Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-18 / 140. szám

Keäd, 1951?, június IK. fiSZARMAGYARORSZAG 5 HÚSZ FORINT AZ ALÁBBI TÖRTÉNETHEZ egy gondosan ösz- %zehajtogatott húszforintos árán jutottam. Nem fizet­tem, csak lehajoltam érte s visszaadtam a gazdájának, Csontos Józsefnek, a városi tanács munkaerőgazdál­kodási csoportja vezetőjének, aki egy hirtelen támadt tüsszentéshez zsebkendőjével kirántotta. Mikor vissza­adtam, így köszönte meg: — Ezer szerencse, hogy nem veszett el, mert nem Is annyira az értéke jelentős, hanem a. nagyon kedves történet és emlék, amely hozzáfűz. Ezt a pénzt pár héttel ezelőtt kölcsönadtam és most.g. de érdemes meghallgatni ~nz egész történetet. * MÉG TAVASZ ELEJÉN TÖRTÉNT, amikor olyan Sok szó esett a munkanélküliségről. A folyosón sokan várakoztak, s köztük egy 17 éves forma kislány is. Sápadtan és félszegen ült az ajtó mellett. Noha elég hűvös volt, kabát nélkül, vékony szövetruhát viselt, amely gyűrött volt és fakó. Barna szandálján apró 6árgombócok magasodtak s a kislány olyannak tűni, mint aki nagyon messziről jött. Szeme alatt sötét kari­kák ültek. Frissen szőkített haja, meg a szájára kent rúzs rikító pirossága még csak fokozta ezt a hatást. A lányok jól megnézték. Egyik-másik csípős meg­jegyzést tett; de a kislány semmire sem figyelt. Mun­kakönyvé bordó fedelét nézte kitartóan, mintha onnan találgatná: vajon sikerül-e munkát kapnia. Vagy két órát várakozott a folyosón, végre bejutott. Megkérdez­ték tőle: — Milyen szakmához ért? — Nem értek szakmához. — Mégis, hol szeretné dolgozni? — Nem tudom'... ’■— Gondolkozzon... — Mindegy, hogy hová, valamiből élni kell, nincs pénzem..« Hová való? — Sátoraljaújhelyre ... — Nem tudott ott elhelyezkedni?... — Nem is akartam. Sokan vagyunk. Az apám iszik. Haza kellene adni a pénzt. A barátnőm azt mon­dotta, itt, Miskolcon sokkal könnyebb ... Néztem a kifestett gyereklányt, s valami borzasz­tót sejtettem szavai mögött. Félórán belül kerítettünk neki munkahelyet, s mielőtt elment, így szóltam hozzá: — Itt van ez a törülköző, törülje le a szájáról 'a rúzst és itt van húsz forint, ne legyen fillér nélkül. — Aztán elment. Egy héttel később érdeklődtem az üzemben, hogy jelentkezett-e s azt mondták, dolgozik és kitűnő munkaerő. Aztán el is felejtkeztem az egész­ről, hiszen olyan sok emberrel van dolgom. Nemrégen beállított az irodámba egy lány. Alig ismertem -fel benne azt a sápadt, félszeg, rosszul öltözött valakit, aki tavasz elején nálam járt. Nem volt kifestve és a szal­maszín is lekopott a hajáról. Megállt az ajtóban. — VISSZAHOZTAM A HÚSZ FORINTOT... kö­szönöm szépen.. azt is köszönöm, hogy ilyen jó helyre tetszett küldeni. Nagyon szépen keresek és tessék nézni, már haza is küldtem kétszáz forintot édes- anyáméknak... — Apró rózsaszín szelvényt lobogta­tott kezében az ablakon beáramló hűs levegő. Mielőtt bármit is szólhattam volna, eltűnt. Olyan hirtelen m?nt el, mint ahogyan jött. Annyi időm sem volt, hogy <megköszönjem a visszahozott húsz forintot. Bevallom, álmomban sem mertem volna rágondolni, hogy vi­szontlátom ezt a pénzt. Hát ezért kedves nekem ez a húsz forint. Őrzöm, fel nem váltanám, mert valahány­szor ránézek, azt juttatja eszembe, hogy az emberek­ben, de különösen a fiatalokban, bízni kell. KECSKÉS RÓZSA. luZOLTOK SB DANYI GYULA. cÁ küJíóJa} izAfme.lt Lágy ég, s kemény föld között találkoztam veled, ősz volt. Szüret. A sárga tájon szőlő édesedett. Oda lopództam ablakod alá és megkértelek, engedj szobádba, s intettél te, hogy tiemehetek... S jött a másik ősz, a boldogabb, mikor elhagytalak. — Bátran tettem, tudván, hogy szép vagy, s nem maradsz magad. Ne haragudj, egy hosszú évig épp elég volt nekem, megunom az üres csillogást ■ hideg szíveden! Egy fiatal tsz-tag írja-aratás előtt Már jóelőre tervezzük, hogy kinek ki lesz a kaszása és milyen szép búzakoszorút fonunk majd az arató ünnepre, mely nálunk még minden évben sikerült. Mi, lányok, megbeszéltük, hogy egyforma ruhában vonu­lunk fel, hadd lássák, hogy mi egy családba tartozunk. — Én nem szedem akárki után a markot — jelentette ki Udvardi Erzsiké —, mert a múlt évben a sarló hólyagot tört a kezemen. — Nem olyan nehéz azt a markot felszedni, ha már le van vágva — szólt közbe Ábel Sanyi —, de a kaszálás, az ám valami. — Pláne annak, aki nem tud kaszálni — jegyezte meg gúnyosan mosolyogva Ábel Zoli. Ábel Lajos bácsi, a pataki Kossuth tsz vezetőségi tagja fogadkozott, hogy megtanítja a fiúkat kaszálni. Ábel bácsiéknál a nyáron négy ka­szás fog minden reggel kaput nyitni és késő este zárni. Ábel bácsi és há­rom fia: Laci, Zoli és Sanyi, öröm őket nézni. Suhan a kasza, dől a rend, mosolyognak az izmos fiúk. Ha valamelyik nem jól csinálja, Ábel bácsi rögtön rászól. Persze, egyik a másikra fogja. Az úton járók moso­lyogva nézik a buzgó kaszás csapatot. A nyáron fog először kaszát ifj. Szoth Béla is. Mikor átvette az apja kaszáját, próbaképpen egyet lendített veié, villant a kaszaél, s az udvar füvén egy rend halva hevert. — Jó kis kaszája van az öregnek — mondta. Alig várja, hogy a kerékpárjára kösse és minél hamarabb kaszáljon vele. Nagyon várjuk már az aratást. Nézzük a búzatáblát, számolgatjuk a napokat, mikor érnek már be a ringó búzatáblák. A zabolátlan tűzkakas mindenütt ott ólálkodik. Várja a kedvező pillanatot, hogy mikor nyithatja szét pusztító szárnyait. Ha cinkostársa, az óvatlanság jelt ad neki, megnyergeli a szélparipát és amerre elhalad, fal­ja, habzsolja az életet, a munkát. Nyáron a szérüskertek, az aszta- gok mellett szüntelen ott bujkál, s egy óvatlan pillanatban már tombol, járja a halál, a pusztítás vitustáncát. Szárnyszegetten, mint száműzött tékozló odébb áll viszont, ha szemben állnak vele a mindenre elszánt em­berek, a tűzoltók. A borsodi falvakban és gyárakban ni $ már sokezer ember van, akik bátorságuk teljes latbavetésével részt vállalnak a vörös kakas megfékezé­séből. Délelőtt még a szántóföldeket művelik, vagy az esztergapadok mel­lett állva formálják az ormótlan anyagot. Délután felöltik a társadal­mi tűzoltók egyenruháját, s készen­létbe állanak, hogyha kell, éltük fel­áldozásával is szembeszálljanak a pusztítással. * Félezer önkéntes tűzoltó gyűlt össze vasárnap Alsózsolcán, hogy fá­radságos munkájukról adjanak szá­mot. Különböző kategóriájú tüzfecs- kendők szerelésében és kezelésében mérték Össze tudásukat az üzemi, in­tézményi és községi tűzoltók. Rendkívüli érdekessége volt a ver­senynek, hogy a felnőttek mellett ott találhattuk az ifjúkat, s az úttörőket. Tíz-tizenegy éves gyermekek testi erejüket meghazudtoló gyorsasággal és ügyességgel szerelték össze a 400 literes motoros szivattyút. A baross- aknai úttörők, akik mindössze tíz- iizenegyévesek, jónéhány felnőtt fér­Teleki Margit tsz-tag. Hamarosan lesz magyar kerti traktor Ez év március 5-én* *a MEZŐSZÖV pályázatot hirdetett hazai gyártású egytengelyes kerti traktor és esz­közt hordozó kistraktor tervezésére. A kerti traktor követelményei: 6—8 lóerő teljesítményű benzin- vagy nyersolajüzemű, gumikerekű erőgép legyen, mely a legkülönbözőbb munkák végzésére alkalmas (szán­tás, növényápolás, kaszálás, perme­tezés, szállítás). Elsősorban a bel­terjesen gazdálkodó szőlő, gyü­mölcs és zöldségtermeléssel foglal­kozó kisüzemek használhatnák jó eredménnyel,, de alkalmazható len­ne a nagyüzemek kisebbméretű belterjes üzemágaiban, elsősorban a kertészetben is. Az eszközhordozó kistraktor 12— 15 lóerő teljesítőképességgel készül. Külföldi tapasztalatok alapján sok­oldalúan felhasználható nagyobb parasztgazdaságokban, de különö­sen a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és társulások belterjes üzemágaiban, elsősorban a kerté­szetben. A gép előnye, hogy a mun­kagépeket közvetlenül a traktorra szerelhetik, egyeseket oly módon, hogy a traktoros vezetés közben fi­gyelheti a munkát. F. hó 10-én a pályázók bemutat­ták terveiket. Egyes pályázók kéré­sére az eszközhordozó traktor pá­lyázati határidejét két hónappal meghosszabbították. Természetesen korai lenne még részletes eredmé­nyekről tudósítani az új kerti trak- tortípussa! kapcsolatban. Annyi azonban már most megállapítható, hogy a pályázati rendszer, mely le­hetővé teszi a szellemi alkotómun­ka ösztönzését és több ötletes el­gondolás egyesítését, máris előrelé­pésnek bizonyult & régi tervezési módszerekkel szemben. Ami pedig a parasztságot leginkább érdekli: már a benyújtott tervek első felüle­tes átnézése után elmondhatjuk, hogy hamarosan lesz magyar kerti traktor. ********************************++************************** íyazati *********************************** Előadás a gyermekparalizis elleni védekezésről A Vöröskereszt Miskolc városi szervezete csütörtökön délután fél 6 órai kezdettel a SZOT székiháa nagytermében (Kossuth u. 11.) elő­adást rendez a gyermekparalizis el­leni védekezésről. Előadó: dr. Kos- tyál László egyetemi tanár, a Sem­melweis kprház gyermekosztályá­nak vezetője. Előadás után az ér- \ deklödők felvilágosítást, tájékozta­tást kaphatnak. A Vöröskereszt városi szervezete ezúton hívja ésl szeretettel várja az érdeklődőket. *j*********** III. Sárközi a hang irányába fordult, de csak homályosan ismerte fel Sóvári főagronó- must. Igyekezett magát tarta­ni és hallgatni. Később kezdett tisztán látni és megvetéssel nézte Sóvárit. Hiába volt min­den fenyegetés, verés. Nem használt. Sóvári is hiába csat­togtatta hátán a rövidnyelű korbácsot, Sárközi hallgatott. Végül Sóvári kiadta a rendelkezést: — Kivinni a Sajó-partra és lelőni ezt a disznó kom­munistát! ... Ismeretlen fegyveresek fogták közre, akik még az úton is verték, de minden kísérlet és kínzás hiába volt. A meg­kötözött ember hallgatott. Aztán ;mégis visszavitték a gaz­daságba. Gyorsan kocsira rakták családostul és egy távoli tanyára költöztették még az éjjel. Féltek tőle, hogy az igaz­gatóval összeköttetésben van és elmondja, mi történik. A leghűségesebb segítőtárs volt mind a kínzásokban, mind az emberek fejének megzavarásában Kulcsos István segédag- ronómus, amit Sóvári azzal honorált, hogy Kulcsos fizeté­sét duplára emelte és felmentette minden munka alól. Sárközit tovább üldözték. Betegen sem hagytak neki nyugtot. Egész nap dolgoztatták, mert a többi kocsis sztráj­kolt. ő takarmányozta a sok jószágot. Nem a fizikai, ha- ^ nem az akaratereje tartotta fenn, hogy bírta ezt a szörnyű robotot. November 1-től meg répát kellett neki szedni sza­kadó esőben, fagyban, fizetést pedig nem adtak részére. Sárközi mindezt szótlanul végezte. Szedte a répát, egyre csak szedte, esőben és sokszor térdigérő sárban... November 4 után jöttek a kijózanodás napjeti, de nem mindenkinek. Sóvári és Kulcsos N. gazdaságban továbbra is fenn tudták tartani a sztrájkot. Fegyveres „nemzetőrséggeV’ védte magát a munkástanács. Százezreket szórtak el a nép vagyonából, alig egy-két hét alatt. Gyilkosokat, bűnösöket bujtattak el a gazdaságban. Munkásruhába öltöztették azo­kat az embereket, akik a törvény elől, a munkásosztály csa­MAKAI KAROLY pása elöl menekültek. így még két hétig rettegésben tudták tartani a dolgozókat. Aztán egy este Sóvári felsorakoztatta a bűnöző társaságot, akik valamennyien legalább géppisz­tollyal voltak felszerelve és beszédet tartott számukra: — Honfitársak! A helyzet úgy alakult, hogy magunkra maradtunk. A külső segítség nem érkezett meg. A kommu­nisták újra uralomra kerültekí Illegalitásba kell vonulnunk és ott ártani \ a kommunistáknak, úgy, ahogyan tudunk. Rakjuk el a fegyvereket minél biztosabb helyre, szükség lesz még rájuk *és majd előszedjük!... Sóváriék még elhatároz­ták, hogy ha az igazgató visszajön, éjjel végeznek vele. Másnap visszament az igazgató. Ekkor már nem vol­tak fegyverek. Már nem volt, aki elzavarja, de az sem, aki végrehajtson valamilyen utasítását. Így telt el Kériék egész napja. , Sóvári és Kulcsos este összehívták az embereket. Bán­totta őket, hogy Kéri visszajött. Az is, hogy leltárt emlege­tett, cte legjobban az, hogy a dolgozók kezdtek az igazgató felé orientálódni. Kezdték — akik nem voltak vele hangos­kodik — agitálni az embereket, hogy jobb lesz, ha az igaz­gató kerül vissza. Az embereknél lévő fordulatot meg kell állítani. Ezért nem mindenkit hívtak, csak azt, akik fegy­veres nemzetőrök voltak. Sóvári elhatározta, hogy — mi­után Kérivel végeztek — elutazik és nyugatra távozik. Most már világosan látta, hogy vesztett. Az a lasszó, amit — gondolatban — egykor eldobott, saját nyakát is kez­di fojtogatni. Amikor az embereket „eligazította”, elküldte őket azzal, hogy éjfélkor kezdjék meg a Kéri kivégzését és lakásának felgyújtását. Ügy gondolta, hogy ő maga erre az időre biztonságos helyen lesz, messze N. gazdaságtól. Ez alatt az idő alatt egyre több karhatalmista jelent meg a gazdaságban. Kezdték az embereket egy helyre terelni, a kultúrterembe. Kérdezősködő tek, érdeklődtek, hol a ve-» zetőség? Az igazgató, a mun■* kástanács. Sóvári meg egy hűséges testőrével kocsiba vágta magáti és a legjobb két lovat befogva, menekültek kifelé a köz- ponti tanyából. Nem vették észre azonnal távozásukat. A karhatalmi szakasz parancsnoka arrpikor megtudta, hogy Sóvári szökik, azonnal telefonált Miskolcra, hogy vágják el a főbűnös útját. Azt Sóvári is tudta, hogy nem menekülhet Miskolc felé. Ezért a kieső tanyán át akart elmenni, hogy majd valamelyik községben vonatra ül és azon szökik tovább< Már a feleségére sem gondolt, vele sem törődött, csak egyre az járt az eszében: menekülni... menekülni... meri már a nyakán érezte a kötelet. Sárközi késő éjjel is a jószágokat gondozta, amikor ko4 csizörgésre lett figyelmes. Azt hitte, újra Kénnek kell ta* Ián menekülnie. Nem tudta mi van, mi történhetett, ezért beállt egy fa alá, egy árnyékba és onnan meresztgette a szemét a közelgő hintó felé. Mikor a hpntó vele egy irányba ért, akkor ismerte fel Sóvári agronómust. Ezért a másod-* perc töredékét kihasználva, gondolkozott. — Hiszen ez me« nekül! — És máris cselekedett. Egy jólirányzott ugrással eU kapta a hintó háttámasztóját, fellépett a tengelyre és mind-» két lábbal, s egy mozdulattal torkonragadta Sóvári vezér-* kari őrnagyot. Megrántotta és máris a földön hemperegtek mindketten. A Sóvárit „vivő” testőr ki tudja, hol vette ész* re, hogy gazdája hiányzik... Sárközi a meglepődött és megijedt embert egy-két jót* irányzott ütéssel harcképtelenné tette, majd igen gondosai összekötözte, aztán beletette a kocsiderékba, befogott 4, elindult terhével a gazdaság központja felé... (Vége.) VIHAR UTAIV t ságnál nem nagyon váltak be. Vi­szont az üzemi és községi tüzoltócsa- patoknál nagyszerűen megállják helyüket. Természetesen a nap legizgalma­sabb része az eredményhirdetés volt. A bírálóbizottság körültekintő mun­kája után átadták a pénz- és tárgyi jutalmakat a legjobb helyezést elért üzemi, községi, női, ifjúsági és út­törő tűzoltó csapatoknak. A verseny győztesei a közeljövőben megyei ver­senyen mérik össze erejüket, aoiely rftár nagyobb feladatokat állít az önkéntes tűzoltók elé. A vasárnapi verseny alapján bízvást mondhatjuk, ott is meg fogják állni helyüket. * "lőhet a vöröskakas, nem félünk ■'tőle, van erőnk a megfékezé­sére. Ezer és ezer női-és férfikéz fog­ja keményen a fecskendőt, s ha jön a pusztító madár, szembetalálja ma­gát a borsodi önkéntes tűzoltókkal. (PÁSZTORY) --------o-------­M ilyen gyorsan távozik a szervezetből a belé került por? A légcső és a hörgők falát borító apró szőrök (ún. csillószőrök) moz­gása révén az elnyelt porszemecs- kék részben eltávoznak a testből, részben a tüdőhólyagocskákba jut­nak. A szilikóziskutatás keretében állatokon rádióaktív porrészecskék­kel (uránium, plutónium és hasa­dási termékeik) kísérleteket hajtot­tak végre. Ezek szerint az elnyele- tett por 70—80 százaléka két hónap alatt kiürül a szervezetből. (Revue de Tlndustrie Minerale.) ti versenycsopoHot is megelőztek gvors, pontos, szakszerű munkájuk­kal. A versenyen képviseltették ma­gukat a borsodi falvak és gyá­rak önkéntes női tűzoltói is. A mis­kolci Pamutfonó lányai jés asszonyai világos egyenruhájukban már a ver­seny előtt is magukra vonták a fi­gyelmet, — na nemcsak azért, mert csinosak voltak, — hanem katonás fe­gyelmet tanúsítottak. A nyolcszáz li­teres motoros tüzifecskendő szerelését kellett vizsgafeladatul elvégezniük. A verseny résztvevői, s a népes nézőkö­zönség csodálkozással nézte a fonólá­nyok tűzoltási gyakorlatát. Ez a ver­senyszám még férfiaknak is komoly fejtörést és amellett nagy erőkifej­tést okoz. A lányok , nagyszerűen, egészen minimális hibaponttal haj­tották végre a gyakorlatot. A verseny leglátványosabb része a a felsőzsolcai tűzoltó férfiak és lá­nyok dalos, táncos zenés tűzoltá­si gyakorlata volt. A gyakorlat közben eredeti cigánytáncok, pattogó ritmusú/ csárdások, népdalfeldolgozá­sok tették vidámmá az egyébként is nagyszerűen sikerült mozdonyfecs­kendő szerelési gyakorlatot. A verseny szünetében beszélget­tünk, hosszú gyakorlati„ tapasztala­tokkal bíró állami tűzoltó-vezetőkkel. Elmondották, hogy az üzemi és fa­lusi önkéntes tűzoltók rendkívül nagy segítséget tudnak nyújtani egy- egy tüzeset megfékezésénél. Több íz­ben megtörtént, hogy a helyi önkén­tes tűzoltók már eloltották a tüzet, mire az állami tűzoltóság a helyszín­re érkezett. A női tűzoltók az állami tűzoltó­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom