Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-02 / 28. szám

1978. február 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 / AZ ANTIKOMMUNIZMUS muu a nemzetközi forradal­mi mozgalom, a szocializ­mus és a kommunizmus elleni harc ideológiai, politi­kai, gazdasági és más eszkö­zeinek összessége, társadalmi szerepét tekintve a legfőbb eszköz, amelynek felhaszná­lásával az imperialista mo­nopóliumok neokolonialista céljaik elérésére törekszenek. Az imperializmus neokolo­nialista külpolitikájának anti- kommunista tendenciáját a kommunista és munkáspár­tok lí)CS9-es nemzetközi ta­nácskozásának dokumentu­mai is hangsúlyozzák: „A nemzeti felszabadító mozga­lom elleni harcában az im­perializmus egyfelől maka­csul védelmezi a gyarmati rendszer maradványait, más­felei az újragyarmatosítás módszereivel próbálja meg­akadályozni a fejlődő álla­mok és a nemzeti szuvereni­tásukat kivívott országok gazdasági és társadalmi ha­ladását. E célja érdekében támogatja a reakciós körö­ket, gátolja az elmaradott társadalmi struktúrák felszá­molását, s igyekszik megne­hezíteni, hogy ezek az orszá­gok a szocializmus útján vagy a szocialista távlatot nyitó haladó, nem kapitalista úton fejlődjenek.” A gyarmati viszonyok megszűnése végső megnyug­vást még nem hozott. A leg­utóbbi 15 évben mintegy 90 államcsíny vagy államcsíny­kísérlet történt az imperia­listák támogatásával. Meg­próbálják felhasználni a volt gyarmatokon általuk létre­hozott vagy megvesztegetett reakciós rezsimeket. Az im­perializmustól való függőség újabb formáin kívül ez sem kínál többet a népeknek. El­lenállást váltanak ki azok a kísérletek, amelyekkel a fia­tal államokat megpróbálják bevonni a katonai tömbök­be. Ennek egyik bizonyítéka az el nem kötelezett orszá­gok mozgalma. Az imperialisták fokozzák a kommunista-, szovjetelle­nes rágalom hadj ára tot, refor­mista nézetek propagandáját, hogy a felszabadító mozgal­mat eltérítsék a forradalmi antiimperialista irányvonal­tól és együttműködésre kész­tessék a kapitalista nagyha­talmakkal. Ezen belül igye­keznek felszítani az örökölt ellentéteket különösen a ha­tárkérdésekben és felhasznál­ni azt a haladó politikai rendszerek ellen. Céljuk to­vábbá a Szovjetunió lejára­tása, befolyásának csökken­tése, kiszorítása. A Szovjetunió, a szocialis­ta országok támogatják a fel­szabadult országok népét igazságos harcukban. A jelen körülmények között fontos­nak tartják a szabadságsze­rető arab népeknek az im­perializmus és a cionizmus ellen vívott harcuk megerő­sítését, mert a Közel-Kelet jelenleg történelmének bo­nyolult szakaszát éli át. Az egyiptomi kormány legutóbbi lépései olyan helyzetet te­remtettek, amely súlyosan fenyegeti az arab népek lét­érdekeit, tényleges és súlyos akadály a közel-keleti kér­dés igazságos és tartós ren­dezésének útjában. Az ENSZ XXXII. közgyű­lésén a közel-keleti kérdés és a palesztin vitában első­sorban a szocialista országok küldöttei, de igen sok el nem kötelezett, harmadik világ­beli ország képviselői is azt hangoztatták, hogy a Közel- Keleten csak akkor lesz iga­zán béke, ha visszavonják az izraeli csapatokat az 1967- ben megszállt területekről, ha a palesztin nép önrendelke­zési jogát elismerik. Hangsú­lyozták továbbá, hogy a kö­zel-keleti békéhez a genfi konferencián keresztül vezet az út. Ismeretes az „Afrika szarván” kirobbant konflik­tus. A Szomáliái vezetés nyil­ván külföldi sugallatra terü­leti követeléssel lépett fel Etiópia ellen, katonai ak­ciókba bocsátkozott, s ezeket ma is folytatja. Nyílt agresz- sziót követtek tehát el és megszállták az ország terü­leteinek jelentő, részét. Az USA közel-keleti szövetsége­sei amerikai fegyverszállít­mányokat juttatnak el Szo­máliába. Cél: az etiópiai ha­ladó politikai rendszer meg­döntése. Nyilvánvaló az is, hogy az egységes szocialista Vietnam, az első délkelet­ázsiai szocialista ország lét­rejötte kiváltja mindazok ha­ragját, akik a feszültség, az ellenségeskedés légkörét sze­retnék állandósítani a térség­ben. Csak sajnálni lehet, hogy ezek az erők terveikre most olyan „kivitelezőt” ta­láltak, mint Kambodzsa, amelynek lakosságát hű test­vérként segítette a legnehe­zebb időkben is Vietnam né­pe. A két ország népe együtt harcolt az imperializmus el­len, és ebben a harcban kö­zös győzelmet arattak. Re­méljük, hogy mindkét állam szuverenitásának tiszteletben tartása mellett sor kerül a békés rendezésre. A szocialista országok min­den támogatást megadnak a fejlődő országoknak abban a harcban, amelyet törvényes céljaik megvalósításáért, az imperialista kizsákmányolás lerázásáért és azért a jogu­kért folytatnak, hogy sorsu­kat maguk határozzák meg. Segíteni kell a fejlődő orszá­gokat az útválasztásban is. Minden népnek és ország­nak joga, hogy megválaszt­hassa fejlődésének útját. Nem avatkozunk más népek belügyeibe, de a fejlődő or­szágok vonatkozásában is a haladás, a demokrácia, a nem­zeti függetlenség erőinek ol­dalán állunk. A Szovjetunió és a szocia­lista országok készek megad­ni minden lehetséges segít­séget és támogatást erkölcsi, politikai, gazdasági, szerve­zési téren egészen honvédel­mük megszilárdításáig, A hosszú távú iparfejlesztést szolgáló legfontosabb kapa­citások a Szovjetunió és a szocialista országok segítsé­gével épülnek. A KGST-tag- államok már eddig is — igen kedvező feltételek mellett — 11 milliárd rubel kölcsönt adtak a fejlődő világ orszá­gainak és mintegy 3000 ob­jektum építéséhez nyújtottak és nyújtanak anyagi, műszaki segítséget. A szocialista or­szágok lehetőségei azonban nem korlátlanok, de politiká­juk nem konjunkturális jel­legű a fejlődő országokkal való együttműködésben. Ha­zánk külkereskedelmi forgal­ma az egyenjogúság, a köl­csönös előnyök elve alapján kedvező cserearány-mutatók mellett valósul meg velük szemben, miközben a segít­ségnyújtás elemeit is érvé­nyesíteni kívánjuk. MA MAR ezek az orszá­gok kedvezőbb nemzetközi feltételek között vívhatják meg küzdelmüket. Megvál­toztak a nemzetközi erővi­szonyok, előre törtek a bé­ke, a demokrácia, a nemzeti felszabadulás, a függetlenség, a szocializmus erői. Ebben kiemelkedő szerepe van a Szovjetunió és a szocia­lista országok békepolitikájá­nak, következetes kezdemé­nyező magatartásuknak, együttes fellépésüknek. A fej­lődő országok eredményei, harcai tovább erősítik e fo­lyamatot, a jövőben még na­gyobb súlya lesz .hozzájáru­lásuknak a békéért, a biz­tonságért, a társadalmi hala­dásért vívott közös küzde­lemben. Dr. TJray Miklós A MÄV Miskolci Igazgatóság Vontatási Főnökség villamos forgőgepes műhelyében, Bottka Zoltán és Varga László a vontató mozdonyok szénkefetartóit javítja. Lehet-e minden nagyon jó? Tartalmas, bőséges, az ed­digi eredményeket szépen összegező volt az a jelentés, amellyel a Borsod megyei Tejipari Vállalat vezetősége várta az SZMT nőbizottsá­gát, amely a napokban en­nél a vállalatnál tartotta ülé­sét A vállalat igen fontos, fe­lelősségteljes feladatot lát eL Évente 120—140 millió liter tejet vásárol fel, amit kü­lönféleképpen feldolgozva juttat el a lakossághoz. A tejiparban dolgozóknak több mint a fele nő. Ez is oka annak, hogy a szakszer­vezet nőbizottsága a helyszí­nen, részletesen akar tájé­kozódni róla, milyen a nő­dolgozók helyzete, megbecsü­lése a vállalatnál. Nézzük, mit mond erről a vállalat vezetőségének be­számolója? Az elmúlt évben több, po­zitív irányba ható bérrende­zést hajtottak végre. Az azo­nos állománycsoportba tar­tozó és azonos munkát vég­ző női és férfi .dolgozók bé­re számottevő különbséget nem mutat. Gondot fordíta­nak a nődolgozók munkájá­nak erkölcsi elismerésére, a kitüntetések adományozása­kor a nődolgozókai létszám­arányuknak megfelelően ve­szik figyelembe. Több nő ka­pott lakásvásárlási támoga­tást, s nyolcán lakásépítési kölcsönt. Figyelemre méltó a nagycsaládosok és a gyerme­küket egyedül nevelők anya­gi támogatása. Hosszan lehetne még so­rolni mi minden volt a ter­jedelmes jelentésben. Az em­ber azt gondolta, ez igen, a szakszervezet nőbizottsága bizonyára mindennel tökéle­tesen meg lesz elégedve. Csakhogy közel sem ez tör­tént. A nőbizottság tagjai, akiket a megye gazdasági életének különféle területei­ről választottak meg annak idején, ugyancsak járatosak a vállalati dolgokban. Más szavakkal: ismerik az éle­tet. Az első kétség éppen a be­számoló pozitív hangja miatt keletkezett Többen megkér­dezték az igazgatótól: való­ban ilyen problémamentes itt minden? Határozottan hiányolták, hogy a jelentés­ben nem jutott hely a vál­lalat gondjainak, hiszen min­den bizonnyal ilyenek is vannak. És még egy lénye­ges dolog. Több kimutatás szerepelt az anyagban, de nem találtak olyat, amelyik arról tájékoztatott volna, hogy azonos munkakörben, azonos végzettséggel rendel­kező, a vállalatnál azonos időt eltöltő férfiak és nők fizetése milyen képet mulat, Kifogásolták — és joggal —■, hogy a szocialista brigád­mozgalmat éppen csak érin­tették, s úgy találták, kevés a női szocialista brigád. Nem tetszett a „beszabályozott” könyvtárhasználat, ami azt jelenti, hogy hetenként két órában vehetik igénybe a könyvtárat. Nagyszerű, kemény két óra volt a nőbizottság ülése. Biz­tos vagyok benne, hogy a vállalatvezetésnek feltett kér­dések zömének szakszerűsége — különösen ami a bérpoli­tikát illeti — olyan volt, ami méltán lephette meg a helyi vezetőket, s bizonyította, hogy ez a bizottság nem elégszila meg a szép szavakkal, konk­rét, komoly elemzést igényel, összességében nagyon jó­nak értékelték a tejiparban dolgozó nők helyzetét, dicsé­retesnek találták a vállalat gondoskodását. Az, hogy mégis sok kérdés volt, s ese­tenként vita, semmit nem von le ennek értékéből. Bizonyí­totta: ner igaz az, hogy min­den olyan jó és tökéletes. Miket kell még tenni? Azt az SZMT nőbizottsága na­gyon konkrétan megfogal­mazta, s ismerve a tejipari vállalatot, bizonyára meg­szívlelik majd. Adamovics Ilona Munkavédelmi őrök tanácskozása inden évben visszatérő téma a medve, — nevezzük bi­zalmasan Mackó úrnak — február 2-i, gyertyaszentelő napi viselkedése. Mindannyian figyeljük ezen a napon az időjárást; borult marad-e az ég, kisüt-e a nap? Kint ma­rad-e a medve, vagy pedig visszatér barlangjába? Jön-e végre a tavasz, vagy marad még hat hétig a tél? A medvével kapcsolatos időjárási jóslás ellerjedettségét hazánkban kétségkívül Jókai Mór Új földesúr című regé­nyének köszönheti. A regényben leírt „niedvefilozófia” népi eredetű megfigyelésre támaszkodó változatát ugyanis hiába keressük az elmúlt századok kalendáriumaiban, vagy a nép­rajzi művekben, nem találjuk. Joggal tételezték fel, hogy a gyertyaszentelői időjós medve kizárólagosan a nagy magyar mesemondó, Jókai Mór írói fantáziájának szülötte. Annál érdekesebb, hogy Victor Hugo Nyomorultak című regényében is olvashatunk erről az időjós medvéről: „A tél egyik napján délután rövid időre előtűnt a nap: de február 2-ika volt, Gyertyaszentelő Boldogasszony, amelynek álnok, hatheti fagyot jelentő napsütése Laensberg Máténak a kö­vetkező, méltán klasszikus két sort sugalmazta: Ha süt a nap: a medve Odvába tér sietve.” A Nyomorultak 1862-ben jelent meg, az Üj földesúr is eb­ben az esztendőben, január 4-től június 29-ig folytatásokban a Pesti Naplóban. Bizonyára olvasta Jókai a Nyomorultak-at mielőtt az Üj földesúr-at befejezte volna. Életrajzi írásában említi, hogy a francia irodalmat igyekezett eredetiben és azon frissében olvasni. De az is lehetséges, hogy már előbb olvasta és kijegyzetelte magának valahonnan- ezt a Mackó úrral kapcsolatos időjóslást. De ki is volt ez a Laensberg Máté, vagy franciásan Ma- thieu Laensberg, akire Victor Hugo hivatkozott? A XVII. században élt Liége városában, állítólag a Szt. Bertalan templomnak volt ott kanonokja. Neki tulajdonítják az 1636- ban megjelent Liégei Almanach szerzőségét. Ez a könyv időjóslásokat és egyéb eseményekre vonatkozó jóslásokat tartalmazott. Ha továbbmegyünk a világirodalomban, John Steinbeck Rosszkedvűnk tele című regényében is találkozunk Mackó úrral. Azaz mégsem ővele, hanem egy másik, szintén téli ál­mot alvó állattal, a mormotával. így olvashatunk erről: „Itt a tavasz Baker úr — mondta Ethan. — Idén is igaza volt a mormotának.” Amerikában tehát a medve helyett a mormota jósol, s ő is pontosan február 2-án. A szabály egyébként az általunk is ismert; ha a mormota ezen a napon előjön üregéből és meglátja árnyékát, visszabújik és további hat hétig ott ma­rad. Tehát, ha ezen a napon kisüt a nap, a tél folytatódni fog, s ennek következménye, abban az évben rossz termés lesz. A mormota olyan megtiszteltetésben részesült az Egyesült Államokban, hogy február 2-át ott „mormota nap”-nak ne­vezik (groundhog day, woodchuck day). Missouri államban ezt a napot a törvényhozó testület törvénybe is iktatta. Penn­sylvaniában van egy Mormota Klub, melynek tagjai ünne­pélyesen vonulnak a külön e célra tartott mormotájuk üre­géhez ezen a napon, hogy lássák, milyen időjárást jósol a klub kedvence, amikor álmából felriasztják. (Úgy mondják, hogy mormotájuk csak éppen annyit téved, amennyit a me­teorológusok szoktak.) Végeredményben egy több évszázados megfigyelésről van itt szó. A földművelő ember a téli álmot alvó állatok tava­szi viselkedését és az időjárás alakulását vetette össze. A jelekből pedig következtetett a mindennapi létet adó ter­mésre. „gyertyaszentelői medve” az egész emberiségé. Egy nemzet sem mondhatja kizárólagosan a magáénak. De úgy érzem, mi, magyarok különösen büszkék lehetünk arra, hogy az irodalomba művészi módon a magyar Jókai Mór juttatta be Mackó urat, az időjós medvét. Pozder Miklós az ÉMÁSZ aál Első ízben rendezték meg a munkavédelmi őrök tanács­kozását az Észak-magyaror­szági Áramszolgáltató Válla­latnál. A vállalat 142 társa­dalmi tisztségviselőjét Bur- gony László, a vállalat mű­szaki igazgatóhelyettese tá­jékoztatta a munkabiztonság helyzetéről. Az elmúlt öt év adataihoz viszonyítva jónak értékelhető a tavalyi év; csökkent a vállalatnál az egy főre eső balesetek száma, és csökkent az ezer főre jutó kiesett munkanapok száma is. Az ország többi áramszol­gáltató vállalatához viszo­nyítva jó az ÉMÁSZ mun­kabiztonsága. Megállapították a tanácskozáson, hogy a jö­vőben az 1977-es tendenciát kell folytatni. Az elmúlt év­ben sokat fejlődött ugyanis a munkabiztonság. Vala­mennyi igazgatóságon fel­épültek az oktató tanpályák, melyek segítségéve] gyakor­lati oktatássá fejlődött az el­méleti munkavédelem A Magyar Villamos Művek Tröszt és a SZOT munkavé* Jelmi osztálya meghozta döntését, hogy a jövőben minden más áramszolgáltató építsen hasonló oktató tan­pályákat és javasolják, hogy más, veszélyes üzemekben is törekedjenek létrehozására. /. munkavédelmi őrök ta­nácskozásának következő na­pirendi pontja a szakszerve­zet és a munkavédelmi őrök feladataival foglalkozott. Hi- degh Lajos, a vállalati szak- s: rvezeti bizottság munka- védelmi felügyelője az 1978- as tennivalókat ismertette. A munkavédelmi őrök hoz­zászólásaikban felhívták a vállalat vezetőinek figyelmén a leggyakrabban előforduló veszélyforrásokra, i techno- ló;'ák veszélyt rejtő hibáira, elmondták a munkavédelmi oktatással kapcsolatos észre­vételeiket. Végül küldötteket választottak, akik az iparági tanácskozáson képviselik majd az Észak-magyarorszá­gi Áramszolgáltató Vállala­tok Íz iiíIipÉÉ lire ills I fejlői iirszásoSii ff!I.) Az időjós medve

Next

/
Oldalképek
Tartalom