Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-25 / 95. szám

ÄSZAKMAGTARtmSZÄG CsWSrtök. 1057. április 23. SZILÁGYI ANDRÁS: A „SZABAD EUROPA“ UWVWW/I ERDÉLYI BÉRENCEI Statisztikai évkönyvei ad ki a Központi Statisztikai Hivatal borsodmeiyei igazgatósága Interjú Kovács Mihály elvtársiul, az igazgatóság vezetőjével Tanúnak jelentkezem két neveze­tes ember ügyében. Igaz, hogy a két nevezetes ember sötét Shakespeare! jellem, de a nemrég lezajlott magyar eseményekben mindkettőjüknek sze­repük volt. Az egyik: Gedeon Sán­dor, igazi nevén Kőrösi-Krízsáit Sándor. A másik Mikes Imre, alias Gallicus. Mindketten a müncheni »S zabad - Eu répa« rádió szerkesztői. Mind a ketten Erdélyből származnak s a két világháború között a Brassói Lapoknál dolgoztak. A Brassói Lapok »szabad«, »demo­krata«, polgári lap volt, olyan fórum, amelynek munkatársi gárdájában egy erős kommunista mag is volt. Itt dolgozott Salamon Ernő, Balogh Edgár*, Tamás Gáspár, Kőműves Géza. Kütmünkatársként írt a lapba Korvin Sándor és ÍViéliusz József. A Brassói Lapok történelméből ez­úttal egyetlen tényt húznék alá. Azt, hogy bár szerkesztőségében külön­böző temperamentumú, jellemű és pártállású emberek dolgoztak, vitat­koztak s állottak szemben egymás-. sál, akadt azonban egy pont, ahol a szerkesztőségnek szinte teljes egésze egységes maradt. És ez: szemben- j állásuk KőrÖsi-Krizsán Sándorral, a lap külpolitikai rovatvezetőjével, akit kommunisták, polgári antlfasisz- fák és népiek egyformán árulónak tartottak., Szembeszáll lak és vitat­koztak véle, de ugyanakkor félték is tőle. Kőrösi-Krizsán Sándor a Szovjet­unióból érkezett Brassóba, mint volt orosz hadifogoly, de azzal a szilárd elhatározással, hogy idehaza szegre akasztja forradalmi múltját, b ehe­lyett gyümölcsöztetni Igyekszik angol, francia, német, orosz nyelvtudását egy polgári redakcióbáin. így lett a Brassói Lapok külpolitikai rovat­vezetője. Körösi Sándor trockiata volt, Troc- kij rajongója, aki meg is látogatta a »mestert« törökországi száműzeté­sében. Ahogy azonban telt az idő és Hitler egymás után aratta külpoliti­kai sikereit, a trockista Körösi egyre inkább beállt a hitlercsodálók közé, Intim barátai hovatovább liberális és nemzeti parasztpárti előkelőségek és brassói szász hitlerista nagy polgá­rok közül kerültek ki.-“Fütyülök rátok! Hiába jár aszó­tok! Pár év múlva itt úgyis minden Hitleré lesz — mondotta nyíltan a szerkesztőség kommunistáinak, de még a polgári antifasisztáknak is. A nagy nyilvánosság Körösi árulá­sáról 1940 nyarán értesült, amikor a Brassói Lapokban cikkek sora je­lent meg a Führer franciaországi győzelemsorozatáról Körösi tollából. Körösi a Führer sajfőhadiszállásán tartózkodott, majd onnan a többi hitlerista vagy hitlérbarát újságíró­val együtt autón bejárta a harctere­* Megjelent az Utunk című román iro­dalmi lap legutóbbi számában. két. Cikksorozatában dicshimnuszo­kat zengett a nácikról, a FührerrŐl és az alakulóban levő új európai »rendről«. Amikor a Brassói Lapok megszűnt, Körösi Budapestre költözött és a Horthy-rentíszer külpolitikai hivata­losának, a Pester Lloyd-íiak lett a főszerkesztője. Itt szolgálta ki végig a horthyzmuftt, a hitlerizmust, mind­addig, amíg össze nem omlott ai egés-z, Körösi természetesen nyu­gatra menekült. Jól tudta, hogy az, amit ő a Pester Lloyd-ban a máso­dik világháború alatt leírt és össze­hordott, annak anyaga olyan termé­szetű, hogy érte a legenyhébb bíró is kioszthat 10 évet. Kőrösd-Krizsán a magyar sajtónak éppoly háborús bűnöse, mint Rajniss Ferenc, vagy Oláh György, vagy KolozsváH-Borcsa Mihály. Az angol zónában egy ideig a Hamburgén' Fremdenblatt-nak a poli­tikai ellenőrzője volt. Az angol kato­nai hatóságok komoly, becsületes, kiegyensúlyozott embernek tartották Körösit és örültek, hogy ilyen kitűnő embert találtak erre a posztra. Kö­rösi Sándor pénzért mindent elvégez s mindig olyan irányban, amilyent a megrendelői kívánnak. Égy fontos és ebben aztán Körösi nem iemer tréfát: komifmmizmust, vagy népi demokráciát vagy — uram boceá! — proletár nemzetköziséget ne kívánja­nak tőle. Körösi-Krlzfcán Sándor jelenleg a müncheni »Szabad-Európa« rádiónál, a Párttagokhoz szólunk című rovatot szerkeszti. S ilyen minőségében olyan emberekkel bokázik össze, mint Bell ezredes, igazi nevén Borsányi Julián, volt horthysta százados, mint Balogh Balázs, igazi nevén vitéz Béry László, az Esti újság szerkesztője a gettózá­sok idején és, mint Mikes Imre, KőrÖsi-Krizsán Sándor régi barátja. Mikes Imre pályafutása különbö­zik a Krlzsánétól. Talán még a régi erdélyiek közül sokan emlékeznek arra, hogy Mikes Imre szovjetbarát, »vörös cikkeket« írt. Hol és miikor csúszott el Mikes Imre? Talán a szovjet—német megnem­támadási szerződés idején, amikor cikkeket írt a Szovjetunió külpoliti­kája ellen? Eredendő vagánysága vitte erre az útra? Az, hogy a kar­rier és a pénz kedvéért akár az ör­dög öreganyjával is szövetkezeit volna és ezért nem volt számára visszaút? Erre vonatkozólag nem tudok fele­letet adni. A kérdést nyitva ha-1 gyom a regényíró, a pszichológus, a történetíró, esetleg a kérdésben ítél-1 kező bíró számára. Csak a bűn, a I mocsok, az uszítás biztos bizonyíté­kait regisztrálhatom. A döntő októ­ber—-novemberi napokban Mikes Imre alias Gallicus véres szájjal uszított, fegyveres felkelésre buzdí­tott a fiatal magyar népi demokrácia ellen, amerikai fegyveres segítséget ígért. Hány embernek okozta a halálát Mikes Imre? Ezt nehéz volna kiszá­mítani, de nyugodtan nevezhetjük őt tömeggyilkosnak. — Fölbúj tó, hisz­térikus értelmi szerző ő, kinék sze­mélyes felelőssége van abban, hogy Magyarországon patakokban folyt a vér. Ezt indirekt módon a »Sfcabad- Európa« rádió kenyéradó gazdái is elismerik, mert Mikes Imrét egy ideig kénytelen-kelletlen levették a műsorról. Talán szelídebb, halkabb- szavú rovata lesz, hiszen hajlandó ő halkabban is beszélni, csak adjanak rá utasítást gazdái. Természetesen könnyű volna meg­cáfolni Mikes Imrét — magával Mi­kes Imrével! Csak elő kell venni a régi Brassói Lapokban megjelent »vörös cikkeit«. Melyik az igazi Mikés Imre? Az 1932-es Brassói Lapok-béii? Vagy az 1956-cs, 57-es »Szftbad-Európa« adású ? Vagy egyiket sem kell komo­lyan venni, mert mind a két esetben egy talajátvesztett, jellemtelein mo­rál insanity-ről van szó. aki mindig is úgy táncol, ahogy a gazdái fütyül­nek neki. Mindennapi életünket, hogy fenn- tárthassuk, dolgoznunk kell. Munka nélkül nincs élet. Mi vakok Is ebben leljük örömünket. Mi örök sötétségben élünk, de a munka felvidít, gyönyörködtet, el­vonja gondolatainkat szomorú sor­sunkról, s egy kis fényt, derűt hoz életünkbe. Miskolcon környékén sok olyan sorstársam él, akik még dolgozni tudnának. Ezek foglalkoztatása intéz­ményeken belül lehetséges. Ezért jó lenne, ha visszakapnánk azt a régi helyiséget, ahol egyken* seprű kötést és üvegfonást végeztek. A Sajószen-tpéteri Üveggyárban gyártott demijonokat bekötés végett Űjihelybe viszik. Vannak, akik kisebb üzletet, például zöldség-gyümölcs üzletet szeretnének nyitni, ehhez ké­rik a tanács segítséget, hogy a kor­mány állal biztosított kölcsönt, amennyiben arra szükség van, mi­előbb megkaphassák. Olyan üzemeknél és vállalatoknál, A minap a Központi Statisztikai Hivatal borsodmegyei igazgatósá­gánál jártam. Kovács Mihály elv- társ, igazgatóságvezető ürömmel újságolta, hogy a megyei statiszti­kai hivatal dolgozói mindennapi munkájuk mellett most egy nagy munkába kezdtek. Ezév júniusá­ban kiadják az első megyei sta­tisztikai évkönyvet, s ezzel a sta­tisztikai adatok nem hét lakat alatt tartott titkok lesznek, hanem a dolgozók széles tömegei is bele­nézhetnek. Hogy mit tartalmaz majd a statisztikai évkönyv? Ko­vács elvtárs erre is pontos választ adott. Elmondotta: az évkönyv tartal­mazni fogja a megye közigazgatási beosztását, földrajzi, • történelmi leírását. Községenként közlik a te­rület, népesség, állatállomány, ve­tésterületi adatokat, az egyes hely­ségek közlekedési lehetőségeit, a megye és járási székhelyektől való távolságát. Ismerteti az évkönyv az egyes iparvállalatok alakulási idejét, az ipar termelési adatait, állóeszköz állományát, gépállo­mányát, tüzelő, energia felhaszná­lását. az államigazgatásban dol­gozók létszámát, keresetét. Az év­könyvből meg lehet majd tudni a földreform adatait, hol, mennyi földet osztottak ki a nincstelen pa­rasztok között. Külön fejezetben foglalkozik az évkönyv az. egész­ségüggyel, a halálesetekkel, szüle­tésekkel, házasságkötésekkel. Ezen­kívül több évre visszamenőlég is­ahöl automata telefonközpont van, lehetővé kell tenni, hogy arra a helyre alkalmas csökkentettlátó kerüljön. 1952-ben megjelent kor­mány rendélet is előírja az ilyen­irányú elhelyezést. Sorstársaim • között vannak olya­nok, akiknek kisebb mezőgazdasági ingatlanja van, ennek jövedelméből élnek. Jó volna, ha kisebb adóked­vezményben részesülnének. Vannak, akik öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjban részesülnek, de ezek nem érik el a havi 500 forintot, jó lenne, ha legalább ezt a maximumot meg­kapnák. Mindenkinek, a vak embernek is joga van az élethez, de különösen nehéz a világtalanok sorsa és így több segítségre van szükség. Ezért szeretném, hogy az illetékesek meg­hallanák szavunkat és hozzásegíte­nének ben,n ükét, hogy emberhez méltó körülmények között éljünk. Kótai Károly vak telefonkezelő merteti a bírósági statisztikai ada­tokat, a biztosítás, a posta, a ta­karékpénztárak legfontosabb ada­tait. Az évkönyv világos képet ad a második világháború és az 1950 októberi ellenforradalom okozta károkról. Részletes képet ad az év­könyv egyes megfigyelt települések lakáshelyzetéről, lakásviszonyai­ról, lakásépítkezésekről, a közmű­vekkel, kulturális létesítményekkel való ellátottságról. Az évkönyv 1809-től Visszamenőleg hű képet ad a megye népszámlálási adatairól. A statisztikai évkönyv terjedel­mére, árára, megrendelésére Ko­vács elvtárs a következőket mon­dotta: — Az évkönyv terjedelme előre­láthatólag 350—400 oldal lesz, ára 30-40 forint. A készítendő példány- számok megállapítása végett igaz­gatóságunk előzetes felmérést ké­szít, hogy minden érdeklődő igé­nyét ki tudja elégíteni. Éppen ezért kérjük, hogy a szervek, intézmé­nyek, vállalatok, egyéneik 19374 május 10-ig szíveskedjenek igényü­ket eljuttatni a Központi Statisz­tikai Hivatal borsodmegyei igaz­gatóságához, vagy a Központi Sta­tisztikai Hivatal járási felügyelő­ségeihez. * A nagyon érdekesnek, hasznos­nak, sok ember munkájához szinte nélkülözhetetlennek látszó statisz­tikai évkönyvet készítő dolgozók­nak további eredményes munkát kívánunk. Felhívás A városi tanács ipari osztálya — a kereskedelmi osztállyal egyetértés­ben — felhívja az érdekeltek figyel­mét, hogy április hó 30-án megtar­tandó hetivásár alkalmával a Béke téri piacot az árusok — a különböző sátrakkal együtt — legkésőbb ápri­lis 30-án d. u. 13 óráig kötelesek el­hagyni, tekintettel arra, hogy a Mis­kolci Köztisztasági Vállalat a teret május 1-re takarítani fogja. Gyermán Mihály vissi lakos a sá­toraljaújhelyi, Ady téri vasútállo­máson a még mozgásban lévő voj hatra igyekezett felszállni, Ruhája a vonatba akadt, melynek következté­ben sérüléseket szenvedett. Mivel vasúti jegyét 20 filléres baleset bé- lyegbiztosítással váltotta, az Álla­mi Biztosító elszakadt ruhájáért és télikabátjáért 1800 forint, a munka­képtelenség idejére napi kártérítés címén 2000 forint, visszamaradt rok­kantsága után pedig 6503 forint, te­hát összesen 10.363 forint kártérítést fizetett ki. Segítsünk a munkanélküli vakok helyzetén (liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitimiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiimiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiif!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiii!iij!iiiiiii!iiiiiiiiiiimitiiiiiiimiiiiimiiim^^ ( A taktaharkányi állami gazdaság 1957 tavaszán ^ Végeláthatatlan zöldélő táblák* A taktaharkányi állami gazdaság 4300 holdas birtoka. Három tanya tartozik hozzá. Több mint 300 ál­landó munkás keresi .Itt a kenye­rét, plusz az idénymunkások. Je­lenleg kevés a munkaerő. A gaz­daság vezetői azon panaszkodnak, hogy míg az országban ezrek kér­nek munkanélküli segélyt, addig nekik azon fő a fejük, honriam sze­rezzenek munkaerőt. Taktaharkányban gazdag év ígérkezik, ha az időjárás továbbra is kedvező marad. A kedvező idő­járás azonban egymagában nem elég. Meg kell adni a földnek, ami a földé, — a minőségi talaj- és nö­vényápolási munkákat. Az eddigi munkákért néni. érheti szó a takta- harkányiak házatúját. Szépen dol­goztak az őszön is, a tavaszi mun­kák is szépen haladnak. Az októ­bervégi ellenforradalom mór a földben érte a búzát, az ősziárpát. Október 20-ig terv szerint mindent elvetettek. A betakarításnál kicsit szorított a cipő, de itt is időben végeztek. Mint Hajdú János fő- agronómus mondja, az egész veze­tőség vágta a répát. így aztán a betakarítással is időben végeztek. A tavaszi munkákra sem lehet pa­nasz. Időben a földbe került min­den. Cirka 2 ezer hold tavaszi ve­tése van a gazdaságnak, még a ku­korica ültetése nincs befejezve, de ezt is elvégzik, amint az idő ei> gedi. A munkafegyelem jelenleg jobb­unk mondható, mint az ellenforra­dalom előtt. A bérrendezés követ­keztében ez még tovább javul. A tavaszi munkákban különösen szép eredményekkel dicsekedhetnek ifj. Siró Pál és Tondol’a Pál zetorosok. Munkájuk mind minőségileg, mind mennyiségben kiváló. Öröm nézni a szép, egyenes sorokat, mely vető­gépük nyomán kelt. Elismerést ér­demel Tóth Tibor, Nyíri József, Fe­hér László fogatos lelkiismeretes munkája is. Hogyan élnek a nagyobb Önállósággal? Az erősen centralizált vezetés, a szoros tervezés az elmúlt években káros hatással volt az állami gaz­daságok termelésére. Nem lehetett azt termelni, ami a táj, a talaj adottságai révén a leggazdaságo­sabb lett volna. A külterjes gaz­dálkodás, a tervben előírt arány­talanul nagy kalászos termelés ká­rosan hatott az állattenyésztésre, takarmányhiányhoz vezetett, de rontotta a talaj termőképességét is, akadályozta a normális vetésforgó kialakítását. Gyakorta előfordult, hogy ugyanabba a táblába kalá­szos került az egymást követő években. A normális vetésforgó ki­alakítása érdekében az összterület 30 százalékára kellene csökkenteni a kalászosok vetésterületét a jelen­legi 42 százalékkal szemben. Per­sze ezen már csak Jövőre lehet vál­toztatni, a mag már a földben van. A \ taktaharkányi gazdaságban elég intenzív állattenyésztés fo­lyik. A szépszámú áfratállomány természetesén »ok szeméi, és szá­lastakarmányt igényel. Éppen a külterjes gazdálkodás következté­ben mostanáig minden télen pro­blémát okozott az állatállomány tavaszra való „átmentése”. A szo­ros terv nem engedte meg a meg­felelő takarmánykészlet megter- mesztését, emiatt a taktaharká- nviak az országos készletekre vol­tak utalva. A nagyobb önállóságnak az új­fajta bérgazdálkodás a legerősebb sarkpontja. Az eddigi bérezés nemhogy elősegítette volna, de in­kább hátráltatta a minőségi mun­kát. Az új rendelkezés szerint egy megszabott kereten belül' az álla­mi gazdaság igazgatósága és mun­kástanácsa maga gazdálkodik a béralappal. Éppen ezekben a na­pokban folyik a megjelent rendel­kezés alapján a fizetésrettdezés, az arányosítás. Lényeges jövedelem- emelkedésre számíthatnak az álla­mi gazdaságokban dolgozó szak­munkások, A bérük egy szintre ke­rül az anyaiparban dolgozó szak­munkások bérével. Például Kubák Kálmán kováésmester eddig 1300 forint körül keresett egy hónap­ban, a fizetésrendezés után 1700-~ 1800 forint között lesz a havi fize­tése. Hégi sérelmét orvosolja az új rendelkezés az állami gazdasá­gokban dolgozó szakmunkásoknak. Ugyancsak emelkedni fog a legne­hezebb fizikai munkát igénylő nö­vényápolások díja is Azonban nem hallgathatjuk cl, hogy az állami gazdaságokban vég­bemenő fizetésrendezésnek van egy árnyoldala is. A fizetésrende­zés révén bizonyos feszültség ke­letkezik, például a brigádtagok és a brigádvezetők, a beosztottak és a vezetők jövedelme között, ameny- nyiben a rendezés nem érinti ezek­nek a vezetőknek a fizetését. A brigád tagja egyszáz-kétszáz forint­tal többet fog keresni, mint a ve­zetője. Ez pedig egészségtelen, nem tükrözi a szocialista bérezés szellemét. Remény van arra, hogy ezt a bérfeszültséget a közeljövő­ben kiküszöbölik. Viszont az lett volna a leghelyesebb, ha egy idő­ben történik mindkét részen a ren­dezés. Deficit vagy jövedelem? Sokat vitatott problémája ez az állami gazdaságoknak. Egyízbeta már lapunk is foglalkozott ezzel. Érdemes megvizsgálni a taktahar­kányi gazdaság jövedelmezőségé­nek alakulását. 1955-ben, először a gazdaság"* életében, jövedelemmel zárták az évet, mégpedig három és félmilliós jövedelemmel. Ezzel szemben tavaly. 1956-ban 2 millió 250 ezer forint volt a deficit, ami­ből 200 ezer forint veszteséget az ellenforradalom okozott. A milliós kilengéseknél itt figyelembe kell venni, hogy mamut-birtokról van szó. Ezévben 60 ezer forint defi­citet terveztek, de az előjelek sze­rint most talán sikerül megismétel­ni az 1955-ös „csodát”. s Mik ennek a feltételei? A gazda­ság vezetői szerint: jó idő és jó munkaerő. Eddig kedvező volt az idő, reméljük, ezután is az lesz, de ez csak remény. Ami a másik té­nyezőt, a munkaerőt illeti: a fize- tésrendezés révén lényeges minő­ségi változás várható. A mind mos­tanáig meglévő helytelen bérezés kedvét szegte a munkásoknak, el­nagyolták a munkát, hogy megke­reshessék annak a kévésnek a maximumát, amit kaphattak. Mit eredményezett ez? Egy-két példát; 1955-ben cukorrépából 98 mázsa volt a holdankénti átlagtermés a tervezett 130 mázsával szemben, holott az optimális lehetőség leg­alább 200 mázsa. A munkaerőhi­ány miatt 1955-ben a kukorica egyrészét kiadták harmados műve­lésre. Az így elért holdankénti át­lagtermés 23 mázsa volt májusi morzsol tra átszámítva. Ebből 13,-5 mázsa illette a gazdaságot. Tavaly ezt nem lehetett megcsinálni. Az eredmény: a holdankénti átlagter­més 40, azaz negyven százalékkal csökkent, de nem a 23 mázsához* hanem a 13,5 mázsához viszonyítva* Az árpolitika crcdője-e a deficit? Az állami gazdaságok deficitjei­nek a felsoroltak mellett az elsőd­leges okozójaként a helytelen ár­politikát emlegetik, melyen máig sem történt lényeges változás, — mondják. Tény az, hogy az elmúlt években illegalitásba szorítottuk az értéktörvényt, maximálisra nyílt az agrárolló. Ennek következtében a gazdálkodás velejárójaként ke­zeltük az előre megtervezett defi­citet. Mi most már az állami gaz­daságok feladata a deficittel kap-* csolatban? Csökkenteni kell az ön­költségi ár és a felvásárlási (átvé­teli) ár közötti különbséget. Ennek két útja van: vagy emelkedik a felvásárlási ár, vagy csökken az önköltség. A két lehetőség közül tetszetősebb az első. Csupán egy rendelet, egy árszabályozás és el­tűnik a deficit. Ezzel azonban mi sem változott, hisz a jelenleg gaz­daságonként mutatkozó deficit or­szágos srjnten futna össze, tehát csakúgy a nemzeti jövedelem ká­rára ménné. Ezt előrebocsátva el kell ismernünk, szükség van a je­lenlegi árpolitika némi korrekció­jára. Például helytelen a 7—42 fó- rintos különbség a szarvasmarha önköltségi és félvásárlási ára kö­zött. Összegezve: a deficit kiküszöbö­lésének útja: az önköltség csökken­tése, az egy holdra eső termés- mennyiség emelése, amit elősegít a gépesítés, a modern agrotechnika, a belterjesebb, a táji adottságoknak megfelelő gazdálkodás. Az állami gazdaságok önállóbb gazdálkodás«, ennek a fejlődésnek nyitja meg az útját. NAGY ZOLTÁN SZÁMVETÉS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom