Észak-Magyarország, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-11 / 36. szám
1978. február 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Tavalyi eredmények, idei tervek Expert a DIGÉPblI Nyilatkozik Murányi Gyula kereskedelmi igazgató Ambu-foaba és szimulátor Munkavédelmi tanpályák Iparági üggyé vált az ÉMÁSZ kezdeményezése Minek is tagadnánk: nem egészen úgy alakult tavaly a Diósgyőri Gépgyár termelése és értékesítése, ahogyan azt tervezték. Népgazdaságunk szempontjából ugyanakkor kedvező, hogy a gépgyár szinte maradéktalanul eleget tett az exportkötelezettségének, illetve több területen azt jelentősen túlteljesítette. — Mit jelent ez a számok nyelvére lefordítva? — kérdezem Murányi Gyula kereskedelmi igazgatót. — A tőkés piacra irányuló kivitelünk tavaly is ütemesen fejlődött, s 12 százalékkal haladta meg az előző évit — kezdi nyilatkozatát a szakember. — A szocialista exporttal az a helyzet, hogy bár tovább növekedett, de 600 ezer rubellal mégis elmaradt a programban előirányzottól. A keltő tehát kiegyenlíti egymást, s a lehetőségekhez képest elégedettek lehetünk a gyár elmúlt évi külföldi értékesítésével. — Kezdjük a beszélgetést először azzal, amiben lemaradás mutatkozott, azaz a szocialista exporttal. Milyen eredményt ért el a gyár ebben, mi volt a terv nem teljesítésének oka'! — Az elmúlt évben 21,6 millió rubel értékben tervez, tünk eladni különböző termékeket a baráti országokban — válaszolja Murányi Gyula. — A legfontosabb partnerünk a Szovjetunió, mintegy 15 millió rubeles részesedéssel. A legnagyobb a kereslet a kábelgépeink iránt, s 5 éves megállapodások alapján bonyolítjuk le a forgalmat. Mindenkor igyekszünk eleget tenni a szovjet lel igényének, s a fejlesztéseket 10 évre szóló együttműködés keretében végezzük el. A 600 ezer rubeles lemaradás oka az volt, hogy a kooperációs hazai vállalat, az ÉVIG négy hónapot késett a villamos motorok leszállításával, így mi sem tudtunk határidő előtt exportálni a szovjet partnernek. — Ezek után nézzük részleteiben a tőkés exportot. Mindenekelőtt azt kérdezem: minek köszönhető a jelentős előrelépés? — Ma már a világpiacon csakis a kiváló minőségű áru adható el, s a mi termékeink túlnyomó többsége ilyen — folytatja a kereskedelmi' igazgató. — A mi gyárunkban egyre inkább uralkodóvá válik az a szemlélet, hogy gyorsan kell alkalmazkodni a kereslethez. Jó a kapcsoló- tünk j a külkereskedelmi vállalatokkal, s a KOMPLEX, a TECHNOIMPEX, a METAL- IMPEX, igyekszik számunkra előkészíteni a piacot. Nagy hasznunkra vannak az informálásban. a kapcsolatok megteremtésében a gyár küllők dön dolgozó megbízottjai. Most már az NSZK-ban is van szakemberünk, s jelentős mértékben ennek is eredménye az oda irányuló kivitelünk növekedése. Egy sor kiállításon is jelen vannak termékeink, így Düsseldorfban például bemutattuk a kábelgépeket. Okulunk a hibáinkból, felhasználjuk a tapasztalatokat. s a korszerűsítésekhez a külföldi partnerek segítségét is igénybe vesszük. — Érdekelne, hogyan jött össze a 12 százalékos export- növelés? — A kábelgcpekből tavaly 3 millió 421 ezer dollár bevételt könyvelhettünk el, szemben a 2 millió 530 ezer dolláros tervvel. Megemlítem, iia£y bankhitelt vettünk fel a kábelgépek tőkés exportjának fokozására, s a rendkívül szigorú feltételeknek az elmúlt évben eleget tettünk. A szerszámgépeladási prog- ramunkát több mint kétszeresére, 1 millió 440 ezer dollárra teljesítettük. Kedvezőbben alakult a vártnál a járműipari kovácsolt alkatrészek exportja is. Az angliai Ford és a svéd Volvo cégnek a gyárunk forgattyús- és mellső tengelyeket gyártott tavaly, összesen 2 millió 414 ezer dollár értékben. Minden dicséretnél ékesebben bizonyítja e termékek kiválóságát, hogy az idén már a kölni Ford is a megrendelők közé tartozik. Az eddig csak itthon értékesített hűtőrendszerekből lí)77-ben félmillió dollár bevételre tettünk szert. — Külön kell szólnom a vasúti kerékpárok gyártásáról, mert ebben lényeges visszaesés mutatkozik. Az elmúlt évben mindössze egymillió 917 ezer dollárért tudtunk e termékből eladni, holott 3,2 millió dollár volt a tervünk. Az a helyzet állt elő. hogy az általunk előállított abroncsos vasúti kerékpárok már nem kellenek. A vevők az egy darabban legyártott, úgynevezett monoblokkosokat keresik. Az is az igazsághoz tartozik, hogy erősödött a konkurrencia,' s a vetélytársak tőlünk olcsóbban kínálják az árut. Ezek az ■,észrevételek feltétlenül figyelmezletőek, változtatásra ösztökélőek számunkra. Lépnünk kell, ha olt akarunk maradni a vasúti kerékpárral a tőkés piacon. — Ahogyan a cselekvést említette, már el is jutottunk a feladatokhoz. Mit, és milyen értékben terveznek exportálni az idén a DIGEP- böl? — A tőkés országokban 14,5 millió dollárért akarunk eladni különféle gyártmányokat. Ebből 10.6 millió dollárra már szerződéssel rendelkezünk. A kovácsolt termékekre például már adottak a vevők. Az idén már komplett kábelgyárakat is exportálunk, elsőként Kenyába. A szocialista országokkal is hasonló ütemben fokozzuk az exportot, aminek ez évi tervezett értéke 29 millió rubel. A baráti államokkal kivétel nélkül megkötöttük már a szerződéseket. sőt a közeli napokban a Szovjetunióban már az 1979. évi keretek kimunkálását is elvégezzük. — A szükséges szerződések megkötése kellő biztosíték arra a gyárnak, hogy megveszik a termekét. Mit tesznek annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő a tavalyihoz hasonló lemaradás a kötelezettségek teljesítésében? Sajnos, a hazai gyártó vállalat az idén sem képes biztosítani a megrendelt villamos motorokat. Az exportot azonban teljesíteni kell, ezért importáljuk az említett motorokat. A többletkiadás négymillió forintos veszteséget okoz a gépgyárnak. Ha pedig már itt tartunk, elmondom, hogy ez évben nem tudjuk kielégíteni a hazai igényt szerszámgépekből. Elhúzódott a beruházási hitelkérelmek elbírálása, késik a kapacitás bővítése, A szerencsi szivattyú- gyáregység csak 1979. közepén kezdheti meg a termelést, holott annak már ez év nyarán üzemelnie kellett volna' — mondotta Murányi Gyula, a DIGÉP kereskedelmi igazgatója. , Kolaj László Az Avas—II. ütem építkezésein. Könyvcsekk A Diósgyőri Papírgyárban a vezetés könyvcsekkeket, művészi dísztárgyakat ajándékoz a munkában és a művelődésben kiemelkedő dolgozóknak. Kulturális és szakmai pályázatokat írnak ki, és „Közművelődésért” elnevezésű emlékplakettet alapítottak. Közismert, hogy a mező- csáti járás Borsod megye legtipikusabban mezőgazda- sági jellegű járása. A járás össztermelési értékének 80 százalékát a mezőgazdaság állítja elő. A megye mező- gazdaságán belüli szerepét jelzi az a tény is, hogy a közös gazdaságok szarvas- marha-allományának 8,4 tehénállományának 9, juhállo- mányánalc pedig II százaléka, a járás tsz-eiben található. A megyei állagnál kedvezőtlenebb természeti adottságokat, így a Tisza II. vízlépcső területcsökkentő, belvíznövelő hatását, tetézi a környező ipari koncentráció munkaerőt elszívó hatása. A járás aktív keresőinek 46 százaléka eljáró dolgozó. A mezőgazdaságban dolgozók száma évről évre másfél— két százalékkal csökken, s a tsz-ekben az adott munkaerő szakmai összetétele sem tart lépést a növekvő technikai fejlődéssel. Mindezek az objektív tényezők azonban nem mentesítik, hanem fokozzák a járás mezőgazdaságában dolgozók felelősségét, és a helyzet reális ismeretében a lehetőségek maximális kihasználására ösztönöznek. A járás mezőgazdasági üzemeinek termelési szerkezete. — az adottságokat figyelembe véve — az utóbbi Nem szívesen beszélünk róla, holott sajnos így van: a veszélyes üzemekben unalmasakká válnak a munkavédelmi oktatások, senki sem figyel az előadásra, hiszen milliószor hallott kérdéseket feszeget. Óriási űr tátong ellenben az elméleti és gyakorlati tudás között. Ahol vetélkedőket rendeznek e témakörből, ott bebizonyosodik, hogy sokan fel sem ismerik az adott szituációban elengedhetetlenül szükséges életmentő eszközöket, noha ezek ismeretéből az elméleti oktatáson kitűnőre vizsgáztak. Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat a Szakszervezetek Oszágos Tanácsához intézett tájékoztatójában pironlcodás nélkül tárta fel a munkavédelemből fakadó belső nehézségeket. Sajnos, be kellett számolniuk néhány halálos balesetről is. Olyan esetekről, amelyek elkerülhetők lettek vona. ha az áldozat alkalmazni tudta volna elméleti tudását, ha nem az évtizedek alatt begyakorolt hibás és senki által ki nem javított mozdulatokkal végzi veszélyes munkáját, ha a baleset megtörténte után munkatársai szakszerű ellátásban részesítik. A balesetek elkerülésének mikéntje, a munkavédelmi oktatás korszerűsítése, évek óta foglalkoztatta az ÉMÁSZ szakembereit. A megoldásban segítettek a külföldi tanulmányutak, illetőleg a külföldi testvérkapcsolatok. Katowicéi, drezdai példákat hoztak magukkal a küldöttségek és az ötletek nyomán végül is — 1976 elején — az üzemviteli és a műszaki fejlesztési főosztály elkészítette a munkavédelmi gyakorlópálya, az oktatóbázis kiviteli terveit. A zsűrizések után még abban az esztendőben, 1976 augusztusában megkezdték az első tanpálya kivitelezését a salgótarjáni üzemigazgatóság szécsényi kirendeltségén. KISZ-es fiatalok, szocialista brigádok segítették a munkát, s ez nem két évben kedvezően változott. Javult a népgazdasági igények és a járás termelési szerkezete közötti összhang. Jó irányban változott a gazdasági vezetők döntő többségének szemlélete, magatartása. Nagyobb felelősséget éreznek a népgazdaság egészéért, a társadalmi szükségletek jobb kielégítéséért. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy a népgazdaságilag „kiemelt” növények közül kenyérgabonát a szántóterület, 39 százalékán, kukoricát pedig 18 százalékán termelnek. Megkétszereződött a cukorrépa és az olajos növények vetésterülete, az 1975, évi 85 hektáros zöldségtermő területet pedig 257 hektárra növelték. A szarvasmarha-, sertés- és juhállomány,' valamint ezek produktumai növekedtek. A növekedés dinamikája, — tekintettel az adottságokra — a juhtenyésztésben a legnagyobb. Jó irányban halad a tehenészeti telepek szakosodása. A tejtermelés 1976-ban 13, 1977- ben pedig 12 százalékkal, a hízósertés-értékesítés ugyanakkor 40, a vágómarha-értékesítés 6 százalékkal növekedett. A járás néhány termelőszövetkezetének hozamai, át-- lagtermései a környék más gazdaságai számára is példát mutatnak. Említésre méltóak például az emődi, a ti- szakeszi, a tiszapalkonyai és az igrici tsz-ek tejtermelési eredményei. Kedvező, hogy a csupán költségkímélő jelentőségű megmozdulás volt. A társadalmi munka elsőrendű célja ebben az esetben az volt, hogy a dolgozók, a tanpálya majdani használói magukénak érezzék az oktatóbázist, sikerüljön a bemutatkozás. Az üzemigazgatósági, vállalati és országos bemutatók sikert arattak. A SZOT munkavédelmi osztálya követendő példának minősítette a kezdeményezést, a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgatója pedig elrendelte, hogy 1979. december 31- ig negyven hasonló tanpálya létesüljön áramszolgáltató vállalatok területén. Az ÉMÁSZ hat üzemigazgatóságán elkészültek már a bázisok. és hatásuk máris érzékelhető. A tanpályákon egy oktatási napon négy csoport foglalkoztatását tudják megoldani. Az első csoport munkavédelmi filmvetítésen, diavetítésen vesz részt, tehát az elméletet tanulja. A diafilmek roppant érdekesek, mert a saját dolgozókról készültek munka közben. A helytelen munkafolyamat mellett azonnal megjelenik a diafilm párja, amely a helyes folyamatról készült. A második csoport újraélesztési eljárást tanul az orvosi előadóban, ahol a legkorszerűbb eszközök állnak rendelkezésre. Ilyen például az Ambu-baba. A másik két csoport ez alatt az idő alatt a szabadtéri tanpályán gyakorol. Minden, a gyakorlatban használatos készülék és berendezés megtalálható itt. A mentés begyakorlásához bábukat használnak. A tanpályák nagyszerű alkalmat nyújtanak a szakmunkástanulók biztonság- technikai és technológiai kiképzésére, tehát „tanműhelyként” is alkalmazhatók. Régi igényt kielégítendő: végre lehetőség nyílik arra is, hogy a területen működő ipari és mezőgazdasági üzemek, tehát a nagyfogyasztók villamossággal foglalkozó szakembejarás termelőszövetkezeteinek több mint egyharmada 37 mázsa hektáronkénti búza termésátlagot ért el. Ezek közül is kiemelkedő — és a megye húsz legjobb tsz-átla- ga közé tartozik — az emődi, a nemesbikki a tiszapalkonyai és a tiszakeszi szövetkezetek eredménye. Az utóbbi két évben meggyorsult a termelési rendszerek térhódítása. Az idén már a szántóterület 60, a te- hérállomány 28, az anyakoca-állomány 70 százaléka tartozik termelési rendszerhez. Ami az 1978. évi feladatokat illeti, az eddig elért eredmények és a lehetőségek arra ösztönöznek, hogy az országos átlagtól jelentősebb ütemű növekedést tervezzenek a járás gazdaságai. A mezőgazdasági termékek termelését 8—10 százalékkal, ezen belül a növénytermesztést 10—12, az állattenyésztést 4—5 százalékkal kell növelni a mezőcsáti járásban, A háztáji termelés és áru- értékesítés 2 százalékos fejlesztésének is reális lehetősége van. A Mezőcsáti járási Pártbizottság ez évre szóló gazdaságpolitikai feladatterve konkrétan meghatározza, hogy a célok elérése érdekében mely szinteken, mi a tennivaló. Ezek közül kiemelhető, hogy a járási átlagtól indokolatlanul elmaradó üzemek termelési szintre! is korszerű körülmények között sajátíthatják el a munkabiztonságot. A tanpályák szabad kapacitása lehetőséget nyújt majd erre, vagyis: minden időt kihasználhatnak az oktatóbázisokon. A vállalat szakemberei nem tartják véglegesnek a mai tanpályák formáját. Már a bemutató foglalkozásokon és az eddigi tapasztalatok során érzékelhetővé váltak olyan hiányosságok, amelyek megszüntetéséről gondoskodni kell. Ilyen például az anyagmozgatással és szállítással kapcsolatos munkaterület. A statisztikák bizonyítják, hogy ezeknél a munkáknál igen gyakoriak a balesetek. Áz áramszolgáltató vállalatok ma már igen sok és korszerű gépet használnak. Úgy kell megtanulni ezeknek a gépeknek a kezelését, hogy közben ne forduljon elő baleset, és — ez is fontos —, ne menjen tönkre a vadonatúj, nagy értékű gép. A tanpályák lehetőséget adnak arra, hogy a gépkezelő szimulátorokkal sajátítsa el a teehhológiai sorrendet. Sorolhatjuk még a tanpályák előnyeit, gyakorlati hasznát. A veszélyes munkahelyek munkavédelmi vezetői tudják, időnként mekkora gondot okoz a dolgozók munkavédelmi eszközeinek időszakos vizsgálata. Az oktatóbázis ezen is könnyít, kiki magával hozza felszerelését az oktatásra és ott azokat szakemberek vizsgálják, szükség esetén a helyszínen kicserélik. A csoportos és egyéni munkavédelmi eszközök kipróbálásához speciális berendezések találhatók a bázisokon. Az ÉMÁSZ első, tehát 1976- ban Szécsényben avatott oktatóbázisa az igazi sikert 1977-ben aratta, 12 hónap alatt a balesetek száma lényegesen csökkent. További eredmények várhatók, hiszen ma már a vállalat mind a hat munkavédelmi tanpályáján oktatnak. Lcvay Györgyi jét konkrét, meghatározott intézkedésekkel fel kell zárkóztatni az átlaghoz. A Tisza—II. vízlépcső „belépésével” a szántóföldi területek hasznosítása a művelési ágak célratörőbb megváltoztatása, határozotabb előrelépést igényel. A további fejlődés egyik alapkérdése, hogy elvégezzék a szükséges meliorációs munkákat. A mezőgazdasági üzemek koncentrálódási lehetőségei. az ésszerűbb szakosodás, a társulásos együttműködés számos lehetősége még kihasználatlan. A járás néhány tsz-ében a vezetés, a szakembergárda színvonala a gazdaság eredményeit alacsony szinten konzerválja, E szövetkezetek további fejlődése érdekében mielőbb szükséges a káderpolitikai elvek pontos gyakorlati alkalmazása. Összegezve megállapítható, hogy a mezőcsáti járás mezőgazdasági üzemeinek idei tervei azonosultak az országos, az ágazati célkitűzésekkel. A pártalapszerveze- tek cselekvési programjaik kidolgozásánál egyre jobban közelítettek az általánostól a konkrét, a helyi tennivalók kidolgozásához. A mezőcsáti járás szorgalmukról ismert mező- gazdasági dolgozói a munkaverseny, a szocialista briaad- mozgalom kiszélesítésével, feladataik helyes megoldásával bizonyára hozzájárulnak ahhoz, hogy a járásban realizálódjanak a népgazdaság célkitűzés»5 „„ovács József, a Mezőcsáti járási Pártbizottság első titkára A »isi járás mezűgazÉságának lelátói
