Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-17 / 166. szám

a ESZAKMAGYARORBZÁG Péntek, 1959. július 11. (Levélben elbeszélve) Juliskám! kérdezted, nem me­K edves Azt hogy miért gyek férjhez. Hát most már ez is elkövetke­zik. Tudod, én nem akarok akármilyen em­ber feleségé lenni. Ez­ért kellett kicsit vár­nom, Anyám is min­dig nyaggatott, hogy milyen jó lenne ne­kem a Jancsi, a Téri vő­legénye. Nekem nem kellett olyan égime­szelő! Csak igazi férfi. Járt felénk a gépállo­másról egy se ilyen, se olyan traktoros. Azzal kezdte, hogy legyek a felesége. Merthogy tet­szem neki. Hát osztán! Akkor már legalább tíznek lehettem volna, a felesége. A Teri meg hencegett, hogy a Jan­csija, az az égimeszelő, már motort is vett. Ott berfegtette mindig a. ház előtt. Persze, hogy én is lássam. De én úgy tettem, mintha észre se venném. Az­tán csak járt hozzám az a traktoros és egy­szer meg szerenádot is adott. Azt húzatta, hogy „Hideg szobor vagy, meg sem érte­néd ..Hát te nem is tudod, milyen gyönyö­rűségesen szép, ami­kor azt huzat jak az ember lányának' hogy hideg szobor vagy. Ér» úgy csináltam, mintha Aludnék, ' pedig majd kilelt a hideg, úgy csiklandozott belül az érzelem. A Teri is hal­lotta, mert tudod, hogy a szomszédban lakik. Abból is gondo­lom, hogy hallotta, mert szombatra neki is muzsikáltatott a Jan­csija, az a létra. Hogy micsoda lány az! Rá­vette azt a langalétát, hogy neki is adjon sze­renádot. Merthogy an­nak magától nem ju­tott eszébe, arra a nyakamat teszem, de én nem törődtem vele. Aztán gyütt a szüre­ti bál. A traktoros meg csak kérdezgeti, hogy mér nem vagyok hoz­zá jó szívvel. Hogy mér nem fogadtam a szerenádját. Csak hú­zogattam a vállamat, de nem mondtam sem­mit, amiből kitalálhat­ta, hogy valamit aka­rok mondani. Amit ki is mondtam. Hogy mi az a szerenád? Olyan nagy dolog? Azt min­den lány kaphat. Én is kaptam már mástól is. Ami igaz volt, csak azt nem mondtam meg, hogy tévedésből,- mert a Teriék házát elvétet­ték tavaly a mienkkel. Akkor én megmond­tam neki, hogy csak olyan legényt tudok szeretni, aki valami nagyot csinál a ked­vemért olyat, amit az igazi férfiak. Hát mi lenne az? Mondtam ne­ki, hogy az ő dolga, találja ki. Osztán az­zal csak elment, sé bű, se bá. Én meg azt mondom, no Mari, er­re is hamut szórhatsz. De csak úgy vettem, mintha nem is ránta­nék rája, pedig a Teri szája fülig ért, úgy röhögött. Mérgemben hazamentem. Otthon meg édesanyám kez­dett macerálni, hogy mit képzelek én, a nya­kán akarok maradni vénlánynak? Hát ja­vában csepült, mint a répát, amikor olyan gyönyörű dolog tör«, tént, hogy még! Hal­lom, hogy' beleberreg az éjszakába egy trak? tor. Olyan hangon, mint amikor a cigány húzza, szépen, fájdal­masan. Csak jön, s vi­lágít, olyan lesz tőle az utca, mint a mennyor­szág! Kétszer ment vé­gig az utcán az én Fe­rim. Most már eláru­lom a nevét, így hí j- ják, Feri; Pótkocsival! Visszafelé megállt a ház előtt, és- berregett tovább, gyönyörű han­gosan, hogy mindenki- kijött az utcára, őt nézte. Akkor aztán megszólalt a banda, mert az volt a pótko­csin. És húzták: „Lá­nyok, a legényt, jól megbecsüljétek...” Jött is kedvesanyám, hozta a gyufát meg a gyertyáb a azt mond­ta, olyan pofont kapok, hogy körültáncolom a szobát,, ha nem gyúj­tom meg. De én gyúj­tottam volna pofon nélkül is, csak olyan ideges lettem, hogy tíz gyufa is eltörött, míg végre sikerült a gyer­tyát meggyújtanom. Képzelheted, kedves Juliskám, milyen bol­dog vagyok. Már egy heténél is több, hogy még mindig erről be­szél a falu! A gépállo­máson fegyelmit indí­tottak a Ferim ellen! Ez egy igazi férfi! Saj­nos, a fegyelmiből semmi se lett, mert ki­derült, hogy a benzint pénzért vette a Teri Jancsijától. De azért ne gondold, hogy ő nem igazi férfi. Majd meglátod, ha eljössz a lakodalomba. Addig is csókollak, mint egy igazi férfi menyasz- szonya: Mariska Lemásolta:’ SZEMES PIROSKA Bonyolódik az argentínai belpolitikai helyzet Buenos Aires (MTI) Szerdán este újabb, váratlan ese­mény történt Argentínában, -Mint a fteuter iroda jelenti, az argentínai haditengerészet 12 vezető parancsno­ka megbízható értesülések szerint benyújtotta lemondását. Ez a drámai lépés 24 órával azután történt, hogy Frondizi elnök az Estevez ellenten­gernagy haditengerészeti miniszter lemondását sürgető követelésekről tanácskozott az említettekkel. Frondizi elnök tudvalevőleg nem­rég nyilatkozatban erősítette meg, hogy . bizalommal viseltetik Estevez tengernagy iránt. A tengernagyok többsége viszont ismételten követelte a miniszter távozását, amit Frondizi nem volt hajlandó teljesíteni. Törhetetlen edény FÍ^landiában újfajta anyaggal kísérleteznek, amelyet kerámiai agyagból és folyékony gumiból, hoztak létre. Ebből az új típusú anyagból törhetetlen, rugalmas, emellett azonban ízléses edényeket készítenek. Aratás-cséplés idején FORRÓN TŰZ A JÚLIUSI NAP. Utunk először Dél-Borsodba vezet. Mindenfelé aranysárga búzamezők. Az állami gazdaságok és termelőszö­vetkezetek végeláthatatlan tábláin aratógépek és kombájnok dolgoznak. Ahol már csak tarlót látunk, ott a traktor hántja a tarlót. Ernődön megállunk. A Szabadság- harcos Termelőszövetkezetben már elvégezték a próbacséplést. Jó ter­més mutatkozik. — Javában dolgozik az aratógép, vágja a búzát. Most várunk egy kombájnt is — mondja Suli János elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke. Szervezi, irányítja a munkát. Szin­te majdnem egyszerre ott van min­denütt. Nagy feladat a hordás is. Amikor erről beszélgetünk, váratla­nul megérkeznek a Diósgyőri Papír­gyár vezetői, és felajánlják segítsé­güket. Egyik tehergépkocsijukat köl­csönadják a hordáshoz. Suli elvtárs­tól megtudjuk, hogy a papírgyár patronálja a szövetkezetei Sok szép példáját mutatták , már az elvtársi segítségnyújtásnak eddig is. Mindig a legjobbkor jönnek. r- A gépállomás már várja, hogy mikor csépelünk. Jól megszervez­tünk mindent. Hatszáz zsákot bé­relünk a Terményforgalmitól.- Nem lesz fennakadás — tájékoztat Suli elvtárs — különben búzából nagyobb mennyiséget tisztítás után ólomzáro­lunk és vetőmagként fogunk értéke­síteni. BÚCSÚZUNK EMÖDTÖL, IRÄNY: HEJÖPAPI. A Petőfi Termelőszövet­kezet udvarán zúg a cséplőgép. To­vább megyünk és betérünk a gépál­lomásra. Alig találunk otthon vala­kit. A főmérnök is kint van a határ­ban. A gépállomás főkönyvelője, Sze­les Bertalan elvtárs mindenről jól tájékozott: — A tulajdonképpeni cséplést még nem kezdtük meg, csak próbacséplé- seket végeztünk eddig. Odakint azonban négy kombájnunk teljes erővel dolgozik. Egyszerre arat is, csápéi is. —- Hát az a gép a Petőfi Termelő- szövetkezet udvarán7 i— A. kombájntól beszállított ter­ményt tisztítja — világosít fel Sze­les elvtárs. Megtudjuk, hogy a gépállomás leg­fontosabb feladaténak azt tekinti most, hogy a tarlóhántást nyomban az aratás után elvégezze. És ahogyan a hordás halad, olyan .'ütemben indul á cséplés mindenfelé. '■ Szoba kerül, hogy Ernődön várják a kombájnt. — Sokkal nagyobb az igény kom­bájn iránt, mint ahogyan az előre látszott, vagy ahogyan szerződést kö­töttek velünk — mondja a főköny­velő. — Megpróbálunk Mézőnyárád- ról kölcsönkérni egyet. Ha ez nem sikerülne, akkor is megoldjuk vala­hogy. Mindenképpen megakadályoz­zuk a szemveszteséget. Az emődi ter­melőszövetkezet nem szerződött ugyan kombájnra, de eleget teszünk kérésének. . Köbben beérkezik Virág Béla trak­munkáknál 144 százalékos teljesítést ért el. — Hogyan készült fel a cséplésre? — Magam is felkészültem, és felké­szült az egész gépállomás — vála­szolja. — Azon leszünk, hogy idejé­ben és becsülettel elvégezzük ezt a feladatot. Szeretnénk a gépállomás tavaszi-nyári együttes tervét időben és maradéktalanul teljesíteni. Jó ter­més várható —, komoly munka előtt állunk ... — teszi hozzá Virág Béla és már indul is. Várja a türelmetle­nül zakatoló traktor. INDULUNK MI IS. IRÄNY: EDE- LÉNY. Az edelényi Alkotmány azok közé a termelőszövetkezetek közé tartozik, amelyek évről-évre szép sikereket, kiváló eredményeket ér el. Galkó Lajos elvtársra, a termelő- szövetkezet elnökére ugyancsak ne­hezen találunk rá. Nem csoda, hiszen ezerféle a tennivaló ilyenkor. — Nagyon szép mindenünk... — kezdi Lajos bácsi. — Nem is em­lékszem, mikor volt mindenből egy­szerre ilyen szép termésünk. Megtudjuk, hogy az árpát már el­csépelték és most aratják, hordják és csépelik a búzát. — Hosszabb lesz egy kicsit az ara­tásunk, mert a búza bizony megdőlt a súlyos, kövér kalászok alatt. De azt szoktuk tartani, hogy ha «-a búza dől, a gazda áll-« — tréfálkozik. RATERELJÜK A SZÓT A JÖVE­DELEMRE. Hiszen ilyenkor már nagyjából látszik, hogy alakul majd a bevétel. Bizonyára újabb terveket is szőnek, fejlesztésről, beruházások­ról. — Az idén, előreláthatólag hetven forint körül fizetünk majd munka­egységenként. Fejleszteni meg többek között a kertészetünket fogjuk, hi­szen a jelenlegi 32 holdról is április­tól rendszeresen szállítunk paprikát. Jövőre már 100 holdas kertészetünk lesz. Belterjes gazdálkodást foly­tatunk, mert taglétszámban is na­gyon szépen megerősödtünk. A jó eredményeink idevonzották a község dolgozó parasztságát. * — Befejezésül engedjen meg még egy kérdést, Lajos bácsi, azutáii már nem tartjuk #fel tovább. Az idén is megtartják azt a hagyományos ara­tóbált? . j . Galkó elvtárs szeme felcsillan, amikor válaszol: — Meg bizony! Augusztus 20-án, Alkotmányunk ünnepén, mprt ez ne­künk egyben születésnapunk . is. Az idén ünnepeljük szövetkezetünk megalakulásának kilencedik évfordu­lóját. .. A SZÜLETÉSNAP ALKALMÁ­BÓL mi is jókívánságainkat fejezzük ki: kiváló eredményekben egyre gaz­dagabb esztendőket kívánunk. m. — s*. — T il tokozások a szaharai atomrobbantás ellen• Akkra (AP) Afrikai nacionalista vezetők tilta­kozó rendszabályokat terveznek Franciaország ellen — gazdasági szankciókat is beleértve — ha a fran­cia kormány megvalósítja szaharai atomrobbantási kísérletét LONDON. Mint a Manchester Gu­Szabály, vajzy bürokrácia? Olykor furcsa kis esetekkel lep! meg az embert az élet. Nem is várja és egyszerre belecsöppen egy addig ismeretlen ügybe. liehet az gond, le­het öröm. És ha; ember az ember, nem tagadhatja meg együttérzését, íme egy példa: Ülünk az encsi járási pártbizott­ság titkárának irodájában. Turóczi elvtársat várjuk, öt perc, tíz perc, még mindig nem jön. Elfoglaltsága lehet valahol. De jön más. Kopogás, az ajtó lassan kinyílik. Levett kalap­pal, soványarcú, egyszerűen öltö­zött idősebb ember lép be. — Jónapot! — köszön. Megáll az asztal mellett. Egyet-kettőt tanács­talanul fordít kézben szorongatott kalapján, azután kérdés nélkül be­szélni kezd: toros brigádvezető, aki' a tavaszi »rém. Nagy bajban vagyok. Tessenek rajtam segíteni, ké­G yorsvonat. Füzesabony = Kál-Kápolna — Vámosgyörk — Hatvan — Budapest Keleti pályaudvar felé a negyedik vágányról azonnal indul, — harsogja a hangszóró. A for­galmi tiszt kezében magasra lendül a „palacsin­tasütő”, a vonat indul. A kocsiban, amelyben utazom, minden ülő­hely foglalt, nyolcán ülünk. Kezdetben idegenül méregetjük egymást, va­jon ki hová utazik és mi célból? Nagy sokára a mellettem ülő útitárs megtöri a csendet: — Meddig? — kérdi. — Pestig — válaszolom. (Amilyen a kérdés, olyan a felelet.) — Szintén? — Szintén! . Újból hallgatunk. Figyelem az elsuhanó tá­jat, közben merengek. Kínos ez a hallgatás. Az ablaknál üíő egyik utas végre feltalálja magát: kinek van kedve kártyázni? Hárman tüstént je­lentkeznek. Jobban telik az idő, kellemesebb az utazás. Az ilyenkor szokásos helycsere követ­kezik, hogy az ablaknál lévő kis asztalkához a partnerek közelebb kerüljenek. Magam is átütök az ajtó melletti sarokba, majd újságomba te­metkezem, a többiek pedig gibicnek szegődnek a kártyázókhoz. így „helyrerázódva” észrevétlenül hagyjuk el egyik állomást a másik után. Közben új utasok dugják be néha a fejüket, nincs-e szabad ülő­hely. Csalódottan mennek tovább. Az újságból már a gyászjelentéseket is ki­olvasom, mikor látom, hogy Hatvan állomás kö­vetkezik. Két útitársam feláll, a csomagtartóból leszedik csomagjaikat, további kellemes utazást kívánva a többieknek, az ajtó felé indulnak. Néhány perccel később csikorognak a fékek, a vonat megáll a hatvani állomáson. M ég ki sem nyújtóztatom elgémberedett tág­jaimat, máris lábdobogás hangzik, jönnek a fürgébbek az új utasok közül. Joviális arcú, középkorú férfi néz be az ajtón: Kérem, sza­bad ez a két hely? — és az imént megürült ülő­helyekre mutat. Utitársaim tovább kártyáznak, igy én válaszolok,... igen, szabad. „Akkor le­gyen szíves, tartsa fenn mind a két helyet, azon­nal jövünk vissza” —felkiáltással elrohan. A vonat áll. Újabb utasok jönnek. Érdeklőd­nek. A válasz mindig ugyanaz: foglalt. •********>*** Két férfi jön, az első visszaszól társának: gyere, van itt két hely. Ezeknek is kedvüket sze­gem: sajnos, már foglalt. Mind a kettő? kér­dezik t egyszerre. (Milyen értelmetlen némelyik ember.) Van, aki „bocsánat” szót rebegve, odébbáll, van, aki gyűlöletes pillantásokat vet felém. Ál­lom a rohamot és tovább tartom a helyet, el­végre megkértek rá. Két csinos kislány is bekukkant, olyan bájo­sak és kedvesek, velem szemben ülnének. (Jaj, csak meg ne inogjak! Az adott szó kötelez), őket is elküldöm. Csak már jönne a joviális arcú férfi, megkímélne, a további zaklatásoktól. Egy idős, szemmeíláthatólag beteg asszonyt támogat egy középkorú nő: szabad a két hely? Sajnos, nem — válaszolom nekik is, azonnal jön, aki lefoglalta. Rosszallólag néznek rám, látom rajtuk, hogy nem tetszik nekik a dolog. Az idősebbik meg­szólal: ilyenek a mai fiatalok, csak azért mond­ják, hogy foglalt, mert kényelmesen akarnak utazni. A vér arcomba szökik, de igyekszem nyu­galmat erőltetni magamra. Azok pedig tovább folytatják. Látják, hogy beteg, mégsem engedik leülni az embert. Nem baj, mama, megvárjuk, hógy , tényleg foglalt-e, mondja a fiatalabb. Amaz indítványozza, hogy szólni kéné a kalauz­nak. Úgy érzem, a helyzet tarthatatlan tovább, előzékenyen felállók, a helyemet szívesen át­adom, — mondom —> de az a másik két hely va­lóban foglalt. Mérgesen csattan a válasz: nekünk pedig az kell. Tdegtépő percek következnek. Csak már jönnének a foglalók Vagy talán mégsem jönnek? Még rágondolni is rossz! . Odakint a megszokott, elnyújtott kiáltás har­son: ss Beszááálni, indtUáás. Ügy gondolja, a pártbizottsághoz tartozunk, s mi nem szólunk, hadd öntse ki a szívét, hiszen úgy érzi* hallomásból, vagy tapasztalatból tudja, hogy akik ebben az épületben dolgoznak, biztosan* segítenek az ő nagy baján. — Nem adnak pénzt a lakásépí­téshez. Pedig nagyon kellene. Igazán nagyon. —' Sóhajt, szünetet tart, hol is kezdje. Hellyel kínáljuk, de csak áll tovább, úgy keresi a megfelelő szavakat. — Most voltam a Takarékpénz­tárnál, meg a TÜZÉP-en. Azt mond­ták, menjek haza. Pedig a TÜZÉP- en csak húsz darab cserepet kértem. Ott áll egy vagonnal, nem adtak. A háztetőmön meg becsurog a víz. De még pénzt se adnak. — Benne lakik? — kérdezték a Takarékpénztárnál. Megmondtam* hogy benne. Egy konyhában. Csak azon van ajtó. A szobán nincs még ablak se. Vakolatlanok a falak és nyolc gyerekem van. Tessenek el­képzelni, hogy vagyunk ott. De mert benne lakok, azt mondták, nem le­het kölcsönt adni. Nem kellene ne­kem huszonötezer, csak öt. Vagy még négyezer is elég lenne. Nem tudok mit csinálni. Az egyszerű szavak, a felsorolt té­nyek nyomán együttérzően befész­keli magát szívünkbe Lakatos Ber­talan gondja. Mert így hívják, meg­mondja később. Abaujdevecserből jött. Vasutas különben,' a putnoki állomáson dolgozik. Nyolc hónapja beteg. Gyomorrákkal operálták. Ta­valy kezdett a lakásépítéshez. Kért kölcsönt, azt mondták neki, várjon ez év tavaszáig. Várt, de közben a maga erejéből épített, ahogy lehe­tett. Rendbehozta a konyhát, hogy legalább egy ajtóval ellátptt búvó­hely legyen tíz ember szántára. S most — mert benne lakik — nincs kölcsön. Se huszonötezer, se ötezer. — Hát igazság ez, tessenek mon­dani? Én nem hiszem, hogy meg le­het ilyet tenni! Valóban! El lehet utasítani egy ilyen embert? El, mert itt „ az élő példa. Ám helyes-e? Ésszerű dolog-e? Hiszen ha alaposabban megnézné az ember a kölcsönöket, több mint va­lószínű, találna példát az ellenkező- íjére is. Amikor olyan ember kap* vagy kapott kölcsönt, aki kis meg- i szorítással nélkülözhetné is. 1 — Segítünk, persze, hogy segítünk* ' hiszen embertelenség ez, — mondja ! Turóczi elvtárs, ahogy elsoroljuk ia helyette meghallgatott panaszt. S 1 így talán lesz valami a dologból* 'amelyről nem tudni, mit gondoljon ( a közvélemény. > Szabály-e, vagy embertelen bürok- i rácia? Úgy hisszük, inkább az utób­ibi! i (harcsa) Kiver a verejték, jóságos égi..., mi lesz, ha j nem jönnek?! é A két asszony arcán leplezetlen, gúnyos kár- é öröm, na... úgy-e,... — látom az arcukra írva. < A vonat lassan mozgásba jön, egyre gyorsabban \ csattognak a kerekek. Meg semmisülten roskadok\ össze, nem is nézve az asszonyok szemébe, mon-i dóm: foglaljanak helyet, úgy látszik, mégsem i jön vissza, aki a helyet lefoglalta. Kényelmesen i helyet foglalnak, a fiatalabb pedig felém szisze-1 gi —, szégyell je magát! Ségélytkérőn nézek ré-i gebbi útitársaámra, de hiába. i — Kontra, — mondja az ablaknál ülő, majd{ csattan a kártyalap a kis asztalon, rekontra, —u mondja a másik. Csak annyit tudok hebegni, \ hogy kérem.. ^ kíméljenek meg a megjegyzé-{ seiktől! i Szemben ülök a k$t asszonnyal, nem merek \ rájuk nézni, úgyis érzem, hogy ha ölni tudnának i a nézésükkel, nem érkeznék meg élve Budapest-1 re. Gödöllőt elhagyva, a fiatalabb asszony feláll: \ megnézem Jóskát, mama, jövök mindjárt, —i mondja. i Kiver a verejték, még férfi is van velük. \ Biztosan tagbaszakadt, erős ember, talán gorom-, ba is, de lehet, hogy verekedni is szeret. Nem.... \ verekedni nem óhajtok. Kétségbeesve nézek kö- < rül, hogy lehetne innen megszabadulni? ( Mire rászánom magam, hogy átmegyek egy i másik kocsiba, már késő. Az asszony visszaérke­zett, csak a háta mögé merek pillantani, maga- j ved hoztace Jóskát? Megkönnyebbülten látom, egyedül jött. ' — Mit nevetsz, lányom? — kérdi az idősebbJ Amaz pedig előbb csak halkan, majd egyre erőtel- * iesebben kacag. A végén már szívből, fennhan- • gon, hogy a kártyacsata is abbamarad, ereimben< pedig elhűl a vér. [ K épzelje, mama mondja —, Jóska a{ mi részünkre foglalta le a két helyet! ^ Majd felém fordulva, folytatja: < — A férjem a kocsi elején foglalt magának { egy helyet, minket pedig azzal küldött ide, hogy{ két üres hely van a számunkra. Nagyon kérem,, bocsásson meg gorombaságunkért és a félreértés-, ért. | Mit tehettem mást, — megbocsátottam. , D. ?. ardian jelenti Lagosból, az ibadani egyetem nyilatkozatban tiltakozott a Szaharában folytatandó francia atomfegyverkísérletek ellen. Nigéria miniszterelnöke pedig kijelentette, a szaharai atomfegyverkísérleteket ba­rátságtalan cselekedetnek tekintenék Nigériában. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom