Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-24 / 199. szám

‘•ü/.Atvul.iO x AKOMäZ-rsi. Szerda, 1966. augusztus 51­Már üzletember Fiatal barátom, Balázs még tsak 11 éves, de korántsem idegenkedik az üzleti élettől. A boltban szigorúan utána­számolja a számlát, nehogy ráfizessen a vásárlásra. Leg­utóbb, amig szülei nem vol­tak otthon, leszedett a kert­ben egy kosárra való barac­kot, és mire a felnőttek haza­értek, már el is adta a la­kásuk közelében levő téren. Mindez azonban csak kezdő tipegés legújabb ötletéhez ké­pest. Budapesten járva nagy­apjától hallotta, hogy annak egy barátja valami gázgyxijtó előállítására nyert szabadal­mat, és mint kisiparos ott­hon előállítja, majd maszek kereskedőknek árusítja. A nagyapa barátja panaszkodott, hogy már nem elég fiatal, nem tud vidékre menni, pe­dig ott is eladhatná áruját. Balázs komoly képpel hall­gatta a mondandókat, maid felcsillanó szemmel szólalt meg: — Nagyapa, tessék megmon­dani a bácsinak, küldjön ne­kem Miskolcra néhány dara­bot, majd megkeresek egy-két maszekét, és ha én is kapok valamit az üzletből, eladom nekik. M. A türelem rózsái — festővásznakon AlflPCnnV termetű, még fildtbODV mtndig fürge mozgású ember Szabó Sán­dor, nyugalmazott rajztanár. Amikor a megyei tanács dísz­termében átvette a Szocialis­ta kultúráért kitüntetést, te­kintete elhomályosult. Ha ezt a pillanatot ragadja meg va­lamikor önarcképének megal­kotásához, akkor sok min­dent bele kel sűrítenie ebbe a pillanatba, többek között azt a néhány gondolatot is, amit most leírunk. A rajzeszköz és az ecset régi szerelmese már 71 éves. 1957 óta a megérdemelt pi­henés napjait pergeti, de nyugalma tulajdonképpen nincs, mert színek, táiképek, kompozíciók ötlenek fel ben­ne s még idős fejjel is kelle­mes belső kényszer paran­csolja nap mint nap az ecsethez, a festőállványhoz Soha sem volt nagy álmo­kat dédelgető festőművész. Mindig ahhoz a szorgalmas, derékhadhoz tartozott, ame­lyik a vizuális kultúrát szí­vesebben tanította, mint ki­zárólagosan művelte. így az­tán a tanítás és a festés ad­ta ki élete egészét, jó közér- zetű, nyugalmas öregkorát 1922 óta él Özdon. A vá­ros és környéke minden szeg­letét ismeri, közben bejárta fél Európát, és palettájára íelgyűjtötte a bebarangolt or­szágok legszebb színeit, em­lékezetébe rögzített sejtelme­sen szép kontúrokat. Élete igazi értelmének s talán „fő­művének” mégis azt a képző- művészeti szakkört tartja, amelynek vezetéséért, eddigi eredményeiért a kitüntetést is megkapta. Ritka teljesít­ményt mondhat magáénak Szabó Sándor; 1947 óta, te­hát közel két évtizede vezet már Özdon szakkört, tanítja a tehetséges munkásfiatalo­kat ecsetkezelésre, a valódi szép felderítésére, és megbe­csülésére.­Irnnvil.ísn alatt e&y-e%y Iiuiiyitdsa évadban 30 —40 fiatal tanul festeni, kö­zülük sokan a legjobbak kö­zé is felverekedték magukat. A képző- és iparművészeti fő­iskolán jelenleg is tanul négy olyan fiatal, aki Szabó Sán­dornál emelkedett arra a fok­ra, amely színvonalban a fő­iskolák kapujáig vezethetett. A Derkovics képzőművész kör gyakran rendez kiállítá­sokat. Özdon az évenkénti be­4 Borsod megyei szakszervezetek a közúti balesetek elhárításáért A BORSOD megyei szak- kedési tervet dolgozott ki és munkásvédelmi össze jövetele­sze rveze-tek több mint tízezer hagyott jóvá. Ennek megfele- ken, szakszervezeti rendezvé- aktivistát számláló munkásvé- lően a szakszervezetek sajátos nyékén rendszeresen, prog- delmi hálózatukkal, felelős- eszközeikkel és jól bevált ramszerűen foglalkoznak eégteljes tevékenységükkel módszereikkel szervezetten majd a közúti balesetekkel, egyre eredményesebben mun- bekapcsolódnak a balesetei- azok okaival, az elhárítás, a kálkodnak az üzemekben, a hárító munkába. Ennek lénye- megelőzés hatékonyabb mód­különböző munkahelyeken a ge, hogy a szakszervezetek jainak felkutatásával, igényel- dolgozók testi épségének meg- munkásvédelmi oktató, agitá- ve ezzel kapcsolatban a dol- óvásán, egészségvédelmén. Te- ciós tevékenységének ezután gozók javaslatait, tanácsait, vékonyságúkét most kiterjesz- szerves része lesz a közúti Az üzemi váUalati munkásvé­tik es állandósítják a közúti balesetek elhárítását, megelő- . balesetek megelőzésére, illetve zését célzó nevelés, fel világa- kiállításokon, filmveti­csökken lésére is. Evégből a sí tás is. A helyi rendőrség téseken a közúti balesetekkel, Szakszervezetek Borsod me- közlekedési szerveivel együtt- a KRESZ szabályaival, illetve gyei Tanácsa részletes intéz- működve a különböző üzemi, azc)k megs jegesének következ­— ­.......... —— —.............. ................... ményeivel foglalkozó anyago­k at, filmfelvételeket is bemu­tatnak majd. A szakszervezeti funkcionárii' 'k — a rendőr­ségi szervekkel karöltve — ellenőrzik majd, hogy a válla­latoknál rendszeresen törté­nik-e a járművezetők előírt oktatása. A dolgozók munkás­védelmi oktatását kiterjesztik a legfontosabb közlekedési szabályok megismertetésére is. A szakszervezetek felvilágosí­tó, nevelő munkával szorgal­mazzák majd, hogy a dolgo­zók, főként a járművezetők versenyvállalásai mind széle­sebb körben terjedjen ki a Második aratás Kenézlőn mutatkozás szinte természe­tes, de országos kiállításokra is igényt tartanak. Legutóbb Salgótarjánban rendezték meg az ifjúsági szakkörök ki­állítását, amelyen ózdiak nagy létszámban képviseltették magukat. Szeptembertől elő­készítenek néhány szép mun­kát, amely majd szintén Sal­gótarjánban országos felnőtt kiállításon vesz részt. Szabó Sándor maga is ter­mékeny festőművész. Alig né­hány hónappal ezelőtt ren­dezték meg Özdon gyűjtemé­nyes kiállítását. Képei sikert arattak, különböző intézmé­nyek meg is vásárolták a zsűrizett munkák többségét. Annak ellenére, hogy nem tartozik a fiatal generáció tá­borába. a modern irányzatok érdeklik, elsősorban az ex- presszionizmus. Tájképeket, csendéletet fest a legszíve­sebben, vállalkozna figurális festészetre is, de modell hiá­nyában ettől mindig el kell tekintenie. A kis váuvak, a sítható tervek embere Szabó Sándor, akt éveinek nagy számát áldozta a fiatalokra. Türelmének javát is nekik adta. Köztük mindenkor jól érzi magát, de öreg napjaira kialakult egy érthető kíván­sága: szeretne tartozni vala­hová, egy művészi közösség­hez. Régi és úgy érezzük, nem túl nagy vágya az, hogy az észak-magyarországi kép­zőművészek szervezett tábo­rába tartozzék. Úgy reméli, ez a vágya öreg napjaiban egyszer majd teljesül. Párkány László Jói szerepellek az ózdi tűzoltók (Levelezőnktől.) Az augusz­tusban megtartott megyei versenyen igen jól szere­peltek az ózdi tűzoltók. Kö­rülbelül 16 csapat vett részt a küzdelemben, és közülük az ózdi Á szolgálati csoport lett az első, a B pedig a negyedik. Ezzel az eredménnyel az ózdi tűzoltók bejutottak a négy legjobb közé, és indulhatnak az ország legjobb tűzoltó csa­pata címért folyó versenyben Murányi Tibor Bánréve A francia Pen Kiüli elnöke hazánkban A magyar Pen Klub meghí­vására hazánkba érkezett Yves Gandon, a francia Pen Klub elnöke feleségével. A francia író két hetet az írók szigligeti alkotóházában tölt, szeptem- közüti balesetek elhárítására, I bér elején pedig Budapesten megelőzésére is. 1 találkozik magyar kollégáival. Meditáció a narancsitalról Néhány hónapja történt: jött, látott, győzött. Igen. Hirtelen tűnt fel, mint az üstökös. S mindenki ra figyelt. Jött, tele volt vele büfé, csemegebolt, cukrászda, utasellátó pavilon, földművesszövetkezeti áruda és SZOT-üdülö. Látták, mert lehetetlen volt észre nem venni. A kis tömzsi, később nyúlánk, gusztusos, két és fél decili- teres üvegek vonzották a tekintetet. Es látni kellett, mert szokatlanul silány kiállítású, kék nyomású cím­kéje is feltűnt. Győzött, mert jó volt, ízletes, valóban üditö, vi­szonylag olcsó és egy kis üveggel éppen egy ivásra elegendő. A narancsital győzött. De a Nagykőrösi Konzerv­gyár, az ital szülőatyja nem győzte. Akadozott az el­látás, s ezen nem segített a szép, új címke sem. Egy­re több lett körülötte az újságcikk, a sajtónyilatko­zat, a tv-interjú, és egyre ritkábban lehetett kapni elsőosztályú vendéglátóipari helyeken. A gyártásával és az eladásával foglalkozó illetéke­sek többször is nyilatkoztak a készítés módjáról. Más nyilatkozatok azt cáfolták, hogy narancson kívül idegen anyag is lenne benne. Ismét újabb nyilatko­zat megismertetett a gyártás technológiájával. Felső szerv kinyilatkoztatta, hogy a narancsimport bizto­sított, így tehát a narancsital készítésében nem lehet fennakadás. Olvastunk tanácsokat arról, miként kell tárolni. Kaptunk tájékoztatást, meddig fogyasztható, és azt is mgtudhattuk; a kesernyés ulóíz már azt jelzi, hogy kedvenc italunk a romlás útjára lépett. Másik jó tanács; figyelmesen olvassuk el a palack címkéjére bélyegzett dátumot. S miközben a sajtóban és a televízióban mind gyakrabban szerepelt, a valóságban annál ritkábban láttuk. Aztán újra feltűnt. Alig ismertünk rá! A palack félliteresre nőtt, a kicsi, amely egy személy igényeit ragyogóan kielégít­hette, eltűnt. A nagy palackon nincs már címke, amely tanúsítaná, hogy narancsital van az üvegben, és amelyről leolvashatnánk a gyártási, illetve a szava­tossági időt. Ezzel szemben a megnőtt palack ital­féleség a boltok polcain néhány óra alatt kifehére- dik, a zöldessárga valami leülepszik az aljára, egy­másfél ujjnyi vastagon, és felül átlátszó tisztasággal csillog a legártatlanabb ital; a víz. Ezt látva eszünkbe jut a sok-sok nyilatkozat a gyártási módokról... Meg az is, hogy balgán azt hit­tük néhány hónapja: íme, itt egy újfajta üdítő, va­lóban vitamindús, ízletes gyümölcslé, melyből minő­ségromlás nélkül annyi kis palackocskával ihatunk majd a meleg nyári napokon, amennyivel ciák jól­esik. Nem csalódtunk. Bár a narancsital nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a belkereskedelmi és az élelmiszeripari jóslatok éppen annyit értek, mint miskor. Apropó! Rum, konyak, szilvórium és kisüsti ba­rackpálinka hiányról nem érkezett panasz. (benedek) Óvórend szil bolyok, sugárvédelmi normák Az egészségügyi miniszter kiadta a radioaktiv sugárzás veszélyének kitett dolgozók balesetelhárító és egészségvé­dő óvórendszabályát és meg­határozta a sugárvédelmi normákat, amelyeket 1967. ja­nuár 1-től a népgazdaság egész területén minden sugár­veszélynek kitett munkahe­lyen alkalmazni kell. Megtar­tásukért a vállalat., üzem, & tézet, vagy intézmény ve# tője és a dolgozók munkál ( irányító alacsonyabb beoszt* sú vezetője is büntetőjoíd'*( felelős. Az óvórendszabáu és normákat tartalmazó & zetet a Táncsics Könyvkiad*' nál (Budapest, VIII.. Imre út 19/b) lehet beszerel — Ásás előtt két héttel meg kell állítani a gumó növekedé­sét, mert vetésre a 10 centi­méter hosszú és 3 centiméter átmérőjű burgonya a legjobb. A korábbi években ezt úgy értük el, hogy felhúztuk a burgonya szárát. Most egy Regone nevű új permetező­szert kaptunk, ezzel beszór­tuk a burgonyaszárat, s ettől valósággal leperzselődött. A gumó így kellőképpen be­érett anélkül, hogy tovább növekedett volna. Időként a vetőmagfelügyelőség szakem­berei kijöttek ellenőrizni a burgonya fejlődését, szaksze­rű művelését, s annyira meg vannak elégedve korszerű vetőburgonya-termesztési mód­szerünkkel, hogy jövőre kor­szerű mintaparcellákat léte­sítünk, és tapasztalatcserére meghívjuk járásunk termelő- szövetkezeteinek vezetőségét. A burgonyaszüret tehát a második aratásnak számit Kenézlőn munkában is, jöve­delemben is. Hiszen gondos betakarítást, válogatást kí­ván, hogy jó minőségű, egészséges vetőgumót szállít­hassanak a Dózsa Tsz gazdái a Magtermeltető Vállalatnak, illetőleg azon keresztül a társszövetkezeteknek. De elé­gedettek a bevétellel is, mert a tagok harmadában, munka­egység nélkül vállalták a bur­gonya termesztését, így ez idén 150 vagon termés árá­nak egyharmadát, mintegy másfél millió forintot osztanak szét készpénzben a tsz-gazdák közt. Szép összeg jut egy-egy családnak, érdemes hát vető­burgonyát termeszteni a ke­néztől Dózsa szorgalmas gaz­dáinak. Az autó nem minden! lyik üzletből szalasztottak át a cukrászdába dupla fe­ketéért. A szőke kislány, ke­zében a szalvétával fedett pohár, egészen belefeledke­zett az amerikai úr mustrá- lásába A kék szempár ter­mészetesen a Misztert is feloldozta közönyéből. Teli szájjal rávlgyorgott az ifjú hölgyre — elővillant arany­nyal ötvözött protézise, ba­golyszeme körül megkétsze­reződtek a ráncok, előreál- 16, pamacsok sövényével kerített fülei mulatságosan libegtek. Közben a tank megtelt. Az amerikai világosszürke zakójába nyúlt. tárcájából kiemelt két darab százast, számolatlanul zsebregyűrte a visszajáró pénzt, s nem vette le szemét a lányról, aki még mindig ott állt, el- merülten tézte a Misztert, hol egyik, hol a másik lá­bára nehezedve. A néma hó­dolat annyira imponált az amerikainak, hogy szívesen maradt volna még, ha in­gerült tülkölések nem siet­tetik távozását. Erre aztán az iménti hanyag eleganciá­val beszállt, majd az’ ala­csony ajtón kihajolva, anya­nyelvének feledését mímel­ve; Így szólt: — Csak azt nem értem, hogy egy Ilyen rettentően csúnya városban, hogy él­hetnek ilyen szép kislá­nyok ... A körbenállók felvihogtak az egykori honfitárs eme szellemességén. A kislány elpirult. Két-három lépést hátrált, s jó hangosan igy szólt: — Én meg az nem értem, hogy ilyen rettentően csú­nya ember, hogyan lehet va­laki! A városon lehet segí­teni, de a bácsi csúfságán semmi pénzért! Azzal sarkon fordult, s óvatosan, nehogy kilöttyen- jen a kávé, szapora léptek­kel átsietett a túloldalra. A kút körül állók hökkenten néztek utána, s észre sem vették, hogy a hatalmas autó gyors szökkenéssel el­tűnik a porfelhő mögött (csala) Rég magtárban már a ke- hyérnekvaló Kenézlőn is, a Dózsa Termelőszövetkezet por­táján. Ezekben a napokban mégis olyan lázas buzgóság ta­pasztalható a szövetkezeti gazdaságban, mint aratás ide­jén. Szinte az egész falu künn szorgoskodik a határban. — Nálunk most van a má­sodik aratás — mondja derűs arccal Kecskeméthy Gyula elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke. — Földünk egy része éppen olyan kitűnő homok, mint átellenben, a Tisza túlsó partján, Szabolcsban. Igyek­szünk is hasznosítani, ameny- nyire csak lehet. A szőlőn, a bogyós gyümölcsökön kívül az Utóbbi években 200 holdon Jonatánt telepítettünk. Igen szépen fejlődnek a csemeték, két-három éven belül ter­mőre fordulnak, s ez termé­szetesen emeli majd bevéte­lünket. — Ugyancsak jelentős ho­moki területet használunk fel minden évben burgonyater­mesztésre. Ez idén 35 hold­ról újburgonyát szüreteltünk, összesen 4300 mázsát adtunk át szerződéses alapon a MÉK- nek, ami több mint 120 má­zsás átlagtermésnek felel meg. Ezenkívül további 94 holdon vetőburgonyát ter­mesztünk a Kisvárdai Kutató Intézet irányitásával. Éppen most kezdtük meg az ásását, ezért olyan népes a határunk még aratás után is. Gondosan megmunkált talajba, műtrá­gyával megszórt barázdáiba kerültek a gumók. Tavasszal és nyáron minden szükséges munkát megadtunk a földnek. Hozott is olyan termést, ami­lyenre magunk se számítot­tunk. Holdanként 60 mázsát terveztünk, s most ennek a kétszeresét takarítjuk be. Zeneexüorl öt vi!á"r<i«zre különböző rádióállomásait1 címére. A szalagok többse* zenei felvételeket tartalh1*^ Ugyanakkora Bródy Sán“1 Kr utcában is nap nap után keznek zenei felvételeket t* . talmazó küldemények a vi1^ 115 rádióállomásától. Ev^V általában csaknem 20 ^. fi 9 perc zenét „tesz postára . budapesti adó, s külföld* 16—17 ezer percnyi zenét ^ portálunk. Az év első 58 külföldi állomás részére ^ küldemény Indult, útnak Bróöy Sándor utcából A 1* több magyar zenét kérte. Brüsszel tavaly dául több mint száz kofl^ anyagai vásárolta meg- . idén a rádió eserepartt1* ast lett a törökországi, a j Francisco-i és a Nyugat-be1, rádió, valamint több 0 aéf amerikai állomás. Nernr ^ ben kérés érkezett a Rádió címére Teheránból Mint ismeretes, az iráni s^1, közeli hetekben Budap** . látogat és ebből az alkal a teheráni rádió több rcav zenei műsort akar bemutató Naponta számos magneto­fontekercset indítanak útba a Magyar Rádióból öt világrész A benzinkút előtt féke­zett a kocsi, majd hirtelen hintázással megállt. Vezető­je hanyag eleganciával ki­lépett, a kocsi oldalának tá­maszkodott, s egyetlen fej-1 biccentéssel jelezte:' szuper benzint kér. — Teli? — kérdezte a kékköpenyes nő. A férfi hetykén nézett, rá vissza. Hogyhogy teli? Hát persze, hogy teli! — Yes! — bökte ki végül fölényesen. Az asszony nullára pör­gette az óra mutatóját. Ha­ragosan nyúlt a tömlőért. A Miszter pedig zsebredugott kézzel állt, fejét lezserül hátravetette, s lesütött pil­lái alól a környező házte­tőkkel ismerkedett. A bámészok meg az USA rendszámú autóval. Látni akarták a lakosztálynak be­illő belső térséget, a mű­szerfal tucatnyi gombját, a süppedő első és hátsó ülést, mutatójukkal tapintották ■\ lámpákat, tanakodtak, ml- •e szolgál a fecskefarok a kocsi végében ... Csak egy­valaki nem hódolt az autó­csodának. Egy fehérfityulás kislány, akit talán valame-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom