Észak-Magyarország, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-15 / 63. szám
6 m^KmAGvmmsKAia Vasárnap, SfHSf. márctes 18, (VaLakii (J-Ó-kcLÍ faß w... Ä kanyargó utak mellett, szakadék mélysége ásítozik, máshol meg mintha nyakunkba akarna szakadni egy-egy hatalmas szálú erdőpászta. A titokzatos Harica ez! A Haricán indult útnak Tardonára Jókai Mór is, feleségével, Laborfalvi Rózával, s hűséges kísérőjével, a szintén üldözött Rákóczi Jánossal. Akkor, 1849. október 31-ét írtak ... „A falut Tardonának hívták" Emléktáblák s szájhagyomány őrzi a nagy regényíró emlékét, aki így emlékszik vissza ötven év múlva bújdo- sásának színhelyére: „Egy nyáron, egy -őszön, egy télen bujdostam én ezekben az időkben, üldözöttje a kódadómnak .. . Tudta mindenki, hogy bujdosó vagyok, senki sem árult el. A falut Tardonának hívták.” Az írónak csak képletesen volt igaza: a nevezetes októbervégi napon nyáriasan me- lek idő járta — ezt értette ö nyárra — majd esős napok jöttek („egy őszön”) s hamar rászakadt a Bükkre a tél..'. Karácsony másodnapján megérkezett a hír: Jókait felvették a komáromi vár védőinek névsorára, akiknek szabad elvonulást engedélyeztek. Tehát mindössze jó másfél hónapot töltött Jókai Mór Tardonán. A Csányi féle ház ma is áll, bár a fazsindelyes tetőt tűz emésztette el; a csapóajtó és megyei szerveknél is — s az írószövetség sem mondana nem-et, ha anyagi áldozatról lenne szó. Megérték a jólét áldását Tardona valamikor nagyon szegény falu volt. Ahogyan Tóth Miklós vb-titkár mondta: nyolc—tíz család is lakott egy portán. S ma 300 szép ház sorakozik utcákba, melyek ott húzódnak meg a Kutas, a Cse- rény, a Ravaszluk, a Háború, hetőség, egyetlen hogy a tardonaiak panaszát orvosolják. Magázódó komák A gazdagodást könnyen megszokja az ember. Ma már természetes, hogy az egykori szegények (még a nemesük is csak hétszilvafás volt) megtanulnak szépen s jól élni. Taníttatják gyermekeiket, szép s új bútorokat vásárolnak a keresztúri kőből épült házaikba, lányaikat gazdagon ldstafirungozzák, s a Zúgó, a Bangó hegyek, dóm- ha úgy hozza a helyzet, szívebök között; s átkígyózik a falun a Harsány, mely a faluba érve, már nevét is megváltoztatja Tardonára. Gazdag a falu, nagyon gazdag. Hogy mennyire, azt talán a lelkész feleségének mondása érzékelteti legjobban. — Keresztúri kőből csináltatják a kerítéseket, a homokot pedig a Sajóból hozzák . .. A tardonai már nem is jó. S élettársa erre azt feleli: — Jól teszik ... Igazuk van, hiszen a felszabadulás előtt nagyon szegények voltak. S a lelkész elmondja: nem ismer szorgalmasabb, dolgosabb népet a tardonainál. Megérdemlik hát a jólét áldását. A faluhoz 9 kilométerre van Herbolya — ott jólfizető bányamunkát kapnak a falu férfilakói. De nem messze van Kazincbarcika, még több munkalehetőséggel. Kisvonat viszi s hozza műszakba a munkából az inari munkásokat. Mert a földművelés az öregek és az asszonyok dolga. az — akkori — erdőig vezető ható6 s ra^ta a lyuk ma is lát" Egyetlen panasz A falu lelkésze Kutas Imre református lelkész a vendégfogadónk. Valaha, egykori elődje is vendéglátó volt, csakhogy Rácz Endre magát a nagy regényírót látta vendégül. . — Sakkozni járt ide, ügy mondják — meséli Kutas Im- réné. — Valamikor ezen a helyen Jókai ült... S- emléket is mutat, (kely- het, tárcát stb.), melyeket Jókai Jolán adományozott az író halálának évében a tardonai- aknak. Ha valaki Tardonán Jókai- emlékek után kutat, akkor ide, a csendes, vendégszerető lelkészhez tér be; így javasolják a tanácson is, és Kutas Imre híre is — mely a városokba is* elér — biztatja azt, aki átkel" a Haricán. — Régen mondom, hogy a község vásárolja meg az egy-Q kori Csányi házat, s rendez-^ zük be múzeumnak... A falu a is jól járna, hiszen sok idegenl látogatna el ide... A lellcész tanácsát meg kel- ▼ lene fogadni, s Kutas Imre$ bizonyára vállalná a múzeum^ elrendezését, a hagyományok,A mondák megörökítését Külö-* nősen most, ebben az évben! van erre nagy lehetőség, hi-v szén az író halálának 60. év-f fordulójáról emlékezünk mcg^ májusban. Bizonyára támoga-i tásra találna ez a javaslat í Kosár-export Ki hinné, hogy ,a világ sok A1 országába, címeznek nagymére- *1 tű küldeményeket a csati já-11 rás egyik „eldugott” községé- v < ben, a Tisza-menti Dorogmán. A csomagok ugyan nagymere-*! tück, de -item valami súlyosak, TI mert tartalmuk: könnyű, fűz- f c favesszőből font kosár... $i Télen-nyáron űzik itt az ősi 1 mesterséget, a Kosárfonó Iíé-A1 ziipari Szövetkezetbe a községI1 lakosságának fele 'bedolgozik1 amikor a földeken nincs mun- T’ ka, a tsz-tagok is kosarat fon-ijjí nah. s jelentős mellékjövede- A! lemre tesznek szert. Jellemző,1,5 hogy a kis faluban a februáriéi munkateljesítmény után 80$r ezer forint munkabért fizettek Jki. rA Dorogmán. készüli léotta-é rak nagy része exportra megy.-t Boldog, de nem gondtalan az élete a tardonaiaknak. Dolgoznak s .ezért ma már gazdagságot, jólétet kapnak. De a falu — földrajzi fekvése miatt — szinte el van zárva a külvilágtól. A herbolyai bekötőutat évtizedek óta ígérgetik.., Régen a.z asszonyok gyalogosan jártak át a hegyen Perecesre a piacra. Ma Dédestapolcsánynak sen elmulatoznak Tardonán. Különösen disznótoraik híresek. No meg vendégszeretetük. S bár a fonóház megszűnt a faluban, az asszonyok szőnek és fonnak. Ünnepség ez, mely egész éven át tart, s a faluban egyszerre vetik, áztatják, szárítják, tilolják a kendert. Olyankor, úgy mondják, benépesül a határ és a Tardona partja, fehérlenek a kerítések,' s ha szél kerekedik, mint az ökömyál, kendersz'ál nyargal a légben. A fonóház nem szokás már — de mennyi régi hagyomány őrzője ez a falu. Például a legnagyobb becsülete a komaság- nak van. Annyira, hogy nem is tegezik egymást, ha egyszer már megitták a komapoharat, s gyermekeik. keresztszülőjének választják egymást. Istennek szép vidéke... Azt is mondják: Tardona istennek legszebb vidékén fekszik. Valóban, szép ez a vidék, bár ha távol is van a világtól. Este különösen csöndes. Ha a Nap elbúvik a dédesi csúcsok mögé, akkor hirtelen elsötétül a falu... Azaz hogy: akkor felgyulladnak a kultúra csillagai s üzennek a hegyeknek, a szomszédos falvaknak: életről, mozgásról, serénységről. Fényes antennák gyűjtik ki az éter hullámaiból Budapest, Miskolc és más népek zenéjét s a kép is elérkezik ide, a tvtémek, mely viszont igen nagy - villák szorgalmasan összegyűj. kerülő. Ha a bányának indulnak, ott veszélyes s esős időben lehetetlen. — Nem is tudom, hogy mit lehetne tenni, kihez kellene fordulni, — jegyzi meg keserűen Kakszá Károly vb-elnök. Egyetlen panaszuk. Hiszen sokat kaptak ők már, különösen az utóbbi években. Új iskolát, villanyt stb. Nem hinném, hogy ne akadna arra letik a színházi közvetítések ké. peit. Olyan ez a falu, mintha Ábrahám ölén élne, vagy ahogy Móricz Zsigmond elképzelte parasztjait „isten hóna alatt”. S ha e gazdagodás nyitját keressük, hamar megtaláljuk: szorgalmasak, munkaszeretők a tardonai emberek, ezért élnek jóL Baráth Lajos w t BAJWAB GÄBOB3 Valami szépet írjak Tar ágak szürke égen az ablak négyszögében rámnéznek, s észrevétlen, míg hallgatom beszéded, zsibbadt szívem feléled. Valami szépet írjak — kérlelsz; szemedbe csillag költözött könnyes égről s rajong szavad a szépről, ifjú lelked kinyitja harmatos kelyhét, édes vibrálás a beszéded. Valami szépet írjak, emlékül — kérlelsz. Drága fénylő szemű leányka, mindig csak erre vágytam: hogy így zengjen a versem szivekben. Mit írjak hát? Ügyetlen e boldog fényű percben lelkem, hogy háláját mutassa és nem talál szavakra. Egy köbméter fábói 4000 pár harisnya A nyersselyem előállításához fából nyert cellulózé szükséges kiinduló alapnyersanyagként. Egy köbméter fából 160 kilogramm nyersselyem állítható elő, ami 1500 méter szövet, vagy 4000 pár selyemharisnya előállításához elegendő. Egy köbméter fa ugyanannyi szálat biztosít, iránt 320 000 selyemgubó. Borü&s Lenke rajsa. a Állandó kiállítás nyílik Herman Ottó Múzeumban A miskolci Herman Ottó Múzeum csaknem 500 éves épületének kiállítási termeiben megkezdték az állandó kiállítás rendezését, amely Borsod-Abaúj-Zemplén megye történetét mutatja be az őskortól a Tanácsköztársaságig. Az évezredek földből kiásott kincse az árnyékmentes, fénycsövekkel megvilágított 40 vitrinben kerül a látogatók elé. Bemutatják többek között a világon egyedülálló bükki kultúra cserépmaradványait, az ősembernek a miskolci Avason feltárt kovabányáját és szerszámkészítő műhelyét, a bükki avarkori nagysánc vasművességének emlékeit. Gazdag múltú megyénk értékeiből igen sokat őriznek más múzeumokban is. Most ezek is segítséget nyújtanak a kiállítás rendezéséhez. A Szépművészeti Múzeum például kölcsönadta a fából faragott, XV. századbeli Mr.ria- szobrot, amelyet a művészet- történelem Diósgyőri Madonna néven ismer. Az Iparművészeti Múzeum középkori ötvösmunkákat, a sárospataki Rákóczi Múzeum különböző cserép- és üvegtárgyakat bocsátott rendelkezésre; amelyeket a zempléni üveghutákban és kőedénygyárakban készítettek. A Közlekedési Múzeum a tiszai vasút egykori gőzmozdonyának és vasúti kocsijainak modelljét, míg a legújabbkori Történeti Múzeum a Tanács- köztársaság északi hadjáratában jelentős szerepet játszó egykori páncélvonat modelljét, korabeli Zászlókat és egyenruhákat adott át a miskolci múzeumnak. A kiállítás a tervek szerint májusban nyílik meg. KOVÁCS TIBOR: Gyógypedagógián Fék csikorog. ÁH, vigyorog. Bátyja szégyell vele menni az utcáit;. Izeg-mozog. Táblához kocog. Fejecskében roagocska moccanj Szeme üres tükrén a rest értelem néha kap a csalétket»! Minden rohan ... Csodálom komolyan művészeted: a napi milimétert. laszt, éppen ezért megkérdeztem: — Hát az meg hogyan lehetséges? A doktorok tanították Az öreg így felelt: — Hosszú törféhet az, öcsémuram-.. mert több mint ötven. éves... Megkértem: mesélje el. S ő elmesélte, mint színtiszta igazságot. — Tudja, öcsémuram, az én apám kanász vöt, nyugodjon továbbra is békességben, látja itt ezit a fótot? — Az arcát hogy felemlítem... Osztán kanász akartam lenni én is... De mutatta. — Nahát, amiatt majdnem nem lettem kanász. Mert ez a főt nem régen főt, azelőtt lyuk vót. Olyannyira lyuk, hogy kidughattam rajta a nyelvem is. Az a lyuk meg úgy kezdődött, hogy én igen szépen tudtam dudálni. Hat esztendős koromban, szebben fúttáim a dudát, mint apám. En nem csak tülköltem a dudával, mint általában, a feanászofc szokták, hanem a nótát is ki- jáccottam rajta. Nehéz az szarutülökkel. Csak a’ vót a baj, hogy a duda nagy vót, az én arcom meg gyenge, oszt az erőltető fúvóstól sorvadást kapott, egy esztendő alatt ki is lyukadt. Apám meg igen szerette vóna, hogy kanász legyek, mert ő is az vót, és ha én be- válok, nem kellelt vóna kiadná a bojtár porcióját. De mivel kilyukadt az arcom, nem lehettem kanász, mert nem tudtam fúni a dudát. A kanász meg mit ér duda nélkül? ... Semmit... Apámat igen-igen bántotta ez, és elhatározta, hogy meggyógyíttat. Hét éves vótam, amikor elszegődött a szerencsi uradalomba egy évre kanásznak, annak fejében, hogy engem az uradalom kigyógyíttat. Csak egy pár bocskort kért ráadásnak ... ... A szógálatot el is kezdte, engem meg a íőintéző elküldött a városi doktorhoz. Megvizsgált a doktor, oszt azt mondta, hogy menjek él máskor is. Mentem én, de a doktor mindig csak megvizsgált. így telt el az egész esztendő. Mán tél vót, apóm a hóra hajtotta ki a falkát. Egyik este oszt, amikor hazagyött, odaállok ebbe és mondom neki, hogy idesapám, a íőin téző elküldte a bocskort. Ehun van ni. Avval odaadtam neki. Apám csak nézte, nézte, azután meg így szólt: hát dudálni tucc-e mán? Ehun a duda, hadd hallom ... Ideaggya a dudát... En meg belefúvok... de a levegő nem bele ment, hanem kigyött itt oldalt, ahol a lyuk vót, a duda meg se mukkant. Alikor csak látom, hogy apám arca igen- igen elszomorul, még a szemeit is összehúzta, nagyot káromkodott, fogta a bocskort, oszt sarkon fordult. Ment egyenesen a főintézöhöz. Azt mondja neki: — Főinféző úr! A kutyaúris- tenit neki! Meggyógyícesák a fiamat, vagy nem? ... Ezt apám mesélte el később, sokkal később... — Mink megtettünk mindent, amit lehetett — felelte a főintéző. — De az esztendő már lejárt, oszt a fi jam arca még most is lyukas! Pedig én azér’ szógál- tam egy évet, hogy gyógyítsák meg! — kiáltott apám. — Arru] mink nem tehetünk — feleselt a főintéző. — A bocskort elküldtem, amint Iá_ tóm meg is kaptad. Nem tartozunk egymásnak. Elsején elmehetsz. — De bizony tartozunk mink! Nagyon is sokkal! — kiáltott apám és a bocskort a fő- intéző fejéhez vágta. ... Erre a főintéző felugrik és pofoncserdíti apámat. Neki se kellett több, erős ember vót. hogy régi őrző ember nótáját idézi az öreg. Az első strófa . után pihenőt. tartott, fejét , pásztor módjára büszkén fel- , szegte, kicsit megrázta, azután : így folytatta: ' ,Tőnapot édes bojtárom; ' Nincsen-e valami károm? l Károd nincsen, de nem is lesz . Még ez falka kezemen lesz. , De. nem a’, hogy károd vóna, * Húsz, vagy harminc felül rajta. Igen szépen énekelt. Nem 1 idézem tovább a nótáját, mert . nagyon hosszú, bár altkor min- i denki figyelmesen végighall- ; gáttá. Figyeltem a nótát ma- t gam is, bár ismertem már s , közben odahúzódtam az öreg . mellé. Akkor láttam meg, hogy i az éneklő pásztor bal arca kü- . lönös, furcsa. Az arc közepén, ; a ráncok mezejében, félte- ! nyémyi nagyságú folt rikított. . ■ Azon a kis területen nem volt ; szőr sem, az a kis terület fehé. rebb és simább volt, mint a többi. — Igen szépen tud dalolni, bátyám — mondtam neki. — Megtanítottak rá a doktorok — felelte. Különösnek véltem 3 vá^zetccüt&L Mi«® I A pályaudvar hatalmas varo- terme olyan zajos volt, mini v egy vásár. Igen sok ember vá 4 rakozott a vonatokra. Ettek A ittak, beszélgettek, vitatkoztak ♦ jöttek, mentek és lökdöstéJ egymást. Este vol már, éjbi óhajtó este és kint szakadt a: 0eső. Behúzódott mindenki ; (f fedél alá. A hangzavar ,tökéle Atesebb volt, mint az a bizonyo: I bábeli. Egyszercsak a lármábó ? kivált egy hang, szépen zen V dűlt, felemelkedett, s hirtelei 0 csend lett. Felfigyelt mindenki ♦ A tekintetek a resti pultj; -felé fordultak, ahol górcső: t botjára támaszkodva nótázot ?egy ember. Alacsony, őszhajú $ idősebb férfi volt, vállán ka i rikásostor, amelynek kurü & nyelét bőrsallan gokkal és réz 2 verettel díszítette. Az örej »hangja mélyről tört fel és I megremegtette az egész váró | termet. Az utasok csendben és A tisztelettel hallgatták. I Túl a Tiszán, Tlszaháton, f Alma terem a fűzfákon. I Ma két hete, vagyis három* iHogy a számadómat várom, f Amoda gyön szatnárhálon, k&z az talán, ha jól látom. I Aki hallott már a magyai • pásztói-világról, azonnal tudja,
