Észak-Magyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-12 / 36. szám

Csütörtök, 1959. február 12. ESZAKMAGTARQRSZAG s Em faluról, s annak két házáról van szó. Az egyiket 1842-ben építet­ték, a másikat most, 1959- ben készítik. Az egyik szal­ma, a másik piros cserép­tetős; az egyik a volt grófi cseléd, tulajdona, a másik egy kőbányászé; az egyik még magán viseli nélkülözés­sel és gonddal teli köpenyét, a másik a megváltozott új élet, a jövő hirdetője. Két házról van tehát szó, amelynek külseje ugyan más, de falai között mindkettőnél egyformán tanyát ütött a gondtalanság. A történet hitelességére azt is el kell mondanunk, hogy Boldogkőváralján nem egyedül­álló a 83 éves Szebelkó Mihály és veje, és a 30 éves Kiss János példája. Hosszú sora lenne annak, ha a múlt ma­radványait — és a ma, s a holnap hirdetőit — modern két-, háromszobás lakások, szociális és kulturális léte­sítmények -r- fel kellene sorolni. * „Fehér port szórt az idő Apám fejére, Sok könnyel feloldotta Szemének kékjét, És fáradságot szabott termetére E meleghangú kedves verssorok jutottak eszembe, amikor átléptem Szebelkó Mihály lakásának küszöbét és az ágyban, párnák között láttam meg a hófehér hajú, de betegen is kedvesen mosolygó Mihály bácsit. Beteg­sége akadályozta, hogy életéről, a falu múltjáról beszél­jen. De veje, a fiatal, erőtől duzzadó Kiss János, min­denről tájékoztatott bennünket. így ismertem meg két nemzedék képviselőjét és annak két arcát Boldogkővár­alján. •t* Mindössze két hold földje volt Szebelkó Mihálynak, s ezzel szemben 11 gyermek nyújtotta kezét a minden­napi kenyérért: bizony meg kellett dolgozni érte. Robot, napszám reggeltől estig, gróf Zichy birtokán. Mindez kevés volt és ezért a jó testalkatú, derék Szebelkó Mi­hály a kivándorlást választotta. Azonban Amerikában sem fonták kolbászból a kerítést, szegény emberekkel ott is jócskán találkozott. Visszavágyott. Visszaűzte a nélkülözés és családjának segélykiáltó szava. Idehaza falujában semmi sem változott. A gróf továbbra is gróf maradt, a szegény agrárproletár pedig akárhogyan is dolgozott, csak szegény maradt. Nehéz anyagi hely­zete még azt sem engedte meg, hogy az édesapjától örökölt házat rendbehozza és csinossá tegye. Jött a fel- szabadulás. Szabad és boldog lett! * Tizennégy unoka. Szép szám! Ennyivel dicsekedhet ma Mihály bácsi. De, persze azzal is, hogy gyermekei megbecsült tagjai társadalmunknak, s hogy közülük többen ma Budapesten dolgoznak. Veje, Kiss János, kőbányász. Két gyermek apja. Most házat épít. De nem kél fWMBtdiU - Uét acca Batdógkwáurtiáh. akármilyet. Kétszobás lesz, mégpedig a javából. Ami­kor a máról beszél, látni rajta, hogy tekintete már a holnapban jár, a jövőt kutatja. Boldogkőváralja történetéhez tartozik az az óriási fejlődés, amelyet szinte a nap minden órájában tapasz­talni lehet. Mit mondanak a számok? Amíg 1945 előtt mindössze három rádió volt a faluban, ma 260 házba került vezetékes rádió. A felszabadulás előtt mindössze négy kerékpár volt a faluban, ma szinte valamennyi család rendelkezik vele. Nem beszélve a motorkerék­párról. A Horthy-rendszer 25 éve alatt mindössze 13 ház épült, a felszabadulás óta pedig közel 50. Azelőtt sem mozija, sem kórháza a falunak, ma mindkettővel di­csekedhet. Ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy nem­régen adták át a 300.000 forintos költséggel épült új szövetkezeti székházat, amely szikvízüzemmel, áruház­zal, italbolttal és vendégszobával rendelkezik. Sorolhat­nánk tovább a szociális és kultúrális létesítményeket, melyeket a falu lakossága kapott szocialista rendsze­rünktől. y * Két nemzedék — két arca. Az egyiken megláthatok a múlt okozta gondok vonásai, amíg a másikon életvidámi derű tükröződik. így van ez rendjén. A község lakói ter­veznek, alkotnak. Ma szinte állandó beszédtéma a köz­ség egyetlen termelőszövetkezetének problémája. Több éves múltra tekint vissza, de mindjárt hozzá kell tenni, hogy nem eléggé eredményes múltra. Talán ezért is be­szélnek róla. Legutóbb harminc középparaszt a párt és tanács helyi vezetőinek részvételével arról tanácsko­zott: helyes a párt Központi Bizottságának az a hatá­rozata, amely a mezőgazdaság szocialista fejlesztését, annak ügyét az egész társadalom ügyévé teszi. Helyesen mondotta az egyik középparaszt: „Nem nézhetjük tét­lenül, hogy az ország terheit a munkások magukra vál­lalták és mi csak a magunk ügyével, földünkkel törő­dünk. Előre kell lépnünk. De hogyan?” Erre a kérdésre keresik és kutatják most a választ Boldogkőváralján. Úgy gondolom, helyes úton indultak el, de az csak akkor vezet sikerre, ha bátor és határo­zott lépések is követik. * Trásomat azzal kezdtem, hogy egy faluról és an- nak két házáról van szó. Most úgy gondolom, helyes, ha így fejezem be: egy. faluról, annak közös ügyéről van szó! A Holnapról, a Jövőről! Amikor erről beszélnek, tanácskoznak a kedves boldogkőváraljai egy­szerű parasztemberek, ne feledkezzenek meg a két ház­ról: a szalmatetősről és a piros cseréptetősről. A múlt­ról és a jelenről. Mert higyjék el, ez a kettő összefügg. Ezek ismerete nélkül csak bátortalanul lehet előre­lépni . . . DRAGOS GYULA A szovjet nép jelenti SZOVJETUNIÓSZERTE kohászok bányászok, építők, szövőnők, s még sok más szakma dolgozói szocialista kötelezettségvállalásokat tettek a XXL pártkongresszus tiszteletére. A vállalások egyszerű szavai mögött mély tartalom rejtőzött: »Dolgoz­zunk kommunista módra!« E napok, ban nyilvánosságra kerülnek a vál­lalások teljesítését mutató tények és adatok. Tallózzunk1 bennük ... A sztálingrádi vízierőmű építői üzembehelyeztók a harmadik gép­egységet. Megkezdte . működését a sztálin­grádi alumíniumgyár első részlege, amely mái’ felhasználja a volgaí erőmű-óriás energiáját. A Donyec-medencében határidő előtt készítették el a 134 kilométer hosszú Észak-Donyec—Donyec-me. dence csatornát, amely kétszer any- nyj vízhez juttatja a medence váro­sait. mint amennyivel eddig öntöz­tek. A moszkvai »Ordzsonikidze« gyár­ban összeszerelték a 12 egységből álló automata gépsort, amely motor­blokkokat gyárt. A gépsoron egy idő­ben 315 forgácsoló, fúró és egyéb szerszám működik. Az egiész bérén, dezést ketten irányítják. Kolomnóban útnak indították az első 3000 lóerős »T—50« típusú die­sel-mozdonyt. Az uraiLi autógyárban lekerült a futószalagról az új, 5 tonnás teher­gépkocsi. Szverdlovszkban »megtette az. első lépéseket« a lépegető exkavátor, amelynek merítőkanala 50 köbméter terhet emel fel. Lipeckben üzembehelyeziték az or­szág legnagyobb elektromos kemen­céjét. amely már acélt is ad. Moszkvában és Leningrad ban ha­táridő előtt költözhettek új lakásba a családok. A GORKIJ! HAJÓGYÁR mérnö­kei elkészítették a 2700 tonnás tar­tályhajó tervét. Több gépkocsit, hűtőszekrényt gyártanak Csehszlovákiában Csehszlovákia ebben az évben több, mint 50.000 gépkocsit gyárt. Ugyanakkor jelentős ' mértékben emelkedik a hűtőszekrények gyártása is. amelyből idén százezret állítanak elő. Televíziós készülékekből az év folyamán 193 ezret gyárt a csehszlo­vák ipar. fotíaai bitéi az Albán A január 16-án Pekingben aláírt hosszúlejáratú kínai—albán kereske­delmi egyezmény érteimében a Kínai Népköztársaság 55 millió rubeles hi­telt. nyújt az Albán Népköztársaság­nak. Az egyezményt az 1961—1965 közti időszakra kötötték mes. A hi­telkeretből az Albán Népköztársaság három gyár teljes berendezését (gya­N ép köztársaságnak potfeldolgozó gyár, leni eldolgozó gyár és üveggyár), továbbá más gépeket, gépkocsi abroncsokat papírt, festé­keket, stb. vásárol a Kínai Népköz- társaságtól. Az albán fél a törlesz­tést 1931-ben kezdi meg és az 55 millió rubelt albán termékekkel tíz év alatt fizeti vissza. Harc a Trachoma ellen Jeruzsálemből jelentik: A Hadasz- sza orvosegyetem tudósainak sike­rült kiteinyéS'Z'terniök a trachoma ví­rusát. A trachoma sokmállió embert érintő súlyos szembetegség. Az egyetem által kiadott nyilatko­zat. amely közli a fenti eredményt, rámutat arra, hogy a tudósok most már a trachoma elleni immunizálást akarják megvalósítani. A nyilatko­zat megállapítja, hogy Észak-Afriká- ból és a közel-keleti országok­ból Tzraelbe érkező emigránsok 15— 20 százaléka szenved súlyos tracho­mában. Egyensúlyozógép A Barátsági Hónap előkészületei A miskolci vas-utasok készülnek a Magyar—Szovjet Barátsági Hónap megünneplésére. Az MSZBT elnök­sége legutóbbi , ülésén résztvett Bon- tha Lajosaié /elvtársmő megyei titkár. Az ülésen operatív bizottságot ala­kítottak. Az operatív bizottság fel­adata a Barátsági Hónap alatt szer­vező, irányító munkát végezni. Az elnökség az ünnepség alkalmából külön propagandistát jelölt ki. A propagandista feladata például, hogy kapcsolatot tartson a 28 baráti kör és más szolgálati helyek MSZBT fe­lelőseivel s a különböző rendezvé­nyeikhez jegyeket biztosítson. Az operatív bizottság úgy döntött, hogy a miskolci vasutasok központi ünnepélyét február 20-án 16 órai kezdettel az Erkel Ferenc kultúr­otthonban rendezik meg. Előadó: Turnai Lajos eLvtárs. a MÁV Igaz­gatóság vezetője. Az ünnepség alkalmával a szovjet kultúráról és technikáról ’ kiállítást rendeznek. Az operatív bizottság tagjai lettek: Mihalovics Ervin, a vasutas szakszervezet területi bizott­ságától. Pálinkás Margit a nőtanács részéről, Lenkei Béla a KISZ részé­ről. valamint Vadász József elvtárs. MSZBT elnök. A Barátsági Hónap keretében a nő-bizottság egy előadást és farsangi bált rendez. A szakszervezet a szov­jet írók műveiből a könyvikiállítást, a műsoros estet és a filmhét rende­zését vállalta. A szovjet emlékbélye- gékből legtöbbet a járműjavítóban adtak el. A temesvári Eiecbromótor-gyár egy kutató csoportja. Dán Teodorescu államdijas feltaláló mérnök vezeté­sével a gyakorlatban nagyszerűen bevált elektronikus egyensúlyozó-. gépet készített. E gép segítségével futószalagon egyensúlyozzák ki a gyárban előállított villanymotorok forgórészét. Emelkednek az átlagbérek Csehszlovákiában Csehszlovákiában a felszabadulás óta rendszeresen emelkednek a dolgozók reálbérei. Az Állami Statisztikai Hivatal adataiból kitűnik, hogy 1958 januárjától novemberig a munkások reálbére 2 százalékkal, a mérnök-műszaki dolgozóké 4.9 százalékkal, a hivatalnokoké pedig 5.3 százalékkal nőtt. A munkások átlagbére jelenleg 1.319 koronát, á mér­nök-műszaki dolgozóké 1.753 koronát, a tisztviselőké pedig 1.166 koro­nát tesz ki. A munkatermelékenység ugyanazon idő alatt 7.4 száza­lékkal lett nagyobb. A mai ifjúmunkás-nemsedék rászolgál a bizalomra Részlet: Valkó Márton, a Lenin Kohászati Művek igazgatójának cikkéből,amely megjelent az Ifjú Kommunista II. évf. 1. számában. Az Ifjú Kommunista szerkesztősé­ge azzal a kéréssel fordult Valkó Márton elvtárshoz, a Lenin Kohá­szati Művek igazgatójához, hogy mondja el az Ifjú Kommunista olva­sóinak: mit tettek eddig a pártnak és a kormánynak az ifjúság nevelé­séről szóló határozata végrehajtásá­ban? Hogyan segíti a munkásifjúság gondjainak, problémáinak megoldá­sát és a kiszisták, a munkásfiatalok hogyan viszonozták gondoskodásu­kat? — Meggyőződésem, hogy az ifjúság neveléséről szóló határozat végrehaj­tásának alappillére és záloga: bízni a fiatalokban. S ha ezt a bizalmat ap­rópénzre váltjuk: a munkásifjúságot romantikus, nagy feladatokkal bíz­zuk meg, az eredmény sem marad­hat el. Természetesen ez a határozat végrehajtásának csak az egyik olda­la. Mi nem csak kérünk, de adunk is a fiataloknak. Az a nagyarányú la­kásépítő akció, — amely sokszáz fia­tal házast is érint — szintén nagy tetszésre talált fiataljaink között. — De talán térjünk vissza először az érctömörítő felépítésére. Bátran elmondhatom: ez a munka országos jelentőségű akció volt. A KISZ fenn­állása óta ilyen nagyszerű teljesít­ményt még nem hajtottak végre az ifjúsági szervezet vezetésével mun­kásfiataljaink Diósgyőrben. Nézzük csak meg a dolog hátterét, s rögtön kiderül, miről is van tulajdonképpen szó. Még az 1950-es évek elején felme­rült az az elgondolás, hogy a borsodi kohóknak, — Diósgyőrnek és Ózd- nak megfelelő ércellátását egy S§jó- keresztúron felépítendő érctömörítő­vel kell biztosítani. Ide persze teher­pályaudvart, szolgálati lakásokat és irodákat kellett volna építeni. Szó volt arról is, hogv a miskolci reoülő- teret is átépítik. Ez a nagy munkálat, több mint fél milliárd forintba ke­rült volna. Meg is kezdték a munkát, vasutat fektettek, felvonulási épüle­teket húztak fel, s 1953-ban, amikor leállították a munkát, az építkezésre már ráment 15—16 millió forint. Az érctömörítő problémája azóta is nagy gondot okozott nekünk, mert nyersérccel dolgozni meg nem en­gedhető dolog, mondhatnám olyan „fényűzés”, amelyből senkinek sem lenne haszna, mert ez nagyfokú kokszpazarlással jár. A párt KB pót­tagja lévén, látva gazdasági helyze­tünket, nem nagyon kellett megagi­tálni magam, hogy a közeljövőben nem vághatunk bele egy ilyen fél- milliárdos építkezésbe. De mégis, tenni kellene valamit. A gépek zö­me megvan, az épület is adva van, csak át kell alakítani, ugyanis a ko­hó mellett 1948-ban épült egy üzem a vörösiszap felhasználására, de mi­vel ez méginkább drágította a nyers­vas árát, abbahagytuk a termelést. Ennek az épületnek az átalakítása már csak azért is kedvezett, mivel a kohó mellett van és a bunkerba me­het szalagon a tömörítvény. Az érctömörítő felépítésének ter­vét helyeselte a pártbizottság és a minisztérium is. A múlt év márciu­sában összehívtam a tervezőket és azt mondtam nekik: önök már sok­mindent megcsináltak, felépítették az oxigéngyárat, a salaktéglagyárat. De most nagyobb a feladat. Elmond­tam, hogy a sajókeresztúri érctömö­rítő három év alatt épült volna fel. Mi ezt természetesen kisebb mérték­ben megépíthetjük egy év alatt. A terepszemle után egy félóra múlva eldöntöttük, hogy az érctömörítőt mi is fel tudjuk építeni. Az építkezésre bankhitelt ic kaptunk, amit két év alatt kell visszafizetnünk. Elképzelé­sünket helyeselte Kiss Árpád1 elvtárs, a Tervhivatal elnöke is. Csupán a KGMTI mutatta ki, hogy amit mi csinálni akarunk, az drágább lesz, mint az eredeti. Máig sem tudom, hogy ezt hogyan mondották ki, de mindenesetre a tények alaposan rá­cáfoltak „kimutatásukra”. Amikor a gyár pártbizottsági ülé­sén is megvitattuk az érctömörítő felépítésének részleteit, elhatároz­tuk, hogy ennek felépítését a Kom­munista Ifjúsági Szövetségre, a fia­talokra bízzuk. Ügy véltem: a mi fia­taljaink nemcsak gyártakarításra, hanem nagyobb faladatok elvégzésé­re is képesek. Ezután a KlSZ-bizott- ságon szabályos, mondhatnám igaz­gatói beszámolót tartottam a felépí­tendő érctömörítő jelentőségéről. A fiatalok lelkesedése határtalan volt, s mint ahogy ezt a későbbiek mutat­ták, helyes volt megbízni e nagysze­rű feladattal őket. — A munka kezdetén a KIS? egy bélyegzőt készített, ezzel a felírással: „Ifjúság az érctömörítőért!” Ez a bé­lyegző rákerült valamennyi külső és belső (üzemi) megrendelésre. Ilyen bélyegzővel kapták a különböző meg­rendeléseket a Klement Gottwald Gyár, a Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár, a Láng Gépgyár és a többi üzemek. A KISZ-bizottság felvette a kapcsolatot ezeknek az üzemeknek szervezeteivel, kérték őket, hogy se­gítsék határidőre elkészíteni a szük­séges alkatrészeket. Munka közben adódtak nehézsé­gek, dé a fiatalok lendülete legyőzött mihden akadályt. A nyáron a Borsodi Mélyépítő Vállalat közölte velünk, hogy lét­számhiány miatt nem tudják időben megkezdeni a koksznnrbunker ala­pozási munkáit. A KISZ ekkor tár­sadalmi munkát hirdetett. S- megle­pő volt az eredmény! Két hét alatt több mint 900 fiatal dolgozott, s 4500 társadalmi munkaórában mintegy 650 köbméter .tőidet mnznntt.nlc' me a. szállítottak el dömperekkel. Volt nap, amikor mind az 56 KISZ alap­szervezet titkára, a KISZ-bizottság tagjaival együtt dolgozott. Az ifjú­munkások lelkes munkájának híre eljutott a városba is. Középiskolai diákok is érkeztek, hogy segítsenek ifjúmunkás társaiknak feladatuk végreha j tásában. Egy másik alkalommal a beton- gömbvas hiánya veszélyeztette az építkezés menetét. Ekkor a KISZ kérésére a 116-os iparitanuló intézet másodéves hengerész fiataljai két vasárnap, társadalmi munkával elő­teremtették a hiányzó 90—120 tonna gömbvasat. Akármelyik üzemré­szünkhöz fordultunk, hogy a- szük­séges alkatrészek határidőre elké­szüljenek, a KISZ máris ott termett, mozgósította a fiatalokat és frázis nélkül mondhatom, hogy az ifjúéá^i szervezet Diósgyőrben fennállása óta nem hajrázott még ilyen nagysze­rűen. Mi a helyzet jelenleg? Egy ilyen új üzem felépítése mi­nimum két esztendőt vesz igénybe. A tényleges munkát mi júniusban kezdtük s az volt a célunk, hogy ja­nuár 1_re a Sépek forogjanak. Ezt elértük: Jelenleg az elszívócsövek szerelése folyik és a hónap végére remélem, már tényleges termelőmun­kát végzünk. Hogy mit jelent ez? A többi között évi 8 százalékos koksz- megtakaritást. Ami nem kevesebb, mint 28 ezer tonna kokszot jelent. Ugyanakkor az érctömörítő üzemel­tetése egyenletesebbé teszi a kohójá­ratot, végső fokon tehát gazdaságo­sabb lesz a termelés, javul az acél minősége. Az eredményeken felbuzdulva most azt tervezzük, hogy a durva- hengermű korszerűsítésének patroná- lását is a KISZ-re bízzuk. Ez azt je­lenti, hogy 36 millió forintos beru­házással három lépcsőben, három év alatt az itt lévő gépparkot a kor mai színvonalára hozzuk. Ebben a munkában is számítunk a munkás- fiatalok, a KISZ segítségére. A dur­vahengerműben nemrégiben egy új kemencét építettünk fel, Birö Attila fiatal mérnök egyéni elgondolása, újítása alapján. Az újítás bevált, s csupán az újítási jutalom 60—70 ezer forintot tesz ki. A durvahengermű korszerűsítésében már csak azért is számítunk a fiatalok leleményessé­gére és lelkesedésére, mert például a blokksoron minden óra kiesés 70 ezer forintot jelent. A KISZ Központi Bizottságának IV. teljes ülése megvitatta — az MSZMP KB litmutatása alapján — a KISZ-nek a munkásifjúság között végzett munkáját, felada­tait. A napirend vitájában felszólalt Pataki László elvtárs. a KISZ Borsod megyei bizottságának titkára is, aki a többi között elmondotta: — A megye fiataljai nagyszerű eredményeket értek el a; KB takarékossági határozata óta. A Lenin Kohászati Művek fiataljai például nem egészen egy esz­tendő alatt felépítették a gyár érctömörítőjét. Ezzel csaknem 40 millió forintos megtakarítást, a következő két évben pelig újabb 53 millió 126 ezer forintos meg­takarítást érnek el. Ez az eredmény elsősorban annak köszönhető, hogy a Lenin Kohászati Művek kommunista igazgatója és gazdasági vezetői bátran támaszkod­nak a fiatalokra, bíznak a munkásifjúság alkotó erejében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom