Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-26 / 21. szám

ÉSZAKMAGYAROU3ZAG Szerda, 19SS. január Sfl Sztrájfdnozoaisn) A görög kormány a hadse­reget hívta segítségül az egyre terjedő sztrájkmozgalom meg­fékezéséhez. Kedden hajnal­ban több mint 12 000, a táv­közlési létesítményeknél dol­gozó munkás és alkalmazott 24 órás országos béremelési sztrájkba lépett. Előzőleg több mint 50 000 városi alkal­mazott. illetve közlekedési dolgozó szüntette be megha­tározatlan időre a munkát, béremelési követelésének alá­támasztására. Görögország nagy városai- 1 n ennek következtében ;* 'gbénult a forgalom. ' Befejeződő!! a csehszlovák párt- és kormánykíildöüség lengyelországi baráti látogatása Január 24-én és 25-én a csehszlovák határhoz közeli lengyelországi Wisla-ban ba­ráti találkozóra került sor a LEMP és a Csehszlovák Kommunista Párt vezetői között. A szívélyes és baráti lég­körben folytatott megbeszé­lésen érintették a két ország széleskörű együttműködésé­nek kérdéseit, valamint a to­vábbi kapcsolatok elmélyíté­sére szükséges megfelelő lé­4 íhai^bídii MßB*04$e&zk<ä lr Vita Fulbright és Rusk kosolt Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottságának ülésén hét­főn éles összecsapásra került sor Fulbright, a bizottság elnö­ke és Rusk külügyminiszter között. A zárt ülésen Rüsk el­utasította Fulbright arra vo­natkozó javaslatait, hogy az Egyesült Államok feltételek és határidő nélkül szüntesse meg a VDK elleni bombatámadá- sokat és haladéktalanul lépjen közvetlen kapcsolatba a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadí- tásí Fronttal a vietnami béke megteremtése érdekébem FeíbocsátDlték 3 Kozmosz 103-ot A Szovjetunió űrkutatási programjának megfelelően, kedden pályára bocsátották, a Kozmosz 103-ot. A szputnyikon elhelyezett berendezések szabályszerűen működnek. A koordinációs szá­mítóközpont feldolgozza az ér­kező adatokat. ! Nem egy, hanem I két atombomba veszett el E Az ÁFP francia hírügynök- Eség spanyol forrásokra hivat- E kozva kedden délután jelen- ~ tette, hogy korábbi értesülé- ~sekkel ellentétben, nem egy, s: hanem két nukleáris bomba E veszett el a spanyol partok E mentén, amikor január 17-én .. E lezuhant egy amerikai B—52­A thai.o,dl kormánynak ^ es repülőgép. Mindkét elve­in egyre több gond.ia r szett bomba robbanóereje a akad otthonis. Az ^ nrsrag g: spanyol forrás szerint 25 me­E gatonna, vagyis több mint — ezerszerese a Hirosima és Na­gaszaki felelt • felrobbantott amerikai atombombáknak. Az AFP jelentése szerint a B—52-es pilótája, mielőtt ki­ugrott, kibocsátotta a két hid­rogénbombát. Ezek ejtőernyőn, lassan ereszkedtek le és a hír szerint nem messze attól a két halászbárkától merültek el, amelyeknek legénysége meg­mentette a pilótát és két má­sik amerikai repülőt. A szó- banforgó helyen a tenger mélysége 300—400 méter. Vigyázva lizleMjiink! A hirtelen beköszöntött — olvadás nem csekély ve- £ szélyt rejt az utcán/ gya- jz nútlanul közlekedők szá­ri mára; A miskolci Szcche- ri nyi utcán, a színház tá- E ján, már tisztítják a házte- E tőt, ott sajnos, már egy S nemrégen épült ház esator­— nájáhak egy darabját is ~ megrongálta a jeges hóda- E raib, máshol azonban még E mindig hatalmas jégcsapolc E lógnak alá, és a rájuk mo- E Róíygó napfény nem tudni ~ mikor olvasztja meg annyl­— ra, hogy lezuhanjon. A le­it tőt fedő hóréteg alja szin­te mindenütt jeges, a nap­fény hatására az egységes fehér mező már sok helyen nlegtövedezett és a lesza­kadt rész lassan csúszik lefelé. Kiálló . része fenye­getően ingadozik , a járda felett, ki tudja, mikor zu­luin a. gyalog j árólma. Jó lenne, ha minél előbb le­tisztítanák most a megol­vadt hóréteget a háztetők­ről, s nem várnák meg, amíg ismét odafagy, mert akkor később még több gondot okozhat. Az óvato­sabb közlekedés feltétlenül kívánatos. Egy detekfiv-regenybon, vagy tv-„krimi”-ben olcsó fo­gás volna, az életben azonban — az egyhsek által oly „cso- daszerű”-nek nevezett Nyugat- Nemetországban — megtörtént: a rendőrkapitányról kiderült, hogy a legnagyobb, legraffi- náltábban elkövetett betöré­seknek 6 a tettese. Hugo Alff- cke, Hamburg Bergedorf kerü­letének 51 esztendős, szigorú szájú, daliás termetű, mindig zárkózott rendőr-parancsnoká­ról egy véletlen lebbentette fel a sokszoros betörőt, a bankrab­lót, sőt, az áruházi tolvajt el­fedő fátylat. Mint — a többi között — a hamburgi „Die Zeit” megállapítja: Affcke ar­ról volt híres, hogy jó fizetése ellenére még egy pohár sört sem engedett meg magának, jóformán semmire sem költött, s amikor kollégái néha ugrat­ták túlságos spórolása miatt, méltóságteljesen jelentette ki: „Én tisztes öregkoromra gyűj­tök, ez nekem többet ér, mint a bohémség kétes hírneve”. Nos, ez a tisztes férfiú az elmúlt években 58 000 márkát rabolt össze az éjszaka — és rendőrkapitányi rangja •— jó­tékony védelme alatt. A hiva­tali szobájában levő bűnjelek­kel: feszítővasakkal, páncélvá­gókkal felszerelve indult ej éjszakai „üzleti” útjaira ,AÍf- eke mester, hozzá különleges anyagból készült kesztyűvel — megőrizve ily módon az ere­deti ujj-lenyomatokat. s i Fis — miként azt most már a. nyo­mozás kiderítette —■, gondja volt azért arra is, hogy a rab­ló-szerszámokat a kihallgatott bűnözőkkel megfogdostassa, f> így a saját — esetleges —ujj­lenyomatát mindenképpen fel- ismerhetotlenné tegye. Affcke különben ügy „bukott le”, hogy felesége, Brunhilde asz- szony — akit a „spórolós” férj nem avatott be sajátos pénz­forrásaiba —, a szenespihcc egyik sarkában, egy műanyag­zacskóban húszezer márkát ta­lált. Férje nem volt otthon én Brunhilde asszony fellármázta a házat.:; A „Die Zeit” elmondja ürzt is, hogy Affcke 1933-ban, 18 éves korában motorkerékpárt lopott. Büntetését úgy enged­ték el, hogy a rendőrségen megbízták: „füleljen” egy ki­csit a többi tolvaj és tolvajje­lölt között. És mert a fiú buz­gó volt, hamarosan bekerült a rendőrségre. Nem letartózta­tottként, hanem rendőrUsztvi- selőként:. ■ 33 ez©? tonna «isélhíssal. A miskolci December 4 Drótművek korábban meg­kezdett fejlesztésére, bővíté­sére az idén csaknem het­ven millió forintot használ­nak fel. Ezt az összeget na­gyobb részben — az összesen 260 millió forintos clőirány- zatú — beruházás több fon­tos létesítményének befejező munkáira fordítják. Így a terv szerint elkészül ebben az: évben a pácoló üzemrész, a transzformátorállomás, a TMK-épüíet különböző mű­helyeivel. A beruházási leg­nagyobb és legfontosabb lé­tesítményében, a húszezer négyzetméter alapterületű és építészetileg már kész acél­huzalgyártó csarnokban foly­tatják a technológiai beren­dezések szerelését, a megfe­lelő minőségű gyártmányok előállítására, kikészítésére szolgáló hőkezelő kemencék építését. A gépi berendezések zöme már megerleezett, s azok nagy részét nemcsak felszerelik, de az év második felében megkezdik velük a próbaüzemelést, míg az egész nagyarányú fejlesztési muni ait a jövő évben fejezik be. Az új üzemben a mo­dern és zömében import út­ján beszerzett húzó- és sod­rógépek sorozatain a jelenle­ginél csaknem háromszor több, vagyis mintegy 33 ezer tonna különböző méretű acélhuzal készül majd egy évben az építőanyagipari üzemek részére, a korszerű építkezésekhez szükséges elő­készített betonelemek gyár­tásához. Szerkesztői üzenetek Sólyom József: STIBINGERI í; LEBUKOTT Sz. L.-né, He joker esztúr: A rendelkezésünkre bocsátott; £ adataik nem elegendőik ab- ‘hoz, hogy a gépkocsivezető ■ ellen vizsgálat lefolytatását ‘kérjük. • O. I-né és L. F.-né, Felsö­• dobsza: Levelükben semmi £ konkrét adat nincs, így nem .tudunk foglalkozni vele. Ah- 5 hoz, hogy segíteni tudjunk, .legalább az önök nevét és >címét kellene tudnunk. £ Juhász László, Kazincbar­£cika: Beküldött írásait, saj- >ncs, nem tudjuk féi használ - £ ni. Várjuk újabb leveleit! ;• Murányi Tibor, Bánréve: £ A karosai lakosok, valamint £az ózdi utazóközönség pana­sszá t illetékes szervnek meg- , küldtük. £ Ipart tanuló. Miskolc: Fol- r tétlenül közölje nevét saer- Jkeszlőségünkkel. hogy ügyé- J ben eljárhassunk. j Királykútl utazóközönség aláírással beküldött levelet j*az illetékes tanács kivizsgál- ta. Az út felszórását rövide- ,sen, amint az időjárás meg- £engedi, elvégzik j. Boüobás József né, Miskolc: £ írását köszönjük, leközöltük JA hírek egy részét, sajnos, •.nem tudtuk felhasználni, mi- [vei azol; a lapban mar rnen- £ jelentek. Várjuk újabb tudó- j. siLasail. £ Vajké László. Köröm: Kő- |< 'zönjük tudósítását, amelyet ■’lapunk január 25-1 számában £ leközöltünk Kérjük, ha a jő- > vőben eseményről tájékoztat- £ iu lapunkat, szíveskedjék azt • az esemény megtörténtekor £ azonnal megírni, hogy ak- .tualitását ne veszítse. Mí- £ előbb varjuk újabb levelét! | Alacskal fiatalok: Kéről­.műket .illetékeseknek toráb- ' bitót luk. i— Nem. örülök, hogy ezt egyáltalán lassan le tudom ír­ni, — Nem tud gyorsírni? — Nem. — Micsoda?! — Most mit csodálkozik? Ta­lán cilinderes öregurak titkár­nője vagyok, hogy gyorsírni tudjak? — Úgy?! — Úgy! — válaszoltam ke­ményen és határozottan az aj­tóra mutattam — Mars ki, ősz hajú jampec! Másnap megtudtam, hogy a vén csipogó egy konkurrens gyors- és gépíró iskola tulaj­donosa. Kémkedni járt nálam. Le akart leplezni. Sikerült is. Ugyanazzal a rössel,. amellyel elreszketett tőlem, felment a kerületi tanácshoz és beárult. Meg is idéztek. Azonnal cl- tittottak a további pedagógiai tevékenységtől. Nem azért zárták be az iskolámat, mert nem tudtam gyors- és géniről, hanem mert nem fizettem jö­vedelmi adót. • z újabb kudarc , után ® elhatároztam, hogy be- 1 fi fejezem a maszek éle­tet, engem ne mace­ráidon minden .iött-ment éilin- deres alak. Az állami szektor­hoz pártolok és fütyülök a jö­vedelmi adóra, az összes hiva­talokra. Egy gyári munkásnak mit tehet az adóellenőr? Sem­mit. A maszekot pedig akár le köpdösheti. Az üzemi munkás még a villamoskalauznak és a bolti eladónak Is oda meri vágni: ón dolgozó vagyok! A maszek? Ha a kalauznak van egy kis ideje, akár le is rug­dalhatja a villamosról. A ma­szekkal szemben ugyanis már 5 a dolgozó. (Folytatjuk.) iskola üzlet, felkeresett egy vékony, reszketeg öreg úr. Ré­gimódi cilindert és pöttyös csokornyakkendőt- viselt. Gon­dolhattam ezekután, hogy hét- próbás gazember? Madárcsi- pogáshoz hasonló hangon ked­veskedett: — A nagy Stibingerhez van szerencsém? — Személyesen — felettem egyéniségemhez Illő szerény­séggel. — Ó, személyesen? Micsoda öröm,.: Micsoda megtisztelte­tés .: í • — Mivel szolgálhatok, talán a menyasszonyát akarja be­íratni az iskolába? — Dehogy, drága Uram, ugyan.-.. — és szégyenlősen pörgette ujjal között cilinde­rét. — Szerényebb kívánságom lentié. Ha szépen megkérném, akkog leírna nekem egy rend­kívül egyszerű, rövid szöveget? ' — Szívesen — feleltem, mert megsajnáltam az öreget. Gon­doltam, biztosan' nincs olyan ismerőse, akit megkérhetne ilyesmire, ö pedig nem tud írni, hiszen reszket a keze, lá­ba.. Lehet, hogy analfabéta is. Elővettem hát papírt és. ceru­zái. — Tessék mondani akkor, hogy mit írjak?' , , — Kelevéz kelepelt kenetlen kecske kebelében : s f — Micsoda? — Mondom, hogy kelevéz kele... — Már megbocsásson, de .;, — Kérem szépen, írja le, ez nekem naevon fontos. — Tessék csak még egyszer datálni. Es hadarta újra ezt a badar­ságot. Kínlódásom láttán egyre türelmetlenebbül ismételte. — Nem lehetne egy kicsit gyorsabban? — sürgetett cso­dálkozva. í négy órát ült az asztalomnál kinyújtott nyelvvel. Ez volt a dolga. 400 forintot kapott tő­lem érte. A nehéz fizikai mun­kát azonban továbbra Is ón vé­geztem.—; lehúztam a nyelvén ti bélyeget, és á. borítékra ra­gasztottam. Az. öreg ’közben új­ságot olvasott. Néha .ugyan el­zsibbadt n ■ szája, de amikor mar szólni, tudott, mindig há-' lálkodótt — ilyen úri dolga még soha sem,' volt. Azt is mondta, hogy boldog,, mert végre tudományos munkát vé­gezhet. Egy iskola mégis csak más, mint az utcaseprcs. „ — ngam is .elégedetten él- ,VB degéltern és arról óli- ib. rándoztam, hogy talán ' egyszer a hálás falusi. nők’ szobrot Is állítanak ne­kem — tanítónk és jótevőnk, atyánk, és mesterünk, a nagy, Stibinger Emil emlékére. Ám­bár nem bántam volna, ha a szobor avatását megérem. Mi­ért? Nem régen még egészen természetes volt nálunk, hogy élőknek is szobrot emeltek, csak mostanában ment ki a di­vatból. Talán ezért nem ke­rült sor az emlékművemre. Most Utólag visszaemlékezve úgy találom, hogy közrejátszott az ügyben egy. akkor jelenték­telennek tűnő kis epizód is. Amikor legjobban ment az nekik, hogy a lapon'látható je­leket rajzolhassák szorgalma­san, gyakoroljanak éjjel, és nappal. Addig is, amíg’ újabb- házi feladatot küldök. AZt hiszem, ösztönös tehet­ségem van a pedagógiához. Mi mással- magyarázhatnám, hogy- rövidesen tucatszám kaptam a meleghangú köszönő sorokat — „Drága igazgató úr, rémekül megy az ön módszere alapján a tanulás,” Megírták nekem a jámbor lelkek, hogy most már nagyon bíznak lövőjükben, hi­szik, hogy mint gyors- és gép­írónők megállják majd helyü­ket a városban. Én pedig min­den alkalommal megerősítet­tem őket a hitükben és'Szor­galmasan küldtem nekik okta­tási jegyzet gyanánt a tan­könyvekből kitépett lapokat. A Stibinger-féle levelező, gyors- ős gépíróiskola tehát mint egy jól olajozott gépezet működött. A kultúra terjeszté­se nem bizonyult utolsó üzlet- - nek. Nem is kellett már hir­detnem uz újságokban, zsákok­kal hozta a postás az újább és újabb jelentkezési lapokat. Mindezért pedig csak könyve­ket kellett szaggatnom és óra­bérben nyalni a bélyegeket a borítékokra. Később erre. a munkára egv nyugdíjas utca­seprőt szerződtettem. Naponta 30. A z ötletes reklámnak nem várt sikere lett. Nem égész egy hét alatt kétszázötvenen Jelentkeztek. Ilyen leveleket írtak nekem Kabátfalváról, Bivalybürgözdről, Leánycsaí- togtatoból: „Drága igazgató úr, vegyen fel feltétlenül a tanfo­lyamra, mert cn most a tehén mellett vagyok, a férjem is gyakran megver. Feltétlenül a városba kell jutnom és ehhez tanultságiba van szükségem. Nagyon szeretnék valamelyik minisztériumba titkárnő lenni, mert, gondolom az mégis csak úribb dolog, mint. a tehenet va- kargatni. Ha bejutok a varos­ba a férjein se köpdösbetne folyton. Kezét csókolja ...” Bátorító szavakat válaszol­tam szegény elesett, nőknek. Azt írtam nekik, hogy most már bízhatnak a jövöjükben és sürgősen küldjék cl posta- utalványon a tandíjat, a havi X00 forintot. Ehhez jön a be­iratkozási díj 59 forint és jegy­zet ellátásért 300 forint. Miután az első száz jelent­kezőtől beérkezett a pénz, sür­gősen vettem néhány gyors- és gépíró tankönyvet. Kitépdes- íem belőlük néha™ lapót, s borítékba raktam, elküldtem. Itítnítványaimnak. . Megírtam A zsugori rendőrfőnök# mint bankrabló Aki mások bűnjeleivel dolgozott péseket, különösen az ipari kooperáció és az árucserefor­galom növelésének területén. A két párt vezetői kicse­rélték nézeteiket a jelenlegi nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kornmunista- és munkásmozgalom legfon­tosabb problémáiról. A nyüt, őszinte és párt- szerű légkörben lefolyt meg­beszéléseken felvetődött ^kérdésekben mindkét fél ré- 5 szóról a nézetek teljes azo­nossága mutatkozott meg. 5 A csehszlovák vendégek s január 25-én a délutáni E órákban elhagyták Lengyel­je országot. Takhli, Nakhon Phanom és Korát közelében. Korát a Thaiföldén állomásozó jen- : ki katonaság központja. Többnyire innen Indulnak j bevetésre Vietnam és Laosz, sőt Kambodzsa ellen az ame­rikai vadászok és bombázók. A Time thaiföidct kitűnő bá­zisnak tartja — Észak-Vict- ^ nam ellen. Eközben az ame­rikaiak az általuk kiképzett thaiföldi katonaságot hasz­nálják fel a Kambodzsa el­leni incidensek provokálásá- ra, s a laoszi királyi cs jobb­oldali erők katonáinak ki­képzésére. Legújabban pedig sürgetik a bangkoki kor­mányt, hogy küldjön nagyobb egységeket Dél-Vietnamba. A thaiföldi kormánynak azonban egyre több gondja akad otthon is. Az ország északi részében növekszik a Thaiföldi Hazafias Front és a Thai Függetlenségi Mozga­lom befolyása. Az amerikai­ak ajánlhatják, hogy a.thai­földi katonaság „Dél-Yiet- namban szerezzen tapasztala­tot a partizánok ellen”. Min­den esetre, az amerikaiak már most sem érzik magukat biztonságban. Ezt a tényt a Time azzal példázza, hogy a Korát közelében levő . „Ba­rátság táborban” felhalmo­zott 30 millió dollár értékű hadfelszerelés őrzésére vezé­nyelt 850 thaiföldi katonát 500 jenkivel kellett megerő­síteni ... így fest ma Thaiföld tér­képe, ahol hivatalosan nin­csenek amerikai hadibázisok, csak „pihenőhelyek”, de eze­ket a Vletaam elleni agresz- sz‘ö kiszélesítésére akarják felhasználni. S. T. Thaiföld — az egykori Szi- ám — ma nem annyira fe­hér elefántjaival, mint a Bangkokban és a vidéki vá­rosokban egyre sokasodó amerikai katonasággal hívja fel magára az oda látogató tDristák figyelmét. A Penta­gon bevallása szerint az ázsiai szárazföldön Dél-Viet- nara és Dél-Korca után eb­ben az országban tartózkodik a legtöbb amerikai katona. A Time 12 ezerről tudósít, s a felhalmozott hadianyagok máris több hadosztály korsze­rű felszerelését tudják bizto­sítani. A Pentagon Thaiföl­det, a SEATO, az agresszív délkelet-ázsiai katonai pak­tum székhelyét szemelte ki Vietnam, LaosZ és Kambo­dzsa elleni katonai akciói második fő bázisául. A 40 millió dolláros évi amerikai katonai segélyből épült ka­tonai létesítmények ma már egész thaiföidct behálózzák. Az utóbbi években ameri­kai hadmérnökök irányításá­val hatalmas új hadikikötőt építettek Satlahipnél, korsze­rű naszádokkal látták el a thaiföldi haditengerészetet és odairányították az amerikai 7. flotta néhány egységét. A trópusi esőzések idején is használható autóutat építet­tek Bangkoktól a laoszi ha­tárig. Ezt a jenkik elnevezték „Barátság-országútnak”, ame­lyen azonban csaknem na­ponta kerül sor barátságta­lan cselekedetekre "Laosz el­len: ezen az úton szállítják a hadfelszerelést a laoszi jobboldali erőknek. Az amerikaiak nchézbom- bázók leszállására alkalmas katonai repülőteret építettek Bon Muang, Ubon, Udorn,

Next

/
Oldalképek
Tartalom