Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

r- ÉSZAK-MAGYAROSSZAG 6 T978. augusztus 13,, vasárnap j * A XVn. Század- bál — az úgyne­vezett Vasady- és a Csoma-kódexben 1561-, illetve 1571-es kelte­zéssel — fennmaradt egy széphistória, amelynek utol­só strófája emígyen szóla: Ezerötszázban és hatvan fölött, hogy írnának egy­ben, Egy ifjú szőrzé veszteg ültében Szöndrő várában, Egy poétának az ű versé­ben, szomorú kedvében. A széphistória Szilágyi Mihály és Hajmási (Hagy- mási) László történetét me­séli el. A két magyar ifjú török fogságba került, de a török császár börtönéből a . császárlány segítségével ki­szabadulnak. Vitéz küzde­lemben legyőzik az utánuk küldött üldözőket, majd vé­gül párbajt vívnak a szép császárlány kezéért. Ebben — méltó büntetésként — a nős Hajmási marad alul. „Kezét elcsapá bokában” Szilágyi, aki ezután felesé­gül veszi a császárlányt. Mi ennek a lovagvilági érdekes, szép történetnek borsodi vonatkozása? A már említett strófa Szendrő vá­rát jelöli meg a költemény születési helyéül. S bár két Szendrőt ismerünk — a Borsod megyein kívül az Al-Dunán, Galambóc köze­lében is található egy —, néhány fontos tény kizárja, hogy ez utóbbi helyen le­gyen a nevezett széphistória születéshelye. Az .ismeretlen ifjú — in­nen az elnevezés: Szendrői Névtelen — által minden valószínűség szerint latin poéta verséből „magyarí­tott” história rokonságot Hogyha az isten szeren­csét adná, oda igyeköznek.” Horváth János, a reform­kor irodalmának legjele­sebb irodalomtörténésze erről így vélekedik: „Török mutat Ráskai Gáspár: Vitéz Francisco című művével, márpedig 1560-ban Ráskai sógorának, Bebek Ferenc­nek volt tulajdona a Borsod megyei Szendrő vára. A Be­bek család érdeklődése a történet tárgya iránt érthe­tő volt. A család két őse 1448-ban abban a rigóme- zei csatában esett el, ahol az ének szerint Szilágyi Mi­hály is fogságba esett. Ezenkívül a fordításban is található bizonyíték, ami kizárja a déli végeken levő Szendrő valószínűségét. A szövegben az üldözőik elől menekülő ifjakkal kapcso­latban található egy mon­dat: „Nagyszombat felé az farkasokkal szerencsét ké­sértnek, határon a távoli magyar Nagyszombat ily emlegeté­se nehezen tehető fel, ki­vált magyar szökevények részéről. Nagyszombat ide­gen neve azonban Tyr- nau, meg Trnava, s ilyen nevű hely Galambóccal szemben is van egy, s énekünk forrása bizonyá­ra azt értette Tyrnaun, s nem Nagyszombatot. E for­dítási hiba... azt a véleke­dést is megerősítheti, hogy Névtelenünk a borsodi Szendrőben írta énekét, nem pedig az Al-Duna menti Vég-Szendrőben. Ha ott ír­ta volna, nem véti össze az azonvidéki Tyrnaut Nagy­szombattal.” Mit takar az a kifejezés, hogy a szerző Szendrőben írta versét, „veszteg ülté­ben’’? Vannak, akik ezalatt fogságot értenek, de mivel verszáradékokban ez a ki­fejezés máshol is előfordul, sokkal valószínűbb, hogy ráérő időt jelent. A Szendrői Névtelen Szi­lágyi- és . Hajmásijának van bizonyos történelmi alapja. Szilágyi Mihály, Má­tyás király anyai nagybáty­ja 1448-ban török fogságba esett, Hagymási László pe­dig Szilágyi birtokos szom­szédja. temesi főispán volt, s történelmi tény az is, hogy a szultáni családból néhányan 1430 táján Ma­gyarországra menekültek. Mi adja ennek a Szendrő várában írt széphistóriának irodalmi értékét? A vi­szonylag rövid ének csupa regényes helyzetfordulat. Az ének eseményei ezenkívül lelki motivációval párosul­nak. Az ebből következő szerkezeti egység, az elő­adás drámaisága, ballada­szerűsége. a lélektani hely­zeteket jól festő, erőteljes nyelve, >a jó ritmusra törek­vés a század egyik legköl- tőibb alkotásává emeli Szi­lágyi és Hajmási históriáját. Szilágyi és Hajmási szép­históriájának témája két magyar népballadában és néhány szlovák históriában szintén fennmaradt. Sőt, át­került a délszláv és cigány népköltészetbe is. Íróink kö­zül pedig Vörösmarty Mi­hály, Gyulai Pál. és Jakab Ödön újra feldolgozták. Hajdú Imre Állandó készenlétben Szerétéiben — megbecsülésben A délelőtti rendelési idő vége után egy órával ér­keztünk meg Bőcsre. A körzeti orvost, dr. Szabó Viktort — aki nemrégiben vette át az Egészségügyi Minisztériumban a Kiváló Orvos kitüntetést — ottho­nában találtuk. '— Ritka esemény nálunk, hogy ilyenkor itthon va­gyunk. A rendelési idő ki­írása ugyanis nem sokat je­lent. Jönnek hozzánk ebéd­időben, vacsoraidőben, ak­kor, ha vendégeink vannak, egyszóval a legváratlanabb időközökben. De ez a hi­vatásunkkal jár. Idővel megszokja az ember az ál­landó készenlétet, azt, hogy amikor a legjobban ízlik az ebéd, vagy legmélyebb ál­munkat alusszuk, fel kell kelnünk. Dr. Szabó Viktor több mint húsz éve dolgozik,eb­ben a körzetben feleségével. Orvosi munkáját Berettyó­újfaluban kezdte, és később itt telepedett le. — Megszerettük ezt a vi­déket. Körzetünkben min­den lakót ismerünk, a hosz- szú évek alatt szoros kap­csolat alakult ki közöttünk. Tudjuk, hogy Mari néninek fájós a lába, hogy Pista bácsi ízületi gyulladásban szenved és sok más kedves ismerős búját-baját, gond­ját ismerjük. Úgy érezzük, gondoskodásunkért hálásak a betegek, a község lakói és a sörgyár dolgozói. (Sza­bó doktor ugyanis egyben a gyár üzemorvosa is.) Ami­kor elmegyünk hosszabb időre üdülni, már nagyon várnak vissza. Kérdezgetik, merre jártunk, mit láttunk, mondják, hogy hiányoztunk. Ennél nagyobb elismerésre,' megbecsülésre senki nem számíthat. Beszélgetésünket csenge­tés szakította félbe. Eszmé letten beteget hoztak, áram­ütés érte. Az orvos máris indul. Feleségével folytat­juk a beszélgetést, aki or-, vosírnokként dolgozik férje ■'Oldalán. — Látja, ilyen a mi mun­kánk. Nehéz, sok lemondást igényel, mégis ez adja a szépségét, értékét. Segítség­re szoruló emberek jönnek és tőlünk megkapják a se­gítséget. Legszebb emléke-, ink közé tartozik például az egyik helybéli fiatalasz- szony szülésének levezetése. Már régen történt. Saját ko­csinkon vittük be a kórház­ba, de az út hosszúnak bi­zonyult, a várandós kisma­ma ott szült meg a kocsi­ban. Nem ez az egyetlen szülés, ahol segédkeztünk. Közben visszaérkezett a férj, megtörtént az elsőse­gélynyújtás. A kitüntetés­ről érdeklődöm. .. — Nagyon boldog voltam, amikor átvettem. Nem szá­mítottam rá. Együtt örült a családom, A fiam szintén orvos, és van egy két és fél éves unokám már. Gyak­ran járnak ki hozzánk. Ha itt van a kisunokám, szinte felüdülést jelent számomra. Sohasem vagyok annyira fáradt, hogy ne játszanék vele szívesen. Távolabbi terveiről csak ennyit mond: — A nyugdíjra nem gon­dolok még. Szeretnék még sokáig gyógyítani. Monos Márta A kuril-szigeteki vulkán hamujában a szovjet bio­kémikusok a növényi pig­mentek szintéziséhez szük­séges legegyszerűbb szerves vegyületeket fedezték fel. Alekszandr Oparin szovjet akadémikus véleménye sze­. __„^es-eimélelét a z egész világon elfogad­ták) e lelet azt bizonyítja, hogy a vulkáni folyamatok az alapvető prebiológiai ve- gyületek forrásai. BENCZE JÓZSEF: Szembenéz az agg szelekkel no Dagadt folyó mosdatja a sarjúval ringó berket, s a kint rekedt hal, uszonya hullámot a réten kerget. Mire zúg a Napóceán üde lesz a fáradt pázsit, a kaszáló derék borul, és a napcsók izzaszt, lázit. Boglya bólint a dombokon ércet bújtat ott a földmély, évszázados lombos fákból tőzeget gyújt meddő hőség. Bányász lett az ökrös gazda,, klottgatyában szőrös mellel, térdig áll a berki sárban szembenéz az agg szelekkel. „N. olyan kitűnő szellem, hogy még a tévedéseit sem kellett elis­mernie'’. Én szívesebben olvasnám a követ­kezőt: N. olyan kitűnő szellem, hogy sok­szor tévedésnek képzelte még az igazságait is. Ki tudja? Talán a közelgő vi­lágvégében hivő, szektás jö- vendöiőknek is igazuk van. Utóvégre a holnapi napot még nem értük meg; De az ő igazságukra annyi az esély, mint hogy egy részeg émber álmából fölriasztva revolvert kap, kitántorog a sötét kertbe, a levegőbe lő, és szíven talál egy kóbor flamingót. Leszoktam a dohányzásról — mondja I. E. —• De-azért gyújts rá nyugodtan. Szeretem, ha a társaságomban cigaret­táznak. Gyönyörködöm a mozdulatok­ban. Megfigyeltem, hogy vannak dol­gok, amelyeket csak szépen lehet csi­nálni. Ilyen a dohányzás is. Még egy barbár majomember is esztétikusán szokott rágyújtani a cigarettájára ... van!” Ha otthon marad: „Nem pártol­ja a művészetet!” Egyszóval, bármit tesz — ellenségei minden cselekedetét kiforgatják. Hiszen ők addig élnek, amíg elégedetlenek Nagyurammal. Vá­lasszon hát tisztességesebb, bár éppoly szigorú ellenfelet: önmagát, öt próbál­ja a tetteivel megnyerni. Ha ugyan ilyen személy egyáltalán létezik ... Abszurd helyzet. Ha Bölcs lennék, és a Fejedelem tanácsot kérne tőlem, ezt mondanám neki: — Nagyúr! Sohase törekedjék arra, hogy kivívja ellenségei megelégedését. Ez hiú ábránd' lenne. Ök minden tet­tét a visszájára fordítják. Ha szónok­latot tart: „Beszél, ahelyett, hogy cse­lekednék!” Fia nem tart szónoklatot: „Nincs mondanivalója!” Ha bált ad: „Micsoda féktelen fényűzés!” Ha nem ad bált: „Fogához veri a pénzt!” Ha jól érzi magái: „Könnyű neki!” Ha rosszul érzi magát: „Persze, kimerítet­te a dőzsölés!” Ha hidat építtet: „Mi­ért: nem inkább vasutat?” Ha utakra költ: „Mi lesz a hidakkal?” Fia leszál­lítja az árakat: „Tönkremegy az ál­lamháztartás!” Ha fölemeli őket: „Nyo­morba jut a nép!” Ha letöri a pártütő­ket: „Micsoda oligarchia!” Ha békejob­bot nyújt: „Ügy látszik, fél!” Ha szín­házba megy: „De sok szabad ideje Langy társaság. Zavaros bor, lötty fekete, egy pohárban sósrudacskák. Olyan .ízük van, mint a felaprított ker­ti széknek. Az egyetlen életelem L. M. I. történe­te Karinthy Frigyesről. Hatvány Lajos, az író, írómecénás és iparbáró, Ady, József Attila és a Nyu­gat-kör lelkes támogatója, meghívta barátját egyik alföldi kastélyába. Ka­rinthy heteket töltött a fényes környe­zetben. . Külön lakosztályt nyitottak ne­ki, ágyába vitték a kakaót, hintón rin­gatták be a városba, naponta kitisztí­tották a ruháját, még a gondolatait is eltalálták. Amikor a nyaralás véget ért, a ven­dég így szólt a házigazdához: — Légy szíves, adj kölcsön száz pen­gőt. Ugyanis meg szeretném jutalmaz­ni a személyzetet Flatvany szó nélkül a zsebébe nyúlt. Karinthy elutazott. De néhány nap múlva expressz leve­lezőlap érkezett tőle, a következő szö­veggel : „Lojzikám! Sajnos, elfelejtettem ki­osztani a borravalókat. Kérlek, tedd meg helyettem. De sokat adj, mert én gavallér ember vagyok.*.” Korányi kórház. Baleseti bel, női ol­dal . Hatos számú kórterem. It£ feküsznek az öngyilkos lányok ist a szerelem sérültjei, a bolondságig sze­retők. Elnézem őket. Milyen fiatalok, haloványak, szépek! Arcukat hogy meg­szépíti önnön erejük, de gyöngeségük is: a bőrükön immár öntudatlanul át­tetsző fájdalom ... S délután ötkor belépnek a kapun, akik tettüket okozták. Egymás után jönnek a férfiak: hót ezekért? Jönnek az érelnieszesedéses Don Jüanok, a Fiat 600-as salátakeres­kedők, a hobo-frizurás sihederek; az ijedtségüket öntudattal viselők: jönnek a kövérek, a sajtfejűek, a' göthös mel­lűéit, a vigécek, a diákok, a slusszkulcs- csörgetők . .. A nappali portás már ismeri őket. És gratuláló részvéttel köszön < nekik. Sajnálkozva, de elismerően is. Mint férfi a férfinak.-k Egy asszony üli gyermekét az utcán,’ Üti, üti, üti . .. A gyermek meg átöleli az anyja szoknyáját, örvénylőén és tapadón, a ruhájába kapaszkodik, a lábszárába, a húsába; fájdalmával mintegy hozzá menekül — segítséget és védelmet vár­va attól, akitől az ütéseket kapja ... ★ Rádióinterjú. — Buzdítani kell a termelőket! Gyá­runk a 14,5 százalék cukortartalom fö­lötti cukorrépáért már éveli óta magas prémiumot fizet. — És ez nagyon megterheli az uzet» költségvetését? :— Egyáltalán nem.' Biológiai felfedezés Mohácsi Regős Ferenc: Épülő városrész

Next

/
Oldalképek
Tartalom