Észak-Magyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-22 / 171. szám

4 BSZAKMAGYARORSZAO Kedd, 1958. július 22. 1 Slfí KIM) G VQ Gyengén játszó hazai csapat - megérdemelt csepeli győzelem Csepeli Vasas—Diósgyőri Vasas 1:0 (0:0) Diósgyőr 15.000 néző. Vezette: Vi­rágh F. A két csapat összeállítása: Csepel: Tóth — Bulla, Kóczián II., Takács — Ughy, Kleibán — Halász, Kisucaky, Gondos, Povázsai, Magyar. Edző: Jávor Pál. DVTK: Tóth — Werner, Szigeti, Jakobi — Török, Paul ás — Iván, Csányi, Papp, Fekete, Pál II. Edző Teleki Pál. Már az előmérkőzés lázba hozta a közönséget, mivel csak nehéz küz­delem után tudott a diósgyőriek má­sodik csapata győzedelmeskedni a jó erőkből álló csepeli együttes fe­lett. így érthető, amikor a »nagyok« összecsapása megkezdődött, szinte mindenki háromesélyesnek vélte a mérkőzést. Nem csalódtak, mert a Csepel nagy lelkesedéssel ve­tette magát a küzdelembe. Mégis a hazai csapat lépett fel támadó­lag és a 3. percben szögletet ért el. Török labdáját Papp kapta, aki egy csel után Ivánt szöktette, a jobbszél­sőt Takács csak szögletre tudta sze­relni. Az erőtlen szögletet a pesti védők könnyen hárították. Ellentá­madás során Bulla 18 méteres nagy- erejű szabadrúgása Tóth zsákmánya lett. Néhány eseménytelen perc el­telte után Kisuczky szögletét Tóth szépen léhúzta. A 11. percben Pál II. jó beadását Iván 5 méterről a jobb alsó sarok mellé lőtte. A kapukirúgást Papp szerezte meg, aki kitört a csepeli védők között és 10 méterről leadott nagy lövését a csepeli Tóth csak nehezen tudta vé­deni. A csepeliek Gondos távoli lövé­sével válaszoltak a hazaiak támadá­sára és a labda a bal kapufa mellett suhant el. Az első 20 perc játéka alapján megállapíthattuk, hogy eléggé »ál­mos« a mérkőzés, mindkét csapat fő­leg egymás hibás átadásai alapján jutott áít a félvonalon. A hazai csa­pat játékosaiból sokat kivett az el­múlt hetek megerőltető mérkőzésso­rozata, így nem nyújthatták azt a teljesítményt, amire képesek. A 25. percben parázs jelenet ját­szódott le a diósgyőri 16-oson be­lül. A kitörő Kisuczky — bár nem szándékosan, — megrúgta a diósgyőri kapust. Szerencsére különösebb baj nem történt és rövid ápolás után Tóth tovább védett. Érdemes feljegyezni, hogy az első félórában a hazai csatárok közül egyedül Papp vállalkozott — több- kevesebb — szerencsével lövésekre. A 31. percben szabadrúgáshoz ju­tott a hazai csapat. Szigeti állt a labdához,7de csúnyán fölé lőtte. A félidő hátralévő részében a ha­zai csapat valamivel veszélyesebben támadott, de a jól záró és szervezet­ten védekező csepeli védelemmel nem bírtak a sokat pepecselő csatá­rok. Virágh játékvezető elnézte az óráját (!) és korábban vetett vé­get az első félidőnek, de partjel- * zői tájékoztatása alapján tovább folytatták a küzdelmeket. Halász, majd Papp lövése az ese­mény. Szünetben a DVTK kerékpáros szakosztálya rendezett érdekes be­mutatót. .. ..... A második félidő is diósgyőri tá­rnád ás óikkal indult. Török sikerült cselek után Ivánhoz játszott, majd Pál II-höz került a labda, akinek be­adását Papp a 11-es pont tájáról ka­pura fejelte. Ellentámadás során a csepeli Halász lövése kerülte el a ha­zai csapat kapuját. Az 53. percben gólhelyzet adódik a csepeli ♦ kapu előtt, de Fekete nagyszerű beadását Csányi elügyetlenkedte. Két perc múlva Török vitte fel a labdát. Már a 16-oson belül volt, ami­kor félmagasan át akarta emelni a labdát a tisztán álló Csányi- hoz. A labda Kóczián kezén pat­tant, de a játékvezető érthetet­lenül továbbot intett. (Jogos 11-es volt!) Az 55. percben a csepeli balszélső megsérült, egy percig ápolták. Közben a diósgyőri csatársorban cserét eszközöltek, — szerintünk eeg helytelen cserét, — ugyanis Feketét, a legjobb csatárt a balszélre állítot­ták és valósággal tétlenségre kény­szer! tették. Ugyanakkor a rosszul játszó Pál II. középre került, de nem sok hasznát vette a csapat, mert a fiatal csatár sok hibával játszott. A 70. percben Povázsai tört kapu­ra, Jakobi csak nehezen tisztázta utolsó pillanatban a »’meleg« hely­zetet. A keményen játszó csepeli csapat fölénybe került és több lövést küldtek a hazai csapat kapujára, de vagy a jól védő Tóth tisztázott, vagy mellé szálltaik a lövések. A 78. percben Povázsai a part­vonal mellett Szigetivel csatá­zott. Povázsai lett a trvőztes és elfutott a balszéKső helyen egé­szen az alapvonal kezeiéig. On­nan átívelte a labdát a jobbol­dalra és a fedezetlenül ba -yott Halász a bal alsó sarokba lőtte a labdát. 1:0. (Tóth nem védhette a lövést.) A gól után is a vendégcsapat ve­szélyeztetett többet. Szigeti tört, '-lő­re. Panphoz. játszott, aki ismét Szi­geti elé tette a labdát,, de a közép­hátvéd csúnyán az üres kapu fölé lőtt. A csepeliek az utolsó percekben már az. időt húzták és hiába vezetett a hazai csapat az utolsó percben egy támadást — az eredmény nem vál­tozott. Ezen a mérkőzésen nem sikerült a DVTK-nak mégismételnie szerdai kiváló játékát. Megszakadt a mi sorozat. A csanat legtöbb sán kiütköztek a fáradtjáé idei. en­nek ellenére az első féHdebe-n töb­bet támadott, mint ellenfele. A második félidőben a játékve­zető a 11-es meg nem adásával a hazai csapatot hátrányos hely­zetbe hozta. A Csepel átvette a játék irányítását •---------------—----—ooo " »▼el­feko­és egy gólt sikerült -is elérnie, ami megpecsételte a hazai csapat sorsát. Helytelen volt véleményünk sze­rint a belső hármas, illetve a csa­társor legjobb tagjának, Feketének a balszélre való állítása, mert így szin­te ki lett kapcsolva a játékból. A látottak alapján a döntetlen ered­mény jobban megfelelt volna a játék képének. Tóth ezúttal is jól védett. A hát- védhármas legjobbja Werner volt Szerelései jól sikerültek, a megszer­zett labdákat is jó helyre adta. Ja­kobi megbízhatóan játszott:. Szigeti bizonytalan volt, közbelépései nem sikerültek. A fedezetkor volt a csa­pat legjobbja. Paulas átlagon felüli teljesítményt, nyújtott, de Török is igyekezett. A csatársorban egyedül Fekete játszott elfogadhatóan, a töb­biek. főleg a jobbszárny, igen nagy h i bas záza 1 ókkal j á is zott. A csepeli csapatlbatn a kapus jól vé­dett. A hátvédeknek nem okozott na­gyobb nehézséget a szárny asz°gett diósgyőri csatárok Remlogosftése. A két fedezet, hpsznosa-n játszott, a csa­társorban Gondos tetszett a legjob­ban. Virágh játékvezető elég rosszul, sok hibával vezette a mérkőzést. Paulovits Ágoston. Sok a a fyfytitktUkd, cL& tesz*, kcL••• Sikeresen sserepeitek kerékpárosaink Lengyelországban Az északmagyarországi kerékpá­ros válogatott a lengyel meghívás­nak eleget téve, július 7-én érkezett Krakkóba, hogy résztvegyen egy or­szágúti és két salakpályaversenyen. Szereplésükről csak a dicséret hang­ján emlékezhetünk meg, hiszen az észak-területi kerékpáros verseny­zők a lebonyolított versenyeken nem vallottak szégyent. Lengyelországi szereplésükről az alábbiakban számolunk be. Az érkezésük utáni napon került sor az országúti versenyre. A főver­senyzők 150 kilométeres nehéz hegyi terepen versenyezték, a II. osztályú versenyzők távja 90 km. volt. míg az ifjúságiak 40 kilométeres távon vet­ték fel a küzdelmet Az észak válogatottja a főverse­nyen az alábbi összeállításban in­dult: Kaszab Gyula, László Tibor, Orbán László és Kovács Imre ver­senyzők. Nagyszerűen indultak a magyar versenyzők. Az első negyven km. után Kaszab az élen versenyzett, de kiütközött rajta az előzőnapi utazás fáradalma és hiába pró­bált felzárkózni, a pihent lengyel versenyzők megelőzték. A főversenyben egyébként több olyan versenyző is indult, aki a hagyomá­nyos Varsó—Prága—Berlin Béke-kör­versenynek résztvevője is volt. A 41 induló közül végül Kaszab a 15. he­lyen végzett. A csapat többi tagja igen fáradt volt és Orbán 31.. László 35., Kovács 37. lett A II. osztálynak versenyében egye­dül Fábri indult, aki a 60 főt szám­láló mezőnyben a 32. lett. A legnagyobb sikert az ifjúsági Bányai Béla érte el, aki az ifjúsá­giak 40 km-es versenyében győz­tesként haladt át a célvonalon. Nagyszerű teljesítmény a fiatal Bányai eredménye, hiszen 99 versenyző közül verekedte ki ma­gának és a magyar színeknek a sikert. Ragyogó győzelméhez minden borsodi sportkedvelő csak gratulálni tud. Versenyzőink két alkalommal in­dultak el salakpályaversenyen. Az egyik verseny Rzesowban volt. ahol egy új stadionban mintegy 3000 né­ző előtt szálltak nyeregbe. Hatalmas sikerük volt a magyar versenyzők­nek akkor, amikor az üdvözléskor kapott virágcsokrot a nézők közé szórták. Először háromszor kettes párosversenyben vettek részt a ma­gyar versenyzők, ennek eredménye 25—25 pontarány volt. A 400G méteres üldöző csapat- versenyben a Kaszab, Fábri, Bá­nyai, László összeállítású magyar csapat több mint fél körrel előzte meg a dél-lengyel válogatottat. A pontversenyben a borsodi csa­pat 52:48 arányban győzött. Krakkóban ' ~»lt az újabb salakpá­lyaverseny, ahol sokkal erősebb len­gyel válogatottat állítottak ki a ma­gyar csapat ellen. Itt is párosver­sennyel kezdődött a küzdelem. A pá­rosversenyben. majd az azt követő 12 körös selejtező versenyben válta­kozó sikerrel szerepeltek a magyar kerekesek. Míg a .párosversenyben a magyarok értek el több pontot, ad­dig a selejtező versenyt a lengyelek nyerték. Nagy izgalom előzte meg a 4000 méteres üldöző csapa (vér­ié nyt. Aki ezt a versenyt megnyeri, az nyeri a viadalt is. A Kaszab, Fábri, Bányai, László összeállítású észak-magyar csa­pat nagyszerűen hajtva, fölényes győzelmet aratott. Ideje 6,00.2 volt. A pontverseny végeredmé­nye: Észak-magyar területi vá­logatott—Dél-lengyel válogatott 98:84. Az északreagyarországi verseny­zők tehát sikeresen szerepeltek Len­gyelországban. A csapat valamennyi tagja megtette kötelességét, lelkesein, nagy odaadással harcolt a magyar színek győzelméért. Tóth Dezső FALUSI PEDAGÓGUSOKKAL beszélgettem a közelmúltban. A gyermek, a jövő felnőtt embere állt beszélgetésünk középpontjában. A mi tizenhárom éves történelmünk egyik legszebb vívmánya az, hogy a gyermeket a »legdrágább kincs« mondással illetik. E mondás nem közhely. Társadalmunk, pártunk, államunk sarkig tárta az érvényesü­lés lehetőségeit ifjúságunk előtt, ta­nulhatnak a fiatalok, valóra vált­hatják álmaikat. A napjainkban lábrakapott »gyermekimádat« alapja lényegében az, hogy megkönnyeb­bült a gyermek felnevelése, hogy az ifjúság előtt szabad az út az érvé­nyesülés felé. Az elmúlt 13 esztendő gyökeres változást idézett elő a magyar társa­dalom szerkezetében. A magyar fa­lul kibillentette feudális elmaradóit- Hágából a fejlődés, gazdasági és kul­turális erjedés kezdődött. A feudális vagy félfeudális berendezkedés élet- szabályai egy-kettőre idejét múlt lim-lommá leltek: a ma felnövekvő nemzedék az emberek közötti új kapcsolatokról tanul újfajta élet­szemléletet és új szabályokat szív magába az iskolában és az életben. AZ ÖREGEK ÉS FIATALOK kö­zött, mióta világ a világ, mindig volt bizönyosfokú ellentét. Ez az' ellentét nemcsak fiziológiailag magyarázható. Magyarázható elsősorban azzal, hogy az idősebb korosztály beleszokván az | élet, a társadalom írott és Íratlan törvényeibe, megállapodott és in­kább hátra, mint előre tekint, elsza­ladt fölötte az idő és elvesztette ér­zékeit az új, a haladó iránt. Az öreg és fiatal közötti korkülönbségben, a társadalomban végbement változást is belesűrítette az idő. Az öreg em­ber ítéletében egy leélt élet tapasz­talatai sorakoznak fel, míg a fiatal élettapasztalatok hiányában jelené­nek lehetőségeiből a jövőt méregeti. nem soltat törődve az idősebbek ál­tal oly nagyrabecsült múlttal, mert ö a jövőben éli le életét. Az urak Magyarországának falusi fiatalsága jelenének lelietőségei alapján semmi jót nem tudott kiolvasni a jövőből. Az úri világ ketrecbe zárta a pa­rasztfiatalságot, s a kilátástalan jövő arra késztette a fiatalokat, hogy el­tanulják apáik gondolkodásmódját, okuljanak élettapasztalataikból, mert a zsellér fiára zsellérsors várt. A kis- paraszt kisparaszti sors várományo­sa volt. A középparasztoknál jelent­kezett már némi ígéretféle, mert ecry jólsikerült érdekházassággal kulákká lehetett a középparaszt fia, de neki is nagy szüksége volt szülei élet- tapasztalataira; a földvagyon-gyara- Vitás módszereiben nagy jártassággal bírtak a szülők. A múltban tehát kisebb volt az öregék és fiatalok közötti ellentét, mert a kél generáció közötti kor- különbsé gbe kevés, mondhatnánk semmi fényes társadalmi változást-OQÖ­Hivatalos totó-nyeremények A sportfogadások 1958 július 20-i 29. heti fordulójára 874.473 drb. két- hasábosnak megfelelő tippszelvény érkezett be a Sportfogadási és Lottó Igazgatósághoz. Felosztásra kerül összesen 1,574.051.40 forint. Az első és második nyerőosztályban egyfor­mán 393.512.85 forint, a III. nyerőosz­tályban pedig 524.683.80 forint ke­rül kifizetésre. Vigaszdíjra ezen a hé­ten 262.341.90 forintot fordítanak. Az I. nyerőosztályban 45-en értek el 12 találatot. A nyereményösszeg egyenként 8.745 forint. A II. nyerőosztályban 852-en értek el 11 találatot. A nyereményösszeg egyenként 461.25 forint. A III. nyerőosztályban 7.565-en értek el 10 találatot. A nyeremény- összeg egyenként 68.75 forint. A 10 és 11 találatos nyeremények kifizetése július 28-án, a 12 találato- soké pedig július 31-én kezdődik. (MTI) Az Totóeredmények 1958. július 20-i 29. heti totó­eredmények a következők: 2, X, 2, 1, 2, 1, 1, 1, 1, 1, 1, 2. MEGYEI TANÁCSTAGOK FOGADÓÓRAI Juhász Sándor, julius 23-án 11 órakor Széphalom, 13 órakor Mikóh^za, Tóth Barnáné, július 23-án délelőtt 9 órakor Tiszalaáány, Baranyi István, július 25-én reggel 8 órakor Viss, 13 órakor Kenézig, Turnai Lajos, július 25-én délelőtt 11 óra­kor Mezőkövesd, nem sűrített bele az idő: állt a ma­gyar falu a fejlődés országúlján. S Ml A HELYZET MA? A föld magántulajdon, mely a múltban nagy Hatalom volt a magyar faluban, mert a telekkönyv áltál méreteit meg az ember, elvesztette mindenek- folottmeget. A fíaiaisag nem ragasz­kodik a földhöz, sőt menekül löte, — a varos, az ipar jelenti számara a jö­vőt. Egyesem kizárólag azzal magya­rázzák ezt a sajnálatos tendenciát, hogy a beszolgaltatassal, az erősza­kos tsz.-szervezéssel, az örökös zak­latással élveitek a parasztok kedvet a földtől. Ez csak az érem egyik és nem is legdöntőbb oldala. A földtől való menekülés leglényegesebb oka az, hogy a parcellás földművelés ide­jétmúlt gazdálkodási forma; a ka­pás-kaszás földművelési módszerek roppant kiábrándítóan hatnak a mai fiatalságm. Az iskolában, a moziban, sajtóban, rádióban és 'minden szer­vezett és szervezetlen oktatáson igényességről, jobb kulturált életről hallanak és olvasnak fiataljaink, vágyódnak utána s vágyaik valóra- váltását nem látják biztosítottnak, ha szüleik nyomdokaiba lépnek. Az egyéni gazdálkodással ők sem vihe­tik többre, mint szüleik —, hát mi­nek bajlódjanak a földdel! Mennek az iparba s az ipar befogadja őket. »Ha gépre ülhetnék, a fene se vona­tozna naponta 80—100 kilóméiért a városba, maradnék és túrnám a. föl­det. De hogy én egész nap Izapaljak, vagy kaszáljak, azt már nem, nem nekem találták ki a kapálást«, —> mondotta az egyik parasztfiatal. A gépesített nagyüzemi gazdálkodással vissza lehetne hódítani a falusi fia­talságot a várostól. DE TÉRJÜNK VISSZA a nevelés területére. Az idősebb parasztembe­rek azt mondogatják, hogy ők kü­lönb fiatalok voltak a maiaknál. Tóth László sa jókeresztúri tanító szerint ez csak úgy állja meg a he­lyét, ha föltételezzük, hogy az akkori Öregek is jobbak voltak, mert a fia­talok az idősebbek után menneki Nos, az idősebb korosztály nagyon hajlamos arra, hogy megszépítve el- szelelt ifjúságát, »revolver ezzen«, mondván: lám, én milyen nagyszerű gyerek voltam, te meg... Egy másik sa jókeresztúri pedagógus határozot­tan azt állítja, hogy a mai fiatalok semmivel sem rosszabbak, - ■ mint a régiek, csak feszielenebbiil, a városi- járt emberek »nagyvonalúságával** viselkednek, másként udvarolnakt nem verik be egymás fejét egy lány­ért. És az öregekkel szembeni ma­gatartásukban van valami szokatlan jelenség: úgy tűnik, mintha egyen­rangúnak tartanák magukat az idő­sebbekkel. A parasztemberek ezt a viselkedést tiszteletlenségnek minő­sítik és nyakra-főre szapulják a fia­talságot. GULYÁS MIHÁLY (Folytatjuk.) Az atom segítségével A szovjet mérnökök és technikusok hasznos segítőtársuknak te­kintik a rádióaktív elemeket. A „békés" atomok ugyanis sok olyan titok nyitjára vezették rá a szakembereket, amelyek eddig nagyban gátolták a gyártási folyamatokat. A fentieket két példával bizonyíthatjuk. Ismeretes, hogy az acél minőségét a kénszennyeződés erősen rontja. A mérnökök már régóta kutatják, mi idézi elő a szennyeződést. Munkájuk során „segítségül hívták” a „bolygó atomokat”, vagyis acél nyersanyagába rádióaktív elemeket kevertek. A sugárzásmérő nyomon követte ezeket az anyagokat és megállapította, hogy a koksszal együtt érkező kén egyáltalán nem szennyezi az acélt. A „bűnös” tehát az a kénmennyiség volt. amit magában az ércben találtak. A szakemberek ezek alapján újabb eljáráso­kat dolgoztak ki az acél minőségének megjavítása érdekében. Hasonló eset fordult elő, amikor a csapágyacél minőségét vizsgál­ták. Kiderült, hogy az ötvözetben erős kalcium szennyeződés található. A mérnökök rádióaktív kalcium felhasználásával rájöttek arra. hogy ez az anyag az öntőhenger tűzálló falából hullik az elegybe és nem a salak­ból kerül oda, ahogy ezt korábban feltételezték. lej zöldségfélékből Üj eljárással, részben zöldségfélék­ből tej készíthető amely azután igen jól felhasználható a világ fejlődés­ben elmaradt körzeteiben, ahol ke­vés a szarvasmarha, illetve alacsony a tej hozam. Igaz, hogy az ember-készítette tej a csak nem-zsíros tej bizonyos alap­anyagait tarfalmazza, de növényi eredetű zsírokkal és vitaminokkal feljavítható. A tejkészítéssel azért kísérletez­nek, mert olyan »teljesértékű« tejet akarnak előállítani gyermekek és felnőttek számára, amely pótolja az igazi tejet a világnak azokon a pont­jain, ahova túl költséges lenne a- kon­zervtej szállítása. Az új tej pótló a tejkonzervek szállításának ötödéért továbbítható és rendeltetési helyén már csak vizet és helyileg beszerez­hető növényi zsiradékokat kell hozzá­adni. Az új tej tápórtékére vonatkozó kísérletek azt mutatták, hogy táp- értéke egyenlő a lefölözetlen rendes tejével. A kísérleteknél növényi zsi­radékként 90 százalék kókuszd'ó- olajjal és 10 százalék gyapot mag­olajjal egészítették ki a tejet. Ezeket a zsiradékokat oly mennyiségben tették hozzá, hogy a tej zsiradék- tartalma elérje a 4 százalékot. Regenerálódnak-e a magasabbrendű élőlények szervei? A Szovjet Orvostudományi Akadémia biológiai kísérleti intézeté­ben végzett kutatások azt bizonyítják, hogy a magasabbrendű élőlények is rendelkeznek regenerációs képességekkel. A tudósok néhány emlősál­laton — többek között majmokon is — kísérleteket végeztek. Az álla­tokba egy tized résznyire összezsugorodott lépet operáltak be, amely ké­sőbb teljesen regenerálódott és normális életfunkciót végzett. Ugyanezt tapasztalták a máj esetében is. Ezek a tapasztalatok óriási lenetósegeKeT: nyitnak az orvostudomány előtt az emberi szervek időelőtti elpusztulása elleni harcban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom