Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

99Ez egy másik magyar csapat volt!“ A sokáig emlékezetes Magyarország — Brazília világbajnoki selejtező után a késő esti órákig csoportokba verődve tárgyalták a szurkolók a látottakat. (Foto: Szabados György) Félidő a Borsodi Nyári Egyetemen Időjárás Várható Időjárás ma estig*. nyugat íelől fokozatosan meg­növekedő felhőzet, többfelé esővel, zivatarral. Megélénkülő és északnyugatira forduló szél. Az évszakhoz képest hűvös idő. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 20—25 fok között. Két visszaeső bűnös és egy ittasan gazoló vontatóvesető a bíróság előtt Háger István volt miskolci bányász, már állt lopás miatt bíróság előtt két esztendővel ezelőtt. Akkor 6 hónapra ítél­ték. de a végrehajtást felfüg­gesztették. Azóta ismét a bűn útjára tért. Nagyobb összeg­gel tartozott valakinek és ro­hamosan közeledett a meg­adási határnap. Miután nem volt pénze, elhatározta, hogy munkatársai öltözőszekré- nvét feszíti fel és onnan sze­rez pénzt magának. Tervét végre is hajtotta és két társá­nak öltözőszekrényéből pénzt, öngyújtót vett ki. A pénzt azonban nem adóssága meg­térítésére fordította (arra amúgy sem volt elég), hanem Budapestre utazott és a lopott összeget elszórakozta. Amikor tettére rádöbbent, önmaga je­lentette fel. Ezt a miskolci járásbíróság enyhítő körül­ménynek is minősítette, mint­hogy azonban visszaeső bű­nös, aki a vele együtt dolgo­zókat lopta meg, halmazati büntetést alkalmazott és ösz- szesen 2 év 4 hónapi szabad­ságvesztésre ítélte. Kukola István sóstófalva! vontatóvezető pótkocsis von­tatóval szállított kavicsot és útközben kétszer is fogyasz­tott szeszes italt. Estefelé, amikor még jól el lehetett látni szabad szemmel is leg­alább száz méterre, hazafelé igyekezett »vontatójával. Nyil­ván az ital hatására — nem vette észre azt az útpadkán gyalogoló asszonyt, aki gyer­mekével haladt ugyanarra, amerre a vontató. Kukola az árokba lökte az asszonyt, aki a karján ülő gyermeket elej­tette és maga is elesett. Ku­kola ezután tovább hajtott és a fcltápászkodó asszony kia­bálására sem állt meg. A mis­kolci járásbíróság 1 év és 6 hónapra ítélte, * Guba Olga. akit üzletszerű kéjelgés és közveszélyes mun­kakerülés miatt régebbi íté­lete után két esztendőre ki­tiltották Miskolcról, kiskörű gyermekét nagynéniénél tartja, de nem fizet érte sem­mit. ö maga, amióta előző büntetését letöltötte, nem dol­gozik, hanem rokonaival és ismerőseivel tartatja el ma­gát. Miután a kitiltó végzést megszegve hosszabb időre is­mét visszatért Miskolcra, 4 hónapi és 15 napi szabadság-; vesztésre ítélték. A visszaeső I bűnös nem bocsájtható felté­teles szabadságra. Ez a leg-1 utolsó ítélet jogerős. (mát $ Szálastakarmányok betakarítása kozó németek és lengyelek kö­rött igazságot tegyen. Nagyon érdekes volt a Miskolc—Ta- | polca fürdőhellyé alakulását tárgyaló vitakurzus is; itt dr. Kessler Hubert hidrogeológus, a téma kiváló ismerője né­met nyelven vezette a vitát. A hallgatóság ezen a héten tekintette meg a II. Északma­gyarországi Területi Képző- művészeti Kiállítást. Ma, va­sárnap, az aggteleki cseppkő­barlangot keresik fel vendé­geink, itt hangversenyélmény­nek lesznek részesei. A Borsodi Nyári Egyetem első hete közmegelégedéssel jelesre sikerült. Sem studium- élményben, sem pofiig szóra­kozási lehetőségekben nem volt hiány; ezt nyolc nemzet fiai, lányai el is mondták a Borsodi Nyári Egyetem fél­idejében. — párkány — A gabonabetakarítás gépe­sítése során úgyszólván az egész világon megindult a ta­karmánybetakarítás új módo­zatainak a kutatása. Hiszen a bőséges takarmányon alap­szik az állattenyésztés, ez a feltétele a világ megnöveke­dett húsfogyasztása kielégíté­sének. Olyan takarmányozási rend­szer kialakítására törekednek, amelyik a lehetséges legna­gyobb mértékben függetlenít­hető az időjárási tényezőktől. Továbbá szükséges keresnünk a takarmánvtartósítás legkor­szerűbb módjait, noha így alig kerülhetők el a komoly költ­ségkihatások. A takarmányozás munka­láncának sémája: a k '.álás, a szénakészítés, a gyűjtés a mezőn, a beszállítás, az elhe­lyezés és tárolás, a felhaszná­láshoz való kivétel, szállítás, etetés, kitrágyázás. A gépesí­tésnek az a feladata, hogy a takarmányozás munkaláncola­tának szinte minden „láncsze­mére” megtalálja a gépesítés lehetőségét. A meghatározó tényező ter­mészetesen a végtermék: la­za bála, tömör bála, pogácsa, tabletta stb., azonban az al­kalmazott gépsor szempont­: ■■ 1 , , ® fe. lönböző sorral a takarmány­lánc. A begyűjtésnél a hosszúszá­Korszerű gépek szedik fel jából ez leegyszerűsíthető. így tehát a hosszúszálas, préselt, vagy szecskázott szálasanyag szerint alakítható három kü­Bélyeggyűjtők sarka Az elmúlt napokban alakult meg Sajószentpéteren a Bükkaijai Bányaüzem bélyeggyűjtő köre, 24 taggal. A kör elnökének Si­mon Bélát, titkárának pedig Papp Jánost választották meg. Mind Miskolcon, mind a megye területén nagy érdeklődés nyilvá­nul meg a bélyeggyüjtés iránt a tanv'ló ifjúság részéről is. Több isk„ iá igazgatója kereste meg a MABÉOSZ Eszakmagyarországl Területi Irodáját, hogy tegye le­hetővé azt, hogy szeptemberben beindulhasson az iskola keretén belül az ifjúsági bélyeggyűjtő szak­kör. Az iroda az ilyen irányú kezdeményezéseket szívesen tá­mogatja, s minden segítséget meg­ad számukra. A további érdeklő­dők bizalommal forduljanak az irodához, ahonnan minden vonat­kozásban megkapják a felvilágo­sítást. Az iroda címe: Miskolc, Bajcsy-Zsilínszky utca 4. szám. Miskolcon július 18-tól 31-ig az SZMT székházban megyei export- termék kiállítás lesz. Ebből az al­kalomból a posta a nyitvatartás alatt szép alkalmi bélyegzőt hasz­nál, egyben olyan bélyegek is kaphatók lesznek, melyeket a gyűjtők is keresnek. A kiállítás a megyei exporttermékek bemuta­tása mellett, a bélyeggyűjtés szem­pontjából is látogatásra érdemes­nek ígérkezik. Nagy közönségsikere van a július #-én megjelent vadásztrófeákat áb­rázoló bélyegsorozatnak. A soro­zat összértéke 11,©0 forint és a körök szeptember hó végéig ren­delhetik meg. A sorozat 530 ezer példányban Jelent meg és árusí­tását * posta 1367» június 30-án szünteti meg. Most, amikor a világ érdeklődése a labdarúgással kapcsolatban Anglia felé fordult, nem lesz talán érdektelen, ha filatelista szem­pontból is foglalkozunk Angliával. Az angol királyi bélyeggyűjtemény egyike a világ legértékesebb gyűj­teményeinek. A gyűjtemény alap­ját a mostani királynő nagy­apja, V. György király (1910—1937 között uralkodott) vetette meg, még trónra lépése előtt, walesi herceg korában. Victoria királynőnek ez az unokája már fiatal korától ko­moly bélyeggyűjtő volt. Természe­tesen ezt a szenvedélyt már trón­örökös, de még inkább uralkodó korában az angol birodalom min­den számba jöhető szervezete és vezetője támogatta és igyekezett elősegíteni, hogy a királyi gyűjte­mény minél jobban és minél na­gyobb értékkel gyarapodjék. Fia, VI. György és most unokája, II. Erzsébet is állandóan gyarapítja a gyűjteményt, nemcsak modern bé- bélyegekkel, hanem régebbi ritka­ságokkal is. Ez a legértékesebb gyűjtemény Angliában és egyedül­álló anyagot tartalmaz. A „Filateliai Szemle” a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsé­gének havonként megjelenő hiva­talos lapja nélkülözhetetlen szak­lap a filatelisták számára. Az utcai újságárusoknál is megvásárolható, de előfizetés esetén a posta ház­hoz szállítja. Érdekes cikkei, új­donság-szolgálata, katalógus pót­lási része és egyéb közleményei ré­vén lépést tudunk tartani azzal a nagy fejlődéssel, mely filateliai té­ren is tapasztalható. ________ Varró Gyula A Nagy Utazó A presszó egyik asztalá­nál ült, külföldi pros­pektusokat, folyóiratokat né­zegetve, valahová messzire, messzire tekintve a cigaret­ta kékesen bodrozódó füstje és hatalmas, sötét szemüve­ge mögül. „Ah, persze, per­sze!” — legyintett finom re- zignációval, amikor a pincér sajnálkozva .közölte, hogy coca-colával nem szolgálhat. Az asztalához közeledő fér­fiúnak sikkes mozdulattal intett a szék irányába, és rögtön melegen üdvözölte is. — Hogy van, hogy van Her ... monsieur ... pardon, pardon, hogy van, öregem? — Köszönöm — szólt amaz, miközben helyet fog­lalt. — És maga? — Merd. Semmi különös. A szokásos úti készülődés. — Mert természetesen új­ra utazik... — Természetesen — ver­te le finomkodva cigarettá­ja hamuját a Nagy Utazó. — És újra Párizs! Hiába, a Louvre-t nem bírom feled­ni! Nem és nem! És, ha már látta volna egyszer, mon ami, ön tökéletesen megér­tene engem. A csodálatos szépségek tárháza, az embe­riség kultúrájának, a ma­gasba törő emberi géniusz­nak a gyűjteménye! Nem csoda, ha vonz és vonz ma­gához, mint a mágnes. És én megyek. — Megértem önt, barátom — pislogott meghatottan társa. — Esetleg Drezdába me­gyek újra a képtárba. Mert úgy higgye el Herr, hogy én beköltöztem a múltkor oda, és ki sem jöttem, amíg le nem járt a vízumom. Ah, Drezda! Ah, Raffael! Ah, madonna! Hogy élhet ember, aki nem lát, nem hódol nek­tek! Hogy élhet?! — Sehogy sem élhet — vette elő gyanús szipogás közepette zsebkendőjét tár­sa, de aztán vissza is tette, mert a Nagy Utazó lendü­letesen folytatta. — Az Ermitázs! Mit mondjak? Tizián terem, Rubens terem, Picasso te­rem, mit mondjak rólatok méltót, ünnepit? Lehet mon­dani méltót, továrisok? — Nem lehet. — Vagy ahol három éve jártam, a Palazzo Pitti, sze- nyor! Az olasz azúrég alatt kifakadó, imádni való mű­vészet. szenvor! Ahol évszá­zados szépségek jelennek meg sűrítetten, kábftóan. Drága szenyor, micsoda káp­ráztató szépségek! Ezeket az alkotásokat csak hajadonfő­vel lenne szabad megnézni, megoldott sarusz.fjjal, meg­tisztálkodva előtte a bűntől, a hétköznapok szennvétől. hogy kellő áhítattal teljünk el az alkoták eme csarnokai­hr>-n1 *1“ ársa mégis elővette ■ zsebkendőjét és szé­gyen Ide, szégyen oda, nyíl­tan, férfiasán szárította könnyeit. De nem szóit sem­mit. A meghatottságtól. — Ah, a múzeumok, a képtárak! Hát én, uram, en­nek a szépségnek hódolok. Csak ezért megyek külföld­re, hogy ezeket keressem. Erre kuporgatom fillérkéi- met, ezért iszom most is szimplát. Külföldről én nem orkánt hozok, nem porszívót, nem táskarádiót, én a mú­zeumok, a képtárak szép­ségét gyűjtöm, amit el nem vehet tőlem senki! Óh, bal­ga emberek, kik szivacska­bátért, patentöngyújtóért és egyéb külföldi hívságokért futkostok, kik az igazi szép­ségért nem áldoztok, kik az igazi szépséget nem keresi­tek! óh! — Óh — nyögött keserve­sen társa is,1 majd kabátuj- jával letörölte könnyeit. Meggyőzött, barátom, meg­győzött. Holnap már elkez­dem a szent missziót. Me­gyek az esztergomi keresz­tény múzeumba. 'Elsőként oda megyek __ — Hová? — A keresztény múzeum­ba. Az esztergomiba. — Az esztergomiba . i: a kereszténybe ... A Nagy Utazó töprengve simította meg homlokát és erősen össznontosított. Óira simított, majd társára nézve, csapdát seitve kérdezte: — És mondia. barátom az melyik országban van? Prlska Tibor és rakják kocsira a lucer­nát. : las termény igényli a legki' sebb beruházást. Jól bevált 3 trágyaszóróval kombinálható felszedő kocsi. A sajtolt szé' nára történő begyűjtés céljai hogy a termény minél gazda* ságosabban é:j egyszerűbbet1 legyen mozgatható: ennek elő' nye tehát az anyagmozgatás* ban és a tárolásban jelentke* zik. A bálaröpítővei ellátott bálázóval igen jól hasznosít­ható a száliítókocsi. A pogá' csázás nagy beruházást igé­nyel, amit csak részben té­rít meg az anyagmozgatót könnyűsége. Ennek ellenét* külföldön jelentékeny mér­tékben terjed. Különösen ott ahol a lucerna a fő szálasta- karmánynövény. A szecskázást sokan csak s fűféléknél ajánlják a betaka­rítás munkafolyamata kői­ben ; leveles takarmánynövé­nyeknél ugyanis nagy a vesz­teség. Magyarországon a je­lenlegi gépesítési szinten méí a szálas begyűjtés játssza 1 legnagyobb szerepet. A fel­szedő bálázók révén azonba1* a sajtolás terjedése is bekö­vetkezhet a közeli jövőbe* Talán a legkevésbé az aprí­táson betakarítás bevezetés* lenne célszerű. ESZAKMAGYARORSZAO A Magyar Szocialista MunkáspSS* Borsod megyei Bizottságának ImpJ* Főszerkesztő: Sárközi Andor Szerkesztőség: Miskolc. Tanácsház tér *. Kiadja: , a Borsod megyei Lapkiadó Vállai» Miskolc. Kossuth a. 1L Felelős kiadó: Bíró Péter - Telefon: 36—UL Hirdetésfelvétel: Széchenyi u. 15—lt Telefon: 16—211 Terjeszti s Magyar Posta. Előfizetési dl) egy hónapra 12 ** Előfizethető a helyi postahiva­taloknál és a kézbesítőknél. Index: 25 053. Készült a Borsodi Nyomdába» Felelős vezetőt Mórt Gyüetfi vasnak az előadásokat, hogy másnap kérdéseket tudjanak feltenni. Mindezt megerősítet­te dr. Jankovich Gyuláné Is, aki már másodízben dolgozik tolm’ácsként a Borsodi Nyári Egyetemen. Az aggály, misze­rint a kész előadásokat nem olvassák el a hallgatók, most már indokolatlannak látszik. A kérdésekből kitűnik: mind a lengyelek, mind a németek és más országbeliek is alapo­san áttanulmányozzák az elő­adásokat. Heidemarie Pesc- hel drezdai könyvtáros szin­tén magyarul mondta el véle­ményét. Ö is vendége volt ta­valy a Borsodi Nyári Egye­temnek és ez inspirálta nyelv- tanulásra. Ludmilla Savko- vics és Stefánia Rusinova Krakkóból jöttek Miskolcra, sok magyar dalt tudnak, ezen­kívül egész jól társalognak magyar nyelven. Amint mon-1 dották, egy Tóthfalusi neve­zetű magyar mérnöktől tanul- I nak magyarul. Bozsena Klo- sek varsói lány, a vegyészeti technikum hallgatója, szintén tűrhetően beszél magyarul. Az első hét programját me­netrendszerű precízséggel bonyolították le á rendező szervek. A diósgyőri vár meg­tekintésekor nagy vita ala­kult ki s bizony Czeglédi Ilo­na. régésznek minden tudását össze kellett szednie ahhoz, hogy a szenvedélyesen vitat­Nagyon jó a nyári egyetem’ hallgatóinak közérzete. Egy hét elteltével erről beszelnek a programok bonyolítói, a tol­mácsok, de a legperdöntőbb mégis az, mit mondanak ma­guk a résztvevők. A riporter-’ nek ezúttal kellemes megle­petésben volt része. Ugyanis, a vélemények egy részét ma­gyar nyelven gyűjthette össze.’ Irmgard Schwanitz, a wein- mari középülettervező intézet1 egyik mérnöke már tavaly is részt vett a Borsodi Nyári j Egyetem programsorozaté-; ban. Hazatérve hazájába első teendői közé tartozott a ma-\ gyár nyelvvel történő közeleb­bi ismeretség. Ugyanis elha-j tározta, hogy a II. Borsodi Nyári Egyetem időszakáig megtanulja a legszükségesebb' szavakat és nyelvtani szabá-l lyokat Ez sikerült is Irmgard Schwa ni tz-nak, mert arra a kérdésünkre, hogy milyennek^ tartja a tavalyi és az idei programsorozatot, magyar nyelven a következőképpen válaszolt: — Tavaly kevesebben vol­tunk. Jobban kialakulhattak a ■ baráti csoportok. Az idén töb­ben vagyunk, de viszont jobb, változatosabb a program. Az NDK-ból érkezett ven­dégünk dicsérően nyilatkozott az előadások írásos rögzítésé­től. Elmondotta: ez alaposság­ra vall, s a német hallgatók minden este már előre elöl-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom