Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-29 / 176. szám
Yasära&p, 1962. július 23. —z-.rr-zzzzzz: ESZAKMAGYARORSZÄG Munkában a {akóhizottságok — Elnök elvtárs, közbe kellene már lépni, mert a szomszédok összeférhetetlenek, éjnek idején is bömböltetik a rádiót, s olyan zajt csapnak a lakásban, hogy nem lehet megmaradni. Naponta hangzanak el ilyen beszélgetések, bejelentések a miskolci I. kerületi Tanács lakóbizottságainak elnökeinél. S a lakóbizottság elnöke, vagy valamelyik tagja azonnal segítséget nyújt. Beszélget a békét- lenkedőkkel, türelmes szóval inti őket magatartásuk megváltoztatására. — Nem egy esetben érkezik hozzánk jelentés, — beszéli Baksy Bertalan, az I. kér. Tanács lakóbizottsági előadója, — hogy sok lakásban a lakók fity- iyet hánynak a szocialista együttélés szabályainak, nem megfelelő, kihívó módon viselkednek, állandóan zaklatják lakótársaikat. Ilyenkor, a lakóbizottságok tagjait kérjük meg az ügy kivizsgálására. — Négy év óta, amióta a kerületi tanácsok mellett működő lakóbizottságok megalakultak, jóval kevesebb a tanácsok dolga. A pörlekedéseket a lakóbizottságok elintézik, így a tanácsok mentesülnek az ilyenfajta ügyek intézésétől. A felszabadult időt a közigazgatás jobb megszervezésére, az alaposabb tervezésre, a dolgozók ügyeinek intézésére fordíthatjuk. A lakóbizottságok sokat tettek a városkép megváltoztatásáért is. A Martintelepen Vadászi Gyuláné, a Huszár utcában Kálmán Ferencné, a Petőfi utcában Rózsahegyi Kálmán, a Somogyi Béla utcában Jek- kel Antal lakóbizottsági elnökök a tavasszal lakógyűlést hívtak össze, s kérték a lakókat, hogy seeítsék az utca képének megváltoztatását. Építsenek a lakások elé virágoskerteket és gondoskodjanak az udvarok tisztántartásáról is. — Több lakóbizottsági elnök keresett fel bennünket, s a lakók nevében kérte, hogy a tanács adjon járdalapokat, ők társadalmi munkában szívesen elkészítik az úi iárdát. A segítséget megkapták, s egy nilla- nnb'n' sem késlekedtek a járdaépítéssel. CAMPING A VELENCEI TÓNÁL — Mi van itt, szunyog-kollcga7 — Tömeges nikotinmérgezés, A töltek ellenünk ... szerencsétlenek sokat füs- (Erdei Sándor rajza) — A különböző lakóterületek lakóbizottságai sokszor nagyon hasznos javaslatokat tesznek a kerületi tanácsnak, vágj' éppen a városi tanácsnak. A lakóbizottságok egy része kérte, hogy tiltsuk meg az erkélyeken való ruhaszárítást, mert ez rontja az utca képét. A selyemréti lakóbizottságok együttesen kérték, hogy éjszakai ügyeletes orvosi szolgálatot létesítsenek az új lakótelepen is, mert ez javítaná az egészségügyi ellátást, mentesítené a többi ins- pekciós orvost a túlságos igénybevételektől. — Miskolcon az I. kerületben 206 lakóbizottság működik. Most már elmondhatjuk, hogy a lakóbizottságok gazdáik saját területüknek. Ismerik a lakók gondjait, bajait, panaszait. Számtalanszor éppen a lakóbizottságok hívják fel a kerületi tanács szociális csoportjának figyelmét, hogy egyik, vagy másik család rossz anyagi körülmények között él, segítségre lenne szükség. A közelmúltban Magyari Endre Széchenyi utcai lakóbizottsági elnök a lakóbizottság nevében arra kérte az I. kerületi Tanácsot, hogy segítsenek egy elaggott pedagóguson. Egyedül, rokonok, ismerősök, barátok nélkül hónapokig feküdt az idős ember a betegágyban. Esetenként meglátogatták a lakó- . bizottság tagjai, vagv a szomszédok, de ez mind kevés volt ahhoz, hogy állandó ápolást kanion. A lakóbizottság javaslatára a tanács intézkedett, hogy szociális otthonban helyezzék el az elaggott embert, A város lakói nagyra értékelik a lakóbizottságok munkáját. Vannak azonban kirívó esetek is. Többször hallottuk már, hogy egyik, vagy másik lakóbizottsági tagra, vágj', elnökre azt kiabálják a környék lakói, hogy azért kapnak fizetést, hogy az ő vélt. sérelmüket is orvosoliák, A lakóhizott- ságok társadalmi munkában végzik felelősségteljes munkájukat. Ezért csak megbecsülés jár az önzetlen, a mindenki gondjával, bajával törődő lakóbizottságoknak. Pászforv Alajos As öreg mester Az Akadémia Kiadó közreadja Jókai Mór összes műveit EGY ÉVSZÁZADON keresztül népünk számos nemzedéke Jókait olvasva vált irodalom- baráttá, de hozzátehetjük: a nagy elbeszélő írásai mindmáig élőit és élvezhetők, életműve változatlanul népszerű ma is. Ennek ellenére ez ideig nem került ki sajtó alól olyan gjmj- temény, amely a Jókai-életmű alaposabb megismerésének igényét teljeséggel kielégíthette volna. A ma már egyébként is ritkaságnak számító Nemzeti (Jubileumi) és Centenáris- kiadásokból — ezek minden érdeme mellett is — számos jelentős írás maradt ki, szövegük pedig korántsem volt hibamentes. Az 1954-ben megindított Jókai-ki ad ás, bár a válogatás következetessége és a kiterjedt jegyzetanyag révén jelentős lépés volt előre, jellegénél fogva csupán az író szépprózájának válogatására, nem pedig teljességre törekedett. E hiányok pótlása végett határozta el az Akadémiai Kiadó, hogy mind a tudományos kutatás, mint pedig a nagyközönség és az iskolai oktatás igényeit kielégítő megoldásban közreadja Jókai Mór összes műveit. A gyűjtemény elsőként foglalja magában az író valamennyi. regényét, novelláját, színdarabját, költeménj'ét, továbbá hírlapi cikkeit, glosszá- it, útleírásait, beszédeit, leveleit, tréfáit, noteszainak érdekes anyagát is. Mindezek önmagukban is tanulságosak és élvezetesek, amellett belőlük jobban megérthetjük majd’az író regényeinek és novelláinak gondolatvilágát, azoknak egyéni indítékait. Az újságíró Jókai megemlékezik kora nagy eseményedről, divatjairól, kuriózumokról, tolla nyomán megelevenednek az idegen tájak, a híres vagy hírhedt kortársak is; kisebb írásait olvasva a leg- szóra köztatóbb kalauzt kapjuk a múlt század magyar művelődéstörténetéhez! Az új kiadás azonban nemcsak teljesebb, hanem hűségesebb és hibátlanabb: hitelesebb is lesz a régieknél. Az egyes kötetek sajtó alá rendezői a kéziratokat és az előző kiadásokat véve alapul, minden vonatkozásban alkalmazkodni igyekeznek Jókai szándékai- hoz, nyelvhasználati sajátságaihoz, kiküszöbölik a száz éven át felhalmozódott szövegromlásokat, sajtóhibákat, önkényes korrektort módosításoíkat, és sértetlenül közlik az egykor politikai okokból megcsonkított írásokat is. A SOROZAT Jókai munkáit műfajuk, illetve jellegük szerint ciklusokba sorolva, azokon belül pedig általában időrendben teszi közzé. Az egyes ciklusok a következők: Regényele, Elbeszélések, Drámák, Versek, Cikkek és beszédek (publicisztika, műbírálat, esszé, útleírás, visszaemlékezés, előszó, csevegés, politikai és egyéb szónoklat stb.). Levelezés', Följegyzések (a noteszek anyaga stb.) A már említett kettős cél érdekében a sorozat kötetei kétféle változatban kerülnek ki a sajtó alól. A szövegkritikai kiadás, amely beható tájékoztatást nyújt az egyes művek megjelenéseiről, keletkezési körülményeiről és forrásairól. A jegyzeteit kiiérnek az egykorú hazad és külföldi bírálatokra, a művek hatására, rövid összefoglalásokban közlik az irodalomtudomány eddigi megállapításait, helyet kap bennük az író életében közzétett kiadások szövegváltozatainak jegyzéke, továbbá a nem közkeletű idegen szavak, tájszavak, s a Jókaitól említett régi intézmények és szokások magj'arázata. A gazdag képanyag révén az olvasó nj'omon követheti majd a kéziratokat, a régi és külföldi kiadásokat, és jeleneteket láthat a színre vitt, vagy megfilmesített alkotásokból. A képek között Jókai több sajátkezű rajzát is megtaláljuk. VÁRHATÓ, hogj' nem csupán az irodalomtörténészek, a pedagógusok, hanem a nagy- közönség részéről is jelentős érdeklődés nyilvánul majd meg a szövegkritikai kiadás iránt, hiszen, mint azt más kritikai kiadások tapasztalatai bizonyítják, nemcsak a szakembereket, hanem az irodalombarátok tekintélyes részét is ér. azt a pipát olyan mélyen — Ne mártsd az üvegbe, te kelekótya! — mérgeskedett az öreg mester és abban a pillanatban megingott. Ha a bankás fel nem fogja esteben, lebukik a pódiumról, rá a for- mázökra. Szerencséjére a fiú idejében észrevette rosszullétét, ketten a hóna alá nyúltak, s mire a mester kissé magához tért, már ott ült a fehér üzemi rendelőben és az átizzadt inget húzkodták róla. Az orvos megkopogtatta elöl, hátul, a szív és a tüdő tájára szorította a hideg sztetoszkópot, miközben jó mélyeket só- hajttatott vele. Aztán barátságos hangon nyugtatni próbálta. — Nincs komolyabb baj, Balogh bácsi. Égj1 kicsit elfáradt a motor. Pihennie kell. A mester még mindig fehér volt, mint a mennj'ezelröl lógó vidlonybúra. Fénytelen szemével kérdőn nézett a doktorra. Először történt a rosszullét, vagy máskor is volt már? Az öreg hümmögött. — A múlt héten. Hazafelé menet — ujjúval körözött a levegőben. — Először megszédültem ... Aztán elöntött a forróság. Ügy éreztem, le kell ülnöm... — No tessék! És miért nem jött azonnal! — korholta az orvos. — Az egészséggel nem lehet tréfálni, Balogh bácsi! A maga korában. Azért, ne ijedjen meg, mondom, nincs komolj’abb baj. Beteglapra kell mennie. A mester ráemelte keserves ábrázatát a doktorra, bozontos szemöldökei alatt úgy hunyorgott, mintha napfény bántaná a szemét. Hiszen ez az, doktor úr! Éppen az, hogj' nem akarok. Nem akar? — csodálkozott az orvos. — De ha muszáj! Elgondolkozva nyúlt az öreg az inge után. Belebújtatta csontos vállait, aztán néhány másodpercig szötlan-töprengve állt egyik lábáról a másikra. — Nem lehetne mégis, doktor úr... — alkudozott, de az orvos közbevágott. — Megmondtam, Balogh bácsi, punktum! Értse meg, pihennie kell! A mester lehorgasztotta fejét. — Pihenni. .. Pihenésre lesz elóg idő. De üveget már nem sokáig fújhatok... — Hogyhogy? — Ügy. hogy három hónap múlva nyugdíjba megyek. És hát úgy menjek-e nyugdíjba, mint valami kiszuperáít katonaló? Ezt maga se akarhatja, doktor úr... — fogta könyörgésre a dolgot. Az orvos megenyhült. — Megértem magát, Balogh bácsi — mondta együttérzéssel. — De az egészség mindennél fontosabb. — Gondolkozott s közben vizsgálódva nézte az öreget. Hirtelen jó gondolata támadt. — Hanem tudja mit, van egy ötletem! No, várjon csak! Most menjen haza, váltsa ki ezt a receptet, naponta vegyen be háromszor két szemet — mondta és felírta az orvosságot. — Aztán holnap meglátjuk. De most siessen haza! — s azzal ellenvetést nem tűrőn, kitusz- kolta az öreget az ajtón. Másrtan reooc-l a kapuőr azzal fogadta nasnap reJ?gel Balogh bácsit, hogy: Pista bátyám, be se menjen a hutába, menjen egyenest a főmérnök elvtárshoz, hívatja. A mester rosszat sejtve ráncolta homlokát. — A főmérnökhöz? — dörmögte, minha még soha nem járt volna nála. — Most reggel, amikor ott állt a leolvasztás! — csóválta fejét és határozatlan léptekkel megindult a főmérnök Irodája félé. Nem kis szorongással kopogott az ajtón. Jó reggelt — köszönt tortán és várakozón nézett a főmérnökre. — Jó reggelt, Balogh bácsi. — A főmérnök kezét nyújtotta. — Tessék, üljön le — tolt az asztal mellé egy széket. — Jobban érzi magát? — Kutyabajom, főmérnök elvtárs! — villant meg a remény a hunyorgó szempárban és hogy szavait bizonyítsa, magj'arázattal toldta meg állítását. — Csak doktorral ne legyen dcvl-ga az embernek. Olyanok, mint a papok. Az egyik ágyba nyomná, a másik mindjárt koporsóba. Az ember ollköhinti magát, s már ott kárognak körülötte. A főmérnök megrázta fejét. — Könnyen veszi az egészségét, Pista bátyám ... — Hát a főmérnök elvtárs is elküldene!? Dögrovással fejezzem be a szakmát? Így menjek el az üzemből, egyenest a beteglapról?! Mikor az a három hónap, főmérnök elvtárs, csak az van hátra... Megtenné velem ezt a csúfságot? Harminckilenc éve dolgozom az üzemnél, soha nem voltam oda, egy napot se, csak amikor a frontra vittek. És most ezért a vacak három hónapért... Hát megtenné velem? A főmérnök megértőn nézett az üregre. Sajnálta. Jól ismerte az öreg hutást, A legmegbízhatóbb embere és szinte páratlan a szaktudása. Bizony az üzemnek nagy szüksége volna rá ... S ez a ragaszkodás, ez megint olyan dolog, am, ugyancsak nyomós érv a becsület serpenyőjében. Már-már megesett rajta a szíve, de aztán eszébe jutott, mit mondott neki az orvos. — Nézze, Balogh bácsi, jól tudja, mennyire becsüljük és tiszteljük magát — fogta komolyra a szót, meggyőzni próbálva a mestert. — Éppen ezért kétszeresen ragaszkodunk ahhoz, amit a doktor tanácsolt. De ha már semmiképp sem akar beteglapra menni, hát jó, ne menjen. Kössünk egj'ezséget. Nem járunk el valami szabályosan, de vállaljuk a rizikót. Nem megy beteglapra, rendben van, de kap egy új beosztást erre a három hónapra. És ez ellen nincs apelláta! Vagy beteglapra megy, vagy beleegyezik ... Ilyen események mester raktáros lett az éjszakai műszakon. Mondjam-e, mennyire neheztelt érte az öreg? Az első éjszaka behúzódott a raktárba, ott dohogott magában, a világért ki sem mozdult volna. No hiszen, lei se kellett mozdulnia, jóformán a kisujját se kellett mozdítania, hiszen éppen ezért osztották oda. Ott pihenhet — anndolták. Pihenhetett, nyugodtan aludhadekli ez a tájékoztatás, amely-j nek segítségével az olvasó be-j pillantást nyer az író műhelytitkaiba, alkotó módszerébe, j melynek révén közelebb tud kerülni az író életéhez és mű- I véhez, a 'korviszonyokhoz. ] Mindamellett figyelembe vet-1 le a kiadó azt a követelményt j is, hogy e Jókai-sorozat köte-< teit mindenki számára, népsze- I rű, olcsó kiadásban is hozzá-| férhetővé tegye. Ennek a vál- ( tozatnak kötetei hasonlókép- ] pen magukban foglalják mind-i egyik mű teljes szövegét, va-j lamint a képanyagot, a jegy- ( zetanyagból pedig a szóma-1 gyanázatokat tartalmazzák. ] Mindkét kiadás szedése, nyo-! mása, papírja — egész kivi'- < felezése-meg fog felelni azok- ] nak a követelményeknek, ame-1 lyek e sorozattal szemben tá-' maszthatók. A kritikai kiadás! kötetei selyempuplinkötésben, a népszerű kiadásé egészvászon-! kötésben kerülnek ki a sajtó alól. Az előbbiek ára a terjedelemtől függően (kötetenként 350—450 oldal) 40—50 forint, az utóbbiaké kötetenként 250— 350 oldal) 20—30 forint között lesz. Mindkét változat köteteinek mérete 13x19 cm. A hatalmas életmű kiadását a kiadó mintegy 140 kötetre tervezi; évenként általában 8 kötet jelenik meg. Az első kötet: az író Hétköznapok c, ifjúkori, de már a magyar próza zseniális művészét idéző regénye július 2-án került a könyvesboltokba, ezt követi augusztus elején az Erdély aranykora, Jókai egyik legnépszerűbb munkája, szeptemberben pedig egy kötetbe fogva jelenik meg A fehér rózsa és A janicsárok végnapjai. JÖKAI MÓR összes művelnek kiadását Nagy Miklósnak, a sorozatszerkesztőnek és munkatársainak — a Jókai-filoló- gia jeles ^művelőinek — ötéves előkészítő munkája előzte meg. E gondos előkészítés biztosítékot nyújt arra, hogy a jelentős feladatot a szerkesztők és a kiadó az irodalomtörténészek és a széles olvasóközönség megelí .edésére vészi oltott, ha úgy tetszett, egész éjjel, hiszen az anyagot délután kiporciózzák a keveröknek, meg az olvasztároknak, éjjel ök az urak a hutában; reggel pedig', amikor felváltják őket a kehelyfúvók és a bankások, s a forró fazekak előtt munkába fogják a lógj' masszát, kinek kell a raktár! Az egész yilágra haragudott az öreg mester. Reggelenként valósággal kiszökött az üzemből, hogy ne találkozzon a fúvókkal és ne kelljen restellkednie előttük. A főmérnökhöz mogorva, szűkszavú volt, ha találkozott vele és hogy- léte iránt érdeklődött. A doktort meg mesz- szire elkerülte, legszívesebben eltángálta volna valamelyik fúvó-pipával. Még a köszönését is mord biccentéssel fogadta, ha véletlenül útjába került. Mondom, az első éjjel begubózott a raktárba. meg a másodikon és a harmadikon is, és dörmögött, mint éhes medve a barlangjában. De nem sokáig bírta igy. Később be-betok- kantott az olvasztárokhoz. Megállt a sistergő kemence előtt, egészen közel hajolt a csapoló nyíláshoz és úgy fülelte, milyen változásokon megy keresztül az izzó anyag. Leült a pódium szélére, és fájó szívvel vette szemügyre a fal mellett sorakozó pipákat. Végükre odaképzelte a csillogó kelyhet, a pipa csőrét gondolatban a szájához illesztette, fújta és- tenyerei között sodorta-sodorta, s közben érezte, hogy a csillogó gömb falai egyenlően elosztódnak. Aztán belehelyezte a víztől ázott formába s már nyúlt is a bankás által felé tartott újabb pipa után. — Ne mártsd azt a pipát olyan mélyen az üvegbe, te kelekótya! — Félre fújod azt a gömböt, mint áprilisi szél az ángyod szoknyáját! — hallotta a saját hangját... Aztán, mikor nagy roppanással jelezte a forró anyag a kemencében, hogy nem bír tovább ellenállni a rekkenő hőségnek — felrezzent és nehéz szívvel visszakullogott a raktárba. Hanem a következő éjjel ismét ott voüit a pácházban és onnan kikötött a hutás teremben. És mind tovább ott is maradt. Két hét sem telt el, olyannyira kitolta a hutástermi virrasztó éjszakákat, hogy egy reggel ottkapták a fúvók. A mester köszönt, körbejárta a fazekakat, aztán hazament. Másnap ismét ott volt. És nézte a formálódó kelyheket, nézte a mestereket, de különösen egyet, az új mestert, Bakos Lacit, volt .bankásít, mintha sohasem látta volna. Megállt az ajtóban, amolyan se bent, se kint formán és vizsla szemekkel vizsgálgatta, miként ügyködik. Az pedig, magán érezve a mester kritikus tekintetét, olyan buzgó munkába kezdett, mintha a boldogsága függne a sikertől. Eleinte száját se nyitotta a mester. Mind beljebb merészkedett a terembe, küszködve zavarával, elténfergett egy-egy fél órát az ajtó és pódium között, laposakat pislogott és olj'- kor, ha rossz mozdulatokat látott, bosszúsan csóválta a fejét. Á . nem azért mester, hogy bein a mester hányja a szemét akkor, amikor kontár munkát lát. Már pedig az olyan mester, aki szemével dirigálja a formálódó kelyhet, s ha behunyja a szemét, még akkor is megérzi, mikor egyforma vastagságú az üveg fala, a legkisebb hibát is felfogja. Ha pedig így van, nem állhatja szó nélkül. Egj'szer csak oda toppant az ifjú mester elé, nem bírva elviselni a látottakat és haragosan rámordult. — Hallod-e, te kele... — akarta mondani, de rögvest eszébe jutott, hogy a bankás előtt respektálni kell a mester — a taknyos mindenségit! — tekintélyét! így hát meggondolta . magát és hangot változtatott, — Hallod-e, Laci fiam! Támaszd ki a lábad és ne vedd úgy a hasadra azt a pipát, mintha a szeretődet ölelnéd! Mozgást bele! Ütemesen! Necsak a kezed dolgozzon. A tüdőd. A szíved. Meg minden porcikád... Na, add csak ide! Szájába fogta a pipa csőrét, s fújta, fújta nagjr erővel, hogj' egészen beíevörösödött, de mégis olj'an finoman, mint művész a hangszerét A fiatal mester és- a bankás-gyerek szinte megbűvölten állt előtte és áhítattal szemlélték ritmikus mozdulatait:, teste finom ingással járt ide-oda, mintha kigj'ót bűvölne. Hallani vélték a légy hangokat, amit a pipa ád az öreg sündöngő tenj'erei között. Fújta az öreg mester kimondhatatlan élvezettel, szemét behunyta, majd amikor ismét kinyitotta, oly csodás ragj'ogással csillogott az a szempár, mint a világ legszebb kelyhe, amely valaha is formálódott a pipa nyílásán. És amikor érezte — anélkül, hogy a gömbre pillantott volna —, hogj' kellőképpen kivékonyodott a forró üveg, átnyújtotta a pipát az ifjú mesternek. — Nesze. Tedd a formába. — Keze pedig a bankás keze után nj'últ. — No! Mit tótod a szádat! Gyerünk, kölyök, add azt a pipát! — förmedt a” gyerekre. A fiú megszeppenten mártotta a pipát az üvegbe. Az öreg figj'elte mozdulatát. — Ne olj'an mélyen, te kelekótj’a! És ne állj háttal! Mindig oldalt állj a mesterednek! Lássad, mit csinál. És ne csücsöríts, tapadjon a szád arra a pipára! Megpaskolta a gyerek hátát és cinkosan rá- hunj'orgott. — Aztán mondd csak, békás! Fütyülni tudsz-e? A gj'erek csodálkozva meresztette szemeit. — Tudok... — felelte bizonytalanul. ,Az öreg mester körülnézett, mintha lesne valakit. — Hát akkor, szaki, most szedd elő' a tudó* Hiányodat. Állj az ajtóba. És ha meglátod a főmérnököt, Rittyents egyet. Ha meg a doktort látod, kettőt Rittyents. De jó hangosat, hallod-e! Ne bámulj hát, indulás, koma! A bankác-ovorelc elsompolygott, visz- uariKas gyereK sza-vissza nézve, vajon. tréfálkozik-e vele a mester? De a mester komolj' volt. Átszellemül ten állt a pódiumon és lassú, kimért mozdulatokkal levetette kabátját, felgj'űrte inge ujját, megtörölte tarkóját a kockás zsebkendővel és a tanítványra hunyorgott, mintha szemébe sütff* a Nap. — No, Laci fiam, add csak azt a pipát! —• mondta és nagj'-nagy elégedettség simította barázdált arcát. » Csala László
