Észak-Magyarország, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-05 / 287. szám

eSZAKMAGVARORSZAG

Kedd, 1967, december K

Vasárnap megnyílt a IV. aiskolci országos graíikai biennale

Szovjet vezetők részvétlátooatása a moszkvai magyar nagykövetségen

Az SZKP Központi 'Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és a szovjet kormánynak képviseletében Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Andrej 'Gromiko felkeresték hazánk moszkvai nagykövetségét, hogy leróják kegyeletüket IVIünnich Ferenc, a nagy forradalmár emléke előtt. A szovjet párt- és állami vezetők kifejezték mély együttérzésüket a magyar nép gyászában és hangsúlyozták azokat az. elévülhetetlen érdemeket, amelyeket Münnich Ferenc szerzett.

I /.ottság első titkára és Garat Róbert, a Központi Bizottság I külügyi osztályának helyettes I vezetője.

A küldöttséget hétfőn dél- ! után az OKP Központi Bizottságának székhazában üdvözöl- j ték, majd megkezdődött az I eszmecsere a mag var vende- lgek. éa. *z,öKP BollUkoé-'flí- I zottsagänak’ delegációja ;kG- I zött

Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására hétfőn Becsbe érkezett az MSZMP Központi Bizottságának tanulmányi küldöttsége. A delegáció tagjai: Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Somoskői Gábpr, a Központi Bizottság tagja, a SZOT titkára. Kováét Antal, a Vas megyei Pártblfegyveres erők vezérkart fő- | nöke üdvözölte a szovjet piló- i Iákat. Látogatásuk során a szovjet repülők megismerked- ! nek az BAK légierőivel, majd i megtekintik az ország történelmi és kulturális emlékeit.

Tíz TU—16 típusú bombázóból álló szovjet repülőkötelék érkezett baráti látogatásra va- í sárnap a/. Egyesült Arab Köz- 1 társaságba.

Kairó egyik repülőterén j Moneim Riad vezérőrnagy', a i

/13 úg y a r p á rí J* fi! d öttség látogatott Ausztriába

Szövet repülőgépek baráti látogatása az EUK-ban

ß Russel-féle bíróságról

Joan-Paul Sartre világhírű í francia filozófus, a Ruasél-fé- i le nemzetközi bíróság elnöke , nyilatkozatot adott a Politika ! című belgrádi lap párizsi tu- | dót>i tójának. Sai" re bejelentette: a, bíróság mindaddig folytatja tevékenységét, amíg háború folyik Vietnamban, s előbb vagy utóbb a tárgyalásokon felvetődik a háborús ; bűnökért viselt személyes felelősség kérdése is. Ha az amerikaiak ismételten felhasználnak tiltott fegyvereket Viet- | namban, a bíróság elnöksége 1 rendkívüli ülésszakot fog ösz- : szehívni.

erűi eteti, Nagyenyeden és Kolozsvárott tanárkodott, mielőtt Budapestre került Brassó! Kö- lyökkorom első álomvárosaidé jártam be Törcsvárról szüleimmel havonta, bevásárlási útjaik alkalmával. Itt nyomtam pisze orromat a csillogó fényes kirakatokhoz anyám kezét fogva, hogy bámuljam a sok csodát, amilyeneket csak i karácsonyfákon láttam azelőtt, és bájmuljam a sok évszázados műemléket a Fekete templomot amelyhez a mi falunk temploma kiscsibének látszott Nogyenyed, Bethlen kollégium! Ebben a kollégiumban voltam kót évig kisdiák, jóval előbb, mint amikor Ap- rily itt tanárkodott Hogy Kolozsvárhoz mennyi szál fűzött Hetemben, azt nem részletezem. de Aprily halála ezeknek emlékét is mind felidézte bennem...

Már elhatároztam, hogy nem folytatom a kortársi veszteség- ista részletezését, amikor a •égi harcos kommunista, fró, újságíró, Hamvas H. Sándor Tövemben 4-én történt elhunytról érkezett a gyászhír. So- can emlékeznek még rá, hogy ? felszabadulás után a Szabad iTagyarország munkatársaként iolgozott közöttünk az örök ókedvű vitatkozó Sándor, aki egényeivel is sikereket aratott. Azon a napon temették >zt a régi, kedves barátomat, tmelyiken Sassy festőt helyezek örök nyugalomra, aki era- ékezáseim sorát elindította.

Most pedig hadd nézzek Id- rtt előre, hiszen az élet, úgf •ohan, s az időnk oly kévé»

«VáfikU f

teltet ábrázoló tanulmányaira emlékszem.

Kassák mindig lelkes támogatója volt a határozott egyéniséget eláruló fiatal művészeknek.

A zseniális Szalag Lajos 19U-ben kötetben kiadott, hat- van rajzához írt előszavában Kassák többek között ©zt mondja: „Művészetet alkotni annyi, mint legbensőbb lényemet alaki formában objekti- válni, s az már magától értetődik, hogy benső világom mennél többrétű, mennél több és mennél távolabbról eredő szálnak szövedékéből áll, művem annál mélyebb tartalmat és annál kristályosabb szerkezeti egységet adhat. Ami ezen az értelmi és érzelmi nívón alul marad, lényegében nem művészet, legfeljebb, ha a művészet eszközeivel mesterkedő foglalatoskodásnak, vagy nemesebb értelemben vett unaloműzésnek nevezhető.” És bizonyítja hogy Szalay nagy- rahivatott művész.

Július 23-án, 80 éves karában véget ért egy ember élete, hogy sokoldalú életművében folytatódjék az emberi haladás útját járó fiatalabb nemzedékek tudatában.

Augusztus 7-én egy másik 80 éves, Aprily Lajos, az egy időben eléggé ünnepelt költő következett Nem ismertem őt, da tudtam, hogy Brassóba»

adas. A belső lapon ez a de- dikácio: Szeretettel HajduéU- nak, Kassák Lajos helyett Simon Jolán. Két kötetet foglal magába. Egyik a Károlyi- forradalom, a másik a kom- rnün időszakát öleli fel. Igen érdekelt ez a könyv, hiszen mindkét forradalomnak élő szemtanúja voltam Pesten. Éppen idejében kerültem haza az olaszországi front egyik hadikórházából, hogy tanúja lehessek a forradalmi események döntő fordulatainak. Érthető kíváncsisággal olvastam hát, hogy látta ezeket az a Kassák, aki a forradalmi tüzek ismert szítói közé tartozott. Akkor még nem ismertem személyesen, csak az utcán mutatta valaki a fekete inges, érdekes arcú Kassákot, és hívta fel figyelmemet MA című lapjára.

Amikor Simon Jolán a könyvet ide hozta Miskolcra, még akkor is csak hírből ismertük egymást Első találkozásunkra a Mária Valéria utcai Frankel Szalonban rendezett kiállításon került sor a harmincas években. Ez a találkozás nem csorbította, hanem erősítette kölcsönösen előlegezett rokon szén vünket. Műveivel többször találkoztam a fel- szabadulás után Miskolcon rendezett, országos képzőművészeti kiállításokon. A lehig- Cadt avantgardista táccjeleo*; II.

• Pagonyt Antal! Ennél anév- Jnél akad most meg tekintettem. Elment június 29-én, 73 •éves korában. Nem érte meg a »Nagy Október félszázados jubileumát- Készült pedig ra. ! Erről vallottak legutóbbi, »szovjetunióbeli, forradalmi él- [ménycit idéző beszámolói. A »humorista Tóni, a sok orosz Jhumoreszk és karcolat avatott »fordítója, mintha hangot váltott

• volna, hogy harcos kommunis- |ta pályája emlékeinek felidé• zésével és közzétételével adósságot rójon le a közelgő vi- •lágünnepség alkalmából... | Amikor a felszabadulást kö- »vető első években a Miskol- Jcon rendőrtiszti szolgálatot tel- »jesító, derűs lelkületű Tónlval •és hasonló kedélyű, művész- »hajlamú életpárjával mégis• merkedtünk, sok vidám órát [töltöttünk együtt a kezdet »nehézségeinek szűkös napjai- Jban.

t Ők a Hunyadi utca 13.. má- [sodik emeletén laktak.

» Nem emlékszem, mikor •mentek el Miskolcról, s azóta »nem is találkoztam Tónival, [de hol itt, hol ott felbukkant »írásai éltették baráti érzéseidet. És éltetik tovább...

; Most egy könyv lép elő

• szinte magától.

[ Kassák Lajos: Egy ember »élete.

• Vászon kötés. Pantheon U>

Hajdú Béla;

...és az emlékek Mii irzsalódoab

— Ha felmerül még némi 1 kívánság grafikánk jövőjét illetően, azt mindenekelőtt a ! szocialista út új szakaszának j szellemében lehet legtapinta- I tosabban megfogalmazni. Bárha tehetségeinknek sikerülne mind szélesebb körben be- avatniok a közönséget is j közlendőik tartalmába, állás- i foglalásaik lényegébe. Tárulnának fel mind világosabban a képzőművészeinket foglalkoztató elvi, szemléleti problémák, kerülne ki a grafika sok esztétikai-emberi szándéka a műtermekből a legnagyobb nyilvánosság fóruma elé. Találna egymásra nép és művészet — fejezte be ünne- 1 pi megnyitóját Pogány Ödön ! Gábor főigazgató.

%y na ydtj és hét további ti íjazás

Mint már közöltük, a zsűri korábban döntött a biennale nagydíjának és a további hét díjnak odaítéléséről. A díjakat a megnyitóünnepségen Varga Gábori lé. a megyei tanács vb-elnökhelyettese adta át. A megyei tanács nagydíjá- vai Csohány Kálmán grafikusművészt jutalmazták a biennalen bemutatott anyagáért. A Képzőművészeti Alap egyik díjával Gross Arnoldot, b másikkal Konstantin Lászlót jutalmazták. Miskolc város három díja közül az egyiket Wiirtz Adam, a másikat Pásztor Gábor, a harmadikat Bar- czy Pál kapta. Végül a Szép- irodalmi Könyvkiadó Vállalat két díját adták ki Lenkey Zoltánnak, illetve Rékassy Csabának. Valamennyi díjazott művész megkapta a biennale emlékplakettjét és oklevelét. Sokéves munkásságáért á biennale plakettjét és oklevelét kapta Baranyi Judit, a területi kiállítások korábbi rendezője.

Már az első napon több százán kerestek fel a .Miskolci Galériát, hogy megtekintsék a harminchat grafikus munkáit, valamint, a korábbi nagydíjas Feledy Gyula kimagaslóan különálló gyűjteményes anyagai. A tárlat hétfői napok kivételével december 3t-ig tekinthető meg.

(hm)

I győzőbben kell a társadalmi tudat formálásában a forra- j dalmi világnézetnek megnyi- I latkoznia, a progresszív erők világraszóló összefogásának visszatükröződnie.

— Ez a kiállítás, a IV. mis- j kolci országos grafikai biennale is azt bizonyítja, hogy miként a gazdasági életben, úgy a képzőművészetben is megvannak a feltételek a további, szocialista szellemű felemelke; déshez, a korunkat jellemző hatalmas szociális átalakulás, ideológiai-etikai tisztulás kifejezéséhez. Jogosan beszélhetünk festészetünk, szobrásza- tunk, grafikánk, ipanrmvésze- tünk erősödéséről, művészeink munkakedvének élénkségéről, az alkotói problémák aktív ! sokrétűségéről, tehetségeink imponálóan nagy számáról, a I korszerű életéx-zés képi megje- I lenítéséről.

.1 raji húsok kiveszik részüket

— A képzőművészet általános pezsgéséből «a grafikusok

j is kiveszik részüket. Mint | minden művészeti ágban, a i sokszorosító grafikában is kí- ' sért a korszerűség kérdése, s 1 erre a mesterségbeli tudást tekintve igen termékeny, érde- I kés Tálaszok készültek az el- j múlt esztendők folyamán, j Megjelent, egy bravúrosan áb- j rázoló, izgalmas ötletekkel i fellépő, szellemes utalásokkal i élő, asszociációé találatokra I menő grafikustípus, akit jobb ; híján artife.r Indus-nak, játé- j kos, játszó művésznek lehet- I ne nevezni, s aki kultúrhistó- j rial, irodalmi, filozófiát isme- I retelemekböl, komikus nosz- ] talgiából ötvözött stílust, vi- | zuális szintézist. Van ebben a J kepzelkapcsolásban minden,

I amt a humorra, a gondolko- | dásra, a kételyre hajlamos j múborát azemének-szájáesk | ingere, ornamentáló hajlam,

! vidám stilizálás, csúfolk >dó 1 komolykodás, neoprinuuv | konstruktivizmus, expressziv 1 hevület, modernkedő tárgyilagosság, tradicionális áhitat, a bölcselkedő intellektus néhány indokolatlan cselekedete. Pe.r- sze, van olyan, aki a játék- ; ban sem isimeri a tréfát, félelmetes konzekvenciákat von ! le a lehetetlen grimaszból, né- I ha eljut a kritikáig.

— Az egyéni közösségi lét mindahány goiidját-bajál nem lehetett egyik napról a másikra megoldani. A játékosság

| mögött olykor keserűség lap- I pang, az utópiákban a csalódott lélek szomorúsága, vagy !az. a bizonyos hitetlenség,

1 amely szerint úgysem tehet az j emberi természet ösztönösen I romboló indulatain segíteni. i Több irányba is tarthat a : szenvedély, végül is a mű és a művész magatartása a társadalmi ítélet mérlegére kerül,

! melyik mit segített a tömegek ! anyagi és szellemi felszabadít- j lásában, mennyiben járult I hozzá a szépség és igazság j terjesztéséhez.— A mai magyar grafika legnagyobb érdeme éppen az, hogy széles regiszteren into- náija korunk problémait. Még annal is szélesebben, mint amilyennek ezen a biennalen felhangzik. Ha nincs .is itt mindenki, minden törekvés, grafikánk valahány értéke, e mostani szemle is eléggé változatos, s jól tanúsítja, hogy művészeinket érdeklik a közéleti témák. Tanúsítja, hogy legtöbbjüknek konkrét, sürgető, határozott mondanivalója van az emberiség sorsáról, a művészet értelméről, a pusztulás és a remény esélyeiről.

Vasárnap délben a Miskolci Galéria termeiben megkezdődött a sokszorosító grafikai művészet ünnepe, immár negyedszer megrendezett országos és mind rangosabb seregszemléje. a IV. miskolci országos grafikai biennale. Ez alkalomra a kiállítási termekkel szomszédos zenekari helyiséget is a Galériához csatolták. így igen jó körülmények között, tágas, könnyen áttekinthető, ízléses elhelyezésben került közönség elé 36 művész 229 alkotása, mintegy sokrétű metszetét adva e népszerű képzőművészeti ágazatnak. A zsűri nyolcvannyolc művész 582 képéből válogatta ki a tárlat anyagát. A rende- zettseg azonnal megragadja a belépő érdeklődőt, s ezért Kovács Bélát kell elöljáróban megdicsérni.

A megnyitóünnepség kezdeten öt frakkos férfi lépett a szokatlan számú érdeklődő elé: a Miskolci Fúvósötös tagjai, akik az alkalom ünnepélyességét emelendő Farkas Ferenc Szerenádját szólaltatták meg, majd Némethy Ferenc érdemes művész Csanádi Imre Csiilagforgó című költeményét mondta el. A megnyitóünnepség közönsége — amelynek soraiban ott volt Cseterki Lajos. az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács titkára, Miskolc országgyűlési képviselője, a megyei és a városi pártbizottság, a megyei és a városi tanács 'több vezetője, a társadalmi szervezetek számos reprezentánsa -r nagy tetszéssel fogadta a társ mű vészelek tisztelgései is jelző értékes műsort, majd ezt követően Pogány Ödön Gabor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója mondott ünnepi beszédet

Megvannak a feltételek- Oj szakasz kezdetére érkeztünk a szocializmus építésének'útján. A gazdasági rá - "nyitás módszerének reformja jelzi, hogy hazánk a társada- lomatalakílás nagy művének megalkotása során a kővetkező lépcsőfokhoz ért, egy lépéssel közelebb kerültünk feledhetetlen elődeink szép álmainak megvalósulásához, a ki- zsákmánvolás-mentes társadalom amá változatához, amelyben ki-ki képessége és munkája alapján részesül a közös javakból. Egy magasabb szintű életforma kibontakoztatása került napirendre, a szocialista együttélés olyan lehetősége, amelyben a nép érdekei — anyagi, erkölcsi, intellektuális vonatkozásban egyaránt — még egyértelműbben, még határozottabban érvényesülhetnek — kezdte beszédet: Pogány Ödön Gabor, majd így folytatta:

— Sokan, akik nem értik világunk fejlődését, azt hfrész- telik, hogy az új mechanizmussal valamiféle liberalizálódás kap létjogosultságot. Pedig inkább arról van sző, hogy a történelmi felelősség tovább demokratizálódik, a népért a dolgozók közösségéért minden cselekvő, gondolkodó, termelő embernek helyt kél] állnia, még jobban, okosabban, tudatosabban kell dolgozni'': az országért, a haladásért. önmagáért, céljainkért meg többet kell magára vállalnia. Ez a folyamat, természetesen, érezteti hatását a művelődésügy területén is Sokoldalúan, differenciáltan, egyre elmé’yültebben. ám Ugyanul t or alhatóbban. meg! mikrobuszánák vezetője és Őt 1 utasa lett a szerencsétlenség ! áldozata.

A gazdaság saját halottal- ! nak tekinti őket, s gondosko- i dik társadalmi temetésükről.

Hatan vesztették életüket ezom baton, december 2-án Olaszliszka és Tolcsva között, a 37-es úton történt közlekedési baleset alkalmával. A To- kaj-hegyaljai Állami Gazdaság

h 'zomliiiti szerene^éllenséií áldozatainak társadalmi temetése