Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 69. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Vasárnap, 197®» mere- 22. Béla bácsi Mintha az. elmúlt héten történt volna, úgy emlékszem ■azokra az estékre, pedig már éppen 14 esztendeje, hogy aéhányan minden este együti üldögéltünk a miskolci Avasi Kúvénást egyik asztalánál, a ügyel tűi: Béla bácsit, hall­gattuk bőven áradó történe­teit, s szinte vele együtt át­él tűk a csodás találkozáso­kat, a század első évtizedei­nek sok érdekes epizódját. Először persze írásaiból ismertem. A Kárpáti rap­szódia, ez a csodás áradású, nagyon is személyes élmé­nyekre épülő, mégis szinte történelemkönyvként is él­lé gaciliató regény volt az el­ső Illés Béla-élményem. Az­tán. jött a többi, a Szkipetá- rok, a Fegyvert s vitézt éneklek, A vígszínházi csa­ta, sok-sok elbeszélés, új­ságcikk, később a Honfog­lalás. Az Ég a Tisza akkor még nem volt itthon ismere­tes. Pedig Moszkvában már 1029-ben megjelent ötszáz­ezer példányban. Kun Béla írt hozzá előszót. Lehet, hogy nálunk éppen ezért kellett várni megjelentetésével 1957- ig. Kun Béla többek között ezt írta: .......elég volt a tíz e sztendő önostorozásából. itt az ideje, hogy megmutassuk — különösen a fiatalságnak, amely alig tud erről vala­mit — a magyarországi proletár-forradalom jelentő­ségét __” Illés Béla ekkor, 195 6 tavaszán kezdte sajtó alá rendezni az első magyar kiadást Megígérte, hogy Kun Béla előszavát elküldi nekünk, hogy még a könw megjelenése előtt közöíhe&- sük. 1956 vérzivataros ősze háttérbe szorította ezt az apróságot # Szó esett, persze, az aKkori időknek, 1956. tavaszának irodalmi életéről is. Illés Béla akkoriban az Irodalmi Üjság főszerkesztője volt. A múltról, a hajdani kárpát­ukrajnai forradalmi harcok­ról, a bécsi, majd a moszk­vai emigráció éveiről, a fel­szabadító háborúról szíve­sebben beszélt Akkor már rég nyugalomba vonult a katonai pályáról. Alezredesi rangot ért el, holott a há­ború kezdetén, Moszkva vé­delménél még közkatona volt. Háborús élményei is­mertek részben A vígszín­háza csata, részben a Fegy­vert, s vitézt éneklek, rész­ben a Honfoglalás című munkáiból, rövidebb elbe­széléseinek tucatjaiból, sze­mélyes előadásban azonban új, utolérhetetlen élményt jelentettek. Egy dologról nem beszélt, de azt napjaink­ban, Pest felszabadulásának 25, évfordulója előtt sokan és sokszor felemlegették, megírták. 1945. január köze­pén, Pest felszabadulása előtt két-három nappal egy kis létszámú szovjet előőrs elérte Pesten azt a magas deszkakerítést, amely a get­tót vette körbe, ahol több 10 ezer ember várta a ször­nyű pusztulást. Nos, e szov­jet alakulat parancsnoka a szó szoros értelmében egy­szerűen szétrúgta e rettene­tes kerítést tízezreket ment­ve meg a Duna-parü, gyű- kos sortűztőL A parancsnok Tllés Béla volt. Nem feladata e kis meg­emlékezésnek, hogy Illés Béla helyét kijelölje a ma­gyar irodalombon és a mun­kásmozgalom. íróinak tábo­rában. A Nyugatban. 1916-ban megjelent első írásaitól egyenes, töretlen ívelésű út vezet az emigrációs novel­lákig, a későbbi nagy regé­nyekig, az elmúlt évek tár­cáiig. Egyenes, töretlen út: a harcos forradalmár, a kommunista író, az in­ternacionalista kultúrpoliti­kai munkás útja. Az irodalmi élet hullám­zásai közben érték burkolt, vagy nyiltabb támadások Illés Bélát, a szocialista rea­lizmus "tagadói sandán néz­tek rá. De Illés Bélát semmi sem rendítette meg hité­ben. Töretlen Mttel dolgo­zott, alkotott. Amit nem tu­dott megtenni a sok évtize­des ellenforradalmi acsar- : kodás, azzal a betegség pró­bálkozott. Azzal, hogy elné­mítsa Illés Bélát, kicsavarja kezéből a tollat. Hét eszten­deje súlyos beteg, de még a kórházi ágvon is írt. Kis kö­tete, A 339-es szoba a kór­házban született, és még ott született több tárca, néhány más írás vázlata, forgató- könyv gondolta is. Illés Béla ma 75 eszten­dős. ötvennégy éve ír, 58 éve, gimnazista kora óta ak­tív harcosa a munkásmozga­lomnak. Tisztelői, olvasói nevében köszöntjük, s gyó­gyulást. egészséget, alkotás­ban gazdag éveket kívánunk neki. Benedek Miklós Ijcnkey Zoltán munkája Húsvéti szokások a zempléni tájon Ha késve ,« esak a* fáj, hogy nem les* f8bh vakációnké Emlékeztető és szimbólum «na, március so-An, pénteken tartotta meg gyű­rűavató szakestélyét a Ne­hézipari Műszaki Egyetem gépész ötöd évfolyama. A rendezvény célja volt az öt­éves küzdelmes munkára em­lékezni, s a barátság szim­bólumát: a gépészgyűrűt fel­avatni. Az ünnepségen megjelent a szigorló gépészmérnök­hallgatók vendégeként Ma­darász György, a megyei pártbizottság osztályvezető­je, Moldován Gyula, a vá­rosi pártbizottság titkára, Gajdos Jenő, a KISZ KB fő­iskolai osztályvezetője, Né­meth Tibor, a városi KISZ- bizottság titkára, több ipari vállalat képviselője, vala­mint az egyetem állami és pártvezetői. 1962 óta immár a kilen­cedik évfolyam avatta gyű­rűjét az 1949-es alapítású miskolci egyetemen. Az idén 234 szigorló gépészmérnök és 3 oktató — kiknek az ötöd évfolyam szeretete és meg­becsülése jeléül arany gé­pészgyűrűt adományozott. — volt e hagyomány jókedvű, de kissé megilletődött ápoló­ja. — A valétabizottság első, igazán nagy erőpróbáját si­kerrel zárta — mondta Kiss Sándor, az ötödéves gépész­mérnök-hallgatók KISZ- csúcstitkára —, a gyűrűava- tót a hagyományok teljes megőrzésével bonyolították le. Ami egyben nagyon di­cséretes is, nemcsak átvették az előző évfolyamok hagyo­mányait, hanem tovább^ is fejlesztették. Gácsi Miklós, a DTGÉP vezérigazgatójának támogatásával a 20 éves gé­pészmérnöki karnak már van himnusza, s az új himnusz­ról készült lemezfelvételt a „gyűrűavató szakestély” va­lamennyi részvevője meg­kapta ajándékként. Űj dolog még a valétáló hallgatóknak ajándékozott gépész-nyakkendő és dísz­zsebkendő is, de nem kisebb meglepetést okozott az az okmány, mely igazolja, hogy a szigorló gépészmérnökök is jogot nyertek már a gépész- gyűrű viselésére. MA, AMIKOR AZ OR­SZÁG minden táján ismerik a miskolci gépészmérnökö­ket, mit jelent a gépész- gyűrű? A „Miskolci Gépész” elismert védjegye, de egy­ben — amint azt az 1962-es alapítólevél mondja: „Emlé­keztető és szimbólum! Emlé­keztetője életünk küzdelmes öt évének, s azoknak az esz­méknek, amelyek mellett hi­tet tettünk alma méterünk fiatal falai között. Szimbó­luma barátságunknak, s an­nak a közös célnak, hogy egyetemünk hírnevéhez mél­tóan álljuk meg helyünket az életben.” _ h — KAUÄSZ LÄSZLÖ: is, de lassan csak megér­kezik a tavasz, s ennek egyik kedves állomása minden esz­tendőben a húsvét, amely ősi eredeténél fogva a hosszú tél után a tisztulás, a rneg- írissülés ünnepe. Ezért né­pünk körében, Borsod egyes tájain különböző szokások, kísérik, amelyek még ima is elevenen élnek. A Hegyköz, Hegyalja és Bodrogköz vidéke sok-sok kedves népszokásnak az őr­zője napjainkban, és bőven jut belőlük húsvét napjára is. A zempléni hegyek karé­jába ékelt Hegyközben több helyen már nagypénteken el­kezdődik a húsvéti tavaszkö­szöntés. Ilyenkor az állato­kat kivezetik az istállóból és a friss hegyi patakokban a tisztulás jeléül megjáratják őket, Kishutában már nagypén­teken hozzálátnak a lányok a hímesek festéséhez. Ehhez a tojásokat — egészen szo­katlanul — azoktól a legé­nyektől szedik össze, akik húsvétkor majd öntözködőbe mennek hozzájuk. Kézi fes­téssel díszítik az így szerzett tojásokat, és minden legény­nek más-más színezéssel, mintával teleírt tojást adnak ajándékba. A tojásfestésnek nagy ha­gyománya van a Bodrogköz­Szólj zene Emiékmű? Utana vagyunk március 15-nek, nem fog tehát ün­neprontásként hatni Szeren­csen, ha egy furcsa jelenség­re felhívjuk az illetékesek figyelmét. A község kellős közepén, a Vas- és Fémipari Vállalat központja előtt van egy kis park. Amint arra jártunkban, többször is meg­figyelhettük, tavasztól késő őszig igen kedves, gondozott terecske ez. frissen nyíló vi­rágok, rózsák díszlenek ben­ne. A bal felső sarkában szürke kőhalom látszik, más­fél méter magas lehet. Siker­telen kúp alakú obeliszk akarna lenni, de az utolsó kő­darab már letöredezett á te­tejéről. Egyáltalán nem lát­szik az anyaga valami érté­kes kőfélének, amilyenből az emlékműveket szokták emel­ni. Éppen ezért kíváncsi szemmel kutaja az idegen, mi is lehet tulajdonképpen a kőhalom rendeltetése. Akkor veszi észre rajta az alig ki­vehető. apró betűs szöveget: „Az 1848/49-es szabadság- harc- emlékére.” Valószínű­leg 22 évvel ezelőtt a cente­nárium alkalmából állítot­ták, gyorsan. hevenyészve. Bizonyára maguk a szeren­csiek is restelkedve mennek el e jeltelen és jelentéktelen kőoszlop mellett, tgy sem­miképpen sem lenne kegye­letsértés a csendes eltávolí­tása. és egy újabb, művészi kivitelű emlékművel való pótlása. Ez illenék igazán dicső szabadságharcunk ma is lelkesítő eszméiéhez és magához a múltiában oly­annyira gazdag Szerencshez is. 'hej» szólj kisdol) nagydob recsegj trombita nyekegj oboa szólj zene szólj isten-erejű drága hegedű szólj zene szólj lábbal a taktust szöggel a krisztusi szólj zene szólj verd kalapáccsal üssed fahánccsal bika csőkével, borjúkötéllel szólj zene szólj fejed a falba kongjon a bamba szólj zene szólj nimbatököt verj dübögj koporsón kínba kövezzed kemény rögöt szórj szólj zene szólj bűzd a harangot harapja nyelvét a menny dürrögjőn belereped jen szólj zene szólj A napokban jelenik meg második kötete; most ké­szítette sajtó alá a harmadikat. Első könyve, a Szánj meg idő. amely a Magvető Kiadó Üj Termés soroza­tában látott napvilágot, kedvező kritikai fogadtatást lelt. Parttól partig a címe a megjelenő másodiknak, amely az 1967—69-es évek verseit válogatta egybe, összesen 65—70 verset. Más költőknél 65—70 vers súlyos, vaskos kötet, nála karcsú kis könyv. Kevesen írnak olyan tömören, veretes szűkszavúsággal a mai­ak közül, mint ő. Tömör és pontos versek vallanak a máról, a ma emberéről, a magányos emberről, s a harcról a rendért, amely megnyugtat és fölemel. A harmadik könyv anyagát ugyancsak a Magvetőhöz adta. A leendő kötet címe: Szólj zene. Azt mondja róla; ez már az én hangom, az én zeném. Festeni szeretne; a szavak nem tudnak mindent elmondani, a szem nem éri be olykor a szavakkal, látni akar. Látni, hogy láttasson. A három kötet szerzője Kalász László. ben is, a legszebb himesset mégis a telkibányai lányok kedveskednek vendégeiknek Híres pingálója ugyanis n községnek Varga András Vá esi, aki valamikor még a porcelángyárban íestegetett, s a gyár megszűnése óta kü­lönösen húsvét táján hódol hajdani művészetének. A telkibányai lányok virágva- sáraap után kezdik hordani hozzá a tojásokat, s András bácsi fáradhatatlanul festi rájuk azokat a szép levél- és virágmintákat, amelyekkel valamikor a híres telkibá­nyai tányérokat díszítette. Gyakorlott kezével még ma is gyorsan megy a munka, a lányok pedig boldogan ké­szülnek húsvét másodnapján az öntözködők fogadására: a kis kosárkából minden le­génynek jut egy-egy gyönyö­rű hímes — húsvéti emlékül, szoká­sok igazi ideje az ünnep másod­napja. A Bodrogközben ezen a reggelen legkorábban a nagyapák kelnek fel a csa­ládban. A ház asszonyait, leányait még hajnalban fel­keltik, a tenyerükbe frissen húzott kútvizet öntenek, amivel az ünnepeltek az ar­cukat megmossák, hogy egés2 évben frissek maradjanak. Aztán reggelre ébredve, megindul a községekben az öntözködők hada. A korai órákban a kicsinyek járjál: az utcákat, felkeresve roko­nokat, szomszédokat, ismerő­söket, ahol kislány van a családban. Elmondják versi­kéjüket, majd kölnivel meg­hintik a piruló lányok haját. Jutalmuk egy-egy hímes, pénz, édesség. Külön műfaja van ma már a húsvéti kö­szöntőnek, ahány község, annyi változata a versikék­nek. A kevésbé ismertek kö­Mcrí a húsvéti sül való az alábbi rövid rig­mus; Gyere, kislány a mvre, fiadd öntsek a tejedre. Ha adsz nékem pár hímest. ííegöíellek érte~ Egy másik helyen —- ilyet különben még sehol sere hallottunk — a húsvéti ver­selésnek egy nyersebb válto­zatával találkoztunk, amely így hangzik: HömfeSrötíök, gömbörőűSSc, Ha betérek, hímest bérek, Ha nem adtok* majd meghaltok!? S rám marad a, házatok. Déltájban a kislegények befejezik az öntözködést, s utánuk a nagyobbak, házas- emberek indulnak köszöntő­be. Természetesen ők csak rokonokhoz, barátokhoz lá­togatnak el. Előbb az udva­ron friss kútvízzel kezdik & locsolkodást, majd bent az; ünnepi szobában következik a kiengesztelés — parfüm­mel. Gazdag a vendéglátás: sonka tojással, hideg sültek, édességek és zamatos bor a pincéből. Érdekes szokás Végardón, hogy az öntözkö­dők a soron mindig felfelé mennek, mert — szerintük — csakis így járnak szeren­csével. Ha pedig a lányos házak tőlük lefelé, az utca alsó végén laknak, inkább le­sétálnak, hogy alulról fölfelé folytassák az öntözködést Késő délutánra jgj kor estébe hajlik már az idő, mire véget ér az öntözködés. Az utcák elcsendesednek, a. gyermekek odahaza összeszá­molják a hímeseket. Elmúlik az ünnep, de a lányok, legé­nyek az elkövetkező hétköz­napokon is sokáig gondolnak még a népszokásokban gaz­dag húsvét kedves emlékeire. Hegyi József Felszabadulásunk 25. évfordulójára Magyarország felfedezése Sajtótáj ékozfató a Magyar írók Szövetségében A napokban Darvas József, a Magyar írók Szövetségé­nek elnöke tájékoztatta u sajtó képviselőit irodalmunk ünnepi terveiről. Elmondta hogy felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából ápri­lis 4-re jelenik meg annak a szociográfiai-szociológiai könyvsorozatnak az első kö­tete, amely haladó hagyomá­nyaink egyik legnemesebbi- két kívánja folytatni: a népi íróknak a 30-as évek eleién indult irodalmi, szociográfiai munkálkodását. A Magyarország felfedezé­se sorozatból előrajzolódik a felszabadulás óta megtett út; fejlődésünk, anyagi és szel­lemi gazdagodásunk, átala­kulásunk képe. A sorozat el­ső kötetét, Mocsár Gábor Égő arany című könyvéi Darvas József be is mutatta a megjelent újságíróknak. A könyv az olajbányászai történetének rendkívül iz­galmas, irodalmi értékű kró­nikája. A sorozatban 30 szerző kötetére számít a. szerkesz tő bizottság. E kötetek kö­zül nyomdakész állapotban van mái- Végh Antal könyve, a Homokország, amelv Sza- bolcs-Szatmár megyéről szól, s Moldova György Tisztelet Komlónak című könyve. Ké­szül többek között megyénk­ről, a Hcgyaljáról és Bodrog közről is szociográfiai mű u sorozat számára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom