Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

Vasárnap. 1966. július 11. ESZAKMAGYARORSZAG 9 Abbahagyom! Abbahagyom!!! Tartalmas, <£azda£ szilnidőt! r? “ Befejeződött az iskolaév. A gyerekek boldog megkönnyebbüléssel veszik tu­domásul, hogy vége a rendszeres munkának, csak a já­téknak élhetnek. És éppen ez okoz fejtörést számunkra. Mert a gyermek idejének hasznos eltöltéséről nekünk, szülőknek kell gondoskodnunk. Mégpedig úgy, hogy az játék is legyen, pihenés is, élményekben gazdag. — de mégse feledtesse teljesen az év közben megszokott rend­szeres tevékenykedést. A szabadjára engedett, cimborákkal naphosszat kó­borló gyerek sajnos nem ritka látvány. Szakítani kellene azzal a régi, elavult szemlélettel is, hogy „kicsapjuk” a gyereket, majd hazajön, ha éhes... Az a leghelyesebb, ha a gyermek számára — vele együtt — előző nap össze­állítjuk a másnapi programot. A kisiskolásnak is legyen meg a kialakult napi teen­dője, ha bevásárolt, ha rendet rakott maga körül, csak akkor mehessen el pajtásaival játszani. A nagyobbaknál mindez fokozott mértékben megkövetelhető. Délutánonként a szülőkkel, vagy a nagyobb pajtások felügyelete mellett tett séták az erdőben, kirándulás a környező hegyekre, egy-egy nap élményét gazdagítják. Ahol strand, fürdési lehetőség van a közelben, ez szin­tén jó program, de csak akikor, ha a kellő felügyeletet is biztosíthatjuk! A gyermekek nagy nyári élménye az utazás. Ott, ahol erre mód van, három-négy napos rokoni látogatás iktatható a nyári programba. Ahol erre nincs mód, ott lehetőséget nyújt a „gyermekcsere”. Ismerős családtól a mienkével azonos korú gyermeket hívunk meg három­négynapos, vagy akár egyhetes vendégségbe, s a vissza­hívás változatos és gazdag programot nyújt csemeténk­nek. Könnyebb ott a szünidei program elkészítése, ahol a gyermek az úttörőcsapat aktív tagja. A szervezett tábo­rozás olyan két hetet jelent a gyermeknek, amely nem­csak nyári, hanem hosszú évekre szóló élményt nyújt. Ezenkívül az őrsök is készítenek közös nyári programot. Együtt járnak az őrsi tagok moziba, közösen rendeznek egy-kétnapos túrákat, ifivezető vagy pedagógus felügye­letével stb. Legkellemesebb persze, a nyárnak az a szakasza, amelyet a szülő és a gyermek — szabadság alatt — együtt tölthet. A dolgozó szülők, akik egyébként kevés időt töl­tenek gyermekeikkel, ilyenkor győződhetnek meg arról, hogy a gyermek eddigi nevelésének módszerei hogyan válnak be, hogyan gyümölcsöznek? Vannak-e jó, vagy rossz szokások, amelyeket gyarapítani. Illetve ellensú­lyozná szükséges? Ez az idő a legalkalmasabb az őszinte beszélgetésekre, arra, hogy a szülő és a gyermek köze­lebb kerüljön egymáshoz. Vannak aicí,t kényelemből úgy veszik ki sza- * badságukat, hogy a gyermek akkor ne tegyen velük. Nincs igazuk, mert éppen a gyermek szá­mára legtartalmasabb időszakot a szülőikkel együtt töl­tött nyári napok jelentik. És erre gondolni kell, mert a szünidő nem szünidő — a gyermeknevelésben! Horgolt táska — nyárra A táska kétféle, elütő színű gyöngyfonalból két és feles hor­golótűvel készül, nagy csillagok­ból. Az egyik színből, mondjuk a feketéből, hat, míg a fehérből négy egész és négy fél csillagot horgo­lunk. A csillagokat a rövid- és a* egyráhajtásos pálcáknál kapcsol­juk, a fél csillagokból pedig a táska egyenes vonalát képezzük klt erre horgoljuk azután a füle­ket. 24 láncszemes ívekkel. A táska közepén, a félcsillagnál, sza­badon hagyunk kb. 8 cm-es dara­bot, a 24 láncszemes íveket közé­pen rövidpálcával és egy lánc­szemmel összefogjuk, majd újra 24 láncszcmes íveket horgolunk és ezt Ismételjük hatszor, hétszer tetszés szerint. A csillag leírása: 1. sor: 8 lánc­szemből gyűrűt zárunk. 2. sor: A gyűrűbe 28 egyráhajtásos pálcát öl­tünk. 2. sor: 28 egyráhajtásos pálca 1—1 láncszemes választással. 4. sor: Hét egymásután követ­kező egyláncszcmes ívbe egyráhaj­tásos pálca 1—1 láncszemes válasz­tással, 4 láncszem után háromszor Ismételünk. 5. sor: Az egyláncszemes ívekbe 3 egyszerre befejezett egyráhaj­tásos pálca egy láncszemes válasz­tással. (A továbbiakban nem je­löljük. Minden soron, mind a négy résznél az első és utolsó pálcacso­portot az. ún. bogyóspálcával ké­szítjük, hogy az kiemelkedjen. Ké­szítése: 3 egyráhajtásos pálca, az utolsónál a hurkot leengedjtik a tűről, beleöltünk az első pálcába, felvesszük a leengedett hurkot és Egyszerre fejezzük be.) A 4 lánc­szemes ívbe; 2 láncszem, 2 egyrá- h aj tás os pálca. 2 láncszem, 2 egy­ráhajtásos pálca, 2 láncszem, is­métlés. 8. sor: Az egy láncszemes ívek­be; ötször — a 3 egyszerre befe­jezett pálca, 3 láncszem. A kö- aépső, 2 láncszemes ívbe: 2 egy­ráhajtásos pálca, 3 láncszem, 2 egyráhajtásos pálca, 3 láncszem Ismétlés. 7. sor: Az egyláncszemes ívekbe (négyszer) három egyszerre befe­jezett pálca, 4 láncszem, a 3 lánc- Bzcmes ívbe 5 egyráhajtásos pálca, 1 láncszem, 5 egyráhajtásos pálca, 4 láncszem Ismétlés. 8. sor: 3 egyszerre befejezett pálca, 5 láncszem, 5 pálca, a pál- eákra 1—1 láncszemes választással, egy láncszem, 2 egyráhajtásos pál­ca az ívbe, 2 láncszem, 2 egyrá­hajtásos pálca, egy láncszem, 5 pálca 1—1 láncszemes választás­kai, 5 láncszemes Ismétlés. •. sor: 2 egyszerre befejezett pálca (mindkettő bogyós pálca), C láncszem, rövidpálcával leöltve az első pálcára, 3 láncszem rövid- pálcával leöltve a második, majd 3 láncszem a harmadik, 3 lánc- - » negyedik pálcára rövidpal­Férfiaknak MERT hogy éngem min­den pénteken a sárga földig lecsepüljenek, magam épí­tette piedesztálomról lerán­gassanak, lebíráljanak, porig í alázzanak s úgy bánjanak 4c velem, mint akibe csak ki­* vételes ünnepeken, akkor is 4! kegyelemből jár hálni az ér­* telem, — nem, ezt nem bi- jj! rom tovább. Történjék akár- 4c mi, inkább abbahagyom az í egészet. Végtére az ember- 4c nek önérzete is van. a|e 4c És mért ne volna? Utó- jjj végre én sem vagyok akárki 4 : ebben a családban. Teljes jjj jogú családtag vagyok. Ha 4 ó az egyik, én a másik va­* gyök. Ha viszont ő a másik, * én az egyik vagyok. Nem 4= mondom, hogy hitvestársak í között nem lehetnek nézet- 4c eltérések, de mindennek van j határa. Ezt azonban az anyu- 4c kom nem akarja tudomásul * venni. Amint elkövetkezik a * pénteki nap, és annak is bi­* zonyos órája, kezdődik a * csinnadratta. 4! — Na, ezt megmondhattam * volna előre. Mert amihez te J hozzányúlsz, abban nincs kö- 4s szönet... Nem értem, mért jjí kezdesz olyasmihez, amihez 4c nem értesz. * Meg hogy nekem két bal- $ kezem van. Hiába mutatom, * hogy a két kezemen ellen­ije kező irányban sorakoznak az 4c ujjak, tehát nem lehet két j balkezem. O csak erósködik, 4c hogy két balkezes vagyok, * azért nem megyek semmire, í — Ráadásul szórakozott, feledékeny vagy, azt sem tu­dod, hogy mit csinálsz. Csak csinálod, ahogy jön. Külön­ben pedig nem értesz hozzá annyit, mint ló az ábécéhez. Mindig melléfogsz. Még én ilyen embert nem láttam. — Pedig biztosítalak, hogy akad még egy-két „ilyen ember” ebben az országban. SZERETNÉM ilyenkor a családi értekezletet gyorsan berekeszteni, de nem lehet, ömlik a szidalom a cseresz­nyeajkakon, mint a záporeső. Visszamegy másfél, emberöl­tővel a múltba s onnan kez­di. Azért töprengett lány­korában, hozzám jöjjön-e mert sejtette, hogy az én ke­zemben az arany is sárga­répává válik. — Nono, nono! — eme­lem fel ilyenkor figyelmez­tetően mutatóujjamat — a végén még feltételezett fo­gyatékosságaimat is valósá­gos hibákként vagdosod fe­jemhez. Vedd tudomásul, hogy a bírálatnak ezt a mód­szerét a legmesszebbmenően perhorreszkálom. — Te meg vedd tudomásul, hogy aki perhorreszíkál, an­nak nincs igaza s ki aminek nem mestere, annak hóhéra — hömpölyög tovább a le­sújtó, bántó, sértő szóáradat, miközben úgy érzem, mintha viharzónába kerültem volna. — Dilettáns vagy, kontár vagy! Érted? Ezért nem megy a csacsi. Na tessék! Kétbalkezes, szórakozott, hóhér s ráadásul dilettáns, magyarán dili! Ilye­neket kell nekem hallgatnom minden pénteken a déli ha­rangszó után nyolc-tíz perc­cel. Hogy az a Gergely nem tudta kihagyni a pénteki na­pot a kalendáriumából! Mert ez még semmi. Anyukom ilyenkor kifogyhatatlan szó­kinccsel tudja ecsetelni eré­nyeimmel ellentétes vonásai­mat. Szerencsétlen flótás va­gyok — erősítgeti, holott so­hasem fuvoláztam. Legutóbb már azzal vádolt, hogy amikor kitöltőm azokat az izéket, akkor is holmi kar­colatokon jái; az eszem. így dobálom én ki a drága pénzt az ablakon. Erre már kirobbantam. — Hát jó! Ezentúl töltsd ki te magad! — Nem töltök ki semmit — felelte anyukom olyan hangon, amelyből hiányzott az idősebbnek kijáró tiszte­let minden szikrája. — És nem játszunk tovább! — Részemről már is abba­hagytam minden játszado­zást, tudd meg egyszer s mindenkorra. — Nincs tovább! — ismé­telte őasszonysága nagy ha­tározottsággal. S ebben ma­radtunk. KEDDEN az íróasztalomon két új lottószelvényt talál­tam. Siessek kitölteni — nó­gat az anyukom —. mert Mária délben majd bedobja. H. B. Jelentés cákkal, 3 lánrszom az első, majd a második és harmadik ívbe rö­vidpálcákkal, értelemszerűen ismé- ] telünk. 10. sor: F-sy bopyóspálea, 7 lánc­szem, leöltve rövidpálcával az első ívbe, majd háromszor 3 láncszemes ív rövidpálcával leöltve az Ivekbe, 3 láncszem után 2 egyráhajtásos pálca a következő ívbe, 3 láncszem 2 egyráhajtásos pálca a következő ívbe és 3 láncszemmel értelem­szerűen Ismétlés. 11. sor: Itövidpálca a bogyós­pálcára, 8 láncszem rövidpálcával az ívbe, két háromláneszemes ív rővldpálcával, 3 láncszem után 2 egyráhajtásos pálca a következő Ívbe, 3 láncszem két egyráhajtásos pálca a kővetkező ívbe, 2 lánc­szembe 2 egyráhajtásos pálca ugyanabba az ívbe., 3 láncszem 2 egyráhajtásos pálca, J htixsaom értelemszerű Ismétlés, F őnök elvtárs, az ön rendelkezése értelmében to­vább harcolok a raktárfelesleg likvidálásáért, ön megkérdezte, hogy állunk a raktárban el­fekvő négyszögletű horgok dolgában? Nekifeküdtem a problémának, főnök elvtárs, el is végeztem a likvidá­lást, nem akarok dicsekedni, de igen szervezetten vé­geztem el. Először tervet készítettem- a raktárfelesleg megszüntetésére irányuló intézkedésekről. Azután ter­vet készítettem az intézkedési terv végrehajtásáról és másik tervet a végrehajtási terv módozatairól. Ezzel az ügyet félig már meg is oldottam. Nem maradt egyéb hátra, minthogy átiratot szerkesztettem a minisztériu­mok, az ország valamennyi vállalata, intézete és szö­vetkezete számára és mellékeltem egy-egy listát a rak­ta rfelcslegről, hadd válasszanak. Kérem, ezek után egymás sarkát taposták nálunk a bevásárlók. Egyesek nevettek rajtam, hogy terveket készítettem és szétküldtem a listát, de az árukat mégis csak eladtam. Már akkor jelentést tettem volna ön­nek, ha időközben a mi bevásárlóink nem szereztek volna be 12 évre szóló hengerelt árut. Nyomban érez­tem, mi az én teendőm. Tervet készítettem a megteen­dő intézkedésekről, másik tényét az intézkedési terv végrehajtásáról, majd a harmadik tervet a végrehaj­tás módozatairól. A vállalatok és intézmények címei már birtokomban voltak. Megkezdtem a levelezést és likvidáltam az árut. A bevásárlók csak úgy tolongtak az ajtóink előtt. De a mi bevásárlóink sem ültek össze­tett kezekkel. Felhajtottak és beszereztek 2000 sarok­vasat és 200 darab sótartót. Ez időtlen időkig eltart, mert hiszen évek telnek el, amíg egy sótartót eladunk. mm egszabadultam a hengerelt árutól, de felhalmo- /VI zódott a raktárban a sarokvas. Sebaj, tudom én, mi a teendőm. Azonnal mozgósítottam há­rom gépírónőt. Egyiket az intézkedésekre vonatkozó tervhez, és a két másik tervhez, másikat a listák sok­szorosításához, harmadikat a címek megírásához. A vál­lalatok beszerzői már megszokták, hogy mindent ná­lunk szerezzenek be. Egyik még panaszkodott is, hogy kicsi a választékunk és a raktárfeleslegünkben nincs szélvédő és kályhacső. Másik javasolta, hogy építsünk a vállalat mellé egy szállodát, mert az áruellátás szemmelláthatólag bővül. Akadt, aki úgy találta, hogy külön osztályt kell szervezni a raktárfelesleg likvidá­lása számára és ennek főnökévé engem nevezzenek ki. Ezzel természetesen nem érthetek egyet. Minek külön osztály, mikor mindjárt külön igazgatóságot lehetne szervezni (s engem igazgatóvá kinevezni). Közben túladtam a sarokvason. Ne higgye, hogy ez könnyű dolog. Sót igen nehéz. Főleg a konkvrrcncia miatt. A legkonuúyabb konkurrenciát a toplitzdi erdő­kitermelő vállalat csinálja. Náluk is úgy történik, hogyha némi felesleget felszámolnak, új keletkezik. Likvidálták a fekete drótot. Nyomban beszereztek 17 tonna fekete táblát. Ezen is túladtak és most van a raktárukon 30 000 zár. De én nem félek a konkurren- ciától, főnök elvtárs. Szétküldtem a listákat a sarok- i’osróí. Hadd jöjjenek a vállalati beszerzők és vigyék. De a mi bevásárlóink sem fecsérlik az időt. Most is kinn dolgoznak. Kiváncsi vagyok, mivel érkeznek visz- sza. Lehet, hogy ellátjuk magunkat kapcsos irattartók­kal egesz a 2200-ik évig, de lehet az is, hogy csak kü­lönféle kapcsokat hoznak unokáink számára is. De le­gyen nyugodt főnök elvtárs. én a helyemen állok és tudom a kötelességemet. A terveket már elkészítettem. A gépirónők várnak a munkára. Hadd jöjjenek a be­szerzők, hadd lássuk az árut, elkészítjük a listákat, megírjuk a címeket, új listákat, új elmeket, új terve­ket, rajta! K ét éve likvidálom a raktárfelesleget, főnök társ és nem értem, hogy miután annyi felesle­ges árut felszámoltam, mégis ugyanannyi van, mint a kezdetén. De nincs időm ahhoz, hogy ezt meg­értsem. Mert íme, jönnek a beszerzők hatalmas teher­autókkal. Gyorsan, terveket, listákat, gépírónőket? Munkára fel! Tisztelettel': Garmada János Pont: Hegedűs Nándort • Varga Béla divattervező tá- J jékoztatja olvasóinkat, mi ké­• szül a férfidivat berkeiben? • — A Ruhaipari Tervező Vál- J lalatnál ugyanúgy megtervez­• zük a férfiruhákat, mint a női • kollekciót. Persze, nem lehet ; a férfidivatot „kitalálni”, ha­• nem alkalmazkodni kell első- 2 sorban a világdivathoz, amely m meghatározza a divatos vona- 2 lakat, és a színeket. Alkal­• mazkodni kell a népi demok- 2 ratikus államok közös divatirá­• nyához is, ezt a KGST divat­• kongresszusán nemzetközi ter­• vezögárda határozza meg. • Ezenkívül jelentős mértékben 2 függ a férfidivat az alapanya­• goktól, például a szövetek mi- 2 hőségétől, az újszerű eljárá­• s°któl a konfekció készítésben. • — Mégis, ki most a diva- . tosan öltözött férfi? — Tekintettel arra, hogy nyár van, a könnyű ruházko­dás a divatos és korszerű. Ál­talánosan elfogadott, divatos viselet a nadrág és az ing­{ kabát. Ez ugyan évek óta di­vatos, de minden idény meg­hozza a maga részlet változá- : sait. Most például a világos, I cgyenesszárú nadrág, és a sö- | tét, világos színekkel tűzött sportösszeállítás a jólöltözött j férfi jellemzője. Hűvösebb na- , pokon ez kiegészithető kötött- \ ujjú és hátú, műbőrelejű blé­zerrel. — Az őszi divatról annyit, hogy a karcsúbb vonal jön di­vatba. A zakó hosszabb, a ka­bát, sőt, az ujjak bősége is szű- kebb. Ismét divatos a kétsoros öltöny. Kabátban ugyancsak a szűkebb megoldás lesz a diva­tos. | Egymillió női és lányka í nyári ruha I A nyári ruhák választékával I elégedettek lehetnek a vásár- 1 lók az idén. Az olcsó, könnyű ;1 kartonruháktól a triacetát se- . lyemig sokféle alapanyagot ■ dolgoztak fel. A textíliák kö- - zött található mintás, jacqard szövet, pamut, filmnyomott , lenvászon és tisztaselyem san i tung is. A kartonok, szatén- \ kartonok és selyemruhák Op- Art mintával is kaphatók. Más - ruhák geometrikus szabással, r I különböző színű anyagokkal * ! kombinálva készülnek. 5 * Az állami és szövetkezeti a ipar az idei nyárra több mint * egymillió női és lányka ruhát _ adott át a keretfccdefonocfc. * I Ideges fkorban élünk * % * •— íSazembcr! — bslloUom a 4;hátam mögül. !g Elhatároztam, hogy nem for­jtdulok vissza. £ 71 Barom: — kiáltották utánam. > Meginogtam. £ — Ügy teszel, mintha nem Üt­ememéit Nem akarsz rámnézni! Na e csak, majd odasózok a jcí’ü y? Pofádba, akkor mindjárt 4Idenézel! Akkor megismersz. Httjai, jtte még nem ismersz engem ... £ Vacogó foggal állapítottam meg, jehogy a hang mintha csakugyan Is- < EíéptSmctnne* Meggyor*ítoltam a j £ ”* Csirkefogó! — hallottam. ! I; Tűnődtem, vajon sikerül-e elme- ; ^nekülnóm. a Kultúra Palotája S (.előtti tér elég nagy, nem könnyű ? ((kereket oldani. j K — Állj meg, te nemét. Megfizetsz < lemég mindenért! — bömbölt nyo- s kínomban a hang. S j* Ami azt illeti — Ismertem be £magambau — csakugyan nem a 1 legszebben bántam vele, de hát Kilyenek vagyunk, mi férfiak. Nem \ cis tudora már, ígérteni-e neki há­zasságot. Talán nem Is. Vagy leg­feljebb egyszer. i1 J Észrevettem, hogy autóbusz kő- | >zeledik a megállóhoz. Ezen a vo- < tnalon sohasem utazom, de most 1 ^gondolkodás nélkül futásnak ered- !> £tem, hogy elérjem. |c “* Azt ne hidd. hogy megszök- j! (jhetsz, te akasztófavirág! Azt ne lehidd, hogy nyakon nem csíplek! 1 (cila pedig a kezem közé kerülsz... \> le Vágtattam, mint az őrült. Csak / jeúgy zúgott a szél mellettem. Za- ! ekóm szárnya lobogott, mint a vi­ctoria. Ügy rémlett, hogy 9,3-re rfutom a száz métert, lg Hirtelen megint felcsendült’ md- jggöttem a hang: I |c — Végül mégis a kezembe ke- fülsz, a karomba zárlak, ajkadra fapadok, és az enyém leszel mind- i Körökre ... j K Olyan hirtelen torpantam meg, >hogy majdnem hasraestem. C — Ifjúsági hangjátékot közvetí­tettünk — szólalt meg mögöttem a Lliang. — Most hallgassák meg ^könnyűzenei koktélunkat. K Felnéztem. A tér minden oszlo­pán hangszórók bömböltek. Vadul ^dohogott a szívem. Nagy hatással jjvan rám* a modern irodalom. £ (A Szpilkiból fordította: |c Murányi Beatrix.) | jt * c diiCLs le 1 i fnaiwälc 5 . * : J A színházban egyszer kifü­tyültek egy darabot. Csak egy ‘ember akadt, aki tapsolt. í — Miért tapsol? — kérdezte <a szomszédja. < — Azoknak tapsolok, akik * ü tyűinek. i * K | ‘ Jean a parkban karonfogva csétál egy lánnyal. Szemközt Műn velük egy hölgy, akit Joan “mély tisztelettel köszönt. i= — Ki volt ez a hölgy? — ; ^kérdezi Jeantól a lány. |c — Ne is kérdezd — sóhajt Mean. — Elég kellenvetlensé- ÉRom lesz, amikor majd ő kér- I kiesi meg, hogy ki vagy te, _ l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom