Észak-Magyarország, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-08 / 56. szám

1973. március 8., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG a Nőnap ... A hagyományosan visszatérő ünnepeknek megvan a maguk sajátos vonása: he­tekkel előtte készülődünk, tervezgetjük, hogyan tehetjük a napot még szebbé, ünnepélyesebbé. Ma, a 63. nemzetközi nőnapon az ország sok ezer munkahelyén s otthon, családi körben is virággal, apró ajándékokkal kedveskedünk a nőknek. Mindez azonban külsőség, a megkülön­böztetett figyelmesség apró jele, amely jólesik az ünnepeiteknek, de még inkább jólesik a megbecsülés, amelyben szocialista társadalmunk részesíteni törekszik a nőket. Itt most nincs hely a sok intézkedés felsorolására, amelyek mind a nők helyzetének megjavítását célozzák, és azt is tudjuk: továbbra is sok a tennivaló a nők munkakörülményeinek javításában, a meg­érdemelt nagyobb megbecsülés kivívásában. Amikor tehát megkülönböztetett tisztelettel, sze­retettel köszöntjük a nőket, arra is ígéretei teszünk: figyelemmel kísérjük élet- és munkakö­rülményeik további alakulását, hogy minél könnyebben, kevesebb gonddal tölthessék be fontos szerepüket. Kívánjuk, legyenek nagyon boldogok, és a szeretet, amely ma, a 63. nemzetközi nőnapon különösen körülveszi őket, maradjon meg a szürke hétköznapokra is. Újító asszonyok A SZŐKE hajú, vielem arcú .islány a fels'őz.solcai Lenin Termelőszövetkezet . kertészeté­ben dolgozik. Paprikát, para­dicsomot vet, gyomlál, kapál, szüretel, árut csomagol, mikor mi a munka. Ügyes," gyors ke­zű, szorgalmas munkás. Négy éve a termelőszövetkezet tag­ja. Jövedelme havi kétezer fo­rint. S hogy mennyire takaré­kos, azt n már meglevő két szobabútor és a konyhabútor­ra gyűjtött összeg bizonyítja. Csetfcsénvi Ilona férjhez men­ni készül. — Mikor les® az esküvő? — Június 9-én. — Hol laknak majd? — Szüleimnél. Nemrég bőví­tettük a házat. Később mi is építünk a kert végében. Szép háromszobás, alánincézett, kor­szerű házat szeretnénk. — Mit csinál szabad idejé­vel, Ica? —• Táncolni járunk néha, szeretem a zenét, no és a ház­tartási tudományomat is gya- rapítanom kell. — Hogyan képzeli szórako­zását az estküvő után? — MODERN házasságot sze­retnénk, Együtt dolgozunk majd a háztartásban és együtt szórakozunk. A mai fiúk már komolyan veszik az egyenjo­gúságot. A FOGÓ FELTÖRTE a te­nyerüket. Azonkívül a vas­tag huzalokat méretre, szab­vány szerint vagdalni meg­erőltető kötelesség volt. Ho­gyan lehetne ezen változtat­ni? Erről beszélgettek mun­ka közben, s a szabad idő­ben is. Az ötlet eleinte csak ötlet maradt, de nem hagyott nyugtot. — Végül is brigádvezetönk fundálta Id. a megoldást — mondja Simon Józsefné, a Lenin Kohászati Művekben, a tekercselő üzemben dolgo­zó Martos Flóra brigád tag­ja. Sok irányú segítséggel ügyes kis szerkezetet sikerült szerkeszteni, amelyet a bri­gád újításaként jegyeztek be a nagykönyvbe. — S a haszna? — Kevesebb fáradsággal, KARCSÜ, lányos alak, ked. vés arc, lialk, lágy hang, az arcvonásokban is árulkodó belső fegyelmezettség. Igen, pillanatkép Ortó Lászlónóról, a Tisaai pályaudvar vonat­vezetőjéről. — Egész családom vasutas. Vasutas volt az apám. Ti­zenkét éves voltam, amikor baleset következtében elvesz­tettük ... Vasutas a nagybá­tyám, két bátyám és az öcsém. Valaha, általános is­kolás koromban jártam Pes­ten, az úttörővasútnál. Ak­kor, ott határoztam el, hogy kalauz leszeli ... Először víz­hordóként kerültem a pálya­fenntartáshoz. Aztán egy má­sik lánnyal együtt hordtuk a salakot, készítettük a vas­úti ágyazatot. Nehéz volt. Végre elvégezhettem a jegy­kezelő-, később a vonatveze- töi tanfolyamot! Guba János vezénylő tiszt, a csúcsvezetőség titkára így emlékszik az első találkozás­ra: termelékenyebben, sok ha­szonnal dolgozunk. ___1 — Ügy értendő mindez — folytatja a ki nem mondott kérdésre — hogy miután ne­mesfémről van szó, rengeteg a megtakarítás. Az ügyes és állandóan tett- rekész asszonybrigád tekin­télye vitathatatlan az üzem­ben. amit elsősorban a munkával vívtak ki maguk­nak. A munka ... Eszerint ítél­nek és bírálnak el mindenkit a tekercselőben, megbízha­tóbb értékmérőt nem ismer­nek. Ami a nőkre ugyanúgy vonatkozik, mint a férfiak­ra: Csak azért, mert valaki férfinak született, itt már nem kaphat például több fi­zetést. mint egy nő. A nők, arányuknak megfelelően ré­szesülnek a bérből és juta­lomból. mindenféle anyagi — 1059-ben jelentkezett nálam először. Mondtam ne­ki, ismertem az apját, járt velem szolgálatba. Rendes ember volt, remélem, benne sem csalódom ... Nem csa­lódtam. Ortó Lászlóné, mint vonatvezető szakmailag az első között van. Szocialista brigádvezető. A napokban jött hozzám: szeretne párt­tag lenni. Hogy jellemezzem? Ha mindönkii úgy végezné szolgálatát, mint ő, elfeled­nénk, milyen az a fegyelme­zetlenség. — Nagyon szeretem a munkámat — vall önmagá­ról Ortóné. — Nagy, fel­emelő dolog érezni a felelős­séget: milliós értéket bíztak ránk. Jó érzés sikeresen el­végezni a szolgálatot. Hogy nem félek-e? Munka közben sohsem. Csak amikor haza­érek, akkor tör ki belőlem a feszültség. Voltak-e nehéz pillanatok? Kellemetlen ese­tok? Igen, kiég olyan is, hogy a brigádom egyik tag­juttatásból. A férfiak tiszte­lik, szeretik őket, s nem mo­rognak. ha valamelyiküknek kevesebb a keresete, mint az ugyanolyan poszton dolgozó nőnek. Ha fizetésemelés van, a nődolgozók neve ugyanúgy ott olvasható a névsoron, mint a férfiaké. Sőt! Ha va­laki szülési szabadságon van, arra is számolnak. Sokat vá Hozott a nők hely­zete az LKM-ben is. minde­nekelőtt ami a szemléletet, il­leti. Minden tekintetben egyenlő topokat élveznek a férfiakkal. S ez így van rend­ién. A párthatározatoknak a legmesszebbmenők! £ i eyekez- nek érvén vf szerezni. — SA.táT tanas-'ta'ataim- mal is ezt tanúsíthatom — — mondia S!rr>on Józsefné, aki már b'’,"s,'’''k >s. hívta a munka, a kötelesség. . T. F. ját, egy jegykezelőt megver­tek a vonaton, eltörtek egy oldalbordáját. Mégis, ezek a kellemetlenségek elülnek bennem, s csak arra emlék­szem, hogy szép ez a munka. A MÁV miskolci Igazga­tóságnál most. a nők napja alkalmából sok nődolgozót kitüntettek. Hárman — Ortó Lászlóné is — a közlekedés kiváló dolgozója kitüntetést kapták meg. — EZ AZ ÉV jól kezdődik számomra. Januárban 150 fo­rinttal emelték a fizetésem. Egyedül tartom el 10 éves fiamat, igy a családi pótlék 50 forinttal növekedett. És most ez a kitüntetés? Na­gyon örülök neld, jól jön a pénz is. de annál nagyobb érték számomra: érzem be­lőle, hogy feletteseim, mun­katársaim megbecsülnek mint vonat vezetőt, becsülnek mint nődolgozót. Bíznak bennem, s ez a bizalom na­gyon kell a ml. sok felelős­séggel teli munkánkhoz. Csorba Barnabás A vonatvezető A premier hangulatában A RÁDIÓBÓL halk zene árad szét a szobában. Hely- lyel kínál a barna bőrfotel­ban. — Csodálatos ez a Csehov. És én úgy izgulok ... — Még mindig? — Mindig. Sohasem bízom eléggé magainban s ez most tényleg igazi, nagy szerep .. Málhé Éva, a Miskolci Nemzeti Színház művésznő­je. ez a mindig vidám szí­nésznő nem bízik magában? Elneveti magát — derűs, kiegyensúlyozott mosolya de sokak számára ismerős eb­ben a folyton rohanó város­ban! —, aztán bocsánatkérö- leg mondja: — Már nagyon benne élünk a premier izgalmában. Pedig a rendezőnk azt mond­ja, lazítsunk már, minden jól megy. S aztán egy hirtelen for­dulattal folytatja: — És olyan szépek a ru­háim ... Nem tartozik a kofferos színészek közé. Miskolci szí­nésznő, országos hírű. 1949- től játszik itt Miskolcon, s csak tavaly volt néhány ven­dégfellépése a szolnoki szín­házban. — Az a kirándulás nagyon jó volt. De elmenni nem tud­nék innen. — Nem nehéz egy vidéki színésznőnek? — Mindent teli játszania és mindent lehet játszania. Ebben a szezonban a Doktor urat és a Cseresznyéskertet. — Tervei? — Ha a Tartuffe-ben kap­nék szerepet!... Eddig már minden női szerepét játszot­tam és nagyon szeretem. — Legszebb emlékei? — A Koldusopera Pollyja. a Ványa bácsi, a Lysistrate. De hát az már nagyon ré­gen volt. Ezen ismét nevel — jel­legzetes, gyöngyöző nevetés­sel, de aztán csak kiböki: — Minden évben be kel­lene mutatni egy Csehoi'ot. Csodálatos író. A KÖR BEZÁRULT, a színésznő, aki szerepről sze­repre „belebújik" más em­berek „bőrébe", úgy hogy közben megőrzi önmagát, a premier előtt nem tud, nem akar másról beszélni. E»v raktár vezetője — Tizenegy éve vagyok Miskolcon, az AGKOKON- ZUM központi raktárának vezetője. Húsz éve kezdtem ugyanott. Voltam segédmunkás és kocsikísérő. Minden munkaposztot végigjártam, igy tanultam egyre többet. Végül engem neveztek ki a raktár vezetőjének. Murányi Mihályné ötvenkét eves. Emlékezetből so­rolja. honnan, milyen termékekkel érkéznek megrakot- tan a teherautók. Még jegyezni is nehéz. ,42 Alföld legdélibb részéről indulnak el paprikával, uborkával, salátával és sóskával, vagy parajjal megrakoitan, hogy a miskolci és a Miskolc környéki üzleteket naponta elláthassák friss primőrárukkal. S nem is csak a 200— 2ő0 üzletbe, hanem az üzemi konyhákba, üdülőkbe, /coliig.untokba és az intézmények konyháiba is ók szállítják a zöldséget, a burgonyái, a gyümölcsöt. Szavaiból érezni: talán még álmaiban is irányit, hi­szen amit nagyon hosszú időit át tesz az ember, az magéhoz formálja a gondolatot is. Felelősségteljes munkakör az övé. Egy percre sem lehet megállni, kikapcsolódni. .42 üres és a megrakott gépkocsik egymást követve jönnek-mennek a .hatszáz vagonos raktárban. — Az elmúlt 14 évben nem volt leltárhiányunk — mondja. — Pedig a legnagyobb figyelem mellett sem lehetünk nyugodtak, hogy minden rendben van. A nagyon aktív emberek ritka tulajdonsága sarkall­ja mindig előre. Gyengéd, melegszívű asszony. Mun­káját tizennégy év óta kiválóan végzi. El sem tudja képzelni az éleiét enélkül. Hogyan bírja? Hogyan csi­nálja '? Egyetlen mondattal válaszol: — Sokat segítettek régi munkatársaim és a vezetők egyaránt. Hajdú Gábor • > : -SV •• • ' • HAMARJÁBAN két meg­lepetés érte őket. Az egyik kellemes, a másik sajnos, nem. — Katinak, a brigádveze­tőnknek kislánya született. Ha hazajönnek a kórházból, meglátogatjuk őket Szirmán — újságolták. — Ica néni, a brigád ma­mája decemberben beteg lett, súlyos műtéten esett át. N3- gyon hiányzik. Borzasztóan örültünk, amikor hallottuk, hogy ma már dolgozni jöhet. Sajnos, nem jött. Délután el­megyünk hozzá ... Galuska Jónosné, vagyis Ica néni Miskolcon, Kati, vagyis Kónya Károlyné Szir­mán lakik. A házépítő kom­binát Alsózsolca határában van. De sebaj, egy kis utazás nem számít... — öt ember igazán össze­tarthat. Mi meg igazán jól megvagyunk egymással — mondja az ügyes kezű pvc- hegesztőnők egyike. Üjság Jánosné. — Aranykoszorús szocialista brigád a miénk. — Ilyen fiatalok, és már aranykoszorús a brigád? — A brigádot nem mi ala­pítottuk, mi csak belecsöp­pentünk annak idején. Az­tán egyszercsalc azt vettük észre, hogy a régiek közül csak Kati maradt, a brigád­vezető. Így hát ránk várt a feladat, hogy valami igazán jót csináljunk. Így lettünk szép lassan aranykoszorús brigád — meséli a brigád történetét Béres Lászlóné. Takács Barnáné a műhelyt mutatja be: — Van egy ko­rongvágónk. egy fúrógépünk és a hegesztöpisztolyok. Kü­lönféle pvc-idomokat készí­tünk. Például a fürdőszobák tálcaaljzatát, vízlefolyócsöve­ket. — Nehéz munka? — A pvc-szőnyegek emel- getése nem túl könnyű, egyébként csak jól oda kell figyelni, és megy a munka. — Volt már reklamáció egy-egy rosszul hegesztett idom miatt? — Nem volt. Az üzemveze­tőnk szigorú ember, jó mufi- kót követel. No és mi is tud­juk, milyen bosszúságot okoz­nánk egy új lakás boldog tulajdonosának, ha rossz munkát adnánk ki kezünk közül. — Ez az állandó gázszag bizonyára egészségtelen . .. — Kapunk védőitalt, védő- ételt. Bőrünk elég gyakran begyullad, de az üzemorvos érti már a módját. Kitűnő hűsítő folyadékot ir nekünk, és az egykettőre rendbehoz­za. ARRÓL, hogy hárman ma­radtak az öttagú brigádból, s ez munkatöbbletet jelent, nem beszélnek. Hegesztő- pisztolyuk nyomán nyílegye­nes csíkok jelennek meg a pve-szőnyegen, ..összeforr­nak” a csövek, a kis mű­helyben egyenletesen soka­sodnak a késztermékek. Szeretet és megbecsülés Hegesztőnők

Next

/
Oldalképek
Tartalom