Észak-Magyarország, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-31 / 126. szám
1978, május 31.,' szervo '-gT ESZAK-MAGYAROR5ZÄG 3 Áruiz & A Bodrogon délelőtt tíz órakor elrendelték az I. lo- kú árvízvédelmi készültséget. Sokan tudják; ez még nem jelent sokat. A hegyekből lezúduló víz ilyenkor még nem késztet „harangve- rö” nagy veszélyre, hiszen csak olyan kis zöldárféle ez, amely legfeljebb elönti a folyó gátak közé szorított árterét, s elúsztat harminc hektár lekaszált gyepet. Ami tegnapi állapotában nem er sokat. Marczi Gábor párttit- kár így vélekedik: — Nem is tudom mihez hasonlítani, ahogy ez a takarmány nedves, csomós állapotúban kinéz. Pedig az ártérbe azért telepítettünk gyepet, mert a legkevesebb kárt a víz ebben a kultúrában teheti. Idén úgy nézett ki, hogy számításunk „bejön”. Áz előbbi árhullámok nem jelentettek veszélyt. Sikerült lekaszálnunk a gyepet. De sajnos, jött az eső, és megáztatta a szénái. Vártunk a napfényre, s helyette égy újabb árhullám érkezett. Most azon gondolkozunk, mi legyen a lekaszált gyeppel... Mi legyen? A kérdőjel fölösleges; be kell hordani. A válasz annyira tökéletes, nem is lehet mást kérdezni; akkor miért nem hordják. A növénytermesztési ágazat vezetője Alaxai Mihály, a gát túlsó oldaláról érkezett: — Tegnap, amikor megpróbáltuk, az egyik rendfelszedő kocsink rögtön „összegyűjtött” egy pár törést. Mi pedig azonnal lemondtunk áriái, hogy a terményt behordjuk. A Hamster kocsik drágák, az alkatrészek is. A részegységek árából akár vehetnénk két kocsit — s így nem isi kísérletezünk a termény behordásával, hiszen ezekre a felszedő, behordó járművekre más helyen is szükség van. De mára kisütött a nap, szárad a széna, s így holnap délig megpróbáljuk behordani, mert különben elsodorja az ár. A kockázat még mindig nagy. A fű még nem száraz annyira, hogy a gépek az elromlás veszélye nélkül be tudják hordani. Hogy a vajdácskái Petőfi Termelőszövetkezetben mégis miért mentik a terményt, arra válasz az ágazatvezető magyarázata : — Nálunk, miután 120 hektáron gyepet telepítettünk, a tömegtakarmány nagy. részét már a fű képezi. Mindenképpen meg kell menteni, hogy télen fel tudjuk etetni. Az állattenyésztésünk nagy. Az idő pedig kevés. Ha huszonnégy óra alatt nem tudjuk behordani a szénát, akkor lehet, hogy egész évben megerezzük a hiányát. Ezért erőltetjük a munkát. Az 1300 hektár szántót birtokló kis gazdaságban, ahol 1200 darabnál több szarvas- marhát tartanak, ezért vált létkérdéssé a gyep. Hogy akkor miért ártéren telepítették. amikor oly annyira fontos, arra az ágazatvezető adott feleletet: — Éppen azért, mert szántóterületünk kicsi. Üzemünknek feltétlen meg kell termelnie. a baromfiágazatnak nélkülözhetetlen abraktakarmányt, s ugyanakkor a termelőszövetkezet árbevételére egyáltalán nem közömbös jövedelmet teremtő árunövényeket. Röviden: a termelési rendszer keretében termelik a napraforgót, az őszi búzát, a tavaszi árpát. Azokat a kultúrákat, amelyek a nyereséget képezik. És itt, legalábbis látszólag ellentmondásba ütközünk: ezért lett másodlagos növény a gyep? És ha még ezt a kérdést élezni akarnám, akkor álljon itt az ágazatvezetfj egy mondata: — Tavaly ilyenkor még sirály repüli fel a szántásról. Égyszóval képtelenek voltak elvetni. Igaz. még az elmúlt évben, májusban. És most. A silókukoricát kivéve készen vannak az egésszel. Tavaly sirály repült fel a szántásról. Idén az elvetett terület egytizedén kipuszti- tot-t mindent a víz, s a májusi, több mint 100 milliméteres csapadék a szántóterület felén kárt okozott. A különbség csak annyi: hogy most, mivel álló kultúrákat sújtott a víz, fizet a biztosító. Ezek után, már érdemes megkérdezni: milyen területen érdemes biztonságosan egyáltalán ár un övé ny- termesztést folytatni? — Ha úgy nézzük — mondta a párttitkár — akkor az egészen. Hiszen idén áprilisban, úgyszólván mindvégig kedvező volt az idő. Ha elvetjük a silókukoricát, öt napon belül befejezzük a tavasziak vetését. Ezek egy oldalról a tények. A másik oldal, sőt a harmadik is: a belvíz. Hogy az elvetett kultúrákból menynyi pusztul ki? Ezen viszont mi nem sokat segíthetünk. Hát, igen! Adva van egy tsz, közel, távol az országos átlagnak megfelelő vetés- szerkezettel, s úgy tűnik, nekik ez elég. Lehet, hogy igazuk van, s annyira ismerik a tájat, hogy a maitól jobbat nem képzelhetnek el. Az is igaz, az elmúlt évben majdnem sikerült megúsznunk, hiszen csak 400 ezer forintos mérleghiánnyal zártuk íaz évet — a természet győzött, a belvíz mindent annyira hátráltatott, hogy az emberi munka kevésnek bizonyult. Idén, ha az esőzés tovább tart. a helyzet nem lesz sokkal kedvezőbb. Az ágazatvezető jelentette ki: — Számunkra a szorgalom, mindig csak a munka marad. Idén öt napon belül befejezzük az egészet. Eddig jó évnek nézett ki az esztendő, de ha az esők, a zivatarok tovább tartanak... A mondatnak nem volt vége. Errefelé a félbehagyott gondolatokhoz hozzá vannak szokva az emberek. A Bodrogköz mindig az időjárástól függött. Ha az országban aszály van, itt akkor nagy termést takarítanak be. A mondat félbeszakadt. És ehhez csak annyi hozzáfűzni valónk van: vajon minden az időjáráson múlik? — kármán —; Készenlét Vállalatainknak, kereskedelmi és anyag- beszerző szakembereinknek állandó készenlétben kell lenniük, ha nem akarják, hogy gyáruk vagy annak valamelyik részlege átmenetileg tétlenségre kényszerüljön. Még- inkább érvényes ez a követelmény, ha a, gyárkapun túli szempontokat, a népgazdaság érdekeit is szem előtt tartják —mondta a minap a televízióban 'Faluvégi Lajos pénzügyminiszter. A sok-sok kérdésre válaszolva arra hívta fel a figyelmei, milyen fontos a kereskedők, anyagbeszerzők munkája, alkalmazkodása és természetesen gyors intézkedése, a külföldi piac diktálta követelmények, igények teljesítése. Más szavakkal megfogalmazva: ahhoz, hogy az államkassza 390 milliárd forintja a jövőben több legyen, s ebből az arra érdemes vállalatok fejlesztésére is többel 1 tudjanak szétosztani, egy kicsit jobban kell .csipkedni” magukat .az említett szakembereknek. Tulajdonképpen ezt, és az ezzel kapcsolatos tennivalókat rögzítette az MSZMP Központi Bizottságának április 19—20-i ülésén, az elmúlt időszak gazdasági munkájáról. annak fejlődéséről készült összegezés. Eszerint országunk ipari és mezőgazdasági termelése a kívánt ütemben növekedett, számos nagyberuházás megvalósult. Javult a termelékenység, a gyártmányok exportképessége, vagyis a minőségük, következésképpen a külföldi szállítmányok mennyisége is. Mint a miniszter mondta, egyre jobban felfigyelnek iparunk termékeivé, egyre többet szerelnének tőlünk vásárolni. Am. ahhoz, hogy a jövőben ennél is jobban alakuljon külkereskedelmi mérlegünk, az államkassza bevétel-kiadás rovatának az egyenlege, valóban sok múlik nemcsak a műszaki területen tevékenykedő mérnökökön, technikusokon, a terméket előállító .szakmunkásokon, hanem azokon is, akik a termeléshez nélkülözhetetlen alapanyagokat beszerzik és a készterméket, eladják. A külföldi partner számára — bizonyos vagyok benne, a magyar gyártó vállalat számára sem — közömbös, megmarad-e hosszú távon vevőnek, avagy más ország, más gyárából szerzi be ugyanazt a terméket, alapanyagot. Visszatérve a .kereskedőkről, anyagbeszerzőkről elhangzottakra: megyénk gyáraiban kevés gond van a termékek külföldi piacának a megtalálásával. Annál több viszont az üzemek és vállalatok panasza, mert ez vagy az a gép, berendezés, alapanyag nem érkezett, nem érkezik meg időben. Nyilvánvaló. hogy a késedelem lefékezi a termelési. legtöbbször gátolja az exportigények, kötelezettségek időbeni teljesítését is. A pénzügyminiszter szavaival élve, ahol ilyen előfordul, ott a cikk elején említett állandó készenlét hiányosságairól van szó. Olyan mulasztásról, ami egy-egy vállalatnál esetleg „csak” milliókat jelent, az országos pénztárból ugyanakkor — sok kicsi sokra megy — milliárd ok „gurulnak” el. Azt hiszem, aligha lehet jobb tippet adni a külföldi szállítókra panaszkodó, késedelmes szállításaikat kifogásoló vállalatok vezetőinek annál: a hibát, a késedelem okait legelőször saját házuk táján keressék. Hátha a pénzügyminiszter által említed állandó készenléttel, a külföldi cégnek szóló megrendelés időben való elküldésével van baj. Gondolom, tüzetes vizsgálódás sem szükséges ehhez — anélkül is megtalálják a hibát, akkor pedig az orvoslás módja is kézenfekvő. N. I. Építkezés Miskolcon, az Avas-délen Szabados György felv. íj gázszagosíló Biztonsági célok szolgálatában ú.i gázszagosíló anyag előállításával kísérleteznek a Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézetnél, az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt megbízásából. Alap- követelmény az új anyaggal szemben, hogy ne bomol.ion el. ; hosszabb vezetékeken át se veszítse el a szagát. Az eddig ilyen célra alkalmazott etilmerkaptán ugyanis bom- lékony, viszonylag gyorsan csökken a szagosító hatása, s így nem figyelmeztet eléggé az esetleges gázszirvágás- ra, vagy a nyitvafelejtett gázcsapra. Hat külföldön mái* ismert és többfelé használatos vee.ület. különböző kombinációját „llítják elő, és ezeket próbálják ki a hazai földgáz- vezetékekben. Az első kísérleti terméket rövidesen Pécs városi vezetékeiben próbálják ki, ezt követően pedig a távolsági vezetékekben is folytatják a kísérleteketNemzetközi kooperációs kapcsolatok a DIGEP-ben Mit ér a jó partner? Fogalmazhatnánk így kn manapság a jo külföldi partner dollárt és rubelt ér a vállalatoknál. Az üzemeknek, a gyáraknak ezáltal sikerül hozzájutniuk a korszerű technológiához, s az együttműködés hozzájárul a gyártási szerkezet, a gyártmánystruktúra átalakításához. Ugyanakkor a tőkés vállalatokkal való kooperáció elősegíti a KGST-országok felé irányuló kötelezettségek színvonalasabb teljesítését. Hazánk külkereskedelmi forgalma az elmúlt, évben kereken 500 milliárd forint volt A KGST-országokba irányuló kivitel 33, a behozatal 20 százaléka bonyolódott szakosítási és kooperációs megállapodások keretében. A tőkés országoknak címzett kivitel mintegy 5, gépipari exportunk csaknem 25 százaléka alapult kooperációs szerződéseken. Szőkébb hazánk, Borsod megye ipari termelésének közel egynegyedet exportálja, s ez értékben meghaladja a 12 milliárd forintot évente. Az ország egyik legrangosabb vállalata, a Diósgyőri Gépgyár másfél milliárd forinttal járul ehhez hozzá. Amíg négy évvel ezelőtt a gépgyár termelésének csak 27 százalékát exportálta, ma már termékeinek 50 százalékát értékesíti külföldön. A nagyarányú felfutásban meghatározó szerepe van a nemzetközi együttműködésnek. — Elsősorban a villamos berendezések szállításában alakult ki gyümölcsöző kapcsolat a külföldi iparvállalatokkal — mondja Murányi Gyula műszaki igazgató. — A Siemens és a Lenze cég kábelipari gépekhez gyárt vezérlő automatikai, a Cybelek pedig élhajlitó gépekhez készít NC-vezérlést. Az említett cégek képviselői már a tervezéskor is jelen vannak, alaposan megismerik tehát a gyártmányt. Az említett tőkés vállalatok a rendelés teladasátó] számított 3—4 hónapon belül leszállítják a berendezéseket. Kiterjedt szervizhálózattal is rendelkeznek, s a gépek meghibásodása esetén egy napon belül megérkeznek a karbantartó szakemberek. A gyár saját tervezésű hidraulikus élhajlító gépei mindinkább kelendőek a hazai piacon. Sikerült licenc vá_ sarlósával megoldani a párhuzamosan összekapcsolt gépek vezérlését. Ezek után született meg a megállapodás, hogy a gépgyár egy leander- rendszerű lemezhajlitót gyárt a licencet adó céggel, ,egy nyugatnémet vállalatnak. — Újabban felkészülünk komplett kábelgyárak exportálására is — említi a műszaki igazgató. — Ebben az együttműködésben főleg magyar vállalatok az érdekeltek, nevezetesen a Magyar Kábelipari Művek, a December 4. Drótművek és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, de a kivitel nem szocialista országokba irányul. Eddig 36 kábelgyárra dolgoztunk ki ajánlatot, s Kenyával már létrejött a megállapodás. Ma. rokkóval is előrehaladtak az üzleti tárgyalások. A Diósgyőri Gépgyár úgy is szélesíti nemzetközi kapcsolatait, hogy' részegységeket készít a hazánknak im. portálandó egyedi nagyberendezésekhez. A Kohó- es Gépipari Minisztérium, valamint a Magyar Kereskedelmi Kamara delegációja a közeljövőben keresi fel a francia partnert, s akkor kötik meg a szerződést. — Kábelgépeink legnagyobb vásárlója — mondja Murányi Gyula — hagyományosán a Szovjetunió. A Kialakított hosszú távú egyezmény lehetővé teszi a közös kutatómunkát, fejlesztést is. A Szovjet Össz-szövetségi Kábelipari Kutató Intézet immár 10 éve nyújt tudományos támogatást gépgyárunknak. Régi. bevált gyakorlat, hogy a kábelgépek prototípusait a Szovjetunió próbálja ki. A műszaki igazgató még hozzáfűzi: e/.en a héten írjak ala azt az újabb szerződési. amelynek érielmében a VI. öléves tervben már kábelgyártó automatasorokai szállít a gyár a Szovjetunióba. A több műveletet össze- togö automatasorok 18—22 egységből állnak. Gyártanak nemcsak a telefonkábelekhez szükséges huzalokat, hanem szigetelt, 24 eres telefonkábeleket is. — A Szovjetunióba exportált húzógépek gyártásába bedolgozik az NDK is. öléves megállapodás szabályozza a kapcsolatot, s a német vállalat villamos berendezéseket készít. Cserébe mi soron kívül eleget teszünk a partner húzógép megrendelésének. Ugyancsak az NDK- ból kapjuk a finom húzógépekhez a keramikus húzótár- csákat. Hazánkban még gyermekcipőben jár ez a megoldás, csak a kísérleteknél tartanak. A Jugoszláv Ivó Lola Ki- bár céggel is íolytat kooperációs megbeszéléseket a gépgyár. Eszerint a Banja Luka-i székhelyű vállalat bedolgozik majd a lemezollók, az élhajlitók, az excenterpré- sek gyártásába. A csehszlovák Sigma céggel is kibontakozóban van az együttműködés. A VI. ötéves tervben részegységeket gyárt majd a szomszédos baráti állam vállalata különböző teljesítményű szivattyúkhoz. Hazánk az elmúlt évben 102 sokoldalú es 165 kétoldalú egyezmény végrehajtásában volt érdekelve a KGST. országokban. Emellett több mint 500 együttműködési szerződés volt érvényben ugyanebben az időben magyar és nem szocialista vállalatok között. A fejlődés megkívánja, hogy tovább bővítsük a nemzetközi kooperációs kapcsolatainkat, — A Diósgyőri Gépgyár —• mondja a műszaki igazgató — hárommilliárdos termeléséből mintegy 400 millió forintos értéket érint a kooperációs együttműködés. Bővítenünk kell a szocialista és kapitalista vállalatokhoz fűződő kapcsolatunkat, hiszen 1980-ban termelésünk 72 százalékát tervezzük exportálni. A külkereskedelem ilyen ütemes növelése megkívánja a nemzetközi együttműködés legalább hasonló mérvű tejlesz lését. Kolaj László
