Észak-Magyarország, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-30 / 124. szám
1973. május 30., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG a „Ellőnek” egy hidat AZ EPlTÖK KIS CSOPORTJÁT a dübörgő gépek halálra ítélt híd egyik mederpilléréhez szorítják. A beszélgetők közelében két ács fűrésze vidáman herseg. Az ácsok szomszédságában hatalmas, sárgálló markológép harapdálja a Tiszán átívelő acélhíd, s az ártér fölötti híd közé tömörített földet. A kiszedett anyagot a vastag porban mély nyomot hagyó, fürgén mozgó billenősek viszik el. A lefelé hanyatló nap fényei a markoló vágta rézsűbe vágnak, amelynek élhajlatában a porban, s a dübörgő gépek erőteljes zajában kubikosok egyengetik a talajt. A mederpillérnél állók egyike, az acélos kézfogású, micisapkás kubikos brigádvezető, Mucza János a rézsű felé int. Hangjában meg- hatódottság. — Ezt a földet valaha a nagyapámék kubikos talicskán hordták ide. Ott — int a Tisza-parti fák felé — a fák alatt aludtak. Nem csináltak nekik olyan szép munkásszállót, mint itt, a közelben nekünk van. Sose hittem volna, hogy én, az unoka veszek részt a bontásban, az új híd építésében. Talán azért is dolgozom itt szívesen. Azért is, mert szeretem a nagy munkát, ha látni a munka értelmét. Ami minket illet, a tíztagú, ezüstplakettel kitüntetett brigádot, amit vállaltunk, azt teljesítjük is. — Es ha valami közbejön? A brigádvezető vidáman hunyorít. — Nem kell minket félteni. Mi nemcsak venni szeretünk a kalapból, hanem abba tenni is. Mi lei tudjuk hajtani a munka feltételeit is. A művezető, Nagyidai Mihály — most ő helyettesíti a beteg párttitkárt is — rábólint: így van. Igaz: elvétve akadnak, akiket noszogatni kell. de a Mucza vezetésével dolgozó kollektíva, Tóth Gábor brigádja, Encsi István kollektívája akkor nyugtalan, ha nem megy úgy a munka, ahogy szeretnék. A leninvárosi építéshez elsőnek Encsi István ácsbri- gádvezelő érkezett meg. — Január óta vagyok itt. Baráth Bertalannal, aki hosz- szú évek óta velem van a vállalatnál, kezdtük meg az előkészületet. Kulturált környezetet, szállót kellett építeni, villany-, folyóvíz kell, hogy az ember otthon érezze magát. Hogy ez milyen munka? Nem volt még ilyen nagy munkánk. Szép is, jó is, de nagyon meg kell dolgozni. BÁRKIVEL. IS BESZELÜNK itt — dolgozóval, irányítóval — a szavakon átsüt a megkapó lelkesedés. Forgács Ferenc építésvezetőhelyettes ezt így summázza: — Mi valamennyien hiszünk abban, amit csinálunk. Szokatlan dologra vállalkoztak. Haraszthi Jenő, a Közlekedési Építő Vállalat miskolci föépítésvezetője magyarázattal szolgál. — Az olefin-program keretében építenünk kell egy hatalmas, 100 méter széles hűtővízcsatornát; meg kell építenünk a 35-ös főközlekedési út új, korábbinál jóval hosszabb fesztávú, s 7 helyett 12 méter széles új hídját. A jelenlegi, a 47 méteres híd útban van. Ügy tervezték, hogy a munkával 28 hónap alatt végezhetünk. Mi valójában kilenc hónap alatt akarjuk az építést elvégezni. Ez év elején kezdtük az előkészületet, az év végén a munkát már át is akarjuk adni. A tervezettől több embert, s gépet állítanak munkába? Ez ténylegesen megyorsíta- ná a bontást, az építést, de nem jelentené a megoldást. Mi a mód? Az eredeti technológia szerint: cölöpjármos állványt kell építeni, s azon 25 méterrel lejjebbre el kell tolni a hidat, Az építők töprengtek, i hogyan lehetne ezt egyszerűbben, gyorsabban, hatékonyabban elvégezni. Nagy számításba, kutatásba kezdtek. Tanulmányozták a hótérképet, a vízügyi jelentéseket, valószínűség-számításokat végeztek. Számolnak a száraz időjárással, bátran kockáztatnak. Az új technológia szerint nem bíbelődnek a híd eltolásával, hanem azt egyszerűen „elrepítik". A régi híd mellett építettek egy ideiglenes utat. Ezen már dübörögnek a Miskolc—Debrecen között közlekedő teher- es személykocsik, autóbuszok. És... ... És a földtömegtől megszabadított 47 méteres híd élén már ott lobognak a robbantást jelző zászlócskák. Két ütemben „repítik el” a hidat, a pillérekkel együtt. A rom eltakarítása után pedig szokatlanul gyors, szinte percnyi pontossággal kiszámított építés veszi kezdetét. A KÖZLEKEDÉSI ÉPÍTŐ VÁLLALAT miskolci föépí- tésvezetősége három évben egymás után kapta meg az Élüzem kitüntetést. A megalapozott, a jól végzett munka ad magyarázótól a bútor vállalkozásra, s egyben biztosíték is sikeres végrehajtásához. Csorba Barnabás Kocsmaiíusz? ■pjem is olyan régen még 1 ” jólmcnő kocsmabóde működött Sajóbabonyban, alig pár méterre a gyár kapujától. Reklámnak szánt feliratai szerint ugyan büfé lett volna, ám a sokféle röviditalon, palackos boron, csapolt vagy üveges sörön kívül mást nem igen árusított. Legfeljebb cigarettát és olykor — többnyire csak a fizetési napokon — a melegtől megolvadt, silány választékú csokoládét kínált. Nagyon is helyénvaló volt a gyár intézkedése: a vállalat területén és közelében — a fü- szerboltban is — megtiltottak mindenfajta szeszes ital árusítását. Megszüntették a kapunál levő „Kék acél” kocsmát is, ami a reggeli műszakkezdeskor és délután a munka végeztével bizony tekintélyes forgalmat bonyolított le. Tették ezt azzal a céllal, hogy megelőzzék a bajt, a szesz hatására bekövetkező üzemi baleseteket. A minap Sajóbábonyba, a gyártelepre utaztam, s legnagyobb meglepetésemre a csuklós autóbusz egyik ülésén egy rekesz üveges sör volt. A kalauzod árusította, roppant előzékenyen, szinte minden felszálló mást megkérdezett: nem óhajtja-e szomját oltani. A kocsiban meleg volt — érthetően többen engedtek a csábításnak, a végállomáson pedig mintha mi sem történt volna, leszálltak, s a gyárba, munkába mentek. Az autóbusz 20 perc alatt teszi meg a Miskolc—Sajóbábouy közötti utat, ezért kétlem, hogy ilyen rövid távon bármiféle üdítő ital árusítása indokolt lenne. Ha mégis, ám legyen, de akkor valóban üdítő ital: cola, , , gyümölcslé, traubisoda, nem | , pedig sör. Az autóbusz ne vál- - jón mozgó kocsmává, s a Volán ne akarja ily módon helyettesíteni a gyárkapunál megszüntetett „Kék acélt”. S egyáltalán: tudnak-e a Volánnál az effajta maszckolásról? (nagy) A ny lótenyésztők terveiből A Miskolc és Vidéke Áfész irányításával működő nyúltenyésztő szakcsoport tagjai nemrégiben tartották taggyűlésüket. Az Áfész Besenyői úti tanácskozó-termében rendezett gyűlésen a szakcsoport működési szabályzatának módosításáról és a nyúltenyésztéssel kapcsolatos feladatokról tanácskoztak. A mintegy 65 tagot számláló szakcsoport igen szép eredményt ért el a múlt esztendőben. Tagjai több mint j 4 ezer nyulat, összesen 180 mázsa nyúlhúst értékesítet- : tek. Idén még ennél is na- gyobb mennyiségre számítanak. A szövetkezet mintegy 100 ezer forinttal segíti a körzethez tartozó nyúlte- nyésztőket, hogy a meglevő állományt felfrissítsék, illetve a fejlesztési programban kitűzött fajtatisztilást végrehajtsák. Idén a világpiacon legkeresettebb új-zélandi fehér és kaliforniai fehér fajtákra cserélik ki a meglevő nyúlállományt. A két fajta ugyanis hústermelésre a legalkalmasabb. Az illetékes válaszol Megrendelték as órákat Lapunk május 10-i számában közöltük „örülnének a strandolok” címmel Magyar Ferenc levelét, amelyben arról írt, hogy az Augusztus 20. strandfürdő vendégeinek nagyon hiányzik egy pontos időt jelző óra. Az elmúlt évben már ígéretet kaptak a strandfürdőt üzemeltető vállalattól, hogy teljesíti!; kérésüket —. de az ígéret beváltása késik. A Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat nem késlekedett, azonnal válaszolt, bár a válasz sajnos, nem oldja meg a problémát. Ez azonban, mint az alábbiakban közölt levél bizonyítja, nem a vállalaton múlik. Mint írják: „az Augusztus 2D. strandfürdő területére leért nagy számlapú órákat még 1972. évben megrendeltük az Úra- Ékszer Vállalatnál, amely a külföldi partner késedelme miatt eddig nem tudta azokat leszállítani. Amint az órák megérkeznek, felszerelésükről gondoskodni fogunk. Dr. Konczvald Barna igazgató Intézkedett a Volán Vállalat Molnár Imre kiskinizsi tanácstag levelet írt szerkesztőségünkhöz, amelyet még több mint 50-en írtak alá. Kérték, járjunk közbe a VOLÁN 3. sz. Vállalatnál, hogy a község lakóinai; autóbusz- közlekedése biztosítva legyen. Most ugyanis a zsúfoltan közlekedő járatokról lemaradnak az utasok, s ilyen körülmények közölt a dolgozók nem érnek be időbe munkahelyeikre. Nem egyszer okoz problémát az Is, hogy műszaki hiba miatt kimarad járat. Szeretnék, ha a délutáni órákban érkező utasok, a munkából jövő dolgozók hazaszállítása is biztosítva lenne, mert most az egy autóbusz nem tudja lebonyolítani a forgalmat. A VOLÁN 3. sz. Vállalattól a következő választ kaptuk: „Kiskinizs község érintésével naponta 24 autóbusz- járat közlekedik. A korábbi években a 40 férőhelyes két autóbuszt, 84 férőhelyesre cseréltük le. A zsúfoltság enyhítésére a tanácsi szervekkel történt előzetes megbeszélés alapján június 3-lól kezdődően az új menetrendben Halmai vasútállomásra 14.58 órakor érkező vonattól munkanapokon Felsödobszá- ig csatlakozó járatot helyezünk forgalomba. Az autóbuszok műszaki állapotát illetően a személyforgalmi j üzem megtette a szükséges intézkedéseket. Nagy István főosztályvezető A Sajón Iá!, a város „kertjében ÁFÉSZ és a Nagymiskolci Állami Gazdaság boltjaiba. Korai karalábéból csaknem 3 hektár, késeiből ugyanany- nyi. zöldbab 30, saláta 4 hektár, amelyből 15 ezer fejet szállítottak el, s a felsoroltakon kívül karfiol, paprika, paradicsom, káposzta, zöldborsó, zeller, uborka és kelkáposzta fejlődik a gondozott földeken. Még végigsorolni is nehéz. S ez a látszatra hatalmas mennyisig sem elég Miskolcnak, a város behozatalra szorul. Kardos Sándor agronómus: Már tervezik a mintegy 14 millió forintos költséggel épülő fóliaalagutakat és üvegházakat. Ha elkészülnek, ez azt jelenti, hogy primőrökből csaknem 6 héttel hamarabb szállíthatunk a miskolci piacra. Jelenleg a fóliasátrak alatt paprika és paradicsom növekszik. Mellettük a korai karalábéról már lekerült a védő fóliaburok, a csupasz bordázat alatt a kövér levelek közül kikandikál a karalábé ökölnyi torzsája. A palántákat március közepén ültették a fólia alá, hat hétig „dédelgették”, s amikor megerősödtek, már nem volt szükség a sátor óvó burkára. Mellette a paprika virágzik és a paradicsom is mogyorónyi gömböket „hizlalt”. Odébb hatalmas táblában zöldborsó hullámzik a lágy szélben. A figyelő szem tele hüvelyeket pillanthat a levelek alatt. A hét közepén indul az első szállítmány innen. hogy a miskolciak asztalára kerüljön. A kanyargós úton továbbhaladva a paprikatáblához jutottunk. Az előkészített talajba — „meglevegőztetós- böl” és árokkészítésből állt a talajelókészítés — e napokban ültetik ki a palántákat. A több mint 4 hektáros terület géppel való palántázása körülbelül három napot vesz igénybe. A zöldséges kertek vezetője készségesen elmagyarázza az árasztásos öntözés előnyeit is. Ez évben első ízben valamennyi területen vegyszeres gyomirtást is alkalmaztak. Így a gazdaság 36 dolgozója nagyrészt mentesül a kapálás terhe alól, s a szedés, palántázás igényesebb feladataira töljb idő jut. Szöveg: Hajdú Gábor Fotó: Szabados György Megfelelő nagyságú-e a korai karalábé? Illés Éva, a gazdaság egyik legrégibb dolgozója szedi a miníabolfc sr >.*•'-» a primőr karalábét Megérkezett, az utánpótlás. A palántázógép töltéséhez lovas kocsival szállítják a melegágyban nevelt paprikapalántákat Miskolcon', a repülőtér szomszédságában, a vízbe hajló fűzek vonalán túl terül el a Nagymiskolci Állami Gazdaság csaknem 300 hektáros kerülete. A Sajó olajfoltos vizén kompon átjutva, a nyiladékon kibukkan a tova kenyargó út, majd a gazdaság. Balra, ferdén az út mellett tömött lombú fák zárják el a kilátást, jobbra messzire eliát a szem, az öntözött földek felett. Reich Lajos, a zöldségeskerület vezetője kalauzol a város „kertjében”. Közben számokat mond; adatokat, amelyek a gazdaság méreteire jellemzőek. Hagymából például csaknem 6 hektár a beültetett területünk. Eddig 15 ezer csomót szállítottak a piacra, a MEZÖKER, az Söíctlő folt, vagy fényesebb zománc Pusztuló fogak — Fájt-e már a foga? — Eddig tizenhatot húztak ki. A legutolsót húsvétkor. Két napig szenvedtem vele, azt hittem, megőrülök ... — A fogfájás a legborzasztóbb. — Nem is tudja, akinek nem fájt igazán, milyen az. Ügy lüktetni, égetni talán egyetlen fájdalom sem képes. — Hogy fájt-e? Megszenvedtem már vele néhányszor. Az ellenségemnek sem kívánom ... Van-e olyan felnőtt ember, akinek sohasem fájt a foga? A statisztika és a fogorvosok szerint nincs. Miskolcon, a Csabai kapui rendelőintézet fogászatán 160 ezer ember fordul meg évente. * A foghúzóban: — Naponta körülbelül 160 fogüt húzunk. Van olyan nap is, amikor 200-at. Gyors számolás, 4—5 percenként egy fogeltávolítás. Nagyüzem. Két orvos felváltva dolgozik. így is óriási az idegi és fizikai megterhelés. A folyamata? Nincs sorszám, nincs korlátozás. Ha valakinek fáj a foga, bejön. A fogorvos diagnózisa az alap, betömhető-e a fog, vagy ki kell húzni. Ez néha nem egyszerű, ilyenkor konzultálunk, esetleg röntgenfelvételt is készíttetünk. Az esetek többségében azonban a néhány perces érzéstelenítést követően megtörténik a fog kihúzása. * Dr. Matolay Tamás: — Nálunk a legritkábban fordul elő, hogy valaki feleslegesen jön. A megelőzésről pedig nem lehet eleget beszélni. A plakátokon olvasható tanács: „Rágjunk sokat”, a szájöblítés és a fogápolás együttesen sokat tehet fogaink védelmében. Tanácsos félévenként ellenőriztetni a fogak állapotát. — Mondana valamit a fogápolási cikkekről? ■ — A kereskedelmi vállalatok reklámozzák a különféle fogápolási „kellékeket”, de azoknak csak egy része megfelelő. Például a fogkefék között a kisfejű, ritkaszőrű a jó. Ez alkalmas arra, hogy behatoljon a fogközi résekbe és eltávolítsa onnan u <M el maradékok?1 * Az emberek félnek a fogorvostól. — Gyakran előfordul, hogy az injekció után a húzásra már nem jelentkezik a beteg? — Egyre ritkábban. Sokat fejlődött az érzéstelenítés és mindenki tudja, a kihúzott fog már nem fáj — mondják a fogászaton. Bizonyos értelemben érthető a tartózkodás. de általában sokkal nagyobb a félelem, mint ami azt indokolja. * A hatvanas években Budapesten kívül csak Miskolcon volt egész napos fogorvosi ügyelet, ami 1969-ben megszűnt. Miskolc példájára ma más városokban bevezették az ügyeleti szolgálatot. Miskolcon mikor kerül erre sor? Dr Fedor József igazgató főorvos: — Azzal az indokkal szüntették meg, hogy a betegforgalom nem kielégítő. Ez az indoklás számunkra is elfogadhatatlan. Véleményünk: ha csak egy beteg is felkeresi az ügyeletet, már van értelme az ügyeletnek. A jelenlegi megoldás remélhetőleg átmeneti jellegű, hiszen csak a nap egy bizonyos szakaszára terjed ki. Nem célszerű pé’dául. hogy vasárnap a város két helyén is van ügyelet, de csak nappal. Az összevonással az ügyelet időtartamát lehetne meghosszabbítani. (hajdú)
