Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)
1967-07-22 / 171. szám
Szombat, 19G7. július 22. GSZAKMAGYARORSZÄG 3 S^étnéstumk, a alegységbe Az őszinte szó ereje Ritka kivétel, hogy két termelőszövetkezet hamarabb kezdje el a közös gazdálkodást, s utólag mondja ki a hivatalos egyesülést. Ez amolyan „bagóhit”, vágj’ ha úgy tetszik, próbaházasság. Több szomszéd járt már háztűznézőben a bodrogszegi tsz-ben, amely ugyancsak megérett már rá, hogy valahová elkötelezze magát, mert mi tagadás, egyedül sehogyan “sem boldogult. Miért nem? Egyik ok az is, hogy hathét év alatt 14 elnököt „koptattak” el. Senkinek sem sikerült talpraállítani a szegi Gazdaságot. A bodrogszegi tsz összes földterülete 608 hold, ebből 428 rét, legelő, erdő. A megmaradt szántóhoz 44 tsz- tagjuk volt. Volt, mert öt az egyesülés hírére kilépett. A bekecs! tsz vezetősége is ellátogatott Bodrogszegibe, úgy, mint néhány más szomszéd. Hamar összegyűlt az a néhány számottevő gazda, aki öz egyesülés dolgába beleszólt, * Huszti István, a bekecsi elnök maga lepődött meg a legjobban, amikor ott, helyben teeg is egyeztek. Hogyan sikerült ilyen hamar szót érteniük? A bekecsiek szerint az volt & siker oka, hogy nem ígértek semmi különöset, őszintén ^mondták, mire számíthatnak ®z egj'esülés után, de azt is, •bin kell változtatniuk, ha összefognak. . A kilépők közt van a juhász fc. Furcsa ember. Néhány év- **el ezelőtt magam is találkoztam vele, amikor behívták 0 tsz-irodába, s rá akarták Jenni,' ne tartson kétszázötven “irkát, mert az kicsit sok a háztájiba. Ma is jól emlékszem a szélben cserzett arcú ember kemény, makacs szavaira: •— Én a jószágtól nem szabadulok meg, inkább a hegyoldalnak megyek velük. Ha kell, betyár leszek, de nem fcdom el a juhokat. Nem lett betyár, a juhokat fczóta is őrzi, csak éppen most kilépett a közösből. Csak úgy, mellékesen jegyzem meg, hogy egy Időben ő volt az ellenőrző bizottság elnöke. A háztáji állatállománnyal, bizony, nem versenyezhetett a közös jószág. Jelenleg 150 birkájuk van, három lovuk és három borjújuk. Ez minden. — Azért van még ott valami igen fontos ■— jegyzi meg 0 jó szemű beken-' n-r-npómus. ■— Szép a baromfiállományuk. 1» olyan aranykezű asszonyok gondozzák őket, akiktől csaktanulni lehet. Libát tömnek. Ezzel tsz-ben nem nagyon foglalkoznak. Már a három- hónaposokat is befogják. Csak úgy, kézzel tömik őket. Bizony, egyik-másik asszonynak már sebesek az ujjai, de csinálja. Szóval, van erő a tagságban, megérdemli, hogy végre vigye valamire! — Közelebbről megismerve őket. kellemesen csalódtunk — bizonygatja az elnök is. — A csibenevelésben is kiváló eredményeket érnek el az asz- szonyok. Az elhullás csupán 1,7 százalékos. — De mit segít a bekecsie- ken az egyesülés? — Terveink szerint mindkettőnkön sokat — sorolja az elnök —, nem a szántóval, mert a mienk is megjárja. Szép a sörárpánk. Tíz vagonra szerződtünk, de húsz is lesz. A bezosztája — mert más fajtával mi már nem kísérletezünk — az idén sem hagyott cserben. Lesz olyan tábla, amelyen 22 mázsa is lejön égj' holdról. Szóval, nem a szántó a lényeg, hanem az a drága jó rét és legelő. Ez hiányzik nálunk ahhoz hogy az állatállományt fejleszteni tudjuk. Már e nyáron mi kaszálunk. Naponta két teherautóval mennek oda bekecsi tsz-tagok, s lekaszálnak olyan területeket is, ahol azelőtt egy vágást sem tettek. Pedig értékes, hasznos fű van rajta. Az egyesülés előtt álló két tsz közös állatállománya már ez évben is jelentős. A szarvas- marha 200 darabhal, a juh 100 anyával, a pecsenyebárány 700 darabbal szaporodott a tavalyihoz képest, összesen 20 000 darab baromfiuk van, ebben már szerepel a bodrogszegiek állománya is. A későbbi tervekről az ag- ronómus beszél: — Bodrogszeginek van 28 hold szőlője, amit hegyközségi formában művelnek. Ehhez akarunk még 50 holdat telepíteni. A végső terv, hogy 120 holdra növeljük a szőlőt, amit már gépekkel fogunk megművelni. Most tárgyalnak a földművesszövetkezettel egy nagyobb méretű pince átvételéről. Öröm hallgatni ezeket ater- vezgetéseket, már csak azért is, mert az eddigiek során úgy ismertük meg a bekecsi tsz vezetőségét, mint amelyik nem szokott légvárakat éoíte- ni. Jól képzett, okosan gazdálkodó emberek, s ha a két *c7 között levő távolság nem '"sz zavaró, n bndrom>7"'*,°'' :ő u oly re kötötték szekerük rúdját. Adamovics Hona elő, s a jövő évben akarják egy fokkal magasabb szinten, a szocialista üzem címért való versenyben továbbfokozni. * Bogáti Lajos, a forgácsoló üzem helyettes vezetője a következőket mondta el ezekről a kollektívákról: — Lehet, hogy szokvánj’os- nak hat, de mi felismertük, hogy szocialista brigádok nélkül nem lehet, nem létezhet üzemvezetés. Hogy a sok közül csak néhányat említsek, a Krazsalkovics, a Kerekes, a Gálik. az Andrási és a többi, összesen 23 szocialista brieád segítsége, az együttműködés nélkül sok feladatot nem tudnánk időben megoldani. Az esetek egész sorát tudnám elmondani, amikor szorít — különösen exportban — a határidő. Gyerekek segítsetek. A grafikon szerinti átfutási idő 7 nap, és ők — mast is volt ilyen esetünk — megcsinálják 24—48 óra alatt. A szocialista brigádoknak köszönhető elsősorban, hogy eddig minden dekádban teljesíteni tudtuk feladatunkat. — Hogy mindez miért fontos? Mi már alkalmazkodunk az új mechanizmushoz. Mire vonatkozik ez? Ma már nem lehet azt szállítani, amit akarunk. Jobban kell és alkalmazkodunk a megrendelőhöz Igaz, hellyel-közzel akad kifogásolni való, de az emberek nagy része egj’ütt érez, egj’ütt él az üzemmel. Ez megmutatkozik abban is, hogy öntevékenyen keresik a megoldásokat a rendelésekhez való alkalmazkodásban, Az új mechanizmusban gyorsan át kell csoportosulni az esetleges profilváltozáshoz, de ezekkel az emberekkel, akiknél a sokoldalúság ezer jelével találkozunk, könnj’ű lesz megoldani. Igaz, egy rövid látogatás, néhány emberrel való beszélgetés alapján nehéz hű képet, alkotni egy nagy kollektíváról. De ez a kép arra enged következtetni, hogy a dolgozók és a vezetők a mindennapi feladatokon túl egy kicsit a jövőre is gondolnak. És már most ügy igyekeznek dolgozni, hogy az előkészítse a jövőbeni tevékenységüket. (csb) IVyári tragédiák bér is, aki az idei nyárnak talán az első áldozata. Közvetlenül a meleg napok beköszöntésekor ment az Arlói-tó- hoz. Csütörtökön fényképésznél volt, pénteken megkapta az esztergályos szakmunkásbizonyítványt, szombati napon ballagott és vasárnap siratták. Anyu tudja? Hét-nyolc srácból álló társaság érkezik kerékpárral a miskolci csorba-telepi tóhoz. Két-három siheder akad közöttük, a többi általános iskolás korú. A felső tó partján rakodnak le, nagy hanggal dobálják magukról a ruhát és rohannak a vízbe. Az egj’ik nagj'obb fiú rögtön beúszik vagy húsz méterre, hanyatt fekszik a vizen. Kintről kő repül feléje. Tojás nagyságú kő. Elhúz a feje fölött és pár méterrel odább lecsap a vízbe. A következő dobás jobban sikerül, egészen közel csap le az úszó fejéhez. A srácok kedvet kapnak a dobáláshoz. Ha valamelyik kő homlokon találja, biztosan elmerül. — Miért dobáljátok? — Úgysem találjuk el! — És ha mégis? Vállrándítás. A dobálás azonban abbamarad, és a fiúk Is beugranak a vízbe. A tó legszélén jókedvű fiú pacskol, veri a vizet. Látszik, alig-alig tud valamit úszni, éppen csak fenntartja magát. A körülötte lévők sem erősebb úszók. — Honnan jöttetek? Nyár. Megtüzesedett kövek, forró homok, fülledt, bágyasz- tó levegő és simogató, hűvös hullámok. Csábítóak, vonzóak. Gyorsan le a ruhát, és zsupsz bele! A víz felcsap, fehér buborékok pezsegnek benne, apró, kis hullámok billegnek, táncolnak körkörösen mind messzebbre, majd elsimulnak, megszűnnek. Most kell felbukkannia a vízbe ugrónak. Még egy pillanat, és ki kell dugnia fejét, hogy egy jókedvűét kiáltson, a többieknek: jöhettek, jó a víz! A pillanat elmúlik, és az ugró nem bukkan fel. Minden nyáron ismétlődő tragédia. Gyakran ismétlődő. Az elmúlt évben tíznél is többen vesztek megyénkben a folyókba, a víztárolókba, a tavakba. Gyerekek, felnőttek. Egy horgász elszundikált a parton, becsúszott a Tiszába. Nem jött fel többé. Gyerekek szöktek a víztárolóhoz fürödni. Holtan húzták ki őket. Ittas ember ugrott a tóba: „Nézzétek, milyen sokáig bírom o víz alatt!” Megfulladt. A mély víz nem engedi a tréfát, a könnyelműsködést, a figyelmetlenséget. A víz jó barát, a fürdés, az úszás, a lubickolás csodálatos, kellemes, de a víz tiszteletet követel. „Velem nem történhet meg. én tudok vigyázni!” De megtörténhet. Mindenkivel. „Jól úszók!” Tavalv naevobbrészt jól úszók fulladtak meg. És jól úszott Csőreg latos, 18 éves, izmos, erős fiatalemÖlszáz lakás Sátoraljaújhelyen Nagy az építkezési kedv határszéli városunkban, Sátoraljaújhelyen. Amint Halász István elvtárs, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára elmondotta, a tanács és a lakosság egyaránt azon fáradozik, hogy minél több korszerű, egészséges lakás épüljön ebben a szépen fejlődő hegj’aljai városban. A harmadik ötéves tervidőszakban állami beruházásból 274 lakással gj’arapodik a város, míg magánerőből 250 lakás építését irányozták elő Ehhez a városi tanács minden segítséget megad az építkezőknek, s igj’ekszik megköny- nj’íteni az útját annak, hogy az építeni szándékozók telekhez és építőanj’aghoz jussanak. Jelenleg befejezéshez közeledik a Fejes István utcában egy háromemeletes, 36 lakásos bérház építése, amelynek átadására október 1-én kerül sor. Még az ősszel hozzákezdenek az Aradi vértanúk útján további 3 tömbépület emeléséhez, amelj’ben 64 család kap majd lakást Ezenkívül fogorvosi, bírósági, ügyészségi, erdészeti lakásokat is építenek a városban, az Állami Pincegazdaság szintén emeletes házakban biztosit összkomfortos lakást dolgozóinak a Borpince-épület telkén. A pedagógusok is összefogtak és az úgj’nevezett pedagógus- kölcsön igénj’bevételével lakásokat építenek maguknak ugvancsak az Aradi vértanúk útján. A tanács mindent elkövet az építkezési kedv további fokozására, mert ezzel nemcsak az égető lakásgondokon segít, hanem a korszerű épületek nagyban hozzájárulnak a város új arculatának a kialakításához. Hamarosan átadják Előreláthatólag július végén adják át a balatoni út új szakaszát Kápclnásnyék és Martonvásár között. A két nj’omsávos, korszerű autóút jelentősen meggyorsítja majd a balatoni forgalmat, ugyanis Kápolnásnyéktől két irányban közlekedhetnek az autósok Balaton felé. — Arnótról. — Hányadikos vagy? — Hatodikos. — Hogy hívnak? — Zolinak. — A másik neved? A srác elhallgat. Gj'anút fog. Aztán nevetve kiáltja: — Pisztolynak hívnak. Az a nevem! A többiek is közbeszólnak: — Igen, így becézzük. Pisztoly! Pisztoly. — Rendben van, Pisztoly. Anj’U tudja, hogy idejöttél? — Tudja! — És elengedett? — El hát! — Tudod hányán fulladtak már meg ezen a nyáron ilyen mély vízben? Pillanatra megdöbben, majd nagyot kiált: — Én nem fulladok meg,, én tudok úszni! És prüszköl, kapálódzik. Ez a tó is kavicsbánya helyén keletkezett. A kavicsbányák mélyek. Rögtön mélyek. Nincs sekélv rész, a part meredeken leit lefelé. Pisztoly ilt prüszköl. csapkodja a vizet a többiekkel. Alattuk mélység. Hirtelen mélység. Ha valamelyikük eltűnne, talán észre sem venné senki. Csak amikor már hazaindulnak. Lenn hideg a víz A kis tó túlsó oldalán magas a part. Körülbelül három méter. A víz itt is rögtön mély. A magas partról általános- és középiskolás korú fiúk ugrálnak fejest. Az egyik éppen most ugrik a vízbe. A hullámok billegnek, táncolnak fölötte, gyűrűznek, majd elsimulnak. Néhány pillanat múlva a fiúnak fel kell bukkannia. Felbukkan. — Szép ugrás voll Gimista vágj'? — Ipari tanuló. — Nem félsz a vízben? — Aá! — Reszketsz, és vacog a fogad. — Igen, mert lenn hideg a víz. — Görcsöt kaptál már? — Még nem. Tehát még nem. De esetleg kaphat. És esetleg nem veszi észre senki, hogy nem jött fel, csak akkor, amikor már késő. Nagy apparátussal dolgoznak az útépítők Kápolnásny/k előtt, az autópálya új szakaszán ^ Juj, Béla bácsi! ^ — Két fiatal lány és égj’ középkorú férfi érkezik a tóhoz. Felfújt autóbelsőt hoznak. Láthatólag valamelyik közeli faluból érkeztek. És egyikük sem tud úszni. Talán egy kicsit a férfi, akit Béla bácsinak szólítanak. A tó egyik részénél térdig érő, sekély rész található, mely a nagy vízhez kapcsolódik. Erre a sekély részre teszik a gumit, és Béla bácsi hol az egj’ik, nol a másik kislányt hajókáztatja. A lányok vlsongva tiltakoznak, de a világért se mondanának le a hajókáz.ásról. Néha átmennek a mély vízbe, Béla bácsi a gumiba kapaszkodik, erősen pocskol. és tolja a belsőt a benne ülővel együtt. — Juj. Béla bácsi! Menjünk ki! Félek! — Mit félsz? Itt vagj’ok! Ne félj! — Félek! De nem úgy mondja, mint aki ténj’ieg tel. Peuig valóban félhetne. A víz mély és hideg. Elképesztő könnyelműség úszni nem tudónak fölémerész- kedni. Gumival is. Es Béla bácsival is. Mert ha lecsúszik, elmerül, egj’ik sem mentheti meg. A tó vize kellemes, tiszta, üdítő. Kavicson, homokon szűrődik át. Sok örömet szerez a fürdőzöknek, az úszóknak, a vizet kedvelőknek. Ez a riport sem azért íródott, hogy szigorú intézkedések szükségességére hívja fel a figyelmet A betonmedencés strandokon is fulladtak már meg könnyelmű, figyelmetlen emberek. Á vizet tisztelni kell. Különösen itt, a mély tavaknál. A szülőket szeretné figyelmeztetni ez a riport: gyerekeiket semmiképp se engedjék el felügyelet nélkül a tóhoz És néhány felnőttet is szeretne figyelmeztetni: a tó semmiféle vagánykodást nem tűr. Priska Tibo« j végzett munka alapján az itteni kollektíva érdemelte ki a jubileumi serleget. A második évnegyed tevékenj’ségének értékelése még nem történt meg, de sok a valószínűsége, hogy a H-egységbelieknek sikerül megőrizniük a serleget. * Igaz, hogy a megrendelések — mint általában lenni szokott — rapszódikusak, az is igaz, hogy esetenként anyag- ellátási döccenők vannak, ami — mivel itt finom öntvénj’ek- kel dolgoznak, s ez dupla gondot okozhat — rendkívüli intézkedéseket kíván a műszaki vezetőktől, munkásoktól egyaránt. De talán éppen ez mutatja meg az eevség, a kistermelési kollektívák erejét, ha- tóképesséeét. Egy sor szocialista brigádot lehetne felsorolni, amelynek tagjai selejt- mentesén dolgoznak, s amelyek a munka 80—85 százalékában, vagy teljes egészében az önátvételt kezdték, kezdik, vagy szeretnék meghonosítani. 67 brigád dolgozik itt szocialista célokkal, most készítik A ponyvafedeles, mikrobusz- hak nevezett jármű végigdöcög, halad a gépgyár üzemcsarnokai között, s kerekei máris ott surrognak a H-egy- ség keskeny, hosszú műút- szalagján. A hegyvonulathoz tapadó, alkalmazkodó, zöldbe, bokrokba és fákba burkolt, a Városból kieső telep a végtelen nyugalom és a mozdulatlanság benyomását kelti. Ám ez csak külsőség, látszat. A mikrobuszon mindig van Utas, ügyeket-bajokat, sürgős hivatalos ügyeket intéző ember. , A gyárkapun gyakran gördülnek ki vadonatúj gépekkel, kompresszorokkal, targoncákkal, Diesel-motorokkal teli, nehéz járművek. És a műhelycsarnokok falain belül dolgozó-élő embereknek kevés idejük van gyönyörködni a hegyvonulatok, a telep szépségeiben. — AH egység — közli Bzúcs János, a vállalat versenyirodájának vezetője — nemcsak a DIGÉP legnagyobb, hanem egyben a legjobb eirtdménnyel dolgozó részlege is. Az év első negyedében
