Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-15 / 63. szám

I Hág proletárjai egyesüljetek l A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIV. évfolyam 63. szám Ára 50 fillé 1958 március 15. szombat NEGYVENNYOLC ESZMÉINEK MÉLTÓ ÖRÖKÖSE A SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ MAGYAR NÉP Száz-tizedszer ünnepli a magyar nép 1848 március 15 forradalmi em­lékét. 1848 március 15-én nemzeti történelmünk egyik legdicsőségese&b fejezete kezdődött: a feudalizmus és az abszolút izmus ' bilincseit széttörő első magyar polgári forradalomé. Ez a nap válaszút elé állította a népet. -Rabok legyünk, vagy szabadok?« — így vetődött fel a kérdés. Az ország katasztrofális elmaradottsága mind jobban meggyőzte a nemzet legjobb­jait, hogy a nemzet. alkotmányán gyökeresen változtatni kell. Ki kellett szakítani a nemzetei a hűbériség bilincseiből, leszámolni a feudalizmussal, s a parasztságot a nemzet egyenrangú tagjává tenni. A magyar haza. milliónyi, kisemmizettje polgárjogokat követelt. Ugyanúkkor mindjobban nyilvánvalóvá vált, hogy a nemesség önszántából nem mond le kiváltságairól, kényszeríteni kell rá. E törekvések mellett törtek lánd­zsát áradó lelkesedéssel 48-as elő­deink. 1848 tavaszán a párizsi forra­dalom adott végre szárnyakat a for­radalmi ifjúságnak. Petőfiék fel­ismerték a döntő pillanatot: -íme a forradalom fergetege már itt zúg a szomszédban, tenni kell és mindjárt holnap... Hátha holnapután, már késő lesz.« És megmozdult a pesti nép, a munkásaik, a kisemberek, a márciusi ifjúság. Vasvári Pál így gyújtotta forradalomra az ifjúság szívét: »Barátaink! Most lesz az utolsó űrnapja, — vagyis az úri vi­lág, a feudalizmus utolsó napja. — és fog történni az úr színének vál­tozása ... Esküszöm a szabadság istenére, hogy mindaddig nem fogok megnyugodni, míg a zsarnokság fené­jét gyökerestől ki nem irtjuk.« Már­cius 15-é.n reggel az egyre növekvő tömeg a nép nevében lefoglalta a sajtót, kinyomtatták a »Nemzeti dal«-t, és a nemzet 12 pontban fog­lalt 'követeléseit,- mely többek között magában foglalta a jobbágyfelszaba­dítást, a törvény előtti egyenlőséget; s a párizsi forradalom híres jelsza­vát: »Szabadság, testvériség, egyen­lőség!« Ez már nem kérvény volt, hanem forradalmi program, melyet a nép segítségével kívántak elérni. — »Micsoda nyomorúság kérni akarni, midőn az idő arra int, hogy köve­telni kell, nem papírral lépni a trón elé, hanem karddal,« — vallotta Pe­tőfi. Délután Petőfi a Nemzeti Mú­zeum lépcsőjéről hatalmas tömeg előtt elszavalta a Talpra magyart, melynek refrénjét az emberek eskü­ként ismételgették. A börtönből ki­szabadították Táncsics Mihályt, s diadalmenetben Pestre hozták. A forradalom győzött, meggyorsultak az események a pozsonyi országgyű­lésen is. így kezdődött. Ezék e történelmi nap legfőbb eseményei. E napon a dolgozó nép sorsdöntő módon avat­kozott be a magyar történelem fej­lődésébe. A pesti nép hatalmas vere­séget mért a Habsburg-uralomra és magyarországi helytartóira. A haladó politikai, mozgalmat a reformok szintjéről a forradalom színvonalára . emelte. A népek őszinte együttérzéssel, határtalan csodálattal figyelték a magyar- szabadságharc somét. Marx és Engels lelkesedéssel üdvözölték a magyar forradalmat és mindent el­követtek, hogy mozgósítsanak a ma­gyar szabadságharc érdekében. Az 1848-as magyar szabadságiharc füg­getlenségi harc és ugyanakkor szer­ves része, egyik legcsodálatosabb fejezete volt az európai forradalmak­nak. Testvére a francia, a bácsi, a ■ német, az olasz forradalmaknak. A nemzetközi reakció gyűlölettel nézte a magyar forradalmat, s ellenforra­dalmat szervezett a magyar nép for­radalmi törekvéseinek vérbefoj fására. A 48-as magyar szabadságharc több­szörös túlerővel szemben elbukott, s súlyos megtorlás következett. Halál­listát készítettek a forradalom »bű­nöseiről«, melyen Kossuth, Damja­nich és több lánglelkű forradalmár mellett ott volt Petőfi neve is. Az .aradi várná ne ban és környékén na­pokon át kivégző sortüzek dörögtek, s a Maros partián Havrau - hóhérai vértanuk százait kínozták halálra. Az aradi tizenhárom törzstiszt, ki­végzésének megrendítő emléke ma is élő figyelmeztetés, A forradalom elbukott, de a 48-as küzdelmek dicsőségét nem törölhette el az idő múlása. Eszméi előre mu­tattak egy évszázadon keresztül. Az úri Magyarország nemzeti történel­münk igaz tanításait hamis célok érdekében használta fel. Amikor 1348-ra emlékezett, nem a forra­dalmi örökségét, nem a nép forra­dalmi lendületét és elszántságát, néphez való hűségét ünnepelte. A tőkés földesúri Magyarország, ha szavakban hódolt is 48 emléke előtt, képmutatásból tette. Elég ha csak a Horthy-korszak ünnepségeire emlé­keztetünk. 48 forradalmi mégvát homályba süllyesztették,' elhallgat­ták vívmányait, lényegében meggya­lázták 48 minden forradalmi demo­kratikus tettét, vezetőinek tiszteletre­méltó emlékét. De így sem sikerült megfosztani a szabadságharcot nagy vonzóerejétől, éppen ellenkezőleg. 1848 forradalmi eszméit a megizmo­sodott magyar munkásosztály kapta örökségbe, mely kezdettől fogva leg­hívebb őrzője és gondozója volt 48 emlékének. 1848. március igazi forra­dalmi örököse a munkásosztály és annak forradalmi pártja lett, mely új érteimet adott a márciusi hagyo­mányoknak. Következetesen küzdött annak megvalósításáért. A munkás- osztály legjobb fiai, elsősorban a kommunisták voltak azok, akik a fasisztává lett úri Magyarország fék­telen terrorja idején is új erőt merí­tettek 48 szelleméből, 1942 március 15-én Petőfi szobránál, dacolva a rendőri rohamokkal, követelték: vesszen Hitler’! — és a háború! — Különbekét! — Független, szabad, demokratikus Magyarországot! A 48-as forradalmi örökség végrehaj­tása egy évszázadon át késlekedett. 1945-ben végképpen a felszabadult népi Magyarországra várt 48 örök­ségének megvalósítása. A szovjet fegyverek segítségével Magyarország is" visszanyerte függetlenségét. A szovjet vörös hadsereg hozta el né­pünk számára a várva-várt feliszaba­dulást, s így maradéktalanul, végre­hajthattuk 48 örökségét. De az -1956-os • októberi. elleni orr ad alom 1848 tiszta zászlaját ismét él ten meg­csúfolta, sárral mocskolta be, újabb kísérletet tett forradalmi örökségünk meghamisítására. Hogy könnyebben célt érhessenek, kölcsönvettek 1849 hőséinél?: nevét, jelszavait, hogy eb­ben a hagyomány szentelte álruhá­ban játszók ki, vezessék félre a be­csületes embereket, »Finomított« tör ténelemhami sí tó módszerekkel a március 15-i hagyományokat hasz­nálták fel ellenforradalmi, népelle­nes céljaik kivitelezéséhez. Megtévesztettek számos jóhiszemű embert, köztük legjobban a fiatal­ság egy részét, a „márciusi ifjúság” pózába állítva őket, mint a hős vö- rössipkások „utódait”, s „nemzeti szabadságra. demokráciáért való harcra” buzdították őket. Ezzel a va­lóságban a kapitalista restaurációért folyó harc dróton rángatott „előliar­cosaivá” züllesztették őket. Élő igaz­ság: a történelem az élet tanítómes­tere. De nem kell történésznek, csak éppen becsületes hazafinak lenni ahhoz, hogy átlássunk a szitán. Az a beállítás, amely az 1956 október 23-án kirobbant fegyveres ellenfor­radalmi felkelést a 48-as márciusi napokkal kívánja összehasonlítani, a legdurvább történelmi hamisítás, nemzeti becsületünk megcsúfolása. Kivel akarják elhitetni, hogy 1843 dicső hősei 1956 októberében a Mindszentyek, Észter-háziak, a vísz- szaözönlő horthysták oldalán, az el­lenforradalom mellett fogtak volna fegyvert? Azok ellen támadtak vol­na. akik örökre megdöntötték 48-as szabadságharcunkat vérbefojtó Ro- manovok uralmát, akik hősi harc­ban legyűrték saját kizsákmányolói- kat, akik a mi földünkről is elker-’ gették a német és októberben ismét visszalopakodó magyar fasisztákat, s ezzel lehetővé tették a városi és fa­lusi kizsákmányolok elűzését’ Azok ellen, akik az emberiség nagyobbik felével együtt távoltartjáik tőlünk a háború veszélyét? Népünk szeme már kitisztult. Igazi érdekeiért küzd. Világossá vált minden józan törté­nelem szemlélő előtt, hogyha fordu­lat nem következett volna be. telje­sen úrrá lett volna - a kapitalista res­tauráció. Jól tudjuk, hogyha a reakciósok­nak sikerült volna a magyar népet kiszakítani a szocializmust építő né­pek nagy családjából, ez nemcsak gazdasági romlást jelentett volna né­pünknek, de a íélíeudális, félgyar­mati állapotok visszaállítását is. to­vábbá nemzeti függetlenségünk el­vesztését is. Nemzetünk történelmi sorsa mélyérteim űen kifejezi azt a nagy igazságot, hogy népünk sza­badságának, hazánk függetlenségé­nek legfőbb biztosítéka: hű szövet­ségesünk, a Szovjetunió. 13 év óta a háromszínű nemzeti zászló és a munkás nemzetköziség vörös lobogója egymás mellett leng. Elért eredményeinkre hivatkozva — a hibák mellett is bátran mondhat­juk: nem engedjük ki kezünkből többé 48 lobogóját. Tanultunk. Nem fagyjuk elrabolni a magyar néptől mindazt, amit 1848. 1919 és 1945 hő­si harcai eredményeztek. Miénk ez az ország gondjával- bajával, jövőt ígérő nagy örömeivel együtt, és a szocializmust- építő ma­gyar népé 1848 dicsőséges forradal­mi hagyományai is. Ko'vács Jánosné, a mezőkövesdi Béke Termelőszövetkezet elnöke. A szövetkezet 32 tagja közül 27 nö. Kovácsnét 1956 decemberében vá­lasztották elnökké, amikor újjáalakultak. Együttesen felléptek es meqvédték a termelőszövetkezet vagyonát. I,... .................................................................................................................................... S zovjet kormánynyilatkozat a vietnami kérdésről A szovjet kormány nyilatkozatot adott ki azzal a levéllel kapcsolat­ban. amelyet Pham Van Dong. a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke március 7-én inté­zett a dél-vietnami hatóságokhoz. A szovjet kormány — hangzik a nyilatkozatban — maradéktalanul támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság ' kormányának újabb kezdeményezését, amelynek alapján javasolta a dél-vietnami hatóságok­nak, szervezzék meg az észak- és dél­vietnami hatóságok képviselőinek mielőbbi találkozóját és ezen vi­tassák meg a felék fegyveres erői­nek csökkentését. A szovjet kormány a fenti kezde­ményezést komoly lépésnek tekinti a vietnami felek között szükséges bizalom megteremtésére és így az ország egységének békés helyreállí­tására. Nyilatkozata végén a szovjet kor­mány kifejezi reményét, hogy a. szó- banforgó javaslatok kedvező vissz­hangra találnák a dél-vietnami ha­tóságoknál, az indokínai kérdésben megtartott genfi értekezleten részt- vett országok, köztük az. Egyesüli; Államok kormányánál, valamint az összes érdekelt államok kormányai­nál. (MTI) Ünnepélyesen kiosztották az 1958. évi Kossutli-díjakat Pénteken délelőtt az Országház kupolacsarnokában adták át az 1958. évi Kossuth-díjakat. Az ünnepségein megjelent dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyet­tese. Fock Jenő és Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kárai, Rónai Sándor, az országgyű­lés elnöke — az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai Nagy Dá­niel, az Elnöki Tanács elnökhelyet­tese, Nagy József né könnyűipari mi­niszter, Benke Valéria művelődés- ügyi miniszter, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, továbbá a politikai és kulturális élet számos más vezető személyisége. A Koissuth-díjákat dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke nyújtotta át. — Népköztársaságunk kormánya 11. alkalommal osztja üti a Kossuth- díjalkat, a kormány elismerésének ezt a magas megnyilvánulását azok­nak, akik tudományos, művészeti és gazdasági életünk területén kiemel­kedőt alkottak és tevékenységükkel segítették a szocializmus építését or­szágunkban. Az idei Kossuth-díj kiosztás kü­lönbözik az előbbiektől, főleg az el­lenforradalom előtt adott hasonló kitüntetésektől abban, hogy a kitün­tetettek névsorát nagyobb minőségi követelmények alapján határozta meg a Kossuth-díj bizottság és erő­sítette meg a kormány. Erre szük­ség volt azért is, hogy emeljük a Kossuth-díj jelentőségét, tekintélyét és hogy valóban olyanok kapják meg, akik a köz számára értékeset alkottak. Éppen ennek az elvnek alapján nem minden területről vá­lasztottunk ki jelölteket a kitünte­tésre. Ez azonban nem jelenti azt. hogy más területeken nem végeztek hasznos, értékes alkotó munkát de kiemelkedő eredményt ott nem tud­tunk megállapítani. • Reméljük, hogy a legközelebbi Kossuth-díj kiosztá­sakor már ezeken a területeken is találhatunk ilyeneket. A kitüntetetteket ösztönözze to­vábbi munkára, alkotásra a kormány és dolgozó népünk megbecsülése, közérdekű, hasznos tevékenységre. az ország, a dolgozó nép, a magyar szocialista építés hasznára és javára — mondotta dr. Münnich Ferenc. Ezután Konya Albert, a Tudomá­nyos és Felsőoktatási Tanács titkára ismertette a kormány határozatát az 1958. évi Kossuth-díjak odaítélésé­ről. s dr. Münnich Ferenc átnyúj­totta a díjúkat. I. A kormány a tudományok, talál­mányok, újítások, á termelőmunka módszerének alapvétő tökéletesítése terén "elért eredményeikért a Kos­suth-díj I. fokozatával és a velejá­ró 50.000 forintos pénzjutalommal tünteti ki Erdős Pált, az MTA le­velező tagját, a számelmélet, a függ­vénytan, a halmazelmélet és a való- szinüségszámítás terén elért eredmé­nyeiért. dr. Straub F. Bruno akadé­mikust, egyetemi tanárt, a biológiai fehérje szintézis területén kifejtett értékes munkásságáért. A Kossuth-díj II. fokozatával és a velejáró 35.000 forintos pénzjuta­lommal tünteti ki dr. Arany Sándort, a mezőgazdasági tudományok dokto­rát, a talajtan és a talajjavítás terén kifejtett tudományos munkájáért; Benedikt Ottót, az MTA levelező tagját, egyetemi tanárt, egész élet­művéért; Erdey László akadémikust, egyetemi tanárt, az analitikái kémia területén végzett, indikátor-kutatá­saival elért eredményeiért; dr. Gre- guss Pál egyetemi tanárt, közel négy évtizedes felsőoktatási munká­jáért, valamint , »Xylotomisehe be­stimm ung der heute lebenden gym- nespermen« című művéért;; Hidasi Istvánt, a Középdunántúli Szénbá­nyászati Tröszt igazgatóját, a szén- termelés fokozása térén, elért ered­ményeiért. különösen a szénrakodás gyorsítását és megkönnyítését szol­gáló rakodógép szerkesztéséért: Ko- rach Mór egyetemi, tanárt, egész életművéért; dr. Molnár Bélát, az orvostudományok kandidátusát, a se­bészet terén, különösen a sebészek nevelése és továbbképzése érdekében végzett több évtizedes tevékenységé­ért; Túróczi-Trostler József akadé­mikust, egész életművéért, közel fél évszázados tudományos munkásságá­ért; Verő József egyetemi tanárt »Általános metallográfia« című könyvéért, valamint a fémek krislá­\ > uoaív\<;im*lomá« nem ragaszkodik ahhoz, hogy a német újraegyesítés kérdése szerepel\en a esúesta Iáik ózó napirendjén Bonn (Reuter) Kurt Georg Kiesinger, az Aden- auér-párt külpolitikái; . szakértője sajtóértekezleten kijelentette: Ny Li­gát-Németország nem ragaszkodik ahhoz, . hogy a német újraegyesítés kérdése szerepeljen a csúcstalálkozó napirendjén. Kiesinger kijelentette: »Sohasem mondtuk azt, hogy az újraegyesítés kérdésének minden körülmények kö­zött szerepelnie kell a csúcstalálkozó napirendjén, hanem azt hangozta c- tuk. hogy amely pillanatban az euró­pai biztonság kérdése napirendre ke­rül. nagyon veszélyesnek látnok, ha ezzel kapcsolatban nem vitatnák meg az újraegyesítés kérdését is.« (MTI) lyosodásának kutatása terén, éléi c eredményeiért. A Kossuth-díj ILI. fokozatúval es a velejáró 20,000 forintos pénzjuta­lommal tünteti ki dr. Bayer István tanárt, az általános és középiskolai fizikaoktatás érdekében végzett ki­váló munkásságáért; Bojtot Miklósi, a balkányi állami gazdaság igazga­tóját, az. állami gazdaság vezetésében elért kiváló eredményeiért; Bors Károly tervezőmérnököt, geodéziai műszerek szerkesztéséért, több -- a világpiacon is versenyképes korszerű •műszer kidolgozásáért; Gyurko lst~ ván vájárt,/a :szénbányáiS-zatban fel­mutatott kiemelkedő ■ termelési és mimkamódszerátadásban • elért ki­váló eredményeiért;'. Medve Ferenc élőhengerészt, a termelésben tanúsí­tott példaadó magatartásáért, fegyel­mezett, jó munkájáért és újításaiért: Pánczél Sándor művezetőt, 25 éves kiváló gyógyszeripari munkáságáért, különösen á Papavenn-gyárlás tech­nológiai fejlesztéséért; Szabó István termelőszövetkezeti elnököt és Kacsó Sándor agronónrust (a díjat egyenlő arányban megosztva) a termelőszö­vetkezet vezetésében elért kiváló eredményeiért: dr. Tömörkényi Lász­lói, a szegedi kenderfonó főmérnö­két, a kenderfenóipar fejlesztése érdekében. végzett többévtizedes eredményes munkájáért; Vásárhelyi Boldizsár egyetemi tanárt, a hazai útépítés tudományos kialakításában és fejlesztésében elért kiváló mun­kásságáért. II. A kormány a művészeteik terén ki­fejtett munkásságáért a Kossuth-díj I. fokozatával és a velejáró 50.000 forintos pénzjutalommal tüntette ki Dési-Huber István festőművészt (Posthumus) egész életművéért. A Kossuth-díj II. fokozatával és a velejáró 35.000 forintos pénzjuta­lommal tüntette ki Medgyaszuy Vil­ma előadóművészt, az új magyar dalircdalom megértése és megszeret­tetése érdekében végzett több évtize­des tevékenységéért. Több évtizedes kiváló balettoktatói és balettművészi tevékenységéért Nádassy Ferenc ba­lettművészt; Rajz János színművészt, kiemelkedő szípházi. és filmalkotá­saiért; Tárai Vilmos, Banda Ede, Iványí József és Szűcs Mihály elő­adóművészeket (a díjat egyenlő arányban megosztva) a klasszikus, valamint a magyar zeneművészelv . kiváló tolmácsolása és népszerűsí- | lése terén végzett munkájáért. í A Kossuth-díj III. fokozatával és | a velejáró 20.000 forintos pénzjuta­lommal tüntette ki Hincz Gyula festőművészt, eddigi művedért, külö­nösen kiváló köny villusz,trációdér t: Kollányi Ágoston filmrendezőt, több nagysikerű természettudományos is­meretterjesztő és népszerű tudomá­nyos filmalkotásáért. Dési-Huber István Kossuth-díjét özvegye vette át. A kitüntetettek nevében dr. Bayer István mondott köszönetét, majd * oárt és a kormány megjelent veze­tői szívélyesen elbeszélgettek az új Kossuth-díjasokkal. (MTI;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom