Észak-Magyarország, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-29 / 229. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1971. sxept. 29., szerda Művelődési központ Diósgyőrvasgyárban R(‘ilúíit val'-iak a di°s- *" győri nagyüzemek dolgozói, meg Miskol-: II. kerületének más lakói a híreket: milyen lesz. mikorra készül el Diósgyőrvasgyá*' új művelődési központja, hogyan alakul majd az új hajlékban a nagy múltú di- ósgyőr vasgyári m un kásku l - túra további útja. A Lenin Kohászati Művek, a Diósgyőri Gépgyár, a Miskolc városi Tanács és az érdekelt szakszervezeti szervek összefogásából megszületik az új művelődési intézmény. Jóllehet az igények korábbiak, a reális tervezés ideje csak egy rövid esztendővel ezelőtt érkezett el. Több variáció, többfajta elképzelés született, a Miskolci Tervező Vállalat is megtette már előterjesztését. ■ Az eddig megismert tervek, illetve tervvázlatok azonban különböző okok miatt nem realizálhatók, bár részleteikben hasznosíthatók. Szeptember 28-án a beruházásban érintett szervek magas szintű képviselői tanácskozásra jöttek össze a Lenin Kohászati Műveknél, hogy megvitassák, milyen úton halad a tervezés, illetve — a realitásokkal szigorúan számolva — mi is várható, milyen is lehet Diós- győrvasgyár új művelődési központja. A tanácskozást dr. Havasi Béla, a városi pártbizottság első titkára vezette és azon felszólalt többek között Bárczi Béla, a városi tanács elnöke, Mol- dován Gyula, a városi párt- bizottság titkára, Tok Miklós, a városi tanács elnökhelyettese, dr. Énekes Sándor, az LKM vezérigazgatója, Koval Pál, a Diósgyőri Gépgyár szociális igazgatója, Kerepesi Ferenc, az ÉSZAKTERV igazgatója, a. nagyüzemek párt- és szakszervezeti bizottságainak több képviselője, s természetesen az épület tervezője is. A tanácskozáson rögzítették a beruházás összegét, körvonalazták az intézménnyel kapcsolatos funkcionális igényeket, s megbízták a tervezőt a beruházási program átértékelésével, s azzal, hogy október 10-ig végezze el a szükséges számításokat. Milyen is lesz hát az új művelődési központ? Alapvetően az veendő figyelembe, hogy az új intézmény az üzemi és a területi közművelődésnek kell, hogy jó otthont biztosítson, a nagy múltú diósgyőri munkáskultúra hagyományainak folytatásához megfelelő keretet biztosítson, és a korszerű népművelés lehetőségeit teremtse meg. Bár az igények nagyok és nem is jogtalanok, a rendelkezésre álló beruházási összegek véges volta miatt — a korábbi elképzelésekkel szemben — jelentősen csökkentett költséggel, sokkal szerényebben, a realitásokkal inkább számolva kell az új művelődési központot megteremteni. A korszerű n<™eSzükségeli a nagyméretű színháztermet, s ezért az átértékelt tervben egy maximálisan ötszáz személyes nagyteremmel kell számolni, amely kizárólag művészeti és közművelődési célokat szolgál, tehát annak megfelelően kell kialakítani ás felszerelni. (Egy korábbi tervváltozatban 1400 személyes és sokféle, nem kulturális célt szolgáló nagyterem szerepelt.) Kapjon helyet az épületben sok klubszoba, próbaterem, kisebb foglalkozásokhoz való helyiség, hogy az üzemi dolgozók és a kerület más lakói itt érhessék el a nemes szórakozás és önművelés szinte minden lehetőségét. És legyen lehetőség a színházteremben művész- együttesek fogadására, a színház rendszeres vendégszerepléseire is, megfelelően kiállítható produkciókkal. A sokféle népművelési és szórakoztatási igény kielégítése persze költségigényes, s mert a beruházási összeg köti a tervezőt, bizonyos átmeneti kompromisszumokkal feltétlenül számolni kell. Nem mondhatunk le azonban arról, hogy e művelődési intézmény ne fejlődjék majdan teljesen komplex művelődési központtá, amely egyesíti magában a népművelés minden fórumát. Szakaszos, nem egy lépcsőben való megvalósulással kell számolni, és az adott lehetőségeken belül az előzőekben vázolt művelődési lehe- : tőségeket kell biztosítani. 1 Ám ezekből hiányzik egy nagyon fontos munkaterület: a könyvtár. Diósgyőrvasgyár csaknem nyolc évtizedes könyvtára ma már országos hírű. Az új művelődési központban — legalábbis a IV. ötéves tervben megvalósulni remélt első ütemben — sajnos nem kaphat megfelelő helyet, j Segítség megyénk lucernatermesztéséhez Kutatómunka eredinónve könyv alakban A megyéi tanács és a kom- polii kutatóintézet gondozásában megyénk egyik fontos növénytermesztési problémáját megoldani segítő könyv jutott el ezekben a napokban a mezőgazdasági szakemberekhez. A könyv alakban megjelent csaknem száz oldalnyi’ terjedelmű, .tudományos alaposságú, sokévi kutatómunka eredményeit közkinccsé tevő tanulmány legértékesebb szálastakarmánynövényünk, a lucerna termesztéséhez ad nagy segítséget a gyakorlati szakam.be reknek. Ä „lucernatermesztés Borsod-Abaúj-Zemplén megye savanyú erdőtdlajain" című könyv’ szerzői: dr Krisztián József tudományos munkatárs, a Kampóiti Növénytermesztési és Talaj- védelmi Kutató Intézet put- noki telepének vezetője és Nádler Miklós, a Megyei Növényvédő Állomás igazgatója. A termesztés jelentőségével, technikájával, az éghajlati és talajigényekkel, valamint a fajták ismertetésével foglalkozó rész szerzője dr. Krisztián József, míg a lucerna növényvédelmével kap_é csolatos teendőket Nádler József ismerteti. Megyénk szakemberei bizonyára örömmel fogadják ezt az ezer példányban megjelent művet, mert, bár közismert tény, hogy a lucerna takarmányértéke. tenmőké- pessége, nagy fehérjetartalma, jó talajvédő hatása felbecsülhetetlen érték a hozzáértő termesztő kezében, de különösen savanyú erdőtalajainkon — a termesztés és a növényvédelem egyes megválaszolatlan problémái miatt — még napjainkig sem eléggé becsült növénye megyénk mezőgazdaságának. E könyv most a problémák megoldásához nyújt segítséget. pusztán egy korszerű, de kisebb könyvtár kezdheti majd ott meg működését, míg a könyvtár zöme a Bariók Béla Művelődési Központban marad átmenetileg, s ott — az egyéb szakkörök kiköltözésével egyidőben — újabb helyiségéket kap. Arról persze nem szabad lemondanunk, hogy majdan a könyvtár is bekerüljön az új objektumba. A diósgyőri munkáskultú- ra múltja kötelezi a ma népművelőjét és kötelezi a jövő munkálóját is. És kötelezi a tervezőt, akinek feladatul jutott, hogy a ma anyagi és egyéb lehetőségei között a jövő közművelődésének tervezzen optimálisan elfogadható hajlékot. és hagyja meg az esetleges további bővítés lehetőségeit is. (Csepelen tizenegy esztendeje folyamatosan építik, bővítik a művelődési központot) Nem könnyű építészi feladat, mint ahogyan nem könnyű a művelődési igények és kívánalmak, meg a reális lehetőségek egyeztetése sem. A művelődési k6uz£™n teljes egészében a szocialista szerződésben erre kötelezettséget vállaló intézmények beruházásából készül, de a nagyüzemek fiataljai, a kerület ifjai bizonyára maguk is megmozdulnak majd, amikor — bár már ott tartanánk! — az új épület kör- ! nyékét kell rendezni, parko- j sítani, vonzóbbá tenni, mint i ahogyan ezt a miskolci if- : jak már más területeken is j tették. Most azonban még az ESZAKTERV tervezőinek 1 asztalán, a rajzpapíron és közgazdászainak számításai- j ban vázolödik csak a diós- j győrvasgyári művelődési ! központ képe. Október közepén pontosan megtudjuk, milyenre is álmodja a tervező. És majd nyomon kísérjük a tervezőasztaltól a kulcsátadásig. Benedek Miklós IX. ILLUSZTRÁCIÓ Lenkcy Zoltán munkája 20 darabot matat be megyénkben as Állami Déryné Színház Ekhós szekér helyett kényelmes autóbuszon elkísértük az Állami Déryné Színház művészeinek egy csoportját. akik megyénkben járva Szigligeti Ede: A/ cigány című, zenés színművét mutatták be néhány művelődési házban. A Berentén tartott előadással rövid időre elbúcsúztak Borsodtól, de az idei szezonban gyakran találkozhat még a közönség a társulat tagjaival. Misikolctóí Berentéig alaposan kifaggattuk a művészeket: hol, milyen darabokat játszanak az idén megyénkben? Igen meglepő, színes képet kaptunk a ,.falu- járók” programjáról. Kiderült. hogy 21 községben, H- letve városban közel 100 előadást tartanak, s nem kevesebb mint 20 prózai és zenés művet mutatnak be. A gazdag repertoárban olyan címeket találtunk, mint a Szentivánéji álom, A néma levente, a Rokonok, a Fáklyaláng, vagy Osztrovszkij Vihar című drámája. A legtöbb előadást Dédestapoi- csányban tartják, szám szerint tizet, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a község lakói tíz különböző darabot nézhetnek meg. s ezt még egy ifjúsági játékkal is megtetézik. Míg Borsodban egy-egy produkció csak néhányszor kerül a közönség elé, az országot járva az előadások majd mindegyike a százas szériát is eléri. A sikerről, a közönség fogadtatásáról is érdeklődtünk. — Nekünk minden este más színpadon kell meghódítani a közönséget, s nemcsak egy előadásra, de a színház megszerettetésére is. A sok laps, a 70—80 százalékos .,1 lázak” azonban azt mutatják: szívesen látnak bennünket. A cigányt Barabás Tibor Kossuth-díjas író átdolgozásában játszuk, s még igen sokszor öltjük magunkra a múlt század végi jelmezeket, hisz a szezon végéig közel 200 alkalommal kerül színpadra. A címszerepet Szirtes Adóm érdemes művésszel felváltva Haraszin Tibor alakítja igen nagy sikerrel, de a többi szereplő: Kondor Ilona, Szűcs Ildikó, Hajdú Endre Jászai-díjas, Borál Endre, Gulyás István, Kutas József, Krémer Ferenc és Sós László játéka is tetszett a bereuter előadáson. .Jóllehet, az alábbi néhány sor neim vág szorosan a témához, de kár. hogy kellemes színházi estén mindössze 50—60-an ültek a nézőtéren. Kevesebben, mint a színházterem mellett levő klub asztalainál. S amikor megtudtam, hogy a Berentén, 1957-ben felavatott művelődési házban első alkalommal 1959-ben, második alkalommal pedig 12 év múlva, 1971, szeptemberében játszottak hivatásos művészek, már nem csodálkoztam azon. hogy így kongott a színházterem. — aa — ANDRZEJ ZBYCH: KLOSS KAPITÁNY IX. INGE KINYITOTTA az ajtót. A küszöbön Kloss egy őrmestert és két közlegényt látott. Sisak volt rajtuk, géppisztolyukat lövésre tartották. Gondolta, hogy a következő pillanatban Nowak is belép, de a főhadnagy nem mutatkozott. — Fritz, kezeket a tarkóra! — vezényelt az őrmester mosolyogva. — Vagy ahogy ti mondjátok: Hände hoch! Végrehajtották a parancsot. Egyre ostobább lett a helyzet. Kloss már csak azon törte a fejét, mit mond majd Nowaknak. Jól elintézte öt az ezredes . .. Az őrmester sziléziai lehetett, mprt; német szavakat kevert" mondókájába. — No, svábok... csak semmi sváb hímezés-hámo- zás. Melyikőtök Kloss? . — Én — hangzott a válasz. Rendesen megmotozták Nem. itt nem babra megy a játék, komolyan csinálták a dolgukat. Az egyik katona kiemelte zsebéből a pisztolyt, aztán meg a Waltert húzta ki a csizmaszárából. Okmányait is elvette. Kloss rápillantott Anna Mariára, és egyszeriben megértette, mindenesetre úgy érezte, hogy megértette a helyzetet. A lánynak meg kellett tőle szabadulnia. Hogy csinálta ezt? — Kész fegyverraktár — jelentette ki az őrmester. — No, indulj, kifelé... Ki a lakás tulajdonosa? Te? — fordult Schenkhez, — Én csak a segédgyógyszerész vagyok, tiszt úr — közölte Schenk. — A ház asszonya ez a kisasszony — mutatott Ingére. Az őrmester megfogta a lány állát. — No, ha még egy alakol találok nálad, elbánok veled. Szerencsétek van. hogy nem vagyunk svábok. Ök az ilyen dolgokért a falhoz állítják az embert — Kloss! hátba lökte és kifele indul tak a lakásból. * Már egészen világos volt. Amikor az utcára értek, ismét rá kezdte a tüzérség. Az. egyik lövedék nem messze, a főtéren csapódott be: tölcsérben szökött fel a föld és a homok. Egy másodpercre a falhoz, simultak, de amikor újra elindultak és mentek a törzskar felé elszabadult a pokol. A német tüzérség a főteret lőtte; látták a sarok- ház’ leoniló falát, egy pillanatra minden elsötétült, torkukban és tüdejükben érezték a port, aztán a por elszállt, és a romhalmazon át lengyel harckocsi tört előre. Ment észak felé ... — őrmester úr — suttogta az egyik katona —, az őrnagy úr meghagyta, hogy a fritzet nyírjuk ki, ha nem tudunk eljutni vele a törzsre. Golyó a kobakjába, és kész. Az ostoba helyzet most már igazán kezdett veszélyessé válni. Klosst fojtogató düh kerítette hatalmába; könnyen sor kerülhet arra, amitől mindig rettenetesen félt: lengyel golyó oltja ki életét. Eszébe sem volt belenyugodni, eddig harc elöl még nem hátrált meg. A géppisztoly csövét a háta közepén érezle. kezét a tarkóján kellett tartania. Ha szólna is ezeknek a legényeknek. ha leleplezné Is magát, vajon hinnének-e neki? Az őrmester azonban tétovázott. Látszott rajta, hogy ismeri a front íratlan törvényeit, és nem cselekszik hűbelebalázs módjára. — Talán elérjük a törzset — mondta. Elindultak. A tüzérség elhallgatott.- a géppuskák ke- lepelni kezdtek, puskaropogás hallatszott, a közelben gránátok robbantak. Az imént még kihalt utca hamarosan harctérré vált. A városon keresztül lengyel csatárlánc vonult hátrafelé. A katonák meg-megálltak a falak hasadékaiban, féltérdre ereszkedtek a kőlapokon, és újból hátraugrottak. Két fiút vettek észre, páncélököl volt náluk. — Nincs mit tenni — jelentette ki nyugodtan az őrmester. — A törzskar már egészen bizonyosan elhagyta régi állomáshelyét. Már nem érjük el őket. Bementek a legközelebbi kapu alá Kloss úgy mérlegelte a helyzetet, hogy az őrmesternek lényegében igaza volt. Mihelyt az automata fegyverek abbahagyták a Röpködést, tisztán hallotta a motorok zúgását. Német páncélosegységek nyomultak be a városkába. Cselekedni kellett. Kezét levette tarkójáról, és zsebre dugta. — Fiúk — szólall meg lengyelül —. mégis el kell kísérnetek a törzsre. Ha megváltozott az állomáshely, majd megtaláljuk később, a várostól északra^ — TE BESZÉLSZ lengyelül? — rikkantotta az őrmester. — No és mi van abban"' Kevés fritz beszél lengyelül? — szólt vissza ugyanaz a katona, aki a kis Waltert megtalálta Kloss csizmaszárában. — Menti az irháját, bújik a halál elől. Hová a fenébe hurcolnátok most őt magatokkal? (Folytatjuk) \ Száz előadás Borsodban
