Észak-Magyarország, 1961. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-29 / 305. szám

Péntek, 1961. december 29. ESZAKMAGTARORSZÁG s »Igrazad van, Pannikám!” való az ő kezébe, meg legfel­jebb kapa. Különben az isten sem azért volt bőkezű az asz- szonyokhoz, amikor a nyelvet osztogatta, hogy attól férjuru­kon kívül más is szenvedjen. A választás A szemekből kiolvasta ő a két­kedést is, de szíve szerint in­kább arra figyelt, aki bízott benne. Nem törekedett ő er­re a tisztségre, akkor mégis azt mondta: csak azért is! Egy kis rafinériával kezdte. Tudta, hogy a gazdálkodás száz és száz holdon nem köny- nyű. De az emberekkel talán könnyebben megy a dolga. Las­san kezdte őkét kiismerni. Ál­landóan nyitva tartotta fülét, kíváncsi volt életükre,' arra, hogy miről beszélgetnek, mi érdekli őket. Az egyik munka­csapatvezetőnél azt tapasztalta, hogy szereti, ha kikéri vélemé­nyét, különben is több szem többet lát... S így mindig el­érte nála célját. Ha például különbözött a véleményük, ő :sendesen csak ennyit mondott: — Nem lenne jobb ez így? — De! Igazad van, Panni­kám! — így aztán mindig megvolt az egyesség. A brigád egy másik tagja meg azt szere­ti, ha dicsérik. A jó, elismerő szó úgy használ nála, mint más embernél az orvosság. így kezdte lassan kitapasztalni környezetét, az embereket, s tanulta el azt a nyelvezetet, ami mindig célhoz vezet. A közvetlenség mindig emeli, Nagyszabású építkezések Sárospatakon Sok panasz hangzott el az utóbbi években amiatt, hogy Sárospatak, megyénknek ez a nagymúltú diákvárosa nem fejlődött olyan ütemben, ahogy kellett volna. Sárospatak tör­ténelmi emlékei és gyönyörű fekvése miatt egyike hazánk legszebb idegenforgalmi helyeinek, s tavasztól őság 40—50 ezer turista keresi fel minden évben, akik nem rejtik véka alá véleményüket és szóváteszik a városka elmaradottságát. Az új évben már jelentős építkezések folynak Sáros­patakon, de ezek — remélhetőleg — csak a bevezetői lesznek a további építkezéseknek. Kora tavasszal elkezdik a termál­fürdő bővítését, aminek a környék dolgozói nagyon örülnek, hiszen a gyógyhatású fürdő látogatottsága hétről hétre fel­tűnően megnövekedett már az elmúlt ősszel is. A Pedagógus Szakszervezet irányításával megkezdték a diákotthoni park­ban egy 36 lakásos pedagógus társasház építését (4 millió forint költséggel), amelynek befejezését 1962 nyarára tervezik. Valamennyinél nagyobb arányú a Felsőfokú Tanítóképző építkezése. Már folyik az intézet központi fűtőberendezésé­nek szerelése, s tavasszal kezdik egy kétemeletes, új diák­otthon építését. A diákotthonban háromszemélyes szobák lesznek, s az minden igényt kielégítő kényelmével, korszerű berendezéseivel az ország legmodernebb ifjúsági intézményei közé tartozik majd. A Művelődésügyi Minisztérium a 120 személyes diákotthon felépítésére 12 millió forintot irányzott elő. magával ragadja az embert. Ezért alakult aztán úgy, hogy az Uj Élet „észre sem vette”, hogy az egyik brigádvezető asszony. A többi asszonyok — brigádjának tagjai — megszok­ták, megszerették Tóthnét. Ha kell, szót emel értük és min­den tekintetben emberséges, így aztán akkor sem mondtak ellent, amikor egy-egy család­ra sok kapálnivalót osztott ki, több, mint négyezer négyszög­ölt. Nem is volt baj az ő bri­gádjában. Idejére megkapál­tak mindent, náluk termett legjobban a kukorica. A nap­raforgót is késsel vágták le, nem kellett kombájn, mint más brigádoknál. Lassan elszaladt tendő, Tóthné azt mondja, hogy neki különösen szaladt, bár többet dolgozott, mint bár­mikor életében. S ha így is volt, hangja megtelik meleg­séggel, amikor erről beszél. — Tudja, hogy férjem is megváltozott? — Hogyan? — Ö Miskolcra jár dolgoz­ni, mert annak idején csak négy holdunk volt, s ezt így is győztük munkával. Bizony, haj azelőtt hazajött, az volt az el­ső szava: mit főztél? Ha meg késtem, morgott. A varmiva- lót — mert bedolgozója voltam a Matyóháznak —, a pokolba kívánta. Most hazajön, meg­emeli a fedőt, s ha úgy adódik- bezöldségeli a levest, ő fénye­síti a tűzhelyt, takarítani is se­gít. Szóval ilyen lett, s ez olyan jól esik .;; S hogy teljes legyen a kép, art is el kell árulni, hogy Tóthéknál két gyermek van. Miközben beszélgetünk, a kis, hatéves Laci bejön az ut­cáról, abbahagyja a csúszká­lást, nagy. okos szemével rá­néz az anyjára, aki mór tud­ja, miről van szó. Laci éhes. — Hát tudod te mór, kisfiam — s a kis Laci tudja. Megy a kamrába a lábasért, felteszi az ételt melegedni, aztán leül a ruháslódára, oda-odanéz ránk, s tömi a kis buksit. Még csak hat éves, de mór kezdi az ön­állóságot. t/.l.. mindennap kerék­Tothne pórra Ü1 járja a határt, beszél az emberekkel, s ha a tagok érdeke úgy kíván­ja vitázik a vezetőséggel, ö a tsz egyik legjobb brigádveze­tője. Férfi helyett dolgozik. Szeretik, mert mindenkihez van egy jó szava, szeretik Tóthnét, az ő Pannikájukat, irt helyén van a szíve. Garami Ernő KÖNYVEK - EMBEREK Merném vállalni bármelyik idegen ember társaságában, aki népünk kulturális életéről gyűjtene adatokat, hogy nyu­godtan megszólítsam azt a járókelőt, akire éppen rámutat: mit olvasott utoljára? Biztos vagyok abban, hogy a kérdezett nem sokáig töprengene és máris mondaná a könyv címét. £s még azt is, hogy miért tetszett, vagy miért nem tetszett. Szerelik nálunk o könyveket. Az utóbbi években szinte hihetetlenül megnőtt az olvasók száma. Természetesnek vesz- szük, hogy bármelyik könyvtárba is járjunk, mindig az olva­sók létszámának emelkedéséről tájékozódhatunk. Azt is ter­mészetesnek vesszük, hogy a könyvhét egy-egy napja után a könyvesboltok, a könyvsátrak forgalmáról igen magas össze­geket írunk jegyzetfüzetünkbe. Hazánkban ünnepet rende­zünk a könyveknek. Mert hozzátartozik életünkhöz. Sok az olvasó ember. Közülük mutatunk be most néhányat. „Sokat olvasok...“ Nagy Józsefné azok között dolgozik, akik éjszakánként izzó salak fényével vörösre fes­tik az eget. Salakdöntő a Lenin Kohászatban. Fárasztó, nehéz munka, az olvasásra mégis jut idő — vagy inkább erő? — Nem, az olvasás nem fá­raszt. Inkább valami megnyug­vást ad. Sokat olvasok. Szinte válogatás nélkül. Leginkább mégis Mikszáthot és Móriczot szeretem. Két éve vagyok tagja a Bartók Béla Művelődési Ház könyvtárának. Azóta rendsze­resen cserélem a könyveket. — Nem meg}' ez a „második műszak” rovására? — Nem vethetünk semmit sem egymás szemére. Férjem is szereti a könyveket, habár ő inkább a szakirodalmat tanul­mányozza. Egyébként is az ol­vasás családi hagyomány ná­mer Tanfolyam után... Aiz Cjhutei üdülő szép he-1 igazi téli idő van. Hó borítja Vem fekszik. Magas hegyek, az egész tájat. Szép a hely, enyvesek határolják körül. Itt | szép a táj, szépek a fenyőer­Magyar kiállítás Csehszlovákiában A magyar METRIMPEX Vállalat kiállítása, amelyet a kassai Tech­nikai Múzeumban rendeztek meg, nagy tetszést aratott. A ké­pen: részlet a kiállításról. dók, amelyeknek zöldje niesz- sziről látszik a nagy fehérség­ben. Valamikor ez a hely a Károlyi grófok tulajdona volt, ők uralták az egész erdőséggel együtt. Most a kastély üdülő, és télen tanfolyamokat tarta­nak benne. Minket — 120 tsz- elnölköt — azért hívtak oda, hogy megismerkedjünk máso­dik ötéves tervünk célkitűzé­seivel. Laczkó István elvtárs, a me­gyei tanács főagronómusa elő­adásában arról beszélt, hogy fokozni kell a búzatermelést de elsősorban nem a vetéste­rület, hanem a terméshoza­mok növelésével. Nem kell f<j], ni a 30—35 centis mélyszántás­tól, fontos a tőszám növelése a n1^trágya adagolása. Hasz­nálni kell a vegyszeres gyom­irtást, s ahol beváltak, külföl­di búzát kell vetni. Arra kell törekedni, hogy a búzának jó eloveteménye legyen: borsó, lóhere. Sok pillangós takar­mányt kell vetnünk és alkal­mazni kell az ágason történő szárítást, mert így fehérjében dúsabb takarmányt tudunk előállítani. Előadóink igyekeztek velünk megértté tm második ötéves tervünk irányelveit. Az előadá­sokat és a megbeszéléseket vi­ta követte. Valamennyien az­zal az elhatározással indultunk haza, hogy a tanultakat hasz­nosítani fogjuk és jövőre újra találkozóink az újhutai üdülő­ben, hogy beszámoljunk ered­ményeinkről. Kozma Lajos, Bocs — Kedvenceim: a versek és a gitár — szól Radácsi János, a szőkehajú fiatalember. — Eddig csaknem minden évben résztvettem egy szavalóverse­nyen. Szabadidőmet megosz­tom a könyvek és a gitár kö­zött. — Milyen könyveket olvas legszívesebben ? — Nagyon szeretem Schillert és általában a klasszikusokat. A regényírók közül Victor Hu­a véleményünk erről, vagy ap­rói a kérdésről, láttuk-e és nút szólunk a televízió vala­melyik müsorszámához? Sok időt elvesz tehát tőlünk, de hasznosan. Hogy mennyit vesz el az olvasásból? (Csatári Im­rének a felesége is pedagógus. Ezernél több könyvük van.) Kétségtelenül kevesebb idő jut az olvasásra, mert amíg a te­levíziót nézzük, addig nyilván nem olvasunk. Ebből viszont az is következik, hogy akkor olvasunk, amikor nincs tele­vízióadás. Gyakran az éjjelek­be nyúlik ez az idő. De főleg a szünidőkben pótoljuk a „res­tanciát”, ami bizony elég nagy, mivel több könyvet vásáro­lunk, mint ahányat el tudunk olvasni. A könyvet nem tudná pó­tolni a televízió, bármily élve­zetes is legyen az. De nagyon »Mennyi időt vesz el az olvasástól.. .7" „Az olvasás nálunk családi ha­gyomány.” lünk. Édesapám szerettette meg velünk. Édesapa hengerész. Szintén a kohászat dolgozója. A kényelmes háromszobás lakásban sok a díszpárna. — De már nem növekszik tovább a számuk — mondja Nagyné. — Ezeket akkor készítettem, amikor még nem szerettem got és Dumast... És szeretnek verselni. Sokat verselni, sok ember előtt. Persze ehhez első­sorban tanulni kell. A verselés nagy felkészültséget követel. Mert szeretem a verseket, sze­retek szavalni, de nem elégít ki, ha mindezt csak saját szó­rakoztatásomra teszem. Nagy öröm, ha másokat is tudok a versekkel szórakoztatni, ha fel tudom bennük kelteni azokat az érzéseket, amelyeket ben­nem váltanak ki a költő' sorai... És a szőkehajú fiatalember, a húsz éves horizont-esztergá­lyos helyére teszi a Schiller­ig ötetet. Szinte önkéntelenül megpendíti a gitár húrjait, majd munkahelyéről kezd be­szélni. A Könnyűgépgyárról, mert ott dolgozik. Televízió és könyv — Sok időt vesz el a tele­vízió az olvasástól? ^ Ezt Csatári Imrétől, a Földes Ferenc Gimnázium tanárától, a megye és Miskolc középisko­lai történelmi szakfelügyélőjé­től kérdeztük. A gonddal, ízlés­sel berendezett szobát körül­jól megférnek egymás mellett, „csak” az időt kell beosztani. „A legnagyobb könyvélményem?“ Oberländer József, akinek mozgását lassan-lassan a het­venedik év teszi nehézzé, gyor­san válaszol: — Jókait szeretem legjob­ban. Az ő könyvei nyújtották »Nagyon szeretem Schillert...« annyira a könyveket. Most már a legtöbb párnát elaján­dékoztam, cserébe engem is könyvekkel ajándékoznak. — Nem fizet így rá? — Nem — nevet —, én járok jobban. „Kedvenceim: a versek és a gitár“ A falon díszhelyet foglal el egy oklevél. A Felszabadulási Kulturális Szemle szavalóver­senyének országos döntőjéről való. A szoba sarkában könyv- állvány, mellette gitár. „Mennyi mindent lehet könyvben találni!’’ mindig a legnagyobb élményt. Egyformán szeretem minden művét, de talán A kőszívű em­ber fiai a legcsodálatosabb. Oberländer bácsi rengeteg könyvélmény közül választotta ki Jókai regényét, hiszen mun­kahelye szinte egész életében a könyvekhez kötötte. 1918-ban már könyvtárban dolgozott és csak 1959-ben ment nyugdíjba. Természetes, hogy nemcsak másokat buzdított az olvasásra, hanem ő maga is nagy barátja’ a könyveknek. — Mindig van nálam négy­öt könyv. Nem lehet art meg­unni soha. Fiatal koromban is gyakran megtörtént, hogy a könyv segített rajtam. Bármi­lyen bánatom is volt — olyan „fiatalos” bánatra gondolok _ b eletemetkeztem a könyvbe és elfelejtettem. Mennyi mindent lehet egy könyvben találni! ...és olyan lelkesen beszél tovább, mintha egy nagy tö­meggel akarná megszerettetni az irodalmat Talán fejezzük be azzal, amit ő mondott: „Higyjék el, nagyon őszintén mondom: a könyv a legjobb barát. Egy jó könyvet nem cse­rélnék el soha semmivel!" Priska Tiber Foto: Ágotha Tibor belül két évvel ezelőtt gazda­gították a televízióval. így elég idő múlt el ahhoz, hogy az iménti kérdésre választ tudjon adni. Habár ez a kérdés még­sem olyan egyszerű. — A televízió általában sok időt vesz el tőlünk. A kül­politikai összefoglaló, az élő- újság, a színházi közvetítés és még több más műsorszámnak állandó nézői vagyunk. A lá­tottakat hasznosítani tudjuk a tanításban is, hiszen a gyere­kek gyakran érdeklődnek, mi U Tapasztaltad már, amikor egyhangúan tel- 1 toek napjaid, valami szürkeség ! telepedett hangulatodra; egy , ember, akiből sugárzik az élet- ] Öröm, a tettvágy, kibillent az egyhangúságból, s érzed, hogy álagad is lelkesedsz... A mi­nap találkoztam ezzel az érzés- • ^el, egy kis mezőkövesdi ház 1 Iheghittségében, Tóth Józsefné- 1 hál, az Uj Élet Tsz brigádveze- 1 Kijénél. A kíváncsiság talán i S or kezdődött, amikor még ; c érdeklődtem felőle a tsz- , s egy másik brigádvezető- , Pék, Kiss Jánosnak, nevetős , jfett a szeme, amint válaszolt: J — Tóthné előtt le a kalap- ) il! ö bizony asszony a talpán, f kszor még rajtunk is túltesz. ] Amint bekopogtatunk hozzá, i ípp a kendőjét köti, hogy ma­la után hagyjon néhány kilo- , «étert a határban. Meleg a ( tonyhában van, ide invitál ) bennünket. A napos ablakból , öld aszparágusz hajlik az asz- ( ál fölé. Olyan a tisztaság, ( logy sok városi asszony is meg- [ Irigyelhetné. c — Mondanák is különben — Heveti el magát —, nálatok is heglátszik, hogy tsz-tag vagy. &m, rosszat senki sem mond. 1 Nemcsak a háziasszonyra, a r ífigádvezetőre sem. Pedig a c tezdet, az indulás nem volt t Valami sima. Sokan felkapták s lejüket, amikor brigadérosnak c Választották, s kinél-kinél ki is 1 Juggyant a kétkedő férfiönér- 1 let t — Méghogy asszony dirigál- £ ion egy brigádnak! Fakanál 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom