Észak-Magyarország, 1961. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-24 / 277. szám

ESZAKMAGYARORSZAG 3 . ';ä rfja. 8 üx nárak harci kiáltásával talál­kozik; a jakobinusok szózatai a Mont Valérien falainál 1942- ben kivégzett ellenállók bátor búcsújával csendülnek össze; Jeanne d’Arc áldozatához — századokat átívelve — Gábriel Pórit mártíriuma csatlakozik, s az encitolopédisták igazságát a kommunisták óvják és fej­lesztik tovább. Ezt az örökséget nem a mi­litarista Nyugat-Németország- gal való szövetségben és nem az algériai háborúban őrzik. Ezt az örökséget sokminden veszélyezteti ma Franciaor­szágban. Megismerhettél né­hány olyan jelenséget, ame­lyek ettől a becses kincs­től merőben idegenek. Az in­dividualizmus és az önzés, a kispolgári cinizmus és az ön­kény, az erkölcsi szabadosság, s az emberiség sorskérdései iránt tanúsított közöny nem fér össze vele. De vannak olyan erők is a mai francia életben, amelyek ennek az örökségnek irányában hatnak. Joggal vetheted sze­memre, hogy beszámolóimban talán kevés szó esett róluk. Igen, mert kevés lehetőség nyílt tüzetesebb megismeré­sükre. bár az elsősorban a lát­ványosságokat felölelő prog­ram során is találkozhattunk velük, és olykor talán csöndes szavuk kihallatszott a fülsike­títő üzleti 1 ál-mából. Egy csodálatosan szép va­sárnap délután a La Manche- csatorna partján sütkéreztünk a simogató, fiatalító napfény­ben. Egy 40 év körüli erdész­szel beszélgettünk, aki St. Ma­iéban nyaralt családjával együtt. Demokratának vallotta magát. Sok-sok előítélettel nyilatkozott rólunk és a szo­cialista táborról, — a jobbol­dali sajtó gondoskodik a torzí­tásokról és félrevezetésről —, de egy közös plattformra mé­gis csak leltünk, és ez a béke, az emberiség holnapja. Ez szá­mára is szent ügy. s végül az­zal váltunk el, hogy .,koronáz­za siker — ő mondta! — a bé­kéért kifejtett erőfeszítésein­ket.” Ilyen példákat mégemlithet- nék, amelyek azt bizonyítják, hogy a legkülönfélébb szem­léletű emberekben osztatlanul él az algériai terhektől men­tes. békés élet. utáni vágy. Két dologról hadd szóljak még! Párizs valóban olyan szép, amilyennek olvasmányaink és művészi élményeink alapján elképzeljük. Párizsba visszavá-gyódik az ember. Ady Endre óta ez már szinte közhelynek számít és ezt a közhelyet a személyes ta­lálkozás megerősíti. Amit még hozzáfűzhetünk az „au renxnr!”-hoz: A vágyódásba nosztalgia ve­gyül e nép hősi, dicső múltja után. E vágyódást átszövi a meg­győződés: nincs messze az az idő, amikor az igazi forrada­lom lángja felcsap majd az Eiffel-torony csúcsáig ... Szívélyes üdvözlettel: Sárközi Andor Télen is munkában az Országos Műemléki Felügyelőség észak-magyarországi épífő csoportja Beszélgetés Karoly József építésvezetővel A HIRTELEN bekövetkezett hideg időjárás nem szünetelte­ti a munkát a diósgyőri vár építkezésénél. Az északkeleti torony rondellaópítésén 28 munkás dolgozik. — Télen is folytatják a res­taurációt? — Természetesen — vála­szol kérdésünkre Koroly Jó­zsef, az építőcsoport vezetője. Ezen a tornyon többmillió fo­rint értékű munkát végeztünk már, s a hátralévő mintegy 200 ezer forint értékű res­taurációt még a télen befejez­zük. — Milyen más munkán dol­gozik még megyénkben az Or­Minden, mi szem-szájnak ingere Munkában a meós a neves természettudós romos állapotban lévő házát. Mint Koroly Józseftől meg­tudtuk, most határozat szüle­tett a műemlék-épület sorsá­ról. A tél folyamán lebontják a Hennán Ottó-házat és helyé­be — hasonló stílusban — egy új épületet emelnek, amelyet múzeumnak rendeznek majd be. Az alapozási munkáikhoz ta­vasszal kezdünk hozzá. Addig elvégezzük a Herman Ottó- haz melletti gondnoki lakás renoválását is. S végül még egy jelentős munkájuk van megyénkben a műemléki felügyelőség építői­nek: Vizsolyban a műemlékké nyilvánított református temp­lomon 600 ezer forint értékű javítást végeznek. (Ez a román stílusban épült, majd később gótikus és barokk hatásokra átalakított templom azért mű­emlék mert itt készítették el ?.* elso magyar fordítású bib- . « magyar nyelv haszná­latáért folytatott harc egyik .rasos do-krimentuma.) — UJ BURKOLATOT m elromlott hádogtotő helyett ;>a- lafodemet készítünk a temol.v mon. s megcsináliuk a hajé födémcseréjét is. Reméljük, a telrmatt nem kell szünetet tartanunk a munkában (R. AJ------oOo-----­J övőre több mint 18 millió pár lábbeli készül Osútörtökön a Könnyűipart Minisztériumban a bőr- és a cipőgyárak vezetőit Barabás Bálint iparigazgató az ötéves terv és a jövő évi tervielada- tokról tájékoztatta. Az iparigazgató tájékoztató­jában többek között a követ­kezőket mondotta: ötéves terv időszaká­ban folytatjuk a Simontornvai Bőrgyár rekonstrukcióját fej­lesztjük a Pécsi, az Újpesti orgyárat, a Tisza, a Szombat- helyi, a Szegedi, a Tatai a Kecskeméti és a Hajdúsági’Ci­pőgyárat, a Pannónia Szőrme- árugyár és új rekonstrukciója jovore fejeződik be. Előkészít­jük új bőrgyár és új cipőgyár építését. 1962-ben beruházásokra fel­újításokra több mint 12o’mil­lió forint áll az iparág rendel­kezésére. Az iparigazgatóság­hoz tartozó vállalatok több mint 18 millió pár lábbelit gyártanak majd. A bőr- és cipőgyárak dolgo­zóinak égjük legfontosabb fel- adata a minőség javítása. Az utóbbi időben ugyanis gya­koribbak a vásárlók pana- szai, sok a talpleválás, sa­roktól és, pontatlan méretezés gyűrött bélés és a felületes’ munkából, az ellenőrzés hiá­nyából adódó más hiba. Izlísesen elhelyezett áruk fogadják a vásárlókat a Széchenyi u. 19. szám alatti önkiszolgáló boltban. Sz. Gy. Félmillió almnla-csemete Az állami gazdaságok 9 fa­iskolája és 55 csemcic-lerakata nagy forgalmat bonyolít le ezekben a napokban. Almából minden keresett fajta a telepítők rendelkezésé­re áll. Már eddig több mint 500 000 almafa-csemetét adott el az 55 lerakat. A különböző csonthéjas gyümölcsök iránt az idén is rendkívül nagy a kereslet. Az állami gazdaságok kereskedel­mi irodája cseresznyéből 140 000-et, meggyből 100 000-et, kajsziból 165 000-et, szilvából 120 000 csemetét hozott forga­lomba. E mennyiség nagy­részét már elültették. Tekintettel a bogyós gyü­mölcsök iránti növekvő érdek­lődésre, a faiskolák több mint másfélmillió málnatövet, csak­nem 200 000 ribizketövet, 150 000 egrest is neveltek, s újdonságként szerepei még 30 000 szedertő. Nyugat-Némctországbn. Nürnbcrgbe exportálnak vasszerkezete- h*t az O/cli Kohászati Üzemekből. Az anyag minőségét sztkra- Képvizsgálatnak veti alá Kasza István súlyponti anyagellenör. A vizsgálat eredménye jó, a szállítmány útnak indulhat. 8z. Gy. XL Kedves Barátom! Töprengtem, vajon szükség vam-e egyáltalában epilógus­ra. Elfogytak az élmények, el­fogytak a használható idéze­tek — és kész. Utóhangra, zárszóra, vagy annak közlésé­re, milyen volt hazafeléjövet az időjárás, — nem vagy ki­váncsi. Mégis megeresztek ne­ked még egy rövidke levelet (ha nincsenek is mellékelve hozzá képek, ne ítéld képte­lennek!), már csak azért is, hogy tisztesség tudóae elbú­csúzzam. Olyan városiban jártunk, amelynek forradalmi harcok­tól megszentelt köveit, pazar ■zépségét, gazdag kultúráját mindenki magáénak érzi, áld tudja, hogy a magasabbrendű új világ építésében eleven ha­tóerőként él az évszázadok ha­ladó öröksége. A francia nép, a nagy írók, tudósok, politiku­sok és művészek fémjelezte igaz, egészséges „párizsi szel­lem” sokmindermei járult hoz­zá ehhez az örökséghez, amely erjesztő és éltető hatást gyakorolt a md irodalmunk, művészetünk fejlődésére is, és volt idő. amikor a társadalmi felszabadításért, a nemzeti szuverénitásért, s az európai­ságért vívott harcunkban „vi­gyázó szemünket” Párizsra vetettük. Mi lett ennek a hagyaték­nak sorsa, amelyben Rabelais csúfondáros szava a kommü­A gazdaságosabb, jobb széntermelésért Lőcsei Lajos, az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt igazgatójának nyilatkozata retnénk üzembe helyezni. A borsodnádasdi üzemünkben már géppel történik a meddő­döntés és gumiszalagon a meddő továbbítása. De a második öt­éves terv folyamán valameny- nyi üzemünkben megoldjuk a meddődöntés gépesítését. A szén termelésének gaz­zá szeri daságosságát első­sorban az acéltám-biztosítások alkalmazásának elterjesztésé­vel akarjuk javítani. Jelenleg frontfejtéseink 42,8 százalékán alkalmazzuk az acéltámokat. Ezt az arányt azonban 1963-ra 70 százalékra, az ötéves terv végére pedig 100 százalékra akarjuk növelni. Az acéltámok alkalmazásával jelentős bá­nyafa megtakarítást érünk el. Ez év első 10 hónapjában több mint 3 millió forint értékű volt a bányafa megtakarítá­sunk. A visszarabolt acéltámok újrafelhasználásával pedig — ugyanebben az időszakban — 8 millió forint értékű anyag­megtakarítást értünk el. Az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt 1961 három negyedévé­ben — 1960-hoz viszonyítva — 3 százalékkal csökkentette költségszintjét. Ezt az ered­ményt — a jelentős anyagmeg­takarításon és teljesítmény nő-: velésen túl — a szén minőségi tervének 108 százalékos telje-: sítése, valamint a hamutartó-: lom csökkentése tette lehetővé.; A szén minőségének további: javítását szolgálja a második’ ötéves terv során felépítendő ] farkaslyuki és egercsehi szén-’ osztályozó is. > Szép eredményekről számol-’ hatunk be a termelékenységj növelésében is. Ez év első 10’ hónapjában 101,8 százalék volt a tröszt összüzemi teljesítmé-' nye. Ezt elsősorban az impro­duktív műszakokkal való he­lyes gazdálkodásnak, a produk­tív teljesítmények 3 százalékos növelésének köszönhetjük. Ez 1 azt jelenti, hogy egy produktív.’, műszakon — 1960-hoz viszo-’1 nyitva — 93 kilogrammal nőtt’ a termelés. » — Fejlődésünk Egjgjj második ötéves tervünk szabja» meg, amely előírja, hogy * 1965-ig széntermelésünknek 20» százalékkal kell növekednie1 úgy, hogy fokozzuk a munka ] termelékenységét — mondotta; végezetül Lőcsei elvtárs. : Radványi Éva i pasztáitok, az Ózdvidéki Szén-: bányászati Tröszt üzemeiben a második ötéves terv során a műszaki fejlesztést tartják a legfontosabb feladatnak. — Igen sokféle géppel foly­tattunk kísérleteket — mon­dotta Lőcsei Lajos elvtárs, az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt igazgatója. — Sajnos, a legtöbb nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mindössze a Kóta-féle rakodók és a páncélkaparók voltak eredményesek. A többiek, mint például a csehszlovák szén- gyalu, az angol „Sulivan” ré- selőgép, vagy a Hidassy-féle rakodógép műszaki és geológiai okokból, az F—5-ös, a PML— 5-ös és a maróhengeres fejtő­rakodógép gazdasági okokból nem váltak be. Éppen ezért a második ötéves terv időszakára a Kóta-féle rakodók és a pán­célkaparók szélesebbkörű el­terjesztését terveztük. A gépi rakodást ezen az úton bányá­inkban mintegy 30 százainkig megoldjuk, ha minden front­fejtésen rárobbantásos jövesz- tésre térünk át. Jelenleg az ősszfronthomlokhosszon 30 szá­zalékos arányban dolgozunk rárobbantásos jövesztéssel, amelyet az év végéig 45 szá­zalékra változtatunk. Ez igán nagy fejlődést jelent, különö­sen, ha figyelembe vesszük, hogy 1960-ban mindössze 5,4 százalékos volt a gépi növesz­tésünk. A perspektívák azt mutat­ják, hogy 1963-ban a front­jainknak mintegy 60 százalé­kán rárobbantásos jövesztést alkalmazunk, s a termelésnek mintegy 20 százalékát géppel rakodjuk. Ahhoz, hogy célun­kat minél eredményesebben elérhessük, nagy segítséget nyújt trösztünk géptervezési csoportja. Jelenleg egy új­típusú rakodógép tervezésén dolgoznak, amelyet 1962-ben szeretnénk kísérletképpen üzembe helyezni. Ezzel a gép­pel akarjuk ugyanis meg­oldani a rárobbantásból vissza­maradó szén gépi felrakását. De nemcsak ezen az egy gé­pen dolgozik a tervező cso­port. Mivel megkezdtük a meddőhányók gépesítését is, tervezőink már készítik a farkaslyuki bányaüzem részére a meddőürítőgép tervét. Ezt is már 1962 első felében sze­t «huni csütörtöki számé-: LOpUllK ban foglalkoz_ tunk a szénbányászatunk előtt álló feladatokkal, azzal, hogyan készül fel a Borsodi Szénbányászati Tröszt a második ötéves terv sikeres megvalósítására. Most ugyan­ezzel kérdéssel fordultunk Lőcsei^ Lajos elvtárshoz, az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt igazgatójához. Mint ko­rábbi látogatásaink során ta­Egyszerre kettő Anderkó Lajos és Kovács Piroska, a Miskolci Pamutfonó dolgozói egy évvel ezelőtt házasodtak össze. A fiatalasszony kiváló dolgozó, a férj élenjáró kultúrmunkás, mindketten kiváló kiszisták. A napokban nagy volt az izgalom az Anderkó-családban. Mindenki találgatta: fiú vagy lány lesz az új jövevény? Aztán megszületett Anderkó Márti és Viki — egyszerre két kislány. Az ikreket óriási örömmel fogadták az ifjú szülők. A két mmamsz. t-s- • 7,'maKBMmnK.^nHBlSümRBMnMBa» szagos Műemléki Felügyelő­ség észak-magyarországi épi- tő csoportja? — Miskolcon a Herman Ottó Múzeumban végzünk fontos átalakításokat: födémcserét, parkettázást, a villany átsze­relését, Csaknem egy miPió forintos felújítási költséggel történik mindez. Itt tavaszra szeretnénk befejezni a mun­kát. — S mi lesz a Herman-ház sorsa? Ez a kérdés sajnos már évek óta foglalkoztatja me­gyénk, sőt az ország minden olyan műemlék-pártolóját, aki már járt Lillafüreden és látta kislány még a kórházban van, de a gyár dolgozói, a munka­társak már alig várják, hogy megrendezhessék az ikrek név­adó ünnepségét. A képen a két újszülöttet láthatjuk gondozójuk karjában. A fiatal apának egyelőre nem sikerült eldöntenie, melyik Márti és melyik Viki. Ügy gondoljuk, az olvasónak sem fog sikerülni... B. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom