Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-26 / 200. szám
WW.-owg. 2ft., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 ' Prügyi tervek Emberek, vigyázzatok! M iskolc közvéleménye megdöbbenéssel fogadja a hirt: alig több mint tíz óra leforgása alatt, három baleset történt, négy halállal! Ügyükben a rendőri vizsgálat folyik, de a tények máris nyilvánvalóak: valamennyi súlyos, az érintett családok esetében tragikus eset elkerülhető lett volna. ha maguk a balesetet szenvedettek és a balesetet előidézői óvatosabbak, körültekintőbbek lettek volna.. rT . ** fnlpp '* — csűr»" -n ~ ’ ■ •• : **• döbbeni arcú emberek mondogatják magukban. Mi ismét le kell vonni, a forgalmas úttesten mindenütt és minden körülmények között körültekintően kell közlekedni ! A tegnapi tragikus balesetek sorozata tulajdonképpen már az előző éjszaka kezdődött. A Kilián lakótelepen a Kis tábornok utca 33. számú ház előtt körültekintés nélkül lépett az úttestre Tóth Miklosné, 25 éves miskolci lakos, az ugyancsak miskolci lakos \ tsési József társaságában. Egy arra haladó, bitument szállító tehergépkocsi, mely egy, az útjavításoknál használt Reisert vontatott, mindkettőjüket elütötte Tóth Miklosné a helyszínen meghalt, Vecsési József súlyos sérülésekkel fekszik a kórházban. Mi az. amit biztosan tudunk: az óvatosság, a kellő körültekintés hiánya. Tegnap reggel fél nyolckor egy idős asszonyt és négy év körüli unokáját gázolta halálra a Szent Anna templomnál levő megálló előtt a villamos. A hír futótűzként járta be a várost, és a megdöbbenésből még fel sem ocsúdtunk, amikor a Kun Béla utcai megállóban újabb csődület támadt: egy idős asszony, Sálya Imréné miskolci lakos lelte a beérkező villamos alatt halálát. A tragikus baleseteket leírni is szörnyű és újra és újra fülünkben csengenek a közlekedés szakértőitől hallott mondatok: a sietség, a kapkodás, az ideges rohanás, a körültekintés hiánya a legtöbb közlekedési baleset elemi szülője. Olyan korban élünk, amikor valahogy, valamiképpen minden ember siet. az utcán kapkodva tülekszik. Az utcán, ahol egyre több a jármű, következésképpen egyre több a veszély. Olyan korban élünk, amikor annyi mindent megtanulunk. a bennünket körülvevő világról egyre többet tudunk. Mikor tanulunk meg végié körültekintően közlekedni is, gyalogosan, kerékpárral, autóval, lovas kocsival vagy éppen villamossal? Fekete nap volt ez a tegnapi, a figyelmetlenség négy áldozatot követelt. A rendőri vizsgálat befejeződik, rekontsruálja a tényeket, megállapítja a balesetek pontos okait. De ezt a négy’ embert már semmilyen rendőri vizsgálat nem tudja életre kelteni. Emberek, vigyázzatok! Szerencsés vállalkozás SAJÓ-PAR- Foto: Mizerak István DINNYÉSEK A rekkenő hőségben hamar megtaláltuk a paprikaföldek között a dinnyésember házát, amely kis hodályhoz hasonlatosan emelkedett ki a földből. Lelógó, földes teteje alatt kél, jámbor birka hűsölt. A föld végéből előkerült aztán Simon Ferenc is, a dinnyés, aki a híres, Heves megyei, dinnyés községből, Hortból költözött ide családjával, hogy március végétől egészen szeptemberig 10 hold dinnyés ura és szolgája legyen. — A dinnyéseké külön szakma — mondtam a 32 éves fiatalembernek, akinek a mezőcsáli Augusztus 20 Termelőszövetkezettel van szerződése. — A szakma könnyű, az idő legyen jó! — válaszolta. Mint ii lottó Kiderült aztán, hogy gyerek kora óta ebben él Simon Ferenc. Mint mondta, „bulgáros rész”, ahol élnek, ő csak kilencedik éve vállalja ezt a nomád életű munkát, de lassan megszokja.. A kis házban nem esik rájuk az eső, mégis az időjárás kiszolgáltatottjai. Közben mászkáltunk, nézelődtünk. A zöldhátú görögdinnyék elbújtak, belelapultak szinte a talajba. 1 — A dinnyének meleg éjjel kell, meg meleg nappal, persze ez az égető, 30 fok feletti hőség nem jó. Eső is kell. Egész nyáron vagy háromszor esett itt... pedig úgy kellene, hogyr kéthetenként esten. Nem csoda, hogy kevés a dinnye, rossz idő járt rá. Itt Mezőcsáton 10 százalékát adta csak a szokottnak, holdanként csak 10—15 mázsa termett. Am a dinnyések úgy vannak vele: ha nem sikerül a dinnye, sikerül az uborka vagy a paprika ... De mi a dinnyénél maradtunk. — A gyepkockázástól a pa- lántanevelésig, kipalántázásig sok munkával jár. Aztán pedig már a „nagy dinnyés” felel érte... Olyan ez, mint a lottó — vetette közbe —, befektetés, és nem tudni, mit hoz? Karácsonyi dinnye Nézegettük a dinnyéket, nem sok volt. Amúgy is vége a szezonnak, egy hétig ha kitart még itt. Egyet-egyet megkopogtatott bicskái a markolatával, általában a mélyhangú gyümölcs a jó, legalábbis érett. — Most kényszerrel érik, nem saját magától. Megpirosodik, de nincs meg az igazi ize. — Jócskán elmúlt a Lőrinc nap... mi igaz a néphitből? ; — Ha idejében leszedik, nem lörices. Ezen múlik. | — És ha leszedik, meddig állhat? — Két hétig. — Ügy hallottam, el lehet tenni télre is ... Csíkos dinnyéket mutatott, ezek téliek. Később teszik ki őket, bár az idén ezek is utolérik a többieket. — Ez eláll karácsonyig is — mutatott egy csíkos diny- nyére —. pincében, száraz homokba vagy búzába téve. Inkább e<>y pohár sör Ezután a kuriózumoknál maradtunk. Elmesélte, hogy a vásárlók a hagyományos dinnyét — mint az ardecki — szeretik. Valamelyik nap látott egy boltban az alföldi sárgabélű dinnyéből is, jó édes volt. de inkább a pirosat vették. Nem vált be a „magyar kincsem” sem, üres a közepe, szétszakad. A tömött, régi típusú dinnye a kelendő. — Az első dinnyés évemben volt egy 25 kilós. — És jó volt? — Jó. Fekete ardecki... Később is termett akkora, de nem olyan príma. — Szereti a dinnyét? — Nem. Kezdetben megkóstolom, de nem eszem meg. © Azt mondják, a székelyek neheztelnek érte, hogy amikor magyarországi látogatók érkeznek Romániába, az erdélyi nagyvárosokat, Kolozsvárt, Temesvárt, Brassót felkeresik. Székelyföldre azonban kevés látogató jut el. Pótolandó tehát a mulasztás, irány Brassótól északra a Székelyföld, korábban Csík, Udvarheiyszék és Háromszék — jelenleg Kovászna és Hargita megyék. A szókelység múltjáról sokat elárul a sepsiszentgyörgyi székely múzeum, noha értékeinek nagyobb része a második világháború során elpusztult. A lakóház, a berendezési tárgyak azonban jól jellemzik a székely ember ötletgazdagságát, ügyességét. Megmaradt a Gábor Áron halálát ábrázoló festmény. Abban a helyiségben található, ahol az 184fi'4!)-es szabadságharc több becses ereklyéjét is őrzik, ígv Bem tábornok egyes hadifelszerelési tárgyait s a kufsteini tömlőében készített rendkívüli kifejező erejű faragvá- nyokat. A főfalról Kossuth, Petőfi, Balcescu. Bem. Teleki, Cesar Bólliak arcképe tekint alá. azoké, akik tudták, mi a Kárpát-medence és a Balkán népeinek igazi érdeke. Mi. dinnyések úgy vagyunk vele, hagy inkább megiszunk helyette egy pohár sört. A mosógép hiányzik Az asszony kerékpáron érkezett a járási központból. I Hármasban folytattuk a diskurzust: hogyan élnek a ! dinnyések idény után? — Az utóbbi két évben a Metro építésénél vállaltam munkát. — És kell is a pénz — mondta a felesége. — Legjobban a mosógép hiányzik, nem szeretek kézzel mosni, azért is voltam most a faluban, hogy egy ismerős asz- szonynál kimossak. Itt semmi sincs — mutatott a földben álló házacskára — se rádió, se tv, de munka az van, elég. — Azért jövőre is eljönnek? — Igen. — A kislányuk is ebben nő fel, jól ért majd a din lényéhez. — Nem akar érteni — mosolyodon el a dinnyés. — 1 Azt mondja, inkább tanul. ; Ebben maradtunk, miköz- j ben megízleltünk egy ardecki dinnyét. Igaz, ez sem az iga- : zi már, mert neon fekete a j magja. Nyitray Péter , A múzeumra, a meglévő értékek ápolására és újabbak felkutatására egyébként különösen az utóbbi időben tekintélyes összegeket fordít a román állam. S néhány dologgal sietni is kell, mert a gyorsan változó élet megelőzi a muzeológusokat. Ahol például egy évtized alatt mintegy 10 százalékkal nő az iparban foglalkoztatottak száma, ott már lényegesen kevesebb a ház körüli fúrás, faragás. Történetesen székelykupáért is jó messzire kell már menni, ha valaki nem elégszik meg a múzeumban látottal. Dr. Székely Zoltán, a múzeum igazgatója segítőkészen azon töri a fejét, hogy melyik falut jelölje meg számunkra amolyan „érintetlen” székely vidékként. Végül a Hargita megyében lévő Csíkkozmás mellett maradunk. Az 1500 lakosú kis faluban Kelemen Béla. nyugdíjas tanító vállalkozik az idegenvezetésre. Ismeri a község minden lakóját, minden szegletét, ötvenegy évig oktatta betűvetésre a kozmásiakat. Fia. Kelemen István szintén pedagógus, a szomszéd község- ségben. Lázárfalván tanít. De tudják a községre jellemző számokat nem értelmiségi foglalkozásúak is. Az például Máté Ferencéknél derül ki, hogy á néphatalom éveiben (több. mint húszán végeztek egyetemet a íaluPrügyön, ebben a taktaköz. kis falucskában a felszabadulás előtt siralmas, nehéz volt az élet. Sártenger, sötétség mindenütt, a járda, villany ismeretlen fogalom volt. A felszabadulás óta évről évre tapasztalható a fejlődés. de amit az utóbbi két év alatt fejlődött, az külön figyelemre méltó. Megnyílt az új. korszerű művelődési otthon, tűzoltószertár épült, és a termelőszövetkezet létesítette boltban kemencében sütik a finom házi kenyeret. A közeljövőben hatósági húsboltunk is lesz. Mióta a község a szomszédos Taktakenézzel egyesült, a közös tanácsi vezetés még nagyobb lendülettel fejleszti mindkét község kulturális és gazdasági életét. Társadalmi munkával közel 3 km hosz- szú járdát építettek. A munkák irányítója Rácz József tanácselnök, aki fáradljatat- lan a község érdekében történő munkákban. Érdeklődésemre, hogy melyek a legközelebbi tervek, a tanácselnök a következőket válaszolta: — Legsürgősebb Takta- kenézen a művelődési otthon felújítása, Prügyön. óvoda létesítése, amelyet a jövő évben szeretnénk megnyitni. Arra törekszünk, hogy mindkét község szép, virágos legyen, és ennek érdekében fásítást, virágos utcákat tervezünk. A községek lakóinak segítségével bizonyára ez is sikerülni fog. hiszen közös érdekünk, hogy községeink napról napra szebbek, rendezettebbek legyenek — mondotta Rácz József tanácselnök. M. B. Prügy HÁROM ÉVE Nyitották meg Sárospatakon a Borostyán vendégfogadót, amely szállodából, a hozzá csatlakozó étteremből és kiszolgáló létesítményekből áll. A hangulatos létesítmény cellái oltalmat adtak valaha ból, s jelenleg is többen járnak különböző felsőfokú intézményekbe. A népművészetet, a magyar kultúrát egyébként helyi erőből is igyekeznek ápolni. Tánccsoportjuk van, külön idősekből és fiatalokból álló színjátszó csoportok működnek a faluban, s havonta Csíkszeredáról magyar színtársulat vendégszerepei. Á foszt csévá? Volt valami? Történt valami? — Így a trelári barátoknak, volt ebben az épületben lóistálló, kincstári magtár, majd később lakások is. Szerencsés vállalkozás volt ezt az egyszerűségében mértéktartó és mégis varázslatosan ódon hangulatú kompkezdődik az újságíró iskola talán mindmáig legélvezetesebb tananyaga, Ruffy Péternek a riportról szóló tanulmánya. A neves szerző pályakezdő korában ezzel állított oda minden reggel a gyár román portásához: A foszt csévá? Igen történt — mondhatná az üreg portás. Sok minden történt, s történhet a dolgozó ember ja- , vára, ha végre „Dunának, j Oltnak egy a hangja... ? I lexumot létrehozni, amelynek egy-egy kisebb egysége önmagában is idegenforgalmi látványosság. Nemcsak a kettő-, három- és né^ágyas szobák központi fűtéssel is ellátott kényelme és ugyanakkor a bútorok stílszerűen a régi kor hangulatát idéző elrendezése, hanem az építészeti bravúr erejével ható héttonnás álmennyezet megtervezése és megvalósítása is csak megerősíti ezt a véleményt. A FOGADÓ vezetője kalauzolt végig és ismertette történetét. Elmondta, hogy még e rövid üzemelési idő alatt is számos derültségre vagy kellemetlenségre okot adó epizód játszódott le az öreg falak között. A megnyitás napján történt — mesélte —, az első vendégeket vártuk, amikor népes csoport közeledett a bejárathoz, öregasszonyok jöttek fekete ruhában. kezükben rózsafüzér éá imakön.vv. Nem tudtam, hogyan magyarázzam meg tévedésüket. amikor az első megszólalt: „Az esperes úr prédikálta a templomban, olyan gyönyörű szálloda nyílt a régi kolostor helyén, amit érdemes megnézni. mert hozzá hasonlót még nem láttunk soha.” Megyénkben kévés az igazán hangulatos, nívós vendéglátóipari létesítmény. Jó lenne, ha másutt, ahol alkalom kínálkozik, követnék a sárospataki ÁFÉSZ példáját. Lovagvárat. kolostort ugyan nem célszerű ma már építeni, de a helyi adottságoknak megfelelően számos helyen kínálkozhat mód a korszerűségnek megfelelő és mégis hangulatos vendéglátóipari létesítmények létrehozására. A sárospatakiaknak van ilyen létesítményük a vár közvetlen szomszédságában. A hely idegenforgalmi látványosságnak sem elhanyagolható. De az üzletvezető szerint kár. hogy a helyiek nem használják ki úgy a le- töségüket. mint ahogy ez a létesítmény megengedné. S.jäü Gäbet Nagyváradtól Konstancáig Erdélyben, Székelyföldön Az egyetlen, még meglevő székelykapu Csikkozmáson, Dobos Ahrahámék tulajdona
