Észak-Magyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-11 / 59. szám
K*?äd, 1958. március 11. fiSZAKMAr'' * RORSZÄG 5 o LVASOINK ÍRJAK A lakásrédelemről MA, amikor oly sok szó esik a lakásokról, nemcsak, az újak építésére, hanem a már meglévőik megóvására is figyelmet kellene fordítani. Azt hiszem, az még nem történt meg soha, hogy valamelyik lakást ellenőrizték volna, hogy a lakó megfelelő módon vigyáz-e rá. Pedig milyen hasznos volna ez. Fát aprítanak az új házak parkettjén, rongálják a falaikat, stb. Hatásos lenne, ha a közeljövőben bevezetnék az ellenőrző körutakat és nemcsak, megállapítanák a pusztulást, hanem bizonyos pénzösszegig meg is büntetnék a vétkes lakót. Mindnyájunk érdekében vetem fel ezeÄef a gondolatokat és szeretném, ha mások is hozzájárulnának javaslataikkal, hogy végre meg tudjuk valósítani az igazi szép, tiszta Miskolcot. Takács Imre Miskolc, Vörösmarty utca. Egészségügy az abaújszántói járásban A leiszabadulás előtt az abaúj- szántói és gönci járás területén mindössze egy tisztiorvos és öt körzeti orvos végezte a gyógyító munkát. Milyen más most! Kilenc körzeti orvos, három szakorvos (szülész, gyermekorvos és tüdőgyógyász), két kórházi orvos, egy tisztiorvos, valamint egy járványügyi felügyelő orvos őrködik a dolgozók egészségén és ad segítséget a betegeknek. Boldogkőváralján tbc. kórház, Abaúj- szántón gondozó intézet létesült. Ugyancsak Abaújszántón 12 ágyas szülőotthon áll a dolgozó asszonyok rendelkezésére. És a felsorolás még most sem teljes. Bölcsődék, napköziotthonok létesítése jelzi, hogy jó úton járunk. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy most már minden tökéletes nálunk. A járásunk területén lévő üzemek tisztántartása és az egészségügyi feltételek még sok helyütt korántsem tökéletesek. Néhol nem működnek a mosdók, másutt a vízellátással van baj és a WC-k sem mindenütt megfelelők. Bőven akad tehát javítani való is. Az eredmények azonban ösztönöznek és remélem, hogy a további javulás nem fog elmaradni. Szádeczki István Abaújszántó A többiek gyalogolhatnak... SOKSZOR ELŐFORDUL, hogy Kisgyőr és Harsány községbé utazók már fél órával a busz indulása előtt izgatottan sorakoznak a MÁVÁ UT állomáson, mert félnek, hogy lemaradnak. De miért csak visszafelé van ok aggodalomra? — gondolhatná valaki. Hiszen ha pl. 60 személyt behoznák, akkor talán vissza is visznek annyit. Sajnos ez nem így van. Bár egyforma számú buszjárat közlekedik oda és vissza, hogy mennyi embert szállítanak el, ez viszont sokszor a vezetők szeszélyétől függ. Nem akarjuk mi azt, hogy szabálytalanságot csináljanak, de meg kell találni a módját, hogy minden utast visszaszállítsanak, mert aki bentragad, az gyalogolhat haza. Fegyverneki Lajos Kisgyőr Ünnepi műszakot tartunk BÁNRÉVE ÁLLOMÁS FORGALMI és kereskedelmi dolgozóit az elmúlt fiat hónapi jó munkáért megjutalmazták. Sokan nyerték cl a „Kiváló dolgozó” címet és kaptak meg egy heti fizetésnek megfelelő pénzjutalmat is. Az eddigi jó munka, no meg a dicséret is tovább ösztönöz minket. Elhatároztuk, hogy csatlakozunk a Rákosrendező állomás dolgozóinak versenyfelhívásához és vdllalju\, hogy első negyedéves tervünket, hazánk felszabadulásának 13-ik évfordulójára tartandó ünnepi műszakkal túlteljesítjük. Tudatában vagyunk annak, hogy nem kis dolgot vállaltunk, de bizalmunk a párt és a kormány politikája iránt úgy gondoljuk elég erőt ad majd vállalásunk becsületes teljesítésére. A bánrévei dolgozók nevében: Murányi Mihály Barátaink búcsúztatása A szovjet hadsereg egy csoportja hogy a szovjet nép a magyar nép hagyta, el városunkat, Tokajt, a mi- őszinte barátja volt mindig és to- nap. Ünnepséget rendeztünk a tisz- vábbra is az marad, teleinkre. Pirospozsgás arcú fiatal és A kedves ünnepség végén átadták Idősebb katonák jöttek el közénk, a távozóknak a helybeliek ajándékát: Balázs Ferenc elvtárs párttitkár kö- 3 bordó bort, Tokaj bortermésének szüntette a szovjet harcosokat. Az javából. üdvözlő szavakra a szovjet parancs- Derűén y Gyula «ok elvtárs válaszolt. Hangoztatta, Tokaj. Mozgalmi színpad kezdi meg munkáját Miskolcon Borsod megyében több mint 300 öntevékeny színjátszó csoport dolgozik és szakmai továbbképzésükre nagy gondot fordít a tanács művelő-. dési osztálya. A csoportok fejlődése1 érdekében az idén például »'mozgalmi színpadot« rendeznek Miskolcon, a Bartók Béla művelődési otthon- < ban. A mozgalmi színpadon bemuta- 1 tott operetteket és színműveket a' rendezők s a színjátszók a szakemberekkel közösen vitatják meg. Az idén nyolc falusi öntevékeny színjátszó csoport tart ilyen előadást. Az első bemutatóra március végén kerül sor. A perkupái színjátszók a János vitézt, a putnokiiak pedig a Tacskó c. színművet adják elő, majd közös, megbeszélést tartanak'. „Az igazat mondd, ne csak a valódit a Kedves, meleghangú ünnepségen J emlékezett meg a miskolci Zrínyi * Ilona leánygimnázium tanulóifjúsága a a nagy proletárköltő, József Attila + születésének évfordulójáról. A Béke- B moziban megtartott ünnepségen Jo- f zsef Attila életművét Balogh Márta f IVId. osztályos tanuló méltatta. Ko- A moly felkészülésről, a nagy költő iránti tiszteletről tanúskodó megemlékezése rendkívül magasszínvonalú, értékes- volt. Kedves színfolt volt II. Kovács Mihály középiskolai tanár, József Attila egykori iskolatársa megemlékezése a költővel közös diákköri élményeiről, valamint Hajdú Béla írása József Attila miskolci kapcsolatairól, amelyből á költő életének eddig kevésbé ismert mozzanatait ismertük meg. József Attila szerelmi lírájából adott ízelítőt Aranyos Mária Illa. osztályú tanuló. Az anyjához való ragaszkodást, a szülői tiszteletet tükröző verseiből hallottunk néhányat Ruszinkó Mária, a Miskolci Nem- zeti Színház tagja, az iskola tavaly r végzett növendéke művészi előadási,- f ban. A forradalmár József Attila költészetét Horváth Gyula, a Miskolci Nemzeti Színház művésze szólaltatta meg négy József Attila-vers remekbesikerült előadásával, köztük a »Thomas Mann üdvözlése« cíművel, amelynek egyik sorát — a címünkben is idézettet — előadásának címéül is választotta. A költő megzenésített verseiből Oláh Judit IVjd. osztályos tanuló magaskullúrájú énekelöadásában hallottunk, Papp Judit IV/d. osztályú tanuló művészi zongorakíséretével. A műsor összekötő szövegét Tóth Mária IVjd. aszályos tanuló mondta. A kedves, meleghangú megemlékező műsort a József Attila életéről készített diafilm vetítésével zárták. A műsoros megemlékezés, annak színvonala, bensőségessége, arra mutat, hogy a gimnázium növendékeiben mélyen él a nagy proletárköltő iránti tisztelet és szeretet. 13 000 csirke egy kelésre Cl lébementem a tavasznak. Szikszón találkoztam vele. Már jóideje csalogatott. Be-beüzent ide, a Szinva-parti kőrengetegbe: — Ne szomorkodjatok, jó emberek, jövök már, jövök. Sietek én, csak ne legyetek annyira türelmetlenek —- üzent, s üzenetén kívül más sem ért hozzánk. Tegnap aztán elcsíptem a betyárt. Orgonabokrok vesszőjéről csodálkozott rám. -Pufók, zöldesbarnás babaarca — úgy láttam — nevetett. Langyos napsugarak bizsergették barna hártyahomlokát egy régi szikszói udvarház udvarán. Mondják nekem, hogy valamikor zárda volt ez az épület, magas kőkerítéssel, ablakán rácsokkal és sok-sok fekete fátyollal. Szerencsére jó pár éve gazdasági iskolának adták át a szobákat. Most meg csirkék tanyája a ház. Keltetőgépek zúgnak kitartóan a nagy termekben. 13 000 tojásban készül világra a sárga, meg & fekete bolyhos élet. — Csip-csip! Én már ki is bújtam — mutogatja magát egy kendermagos jelölt. Hiúsága után ítélve, bizonyára tojó lesz belőle. Többségben vannak a feketék. Az állomásvezető felesége mondja, hogy a mi vidékünkön a kendermagos tartása a leggazdaságosabb. — Csip! Csip! Rám is tessék nézni — csipog egy sárga újszülött. Egy év múlva biztos fényes, vöröstollú kakasként uralkodik majd valamelyik szemétdombon. Ám, nicsak! Tovább csipog a szószátyárja. Igaz, én nem értek ezen a különös, monoton ritmusú nyelven, de Korpa Istvánba keltetőállomás vezetője vállalja a tolmácsolás nehéz feladatát. Ebből kitűnik, hogy a kis kakasifjonc pesszimistán ítéli meg saját jövőjét. Szűknek találja a falusi parasztporta világát. Modern társadalmi életet kívánkozik élni, csakhogy az emberek — ezek az érthetetlen lények, akiket az ő gondozására rendelt a sons — nem ismerik el a kis, csip-csip kakas kívánsága jogosultságát. — Nem mintha nem kelnének el a csirkék — magyarázza az állomás- vezető — már a jövő hetem is elkelt. Március 5-én kelt az első sorozat, előre eladtuk mind a 13 000-ret. Március 12-re várjuk a másik 13 000 kelesét, amelyet már szintén előre lekötöttek. De ez még csak a kezdet. Hiszen a tavalyi év folyamán 458 000 kis csibe hagyta el a szikszói keltetőgépeket. A fél megye itt vásárol, de az ország messzibb részéről is érkezik megrendelés. M indemellett jogosak a kis csibekakas panaszai. Rendelőik egyénileg gazdálkodók. A szövetkezetek közül csak az abaújkéri ötéves Terv Tsz-ből érkezett megrendelés ezer darabra. Sok szövetkezetben nem mernek baromfitenyésztést kezdeni, félnek az elhullástól, pedig hozzáértő, szakszerű kezelés mellett nincs elhullás. És mennyi jövedelmet hozna a pénztárba! Itt kézzelfoghatóan találkozik az egyéni érdek az országossal. A külföldi .piac várva-várjá a magyar csirkét, s az ország nem tudja kielégíteni a keresletet. De csak maradjunk a belső piacnál. Egy falusi parasztgazdaság majd egész éven át pénzel 4—5 kotlósalja csirkéből. Gondoljuk meg, ha ezt nagyban csinálná egy-egy szövetkezet, vagy szakcsoport! Rét-három hónapos befektetés tízezrekben térül meg. — Csip! Csip! Igen, emiatt panaszkodunk — bólogatnak a kis bóbiták. Bár ennek a bólogatásnak úgy hiszem inkább a keltetőgép melege az okozója, mint a mi beszélgetésünk. Hol bóbiskolnak, hol csipognak, étvágyukat jelezve. Még egy nap, fadobozkába kerülnek, s új gazdájukhoz utaznak. Itt nem kapnak enni. Három, sőt négy nap is bírják a tojásból hozott táplálékkal. A gép jó kotlósnak bizonyul, műszereivel állandó egyenletes meleget biztosít a tojásoknak. Kavarni kell? Egy kerékcsavarás jobbra-balra, a tojástartó dobozok elfordulnak és kész a kavarás. Három műszakban, összesen 13 dolgozó vigyázza a gépek működését. Kezelni jóformán nem is kell, a hőszabályozó automatikusan működik. Maga Korpa István, állomásvezető, elektrotechnikus és baromfiszakértő egyszemélyben. Most készült el egy újítása: egy hőszabályózó automata. C sip! Csip! Már elegünk volt a hőszabályozóból, napsugárra vágyunk. Kapirgálni szeretnénk minél előbb, de csip-csip, mi lesz velünk kotlósmama nélkül, ilyen dermesztő hidegben? Csip! Csip!..; NAGY ZOLTÁN Nők napja a mozi dolgozóinál Bensőséges, keretek között emlékezteik meg a Borsod megyei Moziüzemi Vállalatnál a minap a nemzetközi nőnapról. Reggel, munkakezdéskor az üzemi hangc&h ír adóban köszöntötte a vállalat nő- dolgozóit a vállalat igazgatója, a pártalapy «jf- 19» szervezet titkára, az üzemi bizottság elnöke, valamint a KISZ- szervezet titkára. Munkaidő után a Kossuth- mozibeli klubjukban látták vendégül a nődolgozókat, ahol Kéri Sándor alapszervi párt- titkár méltatta a nap jelentőségét, a dolgozó nők szerepét és- köszöntötte a vállalat valamennyi női .alkalmazottját. Bőséges uzsonna követte a kis ünnepséget, amelyen —nem hiába volt nőnap — a felszolgálást a vállalat férfidolgozói látták el. A KIS NYÍLVESSZŐ, — amit a pojkos Ámor lött ‘taci szivébe, — a Leikéből egy még kisebb, hideg gyönggyel ékes virágot fakasztott: a: szerelem virágát. Na, nem éppen nagy csoda, hisz megesik ez minden 22 éves fiatalemberrel. Ügy érezte Laci is, mint minden eddigi szerelmes, hogy se éjjele, se nappala. Azaz a nappal is éjszaka volt és az éjszaka is nappal. Mert, hogy Laci nappal is úgy járt-kel^ az utcán, mintha sötét este lett volna, éjszaka pedig — bár szeme alá sötét karikát vont az álmatlanság, — le sem bírta hunyni. Nézte a mennyezetre vetődő utcai fényt é& gyötrődött. És mindennek az oka ez a picinyke kis virág volt. Azaz, nem is egészen a virág, mert ez néha legalább békén hagyta volna, de emellett egy sokkalta hatalmasabb, erősebb valami is belopódzott a leikébe: a féltékenység. Mert ugy-e ez ezzel jár: aki szerelmes, az féltékeny is. Aki pedig féltékeny, annak nincs nyugta, boldogsága, se éjjele, se nappala. A mi barátunk és hősünk (már mint a. Laci) terveket szövögetett. Minden áron meg akarta tartani magának. Marikát, az elhajolva n. szép és rengeteg női szeszéllyel felruházott szökehajú lánykát. Lacinak a reménye pedig éppen úgy ugylán volt, mint a pénze, — de a szive makacsul követelte: az alkonyati sétákat, az új jak egymásba fonódását, és a hajnalba nyúló bári mulatozásokat. AZ EGÉSZ ESET úgy kezdődött, hogy ezt is elmondjam: Laci csak 'ános tánchelyiségbe járt ed/Jig, Ab egy alkalommal idősebb barátai meghívására éjjeli mulatóba látogatott el. Szinte elkáprázva nézte a szép tapétás falakat, a sürűkötésű csipkefüggönyöket, a déli dísznövényeket; s majd — csakhogy nem kezet nyújtott az udvariasan hajlongó főpincérnek . akit egyébként főDRÁGA ÖRÖMÖK ' irv.iv.v^v.v.v.vwMv.v:::;: sstsTsss: is ssxssssxs: s is; sitii;; isisswwivvwwÄ! .1 úrnak titulált minden fizetni kívánó halandó. A harmadik rumos fekete után annyira feloldódott a félelme és megillető dése, -hogy visszamosolygott a szomszéd asztalnál ülő, bátran kivágott estélyiruhában ülő hölgyre, — akinek korát a halvány fény miatt 17 vagy 25-re becsülte. — Klassz, mi? — jegyezte meg egyik újdonsült asztaltársa, akin a zakó egyszerre mind á Izét vállán lecsóién volt és a nyakkendőjén egy dizőz kecses és pajzán állásban volt megörökítve. — Az — válaszolt Laci, — a szemét most már le sem véve a lányról. — Ha akarod, bemutatom. — rendes lány, ismerem — és kétfelé tekintő szemével kétesen mosolygott hozzá. A bemutatkozás bámulatosan gyorsan megtörtént. A jazz lágy üteme ringatta karjaiban a lányt. Álomszépnek tűnő este volt ez, amit Laci sehogyan sem tudott kivetni emlékeiből. És egy kicsit meg is szokta, hisz közel két hónapon át megismétlődött. Persze, ez némi pénzbe is került ... MERT LACI FIZETETT majd minden esetben. Az utóbbi időben pedig rendszeresen. És mert Marika — jó származására és nevelésére hivatkozva — magával hozta a kedves mamáját, aki csak vermutot volt hajlandó fogyasztani, a Bella nagynénit, aki viszont szerelmese volt a kávélikőrnek és bár egy-egy alkalomkor nem ivott többet hét féldecinél, az ötödik után mindig megjegyezte: — Kérem, Laci, én mértéket tartok mindenben; én úri nevelésben részesültem. Bella néni egyébként házvezetőnő volt egy kétes foglalkozású úrnál, aid a Marika szives meghívásának soha nem tudott ellentállni. Vilmos úr pedig már a második estén kereken állást foglalt a konyak mellett — persze kísérővel. Az ötödik személy, — bár ő ritkán társult — Ut- tóka volt, a família egyetlen örököse, a családi ágat fenntartó reménység és unokafivér; akit az egyetemről azzal a jelszóval tessékeltélc haza, hogy kérje vissza a harmadik elemista tandiját. — Ezt ő annyiból sem tette meg, mert az iskola igazgatója szintén rokon volt, s Így a pénz a családban veszett el. (Ez az úr ma már vem igazgató, még csak nem is tanító, — biztos főkönyvelő, vagy hasonló valahol!) — Nézd, Lacikám, annyi tsz elnök, fiát láttam ott, hogy nem volt kedvem maradni — szokta mondogatni Ottóka. — Bűzlött tőlük az egész egyetem. Ah, és a szomszédom is. Egy nyomdász fia: az meg ólom szagú volt. — PERSZE OTTOKA szereti és becsüli a munkásokat, hisz mi magunk is dolgozó emberek voltunk, vagyunk és leszünk is. A »leszünk«- et igen pesszimista hanglejtéssel ejtette ki Bella nagyságos asszony, miközben a cingár Ottókára elmarasztaló pillantást vetett. Ottóka tömte magába a rigójan- csikat, amit rumos feketével öblögetett. Ő és Vilmos úr éjfélkor leköszöntek: — A hangulat parázslik, nem zavarjuk a fiatalokat, s mi sem vagyunk fából, he-he-he, — köszöntek el. A két öregedő hölgy azonban maradt és sas szemekkel ügyeltek Marikára. (Kár volt pedig!) Persze, a számla maradt — Lacira. Az esték szépek voltak és drágák. Laci munkatársai körében szorgalmával és becsületével szerzett annyi bizalmat, hogy kapott rendkívüli kölcsönöket. Azonban az utóbbi időben a kölcsönforrások lassan kiapadtak, a tartozás, is sok volt, amit az 1800 forintos technikusi fizetés nem bírt betakarni. Ma a harmadik este, hogy telefonon — munkájára hivatkozva — lemond Marikának... ÉS MOST FEKSZIK az ágyon, — gondolkozik. Szüleitől nem kérhet mert már második fizetéséből egy fillért vem adott a. konyhapénzbe, sőt 300 forintot kért. beteg édesanyjától. A Marika, pedig — óh, te naiv 22 év — mintha elhidegült volna egy kicsit. Mintha nem is örülne a napközbeni telefonhívásoknak. A délutáni sétákról pedig hallani sem akar. — Biétos mást szeret — gyötrődött Laci. Az órájára pillant: fél öt. Gyorsán felöltözik és elindul... Igen, az óráért kap pár százast. Meg kell bizonyosodni, hogy szereti-e Marika. * A bár tapétái mintha kicsit szürkébbek lennének ma és a csipkefüggönyöket is csak a szürke cigarettafüstből szőtték volna. Este 10 óra. Lassan megtelnek a kerek üveglapos asztalkák; az álmosképű dobos pedig egykedvűen nézi a túlsó sarkot, mint mindig. Laci körülnéz: Marikáék a szokott helyen és... egy idegen fiatalember ül az asztaluknál. Az ablak mellett foglal helyet, Konyakot kér szódával és a pincéivel meghívja asztalához Marikát. — Maga az, Laci. Már azt hittük, nem él. — Marika, komolyan szeretnék magával beszélni. Ez a minden estei bárbajárás egy kicsit... — Ugyan Laci, csak nem azt akarja mondani, hogy ne szórakozzon az ember. f— DE MARIKA, ha mi össze akarunk házasodni valamikor, akkor a pénzt ... — Nézze Laci, én soha nem. mondtam, hogy férjhez akarok menni magához. Eltöltöttünk égy pár kellemes estét; ha meghív, máskor is szívesen eljövök. Most azonban bocsásson meg, de az asztaltársaság var. — És ellibbent Laci mellől. Laci kitántorgott a hűvös utcára. Zúgott, zakatolt az agya. Csaba felöl vidám kis csoport jött összeölelkezve, félhangosan beszélgettek, majd nagyokat nevettek. Amikor közelebb jöttek, látta, hogy a munkatársai. Át akart sietni a. másik oldalra, de késő volt. Észrevették. — Jé, Kovács Laci, téged, már hónapok óta nem látunk. Hol a csodába mászkálsz, — üdvözölte a többiek névében is Bóta Feri, a vidám lakatos fiú. — Ügye jösp velünk Laci? —• ölelte át az egyik fiatal mérnök. — Mi az, hogy jön. Még szép, hogy ott lesz a klubavatón. VITTÉK MAGUKKAL. Laci mint* ha megkönnyebbüli volna, bár még valami bizsergett a szíve körül, de aztán ő is átölelte a mellette menő váliát és megpróbált nevetni. Sikw' rült... El is felejtett visszanézni. BARÁTH LAJOi
