyőn, hogy el kell a szívnek olvadni. Csupa Eamon Novarro-arc, redötlen homlok, vakító fogsor, intimen barátságos mozdulat. Esetleg egy régi felvételről. Amikor a vad farkas épp a húsvéti szent- áldozásról távozott. De ha ugyanaz a személy a hírmagyarázó rosszalására beszél, nyilatko- . zik, vagy cselekszik — hát nézze meg magát! Olyan fényképet ütnek be róla, hogy a látogatók idegzetének kímélése miatt, a Bűnügyi Múzeumban sem lehetne kiállítani. Akkor jönnek a Sa-- vonarola-pofák. a kéjgyilkos fintorok, a rémes szájüregek, a visszataszító gesztusok. Esetleg egy véletlen pillanatból. Amikor az illető a betegágyából kelve, éppen tüsszenteni kívánt. Királyok, sejkek, államférfiak, nagykövetek —• vigyázzatok! Három közhely. 1. ..Ma. a rendkívüli nemzetközi helyzetben, különösen fontos .. Negyven éve hallom ezt. a kifejezést. Azért nem régebben, mert még innen vagyok az ötvenen. De apám. nagyapóm, dédapám, némi stiláris módosítással, ugyanezt hallotta. Közben meghalt Deák Ferenc, felépítették a Bazilikát. agyonlőtték Ferenc Ferdinándot, kitalálták a Ship szódát, Nobel-díjra ajánlották Herczeg Ferencet, elfoglak Hekus Döncit, meghonosították az önkiszolgáló rendszert," újjáépítették a budai várat, levitték a közlekedést a föld alá —, de ez az évszázados „ma” m éli ma is tart. a helyzet változatlanul -rendkívüli, s a dolgok mindig különösen fontosak. 2. ,.E rövid cikk nem vállalkozhat arra. hogy ezt a közérdekű problémát érdeme szerint kimerítse ...” Az így kezdődő cikkek, kedvező esetben négy-öt embert szoktak érdekelni. Kánikulában, kirándulónapokon hármat. Pedig a címünk többnyire izgalmas: „Exhibicionista és narcisszista jelenségek a spanyol reneszánsz közérzetében”. Terjedelmük: harminc-negyven folyóiratoldal. Egyébként a szerzőnek gyakorta igaza van. Valóban nem merítheti ki a problémát, az ugyanis problémaként még sohasem jelentkezett. Szerző, jobb híján, az olvasó kimerítésével is kénytelen megelégedni. 3. ,,A költő tehetsége bátorít fel arra, hogy őszintén megírjuk véleményünket .. Ilyen esetben erős kétség fér a költő tehetségéhez. Ügy is mondhatnám, hogy a tehetségtelenségéhez nem fér kétség. Amit a kritikus — ,a cikk további részében — tüzetesei#*’igazol is. Nyomós érvekkel bizonyítja! hogy' a költő a rossz ritmusérzéke? miatt csak tízéves korában tanult meg járni, hogy botfüle van, de nem a legnemesebb fából. hogy a rímszótárt sem tudja kezelni, mert nem ismeri a betűrendet, hogy a gyűjtőiveket is helyesírási hibákkal tölti ki — és így tovább. Egyet azonban, nem értek. Hogy meríthet valaki bátorságot abból —, ami“ nincs? Miért nem csökkenti a súlyát? Erre a kérdésre újabban két mentséget találtam ki: 1. Hős akarok lenni. A világtörténelemben eddig is nagyra értékelték a bátrakat, akik egy-egy ügy érdekében életveszélyes feladatokat vállaltak. A Búvár. Kundokat, -Zrínyiket, Dugovics Tituszokat, Robin Iloodokat. Mária főhadnagyokat. dr. Sorgékat. De újabban az értelem nélküli kockázatot is becsülik. Mondhatnám, divatba jött az életveszély. Nemzetközi ájulat kíséri az autóversenyzőket, gleccsermá- •szókat, kaszkadőrökét, tengeri sziklaugrókat, sárkányrepülőket. Azt mondják, a testsúlyfölösleg életveszélyes. Hát divatba akarom hozni magam. 2. Merő rosszindulatból őrzöm a súlyomat. Állítólag a kövérség nem esztétikus látvány. Csakhogy én ritkán látom öhmagam. Csupa szép. kecses, hibátlanul sovány, vonzó testalkatú embereket látok. Hát legyen nekik egy kellemetlen élményük! Ha már oly sok esztendővel élnek majd túl engem ... A turizmus, a világjárás megszűnt a gazdagok kiváltsága lenni. A szakértők véleménye szerint minden olyan országban, ahol a nemzeti jövedelem egy lakosra eléri az évi 500—700 , dollárt, ott jut pénz eféle kiadásokra is. A világot elárasztó túristák különféle kategóriákba sorolhatók. Találkozni lehet az országutakon mozgó szállodákkal, guruló hotelekkel, amelyek egy autóbuszból és egy „szálloda” kamionból állnak. Vannak azután magányos vándorok is. Egy svájci házaspár például ezelőtt öt esztendővel, Lausennétől Budapestig gyalogolt, kéz a kézben. Az emberek egy része úgy határoz, hogy megszokott környezetéből kiszakadva. lakóhelyétől távol tölti el a szabadságát. Kit a felfedezés, az újralátás, a tanulás, másokat egyszerűen a pihenés vonz idegen tájakra. Az utazási irodák prospektusai széles választékot kínálnak. A világ turistaforgalmáról ezúttal nem kívánunk számokban szólni. Azt mindenesetre azonban megjegyezzük. hogy a világot elárasztó turisták túlnyomó többsége, amerikai. Legfőbb útirányuk: Európa. Azt is csak mellékesen közöljük, hogy a nemzetközi túr izmusban a japánok viszonylag újoncnak számítanak Az európai, listán — és ez "már minket is érint — a nyugatnémetek vezetnek. Az idegenforgalmi „világ- ranglistát’’ Olaszország vezeti. Meglepő, hogy a turizmus harmadik mediterrán célpontja, Görögország, mennyire elmarad Olaszország és Spanyolország mögött. A tízmillión felüliek csoportjába tartozik Ausztria. Svájc. Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság. A velünk szomszédos idegenforgalmi országban, Jugoszláviában, nagy gondot fordítanak az idegenforgalom fejlesztésére. A többi, tengerparttal rendelkező szocialista ország is intenzíven fejleszti idegen- forgalmát. mint például Bulgária és a Szovjetunió is. Lengyelország idegenforgalma is állandóan bővül Mi magyarok, a szomszédos Csehszlovákián túl. főleg Lengyelországot keressük tel. (Hasonló módon ezekből az országokból származik' idegenforgalmunk többsége is.) Legutóbbi csehszlovákiai, lengyelországi utam alkalmából Kari Baedeker jutott eszembe, aki a múlt század első feleben könyveivel, útleírásaival megteremtette a tömegturisztika alapjait. Annak idején évről évre felbukkant Európa legkülönbözőbb tájain egy szerény külsejű, minden feltűnést kerülő utazó, aki szakadatlanul jegyzeteket készített. Látszólag teljesen mellékes dolgokat irt be egy vastag könyvbe: az utak állapotát, a szállodai személyzetnek adandó borravaló összegét, az éttermi ételek minőségét, a legszebb kilátást nyújtó fontokat, az odavezető legkedvezőbb utakat. A későbbiek folyamán Baedeker piros könyvei vállalták magukra a feladatot, hogy megtanítsák az embereket a „helyes utazásra”. A kiadó kötelezte magát .és munkatársait. hogy személyesen utazzák be előbb azokat az országokat és vidékeket, amelyekről könyveikben a turistákat tájékoztatták. „Baedeker minden általa leírt tájat személyesen utazott be. méghozzá ismételten, s adatait lelkiismeretesen és megbízhatóan gyűj tötte össze. Innen "a feltét len bizalom, amelyet az utazóközönség könyvei iránt táplál, innen az átütő űz leti sike'r” — olvashatjuk egy kortárs feljegyzésében. Baedeker könyveinek hasz- navehetőségére és precizitására jellemző, hogy az el ső világháborúban a brit közel-keleti hadsereg a Szíriára és Palesztinára vonatkozó köteteteket újranyomatta a csapattestek vezetői számára. Herr Baedeker és módszere fölött eljárt, az idő. A világ olyan gyorsan feilő- dik. hogy nem győzzük követni. Forgatom az útikönyveket. és egyszerűen nem1 tudom ..betájolni” masamat. Rendszerint valami hiányzik és ahelyett és emellett valami új van. Szerencsére egyre kevesebb rési tűnik el és egyre több új énül. Nem tudom, miképpen lehetne precíz útikönyveinek elkészítésében a mi rohanó korunkban az ő manufak- urális eszközeivel Heir Baedeker? Oravec Jánus Karl Baedeker Mizerák István felv*
