Észak-Magyarország, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-19 / 195. szám

©ifitörtök, 1965, augusztus 19, ÉSZAKMAGYAROKSZAG Csépel a wesetm§é§g Van olyan szójáték, hogy „megy a szó Megyaszón”. Régi időkből származik, ■ ebből te­vődött össze a falu neve is. Manapság viszont nem a szó megy Megyaszón, hanem a traktorok zúgása és a cséplő­gépek fel-felbődülő muzsikája- Öt helyen csépelnek a dimbes- dombos határban. Sok volt a kalászos, 2100 hold összesen, már mind learatták, csak csé­pelni kell. Kilencszáz holdról kévekötő gép aratott, 680 hol­dat kézzel vágtak. A termés kiváló, van olyan tábla, amely húsz mázsával fizet holdan­ként. És ez a rengeteg munka mind termelőszövetkezeti ta­gokra vár, nem kértek segítsé­get senkitől. A cséplőgépeknél is tsz-tag csapatok dolgoznak,­Kiállt a vezetőség is. Elvál­lalta egy cséplőgép kiszolgá­lását. Amikor ott jártam, az elnök, Dezső Gyula éppen zsá­kolt, az ellenőrző bizottság el­nöke, Kékesi Dániel a szal­makazlat rakta, Danyikó Lász­ló agronómus kévét adogatott, az elnökhelyettes, Győrfi Ba­lázs szekeret rakott. Ebédszü­netben beszélgettem az embe­rekkel. — Az, hogy a vezetőség cséplőcsapatot alakított, kettős célt szolgál — mondta az el­nök. — Egyik természetesen az, hogy haladjon a munka. A másik talán még ennél is fon­tosabb. A cséplőcsapatok ugyanis százalékra dolgoznak, Emberek a közösben A szókimondó Zsákol az elnök. a szállítók pedig, tehát a kéve- adogatók, a rakodók, a fogato­lok és a traktorosok munka­egységre. Valamennyi ember munkája egyaránt fontos és' nehéz. A keresetükben viszont lényeges eltérések mutatkoz­tak. Ezért határozott a veze­tőség úgy, hogy mi magunk Próbáljuk ki, hol, mennyit le­het keresni. Gyakorlatban ala­kítjuk ki a kereseti normákat, így aztán senkivel sem kell vitatkozni, azt mondhatjuk, hogy tudjuk, mi is csináljuk és a mi keresetünk is ennyi. Nem lesznek félreértések, torzsalko­dások a kereset miatt. És ez most nagyon fontos, mert ren­geteg a csépelnivaló, alapvető érdek az egyetértés, mert csak Így lehet eredményesen dolgoz­ni. — Mikorra fejezik be a csép- lést? — Ha minden jól megy, szeptember tizedikére. Hama­rabb nem, mert van munka bő­ségesen. A gépek és a fogatosok hor­danak. A termény egy részét -----o-o-o----­Oz íIs Siíradás A nehézvasszerkezeti mű­helyben Nagy Andor kiváló lakatos brigádja a préstelepi 12,5 t daru felújítását 32 órá­val a határidő előtt elkészí­tette. Munkájuk értékét nö­veli az is, hogy a beüteme­zett határidőtől egy nappal később tudtak csak a daru felújításához hozzáfogni. De jó munkaszervezéssel, a munkaidő jó kihasználásá­val jó minőségben, baleset- mentesen dolgozva átadták rendeltetésének. A vezetőség cséplőgépe. asztagokba rakják, a többit azonnal csépelik. Befejezték már 600 hold nyári mélyszán­tását és 600 hold tarlóhántását is. Az állam iránti szerződé­ses kötelességüket túlteljesítik. Tizenkét vagon búza eladására kötöttek szerződést, de leg­alább húsz vagonnal adnak. Foto, szöveg: Szendrel Még a zárszámadó közgyű­lés után terjedt el a híre, hogy Alsózsolcán Orosz László amo­lyan szókimondó ember. Ű aztán megmondja! Ami a szí­vén, az a száján is. Közismert különben, az is. hogy az alsózsolcai Uj Élet Tsz nem tartozik a gyenge gazdaságok közé. Sőt! Kész­pénzfizetéses rendszerrel dol­goznak, s ennek alapját saját erőből teremtették meg. Mit tud hát elmondani itt egy „szókimondó” ember? Ismerkedjünk meg először Orosz Lászlóval, úgy, ahogyan maga mutatja be magát: — Volt nekem 18 magyar holdam, s két szép gyerme­kem. így kezdi a bemutatkozást, majd folytatja: — No. azok a gyerekek csak amolyan hatelemisek. Akkor még az járta, nem úgy, mint ma. amikor mindenki tanul. Komótosan hátradől a szé­ken, s elmélvül emlékeiben. —. Itt, Miskolc mellett jól megélt a magángazda. Én még gépi munkát is alkalmaztam, sőt. műtrágyáztam is a földet. Híres volt a zsolcai paradi­csom ! Elbeszélése nyomán az em­ber képzeletében megélénkül a Búza téri piac. Szekér, sze­kér mellett, paradicsom, pap­rika. amit ontottak a zsolcai gazdák. * — Nem mondom, sokat kel­lett dolgozni. Látástól vakulás- ig, s az egész családot beállí­tottam. De kellett is, mert igaz. hogy jött a pénz, csak­hogy az adó. a rezsi is magas volt. — Most raktáros vágyok a tsz-ben. Itt voltam én, kérem. már az alakuláskor is. Mond­hatnám, már előbb is. mert a földosztó bizottságban is ben­ne voltam. Volt szívem elosz­tani az uraság földjét — te­szi hozzá huncutkás mosoly- lyal. — Szóval, a földosztás. Hát ami igaz. az igaz. kutya egy természet van bennünk. A. földosztásnál kaptam én is öt holdat. Öt magyar holdat. Szép föld volt. gyümölcsöst akartam telepíteni benne. Ha hiszi, ha nem, saját 7 holda­mat nyugodtan bevittem a kö­zösbe, de az az öt hold! Az­ért az öt holdért még min­dig megdobban a szívem, ha elmegyek mellette. Márpedig gyakran elmegyek, mert ami igaz, az igaz, úgy igazítom utamat hogy arra vigyen. Végig simít őszülő haján, s az érzelgős belefelejtkezés után így folytatja: — No hát, nehéz volt bele­szokni az új életbe, mit ta­gadjam. De azóta én már szá­moltam! Kiszámítottam, hogy mióta tsz-tag vagyok, nem jártam rosszabbul. Mert az biztos, hogy régen több pénz ment keresztül a kezemen, csakhogy az nem volt mind az én tiszta hasznom. Aztán sorolja a mai életet. Higgadtan, szépítés nélkül. — A fizetésem 1470 forint. Ez a biztos. Ezenkívül fél­évenként minden bekeresett 100 forint után kanok 10 ki­ló árpát. Az első félévben ez 890 kilő terményt jelentett. Az is jól jött ám. kell a jó­szágnak. Az egész tagság nevében nem szívesen beszél, hiszen mindenki a maga sorsát tud­ja, azért annyit mégi egyez: — Azt hiszem, ha „meg­gyóntathatnám” itt az embe­reket, a 80 százaléka azt mondaná, hogy jobban él. Mert nem szabad ám figyel­men kívül hagyni, mire kel­lett a pénz régen a paraszt­nak? Arra, hogy ragaszthasson valamit a földjéhez. A maga otthona, egyéni élete nem sokba került. — Most másképpen van — melegedik bele a magyarázat­ba a szókimondó ember —. mindenki jobban él. csak azok zúgolódnak, akikben még ben­ne van a gyűjthetnék. S azok is, mire mennek? Maga felel meg a kérdésre: — Az ilyennek egy tehén nem elég. amit az asszony is kényelmesen elláthatna Ket­tő, sőt. három is kell nekik, s minél több. annál több baj­jal jár. Aztán azzal törődik inkább, kimaradozik a közös munkából, de protestál, ha a fizetségre kerül sor, mert ke­vesli. A gazdálkodásra fordítja a szót. A régen primőr zöldség­féléből jó haszonra szert tevő egyéni gazda, szemlélete jut felszínre véleményében: — Igen sajnálom, hogy a gazdaság nem foglalkozik job­ban a kertészettel. Tudom én azt, hogy más a „profilunk”. Értem én. de azt is tudom, hogy itt, Miskolc mellett kin­csesbánya a kertészkedés. A város mindent felvesz, s igényli is. Még a dinnye is jól terem nálunk. Az is pénz, sok pénz! Ezeket mondta el a szóki­mondó ember, az alsózsolcai Uj Élet Tsz-ben. Adamovics Ilona Jobb egy Ilit működés, fejlettebb közlekedés •• Ülésezett a Közlekedéstudományi Egyesület Világszerte napirendi kérdés a közlekedés. Magyarország, tekintve, hogy csak a múlt század közepe táján kezdett iparosítani, sokáig igen rossz út- és vasúthálózattal rendel­kezett. A felszabadulás után nagy ütemben kellett hozzá­kezdeni a közlekedés fejlesz­téséhez. Eredmények azonban csak lassan születtek, hiszen úgyszólván mindenről egyszer­re kellett gondoskodni: utat, vasutat építeni, közlekedési eszközöket gyártani, szakem­bereket, mérnököket képezni, illetve ezt megelőzően egyete­met létesíteni, ahol a közleke­dés szakemberei képezhetők. 1956 óta minden évben meg­rendezi országos vezetőségi ta­pasztalatcsere értekezletét a Közlekedéstudományi Egyesü­let is, ahol a legfontosabb feladatok megtárgvalására ke­rül sor. Tavaly Budapesten. M egvártam, amíg há­tára veszi a lucer­nát. Nehéz lehe­tett. gondolhatja. Ha már lop az ember, lopjon egyszerre sokat. Nagyokat nyögött, aztán elindult. Ami­kor hozzám ért, eléje léptem a kukoricából. Állj csak meg, Józsi! Megállt az abban a mi- nutumban, oszt ha látta vol­na az arcát, csupa egy méreg, forgatja szemét, és mondja, menjek az útjából, mert így lesz, meg úgy lesz. Lelöki há­táról a batyut. Jön nekem. Ne tovább! — ordítok rá. — Ha hozzám mersz nyúlni, szétha­sítom a fejed! Felemeltem a baltát, nála meg nem volt semmi. Elkezd akkor bitan- gozni, lehord mindennek. Még én vagyok a bitang? No, hagyd csak ott azt a takar­mányt és menj szépen utad- ra. ezt nem úszód meg szára­zon. Káromkodott, szidott, mint a bokrot. Beléptem a ku­koricába. ne legyek közel hozzá, a baltát meg úgy tar­tottam. hogy ha nekem ug­rik, védeni tudjam magam. Elment. Jelentettem az elnök­nek, a többi a fegyelmi bizott­ságra tartozik. — Nehéz mesterség ez, elv­társ. Törüli homlokát, mintha a nehéz mesterségbe izzadt vol­na bele. vagy pedig az eset új­én él ősébe. Oldalán tarisznya fityeg. Tudom, mi van benne. Egy árva ceruza, meg egy füzet, amibe beírja a vétkeseket. Rá­^ SzemíSi szentben támaszkodik a kisbaltára, s szabad kezével erőteljesen ha­donászik. Elém is a kukoricásból lé­pett, s mert furcsállotta, hogy egy vadidegen kószál a me­zei dülőúton, . messze a falu­tól, laát rámszólt nagy hivata­losan, hogy mit, keresek én itt. Már keresztben az élet — és ki tudja, kiben mi lakozik, meg az a búza különösen ve­szélyes, ami még lábon van, egy gyufaszál neki, és oda az élet. Csöppet sem lepődtem meg. sőt. határozottan tet­szett az öreg erőteljes hivata­lossága. Vagy egy méterre megközelítettem, természete­sen mosolyogva és átnyújtot­tam neki újságírói igazolvá­nyomat. Sokáig nézegette, dünnyögött, és mondta, hogy azért nézi olyan sokáig, mert ő még' olyat sosem látott. Vé­gig is lapozta, és jól mulatott, hogy nem ért néhány betű­söd. azt: biztos taljánul fir­kán -V bele. A ztán rágyújtottunk, és az öreg megragadta az alkalmat, hogy ha névtelenül is. de egv riport hősévé váljék. Sorolta nehéz szakmája históriáját. Vannak, ugye, olyan embe­rek. akikről azt hinnők. ho"v ha kényszerítenek, sem nyúl­na máséhoz. Aztán ő a nehéz hetven esztendejével felka­paszkodik ecv gubancos me­zei vadszilvaíára, és még jó szemével elkezdi kísérni. És mit látnak háborúkat is lá­tott szemei? Hogy az a „de­rék” parasztember szétles a tájon, s mert azt hiszi, egye­dül van, csak a jóisten látja, de az nem avatkozik ma már minden csipri-csupri ügybe, felhúz egy csomó krumpli­fészket és rakja-rakja tarisz­nyájába a szépséges rózsa- krumplit. És a noteszba beke­rül egy név, és az eltulajdo­nított krumpli hozzávetőleges értéke, de a szégyen igen nagy, amikor az elnök egy szép napon megállítja, és csendes haragszomráddal köz­li vele. hogy nem szabad lop­ni. A férfiú felhúzza az or­rát, természetesen még neki áll feljebb, de az elnök belé fojtja a szót, hiszen pontosan meg tudja mondani, mikor, melyik napszakban, melyik dűlőben, hány fészket húzott fel. Ezek a „kis” esetek. Na­gyobb a baj. ha a zsivényt úgy éri tetten, hogy lehetet­len rá nem szólni, hiszen majd felboi.lanak egymásban. A pillanat megrázó, ha az al­kalmi zsivánv. aki egvébként szorgalmas tsz-tag és sokat ad magára. Hirtelen meglepeté­sében szabadjára ereszti ha­ragját. Ilyenkor meg kell ra­gadni a kisbabát, nehogy meg­feledkezzék magáról a meg- dühödött ember. Lassan a testtel, koma. mögöttem a tör­vény és kezemben a kishalta! Népszerűtlen munkakör, de még szükség van a kerülőkre. Az a Józsi is ... Könnyű a készre járni, a lekaszált lu­cernából vinni a tehénnek, miközben az árokpartokon, a földvégeken ott megy tönkre a drága takarmány. Azt még. ugye, le kellene sarlóani. idő megy, el vele. V alamikor a kerülő el­fordult. ha egy sze­gény asszony jógazda krumplijához nyúlt, legfeljebb azért volt dühös, hogy egy helyről húzgálta ki a töveket. Az meg szemet szúrt, és a gazda fenyegette a kerülőt, hogy levonja béréből, amivel megkárosították, mért nem fogta el a tolvajt. De most már mindenkinek van háztájija, s ami azon túl van. mindenki tulajdona, ahhoz ne nyúljon senki —. s ha méeis megteszi, vállalnia kell a kö­zösség meSszólását. esetleg, ha nagyobb kártétel történt, a büntetést. — Csak így tovább — mond­tam búcsúzóul az öregnek, mintha én lennék a prémium- osztó- tesz-elnök. — Bízza csak rám — lendí­tett a szón a kerülő —. elka­pom én még magát az elnököt is. Nevetése derűsen röpködött az elismerően hajbókoló ku­koricás fölött. Gulyás Mihály az idén pedig, s ez alkalom­mal tizedszer, Veszprémben ült össze a Közlekedéstudo­mányi Egyesület országos ve­zetősége, hogy meghallgassa Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszterhelyet­tes vitaindító előadását, aki az egységes és fejlett hazai közlekedés megteremtési lehe­tőségének módozatairól, a tö­meges szállításhoz szükséges, termelőszövetkezeti bekötő­utak megépítésének szükséges­ségéről, a MÁV és az AKÖV őszi feladatairól beszélt. Ele­mezte azokat a tennivalókat melyeket a KTE-nek meg kell valósítania a következő eszten­dőben azért, hogy hazánk is elfoglalhassa helyét a fejlett közlekedéssel rendelkező euró­pai államok sorában. Miskolcról mintegy húsz közlekedési szakember vett részt a veszprémi találkozón. A küldöttséget Csabi Rudolf, a KTE miskolci szervezetének titkára vezette. Több miskolci felszólaló vé­leménye is segített annak a határozatnak megfogalmazá­sában, mely kimondja, hogy a közlekedési és az útépítő vál­lalatok munkáját a jövőben jobban össze kell hangolni. Az egyesület vezetősége úgy határozott, hogy tovább bőví­ti nemzetközi kapcsolatait is, még ebben az évben tárgyalá­sokat kezdeményez a szom­szédos Csehszlovákia és Jugo­szlávia közlekedéstudományi szerveivel. A miskolci szervezet hama­rosan hozzákezd a megyénk­re túró feladatok megoldásá­hoz, s annak eredményessé­géről a jövőre Debrecenben megrendezendő országos ta­lálkozón adnak majd 4z&mni helyi szakembereink.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom