Észak-Magyarország, 1960. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-13 / 216. szám
Kedd. 196n. szeptember 13. Épül az üvegfalú ház Félreértés ne essék, nem minden iíveg, ami annak látszik — majd! A szakszervezetek új, üvegfalú megyei székházáról van ugyanis szó. A soksok szép terv, amely erről regélt már évek óta, végre testet öltött, s most már ott pompázik, jelenleg még ugyan „szemérmetlenül jnuto- gatva" vasbeton vázát, pirosló tégláit, élénk mész- és malterszagot árasztva a Felszabadítók útja és a Vörösmarty utca kereszteződésénél. Olyan hirtelen nőtt ki a földből ez a hatalmat és szép épülettömb, hogy szinte figyelemmel is alig győzte a szemlélő. S ahol néhány hónappal ezelőtt még óriási gödrök ásitoztak. mélyen a földbe vésve az épület alapjait, ma már hatszáz ablaknyi- lás ásít a járókelők felé. — Bizony siettetnénk és siettetjük ts az új székház építését — üdvözölt Szabados Gusztáv elvtárs, az SZMT titkára, amikor felkerestem ezzel kapcsolatban. — Persze, higyje el, érthető is ez a sietség, hiszen egy stirpős, megoldásra váró problémánk oldódik meg a felépültével A szakszervezeti székházak jórésze a város különböző pontjain vannak elhelyezve. A pedagógus, a bányász, a postás, a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók szak- szervezetét például nem tudtuk elhelyezni a jelenlegi, egyébként is szűk területű székházban. Ok már innen is kiszorultak... — S az új székházban kik kapnak helyet? — A szakszervezetek megyei apparátusa, az SZTK Megyei Központja, a különböző szakkörök, a nyugdíjasok csoportjai, a műszaki, tudományos és mérnök-technikusi tanács szakcsoportjai. Ezenkívül szeretnénk itt berendezni, állandó kiállítási jelleggel, egy Technika Házát is. Ja', majd elfeledtem: itt lesz egy negyvenezer kötetes megyei könyvtár is. — Hány helyiség lesz majd az új épületben? — Körülbelül 170. — 40 ezer kötet? Honnan veszik ezt a rengeteg könyvet? — Ennek egyrésze már megvan a különböző szakszervezeteknél. Ezeket a kisebb könyvtárakat központosítjuk. De természetesen új könyvekkel is bővítjük az állományt. Innen aztán küldünk ki úgynevezett kézi könyvtárakat a járási székhelyekre, községekbe, tsz-ekbe, üzemekbe... — És mi lesz az épület negyedik szárnyában? — Az egy nyitott legyezőalakú rész lesz. Ott helyezkedik el a művelődési ház. A tervek szerint gyönyörű lesz. Nyolcszáz férőhelyes. Itt tartjuk majd a kongresszusainkat is. De itt zajlanak le majd a műsoros estek és filmvetítések is. Nagyságra a színház nézőterével majdnem azonos lesz. Éppen ezért a különböző hangversenyek lebonyolítására is igen alkalmas. Ugyancsak ebben az épületrészben helyezzük el a különböző kulturális szakköröket. 12 szoba áll majd rendelkezésre a színjátszók, a különböző képzőművészek és fotóművészek számára... De visszatérve még a balszámyra, elfelejtettem mondani: a földszinten helyezzük el a két klubot is. — Mikorra készül el a székház? — A terv szerint 1962 májusra. De reméljük, hamarabb is büszkélkedhetünk vele. — Körülbelül mennyibe kerül az új székház? — 35 milliós beruházásból ' Ezt az összeget a SZOT bocsátotta rendelkezésünkre. A legszebb megyei székház lesz a miénk. Képzelje el, hogy falait végig matt, festett üveggel ragasztják körül. Magyarországon ezen kívül crak egyetlen ilyen van, Budapesten. De nemcsak a külseje, belseje is abszolút modem berendezésű lesz... S mindehhez csak azt tehetem még hozzá, hogy a székház építőinek munkájával ezidáig nagyon meg vagyunk elégedve. Reméljük, hogy az eljövendő időszakban is rászolgálnak a dicséretre. — Az épületnek négy szárnya van. Az úgynevezett „A", vagyis a balszárny egyemeletes. Ez már elkészült. Ebben az épületrészben helyezzük el az SZTK Megyei Központját. A „B", vagyis a középső épület hatemeletes. Ebből már öt emelet készült el, s a hatodikból sincs sok bátra. Ez az épületrész az apparátusé, s itt lesznek a kisebb tanácskozó termek is. 50—300 férőhelyesek. De itt kapnak helyet a már említett szakkörök, szakcsoportok és a Technika Háza is. — Ezt az utóbbit a budapestihez hasonló céllal készítenék? — Természetesen. Állandó kiállításokon biztosítanánk nyilvánosságot a különböző újításoknak, technikai újdonságoknak, ipari üzemeink műszaki fejlesztésének. — Sa jobbszárny? — térek vissza az eredeti témára. — A .,C” szárny, ez is egyemeletes. Itt lesz az üzemi konyha és az ebédlő a földszinten, az emeleten pedig a már ugyancsak említett 40 ezer kötetes megyei szakszervezeti könyvtár és olvasóterem foglal helyet. Diósgyőri martinászok segítsége a Dunai Vasmű hengerművének építéséhez A Dunai Vasműben létesülő hengermű elönyújtó hengereinek alapanyagát külföldről kellett volna beszerezni. Egy-egy hengerhez ugyanis ötven tonna súlyú króm-nikkel ötvözetű nagytér je delmű acéltömb, úgynevezett öntecs szükséges. Ilyen nagytér je delmű és sú'yú acéltömb hazai acélműben még nem készült. A Dunai Vasmű dolgozóinak kérésére a diósgyőri martinászok vállalták a nem mindennapi feladat megoldását. A nagy acéltömbök legyártására külön technológiát kísérleteztek, illetve dolgoztak ki, az öntőformát — az öntecs nagyságának m*gf'Illően — bővítették. A technológiát úgy állították össze, hogy a külföldről nehezen beszerezhető fémnikkel helyett hazai gyártású vasnikkellel is megoldható legyen az ötvözött anyag előállítása. A diósgyőri martinászok hat darab 50 tonnás öntecset már legyártottak, mégpedig kifogástalan minőségben s azokat kovácsolásra már továbbították is a nagykovács- műbe. A még kért másik hat darabot is hamarosan átadják a megmunkáló üzemeknek. A diósgyőri martinászok a hazai előállítású vasnikkel használatával tíz tonna drága import nikkel behozatalától, míg a hengeranyag elkészítésével több millió forint kiBontják a hegyet Cukorrépatenger... Fagyos, szeles időben, januárban kezdték meg a radostyání tanácsháza építését, amelyben helyet kapott a KISZ-szervezet, legnagyobb terme pedig a kultúrát, a művelődést szolgálja. Akkor, a tervezőkön és a kivitelezőkön kívül sokan talán nem is gondolták, milyen lesz az alakja, mekkorák a méretei, mikorra is készül majd el, de azt mindenki tudta, hogy kell, nagyon kell! Ezért sietett a község apraja, nagyja az építők segítségére: termelték ki, s szállították helyszínre az alaphoz szükséges követ és segítettek később is: hordták a maltert, vagy éppen amit kellett. Amikor elkészült, kiszámították. hogy a 700 ezer forintot érő „épületkombinát” létrehozásához százezer sek forint értékű társadalmi munkával és helyi anyaggal járult hozzá a lakosság. Egy kis község, a 667 lelket számláló Radostyán lakóinak összefogásáról, akaraterejéről, szorgalmáról tanúskodik ez a szám. Január óta mindenki, aki csak tehette, akár hívták, akár nem, segített, hogy mielőbb felépüljön a falu főterén az a gyönyörű épület, amelynek létrehozásáról annyit álmodoztak. Vasárnap aztán felavatták! Nagy nap, ünnepnap volt Rados- tyánban. A sajószent- péteri bányász zenekar pattogó indulókat játszva csalogatta magához a közönséget. El is jött mindenki. Az új épület körül sürgölődött ezen a napon az egész falu. A fiatalok a kultúrtermet vették birtokukba, a kisze- számukra létesíVulkánt veszünk Egy amerikai vegyipari cég hirdetést tett közzé, amelyben értesíti a nyilvánosságot, hogy vulkánt keres megvételre. A hirdetés szövegéből kiderül, hogy a cég nem válogatós: Jobban is mehetne a munka Forrón... Esténként sok-sok ember hajlik aggodalmas komolysággal a rádióhoz Forrón, vajon holnapra milyen időt jósol a meteorológia. Ha megint esőre áll a barométer, bizony elszomorodnak. s etetik a fenével ezt a furcsa időjárást. Úgy kell ellopkodni az eső elől a kereszteket. Ha két napig nem esik, s nagy buzgalommal nékilátnak a szikkadt keresztek be- hordásához, megint megcsordulnak az egek csatornái, s a tennivalók egyre halmozódnak. Szeptember 7-én még vagy száz holdnyi kereszt volt a forrói határban hordatlan.- Nem tudjuk, mit akar ez az időjárás — fogadott gondterhelten Jobbágy László, a tsz elnöke. — Régen túl lennénk a csépiésen, ha nem esne folyton az eső. Már vagy hatvan vagonnal elcsépeltünk, de hátra van még úgy harminc vagon körül. Beszélgetünk a tsz-irodában, versengve bosszankodunk az időjárás miatt, majd azt vitatjuk, hogy vajon ilyen körülmények között lehetne-e jobban, gyorsabban dolgozni, a tsz-tagok kihasználják-e azt a kevéske jó időt, amit az esők engedélyeznek. Mert más községeknek sem kedvez jobban az idő, mégis előbbrevannak a forróiaknál, már végeztek a hordással, s a c&épléssel is a végeidé járnak. Forrón bizony bajok vannak. A forrói Uj Világ Termelőszövetkezet 314 taggal rendelkezik, s a hatvan nyugdíjast leszámítva, több mint 250 munkaképes felnőtt ember láthatna naponként munkához A statisztika azonban lehangoló képet mutat. Rendszeresen csupán 142 tag serénykedik a földeken — száz- egynéhány tagnak átlagosan eddig kilenc munkaegysége van, ennyit szereztek közel kilenc hónap alatt Mit csináltak? Semmit. Ültek ölhetett kézzel odahaza, s egy vállrándítással fizettek ki a munkába invitáló brigádvezetőket. Megélnek ők a tsz nélkül is, férjük, vagy valamelyik családtagjuk iparba jár, hozza a pénzt. Az a 142 lelkes, szorgalmas ember, ha megfeszül se képes megbirkózni 2400 hold földdel, még akkor sem, ha a gépek is sokat segítenek, hiszen közel húsz hold Jut egy tagra. Amiken* a forróiak egyénileg művelték a földjüket, a bejáró dolgozókat nem kellett külön felkérni arra, hogy segítsenek a föld megművelésében. A délutáni vonathoz csapatostul mentek az asszonyok a hernád- szentandrási állomásra, vitték a kaszát, a kapát, s a férj, vagy a legény egyenest ment ki a határba, kaszált, kapált, amíg látott. Az aratásra szinte kivétel nélkül kivettek két hét szabadságot — ezen a nyáron egyetlen ember, Tőkéczkl Sándor vett ki kéthetes aratási szabadságot, becsülettel segített a tsz-nek. mások legfeljebb, ha két-három napot töltöttek aratással. A bejáró dolgozók többsége nemhogy segítene, inkább gán- csoskodik, legtöbbje nem ereszti a feleségét a tszbe. — most nagyhirte- len rájöttek, hogy egyedül is képesek megkeresni a családnak a ke- nyémekvalót. Ami eredményt elért ez a sok bajjal küszködő termelőszövetkezet. köszönhető annak a 142 ember szorgalmának, meg a gépeknek. Mert sokat segítettek a gépek A kukoricájukat gépek művelték, s a föld meghálálta a szorgoskodást. — mintegy 15 vagonnal több kukorica terem a tervezettnél; szép a cukorrépájuk is. s a kenyérgabonára sem panaszkodhatnak. Krajnyák Miklós gépcsoport-vezető és Szopkó István traktoros maguk javították ki a tsz aratógépél, s levágtak vele több mint 200 hold kalászost. Honnan vették a lelkesedést az iparkodáshoz? Ok a tsz-t magukénak tekintik, s szentül meg vannak győződve arról, hogy aki dolgozik, a közösben megtalálja a számítását. De így van ezzel idős Nagy István l>ácsi is, aki hajlott kora ellenére is — a családtagok támogatásával — július végéig közel 500 munkaegységet szerzett. Kavesányszki István és Kertész Béla fogatosok is szép eredményt mutathatnak fel, Pereszlai Istvánnénak is segítettek a családtagok a háromszáz munkaegység megszerzésében. Molnár Kálmán állatgondozó szintén a családtagok bevonásával érte el azt, hogy most már több mint hatszáz munkaegységet írnak a neve után. — Dolgozunk mi — mondogatják egyesek —, de adjatok többet. Ha megfordítanák a dolgot, először dolgoznának, iparkodnának, akkor többre is telne, több jutna egy munkaegységre. A termelőszövetkezet nem mesebeli kút, melyből bármennyi vizet mernek is, soha sem fogy ki belőle a víz. A munka, a szorgoskodás tölti meg tartalommal a munkaegységet. Ahová nem tettél, ott ne keress — bizonygatja egy jó magyar közmondás. Aki nem tett, nem adott munkát a termelőszövetkezetnek, az hiába kereskedik ott, hiába mondja: adjatok többet — nincs miből. Ha az a sok otthonmaradó, ölhetett kezű asszony is megfogná a munkát, bizony többre mennének, sokkal többre. Jó földek a forrói földek, de a legjobb föld sem adja isten nevében a hasznot; amit ad, munkáért adja. Krtipdr Endre elvtárs, a község párttitkára mondotta: — Minden baj forrása az, hogy a tagság egy része még nem érez felelősséget a tsz dolgai iránt, úgy néznek rá, mintha nem is az övék lenne. Pedig az övék az a 2400 hold föld, a gondja is, az öröme is az övék és nem az encsieké vagy a devecse- rieké. A brigádvezetők arra panaszkodnak, hogy estére alig érzik a lábukat a sok lótás-futástól. Tizedannyit se kellene szaladgálniuk, ha a tagság lelkiismeretesebb lenne. Pedig azt senki se mondhatja, hogy neki nincs szüksége a föld adta jövedelemre. Szüksége van, csak egyesek úgy gondolják, hogy ez a jövedelem az égből is a kamrájukba pottyan. Amikor megalakult a termelőszövetkezeti község, a forróiak váltig bizonygatták, hogy ők lesznek a járásban a legjobbak, van hozzá földjük elegendő, ember is lesz a tennivalók elvégzéséhez. A bejáró dolgozók is mást Ígértek akkor — hogy nem hagyják cserben övéiket, ugyanúgy dolgoznak majd, mint egyéni korukban. Bizony erről az ígéretről sokan megfeledkeztek Forrón, pedig a környékbeliek szótartó embereknek tartották a forrúiakat. Az a tény, hogy sokakban még nem ébredt fel a felelősség a tsz sorsa iránt, arra kell, hogy serkentse a falu, a tsz vezetőit, hogy szüntelenül magyarázzák az új élet igazságait, türelmesen, elsősorban a szép szó fegyverével hadakozzanak a semmittevők meggyőzése érdekében. A kiabálós hirtelenkedéssel nem lehet jobb belátásra téríteni az embereket, s Jobbágy elvtárs, ha fogytán a türelme, látván az egyre szaporodó tennivalókat, elcsügged, haragosan mondja meg a magáét. Könnyebb megsérteni az emberiket, mint helyre ütni a sértés okozta csorbát Ottjártamkor összeakadtam egy forrói asszonnyal, aki újjal mutogatta a tsz cukorrépáját, gúnyosko- dott, hogy nem látni a gaztóL Az a cukorrépa azonban a gyom ellenére is nagyon szép. Megkérdeztem tőle* hogy az a térdig érő gyom kinek a szégyene, talán az encsieké, hogy nem jöttek megkapálni maguknak? Az asszonyság ugyancsak el resteilte magát, s legszívesebben terített volna valami nagy-nagy lepedőt arra a hatalmas répatáblára, hogy az arra- járók ne vigyék szét a község szégyenét Mert szétviszik, s a méraiak, fuló- kércsiek, vagy a novajidrányi tsz- tagok azt mondják, hogy a ml tsz- ünk bizony különb. A forróiaké is különb lehetne. Ma már nem azt mondják az emberek, hogy a tsz. a nagyüzemi gazdálkodás a rossz. — minden közös gazdaság olyan, amilyenné tagjaik teszik. A kezdeti nehézségek alapián sem Forrón, sem másütt nem lehet megítélni a közös gazdálkodás jövőjét. Ha az a száz egynéhány tsz-tag nem kilenc, hanem százkilenc munkaegységet szerzett volna eddig a forrói UJ Világ Tsz-ben, szebb lenne a forrói határ, olyan lenne, amilyenné a lelkiismeretes emberek varázsolni szeretnék. S ilyen is lesz majd, ha az emberek otthon érzik magukat önnön közös gazdaságukban, ha jobban fog menni a munka. Mert most még hibák vannak Forrón — százegyné- hány tsz-tag hibájából. Gulyás Mihály Gazdagabb lett Radostyán Vasárnap felavatták az új tanácsházat tett szobában tanácskoztak, hogyan töltik majd itt hasznosan és kellemesen a hosszú téli estéket; az idősebbek, az öregek pedig bölcs alapossággal, körültekintéssel mindent megnéztek. Mindent, mindent, még a falakat is megtapogatták. Ünnepi beszédet dr. Ladányi József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára mondott, majd hivatalosan is átadta az impozáns épületet Csordás Józsefnek, a ra- dostyáni tanács vb. elnökének. A hivatalos részt közös ebéd, majd egész délután tartó kultúr- és sportműsor követte. Este az új kultúrteremben a sa- jószentpéteri bányász színjátszók mutatták be a „Bástya sétány 77” c. operettet, utána pedig reggelig tartó bálban szórakoztak a radostyániak. I működő, vagy nyugalmi állapotban lévő vulkán egyaránt megfelel. A hirdetésre a cég máris kapott ajánlatokat Peruból, Mexikóból és tööb közép-amerikai államból. A Síé'«**'*! rokomu cupumbrr t-»o megkezdte a tokon tpa ..... * *»ar udvarán W»v* tárolókban, osziatoitbeo naiaima* c okorr épateoger vár riuáiutáAta A t*t*» aa«y vten*om4**aJ továbbutalt a oyt: »«várba A eu- korty ár az úl termelési szezonban 32 ezer vagon répát dolgoz fel a terv szerint. A képen: a nagymennyiségű cukorrépa egy része latható. Foto: Szabados
