Észak-Magyarország, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1 1977. május 1., vasárnap > i i l I A számok mögött emberek vannak gondolkodtam már rajta, hogy azok, akik paraszti sorból indultak, méghozzá nehéz paraszti sorból, miért ragaszkodnak annyira a földhöz, miért szeretik azt a sokmillió rögöt, a földművelő életet? Az a gyerekember. aki alig túl a 10 esztendőn, kaszát, kapát vett a kezébe — s. legyem hozzá gyorsan, nem jószántából —, törette tenyerét, sajdíttatta derekát, égetlel- te bőrét a nappal, ahelyett, hogy halászni ment volna, vagy madárfészket kiszedni, nos abban a fiatalban, miért maradt meg a tisztelet a fekete rög iránt? Nem az lelt volna a logikus, hogy örökre megutálja még azt a percet is, amikor parasztnak született? Mégis ... Akinek vannak, vagy voltak földművelő ősei, azt tudja, hogy lehetett a legnagyobb nyomor, a földre a paraszt sohasem szórt átkot. Mert minden nehézségével, gyötrelmével az jélentette neki az életet, a jövőt, azt a parányi biztonságot, ami mindig adott — ha mást nem halvány reménysugarat — a jövőre nézve. Tizenkét éves koromban hall meg apám. Azon a nyáron én is kezembe fogtam a kaszát. Nem én voltam az egyetlen gyerekember. aki aratott a monoki határban. Tudja, ha ezek a régi dolgok előjönnek, mindig van olyan keserű gondolatom, hogy talán nem is kellene elmondani. A fiataloknak ez már nem sokat mond. Átérezni, igazi helyére lenni csak olyan eseményeket lehet, amit átéltünk, aminek részesei voltunk. Tőlük ez a világ távol áll, nagyon távol. Ma már szinte nevetséges, hogy amikor az elemi iskolába jártam, egyetlen, kockás füzetem volt, meg egy grafitceruzám. Ha betelt a füzet, kiradíroztam az egészet és újrakezdtem írni. Könyvem sohasem volt. Mindig az egyik osztálytársamhoz jártam tanulni. Látja, az előbb még az idei (500 hektár cukorrépa- vetéséről beszélgettem az egyik agronómussal, most meg évtizedekkel ezelőtti dolgok jönnek elő. Szerencsére a múlt, az már múlt. Elmúlt, persze hazudnék, íja azt mondanám, nyomtalanul. Parasztszülők nyolcadik gyermekeként hihetetlen szegénysorba születni, majdhogynem gyermekévek, játékkal töltött évek nélkül felnőni, mindezek nyomot hagytak. Az ilyen indulás a legtöbb embert kitartásra, az igazi értékek becsületére. - szigorú mértékre névéi. Tehát még a rosszban is van valami jó. Abban, hogy mezőgazdasági pályára kerültem, döntő szerepel játszott a szülői ház. a paraszti életforma. A felszabadulás után Budafokon jártam iskolába, a boripari technikumban. Érettségi után a Tokaj- hegyaljai Állami Pincegazdasághoz kerültem. Ott dolgoztam 1965-ig. Ezalatt az idő alatt végeztem el levelező tagozaton a kertészeti egyetemet. A Szerencsi Állami Gazdaságba 1965-ben kerültem át. Üzemgazdásznak jöttem, de mondhatom, bejártam a hadak útját. Voltam üzemegységvezető, nyolc évig kerületvezető. 1974-től vagyok főágazalve- zctö. Szeretem én is — gyerekkorában szabad ég alatt ismerte meg a munkál —, annak zárt a gyárak üzemcsarnoka, a bérházak kockákként összerakott lakásai. Minden tiszteletem a munkásoké, de a mezőgazdasági munkát sohasem cserélném fel ipari tevékenységgel. Mert ez a magunk között gyakran emlegetett — és sokszor a gyengébb eredmények magyarázataként emlegetett — „tető nélküli műhely” nem is olyan rossz munkahely. Es a számok, termelési feladatok, határidők kavalkád- jában is észreveszi az ember a napfényt, megérzi a jó levegőt, rácsodálkozik a tavasszal ruhát öltő természetre. Közelebb áll hozzám a föld, mint a borászat. Elsősorban ezért cseréltem pályát. A 12 év alatt a gyakorlat sok mindenre megtanított, most pedig 40 éves korban az üzemgazdasági szakmérnöki diploma megszerzéséért újra tanulásra adtam a fejemet. A változások az embertől is változtatásokat várnak, követelnek. A gazdálkodásban egyre inkább előtérbe kerül a tudományos szemlélet. Ahogy azt mondani szokták: a tudomány termelőerővé válik. 1969-ban még 24 kombájnja volt a gazdaságnak, most pedig mindössze hat. Annak ellenére, hogy azóta megnőtt a gépi aratást igénylő növények aránya, ezzel a hat kombájnnal hamarább takarítjuk be a termést, s szinte akkor, amikor akarjuk. De ez nem ment járulékos beruházások nélkül. Elsősorban szárítókra, tárolóhelyekre gondolok. A növénytermesztésben értünk el szép eredményeket, de még nem minden növénynél egyformán kimagaslót. Éppen ezért okunk nem lehet a dicsekvésre, meg én úgy tartom, az eredményekkel különben sem mi dicsekedjünk. A számok beszéljenek önmagukért. Igaz, az őszi búza tavalyi 54 mázsás átlagához, a napraforgó hektáronkénti 25 mázsás „rekordjához” a mezőgazdaságot ismerőknek nem kell magyarázat. Ha mégis magyarázzuk az eredmények okait, elsősorban az üzem- és a munkaszervezés következetes alkalmazását emlegetjük. Ami igaz is. de túl ezen. soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a számok., eredmények mögött emberek állnak. Beszéltem a gyerekkoromról. de ezt a beszélgetést a múltnál nem fejezhetjük be. És én már a tavalyi eredményeket is» a múlthoz sorolom. A mezőgazdászt mindig a jelen érdekli. A jelen gondja, öröme, mindig változó valósága. Idén nehéz évünk van. Kár lenne tagadni. Eddig az időjárás sem fogadott kegyeibe. Ennek ellenére a 600 hektár cukorrépa, a 440 hektár napraforgóterület vetésével végeztünk, és a kukorica 95 százaléka is földben van már. Csodaváráshó! lett eredmény. Mi sem ebben reménykedünk. A körülmények, a lehetőségek alapos ismerete, a rugalmasság, a meggondolva és becsülettel végzett munka, csak ezek együtt szolgáltatnak reális alapot terveinkhez. A mi szűk családunkban, a növénytermesztési főágazatnál is az a lényeg, hogy a 200 „fogaskerék” együtt, egyszerre forogjon. (Elmondta: Rudolf Imre, a Szerencsi Állami Gazda- só'i föágazatvezetö je.) Lejegyezte: Hajdú Imre Á bányász „szenátor' Ma is mindennap leszállók a föld mélyébe, ma is ugyanaz a bányászlámpáni, fokosom van. Fotó: Kozák Péter Emlékszem egy három évvel ezelőtti közös bányajárásunkra. Keresztnevükön szólította az embereket. tudott örömükről, bánatukról. mindenkihez volt néhány érdeklődő szava. Mégsem ez maradt meg bennem legmaradandóbban. hanem az ő és bányásztársai köszönése: harc! Ülünk egymással szemben a királdi bánya főak- nászi irodájában. Hatalmas termetű, markáns arcú, hajába már ősz szálak vegyülnek. Amikor belépett az ajtón, észrevehetően, kissé görnyedten iár. kezét fájós derekán pihenteti. A szokásos bányászbetegség, az Ízületek ... A marka erős szorítású, a tenyere fizikai munkához szokott. Üdvözlése a régi: harc! — Honnan a köszönés? Elgondolkodik. Mintha váratlanul érné a kérdés. Kimérten formálja a szavakat. — Huszonnegyedik éve dolgozom az aknánál, mindenkit ismerek, engem mindenki ismer. Olyanok vagyunk, akár egv narv család. Azonos célért fáradozunk. egyet akarunk, egymás gondolataiból olvasunk. A rövid, négy betűs szóban benne van a múltunk. a jelenünk, a jövőnk. Azt tartom, tartjuk: a termelés harc és szervezés kérdése. Vállalom, vállaljuk. Elég kimondanunk a nevét: Mráz Tibor, s mindenki tudja: az országgyűlési képviselő. Három egymást követő választáson szavaztak neki körzetében bizalmat: 20 község, 30 ezer lakosa. — Tíz éve veszek részt közvetlenül az országos politika formálásában, alakításában, bírom választóim megbecsülését. Kívánhat-e ennél nagyobb elismerést az ember?! Toborzás útján került a szénbányákhoz. 1953. december 3-án. Egv hónappal később elküldték gépkezelő tanfolyamra. Azóta egyfolytában tanul. — Ügy veszem az életet, mintha iskolába járnék — mondja. — Az ifjúsági mozgalomban. DISZ-titkárként, bizalmiként, alaoszerveze- U-. maid csúcspárttitkár- ként, tanácstagként, néni ülnökként egyaránt igyekeztem jó diák lenni. Az Országházban még hallottam Váci Mihályt, Szabó Pált, Komócsin Zoltánt, Veres Pétert, Dobi Istvánt — mindannyian tanítottak. Manapság is van kiktől tanulnom. Beszéd közben ismét átéli a majdan történelem- könyvbe kívánkozó eseményeket. Hévvel, tűzzel magyaráz, valamiféle delejes erő sugárzik belőle. Rendelkezik azzal a ritka tulajdonsággal, hogv halni tud másokra, maga mellémögé tudja állítani az embereket. — A megszerzett tudást természetesen i evek szem közkinccsé, mindannyiunk értékévé tenni — folytatja kisvártatva. — Nernsak az okos törvények megalkotásából veszem ki a részem, hanem előadásokat is tartok a szakszervezeti mozgalomban, a különböző rendezvényeken. Fontos a tudatformálás, az emberek nézetének, véleményének egységesítése. Nemhiába bányász, főaknász, a borsodi szénmedence dolgozói a maguk képviselőiének vallják. Magától értetődően hallatja szavát a bányászattal kapcsolatos kérdésekben. Amikor a továbbfejlesztés szerepelt a napirenden, kétszer is felszólalt. Ügy érzi, ma már „sínen van” a szénbányászat. biztosított az iparág jövője. — A kereskedelmi bizottságnak kezdettől tagja vagyok — említi. — Esetenként meghívnak az ipari és az egészségügyi bizottságba. Legutóbb az újítómozgalom megtárgyalásakor mondtam el a véleményemet. Örökös vesszőparipám : a kereskedelemnek po- litikusabban kell alkalmazkodnia az áruellátás megszervezésekor a bérek kiáramlásához. Bármerre megv is az országban, mindenfelé barátra, harcostársára talál. Ilyen Lop Árpád,, az egykori országos hírű bányász, a „Termelj ma többet, mint tegnap 1” versenymozgalom meghirdetője, kezdeményezője. — Borsod megyében Ki- ráldon alakult meg az első szocialista brigád. Jómagam is ott voltam az alapítók között, s ma is részese vagyok a nemes mozgalomnak. Visszatérve arra az emlékezetes napra, Loy Árpád kötötte a nyakunkba az úttörőktől kapott vörös nyakkendőt, a kicsik piros szegfűvel kedveskedtek — emlékszik. Köztudottan szerény, egyszerű ember. Olyan, aki ha az Országházba készül, nem magát csinosítja, hanem a gondolatait rendezi. Ötszörös Kiváló Dolgozó, a Bányászati Munkazászló és a Kiváló Bányász miniszteri kitüntetések, a Munka Érdemrend ezüst fokozatának birtokosa. — Miben változott, élete, amióta először lépett be a parlamentbe? — kérdezem búcsúzáskor. — Ma is ötkor kelek reggelente. ma is ugyanaz a bányászlámpám. fokosom van. Ma is naponta leszállók a föld mélyébe, s ma is buszon utazom. Ma is Királdon, talán 300 méterrel odébb lakom — ám eszmeileg. politikailag millió kilométereket tettem meg a 10 év alatt. Kolaj László <! „Csepeliek”—Patakon ÜNNEP ELŐTTI hangulat. A parkban1 nyílnak a tulipánok, zöldell a fű. a hangosbemondó stúdiójában cserélgetik a tekercset. A KISZ-szervezet titkára szegfű-, vers-, expander-, mackó, és bicikliügyben telefonál. A hirdetőtáblákra kifüggesztették már az értesítést: szombaton, április 30-án, déli 12 és délután 6 óra között szünetel a munka. A csarnokokban működnek a gépek, a termelés zavartalan. „Akárcsak otthon” — mondja az anyagyár osztályvezetője. Akárcsak Csepelen. Pedig a „műemlékvárosban”, az „iskolavárosban”, Sárospatakon vagyunk. A Csepel Jármű- és Konfekcióipari Gépgyárban gyermeknapra készülődnek, noha április végét írunk. Csepelen így szokás, Csepelen ez már hagyomány. Sárospatakon is így van, immjir kilenc esztendeje. Először csodálkoztak a mamák, a papák, a nagyobbacska gyerekek, de ma már zokon vennék, ha április 30-án nem állnának le a gépek. A gyerekek jönnek és végighúzzák kezüket a fekete gépeken. felemelnek egy fémdarabot és alig hiszik el, hogy ebből majd kerékpár készül. „Milyen szép” — mutatnak a színes szalagokra és nem kell tudniuk, hogy ez csak kegyes csalás, meg a kellemes csönd is ámítás. Aztán felpattannak a kisbiciklikre. alkalmi verseny kezdődik a gyárudvaron. a megafonok nekik énekelnek ... Percről percre így történik minden a Csepel-szigelen is. A május elsejék is hasonlóan változatosak. A majálisi vigalom, a bográcsban főtt magyaros étel. a pohár hideg sör... A felvonuláson egyformán színesek a májusfák. amelyek csepeli 'Ötletként váltak létjogosulttá a munkásdemonstráción. A VÖRÖS CSEPEL hagyományai gyökeret vernek Sárospatakon. A várkerti ünnepségen csepeli szocialista bi’igád kaoia a munkaverseny első helyezettjének járó oklevelet. A csepeliek az első negyedévi késztermék tervüket 101.4 százalékra, teljes termelési tervüket 113,9 százalékra teljesítették, egv dolgozó egy műszak alatt 1353 forintot termelt. Jóval többet mint tavaly. Minden évben többet mint tavaly. Hetvenen közép- vagv felsőfokú iskolákban tanulnak. Patronálják a gvermekintéz- ménveket,. támogatják a sportkört, dolgoznak a városért ... „A csepeliek” — így emlegetik őket városszerte és ez rangot jelenti kötelez. Csepel munkásmozgalmi szerepével az első időkben megismerkedtek, ennek érdekében rendeztek szellemi vetélkedőket. Tőlük csak a szigetiek tudják nagyszerűbben énekelni a népszerű. csepeli indulót. A gvár ifiúkommunistái . — hat alapszervezel ben 152 KISZ- lag dolgozik — felfrissítették a város ifjúsági mozgalmát. Ök szerveztek első ízben kommunista szombatot. Mindössze hárman maradtak távol, hiányzásukat igazolni tudták. A Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet gépiavítóüzemé- nek fiataljai hamarosan követték példájukat. Azóta már nem újság, ha valamelyik üzemben szabad szombaton is munkába áll a kollektíva. A Csepel KISZ-szervezete 1973-ban szakmai versenyt hirdetett esztergályosoknak. műszerészeknek. lakatosoknak, hőkezelőknek, szerszámkészítőknek. Ma mar általános ez Sárospatakon. A kevesebb selejt. a munkaidő 'jobb kihasználása, a gépek gazdaságos üzemeltetése. a takarékosság, a KISZ-esek egyéni vállalásai a gazdasági építést célozzák. Egv sárospataki asszony szavazati joggal vett részt azon a szocialista brigádvezetői értekezleten. vahol megfogalmazódott a nemzetközi elismerést kiváltó felhívás. A sárospataki brigádvezető is szavazatát adta. Ha valahol, hál ebben a gvárban érthető a szokásosnál is nagyobb munkatempó: a pataki evár vállalta, hogv november 7- ig eleget tesz a Szovjetunióba irányuló exportköte- lezettségének: az 1431 darab szabászgép és az 500 darab nikkírozó- és hólo- zógép ió minőségű lesz. A vállalás nagy erőfeszítéseket kíván. De nemcsak munkából áll az élet. a KISZ-szervezét titkára pazar klubdélutánokról. ió kis Tisza-parli bulikról, túrákról mesél. Igazán nem maradnak el a csepeliektől. Van itt Patakon egykét olyan „móka” is. amire igen irigykednek Csepelen. Univerzális sportpályát építenek például, hisz helv bőven van. „Szegény” csepeliek meg alig rúghatnak labdába a helyszűke miatt! A Csepel Jármű-és Konfekcióipari Gépgvár dolgozóinak állagéletkora 26 év. Érthető, hogy a KISZ-esek sikereinek mindenki örül. A gvár vezetősége szívesen veszi, hogv fiataljaik és a csepeli fiatalok között baráti a kapcsolat, örülnek az olyan apróságoknak is. mint például a Cseoel- emblémás trikó. Divatcikk de valamivel több annál Mint a cukrot, úüv kan- kodták és most napsütésért sóba hoznak, hogv felvehessék a majálison. Csákóit viseljük maid. ahol többen vacvunk és ahol valami klassz dolgot csinálhatunk” A PARTSZERVEZET Bikára gondokról beszél, a munkássá válás folyamatának apró gáncsairól, egvé- ni és közösségi érdekek összecsapásairól. Nyolcéves ez a gyár. nyolc év alatt sokat lehet janulni. de Csepel még sok újdonságot tartósai a patainak számára. megannvi tanulni valót kínál. A magasabb szintű vizsgák ezután következnek. De az alapokat jól sikerült lerakni: Lévay Györgyi \ 1 i i 1 1 i i 1 ] i ] i 1 * l
