Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-14 / 87. szám

Világ proletárjai, egyesüliefek! TAVASZ A magyar SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIX- évfolyam, 87. szán Ara: 80 fillér 1963. április 14, vasárnap Vedd észre, Ember! A ”sSTi mm. *** jókedvünk^6 Aet íelí°' hosszú tél u .et- Az unott, szabadultán ma?10, kannáiból sietünk ki a’ v,.,, "VV lélegezve lines volt í lkadba. Már bi- 'ncly téuUte'S*“ a hideg, mezei embert c-kárhoztatta a leltárul a tav.ee ? n?°st> midőn tüdővel belevon- á1106’ láguló s tovább JL,lk magunkat, alkotó elme ,^Uk1tUkait- Az Yedélye úi ,“0.!Salma, s szen- embernek J S? keres: az szoba, melv e ,eve válik a ben monodé? abllloreo hideg­hosszú téli h???1 .n^hjtott, s a meghittebb baráti ala,!t a lee_ VSÍ,S?3i"'‘ls vasz az afc10. Hlata. A ta- kopogtat .°n es a «bekben rancsol ? várt1V’ munkára pa- amelyböl ?,Ja a magot a föld, lasz. Szelek „°Vszág kenyere vizeket: csnJ0d-r,Ozzák a bel- tavakká duzz-1T<akat kérnek a log, a mezei ??? !ocsák- A do- egyszerre ki»i?nnival0k serege mölcsösök rétéi ,Szölök. gyü­toföldek «árv *leRelök. szán- embert- mr>of‘lak az ezerkezű még egy . at nem egy nap, de Április dérit -°kat szamít az út is m- ,n megporzik Part mohé ?renütt- Az árok- zei virágok tt ? kibúvik a me- ía. A ntezö rka-barka csalój- teritett szönvÜedig ~ mint ki- Vevel, hasznot** ~~ selymes fü­2oldjeinel °| növényzetével, latat kínaija *, erejéve]- H- kedve támad,' wv ,eTbernek ^k rajé. A niezöm lehevercd- asztalunk. Rajt?3 TT munka- lezeshez közeled/, !® 9 befe­;ábiak-. én»'Zr; rbúza­zosségek egvhooi ’ 3 falukö- oserzett arcú rl bi,'lokai; emberek ezre) m S°S paras7-t- eletet vetnek ’ a ^ hintenek, íetődöttség ül vrcukon megü­nkből a fél( : kom°ly tekinte- vet a mo- eJetbe Vetett °?kat’ a i°bb kat> akaratu­«taggai együtt 1A Vetik el a együtt a földbe. sokfél leSstt boncolgatva, n? aj közösség ^ok r"?Grleeelve’ magunkban hn?lfelí! gondját seget érző hordozva, lelelös­lZ\ a zöld szőnyeg jár°m ?,tagas határ Äfc Előttünk £ °k: őszlÍúz.f°/dKV barna n ,?C? kukoricátÄ4k' felttt- ” k hagyott szlktéde?’ parlag- a r?gi fol.vammod°S laPosok, a csak nadály 7e?o?er’ melyben aT-S«« hozott pétisót °l ak a ree- A férfiak hm'n , rjak- Többen a l t °la dolgoz- C5rnat vetnek a k al3án lu­v;Jly Parlagon pával- Ta­bé>rt akarnak a TZ**}’ 'nost két S?gú földdarabró. yi nagy- ® Ö.bb az árpát, azuL lehúzni: bat- Mindennek m an a lucer­holdogulásnak, ’ lndennek: a nek, tervezgetésnekmfnyl!edíés' Sí?1'“1'“ «i5?ar“ “ t az ember is £ml^nt a a fa. vasszal: ereift „ k minden ta­t a°S? a m^Sfs hsztö- las^temberna le; a r>a- mUnka imL?1 kazdvePaa — fi«,*•• „ aösagal tosan? ünosen, vagy céltuda­tosan i8ztönösen is! És céltuda- kenység veieszíu '?ztönös tevé­eieszuletett tulajdon­A sága. A létfenntartás alapele­me az élelemszerzés, a folyto­nos újratermelés. Életünk, s társadalmunk törvénye tehát, hogy újratermeljünk. Ez a cél­tudatos munka, amely volta­képpen alakítja, formálja ma­gát az embert, de az ember ál­tal létrehozott művet is. A gaz­daságot, a kibontakozó nagy­üzemi határ képét, de elsősor­ban a szemlélet és gondolat megváltoztatását értem rajta. Negyven éve élek a faluban. Jól ismerem az embereket, a tanítójuk vagyok az iskolá­ban ... s az , iskolán kívül. Gyakran elgondolkodom az időn, amelyben ólünk. Őseink is itt éltek, itt dolgoztait. Itt kezdtek minden évben új ta­vaszt. Beleszülettek a járomba, s húzták életükön át. Szület­tek, dolgoztak, meghaltak: Csontjaik. itt porladnak vala­hol alant, a talpunk alatt. S porladó csontjaik fölött most túj szelek fújnak, forradalmit, újat, merészet kezdtek az utó­dok. Tegnap leromboltuk a ré­git, ma felépítjük az újat. Tör­ténelmi vállalkozás ez! Sok­szor szinte megkérdezem: van-e hozzá elég erőnk? másik ember a párttit­kár. Tatárképű, ala­csony, mokány magyar. Szemé­re húzott kalappal nézi a kék­lő messzeséget. A tanító szava­it hallgatja, s minden monda­ton külön-külön gondolkodik. Beszélgetésünk hirtelen vett fordulatot. Súlyuk van a sza­vaknak, a hangnem is más. emelkedettebb, ahogy ezekről a dolgokról, beszélgetünk. Isme­rem: nincs magasfokú pártisko- léja, a marxista filozófia alap­elemeit egy vékony brosúrából sajátította el. önszorgalomból. A nagy vitákhoz bátortalan, de a szíve aranyból van, s az esze vág, mint a borotva. A tanító­hoz fordul és azt mondja csen­desen . — Legyen! — A hangja halk, nyugodt. De a szeme tüzel. — Legyen erőnk, tanító úr!... Hiszen éppen az előbb mondta, hogy a természet megújulásá­val újjászületünk, erőt gyűjt az ember. Nézze csak ... Ba­logh Balázs bácsit, amott! Má­kot vet. Még a tanító úr édes­apja tanította: hatvannyolc éves. íme, megtalálta, most is megtalálta helyét a munkában. Valahogy úgy érzem most... úgy érzem, tanító úr, hogy nagy dolgok vannak történő­ben. Annyi minden történt ve­lünk: a hosszú tél, az árvizek, előbb az aszályos esztendő. S mégis itt vagyupk, látja. Az emberek hisznek, bíznak! Ez a mi történelmi vállalkozásunk lényege: bízni és hinni abban, amit elkezdtünk. Mindenki bí­zik. Én is. Az emberek is. A tanító .úr is. Milyen szépen megfogalmaz­ta. Szó szerint adtam vissza. Egy ideggs csíz telepszik elénk a bokorra. A párját hív­ja. Aztán, hogy észre vesz ben­nünket, elröppen. L ehetetlen utána nem nézni, ahogy sebe­sen szárnyal a zöld pázsit fe­lett. A mezei élet mindenütt nyüzsög: fűben, fában, bokor­ban. A rögök szétmóllanak a tal ­punk alatt, alóluk kifehérlik a csírázó mag. Ne tapossuk le, menjünk ki a gyalogúira! r Mai számunkból Heti Napló • 100 százalék e /Heditáeié ttjij fénykép flott « Kritika a Havasi szereleni-ről * * * * * * * * * * * * # * * * * * * * * * * #­* * *■ * * * * * * * * * * I I * * * * * * * * * * FŐVÁROS i modell HUMOR Szabados György felvétele ************************************************************ ★***★*" Pihenés, szórakozás, munka... A tsx-ben az ünnepnapokon sem áll meg a munka A tejellátás nem szünetel- az idei húsvéttal, hiszen ép- het, etetni kell az állatokat és pen előtte osztottak á tsz 122 gondozni a melegágyak palán- tagjának összesen 25 ezer fo­tóit. Ezért megyénk Igen sok tint munkaegységelöleget és termelöszövetkézetében az 140 ezer forintot, a nyereség­ünnepnapokon is dolgoznak részesedés második részletét. az emberek. A Miskolci Tán- —^— -------------------­cs ics Termelőszövetkezetben például Zámbó János, Graholy András és Soltész Jenő állat- gondozók mintegy 90 szarvas- marha és .37 ló ellátását biz­tosítják. A kertészetben Tóth Ferenc és Bor Mihály a do- hánypaléntákat gondozza, s állandó ügyeletet tart Markov Péter, Orgona István, Karasz László és Farkas Pál kertész is. Valamennyien elégedettek A második nap a fontos Húsvét az ifjúság körében másodnapja miatt, olyan köz­kedvelt ünnep. Ilyenkor csak az a probléma, hogy a vasár­nap mivel teljen el. Hétfőn már van program bőven. ,A fiammal megyek locsolkodni* ló darabon néptelen a ha- J tár. Majd egy kunhalom mögül hirtelen elővillan á má­sik kép. A szomszéd falu pa­rasztjai. Szántanak, vetnek, hintik az új magot a megmun­kált földbe. Messziről nem hallani a hangjukat. Csak a kép él: a céltudatos munka, az alkotó tevékenység zsongása, kavargása, zsibongása. A szí­nek, a zajok és a hapgok egy­beolvadnak: egy gyönyörű, szép tavaszi szimfóniába. Vedd észre, Ember! Únodvári Miklós irány: a Bükk A televízió Borsod megyéről szó­ló adásainak jelentős részét Ko­vács György filmezi. Mint tv-tudó- sító sokat megy az érdekesebb ese­mények után, szabad idejét szinte teljesen az ezzel járó munkára for­dítja. Egyébként a KÖJÁLÉ mér­nöke. Kétféle minőségben is kér­dezhetjük tőle: hogyan tölti a hús- vétot mint mérnök és mint a te­levízió tudósítója? — Az utóbbi hetekben, mint mér­nöknek nagyon sok munkám akadt. Semmi más vágyam nincs, mint egy hosszú, egészséges alvás, az­tán pedig kirándulás n Bükkne. Mint tudósító, az Ünnepek alatt' nem dolgozom. A bükki kirándu­lásra azonban már mint ilyen is megyek: nemcsak gyönyörködni akarok a mindig érdekeset, mindig újat adó hegyekben,.hanem „hely­színelni” is. Tavasz végén ugyanis kisfilmct szeretnék készíteni a Blikkről. t'Ry napi 'elfoglaltsága. A húsvéti program? — Pihenni szeretnék. Vasárnap Hétszer is játszom, de. hétfőn sza­badnapos vagyok és elmegyek haza, Egerbe. Ez a nap a ritka alkal­mak egyike, amikor lalálkózhatom családommal. Csak a fiammal van közös programunk: együtt megyünk locsolkodni. Egyébként valóban sürített minden napom, sokat dolgozom, de minden feladatomnak igazán szívesen, őszinte örömmel teszek eleget. A színházi munka sokrétű, vá tozatos és'rendkívül izgalmas. Hol ilyen, hol olyan figu­rát kell hitelessé telnem, s minden este hitelessé! Szeretem azt á munkámat Is, amit a Miskolci Rádiónál végzek. Mindig „visszahall­gatom” szövegemet és így ellenőrizhetem kiejtésemet, szövegmondá­somat. Sokat lehet így tanulni. A húsvét azonban kikapcsolódás. Egy nap pihenés. Vas Imre, a Lenin Kohászati Művek ifjú dolgozója még csak (vagy már?) tizenkilenc éves. Előre, részletesen elké­szítette a húsvéti tervet. amely így szól: Vásár nap \délelotl meglátogatja a nagymamát és a keresztmamát. Délután ping-pong meccset beszéltek még -p. bafatakkal a LÁ&V. 7rtíivclőd<ési otthonban, -Este ott nézik meg a te lé'vízió m űsorát. Hogy hétfőn mi lesz? Lo- csoikódás. — Meddig? Azt előre igazán nem lehet tudni. Sok a leányismerős. Locsolko- dás után már csak a pihenés következik, hiszen kedden is­mét munkába kell állni. Húsvétolnak a város építői ILYENKOR HÜSVÉTKOR vígak a háza)c. Hogy is mond­ta, az egri Fekete János? Igen, ilyenkor nevetés, tánc, nóta van mindenütt, pedig a neve­tés is, a tánc is, a nóta is csak annál „terem meg”, akinek jól megy a sora. Egy hatalmas épület mégis csendes most Miskolcon.. Nem lcoppannak nehéz férfiléptek a tágas folyosók tükörfényes kövein, nem csoszognak papu­csokban sem az otthonos kis- szobákban, ahol üresek most a rózsaszín paplanos, hab­tiszta ágyak. A fürdöszobák­PUionő a tapolcai thermálflirdá előcsarnokában ban nem zúg a zuhany, üres a társalgó, a ping-pongozó he­lyiség, a kultúrteremben áll a filmvctitőgép, sötét a televízió és senki sem olvas a könyvtár színes, kényelmes foteljeiben. A ház több mint 700 lakója most másütt. szórakozik. Húsvétolnak. Húsvétol . a katonaságtól most leszerelt fiával Káló Márton Novajban, három vi­dám gyermekével Horváth András Karcsún, héttagú, nagy családjával Sélley József Göncön és a többiek is szerte a megyében, az országban, az o 700-nál több építömunkás, akiknek egyébként a rhiskolci selyemréti szép, modern mun­kásszálló a második otthona. A fiatal Timkó János a ha­tármenti Pamlényben talán épp most önt egy üveg finom illatú kölnit, valamelyik szép falusi kislány nyakába (mert dézsa vízzel mindenki locsol- kódhát, de egy jól kereső le­génytől már finom parfőm dukál!). S 'viszonzásul bizonyá­ra nem krumplitojást kap már ő sem, mint valamikor, alig cseperedő kisfiú korában. De hisz’ annak már jó másfél év­tizede, s azóta nem is hallani olyasmiről, hogy tojás híján krumplikra festenék legszebb virágaikat, a pamlényi lá­nyok!... — Anyu, szép sonkát ve­gyél, meg csokoládétojást! És papírpénzt adjál ám a fiúk­nak, mert másütt sem adnak mást!... — ilyen „utasítások” hangzottak el most húsvét előtt például Fekete János két kislányától is. S az apa, a régi építőmunkás, aki valamikor. 30 évvel ezelőtt egy csavaros orvosságos üvegből szagos szappanos vízzel járt locsol­kodni, s örült, ha kapott egy szelet mákos kalácsot, most természetesnek tartja és telje­síti is lányai igényeit. Sőt, még többet is tud biztosítani szá­mukra. Ajándékokat, megle­petéseket. — Nagyobbik lányom hete­dik osztályos, az egyik egri általános iskola zenei tagoza­tán. S a többi építőmunkás csa­ládjában is emlékezetes, szép ez a húsvét. Még azokban a családokban is, ahol ma még nem telik ajándékokra, mert a december 15-től március IS- ig tartó kényszerű fagyszabad­ság megcsappantolta a családi kasszái, Még ezekben a csalá­dokban is lesz azért vigalom, öröm. Részben, mert mint Haraszti Árpádtól, a munkás­szálló gondnokától megtud­tuk, az építőknek erre a hús­úéira a vállalat is adott meg­lepetést. Nyereségrészesedést. (Tavaly ez nem volt.) Részben pedig azért, mert háromnapos ünnep ez a húsvét az építők számára, akik tudvalevőleg szabad szombatot kapnak. És az ilyen ünnepen otthon mennyi érdekességet hallhat a család! Hogyan épül egyre na­gyobbá a város, milyen lesz a miskolci ríj kórházkombinát, változott-e az egyetemváros képe, hogyan „varázsolják” újjá a régi, miskolci házakat? MERT A VÁROS építői, akik megvalósítják, anyaggá formálják a nagyszerű elkép­zeléseket, ilyen ünnepeken otthon szinte mesemondók lesznek. Régi mesék, mai valóraváltásának elmondói. S a lányok, akiket megön­töznek, ezért különösen büsz­kén járnak... Ruttkay Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom