Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-22 / 118. szám

Péntek, 1959. május 22. északmag* akország s tütaia Válasz egy levélre — „ízlés-iigybeni9 Az Északmagyarország május 15-1 Számában megjelent Mikevári Tiva­dar erdőmérnök „Ez az épület nem ékesíti városunkat” című cikkére — úgy érezzük — válaszolnunk kell. A cikk írójával természetesen egyetértünk abban a kérdésben, hogy vigyáznunk kell gyermekeink eszté­tikai nevelésére, nehogy akár egy rosszul megtervezett iskola megépí­tésével is rossz irányú hatást gyako­roljunk az egyébként minden szép iránt fogékony gyermeki lélekre. Vajon szabad-e oly ( egyértelműen kijelenteni egy épületről — amely ténylegesen hivatott betölteni a fen­tebb említett nevelési funkció egyik részét, — hogy „kubista, futurista, borzasztó” stb. s a legkülönbözőbb jelzőket felsorakoztatni anélkül, hogy tisztábban lennénk ezen fogal­mak tényleges értelmével? Felmerül a gondolkodó emberben a kérdés, vajon nem valami más ok, vagy okok késztették-e a cikk íróját arra, hogy így elragadtassa magát é,s hirtelen felindultságában olyan fo­galmakat használjon, amelyek — ha megnézi az idegen szavak szótárában — nem felelnek meg a kívánt mon­danivaló jelölésére. A magunk részéről nem kívánunk ezen kérdésekre magyarázatot adni, hiszen ez egy bővebb cikk témájául szolgálhatna. Sajnos, nem lehet egy ilyen rövid válaszban lenyúlni a gyö­kerekig, pedig onnan kellene elin­dulni, hogy az említett témát teljes­ségében feltárjuk. Mi építészek vagyunk. Jelen cik­künkben azonban nem építészeti kér­désekről akarunk vitatkozni. Csu­pán a legfőbbet kívánjuk megragad­ni, azt a tényt, hogy ma 1959-ben élünk, új világban, új szemléletű emberek között. Nem tudjuk, hogy a cikk írója milyen emlékeket ho­zott az elemi iskola éveiből, nyilván úgy érzi: szépeket. Nem tudjuk, hol járt iskolában, de biztosak vagyunk — ha szépnek látja ezeket az éveket —, akkor nem a Szeles, vagy Vörös­marty utcai iskolában tanult. Mert ezek, s általában a múltban épített iskolák inkább kaszárnyák, mint jól felfogott értelemben a gyermekek má­sodik otthona. Kérjük, nézze meg a tapolcai iskolát elkészülte után, .és akkor alkosson véleményt. Annyit már most is láthat, hogy ez az iskola a szokásoktól eltérően valami új gondolatot próbál kifejezni. Hatal­mas ablakfelületeivel nem börtönbe zárja a gyönyörű környezetben ta­nuló gyermekeket, hanem a nap­fényt, a derűt, az egészséget, a ter­mészetet akarja bevinni a tanter­mekbe. Megértjük a régi formában élő em­ber idegenkedését, de nem tudjuk megérteni azt, hogy ilyen, egyöntetű elmarasztalással lándzsát törjön az új, a haladó felett. Azt tanácsoljuk Mikevári Tivadarnak, hogy nyugod­tan küldje kisfiát vagy kislányát eb­be az iskolába. Nem fogja „félrene­velni” ízlését, és állítjuk, hogy éle­tében legkedvesebb emlékei közé fogja zárni. Bár nem született egy új Mózes- szobor, vagy Mona Lisa-kép ezzel az épülettel városunkban, mégsem kell szégyenkezni miatta, sőt, mi kifeje­zetten örülünk neki, hogy egy szép, jó és modern iskolával gazdagabbak vagyunk. Dézsi János és Dósa Károly építészmérnökök----------- - ---OOO-------------------------­P ÁRTHIREK MÁJUS HÓNAPBAN AZ ALÁBBI HELYEKEN TARTUNK MUNKÁSG YÜLÉSEKET: Lenin Kohászati Művek: Koval Pál, a városi pártbizottság első tit­kára, május 22. Borsodnádasd: Lendvai József, megyei rendőrfőkapitány, május 21. Könnyűgépgyár: Grósz Károly, az Északmagyarország főszerkesztője, május 25. Borsodi Hőerőmű: Csikós Istvánná, it megyei nőtanács titkára, május 25. Sajóbábony üzem: Gyöngyösi Ist­ván, SZOT megyei titkár, május 26. Rudabánya: Imre József, edelényi pártbizottság első titkára, május 26. Királd: Kállai László, megyei Ha­zafias Népfront-titkár, május 26. Ormosbánya: Csege Géza, megyei pártbizottság osztályvezetője, május 28. Tiszapalkonya: Gyopár János, me­gyei pártbizottság osztályvezetője, május 28. MSZMP megyei pártbizottság ágit. prop. osztály.----------------------------------OOO--------------------------------­A helyes kukoricaegyelésről Sok termelőnek több évtizedes rossz szokása, hogy a kukoricát széles sortávolságra veti és a soro­kon belül egymástól nagy távol­ságra ritkára egyesei. „Olyan tá­volságra kell vetni a kukoricát, hogy a magyar ökör szarva elfér­jen benne .. .** •— vallják egyesek. Valamikor persze, az ósdi, külter­jes viszonyok között, az állandó búza-kukorica forgó idejében, amikor rendszeres talajerővissza­pótlásról, műtrágyahasználatról még nem beszéltünk — olykor helytálló volt ez a nézet. Ma azon­ban, a fejlett agrotechnika korsza­kában, igen helytelen álláspont! Igaz, hogy a ritkábbra egyeseit kukoricatöveken valamivel nagyobb csövek fejlődnek, a sűrűre egyeseit táblán viszont több tő több csövet hoz, és ha ezek kisebbek is, össz­súlyuk és így a terméseredmény nagyobb lesz. Nem az a cél, hogy nagy kukoricacsöveket, hanem, hogy nagy kukoricatermést állít­sunk elő. A ritkára egyeseit kukoricánál 9—10 ezer tő van egy katasztrális holdon. Ha ezeken, egy csövet szá­mítva, 35 dekás csövek fejlődnek — 35 mázsa termést kapunk. Ezzel szemben helyesen egyeselve 17— 18 ezer tő lesz egy holdon és a ki­sebb — 28 dekás csöveket számítva is 50 mázsát nyerünk. Ez a kis szá­mítás, de a számtalan nagyüzemi kísérlet is bizonyítja, hogy legalább 17—18 ezer tövet kell meghagyni egy katasztrális holdon. Általában tehát úgy kell egyeseim, hogy egy négyzetméterre 3 kukoricatő jusson. Nyilvánvaló, hogy csak ott van cső — ahol a tő! Mégis sokan ra­gaszkodnak a régi szokásokhoz, a régi rosszhoz. Különösen súlyos hiba ez a hibridkukoricánál, főleg pedig a Martonvásárinál. Hasonló­képpen helytelen a régi egyeselési módszer az ikersoros kukoricánál. Termelőszövetkezeteink ebben az évben nagy területeken vetettek ebből a fajtaféleségből. Itt a sor­távolság 240 centiméter. Ha tehát a sorokon belül 40—50 centiméterre hagyjuk meg a csöveket, igen ke­vés volna a holdankénti tőszám és alacsony lenne a terméseredmény: 10 ezer tő sem maradna egy ka­tasztrális holdon. Ősszel persze az volna a vélemény a kevés termés láttán, hogy nem jó a hibridvető­mag, illetve nem jó az ikersoros termesztési módszer. Ha egyeselésnél elhibázzuk a dol­got, azt már többé helyrehozni nem lehet. A rossz egyeseléssel a fél termést is könnyen eldobhatjuk. Az encsi járási igazgatási vezetők, a gépállomási, földművesszövetkezeti agronómusok elhatározták, hogy minden tsz-nél személyesen jelen lesznek a kukorica egyeselésnél, a helyszínen adnak szaktanácsot és gyakorlati útmutatást, hogy a kellő tőszám biztosítva legyen és a ku­koricatáblák nagy termést hozza­nak. Abaujszántó szépítése — Persze, persze, sok pénz és idő is kell még ahhoz, hogy községünket olyan széppé, az utcákat, tereket gondozottá varázsoljuk, mint szeret­nénk — mondta a napokban Kedves Zoltán elvtárs, az abaújszántói ta­nács elnöke —, de már eddig is igen sok múlasztást pótoltunk. A község­fejlesztési alap, valamint a majd 25 ezer forint értéket kitevő társadalmi munka és helyi anyag felhasználá­sával a Szobonya utcát hoztuk rend­be, amely elhanyagolt, esős időben szinte járhatatlan volt. Az elmúlt évek alatt már több ilyen mellékut­cát építettünk ki és végeztettünk nagyarányú villanyhálózat-bővítést J*. A lakosság szívesen járul hozzá társadalmi munkával a tervek meg­valósításához és h*a ezt a községfej­lesztési alapra megszavazott összeg időbeni befizetésével is megerősítik, még hamarább, nagyobb terveket tu­dunk megvalósítani. Gondolt a tanács a terek szépíté­sére és a járókelők kényelmére is. 20 darab új padot állítottak fel kü­lönböző helyeken. A Rákóczi úton 1200 méter járdát építettek és mint­egy 2 ezer darab facsemetét ültettek el, amelyhez nyolcezer forint értékű társadalmi munkát adtak a lakók. — S legközelebbi tervük? — A strandot szeretnénk rendbe­hozni, amely úgyhiszem szintén terven felül hamarább sikerülni fog, mert az úttörők és a KISZ-tagok igen komoly munkát ajánlottak fel — és nemcsak felajánlották, hanem már meg is kezdték. m IfíKmHG VfWORSZtlŰ Az MMTE—SZVSE mérkőzés elé... Szombaton sorsdöntő mérkőzést játszik a Miskolci Munkás NB U-es labdarúgó csapata._ Ha győz... — nagy lépést tesz előre a kiesés elke­rüléséért, ha vészit... — igen nehéz­zé válhat helyzete. Ez a szomorú va­lóság. Hogyan jutott idáig a csapat?! Az biztos, hogy a tavalyi nagyfokú vérveszteség kihatott a kezdeti sze­replésre, de fokozatosan feljavultak és ősszel egyik győzelmet a másik után aratva, még az ötödik helyig is eljutottak. Azután... — talán fejük­be szállt a dicsőség, könnyelműsköd- tek a játékosok, egyesek azt hitték, elég csak kifutni a pályára... — és a győzelem az ölükbe hull... — ta­lán ... — más oka is volt a sorozatos vereségeknek... — Kár lenne most az elkövetett hibákon rágódni, a bűn­bakot, vagy bűnbakokat keresni, erre most már nem szabad az ener­giát pazarolni. Majd, esetleg, a sze­zon után, erre is sort kerítünk, s ak­kor majd mód lesz értékelni, megbí­rálni á csapat idei eredményeit... — most, a legfontosabb, a további jó szereplés ... A győzelem mindenkor több össze­tevőből születik. Hozzájárul, nem kis részben... — és ezért íródott ez a pár sor — a szurkolók magatartása is ... — Tudjuk ... — idegenben ál­talában nehéz pontot, vagy pontokat szerezni, de az MMTE — itthon is, — vesztett mérkőzéseket... — részben a közönség egy részének, sokszor in­dokolatlan passzivitása miatt... — Szükségtelen bizonygatni, a mérkő­zést látogatók sokszor tapasztalhat­ták, milyen nagy erőt képvisel a szur­kolók lelkes biztatása... — a hang­orkán minden esetben szinte szárnya­kat kölcsönöz a játékosoknak... — Sok, vesztésre álló mérkőzést segítet­tek már megnyerni a szurkolók. Leg­utóbb a Népstadionban tapasztaltunk hasonlót. Ügy éreztük magunkat, mintha egy más világba kerültünk volna, még véletlenül sem hallottuk, hogy valaki a hibát elkövető játékost szidta, vagy pláne sértegette volna ... — pedig az ellenfél két góllal veze­tett ... —■ és bizony, elég sok hibát követtek el a hazai játékosok... — És tanúi voltunk egy, — nyugodtan mondhatjuk — a szurkolók segítsé­gével kiharcolt győzelemnek... — S akkor, irigykedve tettünk összeha­sonlítást a budapesti és a miskolci szurkolók között, különösen a Mun­kás-szurkolók egy részének már meg­szokott viselkedése jutott eszünkbe kissé keserű szájízzel... A DVTK szurkolótábora vasárnap jelesre vizsgázott, részese volt a nagyszerű győzelemnek. Most, a Mun­kás szurkolóin, az MMTE nagy csa­ládján a sor... — Az egyesület most készül 50 éves fennállásának meg­ünneplésére, s nem lehet közömbös q. több évtizede minden nehézség kö­zepette is kitartott szurkolótábornak, milyen körülmények között éri el a nevezetes dátumot. Tudjuk, hogy nem a szurkolók, — és főleg nem a szurkolók — a hibásak... — de jus­son eszükbe, hogy talán most lesz az utolsó alkalom! Jusson eszükbe az is, hogy az MMTE sokkal több ne­künk, mint csak egy „sportegyesület”, a szívünkhöz nőtt... — Hányszor iz­gultuk végig a mérkőzéseket kiszá­radt torokkal, belső láz forróságától gyötörve... — Ne feledjük, — nem­csak akkor kell szeretni a csapatot, amikor jól szerepel... — a nehézsé­gek közepette is ki kell tartani, sőt akkor még jobban, még ' nagyobb szükség van a segítésre, támogatásra, odaadásra. Ne engedjük, hogy a „mi” csapatunk kiessen az NB 11-ből. Még nem késő... — E héten beszélget­tünk több játékossal, megkértek, tol­mácsoljuk kérésüket, feledve az ed­digi — sokszor jogos — bosszankodá- sunkat, mérgelődésünket, szombaton minden erejükkel segítsék a sztírfco- lók őket, ígérik, mindent elkövetnek, — ami tőlük telhető —, hogy győzte­sen jöhessenek le a pályáról. Mi, a magunk részéről, bízunk elszánt aka­ratukban ... — Azért is kérjük a Munkás-szurkolókat, legyünk ott mindannyian szombaton... — és ha mindenki, az első perctől a mérkőzés befejezéséig nem szűnik meg biztatni a „mi” csapatunkat, akkor nem lesz, és nem is lehet hiba... öntsünk lel­ket a csapatba és egyemberként ősz- szeforrva zúgjon, szivünket, minden féltésünket, szeretetünket beleadva a biztatás: — Hajrá Munkás! Sándor Nándor Tanár-diák mérkőzés a Kilián gimnáziumban Ilyen még nem volt! — mondogat­ták azok, akik ezen a szép napsütöt­te délután nagy számban a Kilián gimnázium tornaterme felé tartottak. A mérkőzés kezdetére zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel a tornaterem, amely ezúttal szűknek bizonyult a nagy érdeklődés miatt. Aki azonban a pályára lépő csapatokat látta, mindjárt megállapíthatta, ilyen ko­sárlabdamérkőzés, — ahol a diákok tanáraikkal mérkőztek meg, — alig­ha volt. Nagy taps köszöntötte a felvonuló csapatokat az életrevaló ötlet kezde­ményezéséért, meg a sok derűs per­cért. A tanárok olykor korukat és súlyukat meghazudtoló ügyes moz­gásukért megérdemlik, hogy a kró­nikás megörökítse nevüket. Palum- by, Gárdus, Cservenka, Nagy-Péti, Mohilla, Kamarás, Kamarásné, De­meter, Tóth, Soós, Szabó összeállí­tásban játszott a tanárok csapata. Az érettségiző IV. C-sek így álltak fel: Tóth, Bicskei, Komenda, Adám, Hamar, Bíró, Lantos, Pázsit, Led- niczky. Gárdus tanár úr szellemes beve­zető keretében mutatta be a néző­seregnek az „évszázad mérkőzésé­nek” résztvevőit. Utána megkezdő­dött a vérbeli kupaküzdelem, amely ezúttal „sörös kupáért” folyt. Min­denki arra gondolt, hogy az érettsé­giző diákok kárpótolják magukat a négy év alatt kapott szekundákért és jól elporolják tanáraikat. Nem így történt. A mérkőzés köz­SPORTHÍREK ötvenéves fennállását ünnepli eb­ben az évben az Ózdi Kohász Sport­egyesület. Nyáron rendezik meg a jubileumi ünhepségeket, amelyen nagyszabású versenyeket és sport- bemutatókat tartanak az egyesület különböző szakosztályai. A gyár ve­zetői messzemenő anyagi és erkölcsi támogatásról biztosították a spor­tolókat. Vasárnap délután fél 5 órakor kezdődik az MVSC—Csepel NB I-es bajnoki labdarúgómérkőzés. Előmér- kőzést a tartalékcsapatok játszanak. Jegyek elővételben: MVSC sportiro­da, Postás Divatbolt és Baracsi Fe­renc lakása (Arany János u. 11.) ben kiderült, hogy nemcsak a Ka­marás-család ismeri a kosárlabdázás fortélyait és az is kiderült, hogy Ka­marás István edző nemcsak fiait ta­nította meg kosarazni, hanem hosz- szú évek tapasztalatából átadott va­lamit a fiatalabb korosztályhoz tar* tozó tanárkollégáinak is és így sű­rűbben jutott a labda a diákok ko­sarába. Félidőben 32:13 arányú veze­téssel fordultak a tanárok. Bizony, a diákok minden igyekezetére szükség volt a második félidőben, hogy megh közelítsék tanáraikat. Végül is 56:54- re a tanárok győztek. A mérkőzés hősei, a kosárdobókr Kamarásné (18), Kamarás (15), Nagy- Peti (5), Cservenka (5), Gárdus, Sza­bó (5—5), Soós (2), Tóth, illetve Bics* kei (15), Tóth (12), Komenda, Ádám (6—6), Bíró (6,) Lantos (3), Hamari Pázsit, Kovács (2—2). A nagy mérkőzésen elvesztett víz- mennyiség pótlására valamennyien egyetértettek abban, hogy érdeme« volt életrehívni, megvalósítani ezt a nem mindennapi eseményt. Határo­zatot is hoztak, hogy ez a két csapat az elkövetkezendő években minden iskolai év befejeztével megismétli a találkozót és bár egyik-másik még néhány nap múlva is érezte a nagy küzdelem izomlázban jelentkező utó­hatását, az volt az általános véle­mény, hogy nem is olyan megveten­dő gondolat, hogy napi munkájuk közben egy kis sportmozgásban ke­ressenek felüdülést a tanárok. Nemes P. Az MMTE—Szegedi VSE mérkő­zés kezdési időpontja szombat dél­után fél 5 óra. Előtte előmérkőzést rendeznek. Brosszmann Zsófia, a DVTK ki­váló teniszezője résztvesz Párizsban a világ legnagyobb salakpálya ver­senyén. A diósgyőri kislány első mérkőzését Hamill (délafrikai) ver­senyző ellen játszotta és 6:3, 1:6, 8:4 arányban diadalmaskodott. Az Isztanbulban sorra kerülő XL férfi kosárlabda Európa bajnoksá­gon a magyar kosárlabda váloga­tott a „D” csoportba nyert beosztást» A magyar csapat első ellenfele Irán együttese lesz, majd Ausztria és Ro­mánia ellen kell kiharcolnia a dön- tőbejutást. fi SAKK * Május 30-án lesz 60 éve, hogy el­kezdődött az 1899. esztendő kimagas­ló saikkeseménye, a kétfordulós lon­doni mesterverseny. A 15 részvevős verseny dr. Lasker győzelmével vég­ződött. A második helyein Maróczy Géza nagymesterünk végzett Janows- ki és Pillsbury társaságában. Követ­kező játszmánk e versenyről valói király ellen) 22. Vg3, g6! 23. fxg6. hxg6 24. Kf2, f5 25. b5. Ha5 26. bxa6f, Kxa6 27. Bxd3, cxd3 28. Vf3, Vh4f 29. Vg3, Vxe4 30. Vxgfi, Ve2t 31. Kg3, f4t 32. Kh3, Bd6! 33. Vg5, Ve4 34. g3, f3 35. Vh4, Ve2 36. Vh8, Kb7 és világos feladta, az f gyalog döntő erős. Szigethy Albert A megyei és városi TST elnöksé- gének határozata értelmében a me­gyei és városi Testnevelési és Sport­tanács május 26-án, kedden délelőtt 10 órára hívja össze rendes ülését; Az ülésen a megyei és városi TST 1959/60. évi munkaprogramját tár­gyalják meg. Az ülést a sportszék* házban rendezik meg. Az MVSC elnöksége felhívja ren­dezőit, hogy vasárnap a mérkőzés előtt, délben 1 órakor jelenjenek meg a sportpályán,---------------o--------------­V ilágos: Csigorin. Sötét: Maróczy Géza KERÉKPÁR 1. e4, e5 2. f4 (Az igen éles királycsel. Ma már igen ritkán kerül sor al­kalmazására, de előfordulhat azért olyan nagymesterek gyakorlatában, mint Bronstein és Kérész) Fc5 3. Hf3, d6 (Ezzél az elhárított király- cselre került sor) 4. Hc3, Hc6 5. Fb5, Fg4 6. Ha4, Hge7 7. c3, a6! (Régi játszmák megn.yiláskezelését termé_ szetesen mai szemmel nézni nem le­het. A játszmának stratégiai vonal- vezetése elsősorban ilyen szempont­ból értékes. A sötét e játszmában, világos vezérszánnyának kifejlődését akadályozza meg. A döntés ezután a királyszámyon történik, mert a ve­zérszárny fejletlensége folytán a ki­rály körüli védősereg gyengült meg.) 8. Fxc6t, Hxc6 9. Hxc5 (fxe5-re Fa7! 10. exd6. b5 11. dxc7. Vxc7 12. d4, bxa4 13. Vxa4, 0—0 sötét előnyé­re) dxc5 10. 0—0. Vd7 11. f5, 0-—0 —0! 12. Vei, f6 13. Vh4, Fxf3 14. Bxf3, c4! (Figyeljük meg. a világos tisztjei milyen rosszul állnak már 14 lépés után!) 15. VÍ2. Vf7 16. Babl. Bd3! 17. B4. Bhd8 18. a4, b6! 19. Bal, Kb7 20. Kfl. B8d7 21. Kel, Vh5! (Középen 6ötét az úr. világos király Lörül gyenge a védősereg, kezdődhet a közvetlen támadás a SAKKHIREK Befejeződött az országos kisipari szövetkezeti sakkcsapat bajnokság. A döntőbe jutott hat csapat Bala­tonalmádiiban küzdött az első hely­ért. A miskolci csapat az erős me­zőnyben, második helyen végzett. Salgótarján mögött. Harmadik Sze­ged, negyedik Budapest, ötödik Pécs, hatodik Zalaegerszeg csapata lett. A miskolci csapat tagjai; Árvái Béla, Szabó Ferenc, Papp Gyula, Hernádi István és Lajos Géza voltak, akik az ózdi megyen, valamint a nyír­egyházi területi bajnokság megnye­rése után, jutottak az országos dön­tőbe. Az el6Ő három csapat díjazásiban részesült. Az első helyezett Salgótar­ján értékes vándorserleget nyert győzelmével. A most befejeződött versenyen az országban összesen 1200 sakkozó vett részit. Valamennyien szövetkezeti dolgozók, akik szabadidejükben hó­doltak sakkszenvedély üknek. Az el­következendő bajnokságban minden bizonnyal még több szövetkezeti sakkozó kapcsolódik majd be a küz- delmeklbű, . A Szerencsi Kinizsi rendezésében háztömbkor üli versenyt rendeztek Szerencsen. Színvonalas, jó küzdel­mek után dőlt el, az egyes számok­ban az elsőség kérdése. A verseny részletes eredménye a következő:. Szenior (20 kör): 1. Jakab (ózcfi Kohász). 2. Mamusits (MMTE). Vaskerekes felnőtt (20 kör): 1. öl- ler (Egri Spartacus). 2. Rimári (Sze­rencs). 3. Tiiba (DVSC). Vaskerekes ifi (20 kör): 1. Latosa (MVSC). 2. Tasst (Szerencs). 3. Gala- tóczki (Szerencs). Fakerekes ifi (30 kör): 1. Bodnár (MMTE). 2. Gyene& (Egri Spart.). 3. Bányai (MMTE). I., II. oszt. (30 kör): 1. Kaszab <DVSC). 2. G. Kovács (MVSC). 3. Fazekas (Putnok). III. o. (30 kör): 1. Albert (DVTK). 2. Lakatos (Egri Spart.). 3. Várad! (MVSC). Fakerekes serdülő (20 kör): 1. Ju­hász (ózdi Kohász). 2. Sarlai (MMTEX 3. Csiger (DVTK). Vaskerekes serdülő (20 kör)- 1. Nagy (Egri Spart.). 2. Zelendi (Ka- ,-zmcbarcika). 3. Litkfii (MM TEJ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom