Észak-Magyarország, 1960. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-09 / 161. szám

SSZAKMAGTARORSZAG Munkánk középpontjában a kongresszusi felkészülés áll Tanácakoxáat tartollak megyénk KISZ-titkárai Az elmúlt napokban a Borsod me­gyei KISZ végrehajtó bizottság a járási, városi, üzemi és községi KISZ-titkárok bevonásával tanács­kozást tartott. Az értekezleten Bia- lis József elvtárs, a Borsod megyei KISZ vb. titkára ismertette a KISZ- bizottság II. féléves munkatervét. Elmondotta, hogy M clkövctkcz :dő hónapok munkájának középpontjában a kongresszusi felkészülés áll. Alapvető feladat az előkészítő mun­ka idején a vezető szervek kiválasz­tása. Nagy gondot kell fordítani az alapszervi vezetőségválasztó taggyű­lések előkészítésére és ezek tartalmi munkájára. Az előkészítés időszaká­ban foglalkozzon minden KISZ-ve- zetőség — mondotta Bialis elvtárs — az ifjúság eszmei és politikai neve­léséért folytatott harc kiszélesítésé­vel. E feladatokat úgy végezzék, hogy necsak a KISZ-tagokkal, ha­nem a szervezeten kívül lévő ifjú­sággal is törődjenek. ' Ezután arról beszélt a megyei KISZ-bizottság titkára, hogy a kong­resszusi felkészülés időszakában elő kell készíteni, illetve meg kell kez­deni az 1960—«1-es oktatási évet. Az oktatási munka színvonalának emelése végett fontos, hogy a KISZ- szervezetek nagy figyelemmel válo­gassák ki a propagandistákat Ezt követően a termelési mozgal­mak kiszélesítéséről szólva a követ­kezőket mondta Bialis elvtárs: — Feladataink közé tartozik a ter­melési tervek teljesítése, illetve túl­teljesítése. Hogy e munkánkat sike­fordítani a termelékenység emelésére, a szocialista ifjú brigá­dok, valamint a szakma ifjú meste­re és a takarékossági mozgalmakban résztvevő fiatalok nevelésére. Eddig végzett munkánk alapján figyelem­mel kell kísérni a falusi KlSZ-szer- vezetek tevékenységét és az alap­szervezetek megszilárdításáért folyó harc mellett foglalkozni kell az Ifjúsági bri­gádok -versenyeinek értékelésé­vel, a növényápolási, aratási és betakarítási munkára való moz­feladatokról szólva elmondta Bialis elvtárs, hogy az ellenforradalom után első ízben ül össze a kongresz- szus és ez nagyjelentőségű az ifjú­ság életében. A kongresszus értékeli majd az eddig megtett út eredmé­nyeit és rámutat az elkövetett bákra. Meghatározza, hogy a párt VII. kongresszusának alapján mi­lyen feladatok állnak ifjúságunk előtt a szocializmus felépítésének gyakorlati végrehajtásában. Éppen ezért a KISZ-tagoknak, az eddigiek­nél is eredményesebben kell dolgoz niok. A mindennapi feladatok elvég­zésébe be kell vonni a KISZ-en kí­vüli fiatalokat is. Tovább kell kozni a termelési mozgalmakban __ ifjúsági munkaversenyeket és ak­ciókat. 1957 óta itt Is nagy változás tapasztalható. A KlSZ-szervezetek- ben megszilárdultak a különböző termelési versenyek és munkaak­ciók. Ennek eredményeként az ipar­ban 486, a mezőgazdaságban pedig 154 ifjúsági brigád dolgozik több. mint 6 ezer taggal. A különböző ta­karékossági mozgalmak során az el­múlt két és félév alatt mintegy 240 millió forintot takarítottak meg a borsodi fiatalok. Előrehaladás tapasztalható a KISZ- tagság, az ifjúság politikai, eszmei, erkölcsi és kulturális nevelésében. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint internacionalizmusról, erőteljesebb a szocialista jövőbe vetett bizalom és a világnézeti kérdésekben való jártasság. A kommunista erkölcs hatására ja­vul ifjúságunk viszonya a munká­hoz, a tanuláshoz, növekszik a meg­becsülés egymás és az idősebbek iránt. Beszámolójának befejező részében arról beszélt a megyei KISZ vb. tit­kára, hogy a kongresszusi felkészü­lés során az üzemi KISZ-szervezetek és a munkásifjúság legfontosabb feladata a termelési tervek teljesíté­sén túlmenően a minőségi munka javítása, és a költségszintek csök­kentése. Vegyen részt a falusi ifjú­ság az aratási munkákban. A megye fiataljainak mintegy 5000 holdon kell az aratási munkálatokat elvé­geznie, — fejezte be beszámolóját Bialis József elvtárs. Ezt követően az értekezlet több részvevője javaslatot tett a kong­resszus tiszteletére vállalt feladatok végrehajtására. Paulovits Ágoston Milliók, vagy milliárdok . ŐSZINTÉN SZÓLVA pontosan nem lehetne kiszámítani. Egy azon­ban bizonyos; a sátoraljaújhelyi já­rás székhelyén és szerte a községek­ben úgy beszélnek erről a segítség­ről, mint éltető elemről, mint a min­dennapi kenyérről. — Most is itt vannak. A villanyt szerelik a fűrészüzemhez és a dará­lóhoz, — mondja Juhász István, az Uj Erő Termelőszövetkezet elnöke Alsőbereckin. — Ez azonban csupán egy kis része a munkának. Jöjjenek csak?! Az irodaépületet körülölelő hatal­mas nyárfák alatt vastag vasleme­zekből összeállított keretek. — Ez egy tizvagonos kukoricagóré vasszerkezete. Hamarosan összesze­reljük, persze ezt is az ő segítségük­kel. És ez még mindig csak a fele annak, amit tőlük kapunk. Mert el­jönnek hozzánk minden héten, nem­csak a dolgozók, hanem a vezetők is. Az üzemvezető, a párttitkár. Sokszor váratlanul állítanak be. Megkérdezik mi újság, nincs-e szükség valamire. S ha probléma van, biztosak lehe­tünk: nem sokáig marad az. És nem csvván Alsőbereckin be­szélnek így. Hasonló a helyzet Ti- szakarádon, Kenézlőn, vagy éppen Tiszacsermelyen. Mindenütt a legna­gyobb elismeréssel, a szeretet hang­ján szólnak a Lenin Kohászati Mű­vek vezetőiről, dolgozóiról. NÉHÁNY HÓNAPPAL EZELŐTT, a termelőszövetkezetek számszerű növekedésének időszakában igen nagy örömmel vették tudomásul a sátoraljaújhelyi járás vezetői, az ú közös gazdaságok tagjai, hogy me gyénk legnagyobb üzemének mun kásái nyújtanak majd gazdasági politikái segítséget a termelőszövet kezetek megerősödéséhez, a min dennapi munkához. S néhány nap múlva itt is, ott is megjelentek a különböző üzemek küldöttei megbe szélni, melyik tsz-ben milyen anyag és politikai segítségre van szükség A megbeszélést követő napokban pe dig teherautó állt meg a termelőszö­vetkezetek udvarán. Anyagot és ara nyat érő munkáskezeket hozott. Né hány nap a'att beszerelték a villanyt az istállókba, elkészítették az épüle tek tetőszexkezetét. lemezt és vascső veket vittek az öntözéshez. Mindazt amit megígértek. S ott voltak a leg közelebbi vezetőségi megbeszélésen közgyűlésen, a pártalapszervezet tag gyűlésén is. Okos javaslatok, bátorító szavak könnyítették a termelőszövetkezetek erősödését. — Segíteni jöttünk és valóban se­gíteni akarunk, — mondották a mun­kások küldöttei. — Tudjuk, hogy az újszerű munka, a közös gazdálkodás szokatlan az első hónapokban. Vi­szont már ez évben több kenyeret. Szombaton nyílik meg a Karlovy-Vary-i filmfesztivál Prága (MTI) A „Ballada a katonáról” című szovjet film bemutatásával szomba­ton nyílik meg a Karlovy-Vary-i filmfesztivál, amelyen az idén 48 or­szág filmgyártásának képviselői vesz­nek részt. Ezzel csaknem egyidőben kerül sor a dolgozók filmfesztiváljára, amelu minden évben százezrek előtt folyik a csehszlovák vámosok szabadtéri mo­zijaiban. A magyar filmgyártási a „Kölyök* című film képviseli Karlovy-Vary- ban, a dolgozók fesztiválján pedig a „Merénylet’. Tíz éves az állami gyógyszerellátás A magyar egészségügy ebben a hónapban ünnepli a gyógyszerellátás állami kezelésbe vételének tizedik évfordulóját Az elmúlt tíz év alatt hatszáznál több gyógyszertárat korszerűsítettek több mint nyolcvan új gyógyszer- tárat építettek. Az olyan falvakban, hol nincs gyógyszertár, orvosok ke­zelésében lévő kézi gyógyszertár se­gíti elő a gyógyszerellátást Az államosítás óta eltelt időben so kát javultak a gyógyszerészek élet és munkakörülményei is. A gyógy­szertárakkal egyidőben korszerű szolgálati lakásokat bocsátottak ren­delkezésükre. Az elmúlt évek során lépések tör­téntek az egyetemi- és továbbképzés színvonalának emelésére. Ma már több mint ezerkétszáz gyógyszerész vesz részt a továbbképzésben. olcsóbb élelmiszert Mondjátok meg elvtársak, mire van szükség, s ami erőnkből telik, meg­tesszük. — Körülbelül Így fogalmaz­ták meg Kenézlőn is, Vissen is a kü­lönböző üzemrészek küldöttei. AZÓTA JÓNÉHANY hét telt el Tiszacsermelyen felépült a száz fé­rőhelyes istálló. Alsőbereckin már zavartalanul működik a műhely ét a fűrészüzem. Kenézlőn megkapták az ígért vascsöveket. Mikóházán dol­gozik a Lenin Kohászati Művek ajándékozta traktor. S ahány terme­lőszövetkezet. annyi ezer és ezer kö­szönő, dicsérő szó. A sátoraljaújhelyi járási pártbi­zottságon is beszélgettünk a Lenin Kohászati Müvek patronáló munká­járól. Szűcs István elvtárs, a járási pártbizottság titkára először röviden csak így nyilatkozott. — Nehéz lenne megmondani, mit ér ez a segítség, hiszen nem csupán anyagi értékben kell mérnünk. Hi­szen megfizethetetlen, illetve pénz­ben kifejezhetetlen például az, hogy Valkó elvtárs, a Lenin Kohászati Művek igazgatója, vagy a pártbizott­ság vezetői, munkatársai rendszere­sen meglátogatják a termelőszövet­kezeteket. Elbeszélgetnek a vezetők­kel, a dolgozókkal egyaránt, a min­dennapi munkáról, problémákról. Megkérdezik, elegendő-e segítségük. És Alsőbereckin, vagy Karos község­iben mi mást mondhatnának a hen- gerdék dolgozóiról, mint hogy: nagy­szerű emberek ezek, igazgató elvtárs. Többet kapunk tőlük, mint reméltük. A tapasztaltak szerint még egyet­len üzemrész sem mondott nemet ar­ra, amit a termelőszövetkezetek tag­sága kért, ha a kérés nem haladta meg a munkások, a Lenin Kohászati Művek erejét és természetesen, ha úgy látták, hogy a kérés indokolt Mert hiszen kinek-klnek helyt kell állni a maga posztján. Az indoko­latlan babusgatás csak ártana a ter­melőszövetkezet további fejlődésé­nek. MILLIÓK, VAGY MILLIÁRDOKf Mennyit ér a Lenin Kohászati Mü­vek dolgozói által nyújtott segítség? Pénzben nem is lehetne kifejezni. Milliókat ér az adott anyag, a vég­zett munka. S milliárdokat a segí­tés ténye. Hiszen a tegnap még egyé­nileg dolgozó paraszt, aki talán kis­sé félénken tekintett az új felé, hiá­ba bizonygatta annak nagyszerűsé­gét, hasznosabb voltát bárki, meg­könnyebbülten lélegzik fel, amikor látja saját munkáján, életén az új előnyét és azt, hogy nincs egyedül. Segítséget kap, ha arra szüksé­ge van, a párttól, államtól. s a gyárak, üzemek dolgozóitól. És ez a tény új erőt ad. Bizodalmát, biz­tonságérzetet ahhoz, hogy a holnap még könnyebb, még jobb lesz. Barcsa Sándor TIZENEGY NAP A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN vadtak a Maros, a Szamos, a Sebes- Kőrös fodros hullámaival. A látvány minduntalan kicsalta belőlünk az elragadtatást: — Oh, de szép!... Oh, de gyönyörű!... — Min­dig ugyanaz a kép: felettünk, a csúcsok közé ékelődve egy-egy te­nyérnyi csodálatosan kék égbolt, a vegtelenségben kígyózó szerpentin, köröskörül természeti titkokat rej­tegető erdők — s mégis, minden ka­nyar, után, így egészében is újszerű, ismét és ismét valami újat, lenyűgö­zőt nyújtó kép tárult elénk. Emitt, az út mentétől kissé távolabb, kékre festett pásztorkunyhó bukkan elő az erdőszélen; amott a hegyderékon alig látható, miniatűr élőlények: a pásztor és a nyáj. Alattunk, a patakmentén egy ember s egy, a hátán két dézsát cipelő szamár birkózik a nehezen járható hegyi ösvénnyel. S ha való­ban úgy van, hogy a teve a sivatag nélkülözhetetlen hajója, úgy a sza­már a hegyvidék talán még nélkülöz­hetetlenebb „lanovkája”. A szívós, igénytelen kis jószágok lihegve cipe­lik terhüket hegyre föl. völgybe le, reggel és este, szállítva a gyűjtő­helyre a kecskék és birkák zsíros tejét A nap még elő sem bukkan a csúcsok között, amikor a ^.szamara- sok” útra kelnek a kis „lanovkák­kal”; s még ott csillog a nyugvó vörös korong sugára a havas bérc­tetőn, már másodszor fordul terhével az „ingajárat"... Az útbaeső falvak nem törik meg a természeti képet. A kékre festett jellegzetes román házak, a csodála­tos. népi motívummal faragott szé­kely kapuk, az összefüggő, zárkózott szász épületeik pompásan beleillenek a környezetbe. Úgyszintén az embe­rek, akik megőrizték a hegyvidéki lakók jellegzetes karakterét: nyu­godtak, cs.-ndesszavüak. kedves- udvariasak. Sajnos, mindenütt csak egy-egy percre állhattunk meg. Csak éppen annyi időre, hogy Csúcsán kívülről szemügyre vegyük az Ady-kastélyt (romániai írók alkotóházául szolgái). Kőrösfőn a „kalotaszegi Madonná­kat”, Bánfihunyadon a Bánffyak 1200-ban épített templomát mely­nek fábafestett freskói szinte egye­dülállóak .., Mindig, mindenütt csak csodálkoztunk. De ez egyáltalán nem tűnt fel az itt lakóknak. Megszokták az átutazókat — az utóbbi időkben különösen sok a túrista. Ötünk legközelebbi állomása Órá­sul Stalin volt (Sztálinváros, régeb­ben Brassó), de előtte három jelen­tősebb városon is áthaladtunk. Tor­dán és Nagyenyeden éppenhogy csak ..lélegzetet vettünk”. Álba Iulia vá­rosban (Gyulafehérvár) egy félnapot időztünk. Tordára érve, szinte egyszerre ro­hantuk meg kérdésünkkel Zsókát (így neveztük el), bájos kalauzunkat, a román Karpats (az a szerepe, mint nálunk az IBUSZ-nak) dolgozóját: „Hol a híres Tordai hasadék?” S amikor a város határától kissé távo­labb megláttuk, még a legromanti- kusabb lélek is elvesztette legenda­szülte illúzióját: nincs és nem is volt a világon olyan paripa, amely ezt a mintegy kétszáz méter széles szaka­dékot „átröpülné!” No meg lovas legyen a nyeregben, aki bele nem szédülne a mélységbe! — lett légyen az László, még ha király is... Ezt a szakadékot — elmondjuk, bár köz­ismert dolog — a természet intézte így. A tordai hegy alkata főleg mész­kő. A bensejében lévő üregeket hosz­mincezer lakosa van. fontos kaolin- termelő és feldolgozó hely, sör- és cementipara híres. így jegyeztették ezt meg velünk a tordaiak. Am, hogy a nagyenyedlek se maradjanak le híresség tekintetében, eképp tromfol- tak rá a tordaiakra: — Kóstolják meg borainkat, néz­zék meg ritka szépségű asszonyain* kát, házassanak nótát az enyedi ci­gányokkal — s aztán bírálják tí, melyik város áll előbbre híresség dol­gában! Ami azt illeti, nem lett volna éppen megvetendő eme hirtelen jöU bírói tisztség, ám a mi Zsokénk résen volt — nem beszélve a társasággal utazó asszonyokról, akik a bort és a nótát V. Kolozsvártól Órásul Stalinig Kolozsvárt elhagyva, festői környe­zetben utaztunk tovább a farmotoros Ikarusszal. A dóm bek hegyekké, a még csak elviselték volna, de a rivá­lisokról hallani sem akartak! — szó­val a ml Zsokénk az egészből csak annyit engedélyezett, hogy — lefény­képezzük az elbírálás nélkül is köz­ismerten híres nagyenyedi gimnáziu- mot... Ha tehát a kérdés továbbra Is vi­tas marad — vállalja érte a „felelő», séget” bájos kalauzunk! (Csata—Baress! (foiBiatjufeJ szu századokon át óriási barlanggá vájta a beszivárgó víz, s az így ke­letkezett üres tér felszíne egykor földrengés következtében beszakadt Ilyképpen keletkezett a hasadék, melyet aztán, ki tudja hány évszá­zaddal vagy évezreddel később, ki­rályi tetté léptetett elő a fantázia. (Kár, hogy a rómaiak idejéből — Torda egykor Potaissa volt — nem ismerünk feljegyzést, mely említést tenne erról a földrajzi helyről.) Teádéról még csak annyit: has­xenut vs™*« _ je.,« heb.« h*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom