Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-21 / 247. szám

2 ESZARMAGA AUOKSZAG Szerda. 1959. október 21 Nem haragszom... Amikor az alsóvégesi Kovácsné- hoz is bekopogott a sorosság, a szegény asszony alig bírt magával. Végigkilincselte a szomszédokat, tö- viről-hegyire kifaggatta őket a lelki­atya ízlése felől. A templombújó Tomcsákné nem minden kérkedés nélkül sorolta a fogásokat: levesnek- galambot vágott, a kirántott csirke olyan volt, mint a harmat, etette ma­gát, a fánkot vajban sütötte, ez évi Lekvárral, s nehogy azt higyje a drá­ga étek, hogy valami kutya gyomrá­ba került, bort is dugott a kosárba. A tisztelendő úr meg is fenyegette: No, no, Tomcsákné, maga huncut bűnre csábít... de azért csak meg­húzta a lelkem és olyan jólesően böffentett, hogy még. Az a nagyszá­jú Szipákné bezzeg csúnyán bánt szegénnyel. Képzelje — fogta sutto- góra a hangját Tomcsákné — babot vitt neki, olajjal rántott alá. a turós- galuskára is olajat öntött. Kiéghetne a szeme a szégyentől. Emlékszik, a gyülekezetben ő ígérte a leghango­sabban az adakozást, hogy majd el­tartjuk mi a papunkat, nem hagyjuk éhkoppon, hordunk neki ételt. Igaz, akkor péntek volt, de hát egy fiatal papnak többet megbocsát a jó isten, nem igaz? Kovácsné rábólintott, és nem bán­ta volna, ha ő is péntekés lenne, de hát nem volt péntekes, a tűz égesse meg, ahol egy naptár van a világon, ilyen vétkeset gondolt Kovácsné, s nehogy a lelkén száradjon az ebadta gondolat, egy keresztvetéssel túl­adott rajta, és sietett haza. A tiszte­lendő úr nem szereti, ha megvárat­ják az ebéddel. ■ Felélesztette a tüzet és nekilátott a főzésnek. Megkopasztotta a csirkét. Az aprójából leves lesz, a combját, meg a mellehúsát lesüti, krumplit csinál hozzá, a túrósbélest még teg­nap megsütötte. A borról lemondott, beláthatja a tisztelendő úr, hogy Öt gyerek mellett nem nagyon telik ilyesmire. Már harangoztak, amikor kifőtt a levesbe való tészta. A gyerekek is befutottak az iskolából. Meresztget- ték a szemüket, szimatoltak, mint a kutyák. Ott lábatlankodtak körülte, míg el nem hessegette őket egy-két kiadós nyaklevessel. Csirke kén a mihasznáknak, majd még mit nemi Ott van a habart krumpli, ha nem tetszik, nézzetek rá. Dühösködött Kovácsné, erőltette a mérgét, pedig de szerette volna eléjük tálalni az aranysárgán csillogó levest. Ki is ha­lászta a csirkelábakat és odaadta a legkisebbnek. A nagyobbak morogva nézték a kisfiú mohó falatozását, de nem mertek követelőzni, anyu bal­lábbal kelt fel ma, bőkezűen oszto­gatja a nyaklevest. Fél egyre járhatott az idő, amikor elkészült a pakolással, legszebb szal­vétáját terítette a kosárra, majd be­kötötte a fejét. A Szűz Mária kép előtt keresztet vetett, kérvén a szent szűz áldását, hogy sikerrel járjon. „Aztán nehogy elkódorogjatok!” — hagyta hátra ellentmondást nem tű­rő parancsát, és elindult a papiak felé. Bzgyesen lépegetett Kovácsné. Olyan óvatosan vitte a kosarat, mlnt.ia törékeny kincsek lapulnának: benne. Kihúzta vézna derekát, fá­radt, ráncolódásnak .ndult arca szin­te megszépült a lelkét betöltő öröm­től. Elégedettnek érezte maga A szent atya nem illetheti majd szem­rehányással, kitett magáért, egy .0- gazda felesége se tudná felülmúlni. Jaj, ha még bort is vihetne! Legszí­vesebben betért volna valamelyik szőlősgazdához, de nine? rávaló el­seje még messze van. akkor leap az ura pénzt. Igaz, le is dolgozhatni az árát. Viaskodott a csábié gondolat­tal, aztán azzal nyugtatta meg ma­gát, hogy majd legközelebb ... Amikor befordult a papiak vasrá­csos kapuján, szíve hevesen feldcbo- gott. A lelkiatya a gangon ül':, szóri- kozottan cigarettázott. Kovácsné il­ledelmesen köszönt. A fiatal pap ar­cáról jóság és szelídség áradt. Az asszony sorba előszedte az étellel te­li edényeket és a fonott kertasztalra rakta. — Parancsoljon, fogyassza jóegész­séggel, tisztelendő úr — szólt. A pap az edény fölé hajolt, mint­ha orcáját nézegetné a leves tükré­ben. Egészséges, asszonyos arcán ha­ragos pirosság gyúlt. Hirtelen meg- kapta az edényt, az aranysárga csir­keleves rémületes loccsanássái löty- tyent az udvarra, a napaszalta rogek pillanatok alatt bekebelezték a finom eledelt. — Kérem — szólalt meg a lelki­atya emelt hangon —, máskor ne hozzon nekem levert edénuben ételt. — Ne haragudjon — jajengta Ko­vácsné sírásán — a gyerekek... — többre nem futotta erejéből, szemét elfutották a könnyek, válla meg-meg- rándult a zokogástól. — No, jól van, jól, nem haragszom — csititgatta a pap ájtatosan. majd sarkon fordult. Az ajtó csikorogva csukódott be utána. (G. M.) Beéihoven-est és könyvismertető A Magyar Könyv Kereskedelmi Vállalat és a miskolci Nevelők Háza október 22-én, csütörtökön este a Ne­velők Házában (Déryné u. 3.) Beetho- ven-estet és könyvismertetőt rendez. Az est műsorában hanglemezről mu­tatják be Beethoven III. Leonora nyitány-át, a zongora szonáta c-moll (patetique), F-dur hegedű-zongora szonáta I., Esz-dur vonósnégyes és trió (részletek), hegedűverseny I. té­tel, az V. és IX. szimfónia című mű­veit, amelyekről Erdélyi Lászlóné, az Egressy Béni Állami Zeneiskola igaz­gatója tart ismertetést. A legújabban megjelent irodalmi művekről iro­dalmi tájékoztatót tart Szauemvald Lajos, a Magyar Könyv KV. üzlet­vezetője. Az est hallgatói között érté­kes művészlemezeket sorsolnak ki. EZ NAGY SZERŰ! p lőfordul, hogy szaladnia kell *— olykor, mert talán a busz el­menne. Ha elkésne a gyárból, talán sokan felfigyelnének. Csoportvezető. Már 21 éve jár be Özdra Borsod- szentgyörgyből a Kohászat Tűzálló Téglagyárába. S ha néha mégis meg kell szaporázni a lépteket, valahogy úgy érzi, hogy belül már nem olyan minden, mint volt. Kicsit könnyeb­ben kiful, zihál. Hiába, egy olyan téglagyárban, mint a kohászaté, 21 esztendő nem rövid idő. Mikor a szi- likatot és a samotot keverik, száll a por, s azok a leheletfinom szemcsék, melyek a levegőben lebegnek, beke­rülnek a tüdőbe. Ez okozza a szilikó­zist. Jócskán szippantott már Kiss József is ebből a levegőből s ezért fül néha, ha magas lépcsőket kell mász­nia, vagy éppen valami sietésre kész­teti. Pedig ki hinné róla? Negyven éves, jókiállású ember, arcán becsület, nyugalom honol, tekintetében annyi érdeklődés, közvetlenség, hogy min­denkit bizalomra hangol. Talán csak egy hibája van — ha szabad ezt an­nak venni —, fukarul méri a szót. Meg is mondja, hogy nem kenyere a diskurzus. Hanem, ami most vele is történt a gyárban, az valahogy belőle is kikívánkozik. 42 órára csökkentet­ték a heti munkaidőt, ami azt jelenti, hogy egy hónapban három héten ke­resztül csak 5 napot dolgozik. Mikor erről érdeklődünk, csendes szerény­séggel elmosolyodik, aztán röviden, de annál meggyőzőbben mondja: — Ez aztán nagyszerű! Ennek én is igazán örülök. — S mikor nyugtázza a nagyjelentőségű eseményt, eszébe jut az, hogy három évvel ezelőtt az ország milyen gondokkal küzdött, talpra kellett állítani az életet, meg kellett indítani a vérkeringést az iparban. Mennyi kárt kellett pótolni azóta! S most mégis úgy tudott dön­teni a kormány, hogy az ő munka­helyükön is, s más, egészségre ártal­mas helyeken is lecsökkentették a munkaidőt, önkéntelenül is felsza­kad belőle az elismerés: mily nagy­szerű dolog ez. icsit el is tervezte már, hogy mit csinál a szabadidőben, bár ő erről is fukarul nyilatkozik. Inkább a kollegái, a vezetői biztatják, akik­kel itt beszélgetünk az igazgat ói iro­dában. — Tudod, Józsi, a motor... — El­mosolyodik. — Igen, ez így van. Nagyon szere­tek motorozni, így most már ennek az időtöltésnek is többet hódolhatok. Van méhem is, csak azokkal hadi­lábon állok, mert alaposan megcsíp- kedtek egy alkalommal, mikor a fá­ról le akartam őket szedni. De most több időm lesz, lehet, hogy újból kedvet kapok. S itt vannak a gyere­kek. Kettő jár még iskolába, s ha már nekünk, szülőknek a mai gyere­kekkel nehéz is foglalkozni, azért időnként ellenőrizni kell őket. Meg­vallom, néha a munkahelyen ideges lesz az ember. Hiába, több emberrel kell szót érteni Az egyik ilyen, a másik olyan s bizony, ha már haza­megyek. este a gyerekekhez nincs olyan nagy türelmem. Inkább a fele­ségem törődik velük. Azt hiszem, most itt is lehet majd pótolni.. . Önképzésre is több idő jut, olvas­gatásra. Egyetértőén bólint, majd mi­kor cigarettával kínálják, tagadóan rázza a fejét. Nem, ő nem dohányzik. Ekkor tudódik ki, hogy Kiss József az erős akaratnak sincs híján. Egy alkalommal elhatározta: lemond a cigarettáról. Talán már akkor érzett valamit a szilikózisból. Feleségének névna-.ja közeledett Miivé*» dékot vegyek? — kérdezte magától, így találta el: — Ajándékba azt kapod tőlem — mondta a feleségének —. hogy leszo­kom a dohányzásról. Ennek aztán az asszony is igen megörült, mert bi­zony nagy dohányos volt s néha-néha össze is koccantak miatta. Mindenütt füst és füst volt, ha otthon tartózko­dott. Még ebéd előtt sem tudta meg­állni. A névnap óta egyre sem gyúj­tott rá. Kiss Józseffel együtt 86 embert érint a munkaidő csökkentés. Termé­szetesen a fizetés változatlan, s di.ogy beszélgetünk, Leniczki elv­társ, az üzemvezető előveszi a logar­lécet, számolgat s mindjárt meg is mondja a végeredményt. A munka­idő csökkenés azt jelenti, hogy 2736 forintért — a jelenlegi átlagfizetések mellett — nem kell megdolgozni. Ezt az összeget munka nélkül keresik most már meg a téglagyárban. j—j a már a munkánál vagyunk, azt ■ • is el kell mondani, hogy az üzemben nem várnak mindent csak felülről. A vezetők is munkásembe­rek, s tudják, hogy az itteni munka nem gyerekjáték. Könnyíteni kell! És cselekedni is. Most lepegetö exkavá­toron dolgoznak s két hét. múlva már el is készül az újításuk. így a derék- iá jdító lapátolást, anyagrakodást gé­pesíteni lehet. Kiss József is igen őrül ennek, bár ő ugyan csoportve­zető, nem kell lapátolnia, de köny- nyebb lesz a brigádtagoknak. Jobb kedvvel megy a munka, s talán az eredmény is jobb lesz ... Elnézem Kiss Józsefet, ezt a jó­kötésű. őszülő hajú embert, s arra gondolok, hogy mikor még Rima- murány cégtáblája díszelgett a gyá­ron, hogyan mentek tönkre ilyen korra emberek a gyárban. Mert mit is törődtek a részvényes urak ezzel. A pénzéhségük könyörtelen volt. Nem számított semmi, ugyanígy ke­vésbé az ember egészsége, őrá, s a többi Kiss Józsefre is gondolt már az állam. Sokáig élnek majd ezután a téglagyári munkások is. GARAMI TUDJA-E, HOGY... ... az Orosz Akadémia első elnöke 1783—1796 között Jekatyerina Das- kova. a korabeli neves irodaimárnó volt. Daskova közreműködött az Akadémia szótárának összeállításá­ban, ő szerkesztette az Akadémia nyelvművelő folyóiratát, amelynek Gyerzsavin, Fonvizin és más neves orosz írók voltak a munkatársai. . ... a dagesztáni Kurus falu 2500 méter magasságban van a tenger­Megjelent a Társadalmi Szemle októberi számol A lap új számában, első helyen Antos István c.kkét olvashatjuk. A cikk az ellenforradalom után alkal­mazott gazdaságpolitikai elvek alap­ján, a megváltozott gazdasági irányí­tási módszerekkel elért eredménye­ket mutatja meg. „Köznevelésünk néhány időszerű problémája” címmel Lugoss / Jenő tárgyalja nevelésügyünk egyes aktu­ális kérdéseit. Sánta Ilona írása „A munkásosz­tály vezető szerepének néhány elvi kérdéséivel foglalkozik. Darabos Iván ,.A pártmunka stílu­sáról” ír: elemzi a pártmunka né­hány fontos vonását Zala megyében. A tízéves kínai gazdasági építés ragyogó eredményei: ecseteli An Zhi-ven, a Kínai Népköztársaság Tervhivatala elnökhelyettesének a Társadalmi Szemle számára írott cikke. Hermann Matern, az NDK fennál­lásának tizedik évfordulójáról emlé­kezik meg. A dokumentumok-rovatban megta­lálhatjuk az MSZMP Központi Bi­zottsága által a párt VII. kongresz- szusára kiadott irányelveket, azon­kívül a Központi Bizottság irányel­veit gazdasági feladatainkról és a második ötéves terv előkészítésérő]. szint felett; ez az egyetlen lukott helység az európai kontinensen, amely ilyen magasan fekszik a he­gyekben. Effendi Kapijev író, aki Kurus faluban járt, a következőket jegyezte fel naplójában: „A kunyhó­ban ülünk s a kitárt ajtón keresztül fehér felhők lépnek be az utcától, majd lassan elterülnek a párná­kon ...” ... a világ legelső és legkisebb mi­niatűr-könyvét Gutenberg János ta­nítványa, Peter Schaffer, mainzi nyomdász készítette 1468-ban. Orosz- vrsaágbmsteő miniatűr könyvet 1829-ben adta ki Ayguszt Szernjon, moszkvai nyomdász a következő címmel: ..Kicsiny újévi ajándék, avagy mulatságos mesék és históriák gyűjteménye”. ... már a régi rómaiak is ismerték a galamb-postát. A római patríciu­sok színházba menet galambot vittek magukkal, s ha közben valami utasí­tást akartak továbbítani családtag­jaiknak, vagy a szolgáknak, a ga­lambbal küldték az üzenetet. A ga­lambokat arra is betanították, hogy a válasszal visszatérjenek gazdájuk­hoz. Az egyik miskolci középiskola II. osztályában közvélemény kutatást rendezett az osztályfőnök. A fiúk egy cédulára leírták: mivel foglal­koznak odahaza a tanuláson kívül. Névaláírás nélkül adták meg a vá­laszokat, tehát nem volt okuk a szé­pítésre. Az osztály — ahogy az isko­lákban mondani szokás — se nem nagyon jó, se nem nagyon rossz. Ta­nulmányi előmenetelében közepes. Körülbelül ilyen képet mutatnak a cédulák is. Harmincöt diák válaszolt a kér­désre: mit csinál a tanuláson kívül, A mozibajárók száma a legmaga­sabb: 21. Hetenként egyszer, vagy kétszer edzésre és sportolni jár: 17 diák. Ezzel szemben elégedettek lehe­tünk és az is örvendetes, hogy csak elvétve* egy-két tanulónál jelentke­zik egyoldalúság a sport javára. Idézzük az egyiket: „Hetenként két­szer járok labdarúgóedzésre. Vasár­nap mérkőzésre járok. Kedves csa­patom az MVSC. Szeretnék játszani az. iskola csapatában”. Labdarúgás, labdarúgás és semmi más. Ez így egymagában bizony szűk érdeklődési körre vall. Hol marad a színház, mozi, a jó könyvek? De ez még min­dig jobb, mint egy másik fiú elfog­laltsága, aki leírja, hogy míg mele­gebb volt, a sörkertbe járt, most már moziba is elmegy, de még in­kább presszóba és végül felteszi a nagy kérdést. „Hogy mit szeretnék? Ha több időm lenne az udvarláshoz”. 16 éves a fiú... : italában nem alkotott véleményük, a velük való . kapcsolat. Nem az kifogásolható, itt, hogy iskola után hazakísérnek egy kislányt, • sétálgatnak, még az S*m, hogy alkalomadtán odahaza le­mezeket hallgatnak, táncolnak, a stí­ISKOLÁN KÍVÜL ius, ahogyan a lányokról beszélnek!... És az is kifogásolandó, hogy kíván­ságaik között gyakran .szerepel a presszóba-járás, nyáron a sörkert. Egy példa: „Iskola után délután 5-ig sportolok. Hétköznap este sétálok, hetente kétszer randevuzok a kis­lánnyal. Szombat esténként tán­colni járok. Vasárnap este vagy a presszóban vagyok, vagy a baráta­immal valamelyikünk lakásán kár­tyázunk, ha lányokat hívunk, tánco­lunk. Szeretnék minden szombat es­te táncolni, minél több klubdélután­ra menni, kávéházba, presszóba jár­ni, lányokkal szórakozni.” És a ta­nulás? Esetleg olvasás, színház? Nem is szólva arról, hogy középis­kolás diáknak nem szabad presszóba járni. Nemcsak azért, mert az isko­lai szabályzat tiltja, hanem azért, mert a presszók nem a serdülő kor­ban lévő ifjúság szórakozását szol­gálják. Ha hihetünk vallomásaiknak, a statisztika nem éppen biztató ké­pet ad erről. A harmincöt diák kö 1 16-an írták, hogy presszóba járnak. Valamilyen rejtélyes varázsa van számukra a presszók világának. Ter­mészetesen ezeket a vallomásokat nem lehet és nem kell készpénznek venni. Van ebben némi fenegyere- keskedés - is, a kisebb nagyzása, na- gyotmondása. De ennek figyelembe­vétele mellett is észre kell vennünk, hogy ez utal az ideálra, a gondolko­dásra. írják a fiúk, hogy szeretnének többet szórakozni. Ez azt mutatja, hogy nem tudják eléggé tartalmasán eltölteni szabadidejüket. „Üres” órá­ikban unatkoznak, így aztán termé­szetes, hogy valami szín, valami vál­tozatos után - vágynak. Nézzünk egy-két ö““ztehj““' hogy sokan sportolnak, az is, hogy szép számmal járnak moziba. De az már nem, hogy annyian szeretnének járni presszóba. És színházba? Há­rom fiú írta a 35 közül, hogy rend­szeresen jár színházba. A könyvtá­rat csak egy említette. írod-)Imi mű­veket tizen olvasnak rendszeresen. Az aránytalanságok szembetűnőek. Érdemes ezen elgondolkozni, szü­lőnek, pedagógusnak és a KlSZ-veze- tőknek egyaránt. A felsorolt számok, vallomások sejttetik egy osztály életét, a diákok gondolkodását. Nem olyan rcs?z a kapott kép, ami miatt félre kellene verni a vészharangot. De nem is megnyugtató. Mindenesetre kínálko­zik annak a tanulságnak a levonása, hogy az érdekelteknek többet kell gondolniok azon, hogy a diákok mi­ként használják ki szabadidejüket. Edelényben egy bányászfiatal szóra­kozásukról szólva azt mondta, hogy akkor nincs semmi baj, ha kézben tartják a fiatalságot, megfelelő tar­talmas programmal lekötik idejüket, foglalkoztatják őket. Nos az isko’á- ban még hatványozottabban meg van az összefogás, az irányítás lehetősége. Sajnos, az emlegetett cej^' ból nem nagyon tűnik ki. hogy a KISZ ebben a vonatkozásban érez­tetné hatását. Márpedig az ilyen ap­róságnak tűnő dolgokkal is kell fog­lalkozni. Mert ez is hozzátartozik a világnézet neveléshez: a cinizmus és a hányavetiség. elleni harc. Egv másik jelenség: több fiú emlegeti, hogy szeretne színházba járni, sze­retne több könyvet olvasni. Bíztaió a nemesebb szórakozás utáni vágyról hallani. Érdekes e tekintetben az, amit egy faluról bejáró fiú mond: .Fa­lusi szülők fia lévén, szórakozásom elég szűk körre korlátozódik. Mrzi hetenként egyszer látogatok. ház vagy efféle szórakozás élőt em ismeretlen. Szeretnék sportolni és valam'.lyen hangszeren játsz n\” Az idézet mondhatnánk tipikus a faluról jött, komolyan tanulni, műve’ődn akaró fiatalok között. Ezen a reda- gőgösökkel közösen sokat segíthetne a KISZ. Színházba szeretnének jár­ni? Miért nem szervezi meg a KTSZ9 Több diák emlegeti az iskolai klub­délutánok hiányát. Szeretnék, ha volna. Ennek a helyes módját nem , ái tana megtalálni. Vitatbató-e az ^ hogv sokkal jobb. ha a diákok az is f kólában a tanárok, a szülők jelen'é f tében táncolnák, szórakoznak mini f ha például presszóba járnak, nvil- r vános táncesteket látogatnak, nvá t ron pedig a sörkertekbe járnak, a vagy éppenséggel minden cél nélkü ^ sétálnak az utcán. ) Egyszóval mind a szülők, mind i ^ tanárok, a KISZ tartsa jo'.ban í:zá mon, mit csinálnak a diákok az i - kólán kívül. És az isko'a ne csak a' rendszabályokban mondja meg: mi csináljon a diák és mit ne. hanem gondoskodjon — főleg a KISZ —' tartalmas szórakozási, művelődési le­hetőségekről is. A szülő necsak tiltsa' a gyermekét, ha az valahová szóra­kozni kívánkozik, mondván, hogy ta- nulj inkább, hanem nézze meg. mit! olvas a lánya, a fia, ajánljon neki, könyveket, tudjon róla: milyen fii-, meket néz meg és például az apa ne, legyen rest időnként elmenni a fiá­val színházba. NAGY ZOLTÁN Hangle mez f átsző tulajdonosok figyelem! Nagy zenei rejtvénypályázat lesz folyó évi október 24. és 25-i (szombat, vasárnap) lapszámunk­ban. A nyeremények a követke­zők: I. díj 30 db. Supraplion lemez. II. díj 20—30 db. Supraphon ’ lemez. 111. díj 40x3—3 db. Supraphon lemez. A rejtvénypályázaton résztve- hetnek megfejtésükkel egyének, vállalatok, közületek, intézmények, 'lletve azok klubjai. Minden pályázónak folyamatosan liiild a Supraphon lemezjegyzéket. IS éhó ny ásó a Sobel-díjról Az első N.jbel-díjat 1901-ben Wil- elm Konrad Röntgen német tudós apta a röntgensugarak felfedezésé­rt. Azóta a Nobel-alapítvány 247 dí- ci. osztott ki, összesen 36 263 505 svéd . .ívna értékben. Ez az összeg jóval több, mint az a vagyon, amelyet Ll:96-ban a dinamit svéd felfedezője az alapítványra hagyott. Az eredeti sszeget, 31 225 000 svéd koronát ugyanis Nobel végrendelete értel­mében kötvényekbe fektették és ezeknek kamatait osztják ki évente díjak formájában. Mivel azonban a svéd korona érté­ke az elmúlt 58 évben erősen esett, a jelenleg kiosztásra kerülő Nobel- díj kb. egyharmadát éri annak a díj­nak, amit 1901-ben Röntgen Kapott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom