Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-04 / 181. szám
Vasárnap, I9G3. auguszíns 4. ESZAKMAGYARORSZAö Ass északi tálak SeSwiráazásáéri „A Borsod megyei Pártbizottság megvitatta és jóváhagyta a lejtős területek fejlesztésének irányelveit és feladatait. A vita alapján az a véleményünk, hogy több éves szorgalmas és következetes munkával meg tudjuk szüntetni megyénk északi tájainak elmaradottságát. Ehhez a tsz-tagság, az irányítók és vezetők, a megye összes dolgozóinak közös erőfeszítése szükséges.” (A megyei pártbizottság legutóbbi ülésének határozatából, melyet lapunk július 14-i száma teljes terjedelemben közölt.) A ii ej ifin — felfelé Képletes hasonlat. Azt szeretnénk vele érzékeltetni, amit a megyei pártbizottság legutóbbi ülésének határozata körvonalazott, s a lejtős területeken gazdálkodó termelőszövetkezetek és állami gazdaságok termelése fejlesztésének irányelveiként elfogadott, megjelölve a feladatokat. A határozat lényegében ezt mondja: megvan a lehetősége annak, hogy a lejtős területeken gazdálkodó termelőszövetkezetek és állami gazdaságok termelése is jelfelé íveljen, hogy az északi tájak mező- gazdaságának viszonylagos elmaradottságát. aránylag rövid időn belül — néhány év szorgalmas és következetes munkájával — nagyobb beruházás nélkül is megszüntessük. Nehéz dolgunk lesz, annyi bizonyos. A feladat nagyságához ismerni kell, hogy megyénk 5S6.300 katasztrális holdnyi szántóterületének 55.6 százaléka lejtős. A lejtős területek mintegy 21 százalékát jelenleg is erősen sújtja az erózió. A hegy-völgy irányú művelés miatt szinte mindenütt lepusztult a humuszban, tápanyagban gazdag termőtalaj, a lejtős területek gazdálkodási színvonala ma is több évtizedes elmaradottságra vall. nem megfelelő a szántók jelenlegi hasznosítása, s a kívánatos agrótechnikai rendszerek bevezetése nehézségekbe ütközik. Közismert, hogy a dombvidéken magasabb a munkaráfordítás és kisebb a termésátlag. mint a síkvidéken. A magasabb beruházási és termelési költségek, s ugyanakkor az alacsonyabb hozam miatt elég nagy különbség van a lejtös- és a síkvidéken gazdálkodó mezőgazdasági üzemek jövedelmezősége között. Az alacsonyabb gazdálkodási eredmények szükségszerűen csökkentik a szövetkezeti tagok évi átlagos jövedelmét, s a rosz- szabb adottságok miatt a szakemberek sem szívesen vállalnak munkát a lejtős területeken, a dombvidéken, általában a megyénk északi talajain gazdálkodó szövetkezetekben. A még gyengébben gazdálkodó és kisebb jövedelmezőségű termelőszövetkezetek többségét éppen az említett lejtős-dombos vidékeken találjuk. Teljesen indokolt tehát, hogy megyei pártbizottságunk külön is napirendre tűzte a lejtős területeken gazdálkodó termelő- szövetkezetek gyorsabb megszilárdításának ügyét és határozatot hozott az északi tájak mezőgazdasági termelésében mutatkozó évszázados elmaradottság felszámolására. A határozat következetes megvalósításával elérhető, hogy a lejtős területeken gazdálkodó szövetkezetek gazdálkodási színvonala, az egy holdra eső termésátlagok, következésképpen ä tsz-tagság jövedelme és kulturális színvonala is mihamarabb felfelé íveljen. Munka hősben, etűre néssve Az encsi járás — az edclé- nyi és az ózdi járás mellett — egyike annak, amelyet közelről érint a megyei pártbizottság említett határozata. A járás nagyrésze lejtős terület. A határozatban megjelölt helyes agrotechnikai rendszerek meghonosítását a járási pártbizottság itt már a korábbi években is — jó két esztendeje — szorgalmazta, persze több-kevesebb eredménnyel. 1962-ben például a csereháti részen — Csenyéte. Fancsal, Alsó- és Felsögagy határában ■— több .katasztrális holdon, rétegvonalas, keresztirányú művelést honosítottak meg — kísérletképpen. Tapasztalhatták, hogy csökkent az erózió pusztító hatása, fokozódott a termőtalaj vízkészlete, s növekedett a holdankénti termésátlag. Csenyétén az 1961-es nyári mélyszántás után 1962- ben kukoricát vetettek. Holdanként 4—5 mázsával — 20—25 százalékkal — magasabb hozamot takarítottak be. Sajnos, ezek a meggyőző jó példák nem terjedtek meg cl és nem váltak általánossá a járás többi érdekelt községeiben, termelőszövetkezeteiben. A lejtős területen gazdálkodó tsz-ek többségében még ma . is az évszázados, elavult talajművelési hagyományokhoz, a hegy-völgy irányú műveléshez ragaszkodnak. Elgondolkodtató, hogy nemcsak a korszerű agrótechnikai ismeretekben még kevésbé jártas tagság körében találkozhatunk a konzervativizmus átkával, de a járási tanács mezőgazdasági osztálya, a tsz-ek vezetősége — beleértve az agronómusok nagy részét is — a községi tanácsok végrehajtó bizottságai, s a gépállomások is keveset tettek még például a rétegvonalas talajművelés megvalósítása érdekében. Tsz-pártszerveze- teink ezirányú felvilágosító munkája és harca is — mert harc ez a megszolcottság, a maradiság, a konzervativizmus ellen — sok kívánnivalót hagy még maga után. Igaz, a járási pártbizottság útmutatásainak megfelelően a júniusi taggyűléseken, ahol az aratás és a nyári talajművelés előkészületeit beszélték meg, foglalkoztak az új, célszerű művelési eljárások meghonosításának kérdéseivel is, de ez nem sokat ér, ha az aratást nem követi nyomban a nyári mélyszántás, sőt egy héttel ezelőtt. még a tarlóhántást is csak a learatott terület 38 százalékán végezték el. A járási pártbizottságon kapott tájékoztatás szerint hiba, hogy a járási tanács mezőgazdasági osztálya sem áll a feladata magaslatán. A legnagyobb dologidőben is — arra hivatkozva, hogy ^felsőbb szervek kényszerítik erre” — jelentéseket és statisztikákat „gyártanak” a helyszíni ellenőrzés, tanácsadás és segítés helyett. Egyes termelőszövetkezetek vezetői — agronómusai is — azzal állják útját a rétegvonalas művelésnek, hogy „már nem tehetnek semmit, mert aratáskor hegy-völgy irányban rakták le a kéve-kereszteket, s így a traktor nem tud keresztbe szántani”. (Jóllehet még júniusban felhívták erre a figyelmüket a pártszervezetek taggyűlésein és a tanácsüléseken is.) A rétegvonalas talajművelés és a nyári mélyszántás meghonosítása csupán egy-két megoldásra váró feladat, amely csökkentené mindenütt az eró- zió-okozta lcárokat, megakadályozná a termőtalaj elhordását, növelné a lejtős területek vízkészletét a talajban, következésképpen növelné a termésátlagot, az árut, a jövedelmet is. Mégis sokhelyütt nehezen tör utat magának az új, az ésszerű. Pedig a határozatban vázolt más feladatokat is meg kell oldaniuk a lejtős területeken gazdálkodó termelőszövetkezeteknek. Az előbbiekhez hasonlóan gyorsan ható és kevés beruházást igénylő feladatok például: az a.llalajlazí- tás, a váltva forgató ekével történő szántás, a megfelelő (talajt is védő) vetésszerkezet, tablásítás kialakítása, ,a savanyú kénhatású talajok mesze- zése, a talaj termőképességének szakszerű fokozása, és a többi. Külön feladatokat jelent a nagyüzemi szőlő- és gyümölcs- telepi tés; a történelmi borvidék rekonstrukciója és bővítése: a nagyüzemi állattenyésztés fejlesztése a növénytermelési szerkezet változásainak, s a táj jellegének, adottságainak megfelelően; valamint az öntözés gyorsabb ütemű fejlesztése is. ■ A megyei pártbizottság határozata jó segítség a feladatok megoldásához. Arra van szükség, hogy az elvi útmutatások szerint a határozatnak megfelelőén már most, a betakarítási és nyári lalajmíivelési munkálatok során előre tekintsünk, s a jobb talajvédelmet, és főleg nagyobb terméshozamokat, biztosító agrótechnikai eljárásokat bátrabban, szélesebb körben honosítsuk meg a lejtős területelcen. A nehézségekről a nehézségek eiten Kétségtelen, hogy a lejtős területek gazdálkodásának céltudatos fejlesztését ma még néhány körülmény megnehezíti. Gyűjtő fogalommal azt mondják: a nehézségek. Ilyenek persze vannak és lesznek is. 4 feladat konkrétsága éppen c nehézségek leküzdésében rejlik. Az encsi járási Pártbizottságon az elvtársak bíráló megjegyzésekkel illették a járási tanács — pontosabban a mezőgazdasági osztály szakszerűtlen, bürokratikus, az élctlöl elszakadt irányító munkáját. Említették néhány termelőszövetkezet vezetőségének, agro- nómusánalc és pártszervezetének bizonyos tehetetlenségét, belenyugvását az elavult gazdálkodási módszerekbe, valamint a gépállomások traktorosainak közömbösségét és érdektelenségét. Objektív okokra is hivatkoznak, amelyek megszüntetése valóban nagy gondot jelent, s bizonyos, értelemben túlnő a járási szervek lehetőségein. > A járás négy gépállomásán például még ma egy hete is harmincnál több erőgép állt traktoroshiány miatt. Szóvá teszik, hogy a hagyományos ekékkel rétegvonalasan nem elég mélyen tudnak szántani; sokat bosszankodnak a D 4—K Valóra váltani az emberek millióinak kívánságát típusa traktorok limesének rossz konstrukciója miatt, gyengék a D 4—K típusu eső i'ázas ekék, a kemény, száraz talajban azok elhajlanak, törnek; türelmetlenül várják a váltvaforgató ekéket, stb. A legnagyobb nehézséget mégsem az objektív nehézségek jelentik, hanem a megszokott és elavult termelési-, művelési- és tenyésztési hagyományokhoz való ésszerűtlen ragaszkodás, a konzervativizmus és a közömbösség. Pedig az ésszerű és szakszerű művelés eredményeivel szemben aligha lehet közömbös bárki is! Bevárd Géza agrármérnök, a krasznokvajdai főagronómus számolgatása szerint például csupán a rétegvonalas talajművelés megvalósításával egyik évről a másikra, különösebb beruházás nélkül is egy negyedével lehetne növelni az encsi járás lejtős területein a terméshozamokat. Más számítások szerint a hegy-völgy irányú talajművelés következtében az encsi járás lejtős területéről mintegy egymillió mázsa humusz egyszerűen „eltűnt”. Elhordta a víz. — Lehetünk-e ezekkel az elgondolkoztató tényekkel szemben közömbösek, ha komolyan vesz- szük az északi tájak tágabb értelmű felvirágoztatását? — Aligha. A jelenlegi nehézségek jórészt leküzdhetők. Az encsi járási pártbizottság munkatársai és a járási tanács mezőgazdasági osztálya már megvitatták a megyei pártbizottság határozatából adódó feladatokat. A gépállomások dolgozóit termelési tanácskozásokon tájékoztatták a feladatokról, amelyre meghívták a tsz-elnököket, az agro- nómusokat és más mezőgazda- sági szakembereket is. A tsz- pár (.szervezetek vezetőségét közvetlenül a helyszíni kiszállások alkalmával tájékoztatták a pártbizottság tagjai és munkatársai. A közeli napokban körlevélben is felhívják a pártszervezetek figyelmét a tennivalókra. Hozzálátlak Hozzáláttak tehát Encsen és bizonyára a többi érdekelt járásokban is a megyei pártbizottság legutóbbi, több évre előremutató fontos határozatának megvalósításához. A vezetés színvonalának minden szinten történő emelésével, hatékonyságának fokozásával; a műszaki-technikai és szakember-nehézségek elhárításával; és különösen a maradiság leküzdésével meg is valósítható a lejtős területeken gazdálkodó termelőszövetkezetek és állami gazdaságok termelésének fejlesztése. A gazdálkodás színvonalának emelése, a termelési eredmények növelése pedig a lejtős területeken gazdálkodó termelőszövetkezetek gyorsabb politikai és gazdasági megszilárdítását. az északi lejtős-dombos tájak felvirágzását eredményezi majd. Csépányi Lajos C S E P L É S A mikor Hruscsov elvtárs egy héttel ezelőtt a moszkvai atomcsend-egyez- mény parafálását jellemezve azt mondta, „úgy véljük., ez jó kezdet”,. pontosan határozta meg a holnap Moszkvában aláírásra kerülő szerződés világpolitikai jelentőségét. Kennedy elnök csütörtöki sajtó- értekezletén .tulajdonképpen ugyanezt húzta alá, kijelentvén, hogy „a Moszkvában létrejött megállapodás 'csak első lépés a feszültség lényeges enyhítéséhez vezető hosszú úton”. A,két nagyhatalom kormányfőjének ez a meglehetősen azonos véleménye nem kevesebbet bizonyít, minthogy hosszú idő után először ébredhet remény a világ békés, jobb sorsát várókban. Mert nemcsak arról van szó, hogy létrejött végre egy ilyen lényeges kérdésben legalább a részleges megegj'ezés. hanem arról, hogy mindkét fél azt a szándékát nyilatkoztatta ki, hogy kész további tárgyalásokat folytatni újabb megegyezések érdekében. Vagyis: a szovjet külpolitika kitartó fáradozását. fényesen igazolták az események: az osztrák államszerződés annak idején történt aláírása óta, a laoszi megegyezés után immár harmadszor igazolódik be, hogy a fegyverkezés mai állapotában a különböző rendszerű államok egyetlen utat választhatnak, ha nem akarnak atomporrá válva elpusztulni: tárgyalások és nem egyszer újrakezdett tárgyalások során keresni azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítják számukra a békés egymás mellett élés feltételei£f szuverénitásulc kölcsönös tiszteletben tartása mellett. A XX. kongresszuson meghirdetett külpolitikai vonal következetes véghezvitele során érkezünk el holnap újabb jelentős eredményhez. Az a tény, hogy az ugyancsali Hruscsov elvtárs által felvetett javaslat megnemtámadási szerződés megkötésére, a NATO és a Varsói Szerződés államai között, a kezdetleges merev elutasítástól eljutott odáig, hogy Kennedy legutóbbi sajtóértekezletén már az USA és szövetségesei között folytatandó tárgyalások szükségességéről beszélt e tárgyban, amelyek után „ismét kapcsolatba kell lépni a Szovjetunióval ebben a kérdésben” — megint csak a szovjet külpolitika bölcsességét és kitartó következetességét diéséri. Ugyanekkor az élet adta válasz is ez azoknak, akik akár mint De Gaulle francia elnök, akár mint a kínai elv- társak, különböző kifogásokkal utasítják el ezt a megegyezést. Ami De Gaulle-t illeti, nála világos, hogy tovább akar haladni Franciaország atomfel- fegyverzésének útján, mert csak így látja biztosítottnak nagyhatalmi ábrándjai kielégítését. Időt akar nyerni a felfegyverkezésre, és amíg a nagyhatalmak is fegyverkeznek, kevésbbé kirívó az ő kardesörtetése, mint ha egyedül folytatja azt.. Sokkal érthetetlenebb azonban, hogy a kínai elvtársak, mintha csak sze- kundálni akarnának a francia monopoltőke és a szoldateszka meggyőződéses képviselőjének, a tábornok-elnöknek, ugyancsak az egyezmény éllen lépnek fel. „Baloldali” köntösbe öltöztetett érveiket, mintha csak De Gaulle, vagy az amerikai túlzók fogalmazták volna meg. Kevésnek találják a megegyezést, amely szerintük nem biztosítja a békét, sőt „az amerikai imperializmus összeesküvése” — miként ezt Csao Kuo-csien elvtárs, a Kína Sza hszervezeti Szövetség megbízottja Japánban kijelentette. fa ehezen érthető, hogyan szolgálná az amerikai imperializmus érdekét egy olyan megegyezés, amelyet éppen az USA hidegháborús köreinek oly prominens képviselői elleneznek, mint Goldwater és Dirksen szenátor. Még nehezebben érthető, hogyan szolgálja a szocializmus építésének és a békének érdekeit olyan kommunista álláspont, amely lényegében ugyancsak konzerválni akarja az áldatlan hidegháborús légkört, mint a fentebb felsorolt szenátorok, vagy Franciaország nagyhatalmi mámorban élő elnöke. Ha igaz az a régi közmondás, hogy a pokol országútja jószándékokkal van kikövezve, akkor a kínai elvtársak látszólagos „forradalmársága” ebben az esetben nagyon hasonlít az ilyen jószándékhoz. Nem eredményezne kevesebbet, mint a háborús feszültség fenntartását, a Kennedy által is szükségesnek tartott további tárgyalások lehetőségének felszámolását, a fegyverkezési kiadások céltalan növelését és végül az emberiség pusztulását. Hogy ez rokonszenves De Gaulle-nak, az imperialistáknak, az nem meglepő. De miért érdeke ez a kínai elvtársaknak? Hogy a népek ezzel szemben igenis, mindenütt békét akarnak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az elmúlt heti megnyilatkozások. Harri- man, az amerikai megbízott szögezte le: sem a szovjet nép, sem vezetői és személy szerint Hruscsov nem akarnak nukleáris háborút. A Fehér Ház közölte, hogy Kennedyhez ezerszámra érkeznek a táviratok, amelyelvben az USA polgárai követelik a szerződés aláírását. És ezt a mindenünnen feltörő békevágyat bizonyítja az is, hogy már több mint negyven kormány üdvözölte a megegyezést, valamint az elsők között VI. Pál pápa. És az üdvözlők közül időrendben egymásután Kanada, Dá- • nia, Ausztrália, EAK, Mexiko, Irán, Ciprus, Libéria, az NDK, Finnország, Japán, Izrael, Brazília, Indonézia, Olaszország, Norvégia, Afganisztán, Lengyelország, Románia és Olaszország jelentette be: csatlakozni kíván a szerződéshez. A Szovjetunió következe- tes békepolitikájának újabb eredményét bizonyítja a holnapi nap is Moszkvában. Azt, hogy a szovjet külpolitika jól, lelkiismeretesen szolgálja a népek békevágyát, Hruscsov elvtárs szavaival szólva: a népek békét akarnak. Ez érthető természetes kívánság. A kormányok feladata valóra váltani az emberek millióinak ezt a kívánságát. Máté Iván Megtartotta első rendes csapolását a diósgyőri IS-es kolió Az I-es kohó robbanása következtében — pár napra — a Il-es kohó is kiesett a termelésből. Az elismerésreméltó helyreállító munka eredményeképpen a kolíón augusztus 1-én megtartották a „kényszercsa- polást”, s megkezdték teljes ütemben való fűtését. Az első úgynevezett normálcsapolást tegnap, szombaton délelőtt 9 és fél 10 között tartották meg, s utána alaposan megvizsgálták a kohót, nem mutatkozik-e rajta hiba, javítanivaló. As elsők között A Putnok és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet bánrévei TÜZÉP-telepe első félévi tervét 120 százalékra teljesítette, 1 millió 90 ezer forintos forgalommal. A szép eredmény elérése nagy részben köszönhető Lászka Béla telepvezető és munkatársai jó munkájának. Ez a telep látja cl vasúton kivitt, a helybeli és a környező falvak lakosságát épületanyaggal, tüzelővel. Mindent elkövetnek, hogy vásárlóik elégedettek legyenek munkájukkal. S hogy jól dolgoznak, ennek bizonyítéka, hogy a Kiváló üzem kitüntetést is elnyerték. Most a körzet csaknem ötven boltjával szocialista munkaversenyben vannak. Az eddigi értékelés szerint tervteljesítésük a legnagyobb, így az elsők között vannak. Murányi Tibor, Bánréve
