Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-24 / 302. szám

©sätSriök, 1359. december 2L t&Z AKM AGT AÄOR4>£ ÁG Zárszámadás elölt a mezöcsáti járásban A termelőszövetkezeteknél most a legfontosabb tennivaló a zárszáma­dások előkészítése. Ezenkívül, termé­szetesen számos más munka is be­fejezésre vár. Nézzük meg. milyen eredményekre számítanak és jelenleg hogyan dol­goznak. mivel foglalatoskodnak a mezöcsáti járás termelőszövetkezetei­ben! Balogh Ferenc, a mezöcsáti járási tanács elnökhelyettese válaszol: — Járásunkban a termelőszövetke­zetek átlagosan 35—36 forintot fizet­nek majd egy munkaegységre a zár­számadáskor. A múlt évben 32 forint volt egy munkaegység értéke. A ta­valyi eredményhez viszonyítva tehát tapasztalható fejlődés, de ez fnég ke­vés. Érthetővé válik azonban ez a 35—36 forintos átlag, ha figyelembe vesszük, hogy termelőszövetkezeteink ebben az évben főleg a beruházáso­kat szorgalmazták. A mezöcsáti Dózsa tagjai például egymillió 200 ezer forintos költséggel 10.2 férőhe­lyes tehénistállót építettek, az ösz- szeg 15 százalékát saját erejükből fedezték. A ti szakeszi Alkotmányban szintén építettek egy 102 férőhelyes istállót, a tisztatói Összetartásban pedig 500 férőhelyes juhakolt. Le­hetne még sorolni az ilyen tsz-ckct, elég azonban csak annyit monda,- nom, hogy a megye termelőszövet­kezeti beruházásainak 25 százalékát a mi járásunk adja. Természetes do­log. hogy ezek majd csak a későbbi években gyümölcsöznek. Termelőszö­vetkezeteink különben a járási be­ruházásokhoz körülbelül 3 millió fo­rintot saját erejükből adtak. — Hogyan teljesítették az őszi ve­tési tervet? — Termelőszövetkezeteink búzából 103 százalékra, rozsból 100 százalékra teljesítették tervüket. Az egyéni gazdák őszi árpából 100 százalékig, rozsból, búzából pelig 94 százalékig tettek eleget kötelezettségüknek. Ehhez a jó eredményhez természe­tesen a gépállomások munkája is nagyban hozzájárult. Gépállomása­ink munkája a múlt évihez képest örvendetesen javult. Az előző évek­ben december elejéig általában 60 százalékra teljesítették előírásukat, ebben az esztendőben pedig, a de­cember 12-i értékelés szerint. 95 szá­zalékra teljesítették tervüket. — Sokat hallunk mostanában a földjér adékról. Sók egyéni gazda nem hiszi el, hogy a termelőszövet­kezeti tagoknak az állam ilyen címen is fizet bizonyos összegei. Hallhat­nánk erről valamit? — A mezöcsáti járás tsz-einek a múlt évben körülbelül 50 ezer forint l'öldjáradékot fizettünk. Ebben az év­ben jóval nagyobb összeget adunk. Eddig előlegként kifizettünk 49 ezer 355 forintot. Ebből terményben ad­tunk 33 ezer 30 forint értéket, pénz­ben pedig 16 275 forintot. Ebben a gazdasági évben összesen mintegy 120 ezer forint föld járadékot fize­tünk a járás tsz-einek. — Adlak-e a járás tsz-ei pénzben előleget a tagoknak? — A múlt gazdasági évben tsz- einknek kevés része fizetett előleget. Most a 25 szövetkezei közül 18 fize­tett munkacgységenkínt minden hó­napban 10 forintot. El kell még mondanom, hogy tsz- cink ebben az évben használták fel eddig a legtöbb műtrágyát. Az elmúlt évi 62 vagon helyett most 152 vagon műtrágyát vittek kj a földekre. Való­színű, hogy a jövő évi terméseredmé- n.yeket ez jóval növelni fogja. Húszmillió ember beszéli az eszperantó nyelvet Ha bel György csseperantislóral Az eszperantó nyelv alkotója, dr. Zámenhof Lajos, lengyel orvos, száz évvel ezelőtt. 1S59. december i5-én született. A világhírű nyelvészről és humanistáról e napokban min­den országban megemlékeznek. A centennáriurréalkalmából a maguar központi, ünnepségre vasárnap dél­előtt Budapesten került sor. A mis­kolci vasutas eszperantisták kép­viseletében Hábel György MÁV fő­mérnök ■ véti részt az ünnepségen. — Az ünnepséget a Budapesti. Városi Tanács dísztermében ren­dezték meg — mondotta Hábel elv- társ. — Dr\ Zámenhof lengyel or­vos volt, és ezért a rendezvény ma­gyar—lengyel közös ünnepség volt, amelyet a,z Országos Eszperantó Tanács, a Magyar Béketanács és a budapesti lengyel nagykövetség közösen rendezett m.eg. Ünnepi be­szédet Harmati Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, vala­mint Jan Meszczcnshi ‘ elvtárs, a lengyel nagykövetség tanácsosa mondott. Méltatták dr. Zámenhof emberi nagyságát és az eszperantó mozgalom jelentőségét. '— Há.nyan beszélik az eszperantó nyelvet? — Nyolcvanháromi országban mintegy 20 millió ember, akiknek; száma, azonban a nemzetek közötti kapcsolatok fejlődésével egyenes arányban növekszik, különösen ha­zánkban, a vasutasok körében nyil­vánul meg nagy érdeklődés az esz­perantó nyelv iránt. Miniszterünk, Kossá István elvtárs is kiváló esz- perantista és megértő támoga.tással segíti a mozgalmai. A vasutasok részére, akik a nemzetközi forga­lom jelentős részét bonyolítják le, különösen hasznos az eszperantó nyelv ismerete, hiszen a külföldre is érvényes szn.badjegí'gyel szinte ingyen utazhatják be Európát, s az eszperantó nyelv segítségével min­den országbaii aktív barátokra, vendéglátó házigazdákra találnak. — Mit a lőtt a magyarországi eszperantó mozgalom a világnak? — Kiváló eszperantista költőink ■és műfordítóink (Baghy Gyula, Ka­locsai Kálmán) segítségével a . ma­gyar irodalmat Japántól a Tűz- földig, minden nemzettel megismer­tették, Hogy csak egyet említsek a János vitéz című mesejátékot kínai nyelvre az. eszperantó közve­títésével fordították le — fejezte be nyilatkozatát Hájéi György fő­id.) mérnök. Előadói konferencia A Megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a Tudományos Ismeret- tér jesztő Társulat december 29-én, kedden Miskolcon, a Bányaipari. Diákotthon helyiségében (Baross Gá­bor u. 15.) előadói konferenciát ren­dez. Lukács József filozófus, a Való­ság cím,ű folyóirat, főszerkesztője A vallásos ideológia elleni harc hely­zete és módszerei a. tudományos is­meretterjesztésben cím m,el tart elő­adást. Ezt. konzultáció.' vita követi. Délután Kálmán József igazgató tart előadást, Csodák a tudomány fényé­ben címmel. Ezt az előadást, mód­szertani megbeszélés követi. A kon­ferencia részvevői este megtekintik a Miskolci Nemzeti Színházban a Kor­mos ég című színmű előadását. A tel eleji, ~ alig veszi észre az ember, lassan süllyed, mint a vízbe dobott szivacs. A. nappal is olyan alkonyat-színü, csupa borongás, megkeseredik tőle az ember hangulata. Hideglelős sze­lek teregetik az aprószemü esőt a fe­ketebarnás szántásokra, a kikelt élet­re, mely haragoszölden hegyezi vé­konyka levéldárdáit a felhőktől kor­mozott ég felé. Az út csupa latyak. Az aszfalthoz szokott félcipő finnyá.- san cuppog. Reggel, amikor leszáll­óm a vicinálisról és nekivágtam a' tsz-tanyának, még hetykén, csillogó abrazattal feszített a sok ormótlan csizma között. Az éjszaka kopogósra ölelgette a sarat, déltájra felenge­dett, s most? Dagasztom a sarat, vagy inkább a sár engem. Csúszkálik jobbra-balra, eíőre-hátra. Átkozott idő! Nézelő­döm, hátha erre vetődik Valami köz­lekedésit alkalmatosság és mentőövet dob fuldokló cipőmnek. De csak egy tehenes szekér cammog felém. Se­baj, az a fontos, hogy ne érje a Iá-* bam a sarat. Amikor a szekér köze­lembe ér, a bakon ülő atyafi rám­szól: — Onnat? — és kócostorával a ta­nya felé mutat. Bólintok. A bácsi megelégedhetett » kurta „káderozással”, mert mel­lém terelgeti a két fáradt jószágot. — Kapaszkodjék fel. Felkapaszkodom. — Állomásra? — Oda ■ — Mega is megemlegeti a bodrog­közi sarat! — Isteniga zábul, A szekéren eke zorsolődik. Gimnazisták vizsgája a Pamutfonóban December 14: másoknak cuppogó sár, szemerkélő eső, metsző szál — a megtestesült hétkóznapiság. Nekünk fényes ünnép: életünk egyik fon­tos állomása. Ünnepi díszben a Pamutfonó kultúrterme, s mi — a Her­man Ottó Gimnázium II. a. osztályának tanulói — ünnepélyes arccal és érthető izgalommal állunk a vizsga bizottság előtt. Három hónapos szívós .munka áll mögöttünk. Iskolánk igazgatósága — a hazánkban meg­indult politechnikai oktatás keretében — még a tanév elején szerző­dést kötött a Pamutfonő Vállalattal, amely szerint hetente egy napot az üzemben töltünk, ott elméletben és gyakorlatban megismerkedünk a fonás mesterségével, s az érettségivel egyidöben szakmunkás képesítést nyernek azok, akik megálltak helyüket. December középéig minden hét­főn — nyolctól kettőig — elméleti órákon sajátítottuk el a fonás tech­nikáját, megismertük a gépeket, a munka menetét és szervezését, a munkaügyi és balesetvédelmi szabályokat: Az előadásokat érdeklődéssel hallgattuk és minden órára becsületesen elkészültünk. Igyekezetünkét és oktatóink áldozatkész, fáradságot nem ismerő munkáját - bizonyítja elméleti vizsgánk eredménye: 4.36-os átlagot ért el a 43 vizsgázó, s hár­masnál gyengébb osztályzata senkinek sem volt. Elméleti oktatásunk ezzel befejeződött, s januárban már a gépek mellett fogjuk mindazt meg­valósítani, amit eddig elméletben megtanultunk. * 1 Zalavári Éva Herman Ottó Gimnázium 11. o. t. Beruházások a Borsodi Szénbányászati Trösztnél A felszabadulás utáni államosítás igen szomorú állapotban találta a borsodi Szénmedencét. A letűnt ka­pitalista rendszer bányatulajdonosai (számuk elég népes volt) a lehelő­legkisebb befektetéssel. — vagy an­nak teljes elhagyásával, — a dolgo­zók kizsákmányolásával a maximá­lis profit elérésére törekedtek. A medence túlnyomó részében a szén telep aránylag közel. 20—50 m-ré található, a felszín alatt. Ez a körülmény teremtette meg azt a le­hetőséget, hogy egyesek, meggazda- qdott iparosok, zsírosabb, parasztok banyát, nyissanak saját, vagy bérelt területeken. Erre az akkori bánya- jogi törvények is lehetőséget nyúj­tottak. így aztán Borsod tele volt ún. .,bicsak”-bányákkal. amelyeket ha kellett, ősszel az idény ,-- nyitottak, kora tavasszal pedig be­zártak. Csak a legszükségesebb épü­leteket, felszereléseket biztosította a tulajdonos, a többit az emberi kín és verejték pótolta. Az államosítás után Wattos fel­adat hárult a szénbányászatra: Mindenekelőtt biztosítani azt a szénmennyiséget. amely az or­szág vérkeringéséhez szükséges, másrészt kiemelni a medencét ar. addigi lehetetlen körülmé­nyekből. A mindinkább növekvő szénigé­nyek biztosítása érdekében minde­nekelőtt aZ anyagi erőkhöz mért legszükségesebb gépesítést végeztük el. így kikerült a bányából az utolsó kézihajtású .felvonógép (kézi-yitla), kikerültek a lovak, helyüket a vil­lamos- és dieselmozdonyok foglal­ták el. A hosszabb vágatokat vég- telenkötelű szállítógépekkel láttuk el. Mindez igen nagy befektetést igényelt, de megérte: az egy főre eső napi széntermelés fokozatosan emel­kedett az 1948, éri 512 kg-rél az 1958. évi 898 kg-ra. További feladat volt- a szerteágazó területen kitermelt szén lehetőleg központos, egy .helyen való osztályo­zása. Ennek megoldására a Berente község melletti terület jött számí­tásba. Beigazolódott az is, hogy he­lyes, ha a leosztályozott szén apró szemnagyságát, az ún. daraszenét helyben használja fel az ipar és az abban rejlő hőenergiát erőműben villamos energiára átalakítja. Ennek hálózati vezetékeken való szállítása lényegesen olcsóbb, mint a vasúti kocsikban. Tgy vetődött fel. hogy a Borsodi Erőművet a megépítendő szénosztályozó szomszédságába keli telepíteni. E két létesítmény megalkotása ve­tette fel azt a gondolatot, hogy az erőmű * közelébe olyan energiafo­gyasztót telepítsenek, amelynek se-* gítségével a termelt villamo6áramot ne kelljen szükségtelenül nagy tá­volságra szállítani. így létesült az­után a Borsodi Vegyikombinát, amely műtrágya termelésével a me­zőgazdaságot szolgálja. A növekvő szénigény további fel­adatokat rótt a medence bányásza­tára. ‘ Az ehhez szükséges többlet-ter­melő munkahely biztosítása két úton lehetséges: egyrészt új bá­nyák nyitásával, másrészt a meg­lévő termelöaknáV kibővítése, rekonstrukciója útján. Mivel új akna nyitása mar nem történhetik olyan eszközökkel és olyan módon, mint azt a tőkés tette, ezért az igen ■ nagy összeget igényel és főleg hosszú ideig tart, míg ter­melhet is. Ezért a megfelelő ütemű, új aknaíelepítés mellett a tröszt a rekonstrukcióra fordította a föhang- súlyt. Néhány év alatt több száz­millió forintot használtak fel erre a célra és többek között ennek ered­ményeként sikerült pl. az ormosba- nyai fokozatosan kimerülő üzemek egyre csökkenő termelését rendbe­hozni. Az ormo3i bányák ma napi 2 000 tonna szenet termelnek, míg rekonstrukció nélkül már csupán 800—900 tonnát adnának. Az életszínvonal emelésének v alap­feltétele a termelékenység szakadat­lan emelése és az önköltség csök­kentése. Ennek érdekében a hosszú élettartamú bányavágatok biztosítá­sa, a rövid életű fabiztosítás helyett, ma. már kizárólag vasgyűrüvel és betonfalazással történik. Ennek já­rulékos. számításba jövő eredménye azután az, hogy kevlsebb a váratlan omlás és az ebből adódó termelés­kiesés, esetleges ’ baleset. A termelékenység emelése céljából mindinkább térjed a. gépi termelés. A medence, sajátos viszonyaira leg­alkalmasabb fejtőgépek kikísérlete­zése folyik a sajószehtpéteri II. ak­nán. HAZAFELE — Pedig édesebb gyökér is van a tormánál. — Az már igaz, de honnan tuggya az árva, ha nem kóstolta? — Meg kell kóstolni — nevetem el magam, —A vejem is ezt fúj ja, hozzád cselednek? — mondom osz- tán neki, mert olyan brigadéros for­ma a szövetkezetben, a kapásokat egreciroztatja, meg a vetésnél fut­kos. De hát ném tudok ón annyit szántani, hogy ó be ne boronálná. Én is csak viszem a magamét, ő is. Évő- dünk. Nem haragvásból. Győzködi az ember az embert, hogy menjen, aminek menni kéll. A tsz-nek meg kell. Nagyon ütik alatta a vasat. — Muszáj. Az idő sürget. — Sürget — mondja utánam az öreg szórakozottan. Bakkan a kerék. — Mégérkeztünk vóna Maradjon a sín között, ott nincs sár — taná­csolja. ígérem, megfogadom a tanácsot, miközben kászolódom lefelé. — Jövő ilyenkorra maga is együtt lesz a családdal -- szorítom meg a kezét búcsúzóul. — Jövő ilyenkorra? — adja vissza a szót tűnődve, majd hozzáfűzi: Ta­lán még hamarabb. Ott is emberek­éinek ... No, minden jót..: Gye­rünk bocik, mert ránkvirrad. A tehénkék kapnak a biztatá­son, a gyomruk is űzheti már őket. Nekirugaszkodnak. Csakhamar belevesznek a sötétségbe, meg a sárba. GULYÁS MIHÁLY Másik fontos beruházási célkltrfl- zés: a tröszt üzemeinél szocialis­ta rendszerhez illő viszonyokat teremteni. Ennek érdekében szociális, kulturális és munkás^ jóléti beruházásokat eszközlünk évente több tízmillió forintos összeggel. Orvosi rendelőket, kultúr házakat, vízvezetékeket, bekötőutakat, stb, létesítettünk. A felszabaduláskor egyetlen üze­münk sem rendelkezett üzemi fürdő­vel. Ennek eredményeként a dolgo­zók sáros, nem ritkán átázott ruhá­ban voltak kénytelenek megtenni télidőben is lakásukig az utat. Ezt a helyzetet is fokozatosan felszámol­juk. Befejezés előtt áll az ormos! II. aknai fürdő, ugyanakkor Lyukón Erenyon, Nagybarcán és Szuhakalló IJ. aknán folyamatban van a fürdő építése. Emellett minden rekonstruk­ció alá kerülő' és épülő új üzemnél elengedhetetlen a munkásfürdő meg­építése. Hamarosan megszűnik tehát az az áldatlan állapot, hogy a mis­kolci üzemeknél dolgozó és Miskolc városban lakó bányászaink sároséig piszkosan, karbidlámpával/ közleked­nek a villamos- és autóbuszvonala­kon és veszélyeztetik az utasok öl­tözetének tisztaságát. Népi államunk, szocialista rend­szerünk igen komoly összegeket for­dít a bányász!akások számának nő­nevelésére. Csupán 1956 után is tőbb- f ezer lakást építettünk dolgozóink­ig fnak és az 1961-ben induló II. ötéves ! f tervben több’mint 3 000 új, 1—2—3 szobás, összkomfortos lakást fogunk felépíteni. f Nagyok a bányászat" termelési céf- # kitűzései, s hogy valóra váltsuk fel­adatainkat, mindent meg kell ten­gnünk azért, hogy szebbé, könnyebbé, f nyugodtabbá és biztonságosabbá vál- ^ lék a bányászok nehéz, de szép mun- f kaja. \ Kerényi Béla ^ a Borsodi Szénbányászati Tröszt J beruházási osztályának vezetője \ ll meuyfii könyvtár etkészitette t. 37 1960-35 Év irodalmi \ eseménynaptárát I A miskolci TI. Bdkőczt. Tertmc ä Könyvtár elkészítette a könyvtárak és a művelődésé, intézmények, szé- émára az 1960-as év legfontosabb iro- # dalmi évfordulóit tartalmazó ese* tm.énynaptárt.. Az eseménynaptár se- \gitséget ad a. művelődést intézmé­Í nyek számára a munkatervek elké­szítéséhez, az előadások és kiállítások rendezéséhez. Az útmutató alapját a í TIT által kiadott „Irodalmi, évfor« i dűlők jegyzéke*' .képezi, amelyet ki- • egészítettek a legfontosabb borsodi ) irodalomtörténeti és történeti csemé- ínyek évfordulóival. Több szerzőnél \ egészen rövid bibliográfiát is közöl­tnek. A járást és városi könyvtárak fáz eseménynaptárt, kivánság-kataló- Igusként is felhasználhatják, —■ Ment a szántás? — Nehezen. Délig a fagytul, dél­után a sártul. — Van még szántanivaló? — Akad. — A tsz már végzett — mondom tettetett érdektelenséggel, hogy kor­szerű irányba tereljem a beszélge­tés csöndes patakját. Az öreg nagyot szippant pipájából, a kupak résein kivilágol a parázs, egy pillanatra megfesti a hegyesre pedrett bajusz időtől deres szálait. — Nekik könnyű. A traktort lehet hajtani, az nem kínlódik. — Bizony, a tehén nem az ekébe termett, két bőrt nem lehet lenyúzni róla. Tejelni is, szántani is. Nem megy. — Hát... De micsináljon a ma­gamfajta vénember? — Hány évés? — Hatvan fele — hazafele. A tsz-ben is vannak ilyenek # —- Jócskán. Megszokták. • — Maga mért nem próbálkozik vele? — Csak. Ha a parasztember.*2? az ugyanazt jelenti, mint tengerész­nyelven a zátony. Az agitációs „had­műveletnek” egyelőre befellegzett, most aztán hallgathatok, vagy be­várom, amíg lezötyög bennünket a szekér a „csak” zátonyáról. De hát az megemésztheti az állomásig1 hát­ralévő utat, és softásem tudhatom meg, mi van a csak mögött. — Vannak-e gyermekei? — pró­bálkozom a beszéddel. A bácsi ki­vetkőzik hailga tagságából, felvilla- nyozódik. — Hogy vannak-e? Lassan már dédunokám is. — Ez aztán igen! Kevés hatvan­éves dicsekedhet ilyen eredméiiy- nyel. Érzem, jólesik a dicséret. ~~ Az egyik jányom óda ment férj­hez, ahol maga volt, a tanyára. — Tsz-tagok? — Persze. — Hogy megy nekik? — Megy. Szünet. A szekér puhán araszol a sárban, szinte zajtalanul. A tehenek háborítják csak a nehéz, koraesti .csendet. Erőlködve szuszognak, lá­buk alatt fröccsen a sár. — Engem is hittak, legyen együtt a család — folytatja mondókáját. — Maga mit válaszolt? — kíván­csiskodom. — Látja. A tsz-tagok nem szeke- reznek tehénnel, öreg vagyok én már a közösbe. Meg, tudja — hajol közelebb ,— kutyaportéka a föld. Én minden darabkájáért megküszködtem,' hozzám nőtt. Akkor érzem jól ma­gam, ha a magamén állok, arról nem zavarhat le senki, az az enyém. A fsz-ben is a magáé marad. Számon tártják ott. mennyit vitt be. — Tudom én azt, fiam, tudom, de nem érzem, és ez más káposzta. Úgy van a magamfajta parasztember a magáévá!, mintáz egyszeri kukac a tormával, nem meri otthagyni, fél, hogy nem talál jobbat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom