Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

E5ZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1963. november 10. Pártmunkások kitüntetése megyénkben November 7-e alkalmából pártmunkásokat tüntettek ki a Borsod megyei Pártbizottsá­gon. A kitüntetéseket dr. Bod­nár Ferenc elvtárs, a Borsod megyei Pártbizottság titkára adta át. Szocialista Munkáért Érdem­érmet kapott: Majoros Balázs, az öthónapos pártiskola igaz­gatója, Szaladnya Sándor, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki kara pártalapszervezetének titkára, Taskó István, a Tiszavidéki Vegyikombinát pártbizottságá­nak társadalmi munkatársa, Galambos Lajosné, a mezőkö­vesdi járási pártbizottság agit­prop. felelőse. Fehér Gyula, az Ózdi Kohászati Üzemek dur­vahengerművének párttitkára, Kocsis János, a sátoraljaújhe­lyi járási pártbizottság titkára. Szabó László, a tiszalúci Rá­kóczi Tsz párttitkára, Gaál Lászlóné, a gönci tsz párttit­kára, Sütő Ferenc girincsi nyugdíjas, Molnár József sá­rospataki pártnyugdíjas, Favá­ri László miskolci nyugdíjas. Munkaérdemérem kitünte­tésben részesült: Fehér Sán­dor. a Diósgyőri Gépgyár vas- szerkezeti üzemi párttitkára, Balogh Zoltán, a Miskolc Vá­rosi Pártbizottság munkatársa, Nagy Péterné, a Miskolci Élel­miszer Kiskereskedelmi Válla­lat párttitkára. Katona And­rás. az ÉM. Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat szakipari alapszervezetének titkára. Perjési Gyula, a Bor­sodi Hőerőmű BVK II. párt­alapszervezetének titkára, Kántor László, a hejöbábai Uj Élet Tsz párttitkára, Haba Já- nosné, a sajóecsegi Aikotmány Tsz párttitkára, Vincze Antal, a csernelyi Béke Tsz párttitká­ra. Bányász László, a zemplén- agárdi tsz párttitkára. fi NATO parlamenti konferenciája elvetette a „multilaterális atoméra“ tervét Párizsban végétért a NATO- országok parlamenti képvise­lőinek értekezlete. Az ameri­kai küldöttség, amelyet Fulb- right, a szenátus külügyi bi­zottságának elnöke vezetett, azt akarta, hogy a parlamenti képviselők néhány héttel a NATO minisztertanács ülése előtt foglaljanak állást az ed­dig csupán Bonn által elfoga­dott multilaterális atomerö terve mellett. A javaslatnak azonban a nyugatnémet CDU- képviselőkön kívül alig akadt támogatója. A NATO-parla- ment katonai és politikai bi­zottsága is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 25 Polaris rakétás hadihajóból tervezett „nemzetközi atomflotta” feles­leges. Az ENSZ gyámság! bizottsága megszavazta a Déinyuiat-Aírikárél szóló javaslatot Az ENSZ gyámsági bizott­sága pénteken este szavazott a délnyugat-afrikai kérdésben benyújtott határozat-tervezet­ről. Az erről szóló határozati javaslatot, amelyet 37 afro- ízsiai ország és Jamaica ter­jesztett elő, 82 szavazattal 6 íllenében (Dél-Aírika, Nagy- 3ritannia, Franciaország,' Por- rugália, Spanyolország és az Sgyesült Államok) és hat tar- ózkodás mellett elfogadták. A bizottság 67 szavazattal 2 elle- íében és 14 tartózkodással el­letette az Egyesült Államok nódosító indítványát. E sze- ■int a határozati javaslatból ki tellett volna' hagyni a Dél- ifrikai Köztársaságba irányu- ó -olajszállítmányok leállítását timondó részt. A határozati javaslat többek Afrikai külügyminiszteri értekezlet november 15-én Az Afrikai Egységszervezet bejelentette, hogy az afrikai külügyminiszterek — korábbi jelentésektől eltérően — no­vember 15-én ülnek össze a marokkói—algériái határvi­szály megvitatására. között „ünnepélyesen megerő­síti a délnyugat-afrikai népet önrendelkezésre és független­ségre való jogában. „Agresz- sziónak minősít továbbá min­den olyan kísérletet, amely Délnyugat-Afrika valamely te­rületének annektálására irá­nyúL Az indítványltfelőterjesz- tő országok felhívják a Bizton­sági-Tanács figyelmét a Dél- nyugat-Afrikában előállt kriti­kus helyzetre, amely — mint hangoztatják — súlyosan ve­szélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Rusk sajtóértekesieie Washingtonban sajtóérte­kezletet tartott Dean Rusk, az Egyesült Államok külügymi­nisztere. A 'tudósítók kérdései elsősorban azokat az incidense­ket érintették, amelyek nem­rég zajlottak le a Nyugat-Ber- lint Nyugal-Németországgal összekötő autósztrádán. Dean Rusk igazolni igyeke­zett az amerikai .katonai gép­kocsi-oszlopok eljárását, amely állítása szerint „a régen meg­állapított szabályokhoz” igazo­dott. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztere a Szovjetunióra igyekezett hárítani a felelőssé­get azért, mert rendezetlen a berlini rés a német kérdés. Rusknak számos kérdést tet­tek fel az Egyesült Államok dél-vietnami politikájára vo­natkozóan, Rusk kifejezte azt a reményét, hogy az új dél­vietnami rendszer elődjénél, a Ngo Dinh Diem-féle rend­szernél sikeresebben tud majd harcolni a Vietkorig partizán­jai ellen. Ruskot kérték, magyarázza meg, miért van az, hogy az Egyesült Államok elitéli a la­tin-amerikai államcsínyeket és ugyanakkor üdvözölte a dél-vi­etnami államcsínyt? A külügy­miniszter, akit nehéz helyzetbe hozott a kérdés, azt válaszol­ta, hogy ezt a problémát nem lehet „általánosítani”. Füst Milán 75 érés Füst Milánt 75. születésnapja alkalmából ■ szombaton a Ma­gyar írók Szövetségének há­romtagú küldöttsége: Illés Endre, Kossuth-díjas író, Si­mon István, Kossuth-díjas költő és Somlyó György József- Attila-díjas költő köszöntötte. Egy hét a külpolitikában Hruscsov beszéde és az újfajta rakéta A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján ren­dezett moszkvai ünnepségek programjából főleg két mozza­natra figyel fel a világsajtó, s kiváltképp a nyugati lapok és hírügynökségek. Az egyik ka­tonai, a másik politikai termé­szetű,. Ami a hírlapírók fantá­ziáját leginkább megragadta, az egy ' újfajta rakéta volt, amelyet elsőízben vonultattak fel a szovjet hadsereg dísz­szemléjén. Különböző hírügy­nökségi tudósítások leírásai szerint ennek a rakétának az a tulajdonsága, hogy képes fel­kutatni és megsemmisíteni minden olyan ellenséges repü­lőgépet vagy mesterséges boly­gót, amely a Szovjetunió terü­lete fölé érkezik. Az AP ame­rikai hírügynökség tudósítója szerint ez a rakéta „az elmúlt hat év legizgalmasabb új fegy­vere”. Mindenesetre ennek az új fegyvernek a felvonultatása volt a moszkvai ünnepségek nagy katonai eseménye. Poli­tikailag a legnagyobb figyel­met keltette Hruscsov pohár­köszöntője, amelyben néhány nagyjelentőségű nemzetközi kérdésről fejtette ki a vélemé­nyét. A Szovjetunió miniszter- elnöke foglalkozott a nemzet­közi munkásmozgalomban be­következett ellentétekkel, ame­lyeknek a középpontjában a Kínai Kommunista Párttal folytatott vita áll. Hruscsov hangoztatta, hogy a nemzet­közi kommunista mozgalom nézeteltérései múló jelentősé­gűek és nem döntőek. A döntő: a közös ellenség, az imperializmus elleni harc. Ez a harc egybefűzi a szovjet és a kínai népet. A to­vábbiakban a szovjet minisz­terelnök a „moszkvai szellem” továbbfejlesztésének lehetősé­geit méltatta, s ez alkalommal kifejtette, hogy mi a lényege a „moszkvai szellem”-nek, amely létrehozta a három hatalom atomtilalmi egyezményét, s amely kedvező légköri viszo­nyokat teremtett a nemzetközi politikában, A moszkvai szel­lem léjiyege: a békés együtt élés. aémás országok belügyei- be vaUj be nem avatkozás, a. nemzetközi kereskedelem fej­lesztése a kölcsönös előnyök alapján. Hruscsov kijelentette, hogy a Szovjetunió ebben a szellemben kész az atomtilal­mi egyezményen tűi más egyezményeket is megkötni az Egyesült Államokkal és szövet­ségeseivel, feltéve, hogy olyan egyezményeiéről van szó, ame­lyek valóban előmozdítják a béke ügyét. Felhívta a figyel­met azonban olyan jelenségek­re, amelyek amellett szólnak, hogy a Nyugat vezető köreiben még mindig uralkodik a hideg­háború szelleme. A Kuba ellen folytatott imperialista készü­lődés nem fér össze a mosz­kvai szellemmel és Hruscsov kijelentette: a. Szovjetunió Kuba védelmére kel, ha az Egyesült Államok megtámadja. Ebbe a témakörbe tartozik Hruscsovnak még egy nyilat­kozata, amelyet az amerikai üzletemberekkel folytatott tárgyalásokon tett, s amelyben állást foglalt a szovjet—ame­rikai kereskedelem fejlesztése, a gazdasági együttműködés és a műszaki tapasztalatcsere mellett. Vitt a NAÍO-n belül A világlapok általában azon a véleményen vannak, hogy a Szovjetuniónak a rakétaelhári- tás terén elért eredményei, összhangban a szovjet külpoli­tika aiapelveivel, mindenkép­pen a béke esélyeit növelik. Egyébként a nyugati táborban is olyan jelenségek mutatkoz­nak, amelyek előnyére válhat­nak a békének. E napokban zajlott le Párizsban a NATO parlamenti csoportjának érte­kezlete, amelyen úgyszólván minden felszólaló állást foglalt az Egyesült Államok neveze­tes „többoldalú atomütöerő” terve ellen. A tervet költséges­nek és céltalannak tartják úgyszólván egyöntetűen, ki­véve persze az amerikai terve­zőket és a leginkább érdekelt nyugatnémeteket. E tervnek ugyanis az a célja, hogy meg­kísérli áthidalni azokat az el­lentéteket, amelyek a nyugati szövetségi rendszeren belül keletkeztek, s ugyanekkor megpróbálja .kielégíteni a nyu­gatnémetek atomfegyverkezési igényét. Tehát maguk az ame­rikaiak is inkább politikai, mint közvetlen katonai jelen­tőséget tulajdonítanak az úgy­nevezett többoldalú atomütö- erö tervnek. Az. angolok már bizonyos idő óta bizalmatlanok a tervezet iránt, mert roppant költségesnek tartják és nem ér­dekeltek abban a versenyfu­tásban, amelyben az Egyesült Államok és De Gaulle Francia­országa vesz részt Bonn bizal­mának biztosításáért. A nyu­gatnémet kormány ugyanis változatlanul kitart amellett, hogy megszerzi az atomfegyve­rekét, akár a NATO keretei között (s erre szolgálna a* amerikai terv), akár pedig a franciákkal való szoros együtt­működés révén. De Gaulle arra törekszik, hogy a francia atom­fegyverek segítségével úgyne­vezett önálló európai atomhad erőt szervez, s ebben résztven nének a nyugatnémetek is. A Párizsban megtartott érteke-// leteií a franciák foglaltak leg­élesebben állást a NATO ter­vezet ellen. Ebből persze nem következik, hogy az ameri­kaiak minden további nélkül feladják a tervet, sőt, való­színű, hogy nagyobb erőket fognak koncentrálni saját poli­tikai elképzeléseik érdekében. Uj kormányok Az Atlanti Szervezet több országában,is komoly változá­sokra kerül sor a kormányban, vagy legalábbis a kormány ve­zetésében. Uj miniszterelnöke van Angliának, aki most sze­rezte meg egy pótválasztáson a belépőjegyet az alsóházba. Ez­zel a sikerrel párhuzamosan az angol konzervatív párt egyik leglesújtóbb választási ve­reségét könyvelheti el a lutoni kerületben, ahol régi konzer­vatív mandátumot hódított cl négyezer szavazattöbbséggel a munkáspárt. Ez az eredmény azért különösen lesújtó a kon zervatívokra nézve, mert an goi politikai körökben általa nos mutatónak tartják és az a vélemény, hogy ha országosan is érvényesül a lutoni fordu­lat. altkor a munkáspárt a legközelebbi választásokon 150 főnyi többséggel vonul be ni angol parlamentbe. Görögor­szágban, ahol a választásokon Karamanlisz jobboldali párt­ja súlyos vereséget szenvedett, az úgynevezett Centrum Unió vezetője, Papandreu kapta meg a kormányalakítási meg­bízást. A görög király nem könnyen határozta el magát erre a lépésre, mert évék óta komoly ellentétel vannak a 76 éves polgári liberális politi­kussal. Az EDA, a görög bal­oldal pártja támogatásáról biz­tosítja a Papandreu-kormányt, feltéve, hogy az érvényt tud szerezni a demokrácia követel ményeinek és legalább rész­ben megvalósítja azokat a szo­ciális reformokat, amelyek évek óta aktuálisak. Olaszor­szágban is új kormány van alakulóban, mégpedig Moro, a kereszténydemokrata párt fő­titkárának vezetése alatt a ré­gi, úgynevezett középbal irányzat mellett. Hajdú Béla: t t BQHÜS IDQK~ njCLpjLÜlh^eJk XI. írók, újságírók, szétszórt emberek A „Csokor” antológia volt, mint előző megemléke­zésemből kitűnt, az el­ső és teljesnek mondható se­regszemléje a megjelenés évé­ben, 1926-ban, a' Miskolc, mint gócpont vonzókörében élő íróknak: kicsiknek és nagyob­baknak, kezdőknek és „beiü- tottaknak”, korosztálykülönb­ség nélkül. Hasonló jellegű számbavétele e táj, s e kor irodalmi életének sem azelőtt, sem azóta nem jelent meg. A kötet, mint antológia, annyi­ban különbözött a két háború között megjelent antológiák­tól — gondolok Kárpáti Aurél, Babits Mihály gyűjteményes köteteire, a Forrás című anto­lógia-sorozatra, a Körösvidéki Költők Antológiájára stb. —, hogy a Csokor a kiválasztott szemelvények mellett az írók arcképét és maguk írta élet­rajzát is közölte. Miért éreztük szükségét az ilyen sajátkezűleg írt életraj­zok és az arcképek közlésé­nek? Azért, hogy az életrajzok alapján a táj írói jobban meg­ismerhessék egymást, világ­szemléleti hovatartozandósá- gukat, amire a közölt szemel­vények önmagukban nem ad­hatnak kielégítő választ A felvonultatott hetven író között tekintélyes számban akadtak olyanok, akik már régebben és véglegesen elje­gyezték magukat az irodalom­mal, s többé-kevésbé országo­san, is ismert nevet vívtak ki. Voltak, akik felbukkantak az irodalom porondján, de hosz- szabb-rövidebb Küzdelem után feladták a harcot és simább életútra tértek. Voltak, akik vendégként tették le névjegyü­ket az irodalom asztalára. S voltak, akiket a mindennapi kenyérért folytatott nehéz küz­delem akadályozott meg ab­ban, hogy tehetségüket kibont­hassák. A hetven közül húszán az újságírói és írói hivatás párhuzamos vágányain futot­ták meg pályájukat. Ha ma végigfutok az anto­lógia lapjain, mintha film pe­regne, úgy vonul el a sok is­merős arc, egyik-másik pre­mier-plánban elevenedik elém, látom minden vonását, hallom hangját, érzem kezeszoritását, beszélgetünk, vitázunk, mo. solygunk vagy elkomoro- dunk ... aztán összefolyik a kép és mások tűnnek elő a múlt homályából... jelenetek, képek, kis életepizódok ... Hetven író!... Nem nőhet­tek ki közülük író-óriások, mert valahogy úgy állt itt az irodalom ügye, ahogy mun­kánk bevezetőjében írtuk: „Miskolc irodalmi kultúrája ősidőktől fogva a kitett gyer­mek sorsát szenvedi. A kitett gyermekét, ki sohasem érez­te az anyai szeretet támogató, irányító, fenyílő és jutalmazó melegét... Hagyták, hogy nő­jön fel, ahogy tud, fejlődjék vagy fajuljon azzá, amivé bal­sorsa kárhoztatta." Ha mégis akadtak, akik a szűk provincializmus kereteit áttörték, s országos nevet vívtak ki, ezt kizárólag saját erejüknek, kitartásuknak és képességeiknek köszönhették. Nem kétséges, hogy ezek közé sorolhatjuk például Simon Andort, az igen eredeti hang­vételű költőt, akire a kritikai fórumok már 1926 előtt felfi­gyeltek, s verseit több folyóirat után, a Nyugat is szívesen kö­zölte. 1927-ben már a Forrás antológiában találkozunk tiz versével, nyolc neves költőnk (Szabó Lőrinc, Fodor József, Sárközi György stb.) társasá­gában. 1932-ben Babits Mi­hály Üj antológiájában a „fia­tal költők 100 legszebb verse” között talált helyet Simon megrendítő költeménye: Pihen az öreg bányász. Ekkor már négy verskötete jelent meg. A Csokorban az akkor még huszonöt éves Simon Andor életrajzában ezt olvashatjuk: „Élete csupa törődés, zúzódás, izgalom. Fiatal még, de volt már temérdek foglalkozása: filmstatiszta, kőműves, modell, rikkancs, kőtörő, napszámos, kovács, számvevő, kocsis, ker­tész, könyvkereskedő stb. Je­lenleg gépápoló egy bánya­üzem gépházában Sajökazán." Simon Andor hatására kez­dett verselni Csapó András, a kazai bányász poéta, aki mint ígéretes „östehetség” került be az antológiába. (Sajókaza egyébként egy ismert festőmű­vészt is adott a borsodi kul­túrának, Palcsó Dezső szemé­lyében.) A z 1900 táján született borsodi költőnemzedék soraiból — Doktor Ist­ván (a legfiatalabb), Horváth József, Kozma Béla, Murányi Adorján Zoltán, Simon Andor, Vér Andor. — Simon Andoron kívül Vér Andor az, aki korán áttörte a vidéki elszürkülés korlátáit, s aki negyedszázados külföldi tartózkodás után ha­zatérve, ma is hallatja szavát az országos fórumokon. A Sá­toraljaújhelyen 1898-ban szü­letett költő — mint a Csokor­ban olvasom — 17 éves korá­ban már érettségit tett, még abban az évben, 1915-ben ki­került a harctérre, s három évig katonáskodott. A Hétnek, Nyugatnak, a Népszavának dolgozott már, amikor 1925- ben a Reggeli Hírlap munka­társa lett. Tisztaság című 1926-ban megjelent verskötetét kedves emlékeim között őr­zöm egy külön tékában, ahol régi barátaim, kollégáim de- dikációs kötetei sorakoznak egymás mellett. Nehéz volna itt mérlegre állítanom hetven írót és író- lehetőséget, akik, mint a Lite- ratura megáilapitotta, ötven­hat évjáratból kerültek együ­vé, s akik közül sokan félúton lemaradtak, sokak neve, élet­műve rég feledésbe merült, de meg egyrészükről magam sem tudok többet, mint amennyit a kötetben közölt adataik mon­danak. Példaképpen ezért ki­ragadok néhány írót az idő­sebb nemzedékből is, azok kö­zül, akik munkásságukkal ma­radandóbb nevet érdemeltek ki. Halasi Andor, az ismert kri­tikus Miskolcon csak átmeneti szerepet játszott, s végsősoron kezdettől fővárosi írónak szá­mított, ma is Pesten él, dolgo­zik. Hoványi Kornél országos nevű publicistaként került Miskolcra, előzőleg megjárta Arad, Nagyvárad, Szeged legnagyobb redakrióit, s két évig a Budapesti Hírlapban írta várospolitikai cikkeit. Miskolcon „Mr. Dollár őfelsége Keverkolcon” című, 1923-ban megjelent szatirikus regényé­vel, közéleti tisztaságot köve­telő harcos írásaival tette em­lékezetessé nevét. Regényében a város társadalmi életének visszásságait állította pellen­gérre. Közéleti tényezőket, köztük újságírókat is szerepel­tet benne átforgatott-nevekkel. (Én példáuL mint Duhaj Béla, „az ifjú filozófus” szerepelek, ha jól emlékszem, egy mondat erejéig.) Amíg Damó, Halasi, Hová­nyi, Mauks Ernő és mások a messziről .jött embereket, kép­viseltél? Miskolcon — a leg­messzebbiül, a Fogarasi Hava­sok tövéből, talán én teleped­tem ide — az ősmiskolciak kö­zül a tudós-író, Szendrey Já­nos hagyta maga után a leg­gazdagabb életművet. De a „legmiskolcibb” újságíró és dalköltő, Sassy Csaba hír- neve is bejárta <xz egész orszá- got. Ö írta a 14-es háború első háborús nótáját: Égbenyúló hegyek alján havas éjszaká­kon .... Műdalai, amelyeket Lányi Ernő, Sas Náci, Kacsóh Pongrác és több niás neves muzsikus zenésített meg — Sirassatok engem orgonavirá­gok,., Miitor eszembe jutsz, mintha tavasz volna... A „Rákóczi megtérése” és a többi — ma is élnek, fel-fel- csendülnek hegedűk, zongorák) húrjain, dalos kedvű embérek ajkán ... És élnek 1918-ban írt forradalmi versei... Emlékszem, egy időben Szi- gethy Ferenc fájdalmas érzé­sekbe torkolló háborús versei is országos visszhangot keltet­tek. A szocialista irodalom és publicisztika miskolci élőhar­cosai közé tartozik az a balke­zét álla alá támasztva gondol­kodó Fiatalember, Vincze Osz­kár, aki napjainkban -karcola- taival igazolja a Csokor-beli életrajzához fűzött megjegy­zést: „A szatirikus irány felé fejlődik.” Ahogy a betűrend diktálta, Vincze Oszkár nevével zárul a hosszú sor. Be is csukom a könyvet. A már földben porla- dók közül azonban mintha elém állna valaki... Hangot hallok: — Rám már nem emlékszel^ Béla? E z Meskó Barna hangja. Egy évjáratból valóit vagyunk. Kritikus és színműíró. Ügy áll most előt­tem, mint 1937. januárjában; azon az emlékezetes napon; amikor a főutcán felragyogó arccal szemközt jött velem, és szinte egyszerre mondottuk ugyanazt: — De jó, hogy találkozunk; valamiről beszélni szeretnék veled. Beültünk a Pannónia kávé­házba egy feketére. Kiderült; hogy egyet akarunk. Létre hozni egy irodalmi-művészeti folyóiratot. De erről beszéljen későbbi írásom.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom