Észak-Magyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-10 / 84. szám

2

ÉSZAKMAGYARORSZAv.

Csütörtök, 1958. április 10.

Forró szeretettel fogadták a szovjet párt- és kormányküldöttséget

a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói

N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, A. A. Gromilco, a Szovjetunió külügyminisztere és J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete a Magyar Tudományos Akadémiáról a Csepel Vas- és Fémművekbe látogatott el. Útjára elkísérte Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első ’ titkára, Marosán György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, valamint más magyar államférfiak. A Csepelre vezető utakon sokan gyűltek össze, hogy koszöntsék a kedves vendégekét.

A Csepel Vas- és Fémművek bejáratánál Komjáthy László vezér- igazgató üdvözölte a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjait. N. Sz. Hruscsov válaszában szeretettel köszöntötte a gyár dolgozóit.

A küldöttség ezután megtekintette a még tőkés időkben épült régi csőgyárat, majd a népi államunk által emelt új csőgyárat és a szerszám- gépgyárat. Az ünnepélyesen feldíszített gyáregységekben, az útvonalakon mindenütt forró szeretettel, éljenzéssel fogadták a küldöttséget. N. Sz. Hruscsov mosolyogva, kalapját magasba emelve köszöntötte a dolgozókat, s közülük többetekéi beszélgetett.

Az üzemlátogatás után a nagytömegárugyár szerelőcsarnokában Nagygyűlésen találkozott a szovjet párt- és kormányküldöttség a csepeli dolgozókkal. A hatalmas csarnokot teljesen megtöltötték a dolgozók, s nagy tömegek hallgatták meg a gyűlésta nagycsarnok melletti helyiségekben. s a hozzá vezető utakon. Több mint tízezren vettek részt Vörös Csepel dolgozóinak e nagyszerű megnyilvánulásán.

A nagygyűlés résztvevői viharos lelkesedéssel, hurrá-kiáltásokkal, ti szovjet—magyar barátság éltetésével fogadták N. Sz. Hruscsovot, A. A. Gromikot, J. I. Gromovot, amint Dobi István, Kádár János, Marosa,n György. Biszku Béla, Kállai Gyula társaságában az elnöki emelvényre lépett. Az elnökség tagjai között volt Benke Valéria művelődésügyi miniszter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, valamint több más magyar államférfi, s a Csepel Vasmű vezetői.

Kiss Dezső, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának .f'elsó titkára mondott megnyitót, majd a magyar és a szovjet himnusz 'hangjai csendültek fel.

Ezután nagy taps közben Kádár János, ai zottságának első titkára lépett a mikrofonhoz.

MSZMP Központi.'- Bimezze a .rágalmazókkal szemben,

(Nagy taps.) *

— Ha ellenségeink az építés közben elkövetett hibáikról beszélnek, erre a mi válaszunk ez: A hibák is a mieink voltak és mi fogjuk kijavítani őket. Nektek ehhez, semmi közötök, mert nektek nem az fáj, hogy mi itt vagy ott hibáztunk és kicsit lassabban mentünk, mint ahogyan mehettünk volna, hanem az, hogy itt proletárdiktatúra, népi hatalom van és szocializmust építünk. (Úgy van, úgy van! Nagy taps.) Mi a hibákat a saját sorainkban tisztáztuk. Kinek mi járt, kiosztottuk. Akinek a fejét meg kellett mosni, megmostuk. Aki nem bizonyult jó vezetőnek, az nem vezető most már. De ez a mi ügyünk, a munkásosztály, a párt és a nép ügye. Ez nem az ellenség ügye. Az ellenséghez nekünk egy szavunk van: Mi a szocializmus, a népi hatalom, a proletárdiktatúra emberei és népe vagyunk. (Úgy van, úgy van! Heikes, ütemes taps és Hurrá! felkiáltások.)

— Kedves elv társak! Mi, akik a párt központjában, a kormányban és az Elnöki Tanácsban dolgozunk, 1956 november első napjától

abban a szent meggyőződésben cselekszünk, hogy nem mint nagy tudósok, hanem, mint minden becsületes magyar munkás, paraszt ember és értelmiségi dolgozó akaratának végrehajtói léptünk fel.

(Nagy taps.) Meri; nálunk, elvtársak, — beszélhetett bármit is az ellenség, a munkásosztály döntő többsége, a parasztság óriási többsége és az értelmiség jobbik és nagyobbik fele igenis a népi hatalom, a népi demo- krácia és a szocializmus mellett van (Úgy van, úgy van! Lelkes taps.] Persze azok az 1956 októberi—no vemberi—decemberi napok nehéz napok voltak. Emlékszem, amiko]

decemberben itt a Sportcsarnokban

összejöttünk a csepeli kommunista kollektívával, négy-ötszáz emberrel. Azt mondtuk: Elvtársak, vannak

még, akik butaságokat fecsegnek, sőt helyben, még az elleaiség támad, de a központban már mi. támadunk. S azt mondottuk: Bátrabban elvtársak, mert nekünk igazunk van. És az az aktíva, annak a kollektívának az elhatározása kisugárzott 29.000 emberre. Mi nem szeretünk dicsérni, de fogadják az elvtársak elismerő szavunkat azért, ahogyan azóta itt Csepelen harcolnak és dolgoznak. (Lelkes nagy taps.)

— Mi a lényege harcunknak? A szocializmusért vagyunk és a népi hatalom erősítése mellett vagyunk. Ennek része, hogy tiszta elvet vallunk és azt teljes határozottsággal valljuk. A proletár-nemzetköziség mellett vagyunk. ,

Nekünk testvérünk a világ minden munkása, bármilyen nemzetiségű is, s ellenségünk, meg ha magyarnak született is, az aki a reakció mellett és a népi hatalom ellen lép fel.

(Úgy van, úgy van, taps.)

Kedves elvtánsak, engedjék meg, hogy kifejezzem mindnyájunknak, akik ide eljöttünk magyar vezetők, azt a bensőséges, jó érzését, hogy a gyár kollektívájával olyan alkalomból találkozhattunk, amikor legdrágább és legkedvesebb testvéreink, a szovjet elvtársak itt vannak velünk. (Hosszantartó lelkes, ütemes nagy taps és felkiáltások: Szovjet—magyar barátság!)

— Kedves elvtársak! Párt- és kormányküldöttségünk járt a Szovjetunióban, Kínában, Romániában, a Német Demokratikus Köztársaságban. Pártunk és kormányunk képviselőit az országok népei olyan forró szeretettel és megbecsüléssel

fogadták, ami egyszerűen leírhatatlan. Amikor most egy esztendeje a S zovj etunióban j ártunk, bennünket, magyar vezetőket olyan szeretettel vettek körül, hogy meg kell mondanom őszintén, néha restek, ük maga árkát. Mivel, érdemeltük ki ezt a szere- tetet? Minket, elvtársak, sok néppel, a közös ügy köt össze és ón a Szovjetunióban, azt hiszem, az Önök nevében is mondhattam és az Önök szívéből is szólhattam.:

Nemzeti függetlenségünk, békénk, szocialista jövőnk egyik garanciája, hogy végig ki fogunk tartani a szovjet-magyar barátság mellett, akármiféle ellenség áskálódjék is.

(Ütemes, nagy taps.) És azt is mondottuk ott — ha a szovjet elvtánsak. jó tulajdonságainkkal és gyengeségeinkkel együtt becsülnek és barátjuknak neveznek minket — és. a szovjet nép minden fia: munkás, paraszt, értelmiségi, köztük olyan dolgozó szülők, akiknek gyermekei meghaltak a mi népünk szabadságáért és nemzeti függetlenségéért, azt mondotta, hogy becsüli a magyar népet és barátjának tekinti — akkor ez a mi népünkre olyan megtiszteltetés. amit csak a jövőben: fogunk igazán kiérdemelni. (Úgy van, úgy van. Nagy taps.)

— Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy a párt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében — és ha Dobi elvtárs egy pillanatra rámruházza hatalmát, az Elnöki Tanács nevében is — szívből jó erőt, egészséget, jövőbeni sikereket kívánjunk a csepeli proletariátusnak. Úgy dolgozzanak, és harcoljanak rendszerünk ellenségeivel szemben, hogy a Vörös Csepel név igazául érvényes legyen. (Hosszantartó lelkes, ütemes taps és- felkiáltások: Éljen a párt!)

Mi a szocializmus, a népi hatalom, a proletárdiktatúra emberei és népe vagyunk

Kádár János elvtárs felszólalása

*=* Kedves elvtársak! Kedves elv- iársnők! Műnk ás test véreim! A szovjet-magyar barátságnak erre a csepeli gyűlésére, erre a találkozásra közéletünk vezetőinek egy csoportja jött el.- Itt van Dobi elvtárs, Marosán, Kállai. Biszku, Csergő elvtárs, Benke Valéria elvtársnő és még közéletünk más vezetői; Engedjék meg kedves, elvtársak, hogy április 4-re, a mi nemzeti felszabadulásunk és . népszabadságunk születésnapjára gondolva pártunk.Központi Bizottsága, Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa és forradalmi munkás-paraszt kormányunk nevében átadjam önök- . bek mindannyiunk forró testvéri üdvözletét. (Taps.)

—* Kedves elvtársak! A Csepel Vasművek fogalom a magyar iparban. De a Csepel Vasművek' hagyományai fogalmat jelentenék a magyar munkásmozgalomban is. A mi szocialista forradalmi dalainkba sokszor bele volt fűzve a vörös Csepel neve. Ezt a nevet ez a gyár az első világháború időszakában érdemelte Iki, amikor forradalmi gócpontja volt annak a magyar munkásosztálynak, amely felkelt az imperialista háború ellen a békéért, a Habsburgok ellen a nemzeti függetlenségért és a burzsoázia ellen a szocialista forradalomért.

Mostanában megszoktuk, hogy őszintén és nyíltan beszéljünk egymással. Ez a szép és nagyszerű fogalom: Vörös Csepel, a mi négyévtizedes történelmünkben nem egyformán érvényesült. A két világháború közötti időszakban

a Horthy-fasizmus kegyetlen terrorral nehezedett rá ennek a gyárnak a munkásságára, tűzzel- vassal irtotta itt a szocialista forradalom képviselőit, mert tudta:

ha Csepelen, ebben a munkáskol- lekfivában erős a kommunizmus, akkor erős az egész magyar munkásosztályban és akkor elveszett a burzsoázia ügye.

— A második világháború időszakában is volt egy döntő időpont, amikor a fasiszták azt akarták demonstrálni, hogy a nép menékül a felszabadító szovjet hadsereg elől és felszólították Csepel dolgozóit, hogy ürítsék ki a gyárat és a szigetet. Akkor Csepel munkásosztálya — és meg kell említenem, a proletárasszonyok- kal az élén •— szembeszállt velük s nem volt erejük többé e felett a nép felett. (Nagy taps.)

— Azután eljött a felszabadulás napja. Megkezdődött a küzdelem, hogy új hatalmat teremtsünk, a nép hatalmát és hozzálássunk a szocializmus építéséhez.

Annak idején

1945 májusában az első munkaversen ji; az országban — a Kommunista Párt országos értekezletének tiszteletére — ebben a gyárban kezdeményezték és ezt a gyárat vitte, ez a munkás- kollektiva, az első helyre: megnyerték a munkaversenyt. Ez is forradalmi' tett volt, elvtársak, bár ezt kalapáccsal hajtották végre a munkások.

— Később más idők jöttek. A szocializmus alapjainak lerakásában ennek a gyárnak a kollektívája nagy szerepet játszott és ezért minden embernek, aki itt dolgozik — a haj- lottkoruaknak és azoknak a fiataloknak is, akikkel mi itt beszéltünk, s akik még csak most lesznek munkások — szerintem szent kötelessége, hogy a szocialista építés 13 éves eredményeit, a nép vívmányait, védelEzután hatalmas éljenzés közepette N. Sz. Hruscsov emelkedett szólásra: .

— Kedves elvtársaík! Barátaim! Engedjék meg, hogy átadj.fim5 Önöknek, a dicső csepeli gyár munkás- kollektívájának, a magyar munkás- osztály egyik élcsapatának a szovjet munkásosztály, a kettőszáz milliós szovjet nép testvéri üdvözletét. (Éljenzés és taps. hurrá kiáltások.)

— A világ összes munkásai testvérek. Az osztályszolidaritás szálai fűzik össze őket. A munkásoknak, a proletariátus, hatalmas hadseregének nagy, történelmi hivatása, hogy az emberiséget elvezesse a kommunizmusba. A munkásosztály a néptömegek évszázados vágyainak kifejezője. Éz az osztály testesíti meg a felszabadító harcokhoz szükséges energiát, kitartást. , Csák ez az osztály képes a nehézségek és a viharok legyőzésére.

— Különösen megnő a munkás- osztály szerepe a hatalom kézbevétele után. Mi, Önökkel együtt,

tapasztalatból tudjuk, milyen hatalmas erőfeszítéseket követel az új szocialista élet építése, hiszen munkánkat állandóan akadályozzák a régi világ erői.

A reakciós erők, — akik szeretnék örökre fenntartani a kapitalista rendszert, azokban az országokban, ahol az még létezik, s visszaállítani a kapitalizmust a szocialista országokban — támadásuk élét elsősorban a munkásosztály hatalma, a proletariátus diktatúrája ellen irányítják. Ok a proletariátus diktatúrájáról mint valami ijesztő dologról beszélnek. Azt állítják, hogy a proletariátus diktatúrája — kegyetlen hatalom. A kizsákmányolok, a dolgozók ellenségei számára e hatalom valóban nem gyenge valami. De a népnek, a dolgozóknak a proletariátus diktatúrája saját hatalmat, a demokratikus szabadságjogokat, biztosító rendszert jelent. Proletárdiktatúra nélkül a dolgozók soha nerr szabadulhatnának meg a kizsákmányolok uralmától. <

Mit jelent a proletariátus diktatúrája? A proletariátus diktatúrája annyi, hunt a munkásosztály vezető szerepe abban a harcban; amelynek- célja a tőke hatalmának megdöntése, a dolgozók államhatalmának kivívása és megszilárdítása, í: kommunista tá^a dalom fel érni **<e. A munkásosztály a leeéleniáróbh és a legforradalmibb osztály. Érdekei megegyeznek a dolgozók Összes többi rétegeinek életbevágó érdekeivel.

A munkásosztály győzelme megsza hadítja a parasztságot a földesural és kulákoik elnyomásától, a kisool- gárságot a kapitalista monopóliu- ■ mok jármától, az értelmiség számári

Lenin, a dolgozók nagy vezére és tanítója, sokszor magyarázta, hogy a proletárdiktatúra: a proletariátus és a dolgozók többi rétege, elsősorban a parasztság közötti osztályellen- áHasának, a kapitalizmus visszaállítására irányuló törekvéseinek teljes elfojtása, hogy véglegesen kialakíthassuk és megszilárdíthassuk a szocialista társadalmi rendet.

— Teljesen hazug az ellenségnek az az állítása, hogy a proletárdiktatúra kizárólag erőszak. A tőkések, a földesurak és szekértolóik szembeszegülnek a nép akaratával, akadályozzák a néptömegeket abban a törekvésükben, hogy életüket a szocializmus elvei alapján rendezzék be. Vajon mi történjék?

A népnek talán nincs joga ahhoz, hogy megtörje a társadalom elenyésző kisebbségét alkotó kizsákmányolok ellenállását és diadalra juttassa a társadalom többségét alkotó dolgozók akaratát és törekvéseit?

— Országunk munkássága és a dolgozó parasztság már 1917 októberében megdöntötte a kizsákmónyo- lók hatalmát. A földesurak és tőkések azonban a nemzetközi reakcióval szövetkezve megpróbálták visz>zaállítani a régi rendszert., polgár- háborút robbantottak ki, megindították az intervenciót. Mit tehettünk? Talán azt kellett volna megpróbálnunk, hogy a demokráciáról szóló szép szavakkal győzzük meg őket, amikor ezrével végezték ki a munkások és a parasztok legjobbjait? Vagy pedig az volt a kötelességünk, hogy a nép érdekében elfojtsuk az ellenség ellenállását. Csak

azért tudtuk megvédeni szocialista vívmányainkat, mert országunk munkásosztálya, dolgozói ingadozás nélkül legyűrték az osztályellenséget.

— Vagy itt van 1956 októbere, amikor fasiszta összeesküvők és szekértolóik maroknyi csopox'tja a külső imperialista reakciótól sugalmazva és irányítva, fegyveres erővel akarta kivenni a hatalmat a magyar munkásosztály, a magyar dolgozók: kezéből és újból vissza akarta állítani itt a kapitalista rendet. Beleegyezhettünk-e ebbe? Az Önök népi demokráciája, amely mint ismeretes, a proletárdiktatúra egyik formája, megbékélhetett-e a fasiszta elemek véres tombolásával? Természetesen ne“'

Tízezres tömegek köszöntötték a szovjet Hartes kormányküldöttség tagjait Miskolcon és Diósgyőrben----------~ u. * liUMU- c*.

m

agyar forradalmi erők kezdtek határozottan fellépni a fasiszta összeesküvők ellen és tevékenyen hozzáláttak a magyar forradalmi munkás- paraszt kormány politikájának megvalósításához, az imperialista , reakció az egész világon azt üvöltötte, hogy Magyarországon terror van; láthatjuk ebből, milyen aljas eszközökké; folytatja a reakció népellenes osz~ tárpolitikáját, hogy fenntartsa a k*' pitalistáknak a dolgozók fölötti taraL mát.

— Kedves elvtársák. engedjék meg, hogy felolvassak Önöknek egy részletet Lenin »Üdvözlőt a magyar munkásokhoz- című cikkéiből, amelyet, 1919 május 27-én írt. A# üze&rté, hogy a proletariátus diktatúrává feltételezi a kíméletlen szigorú, gyexő es határozott erőszak alkalmazását a kizsákmányolók. a kao’tahsták, & földbirtokosok és lakájaik ellenállásának elnyomására. Aki ezt nem éni

(F oly tat ás a 3. oldalén, j

A naptömegeknek joguk Tan ahhoz, hogy életüket a szocializmus elvei alapján rendezzék be

re— a munkásosztály vezetésével — a munkásosztály és az összes nem proletár dolgozó rétegek harcos szövetsége. E szövetség a proletárdiktatúra lényege.

pedig megteremti a nagyszerű lehetőséget, hogy ne a ki zsákmány olóknak, • hanem szeretett népüknek alkossanak; hozzanak létre kulturális értékeket. Ezen az alapon jön létA munkásosztály erdekei megegyeznek a dolgozók összes többi rétegeinek •életbevágó érdekeivel

N. Sz, Hruscsov elvtárs beszéde

— Az összeesküvők lázadását le- . verték. A magyar munkások, parasztok, dolgozók összeszedték erőiket és

a szovjet csapatok segítségével szét- ■ zúzták az ellenforradalmi banditákat . és megakadályozták őket abban, hogy letérítsék Mapvarcrszágot a helyes, szocialista útról. (Lelkes, nagy taps.)

— A burzsoá propaganda, amely »•a demokrácia virágzásának <-< tüntette fel a lázadás- napjaiban tomboló fasiszta terrort, azt rikácsolta, hogy Magyarországon az erőszak uralkodik, mert a magyar népi hatalom szervei a lázadás után megbüntették a népellenes puccs fő szervezőit.

Minden becsületes munkás tudja, bogy jobb a. börtönbe ültetni néhány tucat bujtogatót, mintsem veszélybe sodorni magát a népet. (Taps. felkiáltások: Ügy van!)

— Amikor a fasiszta lázadók, az eUenforradaknárok munkásokat, a szocialista építés ügyéhez hű, becsületes embereket gyilkoltak, az imperialista reakció helyeselte tetteike-i

Az ellenforradalmi csoportoknak nem sikerült letéríteni Magyarországot a szocialista útról

át a magyar asszonyok üdvözletét a szovjet népnek. ígérem, mindezt teljesíteni fogom.

Ezután arról szólt: — Hogyan lehetett az, hogy a magyar proletariátus 1956 októberében kiengedte kezéből a vérrel szerzett néphatalmat és ha ideig-óráig is, de megengedte, hogy ellenforradalmi bandák gavázdálkod- janak az országban. A szocialista 'társadalom építését csak a proletariátus diktatúrája tudja elvégezni. \Es magúk éppen akkor adták át ezt a hatalmat, amikor legkeményebben kellett volna érvényesülnie a proletariátus diktatúrájának. Ennek soha többé nem szabad megtörténnie elv- társak.

■F. R. Kozlov elvtárs pohárköszön- tője után Münniáh Ferenc elvtárs, u forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke mondott rövid pohárköszöntőt.

A meleghangú, baráti pohárköszöntők után az idő rövidsége miatt ott hagyták Lillafüredet és az állomásra hajtottak. Ott hatalmas tömeg kíséretében az egész város lakossága nevében Koval Pál, a városi pártbizottság első titkára búcsúztatta el a kedves vendégeket.

(Folytatás az 1. oldalról.)

között — felkeresett minket a megyei pártbizottságon egy kisebb küldöttség. Mint később megtudtuk, pártonkívüliek és kértek, hogy ők is résztvehessenek a fogadáson. „Mert — hangsúlyozták — mi pártonkívüliek is szeretjük a Szovjetuniót, nekünk is az ő harcosai hozták el a.

. szabadságot és a boldogabb- jelent. ■ Engedjék meg, hogy mi is Jdfqjezzük' (jrömiinket.”

Ezután Pricszol József kétte a szovjet vendégeket,, hogy fogadják a szerény ajándékokat — a hollóházai vázákat, a- DI.MÁVAG .remekbe készített .tintatartóját, a- tolcsvai borpince . borral megtöltött '■ gönci „ hordójának kicsinyített mását, de-* mizsonjgit, és sok egyebet olyan szeretettel, '■ ahogyan. azt számukra . a magyar elvtársak készítették.

A poharak ürítgetése közben Kozlov elvtárs mégegyszer - szólásra emelkedett és köszönetét mondott mindazért a sok nagyszerű, meleghangú, szívből jövő szóért, amely ■ elhangzott fogadásukon. A Borsod megyeiek rámbízták, hogy adjam át Hruscsov elvtárséknak az üzenetet,

. vigyem el az ajándékokat és adjam