Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-13 / 136. szám

eszakmagyarorszag Csütörtök, 1953. június 13. A Megerkérdés . • • (Folytatás az 1. oldalról.) zött kijelentette, hogy az or­szág sok városában „az elége­detlenség hulláma már olyan magasra csapott, hogy a köz­rendet veszélyezteti”. „Elégedetlenség lángol észak és dél városaiban .. .A fennál­ló helyzet megváltoztatásának módját az utcákon, tüntetése­ken, tiltakozó felvonulásokon keresik. Ezek feszültséget okoznak, erőszakos cselekmé­nyeknek és emberi életek pusztulásának veszélyét idézik elő”. Kennedy azt is hangsúlyozta, hogy az ország feladata és kö­telessége, „mindenki számára békéssé és konstruktívvá ten­ni e forradalmat, e változást”. Apák napja Igen, ilyen is van. Ameri­kában huszonöt esztendeje minden tavaszutón megren­dezik az Apák. 'Napját. Ilyen­kor ünnepélyes külsőségek között megválasztják „Az Év Apját” — vagyis azt a fér­fiúi, aki júniustól júniusig, egy éven át minden amerikai apa példaképe lehet. Az idei Apák Napján •— Kennedy elnöknek ítélték a megtisztelő címet. Az indoko­lás egyebek között megemlíti, hogy a Kennedy-család, amelynek immár két ifjú tagja van, most várja a har­madik gyereket, „márpedig ez arra utal, hogy az elnök nem fog felhagyni a népes családok amerikai tradíció­jával”. Az Apák Napjának orszá­gos szervező bizottsága hu­szonöt esztendővel ezelőtt azért alakult meg, hogy ápolja a családafhpitás és a gyermeknevelés eszméjét. S noha most csak egyebek kö­zött említi a Kennedy-család- ban esedékes örvendetes ese- ménirt és indokolásában az első helyre az elnök politikai ténykedését, abból is „a sza­bad, világ védelmét” állítia, mi mégis örülünk, hogy a bi­zottság választása éppen Kennedy elnökre esett. Mert ízzel akarva-akáratlan emlé­kezteti árra, hogy ő is apa. sőt ő az az apa, akiről a többi amerikai apának példát kell vennie. S ha olyan politikust emlékeztetnek erre, akinek iselekedeteitől nagymérték­ben függ a béke sorsa, az mindenképpen hasznos. Hi­szen a családalapítás és a. gyermeknevelés x eszméjét ápolni igazán csak békében lehet. (sp) parancs után Wallace alabamai kormányzónak nem volt más választása, minthogy félreáll­jon az egyetem kapujából. A két néger diák szerdán már részt is vett az órá­kon és egyetemi társaik nem rendeztek ellenük semmiféle tüntetést. Kennedy egyébként lázas te­vékenységet fejt ki, csütörtö­kön mintegy háromszáz szak- szervezeti vezetővel fog ta­nácskozni, a jövő hét folya­mán egyházi vezetőkkel tár­gyal, ezután pedig benyújtja már beharangozott javasiatát. A hangsúly most egyre inkább a kongresszusra helyeződik át. A déli államok demokrata szenátorai egyelőre azt han­goztatják, hogy hosszú beszé­dek tartásával 'meg fogják akadályozni a törvényjavaslat gyors megszavazását. A republikánusok nehéz helyzetben vannak, hiszen rendkívül népszerűtlen dolog volna a négerek ellen fordul- niok. Ezzel a republikánusok szavazatokat nyerhetnének ugyan a déli államok fehér lakosai körében, de ugyan­ennyit vesztenének az északi, munkáslakta államokban. A republikánusok egyelőre ha­logató taktikát folytatnak és nem nyilatkoznak. Kérdés azonban, hogy Kennedy keddi televízió­beszéde és egyéb akciói nem elkésettek-e. Nagyon sok washingtoni megfigyelőnek az a vélemé­nye, hogy ha a négerek tünte­téseire nem került volna sor, akkor Kennedy nem nyúlt volna ilyen eszközökhöz. Egy mondatban HRUSCSOV szerdán a Kremlben fogadta Améry an­gol légügyi minisztert és meg­beszélést folytatott vele. DANTAS brazil pénzügymi­niszter elfogadta a Szovjet­unióba szóló hivatalos meghí­vást. A SZOVJETUNIÓ belgrádi nagykövete, Bazanov, szerdán ünnepélyes keretek között át­adta Bugárcsicsnak, a belgrádi Városi Népbizottság elnökhe­lyettesének a szovjet kormány ajándékát: egy háromezer kö­tetes könyvtárat. HAROLD WILSON, az an­gol Munkáspárt vezére és a kí­séretében lévő más munkás­párti személyiségek repülő­gépen Leningrádba érkeztek. KONGÓBAN kirabolták Kaszavubu kongói elnök ma­gánlakását és csak a betö­rők egyikét sikerült letartóz­tatni. David Irwin ff tanúság a P ropaganda! — kiáltja a nyugati propaganda gépemet, valahányszor szó esik róla, hogy nem a katonai szükségszerűség, hanem a nagyhatalmi kulisszák mögötti megfontolások diktálták 1945 februárjában, a háború tizenkettedik órájában Drezda, a műkincseiről híres, nagy­múltú város bombázását. Most egy fiatal angol szerző, David Irwing mondja ugyanezt, s őrá nem lehet rásütni a „kommu­nista propagandista” bélyeget. Egyrészt azért nem, mert pedigrés, nagy család sarja, másrészt azért nem, mert test­vérbátyja maga is a brit légierők kötelékében szolgált. Nem utolsósorban pedig azért nem, mert három évi alapos munka, vizsgálódás után írta meg leleplezéseit. A dokumentumok alapján először is bebizonyítja, hogy a városban az angol, majd az amerikai légitámadás pillanatá­ban csak polgári lakosság tartózkodott: a szőnyegbombázás nők, gyermekek és öregek közül szedte százezernél több ál­dozatát. A városnak katonai jelentősége nem volt. Azaz, egy szempontból mindenképpen volt: s ez az, amiben az angol történész szinte betűről betűre megismétli a „kommunista propaganda” állításait. Irwing megírja, hogy a légitámadás pillanatában a szov­jet hadsereg alakulatai már csak 120 kilométernyire voltak Drezdától. „Es Churchill szeretett volna szintén valami fé­nyes fegyvertényt felmutatni — félelmetes keleti szövetsége­sének orra előtt.” Mint az idézetből is kiviláglik, Churchill* Irwing szerint sem a már utolsókat rúgó német hadigépezet­nek, hanem a Szovjetuniónak szánta a „drezdai légicsatát”. Hogy „a félelmetes keleti szövetséges” előnyomuló csapatai a várost elfoglalva csak üszkös romokat találjanak. A drezdai bombázásra ugyanis egy nappal a jaltai értekezlet befejezése után került sor: és ezen az értekezleten nagy vonalakban már felvázolták a háború utáni Németország képét... (sp) Az iraki csapatok megindultak a kurdok ellen Az iraki kormány — hét­főn kiadott 24 órás ultimátu­mának lejártával — kedden megindította a ka­tonai műveleteket az or­szág északi kerületeiben élő kurdok ellen. A bagdadi rádió közlése sze­rint a kormány fegyveres erői nek ellenőrzése alá került két kurdok lakta iraki tartomány "fű Az afrikai „Coloniar-bútor De Gaulle: Segítség, én már nem bírom sokáig tartani, ez rövidesen széjjelesik. több része, négy falu pedig ál­lítólag megadta magát, A rádió bejelentette, hogy Aref iraki elnök a hadsereg magasrangú tisztjei kíséretében megtekin­tette a katonai műveletek le­bonyolítását Kirkukban és Ar- bilban. A Pravda Gyemcsenko cik­két közli a Kurdisztápban ki­éleződött helyzetről. — A bagdadi kormány- képviselők — hangsúlyozza a cikkíró — a tárgyaláso­kat csak időnyerésre hasz­nálták fel, hogy átszervez­ze erőit a kurdok ellen irányuló harc folytatásá­ra. , Az újabb hadműveletek meg­indításáról hozott határozat ezt világosan bizonyítja. Kommunistaellenes politi­kájukban és a demokratikus mozgalom elfojtására irányuló törekvésükben — írja Gyem­csenko most még egy reakciós lépést tettek, amikor úgy döntöttek, hogy újabb hadműveleteket indíta­nak az iraki Kurdisztánban. Ezek az akciók csak az imperialista erők malmára hajtják a vizet. Gyengítik Irak függetlenségét I és egyáltalán nincsenek össze­függésben az iraki nép nemze­ti érdekeivel. Feldolgozzák a falu régi népszokásait és azt mutatják be táncukban a rátkai fiatalok RATKA KÖZSÉG németajkú és magyar dolgozói még ma is hűen őrzik a régi népszoká­sokat. A kis hegyaljai faluban a múltban szüret után, vagy farsang idején több fiatal pár egyszerre tartotta meg lakodal­mát. A hagyomány szerint az esküvő előtt a fiatalok talál­koztak, s együtt rendezték meg a legény- és leánybúcsut. A la­kodalom előtti napokban a fia­IV. M ilyen volt ez a rend? Az Union Miniére vezetői „paternalizmusnak” nevezték. Ezt kissé szabadon valahogy úgy fordíthatnánk: „atyás- kodás”. Valóban, a világ felé ez volt az a fogalom, amelyet a tröszt vezetői a bennszülöttekkel való egész viszonyukkal kapcsolatban mutatni igyekeztek. Dr. Motoul jelentése A „patemalizmus” lényegét plasztikusan fogalmazta meg dr. Motoul, az Union Miniére főorvosa, aki 1946-ban a Belga Királyi Gyarmatügyi Mi­nisztériumhoz szóló jelentésében a következő elvi megállapítást tette: „Sohasem szabad elfelednünk, hogy a négerek — gyermekek. Néznek, hallgatnak, érzékelnek, utánoznak... Ennek megfelelően kell bánnunk velük.” Egy biztos: dr. Motoulék igazán mindent megtettek, hogy a négerek „gyermekek” is maradjanak. A belga kapitalizmus közgazdászai és szociológusai nem egyszer büszkélkedtek az Union Miniére patemalizmus szociális intézkedéseivel. Voltak ilyenek? Viszonylag kétségtelenül. 1925-ben például a munkások halandósági arányszáma 39 ezrelék, 1940-ben pedig már csak 5 ezrelék. Ez viszont a munkaerőben szegény Katangában mérhetetlenül fontos volt a vállalatnak. Hiszen ne feledjük: ahhoz, hogy a Societé Generale által képviselt tőkének Katangában meg legyen a maga mammuthaszna, nem kevesebbet kellett elérni, minthogy a primitív, dzsungelélethez szokott bennszülötteket rendszeres ipari munkára kényszerítsék, ahogy ezt nevez­ték, „stabilizálják a munkaerőt”. A toborzás módszeréiről fentebb már szóltunk. A toborzottakat az Union Miniére táborokba zárta. Ezek később hatalmas településekké, maid szabályos városokká nőttek. A legnagyobb Union Miniére-településen több mint hatvanezer ember él. Minden eszközzel igyekeztek odahatní, hogy stabil munkásgárda alakuljon ki. A Zömmel írástudatlan munkások közül 1928-ban a létszám 45 százaléka „írt alá” hároméves szerződést, 1929-ben 65, 1930-ban 93, 1931-ben 90 százalék. Mint látjuk, 1931-re érte el az Union Miniére, hogy települései valóban állandósultak. Korbács helyett.. Ismételjük, a bánásmód sok tekintetben kulturáltabb volt, mint Kongd más részein, a kisebb cápák nem engedhették meg maguknak a patema- Hmyc luxusát és nem is volt olyan égető szükségük a „stabil munkaerőre”. Áz Union Miniére telepein például már aránylag régen megszűnt a fcor- . bácsolás. Miért ne szűnt volna meg? Az erőszaktól bérmunkássá tett, tehát más életformára kéhyszerített bennszülöttek kordában tartására éppen elég más eszköz állt rendelkezésre. Fizetéscsökkentés, az előléptetés megvonása, pénzbüntetés stb. A z Union Miniére gigászi rendszere a településekre épült. A belgák saját társadalmuk képére, a rangtagozódás hierarchikus rend­szerét vezették be. Igyekeztek olyan légkört kialakítani, hogy a munkások vakon engedelmeskedjenek a csoportvezetőnek, az az egység vezetőjének és így tovább, egészen a vezérigazgatóságig. „A szilárd hely­zet — írta dr. Motoul — nem tartható fenn, ha a munkások körében nem marad érintetlen a vezetők, ezen keresztül Belgium tekintélye.” Belgium tekintélye... Az Union Miniére példáján lehet a legszemlé­letesebben tanulmányozni, mennyire összefonódott Katangában és egész Kongóban a magántőke uralma a gyarmattartó államhatalom uralmával. Ennek a sok közül egyik látható jele az volt, hogy a vállalat kifizető­pénztárai mellett ott voltak az állami adóbeszedő pénztárak ... Ez az összefonódás már akkor megkezdődött Katangában, amikor a belgák 1891-ben 4600 parcellára osztották a tartomány területét. Egy-egy parcella mintegy 120 négyzetkilométer nagyságú volt. A tulajdonjog meg­oszlása: két parcella volt a belga államé, egy az Union Miniéreé. Az igaz­ságos elosztás során érdekes módon arra sem az Union Miniére, sem a belga állam hivatalnokai nem gondoltak, hogy a katangaiaknak is kellene juttatni epy-két katangai parcellát... Rendőrség — tüzérséggel Az összefonódás egy másik jó példája : 1900. december 6-án egy királyi dekrétum feljogosítja az Union Miniére!, hogy tüzérséggel is ellátott rend­őrséget tartson. Egy másik dekrétum, az udvar által kinevezett főbiztosra bízza a mammut-társaság legfőbb ellenőrzését. Ezt a biztost soha nem nevezték ki. A társaság ellenőrzését elvégezte — maga a társaság..: Még egy példa az összefonódásra: a katangai tartomány első „alkot­mányának” kidolgozásával már az Union Miniére emberét bízták meg. így aztán rendkívül meglepő, hogy a tartomány területén csaknem minden bányát ez a vállalat kapott meg — 1990-ig. Az alaptőke ekkor tiz millió arany-frank volt és százezer részvényt adtak ki. Hogy teremtették elő ezt az alapot? Ügy — és ez ismét bizonyíték az államhatalom és a magántőke fel- ismerhetetlen összefonódására —, hogy maga a király. II. Lipót 1906-ban személyesen járt közben a Societé Generale nevű óriásbanknál, szálljon be a katangai üzletbe. Hogy az üzlet nem bizonyult rossznak, arra jellem­zők a cég 1960-as pénzügyi adatai. E zek szerint az aklcor tízmilliós töke már meghaladta a. nyolc- milliárd aranyfrankot, a részvények szama 315 675, a nagyobb értékű kötelezvényeké pedig 99 093 volt. A legutolsó évtizedben a cég tiszta nyeresége évi 2,5 és 4,5 milliard aranyfrank között válta­kozott és összesen meghaladta a harmincegy milliárd frankot. (Folytatjuk.) tál párokat meghívták vendég­ségbe, ahol ősi népdalok üte­mére a menyasszonyok csak vőlegényükkel táncolhattak. Ezt a régi hagyományt gyűj­tötte össze és dolgozta fel szí­nes népi tánccá Birk Ignác- né, a falu pedagógusa. A régi lakodalmas, vagy ahogy a rátkaiak nevezik, a „braute”- tánc betanításához a lakosság is sok segítséget nyújtott. Az asszonyok és férjek az em­lékbe eltett régi esküvői ru­hákat kölcsönadták a KISZ- szervezet népi együttesének, s így azok eredeti sváb népvi­seletben járhatják a táncot. A községben ugyanis régi- szokás szerint a rokonok és ismerősök nem a templomban, hanem a lakodalmas háznál kívántak sok boldogságot a fiatal pár­nak. Ebből az alkalomból a gratulálók táncba vitték a menyasszonyt. Ezt a szokást is összegyűjtötték, feldolgozták és Kerekes Antal koreográfiájá­val elkészítették az úgynevezett virágtáncot. A táncjátékot a falu 39 tagú úttörő leánycsö- portja tanulta be. A szülők minden lánynak a régi népvi­seletnek megfelelő ruhát csi­náltattak, és egy-egy ilyen öl­tözékért nem kevesebb, mint 1.500 forintot fizettek ki. A táncoló lányok csipkés alsó­szoknyát viselnek, amelyet egf tarkamintás szoknya takar. A fehér selyemblúz alatt hím­zett mellényt hordanak és a táncot spanglis cipőben és fe­kete kötényben járják. A virág­tánccal az úttörők megyei se­regszemléjén az első helyezést érték el, s így az eredeti sváb , táncot bemutatják a csillebérci úttörő táborban is. Megtérül a káruk.* Csak néhány nappal ezelőtt történt a golopi esőszakadáS) és máris kiszálltak a heluszín* re az Állami Biztosító kár­becslői. Mindazok a blirtodí- tottak, akiknek lakóháza vi­harkárt szenvedett, magas ösz- szegű kártérítésre tarthatnak számot. Felszólította a néger lakossá- , got, „viselkedjék felelősségtel- . jesen és tartsa be a törvénye­ket”. Az amerikai elnök ezután röviden vázolta, milyen vissz­hangot kelt világszerte az amerikai négerüldözés. ' „Mondhatjuk-e a világnak és ami még fontosabb, egy­másnak — jelentette ki —, hogy hazánk a szabad em- - berek országa, kivéve a né­gereket, hogy nálunk nin­csenek másodrendű állam­polgárok, kivéve a nége­reket?” Beszéde befejező részében Kennedy általános vonások­ban ismertette a kormánynak a polgári jogokról szóló tör­vényjavaslatát, amelyet —- : ígérete szerint — hamarosan jaz Egyesült Államok kong­resszusa elé terjesztenek. Azt • állította, hogy i a törvényjavaslat értelmé­• ben a néger lakosság • cgyenjoguvá válik a szál- | lodákban, vendéglőkben, i mozikban, áruházakban és • másutt történő kiszolgálás ■ szempontjából és a javas- j lat segítségével igazságos : helyzetet lehet teremteni. •Figyelmeztetett arra. hogy ha •a kongresszus nem fogadja el ja kormány által javasolt tör- ivényes intézkedéseket, akkora ■néger lakosság számára nem • marad más eszköz a helyzet | megváltoztatására, mint az, jhogy • tömegesen kimenjen az ut­cára. j Mindemellett Kennedy kény- I télen volt elismerni, hogy az •Egyesült Államokban a faji • problémát nem lehet csupán j törvényhozói intézkedésekkel : megoldani. A faji probléma •nemcsak az elnököt, a kong­• resszusi képviselőket és kor- [mányzókat érinti, hanem az •Egyesült Államok minden pol­gárát -— mondotta Kennedy, [majd kifejezte reményét, hogy minden amerikai megkérdezi isaját lelkiismeretét, milyen ál- jláspontra helyezkedjék a fejle- ; ményekkel kapcsolatban”. : * ■ Annak ellenére, hogy az ala­j bamai egyetemen kedden ösz- : szetűzés nélkül bonyolódott le : a két néger diák beiratkozása, : a faji megkülönböztetés kér- I dése körül támadt feszültség : az egész Egyesült Államokban nem csökkent, sőt növe­kedett. : Az alabamai egyetem ügyé- ; ben a washingtoni kormány jó j előre felkészült, Kennedy el- í nők asztalán megszövegezve : feküdt a parancs, amelynek ér- ! telmében Alabama állam nem­• zeti gárdáját a szövetségi fő- i parancsnokság alá rendelte. E

Next

/
Oldalképek
Tartalom