Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-19 / 115. szám

4 Vasárnap, 1957. máj«« 1 eszakmagyarorszAg (hímzett nyugatra távozott Vzőke, nagyszemű, nagyálmú gyerek volt a La- Cr-ci. Az első tavaszi napsugár őt csalta ki első­nek, ö száguldott végig zörgő rollerjával az udvaron és harsány csatakiáltásaival gyakran hívta ki a szomszé­dok haragját. De tartósan nem tudott haragudni sen­ki rá, mert olyan kedvesen tudta mondani: — Hej, Pista bácsi, ha én pilóta leszek, majd meg- szánkáztatom a levegőben a gépemmel! De nemcsak Pista bácsinak mondta, hanem vala­mennyi lakót ezzel kecsegtetett s huncut szemével hu­nyorított is hozzá. Az efajta Ígéreteken rendszerint mo­solyogtak. Pista bácsi pedig egy kiadós barackkal nyug­tázta a nagylelkű ígéretet, hiszen melyik gyerek nem akart pilóta lenni 12 esztendős korában? Ennyi idős volt Laci is. A hatodik osztályban kop­tatta a padokat, s míg József Attila verseit tanulta, arról dúdorászott: „Csoda jó, ez a szép pilóta élet, hisz a föld úgy éppen enyém, mint az ég!” Tavaly ilyenkor, hogy szándéka komolyságát iga­zolja,. beiratkozott a repülő modellező szakkörbe. Egyik alkalommal komoly, fontoskodó arccal közölte, hogy épít egy motoros gépet és azon próbálja ki elgondo­lásait. iuaci tervei már nagyon hozzátartoztak az udvar életéhez. Hiszen onnan eredtek, ott nőttek naggyá és a kisebbek tágranyilt szemmel csodálták a zörgő pausz­papírt, ami a leendő modell egyik fontos alapanyagá­nak szánva gyűrődött Laci hóna alatt. Arn, nemcsak erről volt Laci nevezetes, hanem másról is. őt kereste leggyakrabban a postás, még­pedig néni is akármilyen levelekkel, hanem nagy pi­ros pecsétes borítékokkal, amelyeket csak neki lehetett átvenni és a postás könyvét is alá kellett írni. — Ezek a levelek Moszkvából jönnek — magya­rázta egyszer Pista bácsinak. — Kolja írja őket, egy barátom, ő is pilóta akar lenni — tette hozzá jelentő­sen, s mintegy bizonyságképp mutatta a cirillbetűs le­velet. Ettől kezdve gyakran láttuk Lacit, amint a szótár fölé hajolva keresgéli a szavakat, ilyenkor nem lehe­tett zavarni, mert levelet írt Moszkvába barátjának. Egyik szeptemberi napon azzal állított be: — Ha min­den jól megy, jövőre megyek Moszkvába Koljáékhoz. f> naptól kezdve roppant büszke volt, s ha lehe- . ^ tett, magasabban hordta a pisze orrát. Az anyja, a kicsi törékeny özvegyasszony mosolygott az ő pilolajiá.n és a világért sem szólt volna ellene, csak meg- símogatta Laci szöszke fejét, s kicsit büszke is volt a fiára, akit ezernyi gonddal birkózva maga nevelt. Aztán tavaly ősszel, egy ködös novembervégi na­pon szomorúság köszöntött az udvarra. Laci elment. Nyugatra szökött, mint annyi más gyerek. Miért ment, mi csábította? Nem tudni. 'Talán az álmai, a végtelen, messzeségbe kalandozó vágyai, a tizenkét éves gyere­kek vérében lobogó nyugtalanság hajtotta távol a ked­ves, szerény, meghitt otthontól, a kis fáradt, törékeny asszonytól, akit azelőtt esténkint így vigasztalt: — Majd ha pilóta leszek, nem kell édesanyámnak annyit dolgozni. Aztán múltak a napok. A fájó. égő könnyek elapad­tak, s az édesanya, kinek mosolyát, boldogságát, életét vitte magával a kis haszontalan, megnyugodott vala­mennyire. Soha senkisem emlegette előtte Lacit és noha a gyerekek közül többen elhatározták, hogy pi­lóták lesznek, ezt a szót ki sem merték mondani. ügy karácsony táján bekopogtatott a postás. Vas­kos borítékot hozott. Először azt hittük. Lacitól, de mint kiderült. Moszkvából irt Kolja. Laci anyja este, mikor senkisem látta, átsurrant a szomszéd házba, egy ott lakó nyelvtanár fordította le a levelet. „Kedves Lacikám! Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok neked és minden magyar pajtásomnak. Tu­dom, hogy nehéz időket éltek és ezért sokat gondolok iád és azt is tudom, hogy te helytállsz, mert egy pilóta ■>m is lehet más. Kernelem, a nyáron eljössz hozzánk, megismered a mi szép vidékünket és együtt megépít­jük a motoros gépet. Már most gyűjtöm az alkatré­szeket .. A messziről jött levelet Laci anyja gondosan el­tette, s szíve mélyén titokban arra gondolt, hátha ha­zajön a fia és akkor örül majd a levélnek. De Laci nem jött. Elvánszorgott a tél, beköszöntött a tavasz s mégcsak egy árva levél sem jött, azaz jött, de nem tőle, hanem megint Kolja írt Moszkvából. Bizonyosan vá­laszt kért. a hosszú hallgatást kifogásolta, vagy talán az utazás időpontját irta meg. Nem tudom, mert a pos­tás nem hagyta itt a levelet. Ajánlott küldeményt csak a címzett vehet át. De a címzett, ki tudja hol van. s a postás csak szépen rákanyarította a borítékra: „Visz- sza a feladónak, címzett nyugatra távozott”. Cokszor gondolok Lacira, vajon mi történt vele? ** Hová sodorta a sors veszélyes forgószele? Hol vetették partra a habok? Porbahullottak-e már felle­gekbe szárnyaló álmai? Tud-e még kacagni olyan vi­dáman, önfeledten, mint itthon? Ezekre nincs válasz. Lehet, hogy jól megy a sora... De az is lehet, hogy valahol egy barakszobában, visze orrát a várnába fúrva, keservesen siratja m,eoaondolatlavságát. Es nem is sejti, hogy valahol Moszkvában egy szőke kisfiú csodálkozva forgatja a visszaérkezet * sáron borítékot és hitetlenked­ve olvassa a postás betűit: „Címzett nyugatra táramtf*. Kecskés Rózsa Felvilágosítás a „Borsodi Tájak“ fényképpályázathoz Lapunk korábbi számában közöl­tük, a Borsodmegyei Tanács Műve­lődési Osztálya által meghirdetett fényképpályázatot Azóta1 sók érdek­lődő -fordult kérdéseivel’ a művelő­dési osztályhoz. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk az alábbiakat közölni: • A pályázók 13 x 18-as méretben küldjék be felvételeiket. Pályázni le­het borsodi tájak felvételeivel, s a borsodi emberek életének megörökí­tésével. A pályázat beküldésének határideje: 1957 június hó 30. A leg­jobb pályázatok között 2000 forint értékű díjakat osztanak ki. A be­küldött pályaműveket lehetőség sze­rint visszaküldjük, de felelősséget érte nem vállalunk. MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSI OSZTÁLYA A MISKOLCI RADIO 20-1, HÉTFŐI MŰSORA: 18 óra: A mezőkövesdi úttörők énekelnek, vezényel Lukinics Ferenc. 18.05 óra: Hírek megyénkből. 18.12 óra: Szív küldi szívnek szívesen. 18.24: Riportereink, tudósítóink je­lentkeznek, 18.34: Elhelyezkedési ta­nácsadó, 18.37: Látogatás a Rákóczi könyvtárban. 18.42: Szív küldi szív­nek szívesen. 18.56: A vasárnap sporteredményei. . Ma még kihalt a cseppkőbarlang környéke. Elvétve érkezik egy-egy turista-csoport, hogy megnézze a bor­sodi csodát, a világ egyik legnagyobb cseppkobarlang-rendszerét. ■ Csúcsfor­galom -idején, nyári vasárnapokon több mint 2000 ember fordul meg az aggteleki és a jósvafői bejáratnál. — Már .most, idénykezdéskor elég dolguk akad az idegenvezetőknek. A számos belföldi látogató mellett már külföldi vendégek, is jelentkeztek. A szovjet bányászküldöttség. egy-egy kínai, ko­reai és német csoport voltak az első fecskék. A barlangban, s a barlangon kívül folynak az -előkészületek az idényre. De nemcsak előkészületekről beszél­hetünk. Óriási méretűek az építkezé­sek. Az aggteleki bejárattól induló rövid túrán most fejeződött be a vil­lanyvilágítás rekonstruálása. Az új világítás vetekszik a legmodernebb nyugati megoldásokkal, a legigénye­sebb luxusigényt is kielégíti, — igaz, másfélmillió forintba került! Ugyan­csak befejezéséhez közeledik a rövid­túrán a félmillió forintos járda- és korlátépítés. Ezután akár tüsarkú ci­pőben is végigsétálhatják a túrát a női látogatók. Remélhetőleg jövőre a jósvafői szakaszon is megoldódik a világítás .problémája. Már felhozták Perkupáról a magasfeszültségei, ami 700 ezer forintba kex'ült. Nem kell félni a barlangi árvíztől! A korábbi években többször kel­lemetlen szenzációt okozott a bar­langban a nemvárt árvíz. Legutóbb 1955 augusztus 6-án olyan nagy­mérvű volt, amelyre 80 éve nem találni példát. Hatalmas erejére jel­lemző, hogy a jósvafői hegyoldalon 20 köbméter/másodperc sebesség­gel lövelt ki. Ez károsan hatott ugyan a forgalomra, de előnnyel járt a kutatás szempontjából, mert. a vízkitörés okozta ür segítette hozzá a kutatókat az alsó barlang föltárásához. A barlangi árvíz még egyszer sem követelt emberéletet —. bár egyszer-kétszer kellemetlen órákat okozott a bentrekedteknek ... 1947 márciusában Jakucs László elvtár­sat, a barlang jelenlegi igazgatóját benntalálta az árvíz. Kb. másfél kilométeren át sodorta, aztán sze­rencsésen »partratette«. 1954-ben egy ellenőrző bizottságot lepett meg a barlangi, ár. 12 órán keresztül zu­hogott alattuk a víz, míg aztán nyakig, derékig érő vízben tovább jutottak. Jakucs László igazgató megnyug­tatóan nyilatkozott: már nem kell félni a látogatóknak az árvíz­__IDÉNYELEJI TÚRA_ c typtdcki cscfipUabadcutg. Uötül veszélytől. Tudományos módszert dolgoztak ki a veszély megállapítá­sára. A talajnedvességből előre ki­mutatják, hogy mikorra várható az árvíz és előre leállítják a túrákat. Nyáron: Tengerszem Szálló helyett sátortábor És mi újság a föld felett? Újjá­építik és bővítik a Tengerszem Szállót. Másfél éve kezdték, talán decemberre, de tavaszra biztosan elkészül. A szálló a háború alatt épült, körülbelül 12 éves, s máris újjá kell építeni; éspedig majdnem egészében — 2 és félmillió forintos költséggel! 12 év után szabályosan összeroskadt a födémszerkezet. 1942-ben hoztak határozatot a ki­rályi minisztériumban a szálló megépítésére. Akkoriban Dr. Kess­ler Hubert személyében igen vál­lalkozószellemű igazgatója volt a barlangnak. Vállalkozott az építés vezetésére és a pénzügyek kezelé­sére is. Sikeres működése során válogatott minőségű anyagokból pazar villát építtetett magának, — ma is látható a szálló mellett. A pénz elfolyt és szálló nem volt. Ek­kora »eredetiség«-et mégsem néz­hetett el a királyi minisztérium és kötelezte Kessler Hubert urat a szálló fölépítésére Kessler úr föl­építette a szállót, de 12 év után ösz- szeroskadt. Az összeroskadás, azaz Kessler Hubert igazgató úr miatt a nyáron csak az étterem működik, de az aztán kitesz magáért. Legalább is erről biztosított bennünket Braun­stein elvtárs, a szálló vezetője. A szállószobák hiányát is pótolják. Száz ^ nagy — a honvédségnél 16 személyesnek ismert — sátrat ver­nek föl a jósvafői részen. Egy-egy sátor négy-hat személyes lesz és vízzel, villannyal ellátják a látoga­tók kénveimére. Még vihar idejép sem kell félni a víztől, csak a mennydörgés és a szél süvöltése hallatszik majd egy kicsit erőseb­ben. Megszépül az aggteleki bejárat környéke A bejárat fölötti öt ven méter ma­gas sziklafal tetején egy emberpár sziluettjét ragyogja körül a lemenő nap. Gyönyörködnek a tájban. A pesti villamosipari technikumból jöttek. Lent a bejárat mellett a menedékház, ha úgy tetszik — szál­ló. Most festik, dekorálják. A Mis­kolci Festőipari Vállalat Pásztor­brigádja végzi a munkát. ígérik: 25-re készen lesz. A fiatalok örö­mére lebetonozzák az étterem előtti térséget — vasárnaponként talán még’ zene is lesz, lehet majd tán­colni. Sajnos, ez évben anyagi lehető­ségeink nem engedik meg az étte­rem és a szálló bővítését. Talán jö­vőre erre is sor kerülhet, de addig is javítani kell az étel- és italellá­táson. Kiér Pál szálló-gondnok saj­nálkozva mondja, hogy nem tudják maradéktalanul kielégíteni a ven­dégek igényeit. Vontatott az ital­ellátás. Az ózdi sörlerakat húsvét óta mindössze 3 hektoliter sört kül­dött számukra. Lassan küldi a megrendeléseket a miskolci Szesz­forgalmi Vállalat is. Helikopterjárat vagy útjavítás A kormány komoly összegeket fordít a barlang és környéke ‘kar­bantartására, szépítésére. Nehéz gazdasági helyzetünk ellenére ez évben többet költünk a barlangra, mint az elmúlt évek bármelyiké­ben. Ha ilyen ütemben haladnak a munkák, bátran mondhatjuk, hogy 3—4 év múlva a cseppkőbarlang versenyképes lesz a legpatinásabb külföldi idegenforgalmi nevezetes­ségekkel is, és szép summájú kül­földi valutát hoz az ország aszta­lára. (QttLLzaftgifztUk ^ AZ EMBERI ÉLET A felszabadulás óta — szá- ** molva a korszerű technika új követelményeivel — rengeteg olyan intézkedés látott napvilágot, mely az emberi -élet biztonságát kívánta szolgálni. És most az or­szággyűlés ismét egy olyan korsza­kot zárt le, melyben néhány hóna­pig az emberi élet rendkívül olcsó volt. Az embervadászat napjai végre befejeződtek, ám a szemha­táron újból megjelentek a kultu­ráltabb formájú — de nem kevésbé veszedelmes — régi ellenségek, a kótyagos fejű, bravúrt kedvelő, vad közúti járművezetők. Néhány héttel ezelőtt az egyik fővárosi új­ságban jegyezte meg egy külföldi újságíró, hogy talán sehol Európá­ban nincs az a figyelmetlenség többi embertársunk testi épségével szem­ben, mint'éppen rftihálúnk, éppen Magyarországon. Miért? Hát olyan földöntúli örömöket okoz a villa­mosvezetőnek. ha sikerül abban a pillanatban indítani a kocsit, ami­kor még a lépcsőkön hemzseg a sok felszállni kívánó utas? Vagy »remek heccnek« tartja az a sofőr, aki a villanyrendőrnél befordul, hogy a zöld színre nyugodtan lép­kedő, gyanútlan járókelőre csak a gázolás előtti másodpercben dudál reá? Vajon a GA—373 autóbusz vezetője nem ismeri a Kresz-t, miért hajtott akkor be a Sötét­kapu alatt 1957 május 13-án, hét­főn délután 13.10 órakor? Tettét súlyosbítja, hogy az autóbusz tete­jén málhák is voltak, ami meg­sérthette a nagy költségekkel rend­beszedett és műemléknek nyilvá­nított régi épületet! Az ilyen emberek a rendőrségen családjukra, gyermekeikre szoktak hivatkozni. De az AK—314 rend­számú, feketeszínű személygépko­csi vezetője elfelejtett erre gondol­ni, amikor május 13-án. hétfőn 12.50 órakor a Vámos Ilona leány­iskola eiőtt szabálytalanul hajtva — és dudáját nem használva =» két iskolás gyereket éppen, hogy el nem gázolt! Csak negyedóra alatt két szabálytalanság egy kicsiny te­rületen. Mennyi ez egy egész nap az országban! És mennyi a tényle­gesen bekövetkező szerencsétlen­ség! %/alahogy ezek és ilyesfajta gon­dolatok leptek el, amikor az új iskolai tananyag reformokról olvasok nap mint nap az ország sajtójában. Rengeteg vitát hallhat, az ember arról, hogy vajon az ötö­dik vagy a hatodik osztályban ta­nítsák-e a földrajzot, mert koránt­sem mindegy a serdülő élet szá­mára, hogy mikor ismeri meg Ve­nezuela tájadottságait és Porto- Rico fővárosát! Az is problema­tikus. hogy vajon 12 vagy 15 éves korában válik szükségessé fiatal­jaink számára a zsiráf és a kenguru életszokásainak felderítése. Sok minden aggasztó probléma áll a felnőttek társadalma előtt, csak egy nem. Az. hogy gyermekeink, ifjaink, attól a perctől, hogy saját lábukon állanak és a labda után kifutnak az utcára, milliónyi lesel­kedő veszély zudul reájuk. Szerin­tem nemcsak a járművezetők, de mindenki részére egyaránt fontos volna a közlekedési szabályok egy­öntetű, biztos ismerete, hogy ke­vesebb kar és lábnélküli ember, kevesebb gyászoló özvegy, vigasz­talan árva és gyermekétől megfosz­tott szülő legyen ebben az ország­ban. Nem elég a bajt felületesen ápolni, itt hathatós megoldásra van szükség. Ezt a célt szolgálhatná a közlekedési szabályok széleskörű ismertetése. Lehetőséget kellene találni arra, hogy alapfokon már az iskolában a piciny emberpalán­tákat is megismertessék vele, mindnyájunk életének, az emberi életnek biztosabbá tétele érdeké­ben. Rcthly Gyula HÍREK ÚJDlÓSGYÖR ÉLETÉBŐL Lelkes felajánlások az ujdiósgyőri szovjet emlékműre Az MSZMP újdiósgyőri szervezete által kezdeményezett szovjet emlék­mű tervét Menner Ottó építész ké­szítette el. A párt tagjai a művészi kivitelű tervet véglegesen a legkö­zelebbi taggyűlésen fogadják el. Et­Azonban az aggteleki, jósvafői túráknak van egy szépséghibájuk. Minden odavezető út rossz! Elgon­dolni is kellemetlen, hogy milyen véleménnyel volna rólunk az a kül­földi utazó, aki — tegyük föl — sa­ját kocsiján meg akarná látogatni a barlangot. Miskolctól Edelény felé Szalonnáig még csak eljut ki­sebb rázkódtatások árán, de tovább már botrányosan rossz az út. Hiába költünk hát milliókat a barlangra és környékére, ha nem hozunk rendbe legalább egy oda­vezető utat. A jelenlegi útviszo­nyok mellett csak helikopterrel képzelhető el a külföldi vendégek kiszállítása- Feltételezésünk sze­rint helikopter-járatra még jó pár évig, évtizedig' (?) nem kerül sor. Marad tehát a »nehezebb« meg­oldás: legalább egy odavezető utat forgalomképes állapotba kell hozni a közeljövőben. Még egy-két idei meglepetés: kilátókosár, színes képeslap, túra a Domicán Jakucs László igazgató elvtárs és munkatársai mindent elkövetnek, hogy újabb és újabb ötletekkel öregbítsék a cseppkőbarlang jó hír­nevét és gyönyörködtessék, szóra­koztassák a látogatókat. Még a nyáron elkészül a kilátókosár az aggteleki bejárat fölötti sziklafa­lon. Körülbelül 50 méternyi magas­ságból nézhetnek le a mélybe és gyönyörködhetnek a tájban a bát­rabb túristák. A vastraverzeket már építik a sziklafalba, amelyen kijár majd a kilátókosár. Meglepetésnek számít még a ma­gyar túristák számára is a domicai — csehszlovák területen lévő bar­langág — túra, melyre a csehszlo­vák—magyar egyezmény megköté­se után kerül sor. Szép emlékek lesznek a látogatók számára a bar­lang vezetőségének ötlete alapján, a Képzőművészeti Alap által készí­tett természethű, szép, színes fel­vételek is. Ma még kihalt a cseppkőbarlang környéke. Csend üli meg a kopár hegyoldalakat. Egy-két hét és a természet hallgatagságát megzavar­ja az ember jókedvű zsivaja... NAGY ZOLTÁN. tői függetlenül a párttagok és a pár-» tonkívüliek lelkes felajánlásokkal csatlakoznak az emlékmű felállítá­sához. A dolgozók pénzbeli felaján­lásaik mellett, fizikai munkával, is segítenek. Kiemelkedő az Anna- bányai bányászok felajánlása, akik fejenként. 50 munkaórával vesznek részt a szobor felállítási munkájá­ban. Az ottani KISZ-tagok fejenként 30 munkaórát ajánlottak fel. Zenei hangversenyek és ismerkedési estek A három diósgyőri gépgyár — Dl* MÁVAG, Nehézszerszám és Köny- nyűszerszám — dolgozóiból alakult Szinvavölgyi Népiegyüttes fúvós­zenekara április 27-én nagysikerű zenekari hangversenyt adott, ame­lyet május 11-én megismételt. Suppé, Strauss. Erkel. Szentimrei, Kopo- szov, Bárdos, Verdi műveket adott elő a jól összehangolt zenekar, Rőth István karnagy vezetésével.- Az egyes számok között az együttes férfi és női tánckara népitáncokat mulatott be. Az összekötő szöveget Kocsi Emil mondotta. Az Anna-bányai bányászzenekar május 18-án tartotta zenekari hang­versenyét. A bánya KISZ-szervezetc pedig 25-én ismerkedési estet ren­dez. Megnyílt lapolcán rpipacs kifőzde és kávézó Görömbölyi út 7. (Akropo- lisz.) Május 25-étől minden szombaton, vasárnap tiszai halvacsora. túrós csusza, üdítő italok. Lakását egy órán belül tö­kéletesen poloskamentessé teheti. Tömegszállást is. Vá­laszbélyeg — díjtalan infor­máció. Vegyikisipar, Gyér, Czticzor Öt 11; I in. mi.» ......p 11 .1" ni ' . — 1 . —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom